Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

FEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜUETHC! AZ MSZMP PEST "MEGYEI BIZQTTSASA ÉS A‘ ME G VEl .TANÁCS .LAÉM xxn. ÉVFOLYAM, 280. SZÁM ÄRA 80 FILLÉR 1978. NOVEMBER 28-, KEDD Védik N agy port vert fel az ügy, nemcsak az érin­tett üzemben tárgyal­nak róla, hanem általában mindenütt a városban, hi­szen ritka eset, egy vállalat főmérnökét bírói ítélet kö­telezi arra, dolgozzék együtt titkárnőjével, aki nem látja el a titkárnői feladatokat. A történet rö­viden a következő: a fő­mérnök hosszú éveken át dolgozott ugyanazzal a tit­kárnővel, ahogy mondani szokták, egymás gondola­tait is kitalálták. Az idő azonban telik, a begyakor­lott munkaerő nyugdíjba vonult. S mert manapság nem könnyű még a titkár­női asztal mellé sem mun­kavállalót találni, fölvették azt a fiatalasszonyt, aki az előző esztendőben végzett a város közgazdasági szakkö­zépiskolájában, ugyan nem valami fényes eredmény­nyel, de hát mégis csak végbizonyítványt kapott. Tavasszal férjhez ment, s nem sokkal később belépett élete első munkahelyére, a főmérnök mellé, titkárnő­nek. Hamarosan kiderült, szívesen járna az asszony­ka a munka temetésére, ám mert ezt nem teheti, maga rendezi e fura . aktusokat; ami holnapra kellett, azt egy hét elteltével tette a főnöke asztalára, tárgyalás­ra hívott társvállalati em­bereket küldött el azzal, hogy főnöke nincs itt — az egyik műhelyben volt ép­pen —, jöjjenek máskor s így tovább. Amikor bot­rányt botrány követett, s nem használt a figyelmez­tetés, megkapta az első írásbeli figyelmeztetést. Majd a következőt, s a felmondó levelet. Amivel tetmészetesen a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, ahol azonban — a főmér­nöki irodán zajló kalamaj­káktól szenvedett az egész vállalat — ismerték az ügyet, helyben hagyták a döntést. Ekkor következett a bíróság. S jó dolog, hogy a dolgozó, amennyiben sorsának alakulását igaz­ságtalannak érzi, bíróság­hoz fordulhat. Csakhogy... A fordulat keveset vára­tott magára. A bíró­ság ugyanis a föltéte- lezhetően kiokosított asz- szonykát visszahelyezte eredeti munkakörébe. S nem azért, mert igazságta­lannak találta az elbocsá­tást, nem azért, mert re­ményt vélt a munkavállaló magatartásában a változás­ra; mindezeket a bíróság nem vizsgálta. A kiokosí­tott asszonyka ugyanis egyetlen dologgal érvelt: férje sorkatonai szolgála­tot teljesít, márpedig a rendelkezések értelmében a sorkatonai szolgálatot teljesítők házastársát nem lehet elbocsátani... S ment vissza a megszo­kott szobába, belenevetett a főnök paprikavörös ké­pébe, s folytatta ott, ahol abbahagyta, a képtelennél képtelenebb „ügyintézés­sel”, amik végén néhányan mindig epeömlést kapnak. S az sem ritka eset, hogy ha olyan hangulata van, akkor közli: ma nem gépel, jöjjön át valaki az igazgató titkárságáról. Nincs értelme tovább részletezni a meg­hökkentő esetet. A jog az jog, járandósága mindenki­nek, csakhogy élni azzal vagy visszaélni... Igenám, de ki bizonyíthatja be, hogy a szóban forgó asz­szonyka visszaél helyzeté­vel? Ö ugyanis azzal ma­gyarázza korántsem tap­soktól kísért visszatérését a vállalathoz, hogy — szavai szerint — a törvények a dolgozókat védik. Ami szent igaz. Csakhogy való­ban ő lenne a dolgozók egyike, aki védelemre érde­mes? Amire megint van felelet, mondom, kiokosí­tották az asszonykát, mert azt válaszolja, a jog nem érdem szerinti jutalom, ha­nem állampolgári jogon igénybe vehető járandóság. S biztos, hogy lesz neki még ügye, dolga munka­ügyi döntőbizottságokkal, bíróságokkal, hiszen dol­gozni utál — megmondja! —, viszont azzal tisztában van, hogy a paragrafusok­ból sok minden kifacsarha­tó, ha valaki ért e külön­leges citromcsavaráshoz, ö ehhez ért, ha máshoz nem is. M ost nagyot fordítva a térképezés mérték- egységén: vajon vé­letlennek kell-e tartanunk, hogy tavaly a megye anya­gi ágaiban az összesen 249 ezer foglalkoztatottból 708 főt, igen, nem tévedés, hét- száznyolc főt, a teljes lét­szám 0,28 százalékát bocsá­tották el fegyelmi okok miatt. S az már szinte ka­barétréfa, de a keservesen vigyorogtatok közül, hogy a megye egész iparában mindössze hat, Igen, hat olyan alkalmazott akadt, akinek fegyelmivel adták ki az útját, s aki nem fizi­kai foglalkozású volt, ha­nem műszaki, adminisztra­tív beosztást töltött be. Ennyire szilárd, rendben levő a fegyelem? Vállalatvezetőkkel be­szélgetve újra meg újra hallani: valójában a lét­szám mindössze két-három százalékával van ismétlődő, mi több, állandó fegyelmi gond. Száz emberből kettő­vel, hárommal tehát. S lám, ez a kettő-három egy­kettőre megtáncoltat ben­nünket, kilencvenhetünket, kilencvennyolcunkat, ha úgy akarja. Távol áll az újságírótól annak szándé­ka, hogy általában kétel­kedjék a jogvédelem hasz­nosságában, szocialista szellemében. Az azonban egyre világosabb, a jogos védelem érdekében hozott jogszabályok ma már any- nyira kuszák, bonyolultak, egymást keresztezők, hogy abban a legérdemtelenebb is meglelheti az „öt” védőt, a neki igazat adót. Még akkor is, ha valójában mindenki tudja, hogy a jogszabály általában he­lyes, ám ebben meg abban az esetben azoknak kínál menedéket, akik nem ke­nyérkeresetüket védik, ha­nem munkátlanságukat. Dolgunk nem több, mint egyszerű számtani művelet. Annak eldöntése, vajon a két-három vagy a kilenc- venhét-kilencvennyolc na­gyobb összeg-e, s ha utóbbi a nagyobb, akkor miért, hogy olykor, ha akaratla­nul is, de vele szemben vé­dik azokat, akik nem véde­lemre szorulnak, hanem munkára szoritandók?! S hogy el ne feledjem: a jog­szabályok megvédte fiatal- asszony új munkahelyet keres. Azt mondta, elége­detlen, ugyanannyi a fize­tése, mint amikor föl­vették ... Mészáros Ottó V Végre eső Fagyok előtt lábra kaphat a vetés A mezőgazdászokat a nyár és az ősz is kész helyzet elé állította: hol az átlagosnál hű­vösebb időjárás, hol pedig a csapadékhiány miatt kellett — amennyire lehetett — külön­leges agrotechnikai intézkedé­seket tenniök. November vé­gén végre megérkeztek az eső­felhők, hétfőn az ország nagyobb te­rületei kaptak kisebb-nagyobb csapadékutánpótlást. Ezek az esőzések némileg enyhítenek a helyenként már aggodalomra okot adó helyzeten. 1780 óta most fordult elő először, hogy az április elejétől szeptember végéig tartó, úgynevezett nyá. ri félév minden hónapja az átlagosnál hűvösebb volt Azt, hogy mit jelent a no­vember végi esőzés, egyelőre nehéz megítélni. Annyi bizo­nyos, hogy október 5-én mér. ték az utolsó, 5 millimétert meghaladó csapadékot, azóta csak nyomokban volt eső, te­hát 6—8 héten át szünetelt a talaj nedvesség-utánpótlása. Ennek következménye, hogy a talaj felső egyméteres rétegé, ben mindössze 20—30 százalékos s ned­vességtartalom, az ilyenkdr szokásos 50—70 százalékkal szemben. Az 1 mé­ternél mélyebb talajszelvény­ben sem sokkal jobb a hely. zet, itt sem haladja meg a 30 —35 százalékot a talaj vízte­lítettsége, tehát nem lehet ar­ra számítani, hogy az alsóbb rétegekből felfelé irányuló nedvességmozgás javít majd az őszi vetésű növények ned­vességellátásán. Egyelőre az a helyzet, hogy a vetések folto. san keltek ki. Ezek a novem­beri esőzések is azonban csak akkor fejthetnek ki kedvező hatást, ha a hőmérséklet nem csökken le túlságosan, s a fa­gyok előtt marad idejük a gyenge növényeknek ahhoz, hogy lábra kapjanak. Program a* LSEW-hen Mb, gazdaságosabb export A budakalászi központú Lenfonó- és Szövőipari Válla­lóit a megye egyik leggyorsab­ban fejlődő nagyüzemei közé emelkedett. Mostanra — mi­után lehetőséget teremtettek arra, hogy még a len pozdor- jájából is hasznos terméket, bútorlapokat állítanak elő — egyik leggazdaságosabban fel­dolgozható ipari növénnyé vált általuk a hazai termesztésű len. Nem véletlen tehát, hogy az egész magyar lenipart képvi­selő vállalat egyike a Minisz­tertanács által megfigyelésre kijelölt negyvenkilenc ipari üzemnek. Ez azonban meg is nehezíti feladataikat. Az MSZMP Központi Bizottsága decemberi határozata alapján, legfőbb gondjuik, miként nö­velhetik exportjukat, hogyan javíthatják kapcsolataikat partnereikkel, mit kell tenni­ük azért, hogy az eddiginél ol­csóbban és több devizát sze­rezzenek az országnak. Az LSZV nem rubel elszá­molású exportja, amely ta­valy 7 millió dollárt tett ki, 1975 és 1977 között 43 százalék­kal emelkedett. Termékeiket jelenleg 36 országba exportál­ják; legjelentősebb ' vevőik: Spanyolország, Olaszország, Ausztria és az NSZK. De el­jutnak méteráruik Etiópiába és Japánba is. Büszkék arra, hogy a hazai szövettermelők közül egyedül kerültek üzleti kapcsolatba az Amerikai Egyesült Államokkal A leg­nagyobb kedvezmény megadá­sa előtt negyvenszázalékos — úgynevezett diszkriminációs vámmal — sújtották termékei­ket. A piacokat megszerezni sem könnyű, megtartani még ne­hezebb. Azt, és annyit kell ■gyártani, amennyit a vevők kérnék. Tőkés exportra kerü­lő termékeiknek több mint a felét — az előállítási költsége­ket jelentősen növelő — öt­ezer négyzetméternél kisebb szériák alkották. Egyéb tényezők is gátolják, nehezítik a tőkés export jelen­tős növelését A termékeiket forgalmazó hazai külkereske­delmi cég, a Hungarotex o műszaki szövetek értékesíté­séhez nem rendelkezik megfe­lelő külföldi piacokkal, gyenge a propaganda, az új termékek többletköltségei sem érvénye­sülnek az eladási árakban. A külkereskedelmi vállalat a vá­laszték további szélesítését kí­vánja, holott a kis tételek elő­állítása jelenleg is nagymér­tékben csökkenti a gazdaságos­ságot. Mindezt mérlegelve, és figyelembe véve, az év közepén a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat önálló külkereskedelmi jog jóváhagyását kérte a Könnyűipari Minisztériumtól. Tavaly három és fel millió dollár és kétmillió rubel érté­kű, külföldre kerülő szövetet készítettek a hazai konfekció­üzemeknek. A közvetett ex­port azonban lényegesen több hasznot hoz nekik, mint a szőr vőgyárnak. Tavaly az LSZV-ben a vál­lalati eredmény 31 százaléka származott tőkés exportból. Idén a gazdaságosságon is si­került javítaniuk: dolláron­ként 2,7 forintot takarítanak meg. Miként? A tavaly expor­tált 47 féle szövet közül 16-ot ráfizetésesen állítottak elő. Ezek közül ötféle méteráru szövését idén már nem vál­lalták, kilenc terméküknél pe­dig csökkentették a költsége­ket Bár kétségtelenül nehéz a feladott lecke, mégis lehetsé­ges a tőkés export gazdaságos növelése. Bizonyítja ezt a bu­dakalászi példa. Nagy gondot fordítanak a termékszerkezet folyamatos korszerűsítésére: szöveteikhez új alapanyagokat és újfajta kikészítési eljáráso­kat alkalmaznak. Tudják, hogy a vevők egyre magasabbra ál­lítják a minőségi mércét is. Számos tervük között szerepel gyártókapacitás felszabadítá­sa, úgy, hogy évi 3—4 millió négyzetméter félkészterméket importálnak Indiából. Csatla­kozni szeretnének mintegy 1— 1,5 millió négyzetméter far­merszövettel — az amerikai Levis cég és a hazai Vörös Október Férfiruhagyár koope­rációjához, és új technológiai eljárásokat vásárolnak fejlett tőkés országokból. D. Gy. Hatékonyabb gazdálkodás az egyesített tsz-ekbea Koncentrálódott az eszköz- és munkaerő Májlibák törzstenyészete i ............ ~ A sződi Virágzó Termelőszövetkezet ez év tavaszán új libatörzstelepet létesített őrbottyáni majorjában. Jelenleg 4300 francia landes-i fajtájú májliba az állományuk. Átla­gosan 75 dekás a májuk. A törzstelepet 1980-ig 10 ezresre fejlesztik fel. Jövőre megérkezik Belgiumból a keltetöbcren- dezés is. Koppány György felvétele A mezőgazdaság szocialista átalakulásának befejezése óta a termelőszövetkezetek egye­sülésének társadalmi méretű folyamata zajlott le, ennek so­rán az 1961. évi 4204-ről 1978- ra 1369-re csökkent a tsz-ek száma — állapította meg hét­főn a MÉM és a TOT vezetői­nek értekezlete, amely Ro­many Pál miniszter és Szabó István elnök vezetésével ülé­sezett és a termelőszövetkeze­tek egyesülésének eddigi ta­pasztalatait vitatta meg. Meg­állapították, hogy a szövetke­zetek egyesülése a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kiala­kításának szükségszerű folya­mata volt, amelyet alapvetően a termelőerők fejlődése tesz szükségessé. Az egyesülések a szövetkezeti tagság egyetérté­sével, támogatásával jöttek létre. Nyomukban olyan nagy- gazdaságok alakultak ki, ame­lyekben az üzemi méretek át­laga már megfelel a korszerű, hatékony gazdálkodás követel­ményeinek. Az összes szövet­kezeti földterület 92 százalé­kán kétezer hektárnál na­gyobb téeszek gazdálkodnak, az egy termelőszövetkezetre jutó összes mezőgazdasági terület átlagosan meghaladja a 3500 hektárt. Az értekezlet megállapítot­ta azt is, hogy ez a folyamat helyenként nem volt mentes kedvezőtlen jelenségektől, he­lyenként kampányszerű volt az egyesülés. A téeszek egyesülésével párhuzamosan — részben an­nak hatására — gyors ütem­ben koncentrálódott a gazda­ságokban az eszköz- és a munkaerő. A tsz-ekben olyan területi, illetőleg üzemi mére­tek alakultak ki, amelyek le­hetővé teszik a korszerű tech­nika, valamint a modern üzem- és munkaszervezési elvek, eljárások alkalmazását, továbbá az üzemi vezetés és a szövetkezeti önkormányzat rendszeres fejlesztését. Az egyesülések nyomán javult a vezetés színvonala is. Az értekezleten megvitatták a szövetkezetek fejlesztésének helyzetét, a jövő évi, vala­mint a középtávú gazdasági tervek előkészítésének állását, valamint a mezőgazdasági irá­nyítás és a szövetkezeti érdek- képviselet időszerű kérdéseit is. Pest megye képviselőinek baráti találkozója az NDK nagykövetével Gerhardt Reinertnek, az NDK magyarországi nagykö­vetének meghívására hétfőn este baráti találkozón vett részt a rezidencián Pest me­gye több vezetője, aktivistá­ja. A találkozóra az NDK- beli Suhl megyével fenntar­tott testvéri kapcsolatok 15 éves jubileuma, s a közel­múltban nagy sikerrel lezaj­lott testvérmegyei hét alkal­mával került sor. Megjelent a találkozón Cservenlra Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke, valamint a megyei pártbizottság titkárai, tömeg­szervezeti vezetők és számo­sán azok közül, akik aktívan tevékenykedtek a két megye, s általa a két nép barátságá­nak elmélyítésében az elmúlt évek folyamán. A nagykövet­ség részéről G. Reinert mel­lett részt vett Dieter Zibelius nagykövetségi tanácsos és több vezető munkatárs. A mindvégig szívélyes, elvtársi légkörű találkozón Gerhardt Reinert és Gserven- ka Ferencné mondott pohár­köszöntőt KÖZÉLET Antonio Maidana, a Para­guayi Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára vasárnap — az MSZMP Központi Bizottságának meg­hívására — küldöttség élén Budapestre érkezett. Bo Hammar, a Svéd Balol­dali Párt — Kommunisták Po­litikai Bizottságának tagja teg­nap delegáció élén hazánkba érkezett, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának meghívására. Katona Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács titkára ve­zette az MSZMP pártmunkás­küldöttségét, amely vasárnap érkezett haza Conakryból, ahol részt vett a Guineái De­mokrata Párt XII. kongresszu­sán, és az azt megelőző ideo­lógiai konferencián. Papp Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Munkásőrség országos pa­rancsnoka a Kubai Kommunis­ta Párt és a Kubai Népi Milí­cia meghívására négytagú munkásőr-küldöttség élén teg­nap a baráti országba utazott. Gaál László, a SZOT főtit­kárhelyettese vezeti azt a ma­gyar küldöttséget, amely teg­nap Kubába utazott a Kubai Dolgozók Országos Szakszer­vezeti Szövetsége ma kezdődő kongresszusára. Sárosi Sándomé, könnyű­ipari miniszterhelyettes veze­tésével tegnap cellulóz- és pa­píripari delegáció utazott a Szovjetunióba, ahol a koope­rációs együttműködésről foly­tatnak tárgyalásokat f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom