Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-23 / 276. szám

1978. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK 7 Köszöntés a főiskolán A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán már hagyomány, hogy minden év november elején köszöntik azokat az elvtársakat, akik 25 és 30 éve párttagok. Az idén a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulójához kapcsolód­va került sor erre az ünnep­ségre. A főiskola parancsnok­sága, párt- és KÍSZ-bizottsá- ga nevében Matuszka István ezredes köszöntötte a párt ré­gi harcosait. Közöttük Böször­ményi Ferencné zászlóst, aki harminc éve párttag. Az asszony egy Debrecen melletti községben, Hajdúhad- házán lépett a MADISZ so­raiba, táncolt a helyi tánccso­portban és részt vett a falu­járásokban is. Az ifjúsági szervezetből került a pártba 1948-ban. 1951-ben a debrece­ni pártbizottságon dolgozott, mint takarítónő. Ott figyeltek fel aktív mozgalmi tevékeny­ségére és javasolták három­hónapos pártiskolára. Ezt kö­vetően pártmegbízatássai küldték a hadseregbe. Először Debrecenben, majd Karcagon dolgozott. 1965-ben került az Egyesített Tiszti Iskolára, két évre rá a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskolára, ahol ma is dolgozik. Munkája tizenhárom éve szervesen összekapcsoló­dik a tisztképzéssel, ma a fő­iskola ügyviteli osztályának vezetője. Böszörményi Ferencné ki­lenctagú családból származik. A kilenc gyerekből hatan ka­tonák. Édesanyjuk 1975-ben megkapta a Haza Szolgála­táért Érdemérem arany foko­zatát. Géczi Sándor Szentendre Öregek napja Közeledik a karácsony, a szilveszter, egyre több helyen rendezik meg az öregek nap­ját. A Dunakeszi Gyümölcs­ös Főzelékkonzervgyárban dr. Sági Lajos igazgató üdvözölte az időseket, majd az 1-es szá­mú általános iskola tanulói szép műsorra], tánccal, ének­kel, verscsokorral kedvesked­tek a nyugdíjasoknak és a Válaszol az Illetékes A Pest megyei Hírlap Posta­bontás rovatában megjelent a Kern egy nullával több? című cilkk. Ezzel kapcsolatban a kö­vetkező észrevételeim varrnak: a váci járási és városi föld­hivatal 1977-ben egységesítette az ingatlan-nyilvántartást. A rendelet szerint adófizetési mentességet csak az élvezhet, akinek havi jövedelme a 600 forintot nem haladja meg. Az adómentességgel kapcsolatban a járási földhivatal minden esetben megkereste a községi tanácsot és a termelőszövetke­zeteket, hogy közöljék azok­nak a névsorát, akiknek jöve­delme ezt a szintet nem éri el. A cikkben szereplő nagyma­rosi panasao» jövedelme havi 1900 forint, ezért nem mente­síthető. A panaszos arra is hi­vatkozik, hogy a földhivatal ötezer forintos bírsággal ijesztgeti az adófizetést meg­tagadó tulajdonosokat. Ez nem ijesztgetés, a Mezőgazdasági Minisztérium rendeletéről küldtünk neki tájékoztatót A földhivatal Na>gymarosra több mint 7 ezer hasonló ha­tározatot küldött, lehet'ógp" hogy egy-két esetben hibát ej­tettünk. Skotnyár Kálmán, a váci járási és városi földhivatal vezetője Hová vigyük? csomagot. Talán ez a munka ráfizetéses volt, mert abba­hagyták. Valamilyen megol­dást mégis kellene találni, részben az anyagért, részben az utcák rendbemtartásáért. Sokkal nehezebb feladatokat is meg tudtunk oldani. Koncz Tibor Cegléd ismét a villanyóra Már több cikk jelent meg a váci villanybojlerekhez tarto­zó villanyórák hiányáról Szá­momra elképzelhetetlen, hogy a több hónapja húzódó ügye­ket egyáltalán nem lehet, vagy csak bizonyos esetekben lehat, efintézni. Azokat a' tula-jdöno- sokat, akik már hónapok óta használják a bojlert villanyóra nélkül, nappali árammal, egyáltalán nem nyugtatja meg az illetékeseknek (ÉDÁSZ) az a válasza, hogy jelenleg anyag­hiány van. Véleményem szerint az anyaghiányt, amely hónapok, vagy évek óta tart, a jószeren­cse nem oldja meg. A bojler­tulajdonosok érdekeit sérti a huzavona, nem mindegy, hor<’ havonta legalább száz forint többletet fizetnek. Kíváncsi vagyok, hogy megtérítik-e visszamenőleg a ikülönfeözetet? Fehér Ferenc Vác gyár idősebb dolgozóinak. A jóízű vacsorát szolid, de jó hangulatú este követte. Aján­dék-tombola sorsoláson ki- sebb-nagyobb háztartási esz­közök találtak gazdára. A fő­nyereményt, egy tűzálló jénai edényt Lovász Gyula nyer­te el. Hasonló ünnepségeket ren­deztek a Mechanikai Labora­tórium dolgozóinak, 250 nyug­díjas közül 200-an jöttek el. Az idős embereket Ulveczki Tiborné, az üzemi szakszerve­zet titkára köszönötte, Malet Gyula igazgató a gyár múltját elevenítette fel, majd a gyár mai munkájáról számolt be. A szép estet az idősek nevé­ben Klein Lászlóné köszönte meg. A krónika füzetének lap­jait mindenki szívesen lapoz­gatta; a gyár, az idős és a fia­tal dolgozók kapcsolatáról nyújt színes képsorozatot. Solymosi László Dunakeszi Klubok találkozója öt község, Budajenő, Per­bál, Telki, Tinnye és Tök idősebb embereiből alakult négy évvel ezelőtt a nyugdíja­sok klubja — a toki Egyetér­tés Termelőszövetkezet támo­gatásával. A művelődési ház vezetősége még a nyár végén tapasztalatcsere-látogatásra hívta meg a budaörsi nyugdí­jasklub tagjait. A találkozó­ra ősszel került sor. A csopor­tot Weisz József, a budaörsi szakmaközi bizottság titkára vezette. Az ötven nyugdíjas a HUNGAROFRUCT.. .. kényel­mes autóbuszán jutott el Tök­re. A napokban az öt község negyventagú nyugdfjascsoport- ja a tsz autóbuszán utazott a budaörsi művelődési házba, visszaadva a látogatást. A nyugdíjasok az új közműve­lődési könyvtárral, Naszvadi János tanácselnök beszédéből Budaörs múltjával és jelené­vel ismerkedtek meg. Utána a 3. számú óvoda növendékei adtak műsort. Az emlékezetes rendezvény azzal az elhatáro­zással fejeződött be, hogy a két testvérklub tagjai a baráti kapcsolatot a jövőben is fenntartják és ápolják. Lénárt József Budaörs A kistermelők érdekében A napokban felkerestem a kartali Petőfi Termelőszövet­kezetet, hogy bevásároljak. Az irodában Lőre László agronó- mus tájékoztatott, hogy a trá­gya mázsáját fuvarral együtt tizennégy forintért, a kukori­cát, búzát, rozsot, árpát má­zsánként 320 forint egység­áron kaphatják a kiskerttu­lajdonosok. Lőre László szíve­sen ad szakmai tanácsokat is, elmondta, hogy az uborkának, borsónak különösen kedvez a földlazító és a humuszpótló trágya. A nyár folyamán a kistermelők ingyen vihettek bálázatlan szalmát. A kartali Petőfi Tsz mindent megtesz a kistermelők érdekében. Lengyel Imréné Kantal Tiszta udvar... A Kopaszhegy lábánál fek­vő festői község mellékutcái fölfelé kígyóznak a lejtőn. Gondozottak az udvarok és a kertek is. Látszik, hogy a környezet védelmét Páty la­kói komolyan vették. A sok őszi levelet kupacokba • hord­ták s elégették. Bejártam az Árpád, a Vörösmarty, a Mo- csal Gyula és a Petőfi Sándor utcát. Feltűnt, hogy a Zsám- béki-medence feltűnően tisz­ta kisközségben milyen kevés Tiszta udvar, rendes ház fel­iratú tábla díszeleg a falakon. És személy szerint nagyon szívesen venném, ha újra rendszeresebbé tennék ezt a jól bevált versengési formát. A megtisztelő méglíulönbozt'é- tést megérdemlik azok, akik komolyan veszik, sőt szív­ügyüknek tekintik környeze­tünk védelmét. Padányi Lajos Budakeszi Tóalmási születésnap Hetvenötödik születésnapját ünnepli Tóalmáson özv. Búza Jenőné, lánya, fia, öt unoká­ja és hét dédunokája társasá­gában. ötvenöt éve lakik a köz­ségben, és a SZOT gyermek- üdülőben dolgozik. Nemcsak a tóalmásiak ismerik őt, hanem a gyermeküket látogató szü­lők, a munkájuk során ott megforduló emberek, s nem utolsósorban a kis beutaltak, a télen-nyáron itt üdülő gyere­kek. Julika néni kora tavasztól késő őszig a kastélykapu mel­letti kis portásház előtt üldö­gél és fogadja az érkezőket. 1984-ben ugyan hivatalosan nyugdíjba ment, de félállás­ban portásként tovább dolgo­zik. A közelben levő tavat és parkot is őrzi. Régebben ő főzött a gyerekeknek az üdü­lőben, férje pedig beszerző­ként dolgozott ugyanott. Az­előtt gyakran és szívesen lá­togatta a községi művelődési házat, mostanában azonban nemigen mozdul a kapun kí­vül. Inkább csak olvasgat és az idelátogató idegeneket fo­gadja. A község lakóinak nevében további jó egészséget kíván az idős asszonynak. Átányi László Tóalmás Pest megyeiek Zánkán A Magyar Üttörőszövetség új képzési rendszerének kere­tében közel 500 Pest megyei pajtás készül e napokban őrs­vezetői és rajtitkári teendőkre a zánkai úttörővárosban. A megye valamennyi iskoláját képviselik a gyerekek, hogy az egy hónapig tartó képzési időszakban megismerkedjenek az úttörő mozgalmi élet mód­szereivel és a vezetői ismere­tekkel. A napirenden a szaktárgyak mellett sport- és kulturális foglalkozások is szerepelnek. Valamennyien otthonosan mo­zognak már a hatalmas város­ban, melyet az őrsi portyák keretében fedezhettek fel. A látogatási napokon ismerős­ként mutatták meg szüleiknek a gazdag nemzetközi anyag­gal rendelkező Gyermekalko­tások Galériáját, a Pionír- és Üttörőtörténeti Múzeumot, a Haditechnikai Parkot, a Táj­házat, az 1919-es páncélvona­tot, a 11 ezer kötetes könyvtá­rat és a művelődési központot. Ez utóbbi színháztermében szinte naponta megfordulnak a gyerekek: filmvetítésen, opera- és polbeat-előadásokon vesznek részt. Az 1500 nézőt befogadó sportcsarnok lelátó­ján pedig nemcsak csapatuk eredményes szerepléséért drukkolhatnak, hanem a Honvéd SC ifjú tornászainak is, akik ellátogatnak ide. A gyerekek jó közérzetéért, eredményes tevékenységéért mindent megtesz a 32 nevelő és a 20 állandó úttörővárosi vezető. Telik már a „zánkai hátizsák”, amelyben a pajtá­sok sok-sok dalt, játékot és fontos ismereteket összegyűit- ve visznek haza. Ezt állapítot­ta meg a napokban a Pest megyei Tanács művelődési osztályának, valamint a Pest megyei Úttörőelnökség képvi­selőinek csoportja is. Az eddig eltelt időszakban a gyerekek megszokták és elsajátították az úttörőváros rendjét, amely az öntevé­kenység, önkormányzat és ön- kiszolgálás egységére épült. Az elválás nehéz lesz majd vala­mennyi gyerek számára. De az úttörőváros azzal búcsúzik a pajtásoktól, hogy aki az itt szerzett ismeretekét csapatá­nál jól kamatoztatja, azokat nyáron jutalomüdülés kereté­ben újra vendégül látja. Nemoda István úttörővezető Dohányzó e/árusitónő A napokban városunk egyik boltjában tapasztaltam, az el­adók semmibe veszik azt, hogy egészségünk érdekében közö­sen küzdenünk kellene a do­hányzás ártalmai ellen. Az egyik eladó cigarettával a ke­zében jött be a boltba, s úgy kezdte el a kiszolgálást. Kér­tem két liter tejet. Ideadta, szippantott egyet a cigarettá­jából és úgy adta a kezembe az öt kiflit is. A füst szennye­zi az üzlet levegőjét, a do­hányfoltos mutatóujj tisztasá­gáról sem vagyok meggyőződ­ve. Sajnos, nem egyedi eset­ről van szó. Kisebb fővárosi boltokban is tapasztaltam ha­sonlót, Lehet,, hpgy a dohá­nyos embernek nehéz megáll­nia, de mégis azt szeretném kérni, hogy legalább kiszolgá­lás közben ne cigarettázzanak az élelmiszerboltok eladói. Id. Meskó Sándorné Vác í Szerkesztői üzenetek V. K., Szlgetszentmiklós: Tudó­sításait köszönjük, reméljük, más­kor is fölkeres soraival. T. I., Budaörs: Panaszát továb­bítottuk az illetékeseknek. Türel­mét kérjük. G. A., Solymár: örülünk, hogy önöknél Ilyen Intenzív a környe­zetvédelmi munka. A mi városunk elég nagy. Bemme alig van ház, ahol ne gyűlne össze viseltes ruhada­rab, papír, különböző fémda­rabok. Sok évig a központi MÉH-telepen kívül, a belvá­rosban is volt egy gyűjtőhely, amit sajnos felszámoltak, és másik sem nyílt helyette. A központi telep nagyon messzi van, oda nemhogy az öregek, de még a fiatalabbak sem mennek el. így hát nagyon so­kan kénytelenek mindent a kukába dobni, vagy amit le­het, elégetni. Mondanom sem kell, nem mindenki a pénzért adná le ezeket. Sajnáljáük, hogy nincs közelebb átvevőhely. Nem tudom, mi ennek az oka, de az, hogy így van, nem jó. A Pest megyei Hírlap is so­kat foglalkozott már a nagy boltok előtt hányódó üres kar­tonokkal melyek nagyon ront­ják az utca vagy a város ké­pét Csak filléres élték, de mégis tetemes összeget tesz ki az a mennyiség, ami csak itt Cegléden egy nap alatt össze­gyűlik. Egy időben a boltosok a kar­tonokat szétszedve összekötöz­ték, és a MÉH kocsija heten­ként egyszer elszállította a „Üj gyermekintézmény­komplexummal bővül Sziget- szentmiklós. Az első épületet — a 3. számú általános iskolát — a gyerekek szeptemberben vehetik birtokukba." — Ezt ol­vashattuk a Pest megyei Hír­lap 1978. május 12-i számában. A napokban azonban levelet kaptunk Szigetszentmiklósról, amelyet tizennégy iskolás gyermek édesanyja írt alá. Arra kértek, nézzünk utána, hogy a szeptemberi tanévnyi­tóra ígért iskola mikor is ké­szül el végre, mert gyerme­keik két műszakban, zsúfolt tantermekben tanulnak, — rö­vidített órákkal —, ami bi­zony előbb-utóbb a tanulás, a tanítás rovására megy. Fodor Antalné, a szigetszent- miklósi tanács vb-titkára csak sóhajt, amikor a levelet mu­tatom. Néptelen építkezés — Már sem nappalunk, sem nyugodt éjszakánk nincs az is­kola miatt. Az építők, — a Pest megyei 3. számú Építő­ipari Vállalat vezetői valóban ígérték, hogy szeptemberre el­készülnek. De nem így történt. A szülők jogosan elégedetle­nek, hiszen községünk' ezer­nyolcszáz tanulója most két Érvek, ígéretek Az iskola mégsem készült el helyre jár. A készülő 3. számú iskolába irányított gyerekeket elosztották a két iskolába, így természetesen a tantestület is kettészakadt. Délután is van tanítás, fél kettőkor kezdődik, és este hétig tart. Ekkor kell a diákoknak hazabandukol­niuk például a lakótelepre is. Gondolja el, hogy milyen meg­terhelést jelent ez a tanulók­nak és a pedagógusoknak egy­aránt. Az étkeztetést sem tud­juk megfelelően biztosítani. A tantermek zsúfoltak, a 2. szá­mú iskolában már a pingpong­teremben és a szertárakban is tartanak órákat. A dolgozók iskolája is szünetel, szülői ér­tekezletet sem lehet össze­hívni. Pedig az új, nyolctanter­mes, házgyári elemekből épülő iskola harmincmillió forint­ba, a berendezés, és a szem­léltető eszközök további 1 mil­lió 700 ezer forintba kerültek. És egyelőre a községi tanács nagytermében várnak sorsuk­ra. A helyi vállalatok társa­dalmi munkában is segítették az építkezést, ott voltak az alapozásnál és a tereprende­zésnél. A költségvetési üzem házfelügyelője például egyedül 210 óra társadalmi munkát végzett. Az épülő iskolánál járva az építésvezetőt kerestem. Végig­jártam a már elkészült terme­ket, szertárakat, körülnéztem az udvaron; délelőtt 11 órakor azonban egy teremtett lélek sem dolgozott. Végül egy hátsó barakkban mégis csak észre­vettem valakit, aki éppen bő­séges tízóraiját fogyasztotta. Az igazgató csodálkozik Tapasztalatomat elmondtam Kovács Zoltánnak, a Pest me­gyei 3. számú Építőipari Vál­lalat igazgatójának, és Póth László főmérnöknek is. — Csodálkozom — mondta az igazgató —, hiszen az épít­kezésen naponta 40—50 em­berünk dolgozik. (Amikor én ott jártam, az bizonyosan ki­vétel volt.) — Ennek az iskolának hosz- szú története van — vette át a szót a főmérnök. Három évig nem akadt senki, aki vál­lalta volna a kivitelezést. Mi tavaly májusban kezdtünk a munkához, és az eredeti ter­vek szerint is 1978 decemberre vállaltuk a befejezést. Időköz­ben tettünk ugyan egy fel­ajánlást, hogy szeptemberre átadjuk az oktatási szárnyat, — de sok gonddal kellett küsz­ködnünk. Beszélhetnék az épí­tőiparban ismert létszámgon­dokról, de megmondom őszin­tén — a vállalati belső szerve­zetlenségről is. Meg arról, hogy a korábban szintén rövid határidőre vállalt munkáink­kal is végeznünk kell. Sziget­halmon például egy gyógyszer- tárat, és egy nyolctantermes iskolát, Szigetszentmártonban egy négytantermes iskolát, Dunaharasztin burgonyatáyo- lót, és egy 10 lakásos házat éoít vállalatunk a nagycsalá­dosoknak. Póth László aktacsomagot tesz elém. — Íme levelezése­ink. kéréseink, reklamálásaink gyűjteménye. — Higgye el, ahhoz képest, hogy az előké­születek (kivitelező keresése, tervkészítés, tereprendezés stb.) több mint három évig húzódtak, mi igazán rövid idő alatt építjük fel az iskolát. A munkák kezdetekor még komplett tervdokumentációnk sem volt. Hetekig nem tudtuk például a felvonulási épülete­ket elhelyezni, mert a kisajá­tított területen még ott volt a költségvetési üzem lakatos- és asztalosmühelye. Az aktacsomóból Bizonyítékul több levelet mutat a főmérnök, egyet idéz­nék ezek közül, amelyet még múlt év május 2-án küldtek a Pest megyei Beruházási Vál­lalatnak: ... Vállalatunk mindent megtesz azért, hogy az iskola 1978-ban elkészüljön, de erőfe­szítéseink hiábavalóak akkor, ha a partnerektől segítség he­lyett csak ígéreteket kapunk. — Az oktatási szárny egyéb­ként készen van, csak a gáz­fűtést kell még beszerelnünk, és december 31-én átadjuk a 34 méter hosszú fedett torna­teremmel együtt — ígérte vé­gül a főmérnök. Néhány nappal később Raf- fai Béla, a ráckevei járási hi­vatal elnöke tanácskozásra hívta az iskola építésében il­letékeseket. Telefonon érdek­lődtem a megbeszélés eredmé­nyéről. — Rendszeresen ellenőrizni fogjuk az építőket, és számot kell adniuk, hogy milyen mun­kát mennyi idő alatt végez­tek el. Kiderült, hogy megfe­lelő kapacitásuk van a munka befejezéséhez, de a vállalatnál nagy a belső szervezetlenség. És mivel gyermekintézmény építéséről van szó, rangsorol­niuk kellett volna a munká­kat. Egyébként — tette hozzá a járási hivatal elnöke — ezen az építkezésen áttekint­hetjük az építőipari problémák teljes keresztmetszetét. Az eddigiekből az derült ki,' hogy indokok, érvek és ígére­tek bőven vannak. Ezekkel azonban a tantermek ajtajai nem nyithatók meg. Most mégis felírjuk a következő ígéretet: az átadás határideje: 1978. december 31. Bóday Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom