Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-10 / 265. szám

tff.r.rrt 1978. NOVEMBER 10., PÉNTEK 5 Budakalászi farmerek Farmeranyag készül szovjet exportra a Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat budakalászi gyárában, az SZTB-gépeken. Természetvédelem Nagymaroson A Magyar Madártani Egye­sület börzsönyi csoportja, a Hazafias Népfront nagyközsé­gi bizottsága és a nagymarosi művelődési ház november 10. és 22. között környezetvédelmi napokat rendez. Ennek ke­retében bonyolítják le a he­lyi úttörők és KlSZ-alapszer- vezetek környezetvédelmi ve­télkedőit, valamint diavetíté­ses előadást tartanak a Gere­csében található védett termé­szeti értékekről. Miként biz­tosítható Nagymaros kör­nyezetvédelme? Erről fórumot is szerveznek a nagyközség művelődési házában. A kér­désekre többek között az Or­szágos Vízügyi Hivatal, a Ter­mészetvédelmi Hivatal, va­lamint a Dunakanyar Intéző Bizottság munkatársai vála­szolnak. Kinőtték a gyerekcipőt Diósdon Szakszervezeti bizalmiak: jogaikról, kötelességeikrőJ — Kicsit megkéstünk, csak a múlt hó végén kezdtük meg a szakszervezeti bizalmiak to­vábbképzését, felkészítését — mondja Tóth Ferenc, a gyár üzemi bizottságának közgaz­dasági felelősé. — Mentségünk talán az elcsúszásért, elsősor­ban a nagyrekonstrukcióból adódó sok-sok energiát rabló nehézség és gond. Valóban nehéz éveket élt és él át a diósdi csapágy gyár. A hazai gördülőcsapágygyártás megújhodása rájuk is kirótta a maga adóját Volt olyan mű­hely, amely háromszor költő- zott, míg végleges, új helyére települhetett Munkásokat és vezetőket egyaránt próbára tett és tesz még ma is, hogy több száz millió forintért meg­teremtik nagy mennyiségű, ki­váló minőségű csapágy előállí­tásának a műszaki feltételeit Emberközelben — Nekünk, szakszervezeti aktíváknak is megsokasodott a teendőnk. Napi gondok kerül­tek előtérbe, s nem az, hogy miként élünk megnövekedeit jogainkkal, új hatáskörünkkel — mondja Szöllősi Jánosné, amint végez az egyik új gör­gőköszörű gép beállításával... — Mi vagyunk a legközelebbi kapcsolatban az emberekkel, ügyes-bajos dolgaikkal hoz­zánk fordulnak először. Egyes gépeken például még nem ol­dották meg az adagolást, az ott dolgozók épp ezért sokat emelnek... Nem vált be a csarnok új fűtésszabályozása sem, hol fázunk, hol meg meg­fövünk. Nem tudjuk, hogyan öltözzünk... Kevés a ládánk, ez is hátráltatta a folyamatos munkát... Apróságok ezek? Természetesen. Vezetőinket nagyobb témák foglalkoztat­ják, kötik le mostanság. De az emberek mégis azt várják, hogy orvosolják a gondjaikat. És mielőbb. Mit tehet a bizal­mi?. Igyekszünk megértetni a gyár helyzetét, és türelmet ké­rünk munkatársainktól. Jogok Lámcsak a bizalmiak köte­lességeiről beszél elsősorban Szöllősi Jánosné. Eszébe sem jut jogaik hangoztatása. Pe­dig, mint további szavaiból ki­tűnik, a többieknél jobban is­meri azokat — Bizalmi társaim megvá­lasztottak küldöttnek. Kilenc társammal képviselem Diósdot a nagyvállalati szakszervezeti bizalmiak és vállalati szak- szervezeti tanács közös tanács­kozó testületében Debrecen­ben. Ott sok érdekes informá­ciót, tájékoztatást kapunk. Él­hetünk-e a megnövelt jog- és hatáskörünkkel? Szerintem, igen. Volt például olyan eset, hogy amikor egy régi dolgo­zónk visszajött, nem akarták neki megadni a magasabb óra­bért. Nem egyeztem bele. Ugyanis a gazdasági vezetők­nek most már a felvételeknél, az órabéreknél is ki kell kér­niük a bizalmiak véleményét, egyetértését. És nem írjuk alá automatikusan a listát sem, amit a művezető elénk tesz! Szerintem, megkezdődött egy egészséges folyamat, akkor is, ha még az elején tartunk csak. Beleszólás Benkő Ernőné hat évig esz­tergagépen dolgozott, három múszakoan. Nemrég üzemír­nokká nevezték ki, ami egyet jelent azzal, hogy az észterga- üzem legkülönfélébb admi­nisztratív munkáit végzi. Ez az új beosztás nagy segítséget je­lent mozgalmi munkájához is. — Állandó délelőttösként mindenkivel taiálkozhatom, és engem is jobban elérnek, meg­találnak az emberek, mint ko­rábban. Két éve főbizalmi va­gyok, s nemrégen az üzemi bi­zottságunk tagjává is megvá­lasztottak. Aki megszokta, hogy nemcsak magával törő­dik, hanem a munkatársait is. meghallgatja, az már nehezen tudna csak maga-magának él­ni. — Éreztem-e, hogy válto­zott valami a SZOT-határozat megjelenése óta? — ismétli a kérdést, s csak kis szünet után felel rá — Régebben a szak- szervezeti bizalmi munkája ab­ból állt, hogy összeszedte a bé­lyegek árát, és kész. Tény, hogy az első hónapokban ki­csit berzenkedtek is a gazdasá­gi vezetők. Nemigen akarták tudomásul venni, hogy a bi­zalmiak beleszólhatnak a dol­gaikba. Azt tudom, hoigy én nem írok alá semmiféle prémi­um- vagy jutalomelosztási lis­tát, ha nem beszélik meg ve­lem előre, ha nem mondha­tom el a véleményemet. Hi­szen tudjuk mi, ki, hogyan dolgozik, milyen becsületes. És az emberek? Már számon is kérik tőlem': Ott voltál? Te is láttad és aláírtad a pénz elosz­tását? S, hogy meg kell tanul­ni nem-et is mondani és vitat­kozni? Jólesik érezni, hogy a munkatársak bíznak bennünk és számontairtják: védjük-e az érdeküket. Tóth Ferenc súgja meg, hogy nemrégen kéthetes kü1 földi üdüléssel jutalmazták" Benkő Ernőnét a hosszú évek óta be­csülettel végzett társadalmi munkájáért. Mersz Űj csarnokban kapott ott­hont idén a gyár szerszámüze­me is: tágas, világos, ragyog a tisztasáigtóL Itt találom Tóth Sándor meóst, aki 1955-ben. zsebében friss szakmunkásbi- zonyítvánnyal lépte át a gyár­kaput. Szakszervezeti bizalmi 1963 óta, két éve pedig ő is fő­bizalmi lett. — Az az igazság, hogy nem­igen mernek még a bizalmiak vitatkozni feletteseikkel — fo­galmazza meg köntörfalazás nélkül a véleményét. — Nem azt mondom, hogy az aláírá­sunk nélkül bármit is elfogad­na a munkaügyi osztály! Csak­hogy még esv kis baj van a mersz-szel. Véleményem sze­rint. sokat segít majd. ha ala­posabban megismerhetjük a lehetőségeinket, jogainkat. A kapott kis füzet hiába tartal­mazza a határozatot, a lénye­get, az kevés. Kértük az üzemi bizottságot, szervezze meg ne­künk a tanífolyamot. Munkánk­hoz több tájékoztatással is se­gítséget kaphatunk. Ezzel még hadilábon állnak. Partnerként viszont csak akkor ismerik el a gazdasági vezetők a szak- szervezeti aktívákat, ha meg­alapozott a véleményük. Módosítás A műhely bizottság titkára sokkal derűsebbnek látja a helyzetet. — A legutóbbi bérelosztás­kor még a bizalmi helyettese­ket is összehívták a megbeszé­lésre — szólal meg Blaskovics Ferenc. — Megvitattuk a ka­pott javaslatokat, módosult is több. Az természetesen már a bizalmiak feladata volt, hogy ezután elmondják az emberek­nek, kinek, miiért annyi pénz jutott, amennyi. Vagy: a na­pokban nagyobb összegű pré­miumkeretet kapott az üze­münk. Azt kellett szétosztani. Ügy érzem, demokratikusan jártunk el. A bizalmiak egyre inkább megértik; nyugodtan hallathatják szavukat. És kell is hallatniuk! Dodó Györgyi Uol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros, an­nak szélén egy lakótelep, s ezen a lakótelepen egy elekt­romos szaküzlet. Ebben a bolt­ban sokminden kapható volt, még a gyakran hiánycikknek számító bojler is. Telt-múlt az idő, s a boltvezetőnek egy­szer csak feltűnt, hogy hóna­pok óta ugyanazok a padló­kefélőgépek és vizmelegítők porosodnak a raktárban. Miért nem kell ez senkinek? — töprengett napokig, amíg csak eszébe nem jutottak a vállalati központ piackutatói. Voltak azok hárman is, gyorsan felosztották egymás között a házakat, s sorban be­csöngettek minden lakásba, megkérdezni a lakókat, mit is szeretnének vásárolni az üzletben. Nagy volt ám a boltos ámulata, amikor kide­rült, hogy nincs egyetlen la­kás sem, ahol ne lenne táv­fűtés és melegvíz-szolgálta­tás, no meg szőnyegpadló. Rögtön megértették, hogy kár is próbálkozni a padiókefélő- vel és a bojlerek árusításával, és nem is rendeltek azóta ezekből egy darabot se! A mesének vége, a piacku­tatásnak ez azonban csak a kezdete. Hiszen a mesében szereplő, de a valóságban is létező üzletnek nem elég azzal tisztában lennie, hogy mit felesleges árusítania, ha­nem azt is tudnia kell, hogy miből és mennyit érdemes a raktáron tartania. Visszaesett például egy lakótelepi áru­házban a műszaki cikkek for­galma, a lakóknál végzett fel­mérésekből azonban kitűnt, hogy a készülékek nagy ré­sze elöregedett, így ha kor­Sok kicsi sokra megy Piliscsabai társadalmi munkák Tóth Istvánná, a piliscsabai tanács vb-titikára szabadkozik: — Nem hiszem, hogy pont rólunk kellene írni. A járás­ban más helyeken sokkal több társadalmi munkát végeznek. — Próbálták már megkér­dezni önmaguktól, miért? — Hatezer-ötszázan lakunk itt, és a hozzánk csatlakozó Tinnyén. Ez utóbbiban a lako­sok száma stagnál A nagyköz­ség munkaképes dolgozóinak 60—35 százaléka Pestre, Dorogra jár munkába. Viszi őket a vonat, a Volán, ha több ember dolgozik ugyan­abban a nagyüzemben, külön busz. Elmennek hajnalban, holtfáradtan érnek haza este. A nagyközségben nincsen nagy üzem. Néhány tsz-mel- léküzemáig, ezekben 300—350- en dolgoznak. A VISZÉK Ktsz, a BHG helyi telepe főleg nők­nek ad munkát Hiányzik a társadalmi munkát végző em­ber, valamint a gazdasági hát­teret is, szervezett segítséget is adó nagyobb vállalat — Nem látja túl sötéten a helyzetet? Tóth Istvánná elmosolyo­dik: — Persze, az ember inkább kicsinyít, panaszkodik. Az az igazság, hogy vannak eredmé­nyeink is természetesen, ha nem is annyi, mint másutt. — Ügy tudom, a kérdéssel nemrégiben testületileg is fog­lalkoztak. — Októberben a tanács végrehajtó bizottsága értékel­te a jelenlegi tervidőszak tár­sadalmi munkáit. Jó volt ez az ülés arra is, hogy végre egysé­gesen számba vegyük, mit vé­geztünk az elmúlt években, — Miilyen a leltárered­mény? — Sok kicsi sokra megy. A sok apró tétel végül szép eredményeikké összegződött Például Tinnyén parcelláz­tunk. Épülni kezdtek a házak, ám az EDÁSZ nem tudta azon­nal bekötni a villanyt. Adott viszont póznát anyagot, még egy daruskocsit is. Az építke­zők gödröt ástak, vezetéket húztak, azok is segítettek, akiknek még csak később lesz itt házuk. Piliscsabán sok a lejtős utca, már kisebb eső is árkokat ásott az úttestbe. Vö­rösvárról kedvezményes áron szereztünk murvát, a lakók Jegyzet Mit kíván a szerű cikkek lesznek kapha­tók az üzletben, a vásárlók hamarosan újra fogják ki­cserélni az elavult berende­zéseket A forgalom-vissza­esés tehát átmeneti, a vá­laszték módosításával erőtelje­sen élénkíteni lehet. Az eddigi példákban a ke­reskedelem piackutatásáról esett szó, s sokan úgy gon­dolják, hogy ez elsősorban a kereskedelem feladata. Ho­lott ez nem így van. A bol­tok profiljának, a kialakított választéknak, az új üzletek te­lepítési helyének megválasztá­sához valóban a kereskedelmi vállalatok piackutatása szük­séges, az egyes konkrét áru­cikkekkel azonban elsősorban a termelőknek kell foglalkoz­niuk. A kereskedelem egy­részt nem is képes a millió­nyi termék helyzetének vizs­gálatára, másrészt ha képes is lenne rá, mire információi alapján az ipar legyártja a szükséges árucikkeket, túlsá­gosan hosszú idő telik el, s így akadozó, állandó késés­ben lesz a kínálata, természe­tesen. Az ipar és a kereske­delem együttműködése a piac­kutatásban is kívánatos. Jó példa erre a Fabulon cég és a Vegyianyag Nagykereske­delmi Vállalat együttműkö­dése, az új Fabulon babaápo­ló sorozatot a kereskedelmi vállalat Hygiénia áruházának törzsvásárlói között kiosztották, s o vásárlók véleményét a termék végső kialakításakor szétterítették, elegyengették, az eredmény: járható utak. Adtunk anyagot, a Honvéd utcaiak járdát építettek belő­le. Bővítettük óvodánkat, az emberek alapoztak, falaztak, rendet raktak. Az egész nagy­község segített a Barátság Park építésében, itt nemcsak salakos futball-, hanem KRESZ-pályát is csináltunk az iskolásoknak. Társadalmi munkával készült a Béla úti iskola villany­hálózatának teljes felújí­tása. — A szakipari munkák is? — A szülői munkaközösség elnöke, Mogyorósi Attila, vil­lanyszerelő. Vezetésével fala­kat véstek, huzalokat cserél­tek. Így végre nem aludt el a lámpa az emeleten, ha a kony­hában bekapcsoltak egy sütőt. A fény erőssége minden elő­írásnak megfelel. Ebben az is­Sopront számos jelzővel em­legetik: műemlékváros, üdülő­város, a hűség városa. Az utóbbi két évtizedben Sopron, az iskolaváros jelentős ténye­zővel gazdagodott: itt képezik a mérnököket hazánk egyik leggyorsabban fejlődő ipar­ága, a faipar számára. Újratermelhető nyersanyag Faiparunk a felszabadulás után egyike* volt azoknak az iparágaknak, melyeket szinte a semmiből kellett felépíteni. Néhány korszerűtlen magán­kézben levő fatelep, századele- ji gőzfűrész, famegmunkáló gép stb.: ezek jelentették a fa­ipart. A modern fatermékek: búto­rok, ajtók, ablakok, épületszer­kezetek stb. készítéséhez a korszerű alapanyagok gyártá­sát kellett először megvalósí­tani. Fűrészüzemeink korsze­rűsítése mellett új termékek előállítását kezdték meg, a fa­rostlemezekét és forgácslapo­két. A korunkat mindinkább jel­lemző nyersanyaghiány világ­fogyasztó? (pl. csomagolás nagysága) fel is használják. A pozitív példák azonban ma még ritkaságnak számíta­nak. A vállalatok — és ez egyaránt vonatkozik a terme­lőkre és az értékesítőkre — ál­talában még nem kényszerül­tek rá a vásárlók igényéhez való rugalmas alkalmazkodás­ra. Támogatási rendszerünk ugyanis lehetővé tette, hogy nem megfelelő teljesítményt nyújtó vállalatok is elérjék az átlagos jövedelmezőséget, ami természetesen csak a jól dol­gozók rovására történhetett. Az elkövetkező években fel­tehetőleg mind több vállalat fog rákényszerülni a piacku­tatás alkalmazására, a kutatá­si eredmények figyelembe­vételére. Ezt követeli a la­kosság mennyiségi igényeinek kielégítettsége, a minőségi igények előtérbe kerülése. Az életszínvonal mai fokán egy­re növekszik azoknak az áru­cikkeknek száma, amelyekkel rendelkeznek már az embe­rek, cserére viszont csak ak­kor hajlandók, ha kívánságuk­nak megfelelőt tudnak vásá­rolni. Ahhoz, hogy a vállalatok valóban rákényszerüljenek a vásárlók igényeihez való al­kalmazkodásra, a szabályozó- rendszer továbbfejlesztése, a vállalati önállóság megszilár­dítása is szükséges. Karsai Gábor ♦ kólában a korszerű központi j fűtést is társadalmi munkások készítették el, a tanács vette | az anyagot. Most a cserép­kályhák helyett olajkazámnal I fűtött radiátorok adják a me- I leget. Dolgozunk a sportpá- I lyánkon, a lejtős terepet egyengetjük, egyenesítjük. — Mérhető-e a társadalmi munkák értéke? — Pénzben, két és fél év alatt, máig, 1 millió 700 ezer forint — Szép pénz. — Több Ls lehetne. A lé­nyeg az, hogy évről évre növekszik a kedv, a hajlandóság a lakosokban. Egyre inkább megértik, az ál­lam nem tud mindenütt segí- I teni. Községünk emberibb ar­I culatát az itt élő emberek munkája is alakíthatja. A. Gy, szerte az újratermelhető nyersanyagokra irányítja a szakemberek figyelmét. Ezek közül az egyik legfontosabb a fa. Értékét igazán felismer­ve, nálunk is új impulzusokat kapott a feldolgozó ipar fej­lesztése. Az európai színvonalú bútor-, forgácslap-, farostle­mezgyárak mellett hazánkban épült meg a világ legnagyobb cementkötésű forgácslapgyára. Elmondhatjuk: faiparunk ma dinamikusan fejlődik. Hagyományokra építve A fejlődés záloga: a megfe­lelő számú, jól képzett szak­embergárda. Ezeket a szakembereket az Erdészeti és Faipari Egyetem faipari mérnöki karán, két szakon képezik. A tanulmányi idő a mérnöki szakon öt, az üzemmérnöki szakon három év. A hallgatók a legmagasabb fokú műszaki alapképzésben részesülnek, hogy azután a jól berendezett laboratóriumok­ban, az egyetem új, 1000 négy­zetméter alapterületű tanmű­helyében és a faipari üzemek­ben a termelési ismereteket is megszerezhessék. A bútor-, aj­tó- és ablakgyártási, a fűrész- és lemezipari gyakorlatok mellett többek között a belső építészetben és a hajóépítés­ben is jártasságot szereznek. A tanulmányokhoz sajátos hangulatú hátteret ad a város és festői környezete. A Sel­mecbányáról ide költözött egyetemen az elődök hagyo­mányait szeretettel ápolják. A KISZ saját klubházában egye­temi színpad és szakkörök működnek. Az ország egyik legmodernebb egyetemi könyv­tárát is itt avatták nemrégen. A sportkörben 11 szakosztály dolgozik, működésüket a sportcsarnok és a sportpályák segítik. Várják a szakembereket' A végzett faipari mérnökök és üzemmérnökök a legkülön­bözőbb munkaterületeken he­lyezkedhetnek eL Bútor-, épü­letasztalos-ipari-, forgácslap-, farostlemez-, gyufa-, parketta-, sportszergyárak várják az új szakembereket. Az üzemi gya­korlat megszerzése után közü­lük kerülnek ki a kutatómér­nökök és a szakma közép- és felsőszintű oktatásában részt vevő pedagógusok is. A pályázati rendszer beve­zetése óta a v Bálátoknál pá­lyázat útján lehet elhelyez­kedni. Egy végzett szakember négy álláshely között válogat­hat, tehát négyszer annyi szakemberre van szükségük a vállalatoknak, mint ahány vé­gez. Ez érthető, hiszen a fa­iparban ma az üzemi munka mellett szinte mindenhol je­lentős a műszaki fejlesztés. A nagy kiterjedésű börzsönyi és pilisi erdészetekben is sok új mérnököt foglalkoztatnak, s a I tsz-ekben is egyre több erdő- I mérnökre lenne szükség. A faipari mérnökképzés otthona Sokoldalú képesítést ad a soproni egyetem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom