Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
1078, NOVEMBER 4„ SZOMBAT Az a hőnyi őszi tárlat hagyományai SOMOGYI ÁRPÁD SZOBRAI TIZENEGYEDSZER rendezik meg ezúttal is komoly megfontolással az abonyi tanács dísztermében az őszi tárlatot, mindig nagy létszámú közönség részvételével. E program keretében mutatkoztak be Abonyban szentendrei, al- bertirsai, sződligeti, ceglédi, gödi alkotók —, Pest megye képzőművészete fotókkal, grafikákkal, szobrokkal, képekkel. Szinte valamennyi műhely, valamennyi műfaj. A tanács, a Hazafias Népfrontbizottság és a falumúzeum közös szervezésében megnyílt kiállítások megismertették az abonyi magángyűjtők gazdag anyagát, az abonyi festők munkásságát. Most Somogyi Árpád művészete kelti fel az érdeklődést. Lírai mélység és valami különös, visszafogottság hatja át kisplasztikáit, de | köztéri szobrait is, melyeket Egerben, Karcagon, Nagykőrösön, Budapesten, Záhonyban, Zalaegerszegen láthatunk. Pontos jellemzést olvashatunk a katalógusában, Pogány Ö. Gábor azon megállapítását, mely regionális elemekben mutatja ki Somogyi Árpád egyedi szobrászi karakterét. KÉT DOLOGBAN lépett lényegesen előre. Egyrészt képes arra, hogy a jelenségek, emberek mélységéig csön- desítse szobrainak atmoszféráját, másrészt sehol másutt nem érzékelhető bájjal gyorsítja, alakítja a szoborcsoport végleges formájává a pásztorok, tanyai kútnál álló asz- szonyok, betléhemesek hangulatát. E tiszántúli jelleg időtlen kategóriává válik a sikeres plasztikai tömörítésben. Somogyi Árpád képes a sűrítésre, s bár eszközei takarékosnak tűnnek, sokkal inkább fegyelem, szobrászi elmélyülés az. Pásztorainak hármas alakzata olyan harmóniát kelt, mely megnyugvássá érik bennünk. E pásztorok nem Móricz barbárjaidnak testvérei;.-csöndes, tiszta, emberek, akik gömbalakzatukkal, pásztorsűvegükkel, -botjukkal szinte zeneileg is rendezett ritmusban jelennek meg, a tér daliamaként. A kútnál időző három asz- szony és öreg férfi is olyan állandósult áhítattal és szelídséggel lépked, mely évezredes sűrítmény, örökség; tanya, víz, találkozások. A suba gömbölyíti a figurát ténylegesen is, Somogyi Árpád ezt a gömbölyítést fokozza tiszai horgászában, s ez a forma nemcsak megjelenítés, hanem jelképe az Alföld békéjének, nyugalmának, melyet a pufók lány is képvisel. Petőfi egyik kiemelke- ’dő verse, A puszta télen. A költemény maradandó vonulatát Somogyi Árpád egyetlen pásztor magányos alakjával idézi; merő figyelme, összpontosítása erőteljes jellemkép és, pusztai hangulat. Nemcsak Petőfitől, hanem a jelen valóságától is kölcsönzött. GONDOSAK, NEMESEK, megoldottak portréi. Az emberség méltóságát és benső- ségét hangsúlyozza Leninben, Móriczban, Veres Péterben is — kicsit saját önarcképét. Azt a magatartást, mely a humánum megőrzött csöndje az emberi nagyságban — s ez a magatartás a szerénység. Mindent összegezve; Somogyi Árpád művészete éppen emberi tartalmának rendszeres állandósága miatt halad oly biztosan előre. Ezt üdvözölhetjük Abonyban, s valami mást is. Azt hogy hamarosan az egykor zsinagógában megvalósul a; Somogyi Árpád: Puszta télen. Abonyi Galéria, mely elsősorban a magyar magángyűjtemények gazdag és rejtett anyagát kívánja rendszeres alapossággal bemutatni állandó és időszakos kiállítások sorozatával. Losonci Miklós Á szülőföldet idézte Sikert Iiozott Dudás Juli tatabányai bemutatkozása Bezárta kapuit Vankóné Dudás Juli ’kiállítása a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat Művelődési és Oktatási Központjában, de még mindig beszélnek a parasztfestőasszony munkáiról. Olyan vidékre jutott el a kiállítási anyag, Komárom megyébe, amely köztudottan ipari arculatú és a parasztfolklór csak elvétve található meg falvainkban, városainkban. Az építőipari vállalat szervezte és rendezte kiállítás célja az volt, hogy dolgozóinak bemutassa, -ä -Jelűről elszármazottaknak felelevenítse azokat a népszokásokat, ünnepnapokat és hétköznapokat, amelyek megőrzésének szentelte és szenteli életét a Galga völgyének szülötte, Vankó lmréné Dudás Juli. A rendezők is aggódva várták a kiállítás megnyitójának napját, vajon hogyan fogadja a munkásközönség a parasztfolklór hagyományait. Már a megnyitó forró hangulata bizonyította, hogy a népművészet nemcsak egy szűk réteg művészete, hanem egész dolgozó népünké. A majd 200 résztvevő nagy érdeklődéssel figyelte a galgamácsai népi együttes műsorát- A megnyitón árusított Falum Galga. mácsa című könyv szinte mind elfogyott. A festőaszonyt kétórás dedikálás után sem akarták elengedni a tisztelők és rajongók. Ez az érdeklődés a kiállítás többi napján csak tovább fokozódott. Naponta 20—30 alkalommal kellett vetíteni Moldován Domonkos filmjét Vankóné Dudás Juliról. Az iskolai osztályok, a szocialista brigádok valóságos népvándorlása mellett nagyon sok egyéni látogató is megtekintette e festészet remekeit. Csaknem ötezer ember gyönyörködött a munkákban, amelyek önmagukért beszéltek. Üjabb híveket, tisztelőket és csodálókat szerzett a népművészet és hű tolmácsoló- ja, Vankóné Dudás Juli. Salamon Hugó * Megnyíltak a politikai könyvnapok EZER KÖTET KIÁLLÍTÁSA - KIOSZTOTTÁK A NÍYÖDÍJAKAT Immár 17. alkalommal rendezi meg a Kossuth Könyv- ] is rendelkezésre áll kiadó a pártszervezetekkel közösen a politikai könyv- I mind az 55 könyv, napokat: kulturális életünk e jelentős eseményének ünnepélyes megnyitóját pénteken a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumban rendezték meg, ahol ezerkötetes könyvkiállítás is nyílt az elmúlt évek politikai műveiből. A megnyitó ünnepségen megjelent Győri Imre, az MSZMP Központi' Bizottságának titkára, s ott voltak politikai, társadalmi, kulturális életünk képviselői, a könyvszakma vezetői, a politikai irodalom terjesztői. majd Az idei politikai könyvnapoknak külön hangsúlyt ad, hogy ebben a hónapban ünnepeljük a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulóját — mondotta egyebek között a kiállítást megnyitó beszédében Lakos Sándor, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének igazgatója. Hangsúlyozta: a politikai könyvek aktív szerepet játszanak a szocialista építőmunkában. Az idei politikai könyvseregszemlére megjelent kötetek között megtalálhatók iaz 1918—19-es esztendők eseményeit, a felszabadulás utáni időszak fejlődését, és mai életünket megvilágító, elemző írások. A könyvnapokra jelent meg Kádár János legutóbbi hat esztendőben elhangzott beszédeit, írásait összegyűjtő mű. A szocializmusért, a békéért címmel. A kötet a pártnak a nemzetközi osztályhárcban követett politikájára és a szocialista társadalom építésének számos időszerű feladatára irányítja a figyelmet. Politikai könyvkiadásunk — ezen belül elsősorban a Kossuth Könyvkiadó — fontos hivatását teljesíti a klasz- szikusok műveinek megjelentetésével, közkinccsé tételével. Hamarosan teljessé válik Marx és Engels műveinek kiadása, a 39. számú Engels leveleit tartalmazó kötet közreadásával. Az elkövetkező két évben elhagyja a nyomdát Lenin összes műveinek utolsó négy kötete, s ily módon magyarul Beszédének végén köszönetét mondott annak a 20 000 aktivistának, akik pártmeg- bizatásként terjesztik a politikai ismereteket hordozó műveket, s a könyvnapok szervezőinek, áldozatkész aktivistáinak. Ezt követően a Radnóti Miklós Irodalmi Színpad együttese zenés irodalmi műsort adott, majd bemutatták a 60 éves kommunista párt történetét feldolgozó, a jubileumra készült Mérföldkő című dokumentumfiimet ★ A politikai könyvnapok alkalmából R apai Gyula, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója nívódíjakat adott át pénteken a kiadóban. Hajdú Tibor Károlyi Mihály politikai életrajza című tanulmányáért, Siklós András pedig Magyar- ország 1918—1919 című művéért kapta meg a kiadó nívódíját. Mindkét kötet a politikai könyvnapokra, s az 1918—1919^es forradalmak, illetve a KMP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából jelent meg. Hazánkban nincs nemzetiségi probléma. Ezt különösen Pest megye lakói tanúsíthatják, hiszen itt több nemzetiség is él egymás mellett, békésen. A most zajló nemzetiségi kongresszusok számot adnak a végbement változásról, fejlődésről. A Kossuth Könyvkiadó három kötet kiadásával járult hozzá ennek a kérdés- nek a jobb megismeréséhez. Az "MSZMP politikája Herczeg Ferenc könyvében (Az MSZMP nemzetiségi politikája) áttekintést ad a hazánkban élő nemzetiségek főbb sajátosságairól, a nemzetiségi jogokról és gyakorlati magvalósításukról, a párt nemzetiségi politikájának eredményeiről és feladatairól. Bemutatja, hogy pártunk a lenini útmutatást követte, amikor kialakította nemzetiségi politikáját, leküzdötte a bizalSZINHAZI ESTEK T~> y _ 7 * „ G. B. Shaw-felújítás-/ ygmaíton a Madách Színházban Utóiratot illesztett 1912-ben írott darabjához G. B. Shaw mert szükségesnek érezte, hogy megmagyarázza, miért nem heppienddel végződik a klasszikus görög Pygmalion mondát mai (akkori) angol viszonyok közé helyező játék, miért nem veszi feleségül a fonetika tanára, Henry Higgins azt a kis virágáruslányt (nevezett Eliza Doolittle kisasszonyt), akiből — fogadásból — néhány hónap alatt kifogástalan úrilányt nevelt. Alapos indokokkal érvelt Eliza választásának helyessége mellett, hogy t. i. a lány a Higginshez szellemi és egyéb értékekben egyáltalán nem mérhető, de já férjanyagnak kínálkozó Freddie-hoz óhajt menni. Ma már nem kell magyarázni a bizonyítványt; a Pygmalion előadásai kapcsán alighanem fel sem merülhet a gondolat, hogy a középosztálybeli tanár és a félig lumpen virágáruslány miért nem kél egybe. Ez a kérdés úgyszólván érdektelenné halványodott (legalábbis nálunk) az évtizedek során. Épp ezért nagy botorság lenne mondjuk valamiféle osztályellentétet belerendezni Higgins és Eliza kapcsolatába, és majdnem ekkora botorság lenne szirupos boldog véggel megfejelni a komédiát — mint tette azt a régi film- váitozat, melyet nemrég a televízióban láthattunk, A Pygmalion felújításának manapság az lehet az indoka, hogy az adott színházban rendelkezésre állnak a megfelelő színészek a szerepekre, és az lehet a mondanivalója, hogy tűz és víz nem férhetnek össze, Higginsböl és Elizából sosem lehet egy pár, mert karakterük, emberi vonásaik összeférhetetlenek. A Pygmalion mára ragyogóan szellemes szövegű, pompás szerepeket kínáló és fölényes dramaturgiai biztonsággal pörgetett jellemvígjátékká módosult, mert aligha érdekel bárkit is az a társadalombírálat, melyet Shaw az első világháború előtti Anglia bizonyos rétegeinek címzett. Miről szól a felújított Pygmalion a Madách Színházban? Nem könnyű megmondani. Ádám Ottó rendezése láthatóan annyira bízott a darabban, a szövegben, a szituációkban, a jól játszható szerepeket alakító jó színészekben, hogy lényegében meg is elégedett ennyivel, s valahol, valamiképp kimaradt az előadásból a briliáns jellem vígjátékhoz szükséges pontos karakterkidolgozás, meg — s ez elég furcsa! — jórészt az az ironikus humor is, mely- lyel Shaw a hőseit kezeli. Ami "humora az előadásnak van, az csaknem kizárólag a Mészöly Dezső által fordított és már sok előadásban bizonyítottan kiváló szövegnek köszönhető. A leginkább komikusnak tartott figurát, Alfred Doolittle-t, az eredeti társadalom- és erkölcsbölcselő szemetesembert játszó Haumann Péter ugyan remek kabinetfigurát formál ebből a színészi ziccerfeladatot jelentő alakból, de ebben a szürke és vontatott előadásban ő sem igazán jó, hiszen kilóg, elüt mindenki mástól. Ugyanígy Psota Irén Pearcenéje is önmagában kitűnő alakítás, de neki sem sok köze van a többiekhez. Az ugyancsak fonetikával foglalkozó ezredes, Pickering alakját megformáló Márkus Lászlót jórészt rezonőr szerepekre kárhoztatja a rendezés; amit ennél többet nyújt, az a színész egyéniségének többlete. Még egy olyan formátumú színész is, mint Sulyok Mária, jószerével belemosódik ag átlagba Ilig- ginsné, a tanár mamája szerepében. A főalakok megszemélyesítői: Huszti Péter és Kiss Mari, Higgins és Eliza vil- lódzó, sokszínű, gazdag jellemének csak egyes oldalait valósítják "meg a színpadon. Huszti megelégszik a rosszcsont, neveletlen, túlkoros kamasz vonásainak ábrázolásával, de adós marad a tanár bogarasságában is jelentős tehetségének, s modortalanságában is a sznob környezete fölé emelkedő emberi értékeinek megrajzolásával. Erről a Higginsről nehéz elhinni, hogy egy úgyszólván a csatornából felszedett lányból hat hónap alatt társasági kisasszonyt képes faragni. Kiss Mari egyelőre még nem eléggé érett ehhez a hatalmas ívű szerephez. Az átalakulás, a bábból lepkévé válás folyamatát csak töredékekben tudja megmutatni, és belőle is többnyire hiányzik a fanyar humor (amely Huszti Higginsében is csak itt-ott csillan fel). Az általa játszott Elizáról is alig hihető, hogy képes igen rövid idő alatt megtanulni és átélve alkalmazni mindazt, amit egy, a jó társaságban is mozogni tudó úrilánynak tudnia kell. Ehhez ez a Liza nem tűnik elég okosnak és intelligensnek. A közönség persze így is kedvét leli az előadásban, hiszen ismert és kedvelt színészeit látja, akik időnként jópofákat mondanak, és — Mialkovszky Erzsébet jelmeztervei jóvoltából — kellemes öltözékekben mozognak, Szinte Gábor kissé fantáziátlan (első kép) és nem mindig kifogástalanul funkcionáló (Higgins szobája) díszletében. A kérdés csupán az: elegendő igazolása-e a nézőtéri kacaj és a teli széksorok ennek a „semmi különös’’ előadásnak? Takács István ma Hanságot, a gyanakvást, és biztosította, hogy hazánkban mindenki szabadon gyakorolja állampolgári jogait, legjusn bármilyen nemzetiségű. Pedig Magyarország nem nemzetiségi állam; az összné- pességen belül a más anyanyelvűek . aránya igen alacsony (1,8 százalék), de a szocialista nemzetiségi politikát pártunk és államunk olyan elvi kérdésnek tekinti, amely nem lehet függvénye a számaránynak. Törvényeink szerint a nemzetiségi állampolgárok minden tekintetben a magyarokkal egyenlő jogokat élveznek, és az állampolgári kötelességekben is azonos mértékben osztoznak. A nemzetiségeknek joguk, lehetőségük van anyanyelvűk művelésére, saját kultúrájuk — hagyományaik, nyelvnemzetükkel való kapcsolataik — ápolására, fejlesztésére. Amikor a szerző ezeket megállapítja, egyben ismerteti a magyarországi nemzetiségek jellegzetességeit. Hangsúlyozza, hogy a mai Magyarországon élő nemzetiségi lakosság ősei telepesként költöztek ide a XIII. századtól kezdve, meggyökeresedtek, megszokták választott hazájukat. Kétségtelenül többen vannak, mint azt a hivatalos népszámlálási adatok kimutatják, bár az anyanyelvi hovatartozást mindenki saját maga határozta meg. A- becslések azonban mégis közelebb állnak az igazsághoz, eszerint a német nemzetiségűek száma 200 ezerre, a délszlávoké és szlovákoké 100 —100 ezerre, a románoké 25 ezerre tehető. Az ország területén szétszórtan élnek. A szerző ír a nemzetiségek jogairól, anyagi helyzetükről, kulturális ellátottságukról, a négy nemzetiségi, szövetség működéséről, szerepükről a nemzetiségek összefogásában, a népi hagyományok ápolásában, a művelődési klubok irányításában, a nyelvművelő munkában. Hasznos eligazító a kötet függeléke, amely a német, román, szerb-hóivát és szlovák bölcsődék, óvodák, általános és középiskolák számáról, a tankönyvellátásról, a nemzetiségek kulturálódására fordított összegről ad tájékoztatást az olvasónak. A kisebbségek története Kővágó László kitűnő ismerője a kérdésnek. Mint nemzetiségekkel foglalkozó tisztségviselőnek, módjában állt betekinteni az ENSZ ide vonatkozó anyagaiba, részt vett több ENSZ-szemináriumon is, amelyeken a nemzeti, etnikai és más, kisebbségek emberi jogairól, a jogok támogatásáról és védelméről volt szó. Tapasztalatait és kutatásainak eredményeit „ összegezte könyvében (Kisebbség-nemzetiség), hogy szétoszlassa a nemzetiségekről és kisebbségekről alkotott téves felfogásokat, és megmutassa a valóságot. Végigkíséri a kisebbségek történetét a XVI. századtól a XX. századig. A soknemzetiségű birodalmak, a cári Oroszország, a Habsburg —Magyar Monarchia és a török hódoltság nemzetekké szerveződő népeinek függetlenségi törekvéseit ismerteti, foglalkozik a két világháború közt kialakult helyzettel. A kisebbségi, nemzetiségi problémákat a második világháború sem oldotta meg, ezért 1947-ben az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó bizottsága létrehozott egy kisebbségvédelmi albizottságot. A szerző ír ennek működéséről, és tisztázza a nemzetiség, és kisebbség fogalmát. Áttekintést ad a kisebbségék társadalomba illeszkedésének formáiról és jogi biztosítékairól. A függelékben az ENSZ 1974. évi kisebbségi szemináriumának anyagát, foglalja össze. A kötetet — az előzőkhöz hasonlóan. — Kende László szerkesztette. Nyugat-Európában Joó Rudolf a Nemzetiségek és nemzeti kérdés Nyugat-Eu.- rópában című könyvében cáfolja azt a téves hiedelmet hogy a nyugati országok egységes nemzeti államok, és- s nemzetiségi kérdés csupán sr játos, kelet-európai jelenség Az utóbbi időben a sajtóból, s rádióból Is naponta értesülhe tünk ennek az ellenkezőjérő"N a baszkok, az írek, a katalá nők, a bretonok megmozdulásairól, önállósodási törekvéseikről. Napjainkban Nyugat-Euró- pa nemzetiségei sűrűn hallatnak magukról. Mi ennek az oka? Milyen társadalmi, kulturális feltételek között élnek a kapitalista Európa nemzetiségi csoportjai, és miért harcolnak? Joó Rudolf ^könyve választ ad ezekre a kérdésekre, felvázolja az említett nemzetiségek múltját, helyzetüket, ismerteti problémáikat, küzdelmeiket és a megoldásra vonatkozó elképzeléseiket. Megállapítja, hogy néhány nyugat-európai nemzetiség (például a katalánok, az okszi- tánok és a skótok) lélekszáma meghaladja, vagy megközelíti sok kis ország össznéoességét. Érdemes tehát ezeknek a népeknek az életébe betekinteni. Gáli Sándor L J POLITIKAI KÖNYVEK A nemzetiségi
