Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

2 1978. DECEMBER 1., PÉNTEK Izraeli támadás Libanonban ' Az izraeli hadsereg egysé­gei csütörtökön hajnalban két kilométer mélységben behatol- tak Dél-Libanon területére, úttorlaszt emeltek Sebaa és Hasbaja települések között, feltartóztatták az arra haladó polgári személygépkocsikat és kettőre tüzet nyitottak. Az iz­raeli kommandó tagjai az egyik gépkocsi vezetőjét meg­ölték és több utast megsebe­sítettek. Az UPI amerikai hírügy­nökség jelentése szerint az izraeli csapatok áprilisi visz- szavonása óta nem volt pél- da ilyen súlyos izraeli provo­kációra libanoni területek el­len. Az izraeli kommandó tagjai, akik feltehetően a Hermon-hegységet megszállva tartó izraeli katonai erők­höz tartoznak, két órán át libanoni területen maradtak, a helyszínre siető ENSZ-őrjárat norvég katonáit tettleg bán­talmazták és távol tartották az események színhelyétől. Az IPS hírügynökség hely­színi tudósításban számol be arról, hogy az izraeliek tá­mogatását élvező jobboldali fegyveresek november 27-én a Libanonban ideiglenesen ál­lomásozó ENSZ békefenntar­tó erők (UNIFIL) jelenlétét semmibe véve, az UNIFIL nakurai főhadiszállásától csu­pán három kilométerre ellen­őrzőpontot állítottak fel a libanoni fővárost és a ten­gerpartot összekötő főútvona­lon. A konzervatív erők újabb provokációjukat olyan terüle­ten követték el, amely koráb­ban teljes egészében az UNIFIL-alakulatok ellenőrzé­se alatt állott. Izrael gya­korlatilag meghiúsítja, hogy az UNIFIL-alakulatok telje­sítsék dél-libanoni megbízatá­sukat, mivel páncélosokkal, automatafegyverekkel és ka­tonai szállítójárművekkel lát­ja el a jobboldal fegyvereseit és diplomáciai támogatást nyújt nekik. Szolidaritás a palesztin néppel A Palesztinái néppel való J szágának és népének, köztük a szolidaritás napján az ENSZ palesztin népnek a törvényes New York-i székhelyén felszó- I jogait. Iáit Kurt Waldheim, az ENSZ R szovjet parlament ülése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán csü­törtökön egyhangúlag jóvá­hagyták az 1979. évi népgazda­sági terv és költségvetés tör­vénytervezetét. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka csütörtökön a Szövetsé­gi Tanács és a Nemzetiségi Tanács külön-külön üléseivel folytatódott. A Szövetségi Tanács ülésén Jurij Kornyilov, a TASZSZ hírmagyarázója írja: A nem­zetközi közvélemény és sajtó nagy figyelmet szentel a szov­jet vezetőszervek dokumentu­mának, amelyben teljes mér­tékben jóváhagyja a szovjet küldöttségnek a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Tes­tületének moszkvai ülésén ki­fejtett tevékenységét. Ez is­mét bebizonyította a szocialis­ta országok hűségét a béké­hez, az enyhülés politikájá­hoz — a fegyverkezési hajsza megfékezésére irányuló törek­véseiket. Mindezek a célkitű­zések csak akkor járhatnak eredménnyel, írja Jurij Kor­nyilov, ha megfelelő készséget tanúsítanak a másik oldalon is. Amíg azonban a szocialista országok erőfeszítéseket tesz­nek a fegyverkezési hajsza megfékezésére, addig az ag­resszív imperialista körök mindenekelőtt a NATO-tag- államok szembeszállnak az eny­főtitkára és hangsúlyozottan szólt a palesztin kérdés meg- ' oldásának fontosságáról. Az ülés keretében Holtai Imre nagykövet, hazánk állandó képviselője, felolvasta Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács el­nökének az ENSZ-közgyűlés elnökéhez ebből az alkalomból intézett üzenetét. ★ A Szovjet Békebizottság meghívására tíznapos látoga­tást tett a Szovjetunióban az izraeli békeszerető erők kül­döttsége, A látogatás befejezté­vel a parlamenti képviselők­ből, társadalmi személyiségek­ből álló küldöttség nyilatkozat­ban foglalt állást a közel-ke­leti rendezés legfontosabb kér­déseivel kapcsolatban. A. nyilatkozat szerint átfogó, Igazságos és tartós rendezést csak akkor lehet elérni a Kö­zel-Keleten, ha tiszteletben tartják a térség minden or­Peking: Rehabilitációs hullám Illetékes kínai forrás csü­törtökön megerősítette, hogy november 10-e óta folyik a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága által összehí­vott kibővített munkaértekez­let. Ezt néhány napon belül követheti a Központi Bizott­ság plenáris ülésszaka. A kibővített munkaértekez­leten Hua Kuo-feng, a Közpon­ti Bizottság elnöke tartott ter­jedelmes beszámolót az or­szág belpolitikai helyzetéről és a „Négy modernizálás” üte­mének meggyorsításáról. Az egyhangúlag elfogadott beszá­moló alapvető változásokat irányoz elő a kínai gazdaság- irányítási rendszerben. A be­számoló a következő időszak fontos feladataként jelölte meg a törvényesség és demokrácia helyreállítását. Napirendre ke­rült az elmúlt két évtized so­rán félreállított és meghurcolt hatvanegy vezető káder reha­bilitálása. Várható, hogy rövi­desen bejelentik a Ltu Sao-csi volt államelnök köréhez tar­tozó több vezető káder — kö­zöttük Peng Csen és Po Ji-pot, valamint Peng Tö-huaj mar­sall — rehabilitálását. Gromiko távirata Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter táviratban üd­vözölte Jean Francois-Poncet-t abból az alkalomból, hogy ki­nevezték a Francia Köztársa­ság külügyminiszterévé. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke ve­zetésével részt vettek az SZKP és a szovjet állam ve­zetői. A szovjet parlament két há­zának vitájában több mint harmincán szólaltak fel. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka pénteken folytatódik, r ★ hüléssel és katonai fölény szerzésére törekszenek. Erről tanúskodik egyebek közt, hogy a NATO-tanács nemrégiben lezajlott washing­toni ülésén a mondvacsinált „szovjet fenyegetésre” hivat­kozva az elkövetkező évekre hatalmas nyolcvan milliárd dolláros 'extrakiadást irányoz­tak elő katonai célokra. A kommentár ezután rámu­tat, hogy mivel a NATO-tag- államok folytatják a fegyver­kezési hajszát a Szovjetunió és a szocialista közösség álla­mai úgy határoztak, hogy meg kell őrizni és fejleszteni kell a Varsói Szerződés védelmi erejét. Döntésük lényege: mindent, ami a hatékony vé­delemhez szükséges, de ezen felül semmit. A fegyverkezési verseny megszüntetése és a leszerelés korunk első számú kérdései — írja Kornyilov. A Szovjetunió és a szocialista országok e cé­lok megvalósítására töreksze­nek. Ugyanakkor számukra az is világos, hogy e célokat nem lehet az imperializmus­nak adott egyoldalú engedmé­nyek árán elérni. A történe­lem azt tanítja — zárja cikkét a TASZSZ kommentátora —, hogy az agresszor ilyenfajta megbékítése sohasem vezetett a békéhez, éppen ellenkezőleg: a katasztrófa szélére sodorta a világot. Etiópia — a fejlődés útján Az egymillió 222 ezer négy­zetkilométer területű észak­kelet-afrikai Etiópiát Szudán, Kenya, Szomália, Dzsibuti és a Vörös-tenger határolja. Az ország több évszázadon át gyarmati elnyomás alatt élt; a feudális-egyházi monarchiát — a császári uralmat — 1974 szeptemberében döntötte meg a hadsereg haladó szellemű szárnya, az ideiglenes katonai kormányzó tanács. Államosí­tották a bankokat és a pénz­intézeteket, az iskolákat, a legfontosabb 76 termelőválla­latot, a külkereskedelmet. Néptulajdonná nyilvánították a földet, szabályozzák a kül­földi tőke működését. Az or­szág vezetése a tudományos szocializmus elvét követő él­csapatpárt megszervezését, a népi demokratikus államforma létrehozását tűzte ki célul. A forradalom győzelme óta — imperialista ösztönzésre — számos külső és belső táma­dás érte az új rendszert. Ezek visszaverésében a szocialista országok — köztük hazánk is — sokoldalú segítséget is nyújtottak. Magyarorság 1959-től köve­ti. majd 1964-től nagyköveti szinten létesített diplomáciai kapcsolatot Etiópiával. 1974-től kapcsolatainkban minőségi változás következett be. Az elmúlt években politikai, jó- szolgálati küldöttségek érkez­tek Etiópiából, és a két ország vezetői között állandó a rend­szeres tapasztalatcsere. Ta­valy igazságügyminiszterünk vezetésével kormányküldött­ség, idén külügyminiszterünk, majd — a Központi Bizottság titkárának vezetésével — ma­gyar párt- és kormányküldött­ség látogatott az északkelet­afrikai államba. Az elmúlt hó­napokban Magyarországon fo­gadták az etióp építésügyi ál­lamtitkárt, valamint a főváros polgármesterét. Az elmúlt három évben megháromszorozódott a keres­kedelmi forgalmunk. Nőtt a gépipari termékeink export­aránya. Szállításainkban 1978- ra 50 Ikarus-autóbusz, fono­dái gépek, gyógyszerek és tex­tiláruk szerepelnek. Két tá­bori kórházzal, orvosi műsze­rekkel, gyógyszerekkel, vala­mint a szakszervezetek és a Magyar Vöröskereszt segély- szállítmányaival igyekeztünk hozzájárulni a külső agresz- sziókból és az ország gazdasá­gi fejletlenségéből adódó gon­dok enyhítéséhez. Népszavazás — kitételekkel A 14 ellenzéki csoport koa­líciójából álló nicaraguai el­lenzéki Széles Front elvben elfogadta a nemzetközi közve­títő bizottság javaslatát, hogy tartsanak népszavazást Somo­za elnök hatalmon maradásá­nak kérdésében, de további feltételeket szabott. Somoza mindeddig nem adott választ' arra, elfogadja-e a népszavazásra vonatkozó ja­vaslatot Kubai kongresszus A kubai dolgozóik központ­jának XIV. országos kong­resszusán a külföldi küldött­ségvezetők között szerdán fel­szólalt Gál László, a Magyar Szakszervezeteik Országos Ta­nácsának főtitkárhelyettese. A magyar nép nagyra becsüli a kubai forradalom vívmányait — mondotta —, majd kifejtet­te, hogy a kubai forradalom példa minden olyan nemzet számára, amely az imperialis­ta körök manővereinek céltáb­lája. A kubai szakszervezetek kongresszusának második napján számosán szóltak hoz­zá az előző kongresszus óta eltelt öt esztendő munkájáról tájékoztató központi beszá­molóhoz. Az Egyesült Államok, a Do­minikai Köztársaság és Gua­temala képviselőiből álló köz­vetítő bizottság bejelentette: amennyiben az általa előter­jesztett javaslatról rövidesen nem születik megegyezés a kormány és az ellenzéki erők között, felhagy békéltető erő­feszítéseivel. NDKálláskglalás A Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottsága és a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya csütörtökön nyilatkozatot tett közzé a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testüle­tének november 22—23-án Moszkvában megtartott ülésé­vel kapcsolatban. A vezető testületek jóváhagyták az NDK küldöttségének tevé­kenységét és jelentését, kife­jezték teljes egyetértésüket az ülésszak eredményeivel, vala­mint az ott elfogadott nyilat­kozattal, amelynek különöi jelentőséget tulajdonítanak. Enyhülés — gondokkal, II. Visszafordíthatatlan legyen a folyamat emberi életet oltja ki, de vi­szonylag kevés kárt okoz a környezetben, az épületekben, a talajban, stb. A neutronbomba kegyetlen cinizmusa felháborította a be­csületes és józanul gondolkodó emberek száz- és százmillióit. Világszerte mozgalom indult meg a neutronbomba gyártá­sának megtiltására, s ez foko­zatosan visszakozásra késztet­te az Egyesült Államok veze­tőit is. Az új elnök, Carter és lengyel emigráns nemzetbiz­tonsági tanácsadója, Brzezins- ki, kezdetben még olyan tak­tikát dolgozott ki a szovjet— amerikai'tárgyalásokra (SALT), hogy először kétségbevonták Brezsnyev és Ford 1974. évi vlagyivosztoki megállapodásá­nak érvényét. A szovjet diplo­mácia vezetői visszautasították ezt az amerikai manővert. Vé­gül Washington visszavonu­lásra kényszerült, s Gromiko szovjet külügyminiszter 1977- es New York-i tárgyalásain már úgy nyilatkoztak: foly­tatják a tárgyalásokat a SALT—II megkötésére. És az ENSZ idei, rendkívüli leszere­lési közgyűlésén, a szovjet- amerikai külügyminiszteri megbeszéléseken tovább foly­tatódott az eszmecsere. A Szovjetunió ezeken a fórumo­kon ismételten síkra szállt a leszerelés mellett. Hogy a leszerelésről folyó eszmecsere kisebb-nagyobb megszakításokkal végül is foly­tatódik a legkülönbözőbb fóru­mokon, ez azt igazolja: a Szov­jetunió ereje, tekintélye tisz­teletet parancsol és jobb belá­tásra bírja telőbb-utóbb azokat is, akik ezt megpróbálják időn­ként számításon kívül hagyni. MEGVÁLTOZOTT ERŐVISZONYOK Az enyhülési folyamat el­mélyítésének és kiszélesítésé­nek mi a soronlévő feladata? Ha egy mondatban akarunk felelni; az: a gyanakvás, a nyugtalanság, a háborús fe­szültség korszakának végleges felszámolása, s az arra való törekvés: a világon visszafor­díthatatlanul a „béke, a biz­tonság és az együttműködés új történelmi időszaka" ural­kodjék. Mit jelent a minden­napi harcban a fenti gondo­lat? Mindenekelőtt annak a felhívásnak a beteljesülését, amellyel a szovjet állam fenn­állásának 60. évében fordult a világ kormányaihoz és népei­hez: megállapodást a nukleá­ris fegyverek gyártásának egy­idejűleg történő megszünteté­sében, az atomenergiának csak békés célokra való felhaszná­lásában. A szocialista orszá­goknak, a békeszerető erőknek azért kell küzdeniük továbbra is, hogy — amint Leonyid Brezsnyev mondotta — a szo­cializmus és a kapitalizmus közötti vita ne a fegyvergyá­rak futószalagján dőljön el, hanem a békés munka terüle­tén. Mindenekelőtt megegyezést kell elérni a SALT-tárgyalá- sokon. Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford még az 1974 no­vemberében létrejött vlagyi­vosztoki csúcstalálkozón meg­állapodtak a második SALT- egyezmény alapelveiben és a további tárgyalások időpontjá­ban. 1975 januárjában Géni­ben össze is ültek a szovjet és az amerikai SALT-delegátu- sok, de erre az időre már ki­alakultak a különböző gátló körülmények is, amelyeket a hadászati fegyverrendszerek csökkentésével szemben álló erők állítottak fel, s így Ford elnök úgy távozott a Fehér Házból, hogy nem gazdagította a SALT—II megállapodás alá­Egy 24 tagú bizottság 1976 novemberében — amelynek tagjai között ott voltak Carter, gkkor már megválasztott el­nök tanácsadói is, többek kö­zött Cyrus Vance, a jelenlegi külügyminiszter — a hagyo­mányos fegyverkezés ellenőr­zésének első lépéseként java­solta az Egyesült Államok és a Szovjetunió katonai kiadá­sainak csökkentését és nem a nukleáris erőik színvonalának redukálását (emlékeztettek ar­ra, hogy a Szovjetunió 1973- ban már kezdeményezte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak öt állandó tagja csökkent­se 10 százalékkal katonai költ­ségvetését, de akkor ez nem talált visszhangra), és paran­csoló szükségszerűségnek ne­vezte a SALT-tárgyalások el­kezdését, még mielőtt kifej­lesztenék a nagy hatótávolsá­gú „cirkáló rakétákat”. Felhív­ta a figyelmet arra, hogy Car­ter a választási kampányban írásával kormányzatának ered­ményeit. így tehát Carterro vár az a feladat, hogy a SALT—II-t aláírja. A hivatal­ba lépő új amerikai elnök megértést tanúsított a fegy­verkezés, illetve ezen belül a hadászati fegyverrendszerek korlátozásai iránt, bár állás- foglalásaiban már kezdetben is tapasztalhatók voltak bizo­nyos ellentmondások. a nukleáris fegyverek azonna­li és az amerikai csapatok fo­kozatos kivonását javasolta Dél-Koreából, valamint egyet­értett a külföldi fegyverel­adások csökkentésével. Ezekkel az irányzatokkal szemben az enyhülés és a fegyverkezés korlátozásának ellenfelei továbbra is a leg­durvább eszközökkel léptek fel. A választási vereséget szenvedett republikánus kor­mányzat távozó hadügyminisz­tere, Rumsfeld, a maga ne­mében példa nélkül álló tá­jékoztató akciót szervezett a kongresszusban, amelynek so­rán különféle dokumentumo­kat terjesztettek a szovjet fegyverfejlesztésről és fölény­Carter elnök engedékenysé­gét példázza az is, hogy az 1977-es év például azzal vo­nult be a történelembe, hogy az Egyesült Államokban ekkor szerzési „szándékról”. A jobb­oldal fokozódó támadására utalt Paul Warnkének, az amerikai SALT-delegáció ve­zetőjévé történt kinevezése körül folyó vita a kongresz- szusban. A Warnke elleni han­gulat szítására a jobboldal aláírás nélküli memorandu­mot köröztetett, amelyben tá­madták Carter döntését, mi­után jelöltjét nem tartották al­kalmasnak a Moszkvával fo­lyó kemény tárgyalásokra. Carter és Vance külügyminisz­ter azzal, hogy több alkalom­mal határozottan állást foglalt a nukleáris fegyverkezés meg­fékezése és a Szovjetunióval megkötendő SALT-egyezmény mellett, Warnke közvetlen és közvetett támogatására kény­szerült. Ilyen előzmények után a nemzetközi közvélemény jog­gal tekintett nagy várakozás­sal Cyrus Vance 1977. márci­us 28-ra tervezett moszkvai látogatása elé. A várakozást csak növelte, hogy az új ame­rikai kormányzat korábbi és az utolsó hetekben tett állás- foglalásai között jelentős elté­rés volt tapasztalható. A ké­telkedés magvát először Car­ter ENSZ-ben elhangzott be­széde hintette el, amikor ko­rábbi nyilatkozataitól eltérően a vlagyivosztoki megállapodá­soknál szűkebb megoldást ja­vasolt. Ez a koncepció fogal­mazódott meg abban a két amerikai javaslatban, amelyet Vance Moszkvában benyújtott és amely egyértelműen a há­borús köröknek tett enged­ményként fogható fel. vetették fel a neutronbomba tömeges gyártásának tervét. A tiszta bombáról van szó, olyan technikai újdonságról, amely csak öl, azaz csupán az Miért lehetséges napjaink­ban a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének teljes és sokoldalú érvényesülése, az enyhülési folyamat visszafor­díthatatlanná tételének szava­tolása? Erre a kérdésre azzal az egy mondattal lehet és kell felelni: megváltoztak a nem­zetközi erőviszonyok. Mit kell ez alatt érteni? A döntő erő napjainkban a szocialista vi­lágrendszer politikai, katonai, és gazdasági ereje, a nemzet­közi munkásmozgalom harca, a nemzeti felszabadító ’mozga­lom erősödése. Hogy milyen erősek a szo­cialista országok gazdaságai, íme néhány példa. Manapság a világon olvasztott minden ötödik tonna acél szovjet gyártmány. A Szovjetunió olaj- termelése világviszonylatban az első helyre került. Az NDK, Csehszlovákia az egy főre jutó ipari termelésben már beju­tott a 10 világelső közé, ezzel megelőzve egy sor fejlett tő­kés országot. A szocialista or­szágok a világ ipari termelé­séből ma már körülbelül 40 százalékkal részesednek. Ami pedig a szocialista or­szágok katonai erejét illeti, napjainkban a Varsói Szerző­désbe tömörülve viszonylag rö­vid időn belül kiegyenlítették, majd megszerezték az erőfö­lényt az Amerikai Egyesült Államok és a NATO felett. A Szovjetunió már 1949-ben megszüntette az Egyesült Ál­lamok atomfölényét, a hideg­háború és az erőpolitika fő tényezőjét. A Szovjetunió 1953 őszére már rendelkezett be­vethető hidrogénbombákkal is, míg az Egyesült Államok csak 1954-ben. A döntő fordulat CSÖKKENTETT KIADÁSOK A NEUTRONBOMBA ELLEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom