Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

1978. NOVEMBER 21., KEDD Baráti találkozó Szakszervezeti bizottságok Dobáson Miként javíthatják az együttműködést? Lehet-e kö­zös politikai és képzőművé­szeti kiállításokat összeállí­tani? Szervezhetők-e kirándu­lások, múzeumlátogatások ? Ezekre és hasonló kérdésekre kerestek választ Dabason a helyi szakszervezeti bizottsá­gok első baráti találkozóján. Szó esett arról is, miként se­gíthetik a szakszervezeti alap­szervezetek az eddiginél job­ban a szocialista munkaver­seny mozgalmat, s megvitat­ták, mit tehetnek annak érde­kében, hogy a nagyközség bri­gádjai között szorosabb kap­csolat alakuljon ki. A találkozót több hasonló követi majd. Remélhetőleg Dabas lakóinak hasznára. Sokat tudó rakoncák Munkavédelmi újítások a Dunakeszi Hűtőházhan Ha néhány évig hűtőház­ban dolgozik az ember, ízü­letei előbb-utóbb tiltakoznak. A mínusz huszonöt fokos hi­deg nemcsak reumás panaszo­kat okoz az évek múltán, ha­nem a légutakat, a szívet is megviseli a nagy hőmérsék­letkülönbséghez, a nehéz mun­kához való alkalmazkodás. Nem véletlen, hogy a dunake­szi hűtőházban éppen a törzs­gárda tagok, a legjobbak kezd­tek foglalkozni a távozás gon­dolatával. Néhányan közülük még az alacsonyabb fizetést is vállalva házon belül kérték magukat más munkakörbe egészségük érdekében. — A tények elgondolkodtat­tak bennünket — mondja Sza­bó Pál főmérnök. A féldisz­Utógondozás — szabadulás után Az első tapasztalatok az eredményességet igazolják Az utóbbi három esztendő ta­pasztalatai szerint az utógon­dozásról szóló törvényerejű rendelet alapján lényegesen javult a szabadságvesztésből szabadultak segítése, támoga­tása, a társadalom vérkerin­gésébe való beilleszkedése, Hatékonyabbá vált az olyan szándékos bűncselekmények miatt elítéltek ellenőrzése és felügyelete is, akiknél tarta­ni kell attól, hogy újabb bűn- cselekményt követnek el. Tavaly több mint ezren, ez év első felében viszont már 704-en fordultak önként a hivatásos pártfogóhoz segítsé­gért. A büntetésvégrehajfási intézetek is sokat tesznek a társadalomba való beilleszke­désükért. Az utógondozás egyik új, sajátos formáját üdvözöl­hetjük a Székesfehérvári Könnyű­fémműnél, s ez év januárjától a Csepel Autógyárnál. A bör­tönből szabadultak részére munkát és munkásszállást biz­tosítottak, s rendszeresen fog­lalkozik velük a nevelési ta­nácsadó. A tapasztalatok sze­rint a büntetett előéletűek szervezett foglalkoztatása elő­segíti, hogy előítéletek helyett a bizalom légkörében bizo­nyíthassák helytállásukat a munkában, az új életben. Az utógondozásban a nö­vekvő szervező-irányító fel­adataikra tekintettel, szükség van a hálózat gyarapítására. A jogszabály jelenleg a szi­gorított őrizetből elbocsátot­taknál és olyanoknál, akiket. mellékbüntetésként kitiltással is sújtottak, kötelezővé teszi a pártfogó felügyelet elrendelé­sét. Az alig hároméves jog- intézmény alkalmazását bí- A törvényelőkészítők már róságaink olyanoknál is el- dolgoznak a pártfogó felügye- rendelik, akiknél az újabb let rendejének hatékonyabbá, bűnelkövetés megelőzése ér- differenciáltabbá tételén. Az dekében indokolt meghatáro- új büntető kódex megalkotá- zott időre a kötelező maga- sát követően átfogóbb jog­tartási szabályok előírása, szabállyal váltják fel a bün- Vagyis, a visszaesés megelő- tetések végrehajtásáról szóló zése. Eddig mintegy 2100 elí- törvényerejű rendeletet, amely- téltet helyezett a bíróság párt- , ben helyt kapnak majd a fogó felügyelet alá. Bár mész- ! pártfogó felügyelet továbbfej- szemenő következtetések levő- ' lesztésére vonatkozó elképzelé- nására 3 év még nem elegen- ' sek is. dő, a kezdeti tapasztalatok feltétlenül az intézmény to­vábbfejlesztése mellett Szól­nak. A korábban hosszú éve­kig társadalomellenes maga­tartást tanúsító személyek egy részét sikerült például rendsze­res munkára szoktatni és becsületes életvitelre szo­rítani. A pártfogó felügyelet alatt állók ugyanis kötelesek meg­tartani bizonyos szabályokat: jogszabályokat és bírósági előírásokat egyaránt. A bíró­ságok testre szabott előírásai között szerepel a kötelező munka- és letelepedési hely meghatározása. Az ittas álla­potban bűncselekményt el­követőket eltiltják a nyilvá­nos helyek látogatásától. A könnyelmű, költekező élet­módra hajlóknak pedig a szabaduláskor nem adják át a börtönben keresett pénz egy részét, hanem abból — a párt­fogó felügyelet idején — a hivatásos pártfogó utalja ki a szükséges összeget. Az ered­ményeket mutatja: mindeddig alig több mint 300 esetben for­dult elő, hogy a pártfogó fel­ügyelet tartama alatt a bíró­ság az utógondozottal szem­ben újabb szabadságvesztés végrehajtását rendelte el. Az előterjesztés eszerint cél­szerű lenne a kisebb súlyú sza­bályszegőknél, sőt a szabad­ságvesztés végrehajtásának fel- függesztéses eseteiben is el­rendelni a pártfogó felügye­letet. Ez helyet kapott az új Büntető Törvénykönyv ter­vezetében is. NEMCSAK A NŐKNEK -MINDENKINEK SZÓL A NŐK LAPJA ÉVKÖNYVE Gazdag tartalommal, sokképpel megjelent az 1979-es ^ NŐK LAPJA ÉVKÖNYVÉ Kapható az újságárusoknál. nókat, a negyed-marhákat a kocsikról az előfagyasztóba, majd a mélyhűtőbe kézzel vit­ték az emberek. Ez nemcsak fárasztó mun­ka, hanem balesetveszélyes is volt. A nyolcból gyakran hat órát töltöttek az emberek a mínusz 25 fokban, s a mág- lyázás eszközei is elavulnak, korszerűtlennek, veszélyesnek bizonyultak. A hús mozgatása, tárolása nehézkesen ment. Nem volt olcsó A hűtőipar fejlődésének újabb állomásaként azonban az idén új módszert vezettek be Dunakeszin is a hús táro­lására, fagyasztására. Gépésí- tették a húshegyek mozgatá­sát, s ezt egy különleges, ra- koncának nevezett kombinált, fagyasztásra és tárolásra egy­aránt alkalmas állvány tette lehetővé. Segítségével o húso­kat mindössze kétszer, a ki­es berakodásnál érinti emberi kéz, s ami nagyon fontos, a kirakodás az udvaron törté­nik, tehát csak az időjárás­változással járó hőhatásnak vannak kitéve a dolgozók. A húsokat a kocsiról a rakoncá- ba teszik, s ezt targoncával a hűtőalagutakba, majd a táro­lókba juttatják. Így a nehéz fizikai munka is kevesebb lett, s a targoncavezetőknek is már csak egy, legfeljebb két órát kell egy műszak alatt a mínusz 25 fokos hidegben el- tölteniük. — Nagy szükség volt erre a változtatásra — veszi át a szót Acs Sándor főraktáros, aki maga is az ízületeiben érzi a hűtőházi munka káros hatá­sát. Négyezret vettünk az új rakoncákból, nem volt olcsó, de megérte. A hűtőtárolók­ban nagy a balesetveszély: a jegesedés miatt könnyen megcsúszhatnak az emberek, a fagyos húsokat nehéz megfog­ni, ha elejtik, az is okozhat sé­rülést. Féltették a keresetet A gépesítéssel negyven ra­kodómunkás körülményei let­tek jobbak, s a haszon a bal­eseti statisztikán is lemérhető. Ez évben még nem volt komo­lyabb baleset, s az új módszer­rel az export is nőtt, mert eleget tudnak tenni a magas higiéniai követelményeknek is. Az irodából a sokat tudó rakoncákhoz igyekszünk. Köz­ben Ács Sándor elmondja azt is, hogy kezdetben idegenked­tek az emberek az új szerke­zetektől, féltették a nehéz fi­zikai munkáért, a cipekedé- sért járó többletkeresetet is. Amikor aztán látták, hogy a könnyebb munka ellenére sincs kevesebb a borítékban, megváltozott a hangulat. Su- sányi Péter egy kis ötlettel még biztonságosabbá tette a rakodást, de a többiek is fi­gyelik, mi mindent lehetne ki­találni, hogy még könnyebb, még biztonságosabb legyen a munkájuk. Már nem akarnak elmenni azok sem a gyárból, akiknek korábban ez volt a szándékuk. — Nincs rá szükség — mond­ja Csorba Gyula, aki ötödik esztendeje dolgozik a hűtőház­ban. A hideg már kevésbé ve­szélyezteti egészségüket ezzel az új módszerrel, de az is igaz, hogy ezeket a körülményeket nem lehet megszokni, legfel­jebb elviselni. Ebben az se­gít, hogy a húsrakodás kü­lönleges ügyességet, felké­szültséget igénylő munka, s szerencsére nálunk még ide­jében jött a változtatás. Fütött cipők A kezdeti lépések után, máris újabb, a dolgozók egészségét védő intézkedése­ken törik a fejüket a hűtőház. ban. Igaz, még csak kísérleti stádiumban van a dolog, de a targonca akkumulátoráról működtethető, fűtött cipőkkel és csizmákkal szeretnék ellát­ni a targoncavezetőket, s térd­melegítőket is terveznek, mert leginkább a térdizületieket fe­nyegeti a meghűlés. . ' Ez már égy újabb nagy lé­pést jelent majd a munkavé­delemben, de addig is, az új rakoncák alkalmazásával te­szik' könnyebbé a hűtőházi dolgozók nehéz munkáját. Gáspár Mária Mi jut borítékon kívül a solymáriaknak a PEMÜ-ben ? Túlteljesítik szociálpolitikai tervüket — Ha nem törődnénk dol­gozóink közérzetével, hangu­latával és a munkakörülmé­nyek állandó javításával, bi­zonyára sokan hátat fordíta­nának vállalatunknak — mondja Bognár Lajos, a PE- MÜ vállalati szakszervezeti ta­nácsának titkára. — Szeren­csére a gazdasági vezetőkkel egy hullámhosszon vagyunk. Ök is lényegesnek tartják a gazdasági munka mellett a szociális körülmények állan­dó, folyamatos javítását Meló helyett, gép — Jól tükrözi ezt az idei szociálpolitikai tervünk is — egészíti ki dr. Farkas József főkönyvelő — s most, hogy kö­zeleg az év vége, azt is látjuk, többet költöttünk a számított­nál. S hogy mennyi pénz és mi­lyen címen került borítékon kívül a solymáriak zsebébe? Hosszú lenne a felsorolás. A vszt-titkár is csak a legfonto­sabbakat emeli ki. — Legfőbb feladatunknak tartottuk a nehéz fizikai mun­ka megkönnyítését. Nagyobb gépei,nk mellé anyagmozgató és szerszámbeemelő egyedi be­rendezéseket helyeztünk üzem­be. Kilencmillió 300 ezer forin­tot szántaik a munkakörülmé­nyek javítására. Ebből az ösz- szegből kezdték meg egy új üzemcsarnok építését is, amely jövő év közepére kerül tető alá. Az autóbusz házhoz jön — Régi óhaj itt Solymáron, mivel zömében nőket foglal­koztatunk, a nőgyógyászati rendelés megteremtése. Besze­reztük már a szükséges beren­dezési tárgyakat és felszerelé­seket, s remélhetőleg még az idén helyben kerül sor a ter­hesrendelésekre, a rákszűrés­re. Ezzel sok időt és fáradtsá­got megtakarítunk munkásnő- inkinek. Zsámbéki gyáregysé­günkben fogorvosi szakrende­lést kértek dolgozóink. A be­rendezett rendelő készen is áll, egyelőre szakorvost nem sike­rült találnunk. Tetemes összeget, csaknem 7 millió forintot szántak év ele­jén a munkások szállítására A korábbi saját gépkocsiparkot újabb két autóbusszal egészí­tették ki. Most négy járművü­kön naponta 400—500 embert hoznak a munkába a környe­ző településekről. A Volántól bérelt autóbuszok költségein kívül, dolgozóinknak termé­szetesen utazási térítést is fi­zetnek. , — Mintegy 1 millió 800 ezer forintot terveztünk üdültetés-' re — veszi át a szót ismét dr.' Farkas József. — Korábbi le- hetőségsimket