Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

Történelemidéző Dokumentumok Pest megyéből Rozsdavörösbe fordult papírlapok egy emberöltőnyi távolságról. Ösz­tönös izgalommal kutatjuk a sorok között a mának szóló tanúságot és közben eszünkbe jut a diákköri történelmi lecke is: az első nagy háború, az első világégés, a nyomor, amikor az éhség már nagyobb semhogy elég lenne jóllakni. A születésben lévő kommunista párt helyesen ítélte meg a helyzetet: az „urak” már képtelenek' a régi módon kormányozni és a proletariátus már nem tud, nem akar a régi módon élni. Ebben a for­radalmi fellendülésben az ország munkásaival és földműveseivel együtt Pest megye preletariátusa is döntő szerepet játszott. Az 1918 és 1919 néphatalomért folytatott küzdelmének megyei dokumentumai közül sora­kozik itt néhány, tanúskodva a harc egy-egy pillanatáról. ajáalot- iry Zib- p makói Iköhwöa f KJ. «1 ddóltMc, en indT- »It, hogy jennatoi ieti had- ordi tóttá tani e*y mely na ellen tét- hofry ez ével. 7* utal- fogadták slatokat I taxfar- aen talmi •k közül jellemző. yula fű­mé! y ben elent fű- ügynök Kétezer .artainra. írre nem '/ifi kép­A ceglédi asszonyzavargás liszt- és zsirhiány miatt * /énf« CéluM és WeAcple mttmtsztmf- eOoOé* a ataUM «umrjw* umn^dnl’ eóf. ' A képviselőéinz szombati ülésen Fénye« íjászló napirend előtti felszólalásban olyan esetet tett szóvá, amely szomom jellemzése az orvzúx közélelmezési viszonyainak. Az eset Cegléden történt, de nemcsak a ceglédi állapotok jellemzője és földeritője, hanem országos bajnak a megnyilatkozása, amelyet nem lebet rendőri büntető - paragrafusok alkalmazásúval megszüntetni. A ceglédi asz- szonyok, amint Fénye« hangsúlyozottan mondotta: a ceglédi hndirrsszonyok nem kap­tak lisztet, hónapok óta nem kaptak zsírt és miután sem a Közélelmezési Hivatal, sem a helyi hatóságok be nem váltott Ígéreteivel nem lakhattak jól. kedden berontottak a pol­gármesteri hivatalba, megvertek egy csomó rendőrt és — Wokerle állítása, szerint: «tisztes közigazgatási férfiakat” -— inznltáltak goroinbáskodó elárusítókat és elárusitónőket és végeredményében — most a ceglédi rend­ták cs net gongét se) gy&iorszáj burgonya tingenst a Ausztrián; magyar á kannak e gouya Bo hivatalos ség él a I oly ineidt helyeselni Most ke csukva tai semmi zsi alkalmazó városi tize got. akkoj dalom, ez tatta őket Megye tak m v akartak Itt lett hogy r pi mondták i nincs ott kel látták los helyis; I)ulak< szonyok A Népszava 1918 egyik augusztusi számában szerepel ez a cikk, amely Fényes László képviselőházi felszólalását, s az erre reagáló We- kerle Sándor miniszterelnök és belügyminiszter szavait idézi. Az asszony­tüntetés 1918. augusztus 6-án volt Cegléden, mivel a családok már hetek óta még liszthez sem jutottak. A felbőszült asszonyok megpofozták a pol­gármestert és a rendőröket is, s csak erős karhatalommal tudták megfé­kezni őket. A tüntetés miatt 200 családanyát letartóztattak. A Népszava Wekerle szemére veti, hogy a történteket csupán szokványos zavargásnak minősíti és nem válaszol a legfontosabb kérdésre: „Mit szándékozik tenni a kormány, hogy legelsősorban ne Ausztria és a szövetséges társak, hanem az ország lakossága legyen élelmiszerrel ellátva?” tárgy; A Hagy.Lloyd ropüldgép én motorgyár r.t.mun~ kdeatnek rt rajija.­t'5 l S F Á H V k t J»l»nt*m,Kogy a Uagyar Llcyd rtpiildgép inmo- tor gyár r.t. munkásai Aesód kBoségbttx IPIS.iot Január ltd 18-dn 3trajtba rfffotta*,8 egon körülményt nálam b*J*l*ntot- tét.­Sgybsn Jel»nt**,hogy magán utón aton irt*»ü~ léot as»r*Mt*M,hogy o * unkátok agt a ktílést titt it, misto- rtnt a tagyaroroadgi munkátoknak/:nyilván a budapestiiknrk:/ fogyooriik és nunio*1oJuk van,m*rt fi /»gyotrgydrban elstdili- tdo alatt dlló késtlUht* hogtd tudnak Jutni,8 a legutóbb **dllitdt old törült tdlténgotot gyutaccsal el neu látták, 9- tfy maguknak tudtak tudtak töltényt csinálni.­Az aszódi járás főszolgabirájának 1918. január 19-i jelentése a Főis­pán! Hivatalnak. A dokumentum amellett, hogy bejelenti a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár (ma: Ikladi Ipari Műszergyár) munkásainak sztrájkját, még arról is tudósít: „a munkásoknak fegyverük és muníció­juk van”. A fegyvergyárban ugyanis egy töltényszállítmányba nem tettek gyutacsot és így „maguknak tudtak töltényt csinálni”. «M. *•* VaiAmao ■ ff.'». M mm. VÁCI Világ proletárjai eryeaüljetck! ^ A ■ajyarvrazágt oxeeialnta Párt ma»i«1* *t**9*m 9* -m %**-»•* V*c ****** in . ll|IH S. M­¥á*t Cteporliáaak HivaUlc) Lapja. an K — fal *..• 10 K S.f.aX «... \ g F»lhlvá». Fálktvpm Vie it környék««» levő ke- tekpértuláidonoeok»!. hofle • még eddig be *:rr. kerékpirokal ( hó 4-<i d e. ich »man a var-shéí# 5 «lému Moháiéban «lenlávk he Pohornt FalhlvAs. Minden mhiiati ipari utemtulaidono* Vág* annak helyeit«*« (tiabók. cipészek. c*>/midiak. hánmvakotóW. kalapotok *'h I ?, hó 5 én d ••• 1 Órakor a vároabaxa oagv- Urmeben jelenicnck meg. Ütő falúgyalőaég által a termelő ■ereimere atóLagoean i* ki Ingnak adatai. M dohány beváltó ielágyelóeég Budapest. 1919 április II Lmyai Szabó, a lelügyeló- *ég veietői*. '. \ Var pcrot poJ. meßbitoltju. Május 1. Mindenki ott volt, mindenki ün­nepelt. május elaején. Soha nem látott aTtnyi embert az öreg Vác együtt, mint moit. de soha' •em is »ikenilt nálunk ünnep úgy, mint most. * Ot éves gyerek, vagy hatvan é. lobogó, hullámzó vörös szín a levegő, az utcák, minden A menet eleje mér rég elvonult a városháza elótt, amikor még a vásár­téren vártak a közalkalmazottak, hogy a menet vegét kapezve a hosszú, a kőkapunál forduló tömeg sorok után megindulhassansk. A kápolnai hídon gyönyörű dia­dalkapu alatt vonult át az ünneplők sokasága. Künn a ligatben pedig a do' bogók várták már a szónokokat. A szobor alatt, a kápolna mellett és a cagy tér kezdeten beszéltek egyszerre hárman. A szobornál énekelt ■ dalárda, szavalt, Kovacsik elvtárs szivhezszóló A Váci Vörös Újság 1919. május 4-i számának első óldalát látjuk. Az újság utolsó száma 1919. augusztus 6-án jelent meg. Ez a lap egy volt a Tanácsköztársaság idején megjelent számos Pest megyei forradalmi sajtótermék közül. Jelentősebbek voltak — a Váci Vörös Újság mellett — a ceglédi Népakarat, a monori Közérdek és ugyancsak Vácott a Váczi Hírlap. A KMP megalakulása Társadalmi szükségszerűség volt gyei József, Lékai János, Révay Jó­zsef, Sallai Imre és a többiek. Ezek a baloldali szociáldemokrata 'és forradalmi szocialista irányzatok azonban önmaguktól nem jutottak el önálló párt megalakításának a gondolatáig. Ehhez külső impulzus­ra, az oroszországi tapasztalatok is- m ereiére és alkalmazására volt szükség. Ezt az impulzust hozták haza az oroszországi magyar kom­munista hadifoglyok. A magyar szekció, A párt első központi bizottságának tagjai és a KMP jelvénye n ' történelmi folyamat ered- IIÜmZII ménye volt a Kommu­nisták Magyarországi Pártjának 1918. november 24-i megalakulása. Egészen addig az időpontig a magyar munkásosztály egyetlen pártban, a Magyarországi Szociál­demokrata Pártban szerveződött. Ez a párt a korabeli nyugat-európai, fő­leg német szociáldemokrácia szín­vonalán állva, 1890-es megalakulá­sától kezdve sokat tett a proletariá­tus neveléséért. Tevékenységének, a párttal szorosan összefonódott szak- szervezeti mozgalom harcainak eredményeképpen munkásosztályunk jelentős részében mélyen elterjed­tek a szocializmus eszméi, az osz­tályharc fogalma, a marxizmus egyes kategóriáinak ismerete; az internacionalizmus érzelme, a prole­tariátus történelmi szerepéről szóló tanítás. Azonban 1914-ben, a világháború kitörésekor a II. Internacionáléba szerveződött egyéb pártokkal együtt bebizonyosodott a magyar szociál­demokrácia tehetetlensége és alkal­matlansága is. A proletárforradal­mak, az imperializmus kora másfaj­ta, új ■ típusú munkáspártot igényelt. Olyat, amely nem egyszerűen a szo­cializmus elméleti híve, hanem fel­ismeri a munkásság előtt álló for­radalom lehetőségét is, amely a szocializmust nem a távoli jövőbe helyezi, hanem forradalmi helyzet­ben kész cselekedni is a proletariá­tus hatalmának kivívásáért. ■ . , a < n __ oroszországi forra­AZ 1917-CS dalmak, a Nagy Október példája nyomán, a hazai békevágyó és forradalmasodó köz­hangulat és az őszirózsás forradalom eredményeként a magyarországi munkásosztály legjobbjai is elérke­zettnek látták az időt a szakításra a szociáldemokratizmussal, a kommu­nista párt megalakítására. „Nem a párt volt nekünk a cél, de az osztály felszabadulása... Ha lehetséges lett volna négy hónap előtt az egységes szociáldemokrata párton belül való egységes forradalmi cselekedet... mi, régi harcosai a régi szociálde­mokrata pártnak, nem szakadtunk volna el, hanem szíves örömest dolgoztunk volna együtt” — írta Kun Béla már a Tanácsköztársaság idején. Ám az SZDP-n belül nem volt lehetséges forradalmi cseleke­det. Ezt a körülményt a párt balol­dala már régebben megsejtette vagy felismerte. Kikből állt a régi balol­dali szociáldemokrata ellenzék? Fő­leg a szakszervezetekben tevékeny­kedő következetes osztályharcosok­ból: Hirossik János, László Jenő, Rudas László, Szántó Béla, Vágó Béla és mások tartoztak ide. Sőt a szociáldemokrata reformizmus ellen léptek fel egyes szociáldemokrata vezetők is: Landler Jenő, Czóbel Ernő, Hajdú Gyula, Hamburger Je­nő, Pogány József, Varga Jenő, Nyisztor György. A világháború végefelé pedig, 1918 sztrájkharcai­ban a függetlenített párttisztviselők és értelmiségiek mellett a munkás- osztály soraiból is kiemelkedtek for­radalmi szellemű, ellenzéki bizal­miak: Chlepko Ede, Fiedler Rezső, Hikádé Aladár, Mikulin József, Sza- ton Rezső és társaik. De nemcsak magában a pártban nőtt az elégedetlenség. A Szabó Er­vin köréhez tartozó független szo­cialisták és főleg a Galilei-körben felnevelődött új, fiatal értelmisé­giek is az oroszországi, a lenini megoldás hívei lettek: Mosolygó Antal, Végh Dezső, illetve Duczyns- fcs Ilona, Haász Árpád, Hevesi Gyula, Kelen József, Kelen Jolán, Komját Aladár, Korvin Ottó, Len­az első magyar kommunista szervezet az OK(b)P külföldi szekcióinak sorában 1918. március 24-én alakult meg Kun Béla vezetésével. A szervezetnek kettős célja volt: egyrészt az internaciona­listák oldalán harcolni Szovjet- Oroszország megvédéséért, másrészt agitációs tanfolyamokon felnevelni az eljövendő magyar proletárforra­dalom vezető gárdját. Ez a magyar szekció hívta egybe a magyarországi kommunista hadifoglyok konferen­ciáját 1918. november 4-én Moszkvá­ban. Az értekezlet kimondta a nem­zetközi kommunista mozgalom szer­ves részét képező KMP megalakulá­sát és tágjai kötelességévé tette, hogy a legrövidebb időn belül hagy­ják el Oroszországot és erejüket ál­lítsák a nemzetközi forradalom szolgálatába Magyarországon. A felhívás nyomán 1918 novem­berében a KMP-nek mintegy két- háromszáz tagja tért haza, köztük Kun Béla, Cserny József, Jancsik Ferenc, Karikás Frigyes, Münnich Ferenc, Pór Ernő, Rabinovics József, Vántus Károly; de ezrével tértek haza a magukat kommunistának te­kintő, formálisan nem párttag hadi­foglyok is. A hazatértek kapcsolatot teremtettek az itthoni forradalmi irányzatokkal és miután a sorozatos megbeszéléseken megismerkedtek a hazai helyzettel és meggyőződtek az MSZDP vezetőinek elutasító állás­pontjáról, meggyőzték hazai elvtár­saikat egy új párt megalakításának halaszthatatlan szükségéről. Az 1918. november 24-én ?een József Városmajor utca 42. szám alatti lakásában lezajlott értekezle­ten a csoportok kimondták a Kom­munisták Magyarországi Pártjának megalakulását. Egyben megválasz­tották a párt központi bizottságát és elhatározták a Vörös Újság kiadá­sát. A Vörös Újság 1918. december 7-4 megjelenésével véglegesen lezárult a KMP megalakulásának folyamata. DERER MIKLÓS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom