Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
5y^iáí^Sí<i^&iv^:^:ii5^y^^ííi3iílSiíiKáíSySyiÍíiiíí3SSS Traktordivat Apáink nemzedéke még rácsodálkozott a pöfögő, kormos Hofherr traktorokra, elámult nem mindennapi teljesítményük láttán. Ma már legfeljebb a városi gyerekeknek izgalmas látvány a szövetkezetek, állami gazdaságok földjein dolgozó, mindentudó John Deer, Rába-Steiger, vagy K—700-as masina. Alig három évtized, az ország történelmében pillantásnyi idő, telt el a Hofherrektől a Rába-Steigerekig, közte a fejlődés, a korszerűsödés, a kísérletezés állomásait jelző sok, talán túlságosan is sok típusváltozattal. Ez egyébként nem csíbda, hiszen a magyar mezőgazdaságnak a második világháború után romjaiból kellett feltámadnia. A többi európai országhoz és önmagához képest is óriási lépéshátránnyal indultunk, a fel- szabadulás után. A már akkor is korszerűtlen erőgépek huszonkilenc százaléka megsemmisült a nagy világégésben. 1946. márciusában, amikorra az első szám és típus szerinti felmérés elkészült traktorállományunkról, csupán 9919 erőgépünk volt, s ebből mindössze 4735 üzemképes. Nehéz lenne összeszámlálni, vajon hány típusba is tartoztak ezek és a javításra váró gépek. Örömóda HOFHERR ZETOR 25 K RS—OS MALWURF D IK—B UNIVERZÁLIS A Cormick, a Fordson és zömében HSCS (azaz Hofherr—Schrantz— Clayton—Shuttleworth) márkák voltak a legismertebbek, ezekből maradt a legtöbb használható állapotban, de akadt még a gőz erejével hajtott gép is. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum termeiben teljes életnagyságban és méretarányos modelleken is megszemlélhetjük, tanulmányozhatjuk a mezőgazdaság hőskorából származó öreg masinákat. Réz Gyula, a múzeum munkatársa, a traktorok történetének jó ismerője, készségesen segít eligazodni, a típusok, lóerők, szövevényében. — A jellegzetes, 25—35 lóerős Hofherr körmösöket kisebb, fejlődést jelentő változtatással még az ötvenes években is gyártotta G—35-ös néven, az államosításkor Vörös Csillag nevet választó gyár. Két ok is késztette erre. Egyrészt az, hogy e típus gyártásában már sok évtizedes tapasztalattal rendelkeztek, így a termelés folyamatos és gyors lehetett, másrészt az, hogy ezek az egyszerű, izzófejes gépek látszottak a legalkalmasabbnak arra, hogy a traktorok kezelését, vezetését rövid idő alatt elsajátíthassák az újdonsült traktorosok. Talán kevésbé ismert, hogy a Hofherreknek gumikerekes változata is létezett. A mezőgazdaság fejlődése ugyanis egyre inkább megkövetelte, hogy a traktorokat a közúti szállításban is alkalmazzák. Ezért megkezdődtek a kísérletek az 1950-es évek közepén a Diesel-rendszerű és univerzálisan is használható gumikerekű traktorok kifejlesztésére. Az U_ és UE 28- as könnyű- és középnehéz traktorok már nemcsak nagyobb vonóerővel rendelkeztek, hanem műszaki újdonságokat is felvonultattak. Tökéletesedett hidraulikájuk, rendszerük, csökkent a zajszint, fülkével látták el a gépet, hogy a vezetők kényelmesebb, jobb körülmények között dolgozhassanak. E típusok egyik fejlettebb változata már négykerék meg- hajtásos volt. A gyors léptekkel fejlődő mezőgazdaság igényeit a hazai traktorgyártás nem tudta kielégíteni, s szántóföldjeinken megjelentek az import gépek, tovább tarkítva az amúgy is változatos traktorállományt. A szovjet gyártmányú, 50, 80, 100 lóerős lánctalpasok, MTZ-k mellett er csehszlovák Zetor —25 K, Zetor Super és a román UTOS márkák lettek a legismertebbek, a legelterjedtebbek. A szovjet SZ—80-as, SZ—100-as lánctalpasokat nagy vonóerejük miatt főként a nehéz talajművelő gépek vontatására használták, a könnyebb, 25 lóerős Zetorokat pedig a föld megművelésénél és a szállításnál is alkalmazhatták. Az eszközhordozók közül sokan emlékeznek még az RS—09-re. A fejlődés újabb állomását aa-USGä után megjelent) ß. 4K és a D 4K—B típusú, hazai , gyártmányú, nagy teljesítményű és összkerék-meghajtású traktorok jelentették. A Vörös Csillag Traktorgyár legutolsó konstrukciója a DUTRA— Steier néven forgalmazott gép volt, de dömpereket, forgógémes rakodógépeket is ismerhettünk ezen a néven. A gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, megváltozott nevén a MÉM Műszaki Intézete, az 1950-es évek elejétől laboratóriumi és szántóföldi vizsgálatoknak vetette alá a magyar és az import traktorokat, s bár nem profilja, részt vett az egyes típusok sorozatgyártását megelőző kísérletekben is. Zombori János, a traktorosztály tudományos vezetője a sikeres és kevésbé eredményes kísérletekre is jól emlékszik: — A gyors fejlődés igénye szükségszerűen magával hozta a típusok, a változatok sokaságát. Érthető, hogy voltak sikertelen kezdeményezések is a traktorgyártásban. A DR—50 típusú traktor gumikerekes változata azért mondott csődöt, mert az ipar nem tudott jó minőségű gumiabroncsot gyártani. Vizsgálta az intézet a Zetor, illetve 25 K típusokat is, és szakvéleményünk alapján látták el a mezőgazdaságot ezekkel a gépekkel, a 60-as évek elejéig. Sikerrel vizsgáztak az UE—28-as traktorok is, s később a gyakorlatban, a homokos talajok megművelésénél beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Ma a termelési rendszerek világszerte mind nagyobb teljesítményt követelnek a traktoroktól. A Szovjetunióból nyolcvan, Csehszlovákiá- . ból már 110—120 lóerős gépeket importálunk. S úgy tűnik, a lóerők csatájában nincs megállás. Egy-egy Rába-Steiger négy és fél MTZ-t tesz ki, a mintegy öt évvel ezelőtt megjelent K—700-as szovjet traktor már 215 lóerőt fejt ki. A legújabb, még kísérletek alatt álló K—701-es motorteljesítménye pedig névlegesen 300 lóerő. S e hatalmas energia igazi hasznát akkor ítélhetjük meg, ha tudjuk, hogy a traktorokkal együtt fejlődött a hozzájuk kapcsolható munkagépek sora is, és a termelési rendszerekbe tartozó, gazdaságokban nagyüzemivé, csaknem iparivá változtatják a mezőgazdasági munkát. Szabó László, a Szilasmenti Tsz csömöri kerületének agronómusa harminc esztendeje él a gépek, a traktorok között. Gépállomásokon, majd szövetkezetekben próbálta végig a különböző típusokat: — Természetesen én is egy jó öreg Hofherrel ismerkedtem meg először. Iszonyú erő volt ezekben a masinákban,, s tűzveszélyesek is voltak az izzófej miatt. Nem kímélték 'á'rajtuk ülő embert sem....Megtör- ''ténti,''hö'gy égy vesekővel bajlódó'fiatal nőt meg kellett tanítanunk traktort vezetni. Az operáció túlságosan kockázatos lett volna, az iszonyú rázás azonban néhány nap alatt megszabadította a kellemetlen kövektől Mondanom sem kell, hogy aki ezen a gépen dolgozott, előbb-utóbb étvágytalan lett, gyomorsüllyedést ka pott, s a zaj a fülét is megviselte. Újításként kidolgoztuk azt is, hogy a körmösökre miként lehet fülkét szerezni, s egy kis lelménnyel fűt hetővé varázsoltuk. — A kedvencem egy Lanz-Bulldog volt. Szerettem ezt a kézikuplungos nagylendkerekes csodabogarat. Még kultivátorozási versenyt is nyertem vele. önindítója volt, így nem kellett rángatni indításkor a lendkereket. Jók és könnyűek voltak a Ze- torok is, lejtős terepen pedig az U 28-asok vitték el a pálmát. Nagyon sokat bosszankodtunk amiatt, hogy a traktorpark olyan volt, mint a vegyesfelvágott. A különböző típusokat nehéz volt ösz- szekapcsolni a munkagépekkel, s ez használhatóságukat is korlátozta. Itt a kerületben az MTZ—50-esek vannak többségben. A szövetkezet gazdálkodásához ezek a legalkalmasabbak. így egyelőre csak ábránd marad számomra, hogy egy Rába-Stei- gert, vagy egy K—700-ast is kipróbálhassak. S bár már harminc évet töltöttem a traktorok között szeretnék még néhány új, sokat tudó típust megismerni! GASPÄR maria RÉZ GYULA RAJZAI RABA—STEIGER Lángolj fel a lelkűnkben Szép égi szikra, szent öröm Téri be hozzánk drága vendég, Tündökölj ránk fényözön — B. csak névleg nagyközség. Ha én most nem itt, a tanáriban beszélgetek magával, hanem a presz- szóban, holnap az egész falu sutyorogná, az egyik tanítókisasszonynak van valakije, ráadásul idegen. Egyiket mondok, mert vagyunk itt kisasszonyok öten. Azt nem mondhatnám, hogy állandóan, de éreztetik velünk, a falu szerint ez így nincs jól. Nőnek, az én koromban, huszonöt évesen, legyen férje, gyerekei. De az isten szerelmére, könyörgök, azt hiszi, ezt mi nem tudjuk?! De hogyan?! Kivel?! — Bocsásson meg a kitörésért, pedig megtanultam fegyelmezni magam. Tudom, így van ez az országban mindenütt, cikkeznek rólunk, vannak statisztikák, felmérések. Jó szöveg, még magamat is elkábítom vele, akarattal. Nekem külön bajom, hogy egyáltalán nincs családom, szüleim^ állami gondozott voltam. És most jön karácsony. — Ez lesz már a harmadik itt. Kívülről tudom a műsort, a házinéniék majd behívnak vacsorázni, én előírásszerűén szabadkozom, nem akarom a szűk családi kört zavarni, ők sajnálkoznak, de nem túl nagyon, hát kellemes karácsonyt kedveském, azután itt ülök a szobámban. Vettem egy fenyőgallyat, meggyújtok egy gyertyát. Á, nem bőgök, azt nem. Dühöngök. A szeretet ünnepe, áraSffepr kötelező az esetleg íogcsikor- gatö kedveskedés. Nincs felszabadult vidámság, az valahogyan nem illik, talán csak a gyerekek boldogok, játszanak az ajándékaikkal, én meg bámulom a tévében a Karajan fejét, örömünnep? Fenét. — Túlzók, azt mondja?! Biztos. Megkeseredtem, igaz. Próbálná maga végigcsinálni. De nem, nem kívánom ezt senkinek. A két öreg tétován áll a v.-i játékboltban. Helyesebben, nem is állnak, lökdösik őket, imbolyognak a karácsonyi tömegben. Ünnepi feketében mindketten, a nénin fényes a kendő, a bácsin a csizma. Az asszony végül elunja, és bár látszik, nem szokása, furakszik, előre a pultig. Az eladónő nem siet észrevenni őket. Később persze bánja. A néni vesz villanyvasutat és elemes autót, hatszáz forintos babát, nyugatnémet építőt, mindent, ami gyerekszem-, -száj ingere, otthagy majd négyezer forintot. Az ember csendesen figyeli ezt a dőzsölést, csak amikor felpakolják magukra a kismillió csomagot, halkan mondja: —» A malac ára. A néni felcsattan, ki sé néznék belőle ekkora erélyt: — Maradt még egy, nem? — Na igen, maradt — dörmögi a bácsi, de látszik, bántja az ügy. érzi az asszony is, támadva védekezik: — Egyszer van karácsony, jönnek az unokák! Most már az öregben is forr valami: — Ez az, hogy egyszer jönnek évente, enni, ajándékot kapni. Azt is majd csak másnap, a szentestét nem töltik nálunk a fiaid. — Épp úgy a te gyerekeid is! Csak nem tagadod meg őket! — Dehogy, nem szóltam semmit — és látszik, nem is tudna ilyen támadásra válaszolni. Megszokta az évtizedek alatt; annál kevésbé vitatkozik, minél inkább igaza van. Ám a néni folytatja, immár megállíthatatlanul: — És ha csak egyszer jönnek, na és elfoglalt emberek, sokat dolgoznak, az unokáim pedig igenis egész nyáron a mieink, no ugye, most gyere, keressünk valahol jó káposztát, a Karcsika töltve szereti, az Évinek meg lesz csirke, pulyka __ Ha ngja lassan elvész a bevásárló tömegben. — Ne mozogj már annyit. — Muszáj, mindig leesik ez a vacak, ráz a vonat. — Szorítsd oda azt a csomagot a falhoz a váliladdal. Megy a HÉV G. felé, későre jár, nyolc múlt, hó kavarog a kinti sötétben. Az asszony fáradt, testetlen arcú, mégis szép. Szép a gyerek is, hat év körüli kislány. Sok csomagjuk ellepi őket, pedig akár a szemközti ülésre is pakolhatnának, majdnem üres a köcsi. így hallom én is őket, akaratlanul. Anyu számol: — Remélem, senkiről sem feledkeztem el, ez a mamáé, ... ez az öcsémé... — Én rajzoltam apunak egy képet ajándékba! — Pont ez kell neki — harapja él a szót a mama. — Tessék? — Nem, semmi. — Mondd, anyu, miért van otthon a lépcső mellett két fenyőfa? — Ezt még nem értheted, kislányom. — De mégis, miért? — Apádé az egyik, miénk a másik.' — Hát ő nem velünk gyújtja meg a csillagszórót? — De velünk. — Hát akkor miért kell neki külön fa? Az asszony robban: — Az Icájának kell, odajön kará- csonyozni az a dög, a szomszéd szobába, mert az apád már nyolc hónapja nem Hajlandó elköltözni, pedig a bíróság is megmondta, a ház az enyém, szegény apám vette. — Mi az, hogy bíróság, anyu? Elköltözik az apu? Miért? J.,. — Mondtam, hogy ezt te még nem értheted. Szedelőzködj, leszál- lunk. F. főorvos évek óta magának kéri a kórházban a december huszonne- gyediki ügyeletet. — Már a feleségem is megszokta, a lányom rég férjhez ment, az ország másik végében laknak. Hazajönnek huszonötödikén, akkor már otthon lesznek, akkor könnyű. Mármint a betegeknek, nekik könnyebb. Tudja, hányán könyörögnek, engedjük haza őket karácsonyestére? Csak pár órára, képzelje, ilyen abszurd ötletek. Tulajdonképpen megértem őket, hiszen ezért is maradok bent ilyenkor. Ez a legnehezebb pár óra, még a lázuk is felmegy. Másnap jönnek a látogatók, hozzák az ajándékot, veszekszünk velük eleget, ne etessék túl a betegeinket. Akkor már jó, nevetés, vidámság. De az a huszonnegyediké __ Körbejárom a kó rtermeimet, ez , nem vizit, leülök, beszélgetünk, igyekszem elfeledtetni velük, hol vannak, hogyan vannak. Azt hiszem, és ez valószínűleg eretnek gondolat, túlzottan befelé forduló a mi karácsonyunk. A szeretetnek nem volna szabad ennyire köny- nyes-bús ünnepségben megnyilvánulnia. Ezért is érzi magát még egyedülállóbbnak a magányos, ezért is követnek el annyi meggondolatlanságot éppen ilyenkor, mert úgy érzik, kívül rekedtek a társadalmon. A társadalomnak a magányosságot kell feloldania. Most ne kérjen receptet, hogyan. Egyik formája talán az, amit én teszek, mikor ügyeletet vállalok karácsonyestére. Azt hiszem, mindenkinek, egész évben ügyeletet kellene vállalnia. Hogy is van a Kilencedikben ? Testvér lészen ... Egyesíted szellemeddel Mit zord erkölcs szétszakít Testvér lészen minden ember Merre lengnek szárnyaid ANDAIGYÖRGY
