Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-17 / 271. szám
Z' \ 1978. NOVEMBER 17., PÉNTEK “'xJfíúfW Mesék, tárgyak, viseletek Egy délszláv néprajzi gyűjtőakcióról „A virrasztóknak egy része énekel, ’s imádkozik ben, a’ halott körül, míg a’ nagyobb rész kívül a’ gádorban körbe ülvén pipázgat, a’ kulacsot szivogatja, ’s a’ megholtnak életét, tetteit rovogatja. mely- lyet ben, a’ halott fölött, hol Orient határán és Népi medicina — valóság és tévelygés címmel tartott előadást. De foglalkoztunk a néprajzi gyűjtés gyakorlatának alapvető kérdéseivel, a magyarországi délszlávok, ezen belül a Pest megyeiek folklórjával is rendre, hol pedig többesen is ről dr. Kiss Mária, az MTA eldanolnak testvéri, hitvese, sőt rokonsága is’’ — a Csepel- szigeti horvátok halottsirató és virrasztó szokásáról írja a fentieket Berkity György a Tudománytár 1839-es évfolyamában. Munkája a mai kutatók számára is sok segítséget ad, hiszen a néprajzi kutatások, amelyek a múlt század második felében élénkültek meg, ma sem tűntettek el minden fehér foltot az ország — s benne Pest megye — néprajzi térképén. Gyűjtemények, dolgozatok A hazai délszlávok néprajzával, életmódjával, szokásaival foglalkozó kutatások is a múlt század második felében élénkültek meg, s a Magyaf Néprajzi Társaság 1889-es megalakulásával lettek egyre sokrétűbbek. Múzeumok gyűjteményei, tudományos dolgozatok bizonyítják az elvégzett munka nagyságát. Hogy azonban még mindig igen sok feladat áll a gyűjtők, kutatók előtt, azt o Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének megyénkben munkálkodó nyári tábora is bizonyította. — A néprajzi gyűjtés a szövetség új munkaformái közé tartozik — mondja Dé3 Márk, a szövetség főelő- ;a. — A kulturális, néprajzi, népművészéti hagyományok kutatása korábban is szerepelt a kulturális bizottságunkon belül működő néprajzi szekció munkatervében, de a tényleges munkát a mohácsi Kanizsai Dorottya délszláv bázismúzeum végezte. S arosácz György múzeum- igazgató főiskolások bevonásával szervezett nyári gyűjtő- utakat. Tavaly augusztusban már a szövetség rendezte meg az ílső délszláv nyári néprajzi és íelytörténeti gyűjtőtábort Bálán, elsősorban a társadalmi iktívák bevonásával. A résztvevők a vízügyi főiskola kol- égiumából, a Sugovica melói indultak gyűjtőútjaikra, »melyeket, tapasztalatok hiányában — mint Dékity Márk nondja —, kissé túl sokat vál- alva szerveztek meg. Ebben íz évben viszont már a tava- yi munka tapasztalataira társ as zkodhattak. Iskolások, falnőttek Az idei, Pest megyei egyhe- ;es tábort augusztusban, tehát nár sokkal alaposabban megtervezhették, a programot ilőzetesen egyeztették a Pest negyei Múzeumok Igazgatóágával is. A harminchét ■észtvevő — felnőttek, főisko- ások, közép- és általános iskolások — számára a technikai eszközöket, a magnetofo- íokat, szalagokat, fényképező- 'épeket, filmeket, a szövetség idta. Az anyagi feltételek negteremtésében segítséget íyújtott az Oktatási Miniszté- ium és a Pest megyei Mú- :eumok Igazgatósága is. Mivel t tábor céljai között nemcsak i gyűjtés, hanem a résztvevők ovábbképzése is szerepelt, jó íéhány előadásra került sor, Jugoszláviából vendég előadó irkezett. >— Jugoszláviai vendégünk, ladmilla Filipovics-Fabianics, 3osznia-Her’?govina országos núzeumának titkára Az néprajzi kutatócsoportjának tudományos munkatársa tartott előadást. Vendégünk volt Lásztity S. Ljubomír, egyetemi docens és Sarosacz György (a tavalyi tábor szakmai vezetője), Kerner Gábor, az Országos Műemléki Felügyelőség főmunkatársa, aki a népi építészetről, a tájházakról beszélt. A mostani tábor szakmai vezetője, dr. Horváth Iván muzeológus, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa volt. — Ahogyan a tábor neve is jelzi, nyilván mégis a gyűjtés volt a fő feladat. Vendéglátó tököliek — Igen, két-két napot töltöttünk a szentendrei és a ráckevei járásban, Szentendrén, Pomázon, Tökölön gyűjtöttünk, egy-egy résztvevő eljutott Ercsibe, Érdre is. — Hogyan, milyen eredménnyel folyt a munka? — Egy-egy gyakorlott gyűjtő vezetésével csoportok alakultak, a népzene, a férfi-női munka, a népi gyógymódok, a hiedelmek-szokások, az építészet, lakáskultúra, a temetők művészete voltak a fő kutatási területek. A gyűjtés során meggyőződhettünk arról, hogy valóban rengeteg anyag vár még felfedezésre. Az emberek ugyanakkor szívesen beszélték, mutatták meg tárgyaikat, hiszen mi azokat nem elvinni, hanem összeírni akartuk, rögzítettük, hol találhatók. A tököliek például bevonták a nemzetiségi égyüttes, a honismereti szakkör tagjait, a tanácselnök az ország minden részéből érkezett gyűjtőknek bemutatta a községet. Ennek meg is lett volna az eredménye: a községben, ahol arról beszéltek, hogy nem volt, nincs népviselet, találtunk egy teljes népviseleti menyasszonyi ruhát, s egyéb érdekes viseleti darabokat is. Mintegy hatvan-hetven olyan tárgyat lajstromoztunk, amelyek érdemesek a megvásárlásra, esetleg fényképezésre, feldolgozásra, tizenhat magnószalagra való szöveget vettünk fel, a népi építészet és a temetők művészetének emlékeit tíz filmtekercsen, a többi között színes dián örökítettük meg. A huszonnegyedik órában Tökölön menyasszonyi ruha, Érden és Ercsiben Mándics Zsifko mohácsi tanárnak köszönhetően igen sok mese, szokás, toponym — helynév — menekült meg a pusztulástól. Hogy a néprajztudós ismerői hogyan értékelik a tábor munkáját, nem tudjuk. Azt azonban sejteni lehet, hogy a továbbképzésen túl leletmentő szerepe is jelentős. A résztvevők o napokban fejezték, fejezik be az anyag feldolgozását, leírását, az összegyűlt magnó- és fényképfelvételeket a délszláv szövetség a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságához továbbítja. Ott archívumba kerülnek, hogy a tudományos kutatást, elemzést segítsék. S mi lesz a tábor jövője? — Az együttlét végén értékeltük a munkát — mondja Dékity Márk —, a beszélgetés közben elhangzott, hogy növelni kellene a tábor időtartamát, hogy munkánkat megkönnyítené, ha a gyűjtések helyszínét autóbusszal közelíthetnénk meg. Az a javaslat is elhangzott, hogy minden évben más területet keressünk fel, hiszen például a Dráva mentén vagy a szentgotthárdi szlovénség körében még sok érték vár felfedezésre, melyek egy része a múzeumokat, táj- házakat gazdagíthatná. Így igaz. Feladat van még bőven, ahogyan az idei tábor tapasztalatai bizonyítják, Pest megyében is. Ahogyan Dékity Márk is mondja, a huszonnegyedik órában vagyunk, a hivatásos muzeológusoknak és amatőr segítőiknek mindent meg kell tenniük, hogy gyorsan pusztuló szellemi és tárgyi néprajzi emlékeinket megőrizhessük, a ma élők s a következő generációk örömére és gazdagodására. P. Szabó Ernő További szigorítás Növényvédő szerek ellenőrzése Számítógépes adatfeldolgozásra térnek át a talajba -Kerülő növényvédő szerek vizsgálatának értékelésekor így pontosabban nyomon követhető, hol alakulnák ki a környezet számára veszélyes területek, a kémiai anyagoktól túlterhelt zónák A növényvédő szerek használatára a mezőgazdasági üzemekben fejlett vizsgálati és ellenőrzési rendszer alakult ki. A tizenkilenc megyei növényvédőáiloniás rendszeresen 'ellenőrzi ezeknek az anyagoknak a szakszerű használatát, összetételét. A szerek nagyobb arányú felhasználása — jelenleg már több mint 200 féle van forgalomban — szükségessé teszi a további szigorításokat is, ezért fontos a talajminták adatainak központi számítógépes értékelése, amely egységesebb képet ad arról, hogy hol, milyen arányban használják fel a növényvédő szereket. A tervek szerint az ellenőrzést főként az élővizek mentén teszik majd rendszeresebbé. Lápon, hegyi terepen Az ócsai Vörös Október Mgtsz-ben november 15-én erdész szakemberek számára gépbemutatót rendeztek. Bemutatták azt a speciális önrakodó gépet, mely lapos talajokon és hegyi terepen is helytáll. A számla egyre magasabb Mire megy el a pénz, elnökasszony? A dunavarsányi községi tanács négy év óta egy fölöttébb furcsa jelenséggel küszködik. A tanácselnök már nem tudja, hova forduljon, hiszen az elmúlt négy é.v alatt min. dent megpróbáltak, de mindenhol áthatolhatatlan falba ütköznek. Dr. Kovács Istvánná, a közös tanács elnöke így mondta el a történetet: Kezdet — átalányban — öt évvel ezelőtt, 1973- ban megkerestek az Elektromos Művek pesterzsébeti üzemviteli osztályáról azzal, hogy kössünk velük átalány- díjas szerződést a közvilágítási' számla fizetésére. Nehezen mentünk bele, mert úgy gondoltuk, jobb, ha mérni is lehet azt a szolgáltatást, amit kapunk, de sokat jártak a nyakunkra, így beleegyeztünk. A szerződés megkötése után leszerelték az órákat, így semmivel sem bizonyítható, hegy jogos-e a reklamációnk, vagy sem. Az első meglepetés 1974-ben ért bennünket — folytatta a Igényeli közösségben Napközben a nyugdíjasoké a ház főz az öregeknek, akik között hetven év az átlagéletkor. Előfordul, hogy egy-egy idős asz- szonynak segít az öltözködésben, vagy a mosakodásban. Nyugodt napok — Mindössze 22 helyük van. Mégis szervezik, győzködik az idős embereket, hogy jöjjenek? — Igen, mert számítunk rá, hogy egyszer sikerül megvenni egy nagyobb épületet, amiben többen elférünk, esetleg kertje is lesz, ahová az öregek kiülhetnek, ha tetszik, dolgozgathatnak is valamit. Mindenki megöregszik. Beveszett munkája, teljesített hivatása után nyugodt, gondtalan pihenésre vágyik, korának megfelelő emberi kapcsolatokra. A gondoskodás a fiatalabbak kötelessége. Bizonyára erre gondolnak Tápió- szecsőn is a község vezetői, amikor szerény lehetőségeikhez mérten megoldják a nviis- dííasok napközi otthonának működését, s megteremtik az idős emberek nyugodt napjainak feltété1 Pit. Kovács T, István tanácselnök —, amikor a három község közvilágítási számlája 286 ezer forintot tett ki. Még 1974 áprilisában jeleztem az ELMÜ-nek, hogy túl magas a számla, amellett a világítás egyre rosszabb. A válasz akkor is, mint azóta mindig, az volt, hogy megyünk, megcsináljuk, legyenek türelemmel, mert nincs emberünk. Tehetetlenek vagyunk A következő évben, 1975- ben 298 ezer forint volt a számla, 1976-ban 375 ezer, 1977-ben 425 ezer, az idén, szeptember 15-ig 353 ezer forint, ami azt jelenti, hogy az év végére meglesz az 500 ezer. Itt egy távirat. Azt írjuk, hogy Dunavarsányban napok óta nincs közvilágítás, kérjük azonnali kiszállásukat. Nem jöttek. A délegyházi tanácsi kirendeltségről bejelentették, tavasz óta nem tudják elérni, hogy megjavítsanak egyetlen lámpát. Tehetetlenek vagyunk az ELMÜ-vel szemben, mert nem érdekeltek abban, hegy ég-e a villany vagy sem. így is, úgy is megkapják a pénzüket. — Mit szól ehhez a tanácstestület? — Évek óta nincs olyan testületi ülés, amelyen ez fel ne vetődne. Minden pénzünket elviszi az alig létező közvilágítás. Nekem meg kellene magyaráznom, hogy mindez miért van így, de nem tudom. Itt egy 1974-es vb-határozat, amely utasítja a szakigazgatási szerv vezetőhelyettesét, vizsgáltassa felül a kivetett összegeket, tegyen jelentést, mi indokolja ezt a hatalmas számlát. Ügy tudom, ez nemcsak nálunk probléma, hanem más községekben is. Majoshá- zán jobb a világítás, mert ennek a felügyelete Ráckevéhez, nem Dunaharasztihoz tartozik. Ugyanakkor mindenféle furcsaságnak vagyunk tanúi. Ez év tavaszán a Duna-parcon direktre kötötték a közvilágítást, a lámpák hónapokon keresztül éjjel nappal égcek Az izzók szétpattogtak a hőtől, a higanygőzlámpák veszettül búgtak. Vajon ezért fizetünk? — Nem volt hálózatbővítés, ami indokolná a nagyobb számlát? — Nem, csak rekonstrukció. Illetve az idén volt hálózat- bővítés, de az még nem szerepel az eddigi számlákban. — Mit tehet akkor a tanács? Nem tagadhatja meg a fizetést? — Nem, mert a pénzt a bankszámlánkról inkasszálják, i mi már csak az eredményről értesülünk. Minden megtakarított pénzünk erre megy el. Az emberek joggal kérdezik: de miért, elnökasszony, amikor sötétben vagyunk? •r Úgy tudják... Megkérdeztük az ELMO pesterzsébeti üzemviteli osztályának vezetőjét, Kaltenecker Lőrincet, tud-e a du- navarsányi panaszokról. Tudnak róla, de úgy értesültek, hogy a dunaharaszti kirendeltség rendszeresen ellenőrzi a dunavarsányi közvilágítási lámpákat, s a hibákat kijavítják. A költségek emelkedését az osztály vezetője a korábbi hálózatbővítéssel magyarázza; tanácsi kérésre újabb oszlopokat is állítottak fel. Elmondta továbbá azt is, hogy maga is gyakran megfordul Dunavarsány környékén, tapasztalata szerint nem rosszabb a világítás, mint más községekben. Hozzátette: a közvilágítást bekapcsoló szerkezet, a kapcsolóóra néha „elállítódik”, ennek következtében a világítás később — esetleg órákkal később — kezdődik és később is fejeződik be. A dunaharaszti kirendeltség művezetőjét, Müller Istvánt arról kérdeztük meg, hogy ők rendben lévőnek tartják-e a dunavarsányi közvilágítást. Mint elmondta, hetenként kétszer két villanyszerelő végigmegy a falun, ilyenkor a tanácson is átveszik a hibajegyzéket. A közvilágítást kielégítőnek tartják ahhoz képest, hogy a kirendeltség munkaerőhiánnyal küzd. Tisztázásra szolul De mitől nőttek meg ilyen mértékben a költségek? Müller István szerint igaz, nogy ha nem is hónapokig, de hosz- szú ideig égtek a lámpák a Duna-parton, ennek költségeit azonban nem a tanács fizeti. Megtudtuk még, hogy ez év januárjától kilowattonként 3000 forintról 4320 forintra emelkedett az alapdíj. A tanácsnál ezt nem tudják .., Mi pedig nem tudjuk kiszámítani, hogy a díj növekedése és az a bővítés, amire csak Pesterzsébeten emlékeznek, Dunavarsányban nem, emelhette-e ilyen mértékben a számla összegét. A tanács bizonyára ismét kezdeményezi majd a tisztázást, azért, hogy meg tudják magyarázni a községnek, mire költik el a közös pénzt. Hatos Erzsébet — Milyen szolgáltatásokat nyújtanak a nyugdíjasoknák, és mibe kerül? — Reggelit és ebédet adunk Az ebédet inkább estebédnek nevezhetjük mert igen kiadós. Az idős emberek este már nem nagyon vacsoráznak Napközben övéké a klub. A folyóiratokat olvassák színes tv-t nézhetnek, társalognak visszaemlékeznek a régebbi időkre. Pályakezdő óvónők egyébként gyűjtik is a régi emlékeket, meg a régi népdalokat Az öregek nagyon sokszor énekelnek együtt, és sokszor rögzítik a hangjukat visszaemlékezéseiket magnetofonszalagra Főleg magányosak A községi tanács bírálja el a felvételi kérelmeket. Elsősorban a magányosan élő alacsony nyugdíjasokat és azokat veszik fel, akik napközben otthon egyedül maradnának. A községi tanács évi 79 ezer forinttal támogatja a nyugdíjasok napközi otthonát. Akinek az évi jövedelme nem éri el a tízezer forintot, az havi száz, a tizenötezer forint alatti jövedelemmel rendelkezők mindezért havi kétszáz forint térítést fizetnék. Agyak a művelődési házban? Fehér köpenyes nő tesz-vesz a klubból nyíló, félreeső kis szobában. Déltájban fekete kendős asszonyokat, idős embereket láttam üldögélni és folyóiratokat olvasgatni. Kevesebben jönnek — Az ágyak az ebéd utáni pihenést szolgálják — világosít fel Bognár Józsefné Tápió- szecsőn, aki a gyes-en levő vezetőt helyettesíti. — Sajnos, csak három ágy fér itt el, ezért felváltva pihennek, vagy a fotelekben szundikálnak. — Hányán veszik igénybe a nyugdíjasok napközi otthonát? — Kevesebben, mint szeretnénk. Jó néhány magányos, idős ember él a faluban, aki napközben magára marad, például dolgozni mennek a család fiatalabb tagjai. Jobb lenne, ha közösségben, társaságban töltenék el az idejüket, úgy sokkal tartalmasabban, színesebben múlik a nap. Mi is segíteni tudunk, ha valami baj történne. Sajnos, az előítélet sok családot visszatart attól, hogy ideengedje az öregeket.
