Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-25 / 278. szám

BtF.CYI 1978. NOVEMBER 23., SZOMBAT ISMERETTERJESZTÉS - MUNKÁSMŰVELŐDÉS A statisztika A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Pest megyei szervezete megkülönböztetett figyelmet fordított évek óta a munkásművelődés szolgála. tára. A rendszeres és körül­tekintő munka gyümölcse, hogy az utóbbi öt év alatt kétszeresére emelkedett a munkások részére tartott is­meretterjesztő előadások szá. ma. Tavaly 4 ezer 585 előadást és egyéb ismeretterjesztő ren­dezvényt tartottak Pest me­gyében, munkásközönségnek, azaz az összes programok 59,5 százalékát. Ezért a fejlődé­sért a Pest megyei tanács közművelődési bizottsága a tegnap tartott ülésén elisme­rését fejezte ki a TIT me­gyei szervezetének. Különösen örvendetes, hogy az előadások és az előadásso­rozatok megtervezésénél arra törekedett a TIT, hogy minél- hatékonyabban segítsék a munkások politikai, szakmai és általános műveltségének gyarapítását, valamint a szo­cialista életforma, a közösségi aktivitás erősítését. Hasznos, hogy a programok több mint 70 százalékát előadássorozat keretében tartották. Ez lehe­tővé teszi, hogy egy-egy té­mát részletesebben ismerjenek meg a hallgatók, ugyanakkor hosszútávú, rendszeres műve­lődésre, önművelésre ösztönöz. A munkások körében foly­tatott ismeretterjesztésben együttműködés alakult ki az üzemek párt- és gazdasági ve­zetőivel, a közművelődési in­tézményekkel, valamint a tár­sadalmi szervezetekkel, Ennek elsősorban az a jelentősége, hogy szélesíti a munkásműve­lődést segítők, támogatók körét. A további fejlődés egyik legfontosabb feltéte­le, hogy sikerüljön mind nagyobb számban bevonni a megyében élő értelmi­ségieket az ismeretterjesztő munkába, s a nagyközségek­ben is megalakuljanak a TIT. csoportok. A megyei TIT elnökségének KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Forrás a Dunakanyar TÁRLAT SZIGETSZENTMIKLŐSON Réti Zoltán: Emberpár = Kecskeméten, Kaposvá- ! rótt, illetve Csepelen mu- ! tatkozott be Vásárhelyi Ko- | váts Tibor, Réti Zoltán és | Orosz László. Mindhárman | képekkel érintik a Duna- 1 kanyar folyamra, hegyekre | osztódó pompáját, s még | inkább a Börzsöny erdősé- | gát, Nagymaros festői tá- | jait. Mindhárman külön vi- | lá'got birtokolnak, s csak I közelítik Pilis, Visegrád = térségét keletről, délről és I az egyéni stílus irányából. Festői otthona Balassa­gyarmat környéke, a nógrádi domhringás, mely Vác, Szoko- lya vidékéig terjed a valóság­ban; Réti Zoltán képein is. Akvarelljeinek tematikai sok­rétűsége a formateremtés öt­leteivel párosul. Fő motívuma a szántás, ezzel tükrözi a táj és a társadalom helyzeti, moz­gási energiáit Emellett pon­tos és érzékeny alapossággal ábrázolja a mezőgazdaság vál­tó eseményeit; kaszakalapálót, földosztást, lovakat és gépe­ket melyek éppen az értelem szerkesztő összpontosítása ré­vén válnak kezes állattá. A va­lóságban, s Réti Zoltán művé­szetében szintúgy. Rajzai és Váci Mihályról, édesanyjáról komponált portréi is festői, emberi készenlétét bizonyít­ják. Egyik forrása a Dunaka­nyar Orosz Lászlónak is, Nagymaros, Visegrád, Kés­márk, Maconka, Rákospalota környezetének rokon vonásait tárja elénk olyan szelídség­gel és rajzi tudással, amely sajátos. Akkor általános, ami­kor egyedi; kukoricamorzsoló parasztasszonya milliók nagy­mamája. Levest kortyoló fér­fialakja is a dolgozó, kétkezi munkás becsületességét' hor­dozza, nemcsak az Ebédidő hangulatát. Legszebb arcmása az Édesanyám. Köznapibb, mint Nagy István figurái, de hasonló fogantatásé, hasonló erejű. Nagymaros helyhez nem mindig köthető fái, házak, si­rályok, tenger határozzák meg Vásárhelyi Kováts Tibor föld­rajzi határok között születő festői látványait. Felkészült alkotó, minden részletében perfekt Stílusában bizonyos rokonság fűzi Eigel István tö­rekvéseihez, megbízható mo­tívumokat nyújt át képzele­tünknek. Színviiszonyok izgat­ják, e problémák megoldásá­val kísérletezik. Színvonala­san, az önszigor lelkiismere­tességével. Jó gondolat volt hogy Szigetszentmiklóson megala­kították a rajkört Kosch Péter grafikusművész irányításával. Csaknem húsz amatőr készü­lődik a műre, a buckák és a vá­ros környezetében. Ebben az esetben az önképzés közösségi haszna nyilvánvaló. Az is, hogy Kosch Péter mintegy szakmai mérlegként önmaga és tanítványai számára bemu­tatja szakmailag, gondolatilag egyaránt érdekes és hiánytalan grafikáit. E három napig lát­ható tárlatot a műhelyépítés szolgálata serkentette. Felkészült akvarellfestő Toman Gyula, a váci híradás- technika dolgozója.« Külön eré­nye, hogy Vác, Verőce azon részeit örökíti meg, melyeket eddig elkerült a figyelem. Megfigyeléseit érzékeny szer­kezettel nyújtja át a nézőnek; kellemes színötvözetekkel. Külön témája a Duna több mellékága, a horgászat. Vi­dám, derűs lapjai mindig bem sőságesek; harmonikus életvi­telű ember beszámolói. Víz­festményei és a ráckevei gim­náziumnak adományozott Adv értelmezése visszhangot és örömet váltott ki a tanulóif jú­ságban, melyről a vendéa- könw sók bei egy zése tanús­kodik. Az aulában a Toman- tárlat után if). Fejér Ferenc szakmai bemutatóia és Rem- sey Ilma önálló kiállítása zárj"* 1 az Ady Galéria idei esemé­nyeit Losonci Miklós beszámolója, s az értekezleten elhangzott szóbeli kiegészítés szinte kizárólagosan az ered­mények felvázolására szorít­kozott. És a korábbi évekhez viszonyított fejlődés kétségte­lenül számottevő a statisztikai adatok tükrében. Az elmúlt évben összesen 7 ezer 522 is­meretterjesztő előadást tartot­tak, idén az első félévben vi­szont már 5 ezer 377 TIT- program volt. A kimuta­tások feltüntetik a járá­sonként! megoszlást is, és ez már mutat gondokat. Például a ráckevei járásban háromszor annyi előadás volt, mint a budaiban és négyszer annyi mint a dabasi járásban. S ezek az aránytalanságok még rosszabbak lennének, ha a járások lakóinak számához viszonyítanánk a rendezvé­nyeket. A számoknál is fontosabb viszont, hogy javult-e a mun­kások körében folytatott is­meretterjesztés tartalmi szín­vonala és ezzel együtt haté­konysága? A választ bizony nehéz megadni, mert ennek mérésére nincsenek kidolgozott módszerek Pest megyében. A tapasztalat — s ez szűkkörű kitekintést jelent — azt mu. tatja, hogy általában érdeke­sebbek, színesebbek az előadá­sok, s egyre többször alkal­maznak korszerű szemléltető eszközöket is. Abból kedve­ző következtetéseket vonha­tunk le, hogy egy-egy terüle­ten az ismeretterjesztő elő­adások témájához kapcsolódva növekszik a könyvtári köl­csönzések száma. E többnyire felszíni jelenségeknél megala­pozottabb eredményességvizs­gálatra lenne szükség, hogy a munkások érdeklődésének, meglévő műveltségi szintjé­nek jobban megfelelő ismeret- terjesztő programokat lehessen összeállítani, s a megyében területileg is arányosabb le­gyen az ismeretterjesztő mun­ka. Kr. Gy. TEHETSÉGGONDOZÁS MONOKON Hogyan csökken a hátrány? Nagyítóval sem találnánk olyan szülőt, aki azt kívánná: gyermeke ne vigye többre, mint ő, mégis a fizikai dolgo­zók körében ritka az a szán­dék, hogy gyermekük egyete­met, főiskolát végezzen. A gyakorlati észjárás leg­feljebb csak a következő lép­csőfokot veszi célba. A beta­nított munkás úgy gondolja, elég, ha szakmát tanul, a szakmunkás pedig, hogy vé­gezzen technikumot a gye­rek ... Tanár leszek Gyevát Margit, a monori József Attila gimnázium ne­gyedik osztályába jár: — öt hónapos voltam, ami­kor édesapám — betanított munkás volt — meghalt. Édesanyám egyedül nevelt minket a fiú ikertestvérem­mel, Lajossal. Tápióbicskén jártunk általános iskolába, elég jól tanultunk. Négyes rendű voltam rendszerint, a történelmet és a testnevelést kedveltem legjobban. Hetedi­kes koromtól atlétizáltam, ma pedig kosárlabdázom a gim­náziumi csapatban és a Mo­nori SC-ben. — Négy éve költöztünk Pándra, ma is onnan járok naponta a gimnáziumba. Az útiköltségemet, havi 67 forin­tot, az iskola téríti meg. A testvérem már dolgozik, Tá­pióbicskén az Április 4. Tsz- ben gépszerelő. Mi az édes­anyámmal az özvegyi nyug­díjból élünk, rám 870 forint jut. Tavaly óta kapom a me­gyei tanács ösztöndíját, akkor évente háromezer, idén há­romezerötszáz forintot. — Elfelejtettem mondani: az általános iskolában jól ment a matematika is, mindig ötös voltam. Amikor kijártam a nyolcadikat, tíznapos tá­borba vittek Alsógödre. Ma­tematikai szaktábor, így hív­ták. Átismételtük az általános iskolai tantanyagot. Szóval előkészítettek a gimnáziumra. Máig is megvan a négyesem matematikából, csak közben a földrajzot jobban megked­veltem. — A gimnáziumban is so­kat segítenek. Kedvezménye­sen, havi 30 forintért ebéde­lek, pedagógiai szakkörre já­rok és történelem előkészí­tőre. Ide csak a fizikai dolgo­zók gyerekeit hívják, s már a főiskolára, egyetemre készítik fel őket. Most négyes az átla­gom. Az egri Ho-Si-Minh Ta­nárképző Főiskolára jelent­kezem, földrajz, testnevelés szakra. Földrajzból és törté­nelemből kértem, hogy részt vehessek a levelező előkészí­tésben. Szóval a főiskola is támogat. Édesapáin lakatos — Egyetlen gyerek vagyok, édesapám lakatos Budapesten a MÁV Járműjavító Üzemé­ben, édesanyám háztartásbeli. Ezeregyszáz forint jut mind­egyikünkre. Gombán lakom, nekem is megtérítik az úti­költséget — kezd beszélni Ba­lázs György, Margit osztály­társa. — A fizikát még általános iskolában kedveltem meg, je­les tanuló voltam. Nyolcadik­ban az iskola igazgatója és a matematikatanár együtt tar­tott előkészítőt nekünk, a gimnáziumban továbbtanu­lóknak. Most közepes az eredményem, de fizikából és matematikából jól állok. Ezek a felvételi vizsgatárgyaim is, mert a Kandó Kálmán Villa­mosipari Műszaki Főiskola híradásipari szakára* jelentke­zem. Kéthetenként tartanak háromórás fizikai előkészí­tőt, és nyáron Kecskeméten egyhetes táborban voltam, ott is tanultam. A feladatlapokat máig küldik postán, melyeket megoldva kell visszakülde- nem. — Az anyagiak? Az ebé­dért én is csak harminc forin­tot fizetek, és elsős korom óta Jó ha a nép énekelni tud DALRÓL, MUZSIKÁRÓL A CEGLÉDI ZENEDÉBEN Ismerjük meg korunkat! Ez a mottója annak a beszélge­téssorozatnak, amelyet a ceg­lédi városi tanács művelődési osztálya, a Kossuth Művelődé­si Központ igazgatósága és az állami zeneiskola igazgatósá­ga közösen szervez. A minket körülvevő világ megismerése minden értelmes és érdeklődő ember számára fontos. A hatalmas informá­ciótömeg némileg segít az el­igazodásban, de mindenre azonos fokon odafigyelni, a megtudottakat rendszerezni, helyére tenni, nehéz feladat. A rendezvények célja össze­függéseiben láttatni a világot, úgy, hogy egy-egy beszélge­tést a témát kiválóan ismerő szakember irányítson és elő­adásában felhívja a figyelmet eredményeinkre és nehézsé- gsinkre egyaránt. A tervezett előadások a zenétől a törté­nelmen, a közgazdaságon, fi­zikán, élettanon, munka­ügyön át kulturális életünk általános kérdéseihez ívelnek. A gyermekkor meghatározó időszak A sorozat Szokolay Sándor Kossuth-díjas, érdemes mű­vész, zeneszerző Miért jó, ha egy nép tud énekelni? című előadásával kezdődött a Ceg­lédi Állami Zeneiskola hang­versenytermében. — Előadásom alapja: Ko­dály mondásai. Súlyosan adó­sai vagyunk életének és szel­lemi végrendeletének. Kell, hogy idézzük, hiszen ő a né­pét ostorozó Ady szellemi testvére, teljességre képes óriás; pedagógus, zeneköltő, kora élő lelkiismerete, aki tisztán látta a zene és benne a mindannyiunk számára fon­tos népdal szerepét, amely legtisztább gyökereinkhez ve­zet vissza. Jól tudta, hogy az alkotás szempontjából a köz­élet idővesztegetés, de a teljes, igazán tartalmas élethez nél­külözhetetlen. Kodály tisztán látta és hirdette, hogy a gyermekkor mindent megha­tároz a zenében — a felnőtt már menthetetlen. Tizenötö­dik életéve alatt mindenki sokkal tehetségesebb. A zene és testmozgás, énekes játék a szabad ég alatt a gyermekkor legfőbb öröme. A zeneoktatás súlya csökken, nem eléggé magyar és nem eléggé művé­szi, az ének ma Hamupipőke az iskola tárgyai között — ezt Kodály negyven évvel ezelőtt mondta. Ma ismét megfigyel­hetjük ezt a jelenséget. Amióta az iskolai karének nem kötelező, nem járnak a gyerekek — pedig a karének fejleszti a közösségi szellemet, a társadalmi szolidaritást. — A tv Röpülj páva vetél­kedője valójában a népzene haldoklását jelzi. Ez a zene nyugaton már elvirágzott, élő népzene nincs, vigyázni keli hát hajszálgyökereire és hinni bennük, mert a hit szerepe döntő. Az emberi élet zene nélkül csak töredék. A mi ko­runkban kezd ráadássá, rek­lám- és fesztiválízűvé válni. A televíziónk fél a rétegműso­roktól, pedig ha egyszerre akarunk szólni mindenkihez, akkor csak leszállni lehet, fel­emelni nem. Tudatosítanunk kell, hogy csak azzal több az életünk, ami bennünk van, és nem az anyagiaktól. Mindezt azonban csak vitaindítónak szántam, Németh László szel­lemében: Ne csak azt nézzük, ami van. hanem, ami lehetne — fejezte be Szokolay Sán­dor. Visszajutni Bartókhoz és Kodályhoz A hangversenyterem zsúfo­lásig megtelt hallgatókkal, akik élve a lehetőséggel egy­más után tették fel kérdései­ket. — Érdemes-e orgonahang­versenyt rendezni templom­ban? —t A templomi hangverseny természetes dolog, csak a he­lyi túlbuzgóság szokta akadá­lyozni. — Az előadásban elhang­zott, hogy ha így alakul az énekoktatás, a Kodály-mód- szereket egyszer még impor­tálnunk kell. Az alsó zeneis­kolák nem töltik be ezek sze­rint a szerepüket? — Nem a zeneiskolákkal van baj, a zenei általánosok­ból kéne még több. A mun­kás- és parasztgyerekek ott kaphatják meg a zenei alap- műveltséget, s ha ezek szá­ma csökken, ők veszítenek. Az énekórák száma is keve­sebb. Az eredményekért meg­küzdeni nehéz, elveszteni őket könnyű. — A szakmunkásképző is­kolákban egyáltalán ■ nincs énekóra. Várható itt valami változás? — Ügy tudom, határozat készült a visszaállításról, csak a megvalósítás késik. így azután a fiatalság zenei igénye a beat, mert nem kapott mást helyette. — Fiatal művészeink hely­zetéről kérdezték meg Kos­suth-díjas zeneszerzőnket. — Nagyon sok kitűnő zon­goristánk van, s bizony nehéz az állandó gondoskodás, a hangversenyek lehetőségének biztosítása. Fiatal zeneszer­zőinkre óriási súllyal neheze­dik Kodály és Bartók művé­szete és emléke. Szabadulni akarnak tőlük, s ezért még nem tudtak visszajutni hozzá­juk. A zenekritika fontos sze­repe, rangja csökkent, és így az alkotók számára nem tud segítséget nyújtani. Közös népdaléneklés fejezte be az estet, amelynek a köz­életi érdeklődés, zenei kultú­ránk helyzetének folyamatos figyelése adta meg az alap­hangját. Hajós Anna kapom a tanulmányi ösztön­díját', ez kétezerről mostanra háromezerre nőtt. Másodikos voltam, amikor beiratkoztam® a fizikai szakkörbe. Egy biz­tos: rádióval, tévével szeret­nék foglalkozni. Erkölcsi, nevelési segítség A két érettségi előtt álló, de már-már érett felnőttként gondolkodó és tervező negye­dikes szavaiból kitűnik: tár­sadalmunk nagy gondot for­dít a fizikai dolgozók — a mezőgazdaság és ipar munká­sai — tehetséges gyerekeinek továbbtanulására. Miért szük­séges ez? Oberczán József, a Pest megyei Tanács művelő­dési osztálya középiskolai cso­portjának vezetője válaszol: — Két okból is hátrányos a továbbtanulás szempontjából a fizikai dolgozók gyermekei­nek helyzete: egyrészt az ér­telmiségi és alkalmazotti ré­teg gyermekei nagyobb alap- műveltséggel, s ingergazda- gabb környezetből kikerülve kezdik tanulmányaikat, mint ők. Másrészt a szülők szeré­nyebb törekvése is kevésbé ösztönzi őket a továbbtanu­lásra. Pedig szocialista társa­dalmunk fejlődésének lénye­ges követelménye, hogy a ve­zetők rétege, s a szellemi munkát végzőké a munkások és parasztok köréből újuljon meg nagyrészt. — Így azután a támogatás, amit kapnak, nem annyira anyagi — bár ez sem elha­nyagolható —, mint inkább erkölcsi, nevelési. — Pest megyében kivált­képp fontos a fizikai dolgo­zók gyermekeinek segítése, mert köztudottan az ipari munkásság adja a lakossá­gunk zömét. Többen a gimnáziumba Tarcsi Géza, a megyei ta­nács művelődési osztályának általános iskolai tanulmányi félügyelője;' . —^ Minden tanévben négy­száznál* több 15—20 tagú* cso­portban készítik fel a közép­iskolai tanulmányokra a két­százhúsz általános iskola nyolcadikosait, közülük is el­sősorban a fizikai dolgozók gyermekeit. Magyar nyelv és irodalom, matematika és orosz nyelv ezeknek a tanfolya­moknak a tárgya. Néhány kö­zépiskola — például a sziget­halmi 208. számú Vasipari Szakmunkásképző- és Szak- középiskola — maga szervez és vezet tanfolyamokat a kör­nyékbeli általános iskolások­nak. — Nyaranta az imént emlí­tett tantárgyakból megye- szerte középiskolai előkészítő szaktáborokat szervezünk. Berényi Ede gimnáziumi ta­nulmányi felügyelő: — Az arányokon szeret- •nénk változtatni: míg a gim­náziumban alig több 60 szá­zaléknál a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya, a szak- középiskolákban több, mint hetven százalék, a szakmun­kásképző intézetekben pedig megközelíti a kilencven szá­zalékot. — A négy középiskolai év alatt többféle segítséget kap­nak a gyerekek: a középisko­lai tanulmányi ösztöndíjat az ország többi megyéjét meg­előzve 1970 óta adjuk. Akkor évi 600 ezer forint, jdén 3,2 millió forint volt az ösztön- díjalap. Évente 1200—1500 gyermek részesedhet belőle. De előnyben vannak a kollé­giumi felvételeknél, az úti­költség, ebédpénz térítésnél is a fizikai dolgozók gyermekei. — Pedagógiai támogatá­sukra a differenciált oktatás, a továbbtanulási szándék erő­sítése mellett a korrepetálási rendszer kínál módot. Részint az első osztályban az úgyne­vezett „szintrehozó” korrepetá­lás, amelynek célja a tanulási hátrányok leküzdése, részint másodiktól a gyengébb ta­nulók segítése mellett az át- lasnál tehetségesebbekkel való külön foglalkozás. Vége­zetül pedig az egyetemi elő­készítők sora. — Talán mindezeknek kö­szönhető, hogy a megyénkből felsőfokú oktatási intézmény­be felvettek 53 százaléka fizi­kai dolgozó szülők gyermeke. Vasvári G. Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom