Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-02 / 259. szám
KST 0rr.iFi 1978. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Panelek a BVM-bőI A Beton- és Vasbetonipari Műveknél évente mintegy hatszázmillió forint értékű építőelemet készítenek. Legújabb termékük a váz- pa»?l, ezekből különféle lakótelepi járulékos létesítmények, óvodák, bölcsődék, iskolák építhetők. A képen: a vázpa- nclelemek tárolóhelye. Balaton József felvétele *íífco4 Sw*..-'-,, ,Nézzen rám, ha erre jár" Pilisvörösváron — az öregekért Pilisvörösvár, Fő utca 88. A termelőszövetkezet központjának udvarán egyszo- ba-konyhás lakásban éldegél egy nyugdíjas, egyedülálló, hetvennyolc éves pedagógus, Nagy Piroska. 1930-ban telepedett meg a községben, s három évtizeden át nevelte a gyermekeket az elemiben, majd az általános iskolában. Elhozzák az ebédet — Senkim nincs. Édesanyámat tavaly temettük el — mondja elérzékenyülten. — Ez a lakás? Tessék nyugodtan megírni, hogy a termelőszövetkezet elnöke, Man hertz Márton intézte el a dolgot: Megvették a házrészt, s az elnök azt mondta: „Piroska néni! Sehová nem mozdul, itt marad, lakbért nem kell fizetni — és szóljon, ha segítség kell”. Nincs még egy ilyen rendes ember! Most például, nézze, fát küldött, hogy fűteni tudjak... Éppen eltörölgette az ételhordót. — Minden áldott nap gyerekek hozzák az előfizetéses ebédet. Ök úgy mondják, önként jelentkezés alapján .jelölik ki a sorost. Intézik a befizetést is. Reggelire valami könnyűt eszem, este nem vacsorázom. Tudja, ebben a korban már kevesebbet tud emészteni az ember. Dembinszky Tamásné, a VIII/b. osztályfőnöke irányítja a gyerekeket. Négy esztendeje szervezi ezt a segítséget nap mint nap. Előfordult a nyáron, hogv a bányatelepről egy hónapig naponta ő hozta el az ebédemet. Gondolatai időnként elkalandoznak, valahová messzire, talán bensőjének mély kútjába néz. — Kilencvennégy éves volt az anyám. Így, egyedül nagyon nehéz. Kiállók olykor a kapuba. Ennyi az egész... Rendszeres segítség Márton Ilona, a pilisvör^s- vári nagyközségi tanács főelőadója, aki egyebek közt a szociálpolitikai kérdésekkel is foglalkozik, egy beszámolót tesz elém, amelyet nem is olyan régen a végrehajtó bizottság ülésére készített. Saját költségvetésből 1976-ban rendszeres szociális segélyezésre több mint 69 ezer forintot használtak fel. Egy évvel később ez az összeg meghaladta a 78 ezer forintot. Jelenleg 11-en kapnak rendszeresen szociális segélyt, közülük úgynevezett teljes összegű segélyt (havonta ezer forintot). tíz embernek folyósítanak. Rendkívüli támogatást 76-ban ötvenen, tavaly harmincegyen kaptak. A nagyközségi tanács rendelkezésére álló segélykeret felhasználásáról megállapították: minden esetben ki tudtuk elégíteni az erre rászorulók jogos igényeit. Egy másik passzus: „Községünkben jelenleg 58-an részesülnek vak személyi járadékban, melynek összege — nyugdíj folyósítása mellett 620 forint, nyugdíj nélkül 910 forint”. Emellett családi segélyt ad a tanács sorkatonai szolgálatot teljesítők munka- képtelen, illetve eltartásra szoruló hozzátartozójának, s ők intézik a hadigondozottak pénzellátását. — Hogyan ítéli meg emberileg a szociális gondoskodást? — kérdem Márton Ilonától, aki huszonnégy éve dol, gozik a tanácsnál, egyébként is pilisvörösvári, tehát jól ismeri a helyi viszonyokat. Megoldás a napközi — Amellett, hogy az úttörőcsapat, a termelőszövetkezet, a Ferroglobus adatfeldolgozó kirendeltségének brigádjai tevékenyen vettek részt ebben a munkában, az idős emberek gyakran nem igényelnek pénzbeli támogatást. Nemegyszer külön is fel kell hívnunk a figyelmüket arra, milyen jogaik, lehetőségeik vannak. Ez feladatunk, hisz a magányos, idős emberek érdek- védelme a tennivalóink közé tartozik. A. községben lévő szociális otíhon ez év januárjától elmegyógyászati problémákkal küszködök otthona lett. Lehetőségeink a szociális otthoni elhelyezésre viszonylag korlátozottak. A kilencven felé járó Bihari Jánost például csak most sikerült ilyen környezetbe eljuttatnunk. A szociális problémákat emberséggel oldja meg a tanács Pilisvörösváron. Márton Ilona mellesleg fiókkönyvtárt iS vezet — qtt,.,s Jártában-kel- tében érzékenyen figyel mindenre, amit e témában másoktól hall. Foglalkoznak-e öregek napközi otthonának gondolatával? Igen. A már említett beszámolóból idézem: „az öregek napközi otthonának megnyitása jelenti m,ajd községünkben az idős rászorultak gondjainak megoldását. Ez ideig helyiség és pénzügyi fedezet hiányában nem sikerült megvalósítani, létrehozását csak a gyógyszertár kiköltözése után” várhatják a helybeliek. Jólesik az embernek Fő utca 119. Szabó Ferenc már nyolcvan felé jár, nyugdíjasként került a községbe. Hamar megtalálja kézszorításra nyújtott jobbomat, noha nem lát. — Pesten születtem, eredeti szakmám: szakács. Olykor be-bekukkantanak hozzám a legutolsó munkahelyemről a munkatársak. Nevelt fiam, aki egyébként mérnök, s már nős, általában kéthetenként eljön. Ö intézi a tüzelő beszerzését, s még sok mindent. Amióta a feleségem meghalt, magam élek itt. Látja, ha használt is a holmim, mosok magamra, megállók még a lábamon. Innen, a második szomszéd kakaót, kiflit, 'kenyeret hoz, mert, tudja, meg kellett tanulnom: aki rosszul lát, annak kétszeres tandíjat kell fizetni. Nemegyszer ráfizettem, amikor vásárláskor azt mondtam: Itt a zsebemben a pénz, vegyenek ki annyit, amennyit a pénztárgép mutat... Van egy Sokol zsebrádióm négy éve — ez az órám, és a leghétköznaoibb lehetőségem arra, hogy kapcsolatban máradjak a világgal. Rá kellett jönnöm, hogy a kevés mozgás vérkeringési zavarokat okozhat. Így aztán rendszeresen tornázom a szobában. Felkelek például, s gyakran 100—150-ig is elmegyek a „biciklizésben”. Akkor felkelek, s érzem, hogy jó a lábam ... Megmondom őszintén: nem igénylem más emberek segítségét. A Ferroglobus női brigádjának tagjai, akik el-elnéztek ide, lassan férjhez mentek, elkerültek a községből... s csak megvagyok. De az is igaz: ha valami segítséget kapnék, nem utasítanám vissza ... Érdeklődik, nincs-e a fiamnak valami hobbija. Mert esetleg ajándékozna neki egy csi- gaházgyűjteményt. Meleg a hangja: — Nézzen rám, ha erre jár. Jólesik emberekkel szót váltani. Olyan jól elbeszélgettünk ... Intézményesen Az állomás környékén szurokszínű az este. Körben hegyek strázsálnak. Az apróságok már mindenütt szuszognak, a felnőttek lefekvéshez készülődnek, Szabó Ferenc pedig talán ma is meghallgatja éjfélig a Kossuth rádió műsorát. Beidzöm a tanács vb-nek készített beszámoló egyik másolatát: „A tanácsok felnőttvédelmi szociális gondoskodási tevékenysége államunk intézményes gondoskodását valósítja meg mindazokról, akik koruk, egészségi állapotuk, vagy hátrányos szociális helyzetük miatt erre rászorulnak”. A fogalmazás talán némileg bonyolult, de az igazságot tartalmazza — Pilisvörösváron legalábbis ezt tapasztaltuk. Jenkei János Színes klubélet Gyálon Szesz nélkül Is közkedvelt „További határozat született arra is, hogy a klubban szeszes italt fogyasztani nem szabad, a klub büféje kizárólag üdítő italokat, valamint zsíros kenyeret, feketekávét, cigarettát és rágógumit árusít a vendégeknek.” Az idézet a Szabadság Termelőszövetkezet gyáli ifjúsági klubjának egyik beszámolójából származik, amelyben a vezetőség a munkát értékelte. Joggal vetődhet fel a kérdés: ilyen szigorú kötöttségek mellett lehet-e szórakozni? Egyedüli lehetőség — Hosszan filozofálhatnánk arról, hogy a fiatalok szórakozása mennyiben függ össze a sörözéssel és a borozással — mondja Földes Sándor, a Szabadság Termelőszövetkezet KTSZ-bizottságának titkára. — Az viszont igaz, hogy a fiatalok kedvelik1 a klubot. Jelenleg 120 klubtag lel nálunk szórakozási és művelődési lehetőségekre. Tagjaink közül sokan Budapestről, Ócsárol járnak el rendezvényeinkre. Bizonnyal nem kisebbítjük a KISZ-titkár szavaiból kicsendülő elégedettséget, ha megemlítjük: Gyálon e klub alkotja a községbeli szervezett (!) szórakozás alfáját és ómegáját, mivelhogy az egyetlen filmszínházon kívül semmi effajta intézmény nem működik a községben. Marad hát a 24 ezer lakosú település idősebbjeinek és fiatalabbjainak a buszozás a fővárosba. Az ifjúsági klub kékesszürke faépülete a községet átszelő vasútvonal mellékén húzódik. Korábban a termelőszövetkezet. egyik irodája működött itt, 1975-ben kapta meg a közös gazdaság KlSZ-szerve- zete az épületet. Az első zenés-táncos rendezvényeket még vegyes érzelmek közepette szemlélték a környékbeli családi házak tulajdonosai, előfordult, hogy panaszkodtak is: a fiatalok hazafelé menet rugdossák a kerítéseket Témák, testközelben — Valóban volt ilyen esetünk kezdetben — szólal meg ismét Földes Sándor. — Kértük a falu vezetőit, hogyszom- baton esténként küldjenek e tájra egy rendőrt, aki segít felügyelni a rendre. Azóta nem volt hasonló rendzavarás. Az ifjúsági Mub hétfőn és csütörtökön tart nyitva, szombaton este pedig diszkót rendezünk 10 óráig. — A legfőbb célunk az volt — kapcsolódik be a beszélgetésbe Bebök Gábor, a termelőszövetkezet üdítőital-üzemének vezetője, az ifjúsági klub titkára —, hogy megfelelő kulturálódási lehetőséget teremtsünk a fiataloknak, és segítsük a közös gazdaság KISZ- szervezetének munkáját. Csütörtökönként például 3—3 kis- filmet vetítünk (működik egy 16 milliméteres vetítőnk), elsősorban képzőművészebi, nép- művészeti témákról. Fegyó Béla tanár, festőművész irányításával képzőművészeti előadássorozatot tartottunk. A közelmúltban nagy sikert aratott a Ki mit tud?-on feltűnt Gúnya együttes. Közösen szerveztük fellépésüket a községi tanáccsal. A politikai rendezvényeken hasonlóan nagy az érdeklődés. Nincsen ebben, semmi titokzatosság. A klub vezetősége a fiatalokhoz közel álló. fantáziájukat megmozgató előadások szervezésére törekszik. — Az ifjúság szemléletének, világnézetének formálását politikai előadások és estek segítik — fűzi tovább a szavakat Földes Sándor. — Az úttörőkkel is egyre szorosabbá válik a kapcsolatunk. Tavaly november 7 -én vetélkedőt rendeztünk a gyáli pajtásoknak Auróra címmel. A gyerekek jól szórakoztak, s egyben új ismereteket szereztek. — Ugyancsak a KISZ-mun- ) kát színesíti, hogy felvettük a | kapcsolatot a 2. számú Volán egyik KlSZ-alapszervezetá- vel. A budapesti fiatalok már ellátogattak hozzánk, megismerkedtek a közös gazdaság dolgozóinak életével és munkájával. A közeljövőben viszonozzuk látogatásukat Maguk, maguknak Az ifjúsági klub akár kisebbfajta művelődési háznak is bellik. A nagyterem sarkában a lemezlovas állította ösz- sze felszerelését, a másik szobában rex, asztali foci nyújt szórakozást a klubtagoknak. A ruhatár, a mellékhelyiségek rendezettsége igazolja: valóban minden feltétel adott a jó munkához. — Az évek múlásában időnként szükség van az elhasználódott berendezési tárgyak felújítására — teszi még hozzá Eebők Gábor. — Idén 20 ezer forintot fordítunk a klub rendbehozatalára. Nem kevés ez az összeg, ha figyelembe vesszük, hogy a KISZ-fiatalok és a klubtagok csinálták meg társadalmi munkában. — Azoknak a tagjainknak, akik a legtöbb munkát vállalták a felújítás idején, s egész évben kiválóan dolgoztak, 500 —500 forintos jutalmat adunk. Közülük többen részt vehettek Bulgáriába szervezett utazásunkon is, mely költségeinek a felét a KISZ-bizottság térítette meg — mondja még befeje-. zésül Földes Sándor. Virág Ferenc BÁBA MIHÁLY: ■Strholtper P álkovács dühösen, indulatosan hajolt az akta fölé, úgy tett, mintha unalmában elmélyülten olvasna. Két napja már egy pereskedő ügyfél sem nyitotta rá a kicsiny cella ajtaját. Pedig az utolsó védőügyvédi szerepének nagy visszhangja volt, még. a délutáni lap is írt róla. Valamit tennie kellene, hogy felkapják, hogy divatba jöjjön, hogy népszerű legyen és az ő ajtaja előtt üljenek annyian, mint az öreg Gulyás kolléga ajtaja előtt, aki már slapajokkal dolgoztat. A kopogtatásra felkapta fejét. — Tessék — mondta határozottan, kissé indulatos hangon, mint akit fontos munkája közben zavartak meg. Öszes hajú, ötven-hatvan közötti férfi nyitotta rá az ajtót. — Tessék csak — mondta nyájasabban az ügyfélre tekintve. A férfi beljebb lépett, gondosan bezárta maga mögött az ajtót. — Jó napot. Illés János — nyújtotta kezét az ügyvéd kinyújtott karja felé. — Jó napot. Foglaljon helyet. Dohányzik? — Már nem is tudom — zökkent le a kopott székre. — De azért rágyújtok. Pálkovács is rágyújtott. Aztán kérdően és fürkészve nézett ügyfelére. — Miben lehetek szolgálatára? — kérdezte félretolva az aktákat. Tiszta fehér lapot tett maga elé. — Én egy sírboltper miatt jöttem — kezdte Illés János. El is némult, mert a fiatal ügyvéd meglepetten hátrahökkent. — Tessék? — Egy sírboltper miatt jöttem — ismételte meg az ősz hajú férfi hangosabban. — Elutasítottak. Fellebbezni akarok. Az ügyvédemben, mármint, aki volt, nem bízom. Pálkovács köhécselve fújta ki a füstöt, homlokán mély ráncok hullámoztak, mint a gondterhelt ember homlokán. — Tessék talán részletesebben kifejteni a tényállást .— pörgette golyóstollát ujjai között. — A tényállást? — csodálkozott a férfi. — Hiszen mondom: a sírboltper miatt jöttem, vagyis a sírbolt ára felének visszaperlését kérem. — Kinek a tulajdonát képezi a sírbolt? — Hát kettőnkét. Az enyémet meg a feleségemét. — Nem akar vele együtt, hogyis- mondjam, nyugodni? — Akkor inkább sose haljak meg! — pattant a férfi hangja. Pálkovács mosolygott. — Értem — mondta. I llés János ingerültebb lett. — De hogy jobban megértse, elmondom az előzményeket. Huszonhat évvel ezelőtt nősültem. Nagyon szerelmes voltam a felségembe, mert talpraesett, csinos, jókedélyű lány volt. Manapság már nemigen találkozni ilyen típussal. Házias, gondos, családjáért aggódó. Egy rossz szavam sem lehetett. Nagyon szép húsz esztendőnk volt. Mindkét gyermeket taníttattuk, mindkettő egyetemre került. — Szép — bólintott Pálkovács. — Megtettem mindent, hogy köny- nyebb legyen nekik, mint nekünk volt. Nem, nem, ne értse félre, a gyerekekkel most sincs nekem semmi bajom. Látogatnak, én i3 látogatom őket. Mondom, húsz^évig szépen éltünk. És szép öregséget vártunk. Egy rokon temetése után elhatároztuk, hogy márvány sírboltot, síremléket csináltatunk és együtt fogunk majd nyugodni. Leendő sírunk emléke valóban szép lett. De aztán történt valami, ami megkeserítette életemet. A szomszédba egy magtalan mérnök házaspár költözött. A feleségem valahogy összebarátkozott az asszonnyal. És megkezdődött napjaim megkeserítése. Megkezdődtek a szemrehányások. Ronda a szőnyeg, ki kell cserélni. Miből? Szerezz pénzt. Szereztem, kölcsönt vettem fel, különmunkát vállaltam. A szőnyegre ném léphettem. A cipőt az előszobában kellett levetni. Filcpapucsban botladoztam otthon, mint egy múzeumban. A falakról lekerültek a családi képek, torz alakokat ábrázoló festmények foglalták el helyüket. Az újság szemét lett, kidobta őket, már-már haza sem vihettem. Mindennap hallottam: olvasol meg döglesz vagy tévét nézel, ahelyett, hogy dolgoznál, pénzt keresnél. Bezzeg Márvány: ék! Azoknak kocsijuk is van, külföldre mennek nyaralni, te meg még kétévenként sem tudsz egy beutalót szerezni a főszezonban. Űjabb meg újabb munkát vállaltam, hogy hihetetlen pénzéhségét kielégítsem. Nem, nem tudtam. De a legbántóbb az volt, hogy en lettem életének megnyomorítója, ei- tékozolta miattam a fiatalságát, hogy ígéretemből soha semmit nem tartottam be, hogy soha nem vittem és viszem semmire. Hiába mondtam én, hogy nem akartam mást, csak tisztességesen élni. Kinevetett. Gúnyolódás nélkül már nem szólt hozzám. Este kezdett eljárogatni a mérnök feleségével, amikor annak az ura külföldön volt. Ismerősöktől hallottam, hogy itt is, ott is felbukkant és elég szabadosán viselkedett. A fiam is szólt, hogy beszéljek az anyjukkal Beszéltem is egy este, amikor pityókásan jött haza. Nem hallgatott meg. Ha nem tetszik, véri trotty, akkor már itt sem vagyok. Valamit becsomagolt és átment a mér- nöknéhez. Nem mentem utána. Harmadnap a lányom ment érte a férjével. Akkor tudtam meg, hogy összeállt valakivel. Beadtam a válókeresetet. Simán ment. Jött a vagyonelosztás. Az is.-Akkor már albérletben lakott, mert a férfi kitette a szűrét: megijedt, hogy feleségül kell majd vennie. Szóval minden rendben lenne, csak a sírbolt maradt. Húszezer forintba, került, követelem a felét, mert nem akarok vele együtt nyugodni. Még egy temetőben sem. Első fokon elutasították a kérésemet. Fellebbezni akarok. M egtörölte a homlokát. Pálkovácsra rebbent a tekintete. Az ügyvéd szinte mozdulatlanul ült. Nem mindennapi per. az szent igaz, de mit szólnak majd a kollégák, hogy egy sírhely feléért pereskedik? Emlékezetében kutatott, van-e hasonló esetre valami jogszabály? Semmi sem jutott eszébe. — Vállalja, ügyvéd úr? — kérdezte Illés János, amikor megunta az ügyvéd hosszú hallgatását. — Be lehet hajtani volt feleségén az összeget? — Miért ne? Hiszen él valamiből! Dolgoznia kell. Fizetése van, abból! — Rendben van — döntött Pálkovács s arra gondolt: per lesz ez akkor is, ha elveszti, legfeljebb kevesebb honort kap, de a neve, a neve forog. S ebből még legfelsőbb bírósági állásfoglalás is lehet. És ez a fontos! Villámgyorsan írni kezdte az adatokat. Illés János pedig megkönnyebbülten meredt a gyorsan szántó golyós- tolira.