újakkal bővítet­tük: vásároltunk egy üdülőt a Balaton-parton, Fonyód-Béla- telepen. Ezenkívül szerződést kötöttünk a Hévízi Idegenfor­galmi Hivatallal, télen is él­vezheti 10 dolgozónk az üdítő gyógyvizet. Saját üdülőinkben egy szezonban mintegy 450-en nyaralhatnak, emellett külföl­di csereüdülést is szervezünk évente. A krakkói Kommuná­lis Vállalattal tartunk fenn kapcsolatot. Lakásokhoz — hozzájárulás. Űj lakótelep nőtt ki a föld­ből, a gyárhoz közel, Solymá­ron. Ez azonban éppen azt je­lenti, hogy nem csökkennek kiadásaik. Az idén is 750 ezer forintot tesz ki a munkások­nak adott, vissza nem téríten­dő lakáshozzájárulási költség.1 Lakásonként harmincezer fo­rintot kapnak. Az egyénileg építők is élvezik a gyár támo-_ gatását. — Természetesen csak any- nyi pénzzel lehet gazdálkodni, amennyit a szó szaros értelmé­ben kigazdálkodik, a munkás- közösség. Épp ezért a szociál­politikai terv anyagi hátterét minden év elején nagy gond­dal mérlegeljük. És tudatosít­juk is munkásainkban, hogy csak a termelés során keletke­zett nyereség teszi lehetővé, hogy egyre növekedjék a bo­rítékon kívüli juttatás — sum­mázza a beszélgetést Bognár Lajos. D. Gy. ^Jserméózetj^ároh, 1978 Pilisnyereg, Bükk. Október 29-én ők is megkoszorúzták Pilisnyergen az em­lékművet. A novemberi ünnepek alatt a Bükkbe mentek, gyalogoltak három napot. Miskolcról kiindulva eljutottak Jánoskáira, Lillafüredre, Bélapátfalvá­ra. Munkásszálláson aludtak, véletlenül támadt gondolat volt, levelet küldtek, jöhetnek-e, az ünnepekre talán kiürül a szálló. Alvóhelyet szerezni mindig ne­héz. Bekerülni, kiesni. A kis szobában or­szágrészek. Az élményeiket mesélő ter­mészetjárók szavai a Badacsonyt, a Dunát, Sárospatakot idézik. Négyen szólnak a negyvenötből. Annyi tagja van jelenleg a Pestvidéki Gépgyár ter­mészetbarát-szakosztályának. — Voltunk többen is, kevesebben is — számol Ko­csis Zsuzsa üzemgazdasági előadó. — Bárki beléphet, csak tagdíj kérdése. Az már más kérdés, hogy meg is marad-e? Azt az évi 500 kilométer gyaloglást nem bírja mindenki. Ez persze csak a dolog fizikai része. A közösséget is el kell fogadni, és a közösségnek is be kell fogadnia az embert. Ez nem mindig könnyű. Egy kilencnapos gyalogtúrán mindenkinek feladata van: sátrat visz, bevásárol, főz. Nincs nyűgösködés, nin­csenek kiváltságosok. Volt szakosztály- vezetőnket ezért kértük meg: menjen el közülünk. Ez igazi közösség. Hosszú Pista, kopjafa. Amikor nyá­ron gumikajakokkal leeveztek Mohácsig, beosontak a gemenci ágba is. Halászok­kal találkoztak, összebarátkoztak, sát­rat vertek, halásztak, főztek. Nemes Fe­renc, a főnök (a természetjáró-szakosz­tály elnöke) titokban kétméteres usza­dékfából kopjafát faragott, viszonzásul a szíveslátásért. A halászok Hosszú Pis­tának nevezték el, hasonlított a fej egyik társukra. ötéves, ötvenéves. — Ügy hét-nyolc éve alakulhatott a szakosztály — töp­reng Lakos Endre műszerész. — Ez a 45 ember a mag. Hirdetünk nyílt tú­rákat, egy-kétnaposakat, városnézéseket busszal, vonattal. Jönnek a gyárból so­kan. Gyerekek is, a Gácsi Fer^icet pe­dig majd mindig itt látni. Imád fotózni az öreg. öreg? ötven körüli. Jönnek idősebbek és fiatalok, ismerkednek a tájjal meg egymással. De még mennyire ismerkednek — Lakos nevet —, az Ádám Pali meg a Molnár Ili egy ilyen kiránduláson találkozott egymással elő­ször. Házasságot hozott az a túra. Most egy ideig nem jönnek, de ahogy a kis srác túraképes lesz, már hárman indul­nak velünk útnak. Sátrak a parkban. Késő este volt, amikor Sárospatakra értek. Fáradtan kérdezték a vasutasoktól, hol volna al­kalmatos füves rész, sátorverésre. Re­mek terepet mutattak nekik, nem messze. Reggel Patak kellős közepén, egy parkban ébredtek. Hátizsákok, könyvek. — Tizennégy­ezer forintot kapunk a gyártól — lapoz könyvelésében Szitár Mária, műszaki programozó, a szakosztály gazdasági fe­lelőse. — Útiköltséget nem számolha­tunk el, azt mondják, van nekünk, mint szervezett természetjáróknak, fél árú vasúti kedvezményünk. A soproni túrá­hoz megkaptuk a vállalati autóbuszt. Különböző felszereléseket vásárolunk, szállásdíjat fizetünk. Hulladékanyagok­ból, meló után, társadalmi munkában keretes hátizsákokat csináltunk. Bolt­ban 1400—1700 forint darabja. Rengeteg a könyvünk. Ha egy-egy helyre elindu­lunk, előtte hetekig tanulmányozzuk tör­ténetét, jellegzetességeit, a legapróbb falvakét is. Sokat tanulunk. A nagy tú­rák előtt összegyűlünk valamelyikünk lakásán, megbeszélni, ki mit hoz, kinek mi lesz a feladata. Az utak befejeztével pedig élményeinket idézgetjük, ugyan­abban a baráti körben. Tüzelő, névadó. Hernádcécén, az idős házaspárnak, akik udvarukba fogadták sátraikat, felaprították egész télire a tüzelőt. Sírva búcsúztak az öregek. Makkoshotykán, a szállásadó iskola- igazgatótól a furcsa falunév etimológiá­ját hallották. A pataki várat bővítette valaha egy olasz építőmester, fizetségül kapta a közeli falut, melynek lakói, kép­telenek lévén kiejteni a nevét, Makkos- hotykának fordították. Tájban az ember. — Vannak köztünk fizikai fciunkások és alkalmazottak, ve­zetők, beosztottak, párttagok és párton- kívüliek, KISZ-esek és mindenki — mondja Nemes Ferenc, az elnök, mű­szerész csoportvezető. — Szabad időnk a természeté. Évente csak a TESZ nyolc vasárnapot igényel. A TESZ? Társadal­mi Erdei Szolgálat. Járjuk a kedvelt kirándulóhelyeket, vigyázunk, az.embe­rek ne tördeljék a fákat, ne rakjanak tiltott helyen tüzet, ne a frissítő pa­takban mossák a kocsit. Ez társadalmi ügy, akárhogy nézem. Mint az is, hogy bárhová megyünk, nemcsak a múzeu­mok, a műemlékek, a táj érdekel. Az embereket is meg akarjuk ismerni, akik ott élnek. Ök is kíváncsiak ránk, kis eldugott falvakban is van ugyan rádió, tévé, de az élő szó, különösen ha saját életünkről, munkánkról mesélünk, min­dig érdekes. És mi beszélünk, mint ahogy itthon is ^Imorftíjuk kollégáink­nak, mit láttunk, kivel találkoztunk, ho­gyan élnek, miről mit gondolnak az emberek, itthon és például Jugoszlá­viában, Lengyelországban. Igen, ott is voltunk. Ismerősök, barátok. Benczúrfalván Szabó István, a Kossuth-díjas szobrász régi ismerősként fogadja már a gép­gyáriakat. Mohácson Kiss Béla törté­nelemtanár várja, mikor kalauzolhatja őket újra kedves városában. Tállyán, ha újból arra járnak, az öreg ezermes­ter megmutatja, mennyit haladt már a hengerkészítésben. Orgonát épít. Emberformálók. A gyári pártbizottság titkára, Szatmári Lajos mondja: — Nem ismerem személyesen valameny- nyiüket. Akiket és akikről hallottam' tudom: széles látókörű emberek. Hogy ez mennyiben köszönhető az ország-vi­lág járásnak, természetesen nem mérhe­tő le. Az sem, mekkora nevelőmunkát végeznek, nem is tudatosan, amikor el­mondják, mit láttak. Ez igenis egyfajta, nagyon is áttételes, de nagyon pozitív politikai tevékenység. Formálódnak ők és nemcsak szűkebb környezetük. Ta­pasztalom : értekezleteken, különböző tanácskozásokon őszintén, bátran, nyíl­tan kérdeznek, vitatkoznak, érvelnek. Okos, átgondolt, útjaikon is tapasztalat­ból merített érvekkel segítik egy-egy, sokakat érintő kérdés megoldását. Andai György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom