Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

1978. NOVEMBER 26.. VASÁRNAP *™rtr -wr ^üngp Kistermelők fóruma Alsónémedin Rövidebb úion a termelőtől a fogyasztóig Kertbarátokat, kistermelő­ket, kistenyésztőket hívott meg a napokban a Hazafias Népfront alsónémedi községi bizottsága arra a fórumra, amelyen S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsnak titkára tartott elő­adást a kistermelés gazdasági és kultúrpolitikai jelentőségé­ről. Szükség van rájuk A fórum elnöke, lhászi Jó­zsef, a dabasi járási pártbi­zottság első titkára megnyi­tójában hangsúlyozta, nem mondtak le arról, hogy az 5100 lakosú községben — ahol je­lenleg csak szakszövetkezet működik —, tsz alakuljon, de ezt későbbi időpontra halasz­tották. S. Hegedűs László előadásá­ban rámutatott: — Hosszú ideig az volt, és ma is az agrárpolitikánk ál­láspontja, hogy a mezőgazda­ságban a kisüzemi termelésről át kell térni a központosított, nagyüzemi termelésre, mert a modern eljárások kibonta­kozása enélkül elképzelhetet­len. A sikerek ellenére még csak a kezdet kezdetén tar­tunk. Az évek során sok ta­pasztalatot szereztünk, s ezek azt bizonyították, hogy a népgazdasági termelés egé­sze érdekében is nem csak a nagy volumeneket kell meg­becsülni, hanem a kisebb for­mátumokat is. A sok kicsi együtt nagy értéket képvisel, s a kisgazdaságokból származó termékek nélkülözhetetlenek ma is, és azok lesznek a jö- jőben is. Természetesen en­nek a termelési formának is nagy változásokon kell keresz­tülmennie. Önmagában is i állásfoglalás — Ez a termelési forma — folytatta az előadó — nem független a nagyüzemi terme­léstől, azzal együtt kell mű­ködnie. Példaként szoktuk felhozni a hernádi tsz sertés- és baromfitenyésztési módsze­rét; a nagyüzemben meghono­sodott technológiát viszik át a kistenyésztésbe, amely ez­által jól beilleszkedik a szo­cialista termelési rendbe. Ez az agrárpolitika hatalmas tar­talékokat szabadított fel; gaz­dasági berendezések, épüle­tek, s főleg olyan munkaerő hasznosul így, amely eddig nem volt lekötve. A kisterme­lésben létrehozott érték mö­gött egymillió ember munká­ja van. Hogyan értékeljük mindennek a politikai hatá­sát? Abból kell kiindulni, hogy ha az emberek, mint Al- sónémediben is, szorgalmás termelő munkával teremtik meg jobblétük anyagi feltéte­leit, ez már önmagában is politikai állásfoglalás, s ez az anyagi bázis alkalmas arra, hogy megteremtődjön általa a kulturált életforma. Nagy gond, hogy az így fel­szabadult erők teljes haszno­sítására gazdasági berendezke­désünk nem készült fel kellően. Megszoktuk a hiánygazdálko­dást, s most a forgalmazás ne­hézségeivel kell szembenéz­nünk. Ez nem egyszerűen ér­tékesítési kérdés, de az érté­kesítést is hatékonyabbá kell tenni, mert a rendszere el­avult, elbürokratizálódott. Le kell rövidíteni az utat a ter­melő és a fogyasztó közöH. s meg kell teremteni egy széle­sebb tartósító bázist — mond­ta befejezésül S. Hegedűs László. A fórum résztvevői ezt kö­vetően három korreferátumot hallgattak meg. Illés György, a Közös Üt Szakszövetkezet elnöke arról beszélt, hogy -frá- lyen módszerekkel segítik a tagok gazdaságait, s hogy en­nek nyomán pár év alatt megduplázódott a zöldségter­melés. Tavaly bevezették a vágóállat felvásárlást is; míg pár éve két-háromezer, jövő­re már hatezer sertést szeret­nének átvenni a tagoktól. Tá­mogatni kívánják azokat is, akik bekapcsolódnak a ba­romfitermelési rendszerbe. Gasparik Pál tanácselnök nagy tapssal fogadott hozzá­szólásában elmondta, hogy a növekvő állttenyésztési kedv a táp- és takarmányellátási gondok növekedését is ma­gával hozta. A megoldást a szakszövetkezettől és az Áfész- től várják. A növénytermelés­sel nincs baj, annál több a zöldségfelvásárlással. Ennek úgy lehetne elejét venni, ha idejében megmondanák a gazdáknak, hogy mit, és mi­ből mennyit termeljenek. Dobrovolni Sándor, az Ccsa és Vidéke Áfész elnöke is az­zal kezdte hozzászólását, hogy biztos piacot kell teremteni a zöldárunak.' Tervszerűbb termelést A gazdák közül hárman szó­laltak fel. Kiss László nehez­ményezte, hogy az Áfész az áru nagy részét elviszi Ócsá- ra. Szeretnék továbbá, ha a felvásárlásnál a szakszövetke­zet is képviseltetné magát, s ellenőrizné a mérést és az árazást. Szeretnék azt is, ha a marhákat helyben adhatnák át; ösztönző lenne, ha a pénzt egy-két napon belül, s nem egy hónap múlva kap­nák meg. Hűtőház kellene a falunak! — mondta Kiss László — társadalmi munkát is vállalnánk. Piróth István a most ka­pott vetőburgonya minőségé­re panaszkodott az egész tag­ság nevében, Lovas Ferenc pedig azt mondta el, hogy hiába a szerződés, ha a fel- vásárlási árak bizonytalanok. Hozzátette: nagyon hiányzik a községben a művelődési ház, a fiatalok az utcán csellenge­nek. Válaszában S. Hegedűs László elmondta: el kell is­merni, hogy aki ma szerző­dik, kevesebb biztonsággal termel, mint aki szabadpiacra szánja az áruját, mert ha sok a termés, nem veszik át, ha kevés, kevesebbet kap érte, mint a piacon. Meg kell talál­ni a' módját, hogy az járjon jól, aki szerződik. Ehhez nem elég a hűtőház; a cél az, hogy a termelő és a fogyasztó köz­vetlenül álljanak egymással szemben. A vetőburgonya mi­nőségét törvényerejű rendelet szabályozza, ezt megszegni visszaélés. Jakab Albert, a HNF községi bizottságának el­nöke hozzátette: megvizsgál­ták a szabványt, s úgy talál­ták, ezen is módosítani kell. Dabason lesz a hűtőház Ihász József bejelentette, hogy a szarvasmarha helyi felvásárlása hamarosan meg­oldódik. Hűtőház pedig nem Alsónémediben, hanem Daba­son épül, húszezer vagon be­fogadóképességű lesz. A mű­velődési ház ügye is megoldó­dik, a pártházat fogják átala­kítani. Ha a tervezést meg tudják gyorsítani, hamarosan hozzá lehet kezdeni. Hogy a leendő művelődési házra, és annak nagytermére mekkora szükség van, az ezen az estén is bebizonyosodott. A pártház 120 embert befogadó nagytermében legalább 160-art szorongtak, sokan kivereked­tek. Mindez mutatja azt is, hogy a népfront olyan találko­zót kezdeményezett, amely széles körű érdeklődést kel­tett, mivel az egész lakosság helyzetét, sorsát érintő kérdé­seket tűzött napirendre. Hatos Erzsébet Végtelen vizek fűlött Dr. Sárkány Annáról, a budai járási hivatal egészségügyi osztályának vezetőjéről azt hallottam: érdekes, izgalmas ember. Találkozásunkkor, amikor a hallottakra hivatkoztam, elgondol­kodott. „Érdekes lennék-e? izgalmas? Nem tudom . .. Hallgasson végig, aztán majd meglátja.»* És mesélni kezdett. Történetét úgy adom most tovább, ahogy én kaptam, egy délelőttőn át a Karinthy Frigyes úti irodában üldögélve, majd az Ipari Szerelvény- és Gépgyár rendelőjében, betegekre várva. Döntse el ki-ki: milyen ember is űr. Sárkány Anna? 4 . Megtalálni a szépséget A család nekem életre szóló indulás volt. A hat testvér a gyerekek szeretetére nevelt: három-gye­rekem van. Szüleimtől min­dent megkaptam, ök adták kezembe a világirodalmat, ké­sőbb nem volt gond, ha keve­sebb idő jutott az olvasásra. Nekik köszönhetem a hitet, amiből eltűnt az Isten, de megmaradt a becsületességre törekvés. Az igény, hogy úgy éljek, hogy mindig bele tudjak nézni a tükörbe. Hat testvér mellett, persze, nem volt helyük az ábrándok­nak: dolgozni mentem. Voltam erdőgazdaságban faültető. Föl­jártunk a hegyekbe, nyáron melegünk volt, télen fáztunk, a fiatal fák véresre törték a tenyeremet. Aztán kalauz let­tem: két táskával, napi tizen­két órát utaztam a vidéken és örültem, hogy megismernek az emberek. Mert ez volt az erőm: mindenben meg tudtam találni a szépet, s ha ma ka­lauzként ülnék itt, akkor sem lennék boldogtalanabb. Tanulni nagyon akartam. Elmentem esti gimnáziumba, jelesre érettségiztem. Kellett is a jó bizonyítvány, mert a papírom akkor már benn volt az orvosi egyetemen, Debre­cenben. Régi álom volt ez, apám betegségét látva hatá­roztam el: orvos leszek. Az iskolában persze körbecsodál- tak. Az egyetemen is. Főképp, hogy a felvételire utolsó na­pos kismamaként érkeztem. A fogadtatás, enyhén szólva, bántó volt és az egyetem ka­puján kilépve semmit sem ad­tam a felvételemért. Fölvettek. Közben megszül­tem, az egyetem fölajánlotta az évhalasztást, de én akkor már lendületben voltam, ta­nulni akartam. És bizonyítani. Kemény idők voltak. Akkori­ban már nem volt egyértel­mű erény a munkásszármazás. Ledoktoráltam, Csepelre ke­rültem, a Királyerdőbe. Leg­szebb gyakorló orvosi éveim voltak ezek. Az indulás nehéz­ségei, aztán ahogy betegeim napról-napra elfogadtak, vé­gül a mindennapi közös örö- mök-keserűségek ... Akkori, ban két gyerekkel egyik test­vérem egyszobás lakásában laktunk, nem kell magyaráz­ni, milyen körülmények kö­zött. A betegeim unták meg előbb, ők írták meg értem a lakáskérelmet. A tanács ka­pott a lehetőségen: nemcsak lakást, állást is ajánlottak. Orvos maradok így kerültem először az igazgatásba, Csepelen, onnan meg ide, a budai járásba. Ez már tudatos választás volt. Megszerettem a munkát, bár lélekben mindig körzeti orvos maradok. Ha csak lehet, kint vagyok a kollégáknál; végig­ülök egy-egy éjszakai .ügyele­tet ... Dolgozott bennem itt is a bizonyítani akarás: nagy feladatot, nagy lehetőséget lá­tok ebben a munkában. Igaz, sok itt a papírmunka; nem nyolcórás állás ez. Sok­szor hazaviszem az ímivalót, vagy legalábbis a munka gondját, s otthon is azon tö­röm a fejem, hogyan csinál­hatnánk jobban? Nem is a hagyományos orvosi munkára gondolok, hanem arra a tévé. kenységre, amit egészségneve­lésnek hívunk. Ügy szoktam mondani: életre nevelünk. Hi­szen már akkor gondoskodunk egy emberről, amikor még meg sem született: a házas­ságkötés előtti beszélgetések­kel, a terhességi tanácsadás­sal. Előttünk zajlik le életük a csecsemőkortól a sírig, mert még a halál is a mi gondunk. Sajnos, a kezünk megkötött: nehéz feltételek, emberi gyen­geségek hátráltatják munkán­kat. A fiatalok többsége meg­gondolatlanul házasodik. Fel sem mérik, micsoda felelősség a másik ember vállalása Könnyedén veszik a szülést is, s a kedvezmények, bizony, nem teszik megfontoltabbá őket. Nagy csábítás az anyagi előny, pedig a három szülés egymásutáni „letudása” káros Kevés az óvoda, a bölcsőde, az asszonyok boldogan élnek a gyes adta lehetőségekkel. De vajon okosan élnek-e? Elnézem a környéken lakó anyukákat és ilyenkor min­dig elszomorodom: semmitte. véssél telik a napjuk. Üldögél­nek, beszélgetnek, s a renge teg időből a legkevesebb jut a gyerekre. Ügy lehet, elkényel mesítettük a 'fiatalokat. Pótolnak az esték A legfőbb, amit hiányolok: az igazi szeretet a család, a gyerekek iránt. Három gyere, két neveltem és sose fárad­tam bele. Meglehet, maradi vagyok, de szeretek főzni, s a legszebb pillanatok azok, amikor összeülünk a gyere­kekkel: az egyetemista fiam­mal, a középiskolás lányom­mal, s az óvodás fiammal. Ezek az esték mindent pótol­nak: a nem látott filmeket, az elmaradt színházi előadá­sokat és a félbehagyott köny­veket. S erőt is adnak ah­hoz, hogy éjszakánként előve­gyem az orvosi könyveket és felfrissítsem a tanultakat. S hogy hiányzik-e valami? Hát igen, utazni mindig sze­rettem volna. Nem sikerült. Nehezen hihető, de har­mincegyévesen láttam meg a Balatont, külföldön pedig egy­általán nem voltam. De most, hogy nyugodtább az életem, én is nekiindulok. A nyuga­ti civilizációra nem vágyom, valami egzotikumot szeretnék látni. Kuba, igen, Kuba gyö­nyörű lehet. Oda elmennék. Vagy Hawaiiba ... Norvégiá­ba, megnézni a fjordokat. Igen, egyszer majd nekiindu­lok. Fölülök egy repülőgép­re és órákig utazom az óceán fölött... Röpülni végtelen vizek fö­lött, az ugye, csodálatos le­het? Ma^or Árvácska Nagykátai járás A nagykátai járás ünnepi kibővített pártbizottsági ülé­sét Árokszállási István, az MSZMP járási bizottságának titkára nyitotta meg. A meg­emlékezésen részt vett dr, Ádám Mihály, az MSZMP Pest megyei bizottságának osz­tályvezetője. Meghívták az ülésre a veteránok között a Szocialista Hazáért Érdem­renddel kitüntetett kommunis­tákat is: Varga József, Varga Józsefné, Gergely József, Juhász János, Faludi Imre és Búzás Lajos nyugdíjasokat. Pataki Márton, az MSZMP járási bizottságának első tit­kára emlékezett a magyar kommunisták pártalapító te­vékenységére, két világhábo­rú közötti illegális harcára, majd a felszabadulás utáni szocializmust építő munkájá­ra. Ezt követően Faludi Imre beszélt a felszabadulás előtti pártmunkáról a veteránok ne­vében, majd Tóth Ferenc, a KISZ járási bizottságának tit­kára tett ígéretet, hogy a fia­talok tehetségükhöz, tudásuk­hoz méltóan folytatják az elődjeik megkezdte utat. A hozzászólások után virágcsok­rokkal köszöntötték az úttö­rők az ülés résztvevőit. Ráckevei járás Járásokban, városokban Pártbizottságok ünnepi ülései 1 Ünnepi kibővített járási, városi és nagyüzemi párt- I bizottsági üléseken emlékeztek meg a hét végén a I megye járásaiban, városaiban a Kommunisták Magyar- | országi Pártja megalakulásának 60. évfordulójáról. A I pártbizottsági üléseken részt vettek korunk három nem- i zedékének képviselői: állami és tömegszervezeti veze- | tők, községi és üzemi pártbizottságok, valamint párt- = Vezetőségek titkárai. Jelen voltak a megemlékezéseken | a két világháború között illegalitásban küzdött veterá- § nők és azok a kommunisták, akik a felszabadulás | napjaiban léptek a párt soraiba, valamint a KISZ-fia- • i talok képviselői. Brandler Jánosné, Soltai Gyu­la, Szalay Mihály, Kelemen Gábor nyugdíjasokat és Sza­bó Józsefet, a Dunakeszi Hű­tőház igazgatóját. Az ülésen elsőként a város úttörői tettek jelentést a párt történetét feldolgozó kutatá­saikról. Ezt követően Rónay György, az MSZMP városi bi­zottságának első titkára emlé­kezett a kommunista párt megalakításának eseményeire, későbbi illegális harcukra, majd a felszabadulás utáni társadalmat átformáló mun­kájukra. Az ünnepi pártbizott. sági ülés az Interna honáiéval fejeződött be. Százhalombatta A fiatal iparváros, Százha­lombatta kommunistái is ün­nepi kibővített pártbizottsági ülésen emlékeztek az évfor­dulóra. Az ülést, melyen részt vett Nagy Imre, az MSZMP Pest megyei bizottságának al­osztályvezetője, Pável Nán­dor, a városi pártbizottság tagja, a HNF városi bizottsá­gának elnöke, a Ságvári End­re általános iskola igazgató- helyettese nyitotta meg. A megemlékezésre itt is meg­hívták a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett kommunistákat: Katona Fe­renc, Mick János és Csop Ákos nyugdíjasokat. Az ünnepi pártbizottsági ülésen Balázs Gézáné, az MSZMP városi bizottságának első titkára emlékezett a ma­gyar kommunisták hatvan­éves mozgalmi munkájára, a pártalapításra, az illegális harc időszakára, majd a fel- szabadulást követő tevékeny­ségére. A megemlékezést követően a városi pártbizottság tagjai egyéb napirendeket tárgyal­tak. Megvitatták a tömeg­szervezetek és mozgalmak pártirányításának városi hely­zetét, fejlesztésének felada­tait. A téma előadója Hor­váth György, az MSZMP vá­rosi bizottságának titkára volt. Ezután Balázs Gézáné tartott tájékoztatót az MSZMP Köz­ponti Bizottsága október 14-i üléséről. Csepel Autógyár A Csepel Autógyár pártbi­zottsági tagjai, alapszervezeti titkárai, az üzemi négyszög tagjai ünnepi kibővített párt­bizottsági ülésen emlékeztek meg a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakításá­nak 60. évfordulójáról. Az ülésen részt vett Németh Fe­renc, az MSZMP Pest megyei bizottságának munkatársa. A jelenlévők külön tisztelettel köszöntötték a Szocialista Ha­záért Érdemrenddel kitünte­tett kommunistát, Jánosi Pé­ter nyugdíjast és az 1919-es vöröskatonát, Simon János nyugdíjast, aki még ma is ak­tív munkásőr. Ezt követően Fövényesi Er­vin, az autógyár pártbizott­ságának titkára emlékezett a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakítására, a kommunisták későbbi harcai­ra. A fiatalok nevében Kir- nyán József, a KISZ gyári bizottságának titkára szólalt fel, majd Simon János idézte fel a kommunisták mozgalmi életének eseményeit. A testület tagjai ezután megvitatták a tömegszerveze­tek és mozgalmak pártirányí­tásának helyzetét, fejlesztésé­nek feladatait. A téma elő­adója Sarkadi Károly, a gyá­ri pártbizottság PTO-vezetője. V. F A járási hivatal tanácster­mében fClamó József, aiz MSZMP ráckevei járási bi­zottságának titkára nyitotta meg az ünnepi kibővített já­rási pártbizottsági ülést. A megemlékezésen részt vett Földes István, az MSZMP Pest megyei bizottságának munkatársa. Jelen voltak az ülésen veteránok, a párt régi harcosai, s itt is meghívták azokat a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett kom­munistákat, akik a járásban tevékenykedtek: Bakk Ká­roly, Boros Béla, Erdei And­rás, Igaz János, Jánosi Pé- terné, Koczó Ferenc, Koncza István, id. Szabó Imre, Vi­rág Gyula nyugdíjasokat és Kajli Sándort, az ÉGSZÖV szakmunkását. A ráckevei Ady Endre Gim­názium irodalmi színpada mutatta be múltidéző össze­állítását, majd Jónás Zoltán, az MSZMP ráckevei járási bizottságának első titkára emlékezett a párt megalakí­tására, a Tanácsköztársaságot követő fehérterror sötét éveire, a kommunisták felszabadulás utáni építőmunkájára. A megemlékezés résztvevői kü­lön. tisztelettel köszöntötték id. Szabó Imrét, aki 50 esz­tendővel ezelőtt lépett a kom­munisták soraiba. A járási pártbizottság tag­jai ezt követően az ülés má­sodik napirendi pontjaként megvitatták a tömegszerveze­tek és mozgalmak pártirányí­tásának helyzetét, fejlesztésé­nek feladatait. A téma elő­adója Klamó József volt. Dunakeszi Dunakeszin a város kom-' munistái szintén ünnepi ki­bővített városi pártbizottsági ülésen emlékeztek meg az év­fordulóról. Az ülést, melyen részt vett Bata Pál, az MSZMP Pest megyei bizottságának munkatársa, Katona István, az MSZMP városi bizottságá­nak titkára nyitotta meg. Az ülésre meghívták a veteránok között a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett kommunistákat is: Asztalos József, Györki Ádám, Harmati József, Kugyela István, Békekongresszus előtt Baráti találkozó Tápiószecsőn A barátság és internaciona­lizmus sokszorozhatja meg e békéért küzdők táborának erejét, a nemzetközi együtt­működés gyorsíthatja meg a társadalmi-gazdasági haladást. A barátság érzelmi szálai kö­zös célokért folyó munkában, egymás értékeinek megisme­rése során tovább erősödnek. A decemberi IX. magyar bé­kekongresszus előtt is számos helyen rendeznek a baráti országokról szóló előadásokat és baráti találkozókat. Legutóbb Tápiószecsőn le­hettünk résztvevői egy ilyen baráti találkozónak. A Haza­fias Népfront nagyközségi bi­zottságának szervézésében To Tuongot, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság magyar- országi nagykövetségének má­sodtitkárát és munkatársait várta szép számú közönség a művelődési ház klubjában. — Milyen gazdasági, kultu­rális és szociális eredményeket ért el Vietnam népe a háború befejezése óta? Hogy alakult a két országrész kapcsolata az egyesítés után? Ilyen és ha­sonló kérdésekre válaszolt To Tuong bevezető szavaiban és az ezt követő kötetlen beszél­getés során. A közönségnek színes nyomású képes folyó­iratot osztottak ki, amelyek­nek lapozgatása közben rész­letesebb tájékoztatást kaptak a résztvevők a Vietnam hét­köznapjait bemutató írások­ból, képekből. A sokat próbált nép opti­mizmusa csendült ki a kínai nagyhatalmi politika okozta nehézségekről szóló monda­tokban: — Bízunk benne, hogy tár­gyalások útján renedezhetők a vitás kérdések — hangsúlyoz­ta To Tuong. K. T. I,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom