Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-02 / 259. szám

J 1978. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK av Ismét elfújta a szél Négy héttel ezelőtt önökhöz fordultam segítségért, hogy egy évek óta tartó áldatlan ál­lapot végére talán — együtt — sikerül pontot tenni. Arról volt szó, hogy Sziget- monostor községijén az Arany, Bem, Damjanich, Zrínyi és a Klapka utcákban, vagyis a falu több, mint egyharmad ré­szében szinte egész évben nem égnek esténként az utcai lám­pák.- Lakótársaimmal együtt én magam is többször beje­lentettem az illetékeseknél a hibát és azt is kértem, hogy ellenőrizzék a hálózatot, mert az első erősebb szélroham zár­latot okoz és megszűnik a köz- világítás. Az elektromos mű­vek szentendrei kirendeltségén ezt a kérést nem vették figye­lembe és nem is intézkedtek. Ekkor fordultam a szerkesztő­séghez. Bár rajtam kívülálló okok miatt nem tudom a Pest me­gyei Hírlapot rendszeresen ol­vasni, így azt sem tudom, hogy érdeklődtek-e önök a ki- rendeltségnél. Ügy érzem azonban, hogy igen, mivel az említett utcákban az elmúlt héten tőlük szokatlan módon hirtelen megjelentek a szere­lők és megszüntették a hibát. Éppen köszönőlevelet akar­tam írni a szíves közbenjárá­sért, majd arra gondoltam, hogy megvárom a szeles időt. Kiderült, hogy jól tettem. Ugyanis a világítást ismét el­fúlta a szél. Nem tudom, hogy jniért nem akarják megérteni Szent­endrén, hogy nem elég csak a villanykörték kicserélése, hanem végre az egész hálóza­tot ellenőrizni kellene. Érdek­lődéseim alkalmával gyakran kaptam azt a választ, hogy kevés a munkáskéz. Szerintem éppen ezért a hibát úgy kel­lene megjavítani, hogy egy hét múlva ne kelljen ismét dolgozni vele. Most tehát is­mét elemlámpával közleke­dünk. Monoki Endre Szigetmonostor ★ Ml valóban közreadtuk, Pos- tabontás rovatunkban, olva­sónk panaszos levelét. És meg­kerestük az Elektromos Művek szentendrei kirendeltségének Vácról érkezett JUBILÁL A VlZMÜ Vácott, a Buki-szigeti víz­műtelepen márvány emlék­tábla hívja fel a figyelmet ar­ra, hogy a Dunakanyar ipari központjában 1928-ban létesí­tették az első vízmüvet. A kisvárosok között Vác úttörő szerepet vállalt ezzel a kezde­ményezéssel. A létesítmény első igazgatója Andor Károly volt, akit az országban mint a Lent a falu végén ... című dal szerzőjét ismemek és tartanak nyilván. Az alapító mai jogutódja a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat ünnepségsorozattal emlékezik a fél évszázados jubileumra. Ennek célja: megörökíteni a vállalat 50 éves vezetési, szakmai és műszaki történe­tét, bemutatni a vízgazdál­kodás és vízellátás fejlődését; körvonalazni ennek kapcsán a jövő feladatait. A jubileumi ünnepség szer­vező bizottságának fővédnöke dr. Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyette­se, s a bizottságban helyet foglal a vízmű Herman Ot­tó háromszoros aranykoszorús szocialista brigádja is. A prog­ramban szerepel a regionális vízművek képviselőinek sport- találkozója a városi stadion­ban, a vállalat 50 évét" bemu­tató jubileumi évkönyv szer­kesztése és kiadása, a Víz, le­vegő, környezet című bélyeg­kiállítás megnyitása a váci művelődési házban, a Hidro- Jógiai Társaság ünnepi ülése, s végül decemberben a vál­lalat új Székházénak avatása, összekapcsolva a város fel­szabadulási évfordulójának megünneplésével. A jubileumi év emlékezetes ajándéka, a kiváló vállalati cím. Gratulálunk hozzá! Papp Rezső Vác MÁSKÉPP IS LEHETNE Régi és közismert gond, hogy a DCM cementpora szennyezi a város levegőjét. Mi, akik itt élünk, nap mint nap, tanúi vagyunk annak, amint az északi szél a telepü­lés felé fújja a szürke por­felhőt. Nem lehet nyitvahagy- ni az ablakot, mert estére vas­tagon áll a por a lakásban. Ezt a helyzetet lassan már megszoktuk, és beletörődtünk, de van egy másik dolog, amiért most szólni szeretnék. Nemrégiben személyautóval Budapestre utaztunk. Előttünk egy cementszállító teherautó haladt. Hosszú kilométereken szórta a port, ezért kényte­lenek voltunk időnként meg­állni és az ablakokat megtisz­títani. Ügy tudom, a gyárban indulás előtt lesöprik a ce­mentet a tartályokról, úgy látszik azonban, hogy ez nem elég. Nem lehetne esetleg va­lami hatásosabb módszert al­kalmazni? Mert így hiába hirdetünk mozgalmat a tisz­ta városért, célunkat soha­sem érjük el. Kávai Györgyné Vác Válaszol az illetékes Október 12-i lapszámunk Postabontás rovatában Hiány­cikk a kapcsolóóra címmel Molnár Mihály váci olvasónk arról panaszkodott levelében, hogy több hónapja nem tud­ja bojlerét beszerelni, mert az ÉDÁSZ váci kirendeltségé­re nem szállítanak kapcsoló­órát. Nándori Pál, a kiren­deltség helyettes vezetője ak­kor arról tájékoztatott ben­nünket, hogy ez a műszer or­szágos hiánycikk. A váciak az ÉDÁSZ győri központjából rendelik, az idén azonban még egyetlen darabot sem kaptak, pedig — ahogy érte­sültünk róla — körülbelül há­romszázat azonnal fel kellene szerelniük. Most az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat győ- -i központjából érkezett vá- ász cikkünkre. A következő­det írják: A kapcsolóóra az év első felében valóban hiánycikk volt. Ez a hiány a második félévben enyhült és jelenleg nagyobb mennyiségű kapcsoló­óra van hitelesítő üzemünk­ben. Sajnos azonban az alá­téttábla szállítása mind a mai napig nem oldódott meg. Év közben csak kisebb mennyisé­get kaptunk, így az igénye­ket a mai napig sem sike­rült kielégíteni. Ennek oka tudomásunk szerint az, hogy a préselőszerszám, mellyel eze­ket a táblákat előállítják, el­romlott. A gyártók ígérete szerint november első felében újra megindul a szállítás és ekkor váci kirendelségünknek is tudunk nagyobb mennyiségű kapcsolóórát küldeni. A kirendeltségvezető-helyet- tes nyilatkozatával egyébként nem értünk egyet, miután az említett nehézségek ellenére is hetvenkét kapcsolóórát küld­tünk az idén, melyből szep­tember 30-án negyvenhárom volt raktárukon. egyik dolgozóját, Czikora Győ- zőnét, aki nekünk is munka­erőhiányra hivatkozott, és ar­ra, hogy hét villanyszerelővel kell a szentendrei járás ki­sebb és nagyobb községeiben a zavartalan elektromos ellátást biztosítani. Mindenesetre — fő­nökei nevében is — gyors in­tézkedést helyezett kilátásba, és egy hivatalos válaszlevelet is ígért szerkesztőségünknek, amelyben részletesen megírják gondjaikat. S mint ez olvasónk mostani leveléből kiderül, az égőket va­lóban kicserélték, a pillanat­nyi hibát tehát kijavították. Az ígért választ azonban nem kap­tuk meg. így most újból köz­readjuk a panaszt, bízva ab­ban, hogy a kirendeltség szak­emberei még egyszer kimen­nek a helyszínre, és ellenőr­zik végre az egész hálózatot, mégpedig úgy, hogy „az a sze­les időket is átvészelje”. Mi pe­dig — a hivatalos magyarázat helyett — a lakókkal együtt ezzel is megelégszünk. Munkás filmnapok A MOKÉP, a SZOT és a KISZ az idén is megszervezte Munkásfilmnapok címmel ha­gyományos akciósorozatát. En­nek célja az, hogy főleg mun­kások és szocialista brigádok minél jobban és rendszereseb­ben tájékozódjanak a mai ma­gyar valóságot ábrázoló fil­mek között. A mozgalomban résztvevők­nek egy úgynevezett filmnap­lót kell kitölteniük. Ezeket a naplókat a Pest megyei Mo­ziüzemi Vállalatnál és a Fő­városi Moziüz'emi Vállalathoz tartozó filmszínházak közmű­velődési előadóinál lehet be­szerezni. A Pest megyéből be­járó dolgozók a munkahelyük­höz közel található filmszín­házakban is hozzájuthatnak ezekhez a naplókhoz, például a Kőbánya moziban, Pestlő- rincen és a Csepeli Filmszín­házban. A már említett napló tíz mai magyar film címét és rövid ismertetését tartalmazza» A vétélkedőköfi teszt Vevőknek az a feladatuk, hogy az üre­sen hagyott helyekre beírják ezekről a filmekről kapott be­nyomásaidat, megjegyzései­ket. A legjobb írások szerzői kö­zött értékes jutalmakat sorsol­nak ki. Filmvet..o- és felvevő­gépeket és mozibérleteket nyerhetnek a filmnapok részt­vevői. Barna Márta Budapest Tapasztala tukra szükségünk van Jó érzés vidám, boldog em­bereket látni. Ennek voltam tanúja az elmúlt napokban Pomázón, az öregek napján. A Hazafias Népfront, a szakmaközi bizottság és nagyközségi tanács — immár hagyományosan — minden esztendőben szeretettel kö­szönti a község idős lakóit. Ezen a napon is mintegy kétszáz meghívott hallgatta a művelődési házban a meleg köszöntő szavakat. Decsi László, az MSZMP nagyköz­ségi bizottságának titkára méltatta az ünnep jelentősé­gét, beszélt a fiatalok és idő­sek egymásra utaltságáról. Az idős emberek meghatottan hallgatták dr. Czink József vb-titkár ünnepi köszöntőjét is. Elmondta, hogy ma már szinte közhelynek tűnik arról beszélni, hogy az idősebbek tapasztalatára mindannyiunk­nak szüksége van. Most még­is valósan hangzott ez az ün­nepi köszöntő, hiszen közsé­günk idős lakói tevékeny rászt vállalnak a közéletben, a társadalmi és politikai éréi­ben egyaránt. Megtaláljuk őket valamennyi poszton, ahol a közösség érdekében kell tevékenykedni, serény­kedni. Példát mutatnak a tár­sadalmi munkában is. Azt is elmondhatjuk, hogy közsé­günkben mindenütt szeretik és megbecsülik őket, számítanak munkájukra. Sárközy Károly, Pomáz 85 éves tanácstagja megható sza­vakkal köszönte a megemléke­zést. Megemlítette azt is, hogy vannak olyan helyek és ese­tek, ahol és amikor az időseb­bek segítségére nem tartanak igényt, magányukon sem igye­keznek enyhíteni. Az ünnepség kedves pillana­tai voltak, amikor a 2. számú óvoda kicsinyei és a zene­iskola növendékei adtak műsort. Megszólalt a tangó­harmonika és a fehérasztal mellett még sokáig folyt a be­szélgetés a múltról, jelenről és a jövő terveiről. Balogh Gyula Pomáz Klubok — egymás közt Az elmúlt napokban az érdi művelődési központba látoga­tott a Fővárosi Művelődési Ház és az újpesti Ady Endre művelődési ház brigádklub­jainak küldöttsége. Itt a helyi brigádklub be­mutatkozása után a vendégek elmesélték több éve működő közösségük történetét, érdeke­sebb eseményeit. A találkozó vidám játékkal folytatódott, ahol a három klub tagjai ba­rátkoztak, ismerkedtek egy­mással. Majd Darvas László- né, az FMH szocialista brigád klubjának vezetője könyv­ajándékot adott a vendéglá­tóknak. A baráti összejövetel vidám táncmulatsággal zárult. Szeder Gábor Érd Süket fülek? (Óvjuk egymás életét címmel a Pest megyei Hírlap Posta­bontás rovatában május 25- én megjelent egy írásunk, amihez kapcsolódóan nem sokkal később egy jegyzetet is olvashattunk a Váci Napló­ban. Ügy gondoljuk azonban, hogy az illetékesek sem a Postabontást, sem a jegyze­tet nem olvasták, ezért még egyszer megírjuk panaszun­kat. A Csikós József utcai alul­járó veszélyes állapotának megszüntetésére a javaslatunk így szólt: a járda és az úttest elválasztására, építsenek védő­korlátot! A biztonságos köz­lekedés ezt megkívánja, hi­szen a nappal is félhomályos, zajos, szűk helyen, sokan az úttestre lelépve közlekednek, tehát a gyalogosok nincsenek biztonságban. Szembe kell nézni a ténnyel, nem pedig várni az első tragédiát, hi- szen felelősek vagyunk egy­más testi épségéért. Ismét kérjük az illetékese­ket, hogy cselekedjenek a mindnyájunkra, de főleg a gyerekeinkre leselkedő ve­szély ellen. PENOMAH váci gyárának Egyetértés szocialista brigádja ★ Ismét megkerestük Vácott a vá­rosi tanács műszaki osztályán Kövics Csabánét. Elmondta, hogy az említett járda olyan keskeny, hogy arra jelenleg védőkorlátot felszerelni nem lehet. A jövő év­ben azonban az aluljárót és a környező utcákat is felújítják, be­fejeződik a gázvezeték éoítése, és ezzel együtt a járdát is szélesí­teni fogják. Egyirányú forgalmat alakítanak ki, és akkor felszere­lik a védőkorlátot is. Addig a lakók türelmét és megértését ké­rik. Indulnának, ha indítanák így utaznak tizenötezren - naponta Budaörsről A közlekedés problémáinak megoldása, illetve a közleke­dés javítása — mint az or­szággyűlés legutóbbi ülésén is elhangzott — nagy anyagi és egyéb energiákat követelő fel­adat. Budapest környékén is .tapasztalhatók ezek a gon­dok, amik egyes helyeken és bizonyos napszakokban külö­nösen élesen jelentkeznek. Mint az utóbbi időben Buda­örsön, jobban mondva már a Móricz Zsigmond körtéren, ahol a 40-es autóbuszok indul­nak Budaörsre. Már a végállomáson — Indulnának — ha indíta­nák azokat — írja levelében többek között H. M.-né olva­sónk, aki Budaörsön lakik, és a fővárosba jár dolgozni. Majd elmesélte mindennapos kál­váriáját a reggeli és a délutá­ni órákban. Amikor is két óra kell ahhoz, hogy a Fehérvári úton levő munkahelyére érjen, délután pedig ugyanez a hely­zet visszafelé. Kisfiával reg­gel rohan az óvodába, délután pedig kétségbeesve figyeli az órát, hogy odaér-e időben. Nem egyszer előfordult — . ír­ja —, hogy már csak az ő síró gyermekére vigyázott az óvó néni fél hatkor. És mindezt azért, mert a zsúfoltság miatt nem fért fel időben az autó­buszra. De olyanok is akad­nak szép számmal, akik buda­pesti munkahelyükre hozzák magukkal kisgyermeküket. Olvasónk a napokban tanúja volt annak is, hogy egy fiatal apa karonülő gyermekével egymás után három autóbusz­ra nem tudott felszállni. A ne­gyedikre is csak némi ököl­harc után sikerült feljutnia az akkor már félórás idegességtől zokogva tomboló gyermekkel. Ez pedig nap mint nap is­métlődik. És nemcsak az óvo­dába, iskolába nem érünk idő­ben, de a késő délutáni órák­ban Budaörsön már vásárolni sem igen tudunk. Kilométere­ket, szinte féllábon, szaty­rokkal utazni — ugye ez sem kellemes. Szeretném, ha a BKV illetékesei utaznának időnként a 40-es autóbusszal. Kíváncsi lennék ezek után a véleményű irre — fejezte be le­velét budaörsi olvasónk. A 40-es autóbusz mindkét végállomásán több ízben jár­tam az elmúlt napokban. Ugyanazt tapasztaltam, mint amiről H. M.-né beszámolt. A csúcsidőn kívül is, már indu­láskor úgy megtelik az autó­busz, hogy sokan le js marad­nak. A Móricz Zsigmond kör­téren pedig négy sofőr ma­gyarázta szinte egymás szavá­ba vágva, hogy szerintük nincs még egy ilyen zsúfolt járat a BKV vonalain. — Kevesen vagyunk, az a baj, és egyre kevesebben le­szünk. Megértjük az utaso­kat, de higgye el, nem mi va­gyunk a hibásak — mondták, majd Bander Lászlóné menet­irányító is megerősítette az autóbuszvezetők szavait. Levélírónkkal együtt én is kíváncsi voltam . az illetéke­sek, a BKV vezetőinek véle­ményére. Annak rendje és módja szerint tehát előzetesen szerettem volna megállapodni egy időpontban — amikor be­szélgethetünk. De több . ízben csak a titkársági szobákig ju­tottam. Aki végül a sok siker­telen próbálkozás után meg­szánt az Akácfa utcában, az Hin el Pál, a forgalomszervezé­si főosztály vezetője volt. Ha­talmas tábláz;»tokát, kimutatá­sokat teregetett elém, és így válaszolt: Csak lépésben — A BKV egyelőre csak a mai szinten tudja tartani a közlekedést (!). Az autóbuszok számát még jövőre sem tud­juk lényegesen növelni, tarta­lék járműveink pedig nincse­nek. A fővárosban igen sok probléma van a villamospá­lyák felújításával, és ilyen­kor autóbuszok szállítják az utasokat. Ehhez pedig a kü­lönböző vonalakról elvesznek, átcsoportosítanak járműve­ket. Az idén márciustól a 40- es autóbuszokból is elvettek egyet, a külső Váci úti építke­zések miatt. A Budaörsi úton közismer­ten nagy a forgalom, hiszen a Balatonra — különösen nyá­ron — autókaravánok indul­nak. Az év eleje óta út- és pá­lyaépítések is folynak ezen a környéken, emiatt több helyen elterelték a forgalmat. A bu­szok néha csak lépésben ha­ladhatnak. És ha valahol du­gó keletkezik, összetorlódnak a járművek, és bizony a vég­állomásokon hiába várnak az utasok. Ilyenkor fordul elő az, hogy a buszvezetők nem tud­ják betartani a menetidőt, és két-három jármű egyszerre érkezik, jelentős késéssel. A főosztályvezető is beszélt az egyre nagyobb gondot je­lentő létszámhiányról, és a még nagyobb problémát oko­zó sűrűsödő műszaki hibákról is. — Ha a menetirányító lát­ja. hogy az autóbusz, vagy esetleg több autóbusz nem ér­kezett meg időre, és sok uías vár a végállomáson, nem kér­het máshonnan kocsit? — Csak végszükség esetén. Ugyanis csak a 10-es, és a 3- as vonalról küldhetnek autó­buszt, akkor pedig ott kell az utasaknak várakozni. A 40-es autóbusz vonalán egyébként — a mír említett táblázatból másoltam ki — be­leértve a gyorsjáratokat is —, jelenleg húsz autóbusz jár (21 helyett) a napi forgalomban. Csúcsidőben reggel 5—8, és délután 3-tól 7 óráig a sima 40-es hét-nyolc percenként, a piros pedig három-hét per­cenként jár. A nap többi ré­szében. gyorsjárat nincs, a busznak nyolc-kilenc percen­ként kell indulnia. (Hinel Pál szerint évente kétszer mérik a csúcsidőben utazók számát. A legutolsó adatból azt tudtam meg, hogy Budaörsről naponta 15 ezren utaznak a főváros felé, ebből 1770-en csúcsidőben, és eh­hez 1800 hely van összesen a buszokon.) Megnyugtatásul? Az említett utasszámhoz á húsz autóbusz kevés. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy-egy jármű 100—120 utast visz egyszerre, érthető, ha ro­hamosan tönkremegy. Buda­örsön pedig 1973 óta ötezerrel nőtt a lakók száma, és az év végéig még háromszáz új la­kást adnak át a lakótelepen, ahol a BKV megkezdte az új végállomás építését. Hinel Pál azonban úgy tájékoztatott, hogy csak a nyolcvanas évek elején — amikor átadják az új metrószakaszt —. tudják a fel­szabaduló autóbuszokat a leg­égetőbb helyekre — így Buda­örsre is — irányítani. Szinte ugyanezt hallottam az új irányítóközpont hatodik emeletén Staár Istvántól, a , forgalomirányítási főosztály vezetőjétől is — aki valamikor maga is autóbuszt vezetett ép­pen Budaörsön. — Tagadhatatlan, hogy za­varok vannak ezen az útvona­lon, de én jártam Frankfurt­ban is — és higgye el — ott is vannak — mondta búcsúzóul. Én pedig elmenőben arra gondoltam: mit szólnának eh­hez a nyugtatáshoz a 40-es autóbuszon szorongok, vagy akik lemaradtak. És arra a kö­vetkeztetésre jutottam, hogy ez jobb ha kimarad ebből a ri­portból ... Bóday Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom