Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-09 / 264. szám

1978. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK xMfge o Ei Együtt a községért AHg háromszáz méter hosszú Pomázon az Erkel Ferenc utca. Házait a közelmúltban, szövetkezeti összefogással épí, tették az ott lakók; ez a la kótelep számos fiatal csa Iádnak ad békés otthont. A házak csinosak, a lakások ké­nyelmesek és szépek. Szomo­rú, hogy a környéken nem volt szennyvízcsatorna és az is, hogy útról, járdáról még beszélni sem lehetett. A köz­ség pénzügyi helyzete nem tette lehetővé ezeknek a meg­építését. Nemrég ugyan meg­épült a szennyvízcsatorna, de utat és járdát a tanács nem ígérhetett. Ekkor a lakók el­határozták, hogy közösen épí­tik meg az utat. Összegyűjtötték a szükséges anyag árát, esténként, meg szombaton és vasárnap dolgoz­tak. És az összefogás eredmé­nyeként az elmúlt napok­ban kétszáznyolcvannyolc mé­ter hosszúságban elkészült a hat méter széles közút, jár­daszegéllyel és betonozott gya­logjáróval együtt. Politzer Györgyné, az utca egyik lakó­ja nemhiába szervezett, fára­dozott. Az Erkel Ferenc utca ma községünk egyik legren- dezettebb utcája. Pomázon egyébként már hagyomány, hogy a község la­kói társadalmi munkával se­gítik az út- és járdaépítést. Szükség is van a munkára, mert több évtizedes elmaradást kell pótolni, lépést tartva a rohamos építkezésekkel. Ezek­re azonban a tanács pénzügyi fedezete kevés. A lakosság segítőkészségére egy jellemző adatot monda­nék: az idén mintegy négy kilométer közút és öt és fél kilométer betonjárda készült el társadalmi összefogással. E munkák értéke meghaladja a kétmillió forintot. Az Erkel Ferenc utcai munka azonban valamennyi közül kiemelke­dik. Balogh Gyula Pomáz Gyógymódén ce — sportolásra A közelmúltban a Pest megyei Hírlapban közlemény jelent meg, amelyben a Ceg­lédi Városgazdálkodási Válla­lat értesíti a'gyógyfürdőbe já­rókat, hogy november elsejé­től minden szerdán és pénte­ken három órától a fürdő gyógymedencéjében az úszók tartanak edzést, s ettől az idő­től kezdve ott nem tartózkod­hatnak a gyógyulni vágyó für- dőzők. Ezzel az intézkedéssel mi — a gyógyfürdő vendégei azonban egyáltalán nem ér­tünk egyet. Félreértés ne es­sék, nem a sport ellen fog­lalunk állást, hiszen közöttünk is sokan vannak sportszerető emberek. De úgy érezzük, hogy más niegoldás is van, mint az, hogy két délután kitiltják azo­kat a gyógymedencéből, akik­nek az tulajdonképpen készült.- Sokam járnak ide orvosi be­utalással is. A gyógymedence' hetven centiméter mély vizében har. mincnyolc, negyven Celsius fokos meleg a víz. Értesülé­sünk szerint az említett idő­ben az edzést 14 év alatti gyermekeknek tartják. Ügy gondoljuk, hogy ezzel többet ártanak a fiatalok szervezeté­nek, mint használnak. Nem beszélve arról, hogy 40 fokos vízben edzést tartani, még felnőttek részére is kockáza­tos. A betegek kitiltása, he­lyett lenne néhány javasla­tunk: A fürdő területén van még egy ,50 méteres nagy meden­ce is. Ha az illetékes sport­egyesület vásárolna egy fólia­sátrat és azt a medence fölé helyezné, valószínűleg kiváló edzési lehetőséghez jutnának nemcsak az úszók, hanem a jól szereplő vízilabdázók is. És ha ez a megoldás anyagi okok miatt egyelőre nem va­lósítható meg, akkor azt ja­vasolnánk, hogy tartsák az úszók részére az edzést az ‘esti órákban. Így a munkaidő végeztével gyógyulni vágyók legalább még egy órát tartóz­kodhatnának a medencében. Azt is el tudnánk képzelni, Válasz cikkünkre Lapunk Postabontás rovatá­ban az elmúlt hónapokban többször írtunk arról, hogy Vácott, a Csikós József úti aluljáróban veszélyes közle­kedni. A levélírók azt kérték az illetékesektől, hogy a járda és az úttest közé építsenek vé­dőkorlátot. Ezt kívánná a biz­tonságos közlekedés, mert a nappal is félhomályos, zajos, szűk helyen sokan óhatatlanul az úttestre lelépve közleked­nek. A gyalogosok tehát egy. általán nincsenek biztonság­ban. A panaszos levelekre most Kövics Csabáné, a váci városi tanács műszaki osztályvezető­je válaszolt. Ezt írja: A középvárosi és a deákvá­ri városrészek közúti és gyalo­gos forgalmát a Csikós József úti aluljáró vezeti le. A meg­növekedett forgalom indokolt­tá teszi az aluljáró forgalmá­nak felülvizsgálatát. Annál is Inkább, mert végleges megol­dásra csak a MÁV-állomás és a pályaudvar rekonstrukciójá­val egy időben számíthatunk, előreláthatólag a VII. ötéves tervidőszakban. Elképzeléseink szerint a rá­csatlakozó utcák — Csikós Jó­zsef út, Telep utca — felújí­tásával egy időben az 1979— 80-as években az aluljáró asz­faltburkolatot kap. A gyalog­járdát is szélesítjük és korlát­tal választjuk el a közúti for­galomtól, amelyet forgalom- irányító lámparendszerrel kí­vánunk szabályozni. A lassú járművek kitiltása is elősegíti majd a zavartalanabb közleke­dést. A jelenlegi kétirányú forga- lofri nem teszi lehetővé a jár­da szélesítését, a gyalogjárót pedig korláttal tovább szűkíte­ni nem lehet. hogy osszák meg a medencét a betegek éá az úszók között; ugyanis a medence hosszanti irányban középen betonpad­kával van kettéválasztva. Bár ismét megjegyezzük, hogy ez a túl meleg gyógyvíz nem sportolásra való. Kérjük az illetékeseket, hogy vegyék fontolóra ezeket a javaslatokat és hagyják meg a gyógyfürdőt azoknak, akik­nek készült és akiknek arra nagy szükségük van. Präger Ferenc és még húsz aláírás Cegléd Nem egy nullával több ? „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1972. évi 31. számú törvényerejű ren­deleté alapján a járási földhi­vatal az ingatlanokról új nyil­vántartást készít...” Ezzel a mondattal kezdődik az a tájékoztató, amelyet Nagymaroson is megkapott minden telektulajdonos. A körlevélben azonban egy szó sem volt arról, hogy ezért az állampolgároknak fizetniük kell. Így többen meglepetés­sel fogadtuk azt a határozatot, amelyet ugyan július végi dá­tummal, de október hónapban kézbesítettek, s arról szól, hogy a lakók térképkészítési hozzájárulást kötelesek fizet­ni. Az én nyugdíjam például 1900 forint, ezért az 500 forin­tos hozzájárulás súlyosan érint. Nem értjük, hogy a Minisz­tertanács határozatából adódó új nyilvántartás elkészítését miért a lakókkal fizettetik meg? A telekkönyvet — vé­leményünk szerint — eddig is a földhivatal vezette jól-rosz- szul, s az esetleges hanyagsá­gokért nem mi vagyunk a fe­lelősek. Ezt látszik bizonyíta­ni az is, hogy a már említett tájékoztatóban az emberek se­gítségét kérik az adatok he­lyességének megállapításához, majd kilátásba helyezik, hogy­ha valaki az egyeztetésen a kijelölt időben nem jelenik meg, azt a járási földhivatal 5 ezer forintig terjedő bírság­gal kötelezheti a rendezésre. G. A.-né Nagymaros A levéllel a Pest megyei FBlfl- hivatal pénzügyi osztályának ve­zetőjét, Jankó Zoltánnét kerestük tel, aki arról tájékoztatott ben­nünket, hogy az Elnöki Tanács 1972. évi 31. számú rendelete alap­ján a járási földhivataloknak az ingatlanokról új nyilvántartást kell készíteniük. Ezt követte 1*73. VII. 23-án a 32. számú NIM—PM együttes rende­let, a térképkészítési hozzájáru­lásról. Ez a rendelet közli a hoz­zájárulási kötelezettséget, tájé­koztat az esetleges mentességről, és megszabja a hozzájárulás mér­téket, arányát is. A fizetési köte­lezettség aszerint változik, hogy a földtulajdon városban, belterü­leten, illetőleg külterületen van-e, zárt kert vagy üdülőterület-e. Ez a kategorizálás, tehát meghatáro­zója a fizetés mértékének. A leg­többet belterületért és üdülőterü­letért kell fizetni: hús* fillért négyzetméterenként. A levélírónk által említett Bt^ száz forintot azonban mindezek után soknak tartjuk. Elképzelhető az is, hogy szorzásnál egy nullá­val több csúszott G. A.-né papír­jára. Mindenesetre ajánljuk, hogy keresse fel a járási földhivatalt, ahol bizonyosan utánanéznek a pontos adatoknak. Ami pedig az ötezer forintos bírságot illeti — mi bizony még — ijesztésnek is — sokalljuk. TIT-munka Mind a társadalom — mind a természettudományok iránt nagy az érdeklődés Budakeszi lakóinak körében. Ezt az igényt a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat községi cso­portja igyekszik kielégíteni. Ennek érdekében az idén hat­vannégy előadást és számos összejövetelt tartott. Ezeken kívül számos kiállítást szerve­zett és rendezett. Az előadá­sokon mindig telt ház van. A hallgatóság sok ötlettel és ja­vaslattal egészíti ki az előadók szavait. Szó volt többek között gazdasági, politikai, környezet- védelmi és egészségügyi kér­désekről. A TIT-csoporton belül ak­tívan működik a honismereti szakkör is. Az idén tíz alka­lommal szerveztek országjá­rást. A helytörténeti szakkör is eredményesen dolgozik. Padányi Lajos Budakeszi Szerkesztői üzenetek E. I., Gödöllő: Levelét késve kaptuk meg, ezért problémájára jövő heti számunkban válaszo­lunk. R. I.-né, Ráckeve: örülünk, hogy betegségéből felépült, és továbbra is várjuk leveleit, tudósításait. Ezúton Is jó egészséget kívá­nunk. M. V., Budakeszi: Panaszát to­vábbítottuk az illetékeseknek, vá­laszukig szives türelmét kérjük. A víz néha megpirosodík Gondok a Rákos-pataknál Ajándékozni — öröm (?) Nehogy úgy találja a kedves Olvasó, hogy e sorok írója mind ez ideig kételkedett volna a címben feltüntetett költői kérdés igazságában. Akkor hát miért a kérdőjel? Hölgyismcrösöm névnapja lé­vén, gondoltán), virágcsokorral lepem meg. Annak rendje és módja szerint be is sétáltam Budapesten a Mártírok útja 46. szám alatti virágüzletbe, s megrendeltem öt szál vörös szegfűt, szalaggal, celofánnal, ahogy illik. Megadtam a virág rendeltetési helyének elmét is, majd kifizettem a csokorért — és a körítésért —, valamint a szállításért járó összeget, pon­tosan 110 forintot. Egy órával később telefonon felhívtam az üzletet, hogy megérdeklődjem: sikerült-e a virágot kézbesíte­ni? — Hogyne, kérem — hang­zott a megnyugtató válasz —, a csokor valószínűleg már meg is érkezett a megadott, címre. A csokor, mint néhány órá­val később kiderült, valóban megérkezett. Csakhogy az — nem az általam rendelt csokor volt. Merthogy öt szál szegfű helyett csupán hármat tartal­mazott, és nem celofánban és szalaggal — hanem egyszerű papírba csomagolva nyújtották át. Mondanom sem kell, a kettő — túl az árbeli differen­cián — nem ugyanaz a szol­gáltatás .,. A történteket követően újból bementem az üzletbe. A bolt­vezető — ki nem sokkal előt­tem érkezett — a meglehető­sen furcsa hibát elkövető töb­biek helvett is elnézést kért, s pillanatok alatt összcállíttatta az eredetileg kért csokrot, amelyet végül is az általam felköszőnteni Mvánt ünnepelt — ha nem Is akármilyen hec­ce hurca árán, de — kézhez kaoQtt. Bevallom, elvették az aján­dékozás örömét. Hegyi tván Sok szó esik mostanában környezetvédelmi gondjaink­ról — írja levelében Sík Ist­ván Gödöllőről, — ezért nem lesz talán hiábavaló, ha mér­gezett utcánk lakóinak jogos panaszát összegezve segítségért fordulok az illetékesekhez. A Kállai Éva utca lakói ugyanis nemrég még az egyik ház udvarán — hajdan — el­temetett nagy mennyiségű cián eltakarítását láthatták. Mostanában pedig elég csak kimenni a páros oldalon lévő házsorok kertjeinek végébe, és olyan tömény méreggel szennyezett mocsárvilágba lép az ember, amelynek bűzét el­viselni már nem lehet. A Ganz Mérőműszerek Gyá­rából, ólom, nitrát, és ki tud­ja még 'milyen anyagokkal szennyezett, zavaros vizű pa­tak hónapok óta nem folyik le, csak szétterül a kertek vé­gében. Ma már ott tartunk, hogy ablakot nyitni is alig lehet a bűztől. Az utca lakóinak nevében a leghatározottabban kérem az illetékeseket, hogy tegyék rendbe ezt a szennyezett mo­csarat. Kötelezzék mielőbb a Ganz gyár vezetőit derítők építésére, és a környezetszeny- nyező tevékenység beszünteté­sére. A KÖJÁL és a tanács ille­tékesei bizonyára szívesen ve­szik, ha ilyen és hasonló gon­dok felett nem hunyunk sze­met, és segítségüket kérjük. ^ Ha a levegőt és talajt szeny- nyező pataknak lenne szabad lefolyása, akkor az érintett tu­lajdonosok rendbehoznák kert­jük végén a patakmedret, és még öntözni is lehetne a vete- ményeket, virágokat. De így mindenki csak a fejét csóvál­va figyeli e szennyes víztö­meget, a riasztóan felgyülem­lett tömény mocsárvilágot. Mindenki a fejét csóválja A helyszínen járva néhány család éppen otthonlévő tag­jainak kíséretében levonul­tunk a kertek végébe. — Ker­tek? Inkább sűrű bozótnak ne­vezném, néhány korhadt gyü­mölcsfával. A lejtő aljában pedig lomhán folydogál a szürkéskék patak, szélén mé­ternyi nád és mocsár. Nem is tudjuk egészen megközelíteni. — Nem merünk a kertünkbe növényeket ültetni, mert fé­lünk, hogy mérgezett a talaj — mondta az egyik lakó. — Volt ennek a pataknak már piros színe is V— így a másik. A látottak után első utam Bamberger Károlyhoz, a gö­döllői városi tanács elnökhe­lyetteséhez vezetett, aki város­térképet mutat. — Gödöllőn folyik keresztül a Rákos-patak, amelynek több mellékága is van. A Kállai Éva utcában az úgynevezett felsömajori mellékág folyik. Körülbelül húsz évvel ezelőtt ezt a lápos területet felparcel­lázták, és eladták. Mostanra elkészültek a szép új házak, a mocsár azonban megmaradt a kertek végében, sőt egyre nagyobb lett. A városi tanács egyik legfontosabb feladata, hogy az ötéves terv végére, — több mint húszmillió forintért — rendbehozza a Rákos pa­tak fő ágát, mert már a város belterületén, például a Liszt Ferenc utcában is aggasztó a helyzet. Esőzések idején az emberek — már megszokták — gumicsizmát vesznek, is merik a vizet a pincékből, a kamrákból. Ezért a mocsárvi­dék és a három mellékág — ide sorolom a Kállai Éva ut­cai patakot is — rendbehoza­tala csak ezek után, a VI. ötéves tervben kerülhet sor. Ekkor, a tervek szerint, bur­kolt medret építenek, és ren­dezik az egész partszakaszt. — Addig is nem lehetne ki­kotorni, mélyíteni ezt a mel­lékágát? — A. Galgaménti Víztársu­lat egyszer már hozzálátott a kotráshoz, de gépük elsüllyedt a mocsárban. Decemberben, amikor feltehetően jég borít­ja majd a környéket, akkor tudnak csak újra próbálkoz­Elöregedett derítők A lakók azonban nemcsak a városi tanács Illetékeseit okol­ják a mocsár miatt, mert sze­rintük a Ganz Műszer Művek Árammérő Gyára még szeny- nyezi is a patakot különböző ipari vegyszerekkel. Mi erről a véleménye Nagy Lajosnak, a gyár főmérnökének? — Tavaly a városi víztársu­lat tagjai lettünk, és összesen tizenhatmillió forint csatorna­hozzájárulást fizetünk. Ez azt jelenti, hogy a társulat a hoz­zájárulásokból egy hatalmas tisztító berendezést épít majd, a városban, fgy a mi kommu­nális, vagyis háztartási szeny- nyeződésektől megtisztított vizünk a város csatornaháló­zatába kerül. Az ipari (galván) szennyvizet már régen derí­tőkkel tisztítjuk a gyár terü­letén; a gépek azonban el­avultak, korszerűtlenek, elég rossz hatásfokkal működnek. Már csaknem harminc évesek. Néhány év múlva azonban el­készül egy korszerű, új tisztító berendezés, s akkor majd szennyezett víz nem kerülhet ki a gvár területéről. — És addig? — Nagy La­jos szerint a galván szennyvíz, (ami tulajdonképpen enyhén szennyezett lúggal és savval), a derítőkből mire a patakba ömlik, annyira felhígul, hogy az egészségre teljesen ártal­matlan. Ezt egyébként a KÖ­JÁL és a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szakembe­rei évente többször, rendsze­resen ellenőrzik is. Telefonon érdeklődtem a Vízügyi Igazgatóság környe­zetvédelmi munkatársánál. Sze­gedi Katalin elmondta, hogy a Ganz Művek szennyvizében a júliusi mérések szerint- a galván, a megengedett határ­érték alatt volt. Ugyancsak telefonon kerestem meg Nagy Sándort, a Pest megyei KÖ­JÁL munkatársát is, aki , a lakók bejelentésére szintén a napokban járt a helyszínen. A mérések eredményéről azon­ban egyelőre még nem nyilat­kozhat — mondta. Idéznék azonban két szakvélemény­ből, amit Nagy Lajos bocsátott rendelkezésemre: Szakvélemények már vannak Országos Közegészségügyi Intézet. Mintavétel kelte: 1978. VI. 13. Dr. Deák Zsuzsanna szakvéleménye: „A gyár kb. 1300 köbméteres napi vízfelhasználásából 400 hűtővíz, 60 galvánüzemi szennyvíz formájában távo­zik. A mintavétel időpontjá­ban a méregtelenítő berende­zés kezelői már hazamen­tek, így mintát venni nem tudtunk. A házi szennyvizeket tisztító süllyesztett kivitelű csepegő- testes berendezésre érkező nyers szennyvíz a mintavétel­kor átlagosan szennyezett, gyengén rothadóképes volt. A berendezést jól tisztított. a környezetet különösebben nem fenyegető szennyvíz hagyta el. A gyáron kívül a Rákospatak felé tartó árokból vett minták fémtartalma nem haladta meg a 28/1978. MT számú rendelet határtértékeit.” QÍrcn <= ("3 fi Szakvélemény a KÖVIZIG környezetvédelmi osztályának 1978. július 20-án tartott fe­lülvizsgálatáról : „... A gyárban az előző fe­lülvizsgálat óta technológiai változás nem történt. A gyár az éves átlagnak megfelelően üzemelt. — A gyárban kelet­kező kommunális szennyvizek egy kisterhelésű biológiai cse­pegtetőben kerülnek tisztítás­ra, mely már igen régi, el­avult berendezés. A galván szennyvizeket betározásos rendszerű tisztító berendezés­ben kézi módszerrel tisztítják,- — A galván szennyvizek kor­szerűbb tisztítására tanul­mányterv készült, melyre az elvi műszaki meghatározást a gyár megkapta, jelenleg a ki­viteli tervek megrendelés alatt állnak. A laboratóriumi, vizsgálati eredményekből megállapítható, hogy a helyszínen tapasztal­taknak megfelelően a biológiai tisztítótelep nem működik megfelelően, a házi szennyvi­zek elvezetésének megoldása a közcsatornára kötés lesz. A felülvizsgálat napján a gal- vánszennyvizek közömbösítése megfelelő volt, .így abban nem mértünk határértéket megha­ladó mérgező anyagot. Az el­folyó egyesitett szennyvíz ká- liumdikromáttal oxidálható szerves anyag, szerves oldó­szer extrakt, nitrát és ammó­nia tartalomban haladta meg a 28/1978. sz. MT rendelet mellékletében előírt határér­téket ...” Az idézett szakvélemények­ből bizonyára több illetékes­nek is feltűnik, hogy baj van. Éppen ezért mihamarabb meg kell tenni a szükséges intézke­déseket. Bóday Márts

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom