Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-03 / 260. szám

1978. NOVEMBER 3., PÉNTEK Történelem egy kéményben Lenyűgözve hallgatom a fel- hevült arcú halásztelki ta­nácselnök szavait és nem is annyira a szavakra, mint in­kább az ezeket kilökő indu­latra figyelek. És akkor egy- szercsak elúszik ez a mai kis- lányos arc harminc év tá­volába, ősz haj keretezi és mesél az őt körülálló gyere­keknek. A gyerekek egy da­rabig hallgatják, aztán elunva magukat, csodálkozva meg­jegyzik: — De hát, nagymama! Olyan nagy dolog egy kémény!? Ki meri?! Ezt a halásztelki kéményt tekintsük jelképnek, bármi­lyen valóságos is. Még csak néhány napja áll, de már füs­töl, s pár nap múlva három­száz gyereket melegítenek a központi fűtés radiátorai. Ez a kémény jelképe lehet­ne mai harcainknak, azaz a választott vezetők harcának választóik jobblétéért. Mert minden beépített tégla harc eredménye most, amikor olyan sokat építünk és olyan ke­vés az építő kéz; ez a harc elevenedik meg előttem, amíg a kipirult arcú tanácselnök szavait hallgatom: — Ki meri azt állítani, hogy itt nem halad semmi?! Tavasszal megnyitottuk az átalakított művelődési há­zat. Mozi van benne, gyönyö­rű könyvtár, klubok, szakkö­rök, énekkar. Augusztusban a Duna Tsz megnyitotta a zöld­ség-, gyümölcs- és termény­boltot, pedig csak tavasszal került szóba az építés. A bolt közmegelégedésre működik. Szeptemberben elkészült a vízhálózat. Hat és fél millió forintba került, nem lesz töb­bet vízhiány a lakótelepen. Holnap, november 4-én át­adjuk a felújított óvodát, az orvoslakást és a rendelőt. Fel­épült húsz garázs a lakóte­lepieknek, korszerűsítettünk egy orvoslakást, megkezdtük a temető bekerítését. Két játszópark épült, jól megy a járdaépítés. Már épül a böl­csőde. Ki meri azt állítani, hogy itt minden lassan megy, hogy nem fejlődünk?! Gyorsan tervet! Elégedetlenek mindig van­nak. Októberben például ar­ról beszéltek, hogy mekkora hercehurca van az óvoda kéménye körül, és hogy a Du­na Tsz tököli építői nem ké­pesek gyorsan felhúzni egy vacak kéményt, miközben az óvodában hősugárzó mellett vacognak a gyerekek. Még olyan hírek is elterjedtek, hogy több gyerek megfázott. A hírből annyi igaz, hogy két gyerek megfázott — otthon, a hét végén ... — Hadd meséljem el elölről ennek a kéménynek a törté­netét. Az óvodának van egy régi meg egy új szárnya. Az új szárny megnyitására az Egészségügyi Minisztérium azzal a feltétellel adta meg az engedélyt, ha a régi szár­nyat felújítjuk. Az átalakítás együtt járt egy nagyobb tel­jesítményű kémény megépí­tésével. Annak idején a tö­köli Vörös Csillag Tsz építet­te az új szárnyat, időközben egyesültek és a csepeli Duna Tsz lett a generálkivitelező. A Vörös Csillag terv nélkül is elvégezte volna annak ide­jén az átalakítást, de akkor még nem volt pénzünk. Így ez a munka is a Duna Tsz-re maradt. Mikor hozzáláttak az átalakításhoz, rájöttek, hogy a munka komplikáltabb, mint hitték, terv is kell hozzá. — No, akkor gyorsan sze­rezzünk tervet! Az Agrober vezérigazgatójához fordultam, mert tudtam, hogy a szak­munkásképző kéményét is ők tervezték, gondoltam azt adaptáljuk. Azonnal kijöttek a Pest megyei Agrober veze­tője és a szakemberek, a ter­vet nem lehetett adaptálni, ígérték, újat készítenek ne­künk, szeptember közepére lesz meg, mert talajmecha­nikai vizsgálatokat is kell vé­gezni. A társadalmi munká­ban készített tervdokumen­táció szeptember 18-án kész volt. Nem vagyunk egyedül — Akkor mondtuk a tsz- nek, gyorsan kezdjenek hoz­zá, mert jön a rossz idő. De közben, az átszervezéskor, el­ment ötven szakmunkásuk. Azt kérték, hogy szerezzünk segítő kisiparosokat. Ezt gyor­san meg is tettük, ők meg­csinálták a víz-, villany- és központifűtés-szerelést. A tsz aztán olyan téglából kezdte építeni a kéményt, ami állí­tólag nem volt jó erre a cél­ra, ezért a munkával egy idő­re leálltak. Szaladgáltunk az üzemekhez, a Pestvidéki Gép­gyár soron kívül szerzett kis­méretű téglát, így lett meg a kémény. — Ne hibáztassa senki az építőket — folytatja a ta­nácselnök —, mi tehetünk ar­ról, hogy először pénz nem volt, aztán meg terv. És mindezt csak azért mondtam el, hogy érthető legyen, nem vagyunk tehetetlenek, mert nem vagyunk egyedül. Tíz üzem, intézmény segít ne­künk, ha kell. De nem kell azt gondolni, hogy az üzemeket fejőstehénnek tekintjük. Az óvoda 250 helyére 300 gyere­ket vettünk fel, mert a Cse­pel Művek, a Csepel Autó­gyár, a SZIMFI és mások kér­ték, mert munkaerőgondjai­kat súlyosbítja, ha az óvodá­sokat nem tudjuk elhelyez­ni. Amikor látták, hogy baj van, még kőműves szakmun­kásokat is adtak. És ne mond­ja senki, hogy a Duna Tsz nem érzi magáénak Halász­telket. Most minden beruhá­zásunk az ő kezükben van. Már épül a bölcsőde, ere­detileg 1980 tavaszára lett volna kész, de már a jövő ősszel szeretnék átadni. Csu­pa üveg lesz, tégla alig, már készen vannak az előregyár­tott elemek... Hogy olyan nagy? A tanácselnök, Bundev To- dorov Ivánná hátradől, szem­mel látható, hogy kimerítet­te az érzelmi kitörés. Ko­runk országépítő munkája van a szavai mögött, és ne­héz harcok. Pedig aki eze­ket a szavakat mondja, tisz­tában van azzal, hogy az uno­kák fölteszik majd a' kér­dést: — Nagymama, hát olyan nagy dolog egy kémény? Egy kémény nem nagy do­log. De azért emlékezni majd jó lesz. Hatos Erzsébet Munkában a jelzőhajók A Dunán kezdődött áradás eltüntette a gázlókat a Sziget­köznél, a mintegy 80 centi- méteres vízállás-emelkedés jót tett a hajózásnak, ismét teljes terheléssel közlekedhet­nek a hajók az egyébként legnehezebben hajózható szi­getközi, s a Gönyű alatti Da. na-szakaszon. Elindultak a kikötőkből azok a mély me­rülésű hajók is, amelyeket a gázlók és az alacsony víz­állás kényszerpihenőre készte­tett. Pozsonynál, Komárom­nál, de az al-dunai kikötők­ben is, jó néhány ilyen hajó vesztegelt. Megszűntek a hajózó út­szűkületek is, s helyreállt a megszokott forgalmi rend. A magyar hajóútkitűző szolgá­lat hajói már kora reggel ki­futottak az ásványrárói kikö­tőből, hogy a megváltozott vi­szonyokat jelző bójákat mi­előbb kirakják a Dunára. Nem nehéz az iskolatáska Nem nehéz az iskolatáska, amely a Győri Graboplast Pamutszövő- és Műbőrgyár új termékéből, a rax grabiol ne­vű műbőrből készül. A po­liészter szövethordozó műbőr­típust a gyárban fejlesztették ki. Nagyüzemi gyártását most kezdték meg. Legfontosabb jótulajdonsága, hogy könnyű és lágy tapin­tású, de kopásálló, nem sza­kad és könnyen tisztítható. Elsősorban iskolatáskák és utazótáskák készíthetők belő­le. A különböző fazonú min­tatáskák a használatban jól beváltak, ezért mostantól na­gyobb mennyiségben többféle színben és mintával állítják elő a grabiolt. Mentőakciók Zsámbékon Lépések a műemlékvédelemben Nem adott egyértelműen megnyugvásra okot a Pest megyei Tanács műemlékvédel­mi albizottságának elmúlt he­ti állásfoglalása. Annak elle­nére sem, hogy — amint Czap Miklós megyei főépítész beje­lentette — több mint egy fél évtized után kimozdult holt­pontjáról a zsámbéki temp­lomrom ügye. Hiszen három évvel korábban arról tárgyalt az albizottság; hogyan lehetne a korai Árpád-korban épült templom maradványait meg­óvni. Tavaly már az volt a napirend, hogy miként lehet­ne egyáltalán az összeomlás­tól megmenteni, mert a temp­lomdomb körül lakók pincéket vájtak a műemlék alá. Igaz, ezek törvénysértő magának­ciók voltak, de sem az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség, sem pedig a különböző szintű államigazgatósági hatóságok nem tettek konkrét intézke­dést. Betömik a pincéket Mi történt az elmúlt egy év­ben? Tervet készítettek, amely szerint betömik ezeket a pin­céket, a munkához kivitele­zőt is sikerült találni. Mind­ehhez pénzügyi forrásként azt a 700 ezer forintot használják fel, amit az OMF már öt év­vel ezelőtt kiutalt a templom­rom állagmegóvására. Így hát a megmentés kulcsfeladatát 1979-ben megoldják. Csupán az gondolkodtat el: megkere­sik-e, ki a felelős azért, hogy a lakók egyáltalán kiáshatták a pincéket? S hogy a többlet- költségnek megtérül-e leg­alább egy része a műemléki törvény megsértése miatti bír­ságokból? Kétévi huzavona után a kö­zelmúltban a megyei tanács Kölcsönösen segítik egymást Vállalatok, iskolák szerződése Dabason Három sikeres akció ÚT, JÁRDA, PARK POMÁZON Az elmúlt években a nagy­község lakói sokat tettek tele­pülésük fejlesztésért, szépíté­séért, olyan munkákat végez­tek el, amelyek költségeit a tanács költségfejlesztési alapja csak részben fedezhette volna. Tavaly például a kisebb kör­nyezetrendezési munkákon kí­vül több mint ezerháromszáz méternyi járda épült társadal­mi munkában. Rendszeressé vált az is, hogy nagyobb ün­nepeink előtt a kisiskolások is kiveszik részüket a környe- zetszépiíesből, parkápolásból. Ebben az évben három je­lentős akció során a pomá- ziak több mill.j forint értékű társadalmi munkát végeztek. Egyre szebbek a nagyközség parkjai, zöldterületei: tavas­szal a Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság több mint ezer tűle­velű és lombhullató csemetét küldött ajándékba. A fiatal fákat huszonöt tanácsi dolgozó kommunista szombat kereté­ben ültette el a HÉV-állomás, a tanács, a szovjet hősök sír­emléke, az óvoda környékén. A járdák építése társadalmi munkában kölcsönösen elő­nyös a tanács és a lakosság számára. A tanács aligha hr — a telektulajdonosok viszont társadalmi munkájuknak kö­szönhetően csak négyszáz fo­rint közműfejlesztési hozzájá­rulást fizettek a maximálisan kiszabható kétezer-háromszáz helyett. Az akció huszonhá­rom utca lakosságát mozgatta meg, több mint ezer embert. A legjelentősebb társadalmi munkaakció azonban az út­építésnél bontakozott ki — nem a résztvevők számát, ha­nem az elvégzett munka érté­két tekintve. Az útépítéshez a tanács csupán az anyagkölt­ség egy részével — hatvan­ezer forinttal járulhatott hoz­zá. Ennek ellenére majd’ há­rom és fél kilométer új út ké­szült, ötszáz méternyit széle­sítettek. A Boglárka utcában például egy kilométer hosszú, hat méter széles az új út. A május óta folyó munkálatok eredményességében a résztve­vők lelkesedésének, s a gépek­kel segítő vállalatoknak egy­aránt nagy a szerepe. Az idei sikerekhez az is hoz­zájárult, hogy a szervező, elő­készítő munkálatokba fokozot­tan bevonták a tanácstagokat. S mert a szervezés, a lakosság aktivitása további tartaléko­kat is rejt, Pomázon a követ­dott volna ebben az évben I kező években még hasonlóan munkaerőt biztosítani 5309 sikeres akciókra számítunk, méter hosszú járda építéséhez 1 P. Sz. E. A dabasi általános iskolák nagyon sok segítséget kapnak a helyi Fehér Akác Termelő- szövetkezettől. Kakucsi Gab­riella tsz-elnök írta alá a szocialista szerződést a dabasi, a sári, a gyóni általános is­kolával. Rendszeresen segítik a gyerekeket és a pedagóguso­kat, hogy a tanítás minél zök- kenőmentesebb legyen. Kálvin László, a dabasi ál­talános iskola igazgatója el­mondta, hogy a szerződés ré­gi keletű. Évek óta minden ki­ránduláshoz a téesz autóbu­szait veszik igénybe. A gye­rekek nagy része nyaranta a révfülöpi járási úttörőtáborban üdül, ide is a Fehér Akác jár­művein jutnak el. Ahhoz is lehetőséget nyújtottak, hogy a nevelők tanévente többször országjáró kirándulásokon vesznek részt. Az elmúlt tan­évben Gyulán, Egerben és Pécsett jártak a pedagógusok. A szerződés alapján a tsz a karbantartásból is kiveszi ré­szét. Legutóbb a tornaterem függőszer-állványát javították meg. Elkészült az iskola kor­szerű központi fűtése, négy épület berendezését a termelő- szövetkezet készítette el társa­dalmi munkában. A Fehér Akác Tsz segítségé­vel felújított tornateremben Harmincz Ferenc vezetésével folynak a sportköri foglalko­zások, sőt, játékvezetői tan­folyamot is végezhetnek az ér­deklődők. Az iskolások az őszi me­zőgazdasági munkákban segí­tik ki a téeszt, a paprikasze­désben, a szőlőszüretelésben. Az ezért kapott pénzt tanul­mányi kirándulásokra fordít­ják. Ugyancsak őszi-tavaszi túrákra, jutalomüdülésre hasz­nálják föl az összeget, amit a nagy mennyiségű vashulladé­kért — a Fehér Akác Tsz ajándékáért — kaptak a kö­zelmúltban. A dabasi Táncsics Mihály gimnázium igazgatója, Péter Domonkos idén kötött szerző­dést a Fehér Akác Termelő- szövetkezettel. A közeljövőben Több mint három éves a Dabasi Nyomda és a gimná­zium szerződése. Az iskolai kiadványokat, a meghívókat ők nyomtatják. Sok végzős diák kap kedvet a nyomdász szakmához a kapcsolat révén. Évek óta rendszeresen a Fel- sőbabádi Állami Gazdaságban dolgoznak ősszel a gimnázium diákjai egy-két hétig, a kere­setüket a tanulmányi kirándu­Szegedre kirándulnak a ne­gyedikesek a szövetkezet au­tóbuszával. A napi takarítási, karbantartási munkákban is sokat segít a gimnáziumnak a szövetkezet. Tavaly januárja óta hasonló kapcsolatot ala­kított ki az iskola a Gelká- val. A vállalat szemléltető eszközöket készít és javít, s az . lások céljaira használják föl. új audiovizuális nyelvi la-! A továbbiakban szocialista boratórium is az ő munkájuk- I szerződést kívánnak kötni a nak köszönhető. j pusztavacsi erdőgazdasággal is. Szemléltetőeszközök, kiskönyvtár Pi/iscsabán Romantikus környezetben, erdők, fák között, dombolda­lon áll Piliscsabán a ligeti iskola. Mint ahogy Horváth János igazgató elmondta, a megyei tanácstól másfél millió forintot kaptak az épület fel­újítására három évvel ezelőtt. A tetőt megjavították, az elektromos berendezést kor­szerűsítették. A kazán cseré­je sajnos évek óta húzódik, ne­héz berendezést szerezni. De éppen most kaptak ígéretet arra, hogy problémájuk a kö­zeljövőben megoldódik. A szülőkre szerencsére itt is lehet számítani. Az idők során megrongálódott az isko­la kerítése, ami komoly ve­szélyforrás lehetett volna a kisebb gyerekek számára, hi­szen a közelben robog el a vasút. A szülők egy hétvégén, szombatjukat, vasárnapjukat feláldozva korszerű és szép kerítést építettek, társadalmi munkában. Nagyon sok segít­séget nyújt az iskolának a Pi­lisvölgye Magyar—Bolgár Ba­rátság Tsz, az Országos Érc­es Ásványbányák üzeme. Mintegy 80 ezer forint értékű ajándékot hoztak a gyerekek az évek során a Budapesti Közlekedési Vállalattól: Két éve patronálja őket a Kállai Éva szocialista brigád, Stuhr István főosztályvezető irányí­tásával. Azóta hangosfilmvetí­tő, magnó, lemezjátszó és több korszerű szemléltetőeszköz áll az iskola rendelkezésére. A BKV a közlekedési úttörők munkáját is támogatta. Ami­kor a mozgalom elkezdődött, egy kiskönyvtárral lepték meg őket. Pósa Zoltán megvásárolta azt a magántu­lajdonban levő házat is, amely a templom idegenforgalmi be­mutatásának legfőbb akadá­lya volt. S végre elkészült a Pest megyei Tanács Tervező Vállalatánál a zsámbéki temp­lomrom állagmegóvási, s kör­nyékének területrendezési terve is. A gyakorlati munka megkezdésének még nincs konkrét határideje, azonban az első lépéseket már megtették. A terv megvalósításáig re­mélhetőleg nem kell újabb fél évtizedet várni. Az albizottság ülésének má­sodik napirendi pontjaként a dabasi járás műemlékeinek helyzetéről, állagmegóvásáról és hasznosításáról tárgyaltak. A részletes jelentés 39 mű­emlékről ad számot, ezek kö­zül 28 Da'oas nagyközségben található. Sajnos, a műemlé­kek, illetve a műemlék jelle­gű épületek többsége meglehe­tősen rossz állapotban van. A jelentésben legértékesebbnek minősített öt műemlék épület helyreállítására, állagmegóvá­sára hozzávetőlegesen is 15,5 millió forint kellene. Inkább lebontani? Meglepő írásos javaslatot tett Telek István, a járási hi­vatal műszaki osztályának ve­zetője: Dabas műemlékei kö­zül 14 épületet töröljenek a műemléklistáról, vagy leg­alább vizsgálják felül műtörr téneti értéküket, s amit lehet, szanáljanak, mert akadályoz­zák a nagyközség fejlesztését. Nehéz alapos építőművészeti ismeret és művészettörténeti vizsgálódás nélkül eldönteni, hogy a szóban forgó épületek „műemléki jelentősége — va­lóban — nem számottevő”-el Egy azonban biztos: fölöttébb kifogásolható szemlélet, mű­vészettörténeti értékeket gaz­daságosság szempontjából vizsgálni. S az is megbújik e vélemény mögött; hogy ké­nyelmesebb volna — több­nyire indokolt gazdasági prob­lémák miatt — az elhanyagolt, rossz állapotú műemékeket egyszerűen eltüntetni. Szinte érthetetlen álláspont mereven szembeállítani az iskolaépítést, a modern városközpont léte­sítését a történelmi értékek megmentésévei. Döntés — felelősséggel A Pest megyei Tanács mű­emlékvédelmi albizottsága úgy határozott, hogy szakértők be­vonásával a helyszínen meg­vizsgálja az említett épületek történelmi és esztétikai érté­két. Ehhez az egyértelműen hasznos döntéshez még azt kellene hozzátenni: csak úgy lehet majd az utókor előtt is felelősségteljes a döntés, ha a szakértők nem azt keresik, hogy mit lehet megszüntetni, hanem azt, hogy mit kell meg­menteni. Kriszt György ínyencmester-utánpótlás Szakácsok, cukrászok, felszolgálók lesznek... A Vendég­látóipari Szakmunkásképző, és Szakkknzépiskolában évente mintegy kétszáz tanuló sajátítja el a szakács, cukrász és fel­szolgáló mesterség szakmai titkait. A képen: cukrásztanulók a tanműhelyben. Balaton József felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom