Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

A Kommunisták Magyarországi t Pártja megalakulásának 60. évfordulója alkalmából PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! *AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYE) TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1978. NOVEMBER 21., KEDD Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése Megújulva, szakadatlan karcban gért vívott harc mártírjainak emléke előtt. Hálával emléke­zünk a fehér terror és a fa­sizmus elleni harc, az ellenál­lási mozgalom hőseire, a sze­mélyi kultusz, az ellenforrada­lom áldozatául esett elvtár­sainkra; mindazokra, akik életüket adták igaz ügyün­kért. Az ő életük, helytállásuk és nevük örökre összeforrott a párt és a haza történetével. Kérem, hogy egy perces fel­állással adózzunk drága em­léküknek. Kedves Elvtársak! Ünnepi ülésünkön tisztelet­tel köszöntöm a Központi Bi­zottság és a Központi Ellen­őrző Bizottság tagjait, min­den kedves vendégünket. Szeretettel köszöntőm a párt jelenlevő veteránjait, az ille­gális munka, a fasizmus elle­ni harc, a magyar nép sza­badságáért , a munkásosztály hatalmáért, a szocialista Ma­gyarországért folyó küzdelem kiemelkedő személyiségeit. Köszöntőm az ülésünkön résztvevő pártonkívüli har­costársainkat, barátainkat, akikkel osztozunk a küzdel­mes évek gondjaiban, akikkel együtt munkálkodunk szocia­lista hazánk felvirágoztatá­sáért. Köszöntőm a magyar ifjú­ság képviseletében ünnepi ülé­sünkön megjelent fiatal ba­rátainkat. Köszöntőm a társadalmi és állami élet' körünkben helyet foglaló képviselőit. Mindannyiunk nevében tisz­telettel, nagy szeretettel kö­szöntőm Központi Bizottsá­gunk első titkárát, ünnepi ülé­sünk előadóját, Kádár János elvtársat. Kedves Elvtársak! Bejelentem, hogy a jubi­leum alkalmából pártunkat több testvérpárt üdvözölte. Kérem felhatalmazásukat, hogy az eddigi és az ezután beérkező üdvözletekre a Köz­ponti Bizottság nevében illő módon köszönetét mondjunk. A Központi Bizottság ün­nepi ülését megnyitom, feli kérem Kádár János elvtársat ünnepi beszédének megtartá­sára. Ezután nagy taps közben Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra emelkedett szólásra. Máig ható fordulópont történelmünkben Kádár János beszéde Németh Károly megnyitó beszédét mondja. A kommunista párt rövid idő alatt megnyerte a munká­sok és a parasztok nagy tö­megét. Maga mellé állította a nemzet sorsáért aggódó és a társadalmi haladásért csele­kedni akaró értelmiségieket. A polgári kormány tehetetlensé­ge, és az ország válságos hely­zete sürgette, a tömegek for- radalmasodása, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesülése pedig lehetővé tette, hogy 1919. március 21-én a nép nagy többségének aka­ratából az Oroszországban győztes Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom után máso­dikként hazánkban is győzzön a szocialista forradalom. A Magyar Tanácsköztársa­ság 133 napos fennállása né­pünk történelmének kimagas­ló időszaka. Létrejötte azt je­lentette, hogy hazánkban elő­ször került minden hatalom a dolgozó nép kezébe. A Ta­nácsköztársaság rövid fennál­lása alatt, rendkívül nagy ne­hézségek közepette is, bebizo­nyította a magyar munkásosz­tály államalkotó erejét, ' elhi­vatottságát a társadalom meg­újítására, a nemzet vezetésé­re. Az első magyar proletárdik­tatúrát — amelyet Európa- szerte rokonszenvvel fogadtak a munkástömegek, a népek —. külső erő, a nemzet­közi imperializmus fegyve­res beavatkozása verte le. Az intervenció szervezője az antant, azon belül az európai hegemóniára törő francia imperializmus volt. Céljaihoz felhasználta a forra­dalomtól rettegő csehszlovák és román burzsoázia fegyveres erőit. A külső fegyveres erő­vel a magyar nép nyakába ül­tetett horthysta ellenforradal­mi rendszer, a fehérterror megsemmisítette a Tanácsköz­társaság vívmányait és ne­gyedszázadon át kíméletlenül elnyomta a népet, kegyetlenül üldözte a kommunistákat, és eltiport minden haladó törek­vést. Az ellenforradalmi rend­szer húszon öté vés uralma, a legkegyetlenebb terror sem tudta azonban megsemmisíte­ni a Tanácsköztársaság emlé­két. A proletárdiktatúrát ak­kor leverhették, az eszmét azonban nem győzhették le. (Folytatás a 2. oldalon.) Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom Ma­gyarországon kezdettől fogva népi forradalom volt, amelyet valójában a munkás- és kato­natömegek, az oroszországi példa nyomán megalakult munkás- és katonatanácsok vittek győzelemre. A hatalom­ra jutott polgári kormány azonban nem tudta megoldani a felhalmozódott társadalmi problémákat, nem tudott és nem mert ellenállni a győztes imperialista hatalmak diktá­tumának. Az ország, a nép további sorsa attól függött, van-e olyan társadalmi erő, amely képes a forradalmi vív­mányok megvédésére és to­vábbvitelére. Volt ilyen erő. Hatvan évvel ezelőtt meg­történt a döntő lépés, létre­jött az a tudatos, szervezett élcsapat, amely képes volt megfogalmazni és következete­sen képviselni a munkásosz­tály, a nép forradalmi céljait. 1918. november 24-én Buda­pesten a baloldali szociálde­mokraták, a forradalmi szo­cialisták, az Oroszországból hazatért forradalmárok meg­alakították a Kommunisták Magyarországi Pártját, megvá­lasztották a párt első Központi Bizottságát, s annak elnökét, Kun Bélát. Azon a hatvan év­vel ezelőtti napon ily módon létrejött a magyar munkás- osztály marxista—leninista pártja, ami máig ható forduló­pontot jelentett munkásosztá­lyunk, népünk történetébem A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága a Kommunisták Magyarországi Pártja megala­kulásának 60. évfordulója alkalmából vasárnap dél­előtt ünnepi ülést tartott. A jubileumi megemlékezésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek a Központi Ellenőrző Bizott­ság és a KISZ KB Intéző Bizottságának tagjai, az MSZMP KB osztályvezetői, a megyei pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, a SZOT elnöke és titkárai, a Minisztertanács tagjai és a központi sajtó vezetői. Jelen voltak továbbá meghí­vott vendégek, a párt régi harcosainak képviseletében Boros István, Hunya István, Marosán György, Mező lm_ rétié, Zgyerlca János; a pártonkívüli harcostársak kép­viseletében Bognár József akadémikus, Illyés Gyula író, Nánási László, a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke, Pátzay Pál szobrászművész és Szentágothai Já­nos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; a fia­tal kommunisták képviseletében Csorvák János egye­temi hallgató, Fehér László vájár, Lökkös Anna bri­gádvezető, Nagy Mihály gépészmérnök, Sági Gyula hen­gerész. A Himnusz elhangzása után rövid ünnepi műsor következett, amelyben közreműködött a KISZ Központi Művészegyüttesének egyetemi énekkara és Keres Emil színművész. Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára megnyitotta az ülést. Németh Károly megnyitója Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Vendégeink! A Központi Bizottság mai ünnepi ülését azért hívtuk össze, hogy megemlékezzünk a magyar forradalmi munkás- mozgalom történelmi jelentő­ségű eseményeiről, a Kommu­nisták Magyarországi Pártja 60 évvel ezelőtti megalakulá­sáról. A magyar munkásosz­tály marxista—leninista for­radalmi élcsapatának létrejöt­te fordulópontot jelentett a dolgozó nép, a haza ügyéért vívott harcban. A 60. évforduló mindenek­előtt a kommunisták ünnepe, mégsem mondhatjuk, hogy ki­zárólag az övék. Ünnepe ez a munkásosztálynak is, ame­lyet méltán tekintünk a párt szülőanyjának. S ünnepe a magyar népnek is, amely pártja vezetésével építi ha­zánkban a szocialista társadal­mat. A párt és a munkásosz­tály, a párt és a nép élete, sor­sa sok szállal kötődik össze. Ezért természetes, hogy mi­ként az ország jelenét és jö­vőjét alakító közös gondolko­dásban és cselekvésben a hét­köznapokon, úgy az ünnepi percekben is együtt vannak a kommunisták, a pártonkívüli harcostársak, a különböző nemzedékek képviselői. Nagyszerű, felemelő érzés látni, hogy hová is jutottunk azon az úton, amelyen 60 év­vel ezelőtt elődeink elindul­tak. Á párt, a kommunisták becsülettel teljesítették né­pünk, hazánk és az általános emberi haladás érdekében vál­lalt kötelezettségeiket. Fájdal­mas, hogy azok közül, akik el­kezdték, majd az üldöztetést is vállalva folytatták a mun­kásosztály, a nép, a haza fel- emelkedéséért a küzdelmet, legtöbben már nem ünnepel­hetik ezt az évfordulót. Tisz­telettel gondolunk rájuk. Meghatódva hajtjuk meg vörös lobogónkat és nemzeti színű zászlónkat a kommunis­ta párt, a magyar munkásmoz­galom, a nemzeti függetlensé­Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársnők, elvtár­sak! Barátaim! A Magyar Szocialista Mun- kárpárt Központi Bizottságá­nak mai, kibővített ülésén a magyar forradalmi munkás- mozgalom és népünk történe­tének kiemelkedő fontosságú eseményéről, a Kommunisták Magyarországi Pártjának 60 évvel ezelőtti megalakulásáról emlékezünk meg. Ebből az al­kalomból szólnunk kell pár­tunk történelmi útjáról, a harc néhány fő tapasztalatá­ról, végül' jelenlegi helyze­tünkről, feladatainkról. A kommunista párt létre­jöttének feltételei 1918 őszén a magyar munkásmozgalom, a magyar társadalom és a nem­zetközi helyzet fejlődésében történelmileg egyaránt érettek voltak, ezért a párt megalakí­tása a körülményekből logiku­san következett, törvényszerű és a kor parancsa volt. A magyar munkásosztály harca a kizsákmányolás ellen létével egyidős. Már az 1848— 49-es polgári forradalom és szabadságharc időszakában voltak munkásmegmozdulá­sok. A hatvanas évek végén megalakult az első szocialista muinkásszervezet, az Általános Munkásegylet, majd 1878-ban Frankel Leónak, a párizsi kommün egyik kiemelkedő ve­zetőjének, Marx közvetlen munkatársának kezdeménye­zésére létrejött az első ma­gyarországi munkáspárt. A II. Internacionálé megalakulása után, 1890-ben, a párt felvette a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt nevet A múlt század végén s századunk ele­jén a szociáldemokrata párt jelentős mértékben hozzájá­rult a magyar munkásság osz­tállyá szervezéséhez és - öntu­datra ébresztéséhez. A Nagy Október mutatta úton A XX. század eleji Magyar- ország súlyos társadalmi el­lentmondásoktól volt terhes. A nagybirtokosok, a nagytőké­sek és a bankárok uralma a dolgozó tömegek kizsákmá­nyoltsága és jogfosztottsága, az ország függő helyzete Ausztriától, a nemzetiségi kér­dés megoldatlansága radikális változtatásokat követelt A tár­sadalmi feszültségeket a végső­kig kiélezte a monarchia rész­vétele és veresége az I. világ­háborúban. A háború végén, 1918-ban hazánkban klasszi­kus forradalmi helyzet ala­kult ki, az uralkodó osztályok már nem voltak képesek a ré­gi módon kormányozni, az el­nyomott osztályok pedig már nem voltak hajlandók tovább a régi módon élni. A forradalmi helyzet létre­jötte Magyarországon egybe­esett a világszerte kibontako­zó forradalmi fellendüléssel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom utat mutatott a kizsákmányolt osztályok, az el­nyomott népek, a háború pok­lából szabadulni akaró embe­rek számára. Október példája különösen nagy hatással volt Magyarországon, ahol a társa­dalmi ellentmondások — a forradalom előtti Oroszorszá­géhoz hasonlóan — végsőkig kiéleződtek. 1918. október 31-én győzött az őszirózsás forradalom. Megdőlt a Habsburg-monar­chia csaknem négy évszázados uralma, Magyarország függet­len, demokratikus állam lett. A nép ügyével rokonszenve­ző, kimagasló politikus, Káro­lyi Mihály lett a miniszterel­nök, majd a köztársaság elnö­ke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom