Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

1978. NOVEMBER 30.. CSÜTÖRTÖK xMl< ap Épül a galambtelep Az ócsai Vörös Október Tsz-ben galambtenyésztő telepet építenek. A tervek szerint a jövő tavasszal telepítik be a négy­ezernyolcszáz négyzetméter alapterületű telepet King fajtájú tenyészgalambokkal, melyeket nyugati piacokra exportálnak majd. Király Krisztina felvétele BUDAKALÁSZ Új tantermek Budakalászon a Kossuth La­jos utcai általános iskolát újabb nyolc tanteremmel bő­vítik. A munkálatok jól ha­ladnak, s előreláthatóan még decemberben elkészülnek a második szinttel. A 13 millió forintba kerülő nyolc új tan­terem átadását jövő augusztus 20-ra tervezik. Megkezdték a Bajcsy-Zsilin- szky utcai bölcsőde korszerű­sítését is. Hajtóvadászat Nagyszabású vaddisznó haj­tóvadászatok kezdődtek a Sop­ron környéki erdőkben. Az első napon 30 hajtó közremű­ködésével több hajtást rendez­tek és mintegy 60—80 hektár­nyi erdőséget fésültek át. A frissen esett hó a hajtókát, a vadászokat, s a vadakat fel­verő vadászkutyákat is próbá­ra tette, de így is több jól fej­lett példányt kaptak puska­végre. Ember tervez, a gép végez A brigádok segítenek csökkenteni a lemaradást A két hónapra leállított nagy teljesítményű papírgyár­tó berendezés termeléskiesé­sét nem hagyták figyelmen kívül az idei terv készítése­kor a Szentendrei Papírgyár­ban. Arra azonban nem szá­mítottak, hogy a felújított gép akként viselkedik majd, mintha újjászületett volna. Bejár a berendezés — Jól sikerült a nagyjaví­tás — mondja Balázs András, a gyár főmérnöke. — Nem sej­tettük, hogy bejáratásához ép­pen annyi idő lesz szükséges, mint egy új gépnek. Mivel nem is terveztünk lépcsős, fokoza­tos termelésfelfutást, ez meg­bosszulta magát: várhatóan le­maradunk néhány százalékkal a tervünktől. Az is igaz, hogy jövőre meghálálja majd a be­rendezés a ráfordított javítá­si időt. Október végéig 8425 tonna papírt készítettek, Szentend­rén, 370 tonnával kevesebbet az előírtnál. Már tudják, hogy a legnagyobb hajrázással is alig szépíthető ez az ered­mény. Miért? A gyártástech­nológiából adódóan a téli hó­napokban mindig kevesebbet termelnek, mint a melegebb, a tavaszi és a nyári időszakban. Ilyenkor ugyanis jelentősen megnő a hőigény, több munká­ba kerül a technológia pontos betartása. Borítékból és levélpapírból az igényeknek megfelelő mennyiséget küldünk ugyan a boltokba, ám a tervezettnél 133 tonnával kevesebbet, 1925 tonnát. Nem kaptunk több ren­delést, hiába lettünk volna többre képesek. Ennek az első hallásra nagy súlytömegnek mintegy kétharmad részét a normál méretű postai boríték alkotta — kiküldtünk 300 mil­liót belőlük — és 150—200 millió különféle méretű tasa- kok kerültek le a gépekről. Majd a srenc Másik fontos gyártmányuk a hullámpapír. Ebből 1940 tonnát kellett volnál készíte­niük, de novemberig csak 1850 tonna került le a gyár­tósorokról. Legnagyobb vevő­jük, az Egyesült Izzó évköz­ben ugyanis jelentősen csök­kentette rendeléseit, s mivel novemberre és decemberre egyáltalán nem igényelt ter­mékeihez izzó- és fénycsőto­kot, lehetőségük sem lesz a terv teljesítésére. — Szerencsére például a gyümölcs csomagolásához hasz­nálható, úgynevezett lyukasz­tott srencpapírból több kell a tervezettnél — állapítja meg Balázs András. — A Hun- garofruct Külkereskedelmi Vállalat 1600 tonnára jelen­tette be igényét. S bár mi ere­detileg 1200 tonnát akartunk gyártani, nem lesz akadálya a kért papíráru elkészítésének. Erre biztosíték, hogy október végéig már 1350 tonnát ki is szállítottunk. — Ismertek a gyár szo­cialista brigádjai előtt az ere­deti tervek, csakúgy, mint a munka közben adódó gondok. Segítségük nélkül nem is kép­zelhető el a szükséges lét­szám-átcsoportosítás, az időn­kénti harmadik műszak szer­vezése, a nagy teljesítményű berendezések maximális ki­használása. Mindezt Czifferi József, a szakszervezeti bi­zottság titkára mondja el, s néhány brigádszerződést mu­tat. Szabadszombat-csere — A papírterem — már a szakma kiválói címre is jogo­sult— Rózsa brigádja például' azt vállalta, hogy tíz százalék­kal többet termel az előírt­nál. S annak érdekében, hogy ne álljanak soká raktáron a félkész papírok, szabad szom­batokat cserélnek és társadal­mi munkában is bejönnek dolgozni. Említésre méltó a gé­pi kiszerelők Gagarin brigád­ja: ők a minőség javítására fektetnek nagy súlyt. Szocia­lista szerződést is kötöttek társbrigádjaikkal; visszaadják a sérült termékeket. Ifjú védnökök A Kilián György brigád tag­jai felajánlották, hogy a ter­vezetthez képest egy százalék­kal növelik a gép teljesítmé­nyét és teljesítik is vállalásu­kat. A Zalka Mátésok pedig a már említett felújított papír­gyártó berendezés felett vál­laltak védnökséget. Nemcsak a minőségi előírásoknak meg­felelő papír előállítására tet­tek ígéretet, hanem év végéig csökkentik a lemaradást is. — Aktívan, nagy lelkesedés­sel vesz részt a munkaverseny­ben a borítéküzem vállalati kiváló ifjúsági brigádja is — emel ki a dossziéból még egy szerződést az szb-titkár. — Fő feladatuknak a hulladék csök­kentését tartják. Ismerve azonban a rendelésmódosulá­sok miatti kényszerű program- változásokat, felajánlották, hogy szükség esetén még de­cember végéig elkészítenek 100 ezer új típusú borítékot. D. Gy. A gyógyítás körülményei Rendelő ás orvoslakás épül Bővülő egészségügyi hálózat a dabasi járásban Egészségünk nagy kincs. Nemcsak az orvosnak, betegé­nek sem közömbös, milyen körülmények közepette folyik a gyógyító munka. Dr. Székely Imre dabasi já­rási főorvos: — A legnagyobb problémánk az agglomerációs övezet sajátosságából adódik, abból, hogy egy-egy körzetre sok lakos, sok beteg jut. Csu­pán illusztrációul álljon itt az adat: míg országosan 2 ezer 600 ember jut egy kör­zeti orvosra, Gyálon 3 ezer 400, Dobáson pedig 3 ezer 750. A városokat leszámítva orszá. gos átlagban 2 ezer 344, járá­sunk községeiben ennél 620- szal több lakost lát el egy orvos. Várható változás A viszonylagos orvoshiányt jól példázza Gyál, ahol a 24 ezer embert hat körzeti or­vos és két gyermekorvos fo­gadja. Akárcsak ott, Dabason is nagyon indokolt már az orvosi körzetek számának nö­velése. Az előbbi nagyközség­ben 1976-ban avatták fel a 6 millióért épített rendelőt. Ez négy munkahelyes, s a vál­tásokkal még egy orvosnak tudnának itt rendelési lehető­séget teremteni. A két kör­zeti gyermekorvos tavaly, il­letve idén kezdett rendelni, s egyetlen munkahelyen vált­ják egymást. Kellene egy har­madik gyermekorvos is, hogy körzetesíthessék a gyermek- gyógyászatot, de egyelőre nem lenne hol fogadnia kis bete­geit. — Dabason súlyosabb a gond: legalább egy felnőtt-, és két gyermekorvosra len­ne még szükség, ehhez rende­lőre és orvoslakásra. Ma a négy körzeti orvos közül ket­tő osztozkodik egy lakáson: egyikük rendel benne, a má­sikuk lakik, ő az anya- és csecsemővédelmi , tanácsadó helyiségben fogadja a felnőtt betegeket. Ez bizony sem­miképp sem nevezhető előnyös helyzetnek... — Rövidesen várható a változás, a Vörösmarty utcá­ban épül az orvoslakás és a rendelő, még ebben az eszten­dőben szeretnénk átadni. A további fejlődéshez azonban egy régi rendelő-váró felújí­tása is fontos lenne, de erre ma nincs pénze a tanács­nak. Fővárosi körzetekhez — Bugyin sem sokkal kü­lönböző viszonyok jellemzők napjainkban a gyógyításban. A gyermekorvosnak nincs rendelője, így az 1500 gyer­mek közül a betegeket ugyan­ott fogadja, ahová 60—70 anya és 50—60 terhes asszony jár tanácsadásra. A gyer­mekorvosi rendelőt, s a hozzá tartozó lakást ebben az esz­tendőben kezdték építeni tár­sadalmi munkában. Az át­adást jövőre tervezik, a tel­jes költség 1,2 millió forint lesz. — Pusztavacson 1976-ban adták át az új orvoslakást, rendelőt, s az anya- és cse­csemővédelmi tanácsadót. A kétmillió forintos beruházás eredményeként nemcsak kor­szerűsödtek a gyógyítás fel­tételei. de megoldhatták így a korábban hiányzó tanács­adást is. — Az imént felsorolt gon­dok tükröződnek a szakorvo­si ellátásban is. A iárást 82 ezren lakják, s a rendelőin­tézetben mindössze 42 ezer ember gyógyításáról gondos­kodhatnak szűkös volta miatt. GYORS NEUTRONOK Az első hazai ciklotron Mind a magfizikai alapku­tatásnak, mind pedig a külön­böző célú alapkutatásoknak új távlatokat nyit hazánkban az a szovjet gyártmányú, U 103 típusú ciklotron, amely a 80- as évek közepén lép üzembe a Magyar Tudományos Aka­démia debreceni atommagku­tató intézetben. Hazánkban ez lesz az első ilyen berendezés. Lehetővé teszi majd számos, Magyarországon jelenleg még nem előállítható radioaktív izotóp készítését, következés­képpen a ciklotron széles kör­ben alkalmazható lesz orvosi célokra is. Az Atomki és a debreceni orvostudományi egyetem szakemberei közösen tervezik az első hazai ciklot­ron orvosi célú felhasználásá­nak előkészítését. Napjainkban már világ­szerte kísérleteznek azzal, hogy a rosszindulatú dagana­tokat gyors neutronok felhasz­nálásával, az úgynevezett ne­utron-terápiával pusztítsák el. Ilyen vizsgálatokat a debre­ceni ciklotron is lehetővé tesz majd. A debreceni ciklotron kapa- | citását úgy tervezik meg, hogy hozzávetőlegesen azonos I arányban szolgálja egyrészt a magfizikai alapkutatásokat, másrészt az alkalmazott —or­vosi, ipari, mezőgazdasági stb. — kutatásokat, s ugyanakkor ki kell elégíteni a hazai izo­tópigényeket is. Bába Mihály: é^ledózünet A z lett a vesztem. Az ebédszünet Elvesztettem azt, akit szeret­tem, akiben bíztam, akiben hittem, mint a gyermekemben — mondta Jordán Géza műszaki rajzo­ló, amikor lezökkent barátja, a menő grafikus Z. mellé. — Az ebédszünet miatt? — cso­dálkozott Z., és félrehúzta a rajzla­pokat Jordán élőt Intett a pincér­nek: sört, poharat — Igen, igen — bólogatott Jordán. Rábámult a pincérre, kivette kezé­ből a sörösüveget töltött magának és mohón ivott — Igen, igen — ismé­telte, amikor letette a poharat, s ide­gesen forgatni kezdte ujjai között —, az ebédszünet miatt Es ennek az osztályvezető az oka! Csak ő, és sen­ki más! — Az osztályvezető? Nem értem — tárta szét karját Z., s kíváncsi te­kintettel fürkészte Jordán megszür­kült, ráncokkal teleszőtt arcát. — Nyugodj meg, és mondd el, mi tör­tént. — Mi történt? Tulajdonképpen semmi. Tíz órakor befejeztünk egy munkát bevittük az osztályvezető­nek. Pompás, kiáltott fel, két nappal korábban készültek el. Akkor most önöknek hosszú ebédszünet jár. Ket­tőkor találkozunk. Addig átnézem, hogy van-e valami javítani való a rajzokon. Kimehetnek a városba. Sé­táljanak, szórakozzanak. Kimentem én is. Arra gondoltam; haza szala­dok és rendbe teszem a reggel csa­tatérként ott hagyott lakást. Ugyanis későn ébredtünk. Különben is a ta­karítás majdnem mindig rám vár. Feleségem revizor, sokszor fáradtan, későn jött haza, így míg ő vacsorát készített, én takar»tottam. Szórakoz­tatott ez a munka. A feleségemmel megértettük egymást. Tíz év alatt egymáshoz kopnak a legérdesebb fo­gaskerekek is. Az a tizenöt év kor- különbség is eltűnt közöttünk. Ahogy mondták: én megfiatalodtam, a fe­leségem meg hozzám komolyodott. Öltözködésben is egyre puritánabb lett Nem úgy, mint az első felesé­gem, aki az esztendők teltével, leg­alábbis öltözködésben, visszafelé ka­paszkodott az évek létráján, már- már a kamaszlány nevetséges kor­szakába. Hiszen tudod! M egint ivott egy pohár sört. Do­bolt az asztalon. Fejét csóválta. Nem tudta, hogyan folytassa to­vább, kissé elkanyarodott a témá­tól. Z. hátradőlt, türelmesen várt. Tudta, hogy nem menekülhet addig, amíg Jordán panaszpoharában egy csepp is van. — Kicsit elkalandoztam — foly­tatta Jordán —, de képtelen vagyok ráncba szedni gondolataimat. Szóval siettem haza. Három megálló, busz- szal. Nem távolság. A kapuban ösz- szeütköztem a házfelügyelőnővel. Olyan arcot vágott, mintha akkor lá­tott volna először. Hát ennek meg mi baja? — gondoltam, de nem álltam meg, mert, bevallom őszintén, nem is nagyon érdekelt. Mentem fel a laká­sunkba. Az előszobában megdöbben­tem: szólt a rádió. A reggeli roha­násban biztosan elfelejtettük elzár­ni! Lehetséges, hogy a gáz is ég! Mi­lyen jó. hogy hazaszaladtam, még katasztrófa is lehetett volna. Gáz­robbanás. meg mit tudom én mi. Bé­vé ttattam a konyhába. Megkönnyeb­bültön sóhaitottam fel: a gáz nem égett. Gyerünk a szobába, gondol­tam, elzárom rögtön azt a nyavalyás rádiót is, nehogy úgy felejtsem. Es eizártam. Abban a pillanatban sikí- tást hallottam a másik szobában. Odaugrottam. A feleségem éppen ak­kor szökkent ki az ágyból és kapko­dott maga elé valami ruhadarabot. Aki vele volt, az meg magára húzta a takarót. Szürke hályog borult a szememre. Nem láttam semmit. Nem tudom, meddig álltam ott mozdulat­lanul, és szótlanul, mert nem üvöl­töttem, nem kiabáltam, nem támad­tam rájuk székkel, késsel, baltával. Amikor éreztem, hogy a sokk el­múlt, hogy mozdulni tudok, megfor­dultam és elmentem. A házfelügye­lőnő ott állt a kapuban. Maga tudta? — kérdeztem minden bevezető nél­kül. — Tudtam — mondta. — Ré­gen? — Régen. Már vagy öt éve. — Mindig ugyanazzal jött fel? —Nem. — Bemehetnék magához, amíg el­mennek? — Tessék — invitált be a leshelyre. — Szomorú eset — mondta Z. ko­moran, amikor Jordán egy pillanat­ra elhallgatott. Nem nézett rá, félt, hogy el neveti magát, ha felszarva­zott barátjának szemébe pillant, mert annak idején ő is ellenezte ezt a házasságát — Az. Megvártam, hogy elmenje­nek. Előbb a férfi surrant le, akit egyszer távoli rokonaként mutatott be a feleségem. Aztán jött ő, apró, gyors, sietős léptekkel. Az ablakból lestem őket A házfelügyelőnő meg kint állt, szándékosan, az én kéré­semre, hogy mindkettőt lássa, hogy mindkettőjüknek köszönjön, vagyis tudtükra adja, hogy látra őket... Hát ezt kellett nekem átélni a rohadt ebédszünet miatt — csapott az asz­talra. K özéjük telepedett a csend. Az­tán ittak. — És mi történt az­tán? — kérdezte Z. — Az már nem érdekes — legyin­tett Jordán Géza. — Megkértem a házfelügyelőnőt, hogy szerezzen egy lakatost, és kicseréltettem a zárat, hi­szen a lakás az enyém volt. A csen­gőt kikapcsoltam, szóval úgy tettem, mintha elutaztam volna. Mint egy tébolyodott jártam-keltem két napig az utcán. Visszafogadjam? Ne fo­gadjam? öt éve becsap, megcsal, or­romnál fogva vezet Lehetetlen vlsz- szafogadinom. A legfurcsább az, hogy soha többet nem jelentkezett. Egy rokona jött el a ruháiért Az közölte velem, hogy beadta a válókeresetet is. Hallod? ö és nem ón! — Különös — mondta Z. Hangjá­ban több volt az irónia, mint a cso­dálkozás. — Már korábban, hogy is mondjam csak, elhLdegültetek egy­mástól? — Ugyan — kiáltott fel Jordán. — Hogy hidegültünk volna el egymás­tó!, hiszen sohasem veszekedtünk. Jói éltünk, így is, úgy is, — Talán az volt a baj ... — Mi? — vágott Z. szavába Jor­dán. — Az, hogy nem veszekedtünk? Nem volt miért?! Különben is sze­rettem, nem ellenkeztem vele. Min­dennek az oka az a rohadt hosszú ebédszünet Mert ha az nincs, hol­tunkig együtt élünk. így meg mi a fenét kezdek vén létemre magam­mal? Eh, de te ezt úgysem érted. Hogyan is értenéd meg agglegény lé­tedre ... Jordán belekaszált a levegőbe, fel­ugrott és elrohant. Z. tátott szájjal bámult, távolodó alakjára. Valamit mondani- akart, de már nem volt kinek mondania. Furcsa, töprengett még sokáig Z., a felesége megcsalja és a főnökét hi­báztatja, aki szabad időt, hosszú ebédszünetet adott neki, mert jól dolgozott. Megérthetetlen ez. Vagy talán nem? Gyál és Felsőpakony lakói a XIX. kerületi, Alsónémedi és Bugyi betegei pedig a XX. kerületi — tehát fővárosi' — szakorvosi rendelőkhöz tar­toznak. Megszűnik a zsúfoltság — A mai szakrendelő nem­csak kicsi, hanem sok tekin­tetben alkalmatlan a legszük­ségesebb funkciók ellátására is. Például nincs szemészeti, gégészeti, orthopédiai, uroló­giai és ideggyógyászati ren­delés. A 15 orvos 9 munkahe­lyen váltja egymást, s né­hol akkora a zsúfoltság — például a laboratóriumbafn, a röntgen-rendelésen és a se­bészeten. hogy ezen feltétle­nül változtatni kell már. De ami a legfontosabb: szeretnék megszüntetni a betegek utaz­tatását a budapesti rendelők­be és vissza ... — Ügy tűnik, sikerül is. Elkészültek már a 17 munka­helyes új szakorvosi rendelő- intézet tervei, rövidesen meg­kapjuk ezeket, s ha előzetes számításaink beválnak, 1981- ben átadhatjuk a 35 millió értékű új szakrendelőt a da­basi lakótelepen. Sajnos a hiányzó orvosi szakmákra csak akkor találunk orvost, ha öt lakás is épül... V. G. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom