Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

1978. NOVEMBER 28., KEDD "Jj&ÚífítP 3 Befejeződött a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének kongresszusa Köszönőlevél az MSZMP Központi Bizottságához Megválasztották a tisztségviselőket Vasárnap a Magyarországi Románok Demokratikus Szö­vetsége V. kongresszusának második napján folytató­dott a beszámoló feletti vita. A gyulai városi tanács díszter­mében összegyűlt 110 küldött — megbízatásának megfele­lően — beszámolt a hazai ro­mánság életéről, munkájáról, gondjairól, törekvéseiről. A felszólalók közös véleménye volt, hogy fontos feladat az anyanyelvi oktatás hatéko­nyabbá tétele, színvonalának növelése. Elismeréssel nyugtáztál! a vita résztvevői a román nyel­vű könyvkiadás fejlődését. Szilágyi Péter főtitkár össze­gezte a vitát. A kongresszus küldöttei le­vélben fejezték ki köszönetü- ket az MSZMP Központi Bi­zottságának a párt következe­tes marxista—leninista politi­kájáért; az anyanyelv megőr­zéséhez és ápolásához, a nem­zetiségek haladó hagyomá­nyai továbbfejlesztéséhez nyújtott támogatásért. A levél hangsúlyozza, hogy a Magyar Népköztársaság román nem­zetiségű dolaozói egyenjogú állampolgárai a hazának, biz­tosított minden feltétel a sa­játos nemzetiségi igények és szükségletek kielégítésére. A román nemzetiségi dolgozók a magyar néppel és a többi nemzetiségekkel együtt a jö- I vőben is mindent megtesznek 1 a szocialista haza, a szocialista nemzeti egység további erősí­téséért. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a beszámolót és a határozati javaslatot, amely rögzíti a szövetségre váró, főbb feladatokat. Elfogadták Az SBPSS, a Szocialista Or­szágok Utazási Irodáinak Ta­nácskozó Testületé november 27. és december 1. között Bu­dapesten tartja XVII. plená­ris ülését. Ezen tíz ország — Bulgária, Csehszlovákia, Ku­ba, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, az NDK, Ro­mánia, a Szovjetunió és Viet­nam — negyvenöt utazási irodájának és légitársaságá­nak képviselői vesznek részt. Az ülést hétfő délután a Hilton Szálló kongresszusi termében Lesták Pál, a Coop- tourist vezérigazgatója, a Ma­gyar Utazási Irodák Szövet­ségének elnöke nyitotta meg. Dr. Juhár Zoltán belkeres­kedelmi államtitkár tájékoz­tatást adott a magyar idegen- forgalom eredményeiről, fej­lődési tendenciáiról, különös tekintettel hazánk és a szo­az alapszabály módosítására előterjesztett javaslatokat is, majd megválasztották az or­szágos választmány 39 tagját és a tisztségviselőket. A szö­vetség elnöke ismét Márk László, főtitkára Szilágyi Pé­ter, titkára Márk György lett. cialista országok közötti tu­ristaforgalom növekedéséről, további távlatairól. Elmond­ta, hogy hazánk idegenforgal­ma hosszú időn át évente 15 —18 százalékkal, az idén azonban már több mint 30 százalékkal emelkedett. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy 1978-ban az év végéig mintegy 16 millió turistát fo­gadunk, s csaknem 5 millióan utaztak külföldre. A Szocialista Országok Uta­zási Irodái Tanácskozó Testü­letének budapesti ülésén a ta­pasztalatok összegzésén és elemzésén kívül az 1990-ig terjedő időszak fejlesztési le­hetőségeit is megvitatják. Kü­lönös figyelmet fordítanak az ifjúsági, a szakmai, a sport és az autós turizmus kérdé­seire. Sz. P. Kölcsönösen fejlődő turizmus A szocialista országok idegenforgalmi tanácskozása Budapesten Beszélgetések a békéről, L A fiatalok szószólója 5 Békemozgalmunk kongresszusra készül. Pénteken a Parlamentben ül össze a nyolcszáz küldött, = hogy .megemlékezzen a békemozgalom harminc évéről; érté- S kelje a VIII. kongresszus óta eltelt öt év munkáját, s meg- = határozza az elkövetkező időszak feladatait. A küldöttek sorában huszonkilencen Pest megyét képvise- = ük. Közülük kerestünk meg hármat, hogy elbeszélgessünk a § békéről. S ami ettől elválaszthatatlan: munkájukról, céljaikról = - életükről. Bugány Irén a legfiatalabb Pest megyei küldött 1955-ben született, a Mechanikai Mű­vek abonyi gyáregységének te­kercselője A Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottságá­nak tagja, párttag. A KISZ KB dicsérő oklevelének tulajdono­sa. Szép porta Bugány Istvánék otthona Abonyban. Nagy csa­ládnak való, jókora ház, lakik is benne három nemzedék. Hátul a kert, négyszáz négy­szögöles, megvan benne min­den, ami a konyhába kell, még azon túl is kevés. A hátsó ud­varban. tyúkok, disznók, nyu- lak: jó pénzért szépülnek nagyra. Bugány Istvánná mintha röstellkedne kicsit: „Ez még a mi gondunk, öregeké, a fiata­labb ja nem ‘ szívesen vesződik ilyesmivel. Az én lányaim is segíteni még csak segítenek, de közben csak mondogatják: fö­lösleges vesződség ez. Igaz, ne­kik már más életük van, így is van rendjén.” tett, főleg, hogy a nőiknek is adott munkát. — Jól választott? — Igen. Megszerettem a munkám, jól érzem magam az üzemben. Hazataláltam. Figyelmeztetésül gyénk képviseletét a béke­kongresszuson. — Irén, mit jelent .huszon­három évesein ez a szó, hogy béke? — Látja, eddig ezen se na­gyon gondolkodtam eL Most, hogy a Parlamentbe készü­lök, merült föl sokszor bennem is a kérdés, de kevés, amit mondhatok. Én nem éltem át a háborút. Szüleim elbeszéléseit, ha meg is hallgatjuk, nem na­gyon értjük meg. A filmek, a tévé, az újság elhozza a mai háborúk borzalmait, ilyenkor jut eszünkibe, milyen jó, hogy nálunk béke van. Talán furcsa így mondaná, de nálunk az is a béke, hogy nekünk fiatalok­nak, nem kell minden pilla­natban odafigyelni: mi lenne, ha nem lenne? — Valóban nem kellene odafigyelni? — Dehogynem! Éppen ez az, hogyha nem is gondolunk min­dig vele, néha jó egy-egy fi­gyelmeztetés. — Mit tehet Bugány Irén Ahányból a békéért? — Ha a háborút nem is aka­dályozhatnám meg, éppen eb­ben az odafigyelésben segít­hetnék, ott, ahol hallgatnak rám: a munkahelyemen. El­beszélgetni a fiatalokkal. Na­ponta megadni nekik azt a tá­mogatást, amit én az édes­apámtól, az iskolától kaptam: segíteni őket a gondolkodás­ban. Az én gépem Egyhangú zaj kíséri a mun­kát a mechanika tekercselőjé­ben. Asszonyfejek hajolnak a gépek fölé, munkájuk ugyan­az: befűzik a fémszálas szala­got, elindítják a gépet, fölte- kernek a szalagból, leveszik a tekercset. „Nem unalmas?” — kérdezem Bugány Irént. — Nem. Igaz, egyhangú, de az egyhangúságot is meg lehet szokni. Meg aztán az a fontos, hogy az ember szeressen va­lamit csinálni. Végigsétálunk a gépek kö­zött, Bugány Irén odavezet az utolsóhoz. „Nézze meg jól, ez az én génem.” Hangjában nem titkolja a büszkeséget. . Major Árvácska Jó választás Az idősebbik Bugány-lány: Irén is fölhagyott a földdel, a gépet választotta. Tizennyolc évesen lett — ahogy az üzem­beliek mondják — a mechani­ka tekercselője. — Kiskorában, a felnőtt­ségről álmodozva, mi szeretett volna lenni? — Volt egy álmom: íróasz­talhoz akartam kerülni, irodai munkára. Neki is fogtam a gyors- és gépírásnak, de abba­maradt Talán nem volt igazi az elhatározás bennem. Így lettem tekercselő. — Hogyan? — Választanom kellett. Ak­koriban indult itt Abonyban az üzem, apám szólt: men­nék-e?, nem sokat gondolkod­tam Régebben nem volt ná­lunk sok munkalehetőség, el is jártak az emberek Pestre, a mechanika nagy gondon segí­. Két műszakos a munka, Bugány Irén is hatra jár dol­gozni. Ha délutános, tizenegy­kor végez. Szabad idejében vonatra ül: megy föl, Pestre a Hazafias Népfront megyei bi­zottságára; vagy otthon intézi a helyi mozgalom, a KISZ ügyét — Szeret politizálni? — Nemrég jöttem rá az ízé­re. Csodálkoznak is azok, akik iskolából ismernek: te leninél az, aki mások gomdja után lótsz-futsz? Az indíttatást apámtól örököltem talán, ő is mozgalmi ember: párttitkár. Meg aztán úgy adódott, hogy észre sem vettem és a fiatalok szószólója lettem. Nem akar­tam én kitűnni, csak, ha lehe­tett, itt-ott segíteni... Aztán, úgy látszik, bebizonyosodott, hogy velem meg lehet csinál­(tatni dolgokat és egyre többet, felelősségteljesebb feladatot bíznak rám. Legutóbb me­ECegyelefes emlékezés Fürst Sándorra Széles korú információcsere Nemzetközi kapcsolatok A TOT elnökségének napirendién Fürst Sándor, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 75. évfordulója alkalmából koszo­rúzás! ünnepséget rendeztek hétfőn a Mező Imre úti te­mető Munkásmozgalmi Pan­teonjában. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Jakab Sándor, a KB osztályvezetője és Réti Lajos- né, a KB tagja; a KISZ Köz­ponti Bizottsága részéről Nagy Sándor, a KB titkára és Sülő Katalin, a KB tagja ko­szorúzott. Elhelyezték a meg­emlékezés virágait hozzátar­tozói, volt harcostársai, mun­katársai, s a nevét viselő út­törőcsapatok képviselői is. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget A TOT 42 ország szövetke­zeti mozgalmával alakított ki kapcsolatot. A korábbi gya­korlattal ellentétben az együttműködés mindinkább konkrét feladatok megoldásá­ra vonatkozik, mind kevesebb a formális elem a nemzetközi tevékenységben. Ezt igazolja, hogy a 42 ország szövetkezeti mozgalmával kialakított kap­csolatban tért hódit az együtt­működési szerződéses megál­lapodás. A szerződéseikre általában az jellemző, hogy széles körű információcserét biztosítanak a partnerek számára, lehetővé teszik a szakmai és a tudomá­nyos anyagok cseréjét, továb­bá a szövetkezeti mozgalom megalapozásánál, illetve fej­lesztésénél szerzett tapasztala­tok átadását. A TOT elnökségének tegna­pi ülése figyelmeztetett arra, hogy a nemzetközi együttmű­ködésben rejlő lehetőségeket az eddiginél jobban kell ka­matoztam a gyakorlati mun­kában, egyebek között azzal, hogy a külföldre utazó szak­emberek tapasztalatait az ed­diginél jobban figyelembe ve­szik. Tartalmasabb az együttműködés Az egy üzem — egy iskola mozgalom tapasztalatai Vácott = Az MSZMP Központi Bizottsága 1972. júniusi Ülésén határo­= zatot hozott az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének E feladatairól, mely többi között hangsúlyozza: „...az iskola a E munkás-paraszt hatalom kulturális-nevelő funkciójának egyik E legfontosabb hordozójává vált, a társadalmi fejlődés egyik E alapvető eszköze, közügy lett... Az oktatásügy fejlesztését a E következő időszakában kiemelt társadalmi feladatként kell ke- E zelni ... ** AZ ELVIEKBEN megfo­galmazott tennivalókat rövid időn belül a mindennapi élet­re vonatkozó javaslatok kö­vették, így született meg ■ ha­zánkban, illetve a váci városi pártbizottság és a városi ta­nács 1972. júniusi közös felhí­vása alapján Vácott is az Egy üzem — egy iskola moz­galom. Ennek célja: az okta­tó-nevelő munka tárgyi felté­teleinek javítása; fejlődő is­kolarendszerünk munkájá­nak, eredményeinek tovább­fejlesztése; a termelő üzemek és az oktatási intézmények közötti kapcsolatok elmélyíté­se; az üzemi dolgozók bevoná­sa az iskolai nevelőmunkába. Az együttműködés arra neveli fiataljainkat, hogy becsüljék a munkát és a dolgozó embert, felismerjék a munka örömét és alkotó szépségét, tudatában legyenek a munka társadalmi hasznosságának és érezzenek felelősséget a rájuk bízott feladatok teljesítéséért. Az Egy üzem — egy iskola mozgalmat több mint hat esz­tendeje hívtuk életre váro­sunkban. Napjainkig városunk 30 üzeme, termelő egysége kö­tött egy-egy középiskolával, vagy óvodával szocialista együttműködési szerződést. TAPASZTALATUNK, hogy az egymással évek óta kap­csolatot tartó üzemek és okta­tási intézmények túlléptek a sablonos formákon. A min­dennapi élethez, a lehetőségek­hez és szükségletekhez igazod­va keresték meg az együttmű­ködés legoptimálisabb mód­jait, nagy figyelmet fordítva a mozgalom politikai jellegére is. Városunkban ma már rend­szeressé vált az üzemek és oktatási intézmények politikai és gazdasági vezetőinek kap­csolata, a kölcsönös részvétel egymás rendezvényein, a szo­cialista együttműködési szer­ződésekben foglaltak évenkén­ti értékelése, módosítása az igényekhez. Több üzemünkben a szak­emberutánpótlás bázisa lett a patronált oktatási intézmény. Az üzérnek szakemberei óra­adással, vizsgáztatással tevé­keny részt vállalnak az iskola oktató-nevelő munkájából. Említésre méltó, hogy a PE- NOMAH váci gyárában a Mezőgazdasági Szakközépis­kola kihelyezett osztályai mű­ködnek, illetve a Híradástech­nikai Anyagok Gyára egyes szakmunkáit — a gyártástech­nológiai ismeretek bővítésére — a Gépipari és Gépgyártás­technológiai Szakközépiskola tanulói végzik. Rendszeressé vált az iskolák és az üzemek közös pályaválasztási akciója és a tanulók foglalkoztatása termelési gyakorlaton. SZÍVESEIN bocsátják ma már üzemeink rendelkezésére iskoláink tornatermeiket, sport­pályáikat, de vannak olyan üzemeink is — például a Hír­adástechnikai Anyagok Gyára és a Forte —, melyeknek sport­köreiben a patronált iskolák tanulói sportolnak. Követésre méltó példának tartjuk, hogy a Kötöttárugyár és a Dunaka­nyar Vegyesipari Szolgáltató Szövetkezet nődolgozói ré­szére a patronált iskola kondi­cionáló tornát szervezett, illet­ve azt, hogy a Dunamenti Re­gionális Vízmű és Vízgazdál­kodási Vállalat a Komócsin Zoltán középiskolai kollégium diákjai részére kedvezményes strandbelépőt nyújtott és ingyenes úszásoktatást tett le­hetővé. A KULTURÁLIS együttműkö­désnek is gazdag, változatos formái alakultak ki. Egyes üze­meinkben a diákok alkotásai­ból kiállítást rendeztek, az üzemek szakemberei az isko­lákban szakköröket vezetnek és például a Pest megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat és a 204. Ipari Szakmunkásképző Intézet közművelődési szer­ződést is kötött egymással, melynek értelmében közös rendezvényekre: kül-belpoliti- kai fórumra, író—olvasó talál­kozóra és az ifjúsági klubok kölcsönös vendégszereplésére is sor került Speciális helyzetükből adó­dóan külön kell említést tennünk azokról az üzemekről, amelyek az egészséges gyer­mekekkel szemben hátrányos helyzetben levő süketnéma, hallássérült, és a kisegítő is­kolában tanuló gyermekek patronálását vállalták. Ezeket a kapcsolatokat szinte a tel­jes egyoldalúság jellemzi, mert ezek a gyermekek adottsága­iknál fogva csak kis mérték­ben tudják viszonozni azt, amit az üzemektől kapnak. Ennek ellenére az Egyesült Izzó váci Fényforrás- és Al­katrészgyára, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyá­ra, és a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár váci gyára szinte annál is több figyelmet, gon­doskodást és szeretetet nyújt a csökkent képességű gyermekek számára, mint amit az egész­séges gyermekek a többi üzemtől kapnak. Az anyagi se­gítésen, társadalmi munkán, üzemlátogatásokon kívül az együttműködésben elsődleges­séget élvez a fokozott törődés, a gyermekekkel, felelősségér­zet az állami gondozottak iránt. Rendszeres az állami gondozott gyermekek és a szo­cialista brigádok személy sze­rinti kapcsolattartása. A bri­gádok tagjai -meglátogatják, ajándékokkal lepik meg a gyermekeket és gondoskodnak arról, hogy a nyári szünidőt családi körben töltsék — pó­tolni akarva a családi élet melegét, a szülők szeretetét. Városunkban az Egy üzem — egy iskola mozgalomba nemcsak általános és középis­koláink kapcsolódtak be, ha­nem óvodáink is üzemi patro- nálókra találtak. Az óvodák és az üzemek együttműködése rövid múltra tekint vissza — a szocialista szerződéseket nagyrészt az idén kötötték. A kapcsolatokat még a hagyo­mányos formák jellemzik,, de együttműködésükben ma már fontos szerepet tölt be a kö­zös útkeresés, törekvés egymás megismerésére. Ennek bizo­nyítéka, hogy a közelmúltban a Pest megyei Nyomda a bu­dapesti Állatkertbe és Vidám Parkba szervezett közös ki­rándulást a patronált óvodá­sokkal. KÖVETÉSRE MÉLTÖ mun­kát végez az Egy üzem — egy iskola mozgalomban a Híradástechnikai Anyagok Gyára, a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a Váci Kötöttárugyár, a PENOMAH váci gyára, a Forte, az Izzó Fényforrás- és Alkatrészgyára és a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyára. Örven­detes, hogy a mozgalomba be­kapcsolódott üzemeink tevé­kenységét az eddig megtett út elemzése és az újra törekvés is jellemzi. Erősítenünk kell a további­akban a mozgalom politikai tartalmát is, ezért üzemeink KISZ-szervezetei váljanak ta­nulóifjúságunk nevelő szerve­zeteivé. Segítsék az üzemi KISZ-élet bemutatásával, kö­zös programokkal az iskolai mozgalmi élet fejlődését, te­gyék változatossá, élmények­ben gazdaggá az iskolai KISZ- szervezetek és úttörőcsapatok életét. A JÖVÖ FELADATAI közé tartozik, hogy üzemeink le­hetőségeik és az igények sze­rint kapcsolódjanak be az ok­tatási intézmények bktató-ne- velő munkájába: óraadással, vizsgáztatással, szakkörök, klubok vezetésével, aktív rész­vétellel a szülői munkaközös­ségek munkájában. Számítunk iskoláink segítőkészségére is. Oktatási intézményeink adott­ságaikhoz mérten segítsék üze­meinkben az oktató-nevelő munkát; támogassák a to­vábbtanuló és továbbtanulni kívánó dolgozókat, kölcsönöz­zenek szemléltető eszközöket az üzemi oktatásokhoz. Ifjúsá­gunk nevelésének komplexitá­sa megkívánja, hogy pedagó­gusaink tevékeny részt vállal­janak a fiatal üzemi dolgozók felkészítésében, a gyermekne­velésre. Ezért azt javasoljuk, hogy pedagógusaink tartsa­nak üzemeink dolgozói részé­re pedagógiai témájú előadá­sokat. A jövő esztendőt az Egye­sült Nemzetek Szervezete a gyermekek éveként tartja szá­mon. Ezért azt szeretnénk, ha az Egy üzem — egy iskola mozgalomban résztvevő üze­meink a kapcsolatok tartal­masabbá tételével köszönte­nék az 1979-es esztendőt. MURÁNYI CECILIA, az MSZMP Vác Városi Bizottságának politikai munkatársa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom