Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

1978. NOVEMBER 15., SZERDA x^urifw Heti jogi tanácsok Több olvasónk fordult hoz­zánk öröklési problémákkal, ezzel kapcsolatban a köteles- részről és annak kielégítéséről, az örökség visszautasításáról érdeklődtek. Többször előfor­dult ugyanis, hogy amíg ko­rábban lehetőség nyílt a me­zőgazdasági ingatlan és felsze­relés öröklésének visszautasí­tására, addig az egyes szemé­lyi tulajdonnal kapcsolatban záros határidőben bizonyos értékesítési kötelezettséget ír­tak elő a jogszabályok a több­lettulajdonra. A kérdések sokoldalúak, egy cikk keretében nem is le­het mindre részleteiben ki­térni. Most a legfontosabb és a legnagyobb érdeklődésre számottartó problémákra adunk választ. 9 Az írásbeli magánvégren- „ deletről, és az öröklési szerző­it dés általános szabályairól. K Az írásbeli magánvégrende- letet csak olyan nyelven lehet ^■érvényesen tenni, amelyet a I^Bvégrendelkező ért, és amelyen ^Hírni, illetőleg olvasni tud. A végrendeletet a végrendelkező W akár maga írhatja, akár más- W sál írathatja. A gépírás akkor r sem számít saját írásnak, ha az magától a végrendelkező- től származik. Az írásbeli magánvégrende­let akkor érvényes, ha annak végrendeleti minősége, kelté­nek helye és ideje, magából az okiratból kitűnik, továbbá, ha a végrendelkező azt elejé­től végig maga írja. és alá­írja. Akkor is érvényes, ha . géppel írja, de azt két tanú együttes jelenlétében aláírja. Vagy, ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a ma­gáénak elismeri, és a végren­deletet mindkét esetben a tanúk is, — e minőségük fel­tüntetésével — aláírják, vagy személyesen aláírja a végren­delkező és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél — feltüntetve, hogy az a vég­rendeletét tartalmazza — sze­mélyesen letétbe helyezi. A végrendelet érvényességének megtámadására alkalmas, ha például, a végrendelkező — már ilyen végrendeletet ugyanis láttunk — két kelte­zést, egyiket fent, a másikat pedig a végrendelet befejezé­se után teszi, és eltérő helyet és időt jelöl meg abban. Ha a végrendelet több kü­lönálló lapból áll, akkor az csak akkor érvényes, ha min­den lapját folyamatos sorszá­mozással látta el a végrendel­kező, továbbá azokon szerepel a már említett két tanú alá­írása is, feltéve, ha a végren­delet érvényességéhez a fen­tiek szerint, tanúk aláírása szükséges. Érvénytelen viszont a magán végrendelet, ha a ta­nú a végrendelkező személy- azonosságának tanúsítására nem képes, ha az kiskorú, vagy cselekvőképességét érin­tő gondnokság alatt áll, illet­ve, ha az írástudatlan. Azt is jó tudni, hogy az írásbeli magánvégrendelet tanúja, vagy más közreműködő személy, il­letőleg ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvény­telen, kivéve, ha a végrende­letnek ezt a részét az örökha­gyó sajátkezűleg írta és aláír­ta. Ha azonban a végrendel­kező a tanú vagy hozzátarto­zója részére is juttatott vala­mit, mégis érvényes az okirat, ha a végrendelkezésnél —azo­kon kívül — még két tanú működött közre. Az írásbeli magánvégrendelet hatályát nem szünteti meg, ha az ok­irat a végrendelkező akaratán kívülálló okból megsemmisül, vagy egyébként nem található meg. Ha az írásbeli végrende­let az örökhagyó birtokában maradt és nem került elő, el­lenkezőjének bizonyításáig azt kell feltételezni, hogy az örök­hagyó azt megsemmisítette. 9 Mikor lehet az örökséget visszautas! tani? Az örökös az öröklés meg­nyílta után az örökséget visz- szautasíthatja. Az államot, mint törvényes örököst az örökség visszautasításának jo­ga nem illeti meg. Az örökös külön is vissza­utasíthatja: a) az olyan vagyontárgy öröklését, amely meghaladja a személyi, illetőleg magántulaj­donban tartható vagyontár­gyak körét, vagy mértékét; b) a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá­tartozó berendezés, felszerelé­si tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklését, ha nem foglalkozik hivatássze­rűen mezőgazdasági termelés­sel. A feltételhez vagy időhöz kötött, a megszorítással tett, valamint a meg nem engedett részleges visszautasítás ér­vénytelen. Ha az örökös az öröklés megnyílta után a visszautasí­tás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemondott, az örök­séget többé nem utasíthatja vissza. A visszautasítás jogáról való lemondás a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél tett be­jelentéssel történik. A visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokba véte­lét, vagy a hagyatékra vo­natkozó egyéb olyan cselek­ményt is„ amelyből az örö­kösnek az örökség elfogadását jelző" kétségtelen akarata ki­tűnik. Lemondásnak minősül az is, ha az örökös a közjegy­ző által bármely érdekelt ké­relmére kitűzött határidő alatt nem tesz az örökséget visszautasító nyilatkozatot. 9 Melyik időszak keresete alapján állapítják meg az öreg­ségi nyugdíj összegét? Az öregségi nyugdíj össze­gének a megállapításánál több időszak keresete közül lehet választani. Egyes időszakokat hivatalból vesznek figyelem­be, más időszakot csak akkor, ha a nyugdíjigénylő azt kéri. Főszabályként, illetőleg, ha az igénylő másik időszak fi­gyelembevételét nem kéri, az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül az igénylőre legkedvezőbb há­rom naptári év alatt a főfog­lalkozás keretében elért kere­set havi átlaga alapján álla­pítják meg. Az említett öt nap­tári év közül az igénylő szá­mára legkedvezőbb három naptári év alatt a főfoglalko­zás keretében elért kereset havi átlaga alapján állapítják meg. Az említett öt naptári év közül olyan három naptári év vehető figyelembe, amelyben az igénylőnek naptári éven­Tíz nap rendeletéiből A kiskereskedelmi nyílt árusítású üzlet és gyógyszertár pénzügyi támogatásáról a 26/1978. (XI. 9.) PM. rende­let intézkedik, amely a Ma­gyar Közlöny november 9-1 77. számában jelent^ meg. Az exportált ruházati ter­mékek árkülönbözetének el­számolásáról ugyanitt jelent meg a 27/1978. (XI. 9.) PM. rendelkezés. A külföldre utazásról és az útlevelekről a Magyar Köz­löny 78. számában (megjelent november 10.) olvashatják az érdekeltek az .1978. évi 20. törvényerejű rendeletet, az 53/1978. (XI. 10.) MT. rendelet és a 6 1978. (XI. 10.) PM. ren_ delkezást. A nyugdíjügyviteli eljárási utasítás kiegészítéséről. mó­dosításáról a Tb. Főig. uta­sítását a Társadalombiztosítá­si Közlöny 9. számából is­merhetik meg az érdekeltek A munkahelyi büfék étel­forgalma után igényelhető ár­kiegészítésről a Kereskedelmi Értesítő 30. számában jelent meg egy fontos közlemény. A belkereskedelmi szakér­tők jegyzékéről ugyanitt je­lent meg tájékoztatás. Az őszi mezőgazdasági mun­kában részt vevő diákok és katonák étkezési hozzájárulá­sának elszámolásáról, az őszi csúcsforgalommal kapcsolatos tennivalókról, a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Értesítő 24. száma tartalmaz közle­ményt. Az újítók, feltalálók erköl­csi elismeréséről ugyancsak a MÉM. Értesítő 24. számában találnak az érdekeltek eliga­zítást ként legalább 180 naptári nap­ra és a három évben ösz- szesen legalább 730 naptári napra keresete volt. Mezőgaz­dasági szövetkezeti tagnál a három naptári évbe olyan év számítható be, amelyben a fér­fi legalább 150, a nő 100 mun­kanapot teljesített. Ha az igénylőnek a nyugdí­jazását megelőző öt naptári év között — az említett felté­telek hiányában — nincs fi­gyelembe vehető három éve, vagy az számára kedvezőbb, a nyugdíj összegét a nyugdíja­zás évét megelőző negyedik naptári év első napjától a nyugdíj megállapításáig terje­dő időben elért kereset havi átlaga alapján állapítják meg, ha ez alatt az idő alatt van legalább 730 napi keresete, il­letőleg a mezőgazdasági szö­vetkezeti tagnak legalább 300, nőnek 200 munkanapja. Olyan esetben pedig, ami­kor nem lehet figyelembe venni az említett egyik idő­tartam alatti keresetet sem, mert az előírt feltételek az igénylőnél hiányoznak, vagy a keresetre vonat­kozó adatok nem állapít­hatók meg megnyugtatóan, a nyugdíj összegét az igény­lő munkáltatójánál az utolsó munkakörének megfelelő mun­kakörben a nyugdíj megálla­pítását megelőző hónapban foglalkoztatottaknak az év vé­gi részesedés és a jutalom nél­küli átlagos keresete alapján állapítják meg. Ha az utolsó munkakör figyelembevétele — az igénylő előző foglalkozásai­ra tekintettel — nem meg­nyugtató, a társadalombiztosí­tási bizottság a nyugdíj össze­gét a korábban betöltött és az igénylőre jellemző munka­körben a nyugdíjazását meg­előző hónapban annál a mun­káltatónál (hasonló munkálta­tónál) foglalkoztatottaknak az év végi részesedés és a juta­lom nélküli átlagos keresete alapján is megállapíthatja, amelynél a reá jellemző mun­kakörben utoljára dolgozott. A havi átlagkereset kiszámí­tásában elektronikus számító­gép segít. Gépi úton választ­ják ki az öt év közül a legked­vezőbb három évet is. Dr. M. J. ELTARTÁS, JÁRADÉK, ÖRÖKSÉG Egyre kevesebb a szerződés ÜGYÉSZSÉGI VIZSGÁLATOK TAPASZTALATAI Az idős emberek ellátásu­kat, gondozásukat gyakran tartási, életjáradéki és öröklé­si szerződésekkel kívánjak biztosítani E szerződésekkel kapcsolatban tudni kell azt hogy a tartási szerződés alap­ján az egyik fél sem köteles a másik felet saját háztartásá­ban megfelelően eltartani. A tartási kötelezettség az élel­mezésen és ruháztatáson túl a gondozást a gyógyítást, az ápolást és az eltemettetést is magába foglalja, azt egyéb­ként a felek a szerződésben maguk határozzák meg, hogy mit tekintenek megfelelő el­tartásnak. Az életjáradéki szerződésben az eltartó meg­határozott pénzösszeg vagy termékmennyiség rendszeres szolgáltatására köteles e szer­ződési formában, tehát az el­tartó nem él együtt saját ház­tartásában az eltartottal. Az öröklési szerződéssel az örök­hagyó arra kötélén magát, hogy a vele szerződő felet tar­tás, vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Hatósági jóváhagyással E szerződésekkel kapcsolat­ban tudni kell, hogy azok ér­vényességéhez hatósági jóvá­hagyás szükséges. A szerződé­seket az eltartott, illetve az örökhagyó lakóhelye szerint illetékes városi tanács igaz­gatási osztályához, községek­ben a végrehajtó bizottság tit­kárához kell benyújtani. A jó­váhagyási eljárás során a ha­tóságoknak a helyszínen kell megvizsgálni a szerződő felek személyes körülményéit és azt, hogy a szerződés képes-e ren­deltetését betölteni. A jogsza­bállyal ellentétes vagy a ren­deltetés betöltésére alkalmat­lan szerződések jóváhagyását a hatóságoknak meg kell ta­gadni. Fontos társadalmi és jogpolitikai érdekek fűződnek ahhoz, hogy az államigazgatá­si szervek a szerződésekkel kapcsolatos tevékenységüket törvényesen lássák el, éppen ezért a tanácsok „szerződésiel­ügyelő” munkáját ügyészi vizsgálat ellénőrizte az elmúlt évben, majd az idei esztendő­ben is. A második, az 1978-as felmérés mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az érdekelt szervek megtették-e az ügyész­ségek által a korábban észlelt hiányosságok kiküszöbölésére a szükséges intézkedéseket. A vizsgálat szerint az utób­bi években fokozatosan csök­kent a tartási, életjáradéki és öröklési szerződések száma. Ennek oka feltehetően az élet- színvonal emelkedésében, va­lamint a szociális gondosko­dás, és a nyugdíjrendszer ál­talánossá válásában kereshe­tő. Az említett okok miatt ma­napsáig egyre kevesebben kényszerülnek arra, hogy éle­tük vége felé a már említett szerződések valamelyikével gondoskodjanak létfenntartá­sukról. Az utóbbi években egyébként a szerződési for­mák arányaiban is változások következtek be. Csökkent a tartási, és emelkedett — kü­lönösen a váci járásban — az öröklési szerződések száma. E jelenséget feltehetően az idő­közben bevezetett, tulajdon- szerzést korlátozó rendelkezé­sek magyarázzák. A benyújtott szerződések­kel kapcsolatban azt tapasz­talták az ügyészségek, hogy azok általában megfelelnek a jogszabályok előírásainak. A szerződések jelentős részét ügyvédek készítették, így ezek a megállapodások általában alakilag és tartalmilag is meg­feleltek a követelményeknek. Ugyanakkor az elmúlt évek­ben megszaporodott a hatósá­gi jóváhagyást megtagadó ha­tározatok száma. Ez arra utal, hogy a tanácsok kellő kritiká­val értékelik a jóváhagyásra benyújtott szerződéseket. Tisztázott körülmények A szerződések jóváhagyása előtt a személyi körülmények — már említett — vizsgálatá­ra több szempontból szükség van. Például ha a szerződésben >4 Legfelsőbb Bíróság elöntései Az agresszív apa A házaspár elvált és négy­éves kisfiúk közös megegye­zéssel az anyához került. Alig két hónappal később az apa pert indított azért, hogy a gyermeket nála helyezzék el. Ebben különböző okokat ho­zott fel annak bizonyítására, hogy a gyermek elhelyezése, gondozása nem megfelelő, to­vábbá elvált feleségének ud­varlója van, aki szintén a la­kásban tartózkodik. Törvé­nyességi óvásra az ügyben a Legfelsőbb Bíróság döntött, amely a keresetet elutasítot­ta. A határozat indoklása sze­rint a gyermek elhelyezésének megváltoztatását akkor lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és a gyermek fejlődése jelenlegi környeze­tében már nincs biztosítva. Ilyen perben mindig gondosan kell vizsgálni a gyermek ér­dekét és a döntésnél ezt kell fő szempontnak tekinteni. El­helyezésénél messzemenően az állandóságra kell törekedni. — A per adatai alapján megállapítható, hogy az egyezségkötés óta a kisfiú el­helyezésében lényeges válto­zás nem történt — hangzik tovább a határozat. — Az apa tudta, hogy az asszony há­rom műszakban dolgozik, s mindaddig, amíg munkahe­lyén, a tervezett átszervezés­sel, egy műszakba nem kerül, a gondozásban, nevelésben szülei segítségére van utalva. Azt is tudta, hogy volt fele­sége miképpen bánik a gyer­mekkel és ismerte az asszony emberi magatartását is. Az a körülmény, hogy a házasság felbontása után egy férfi ud­varolni kezdett neki, nem ró­ható terhére, mert nem álla­pítható meg, hogy ez a kap­csolat a gyermekre káros ha­tással volna. A szülők között most igen rossz a viszony, ami főképpen az apa agresszív vi­selkedésére vezethető vissza. Káros hatással van a gyer­mekre, akinek rossz pszichés állapotát valószínűleg ez okoz­ta. A kifogásolható apai ma­gatartás zavarja a gyermek fejlődését, ezért ezt a kisfiú érdeke ellen szóló körülmény­ként kell értékelni. Az igaz­ságügyi orvosszakértő véle­ménye szerint is a gyermek­nek — korára és az anyához való ragaszkodására tekintet­tel — jelenlegi elhelyezése kívánatos. A bizonytalan tulajdon Egy nyugdíjas eladta tanyá­ját és a mellette levő 13 hold- nyi ingatlanát, ami a telek­könyvben gyümölcsösnek van feltüntetve, de tulajdonképpen szántóföld. A vevő — saját kijelentése szerint is — tisztá­ban volt azzal, hogy ez utób­bit telekkönyvileg nem lehet nevére íratni. Kz új tulajdo­nos a vételár egy részét kifi­zette, a-többivel azonban adós maradt, mire az eladó a hát­ralékos összeg megfizetéséért pert indított ellene. Az alsó­fokú bíróságoknak a kerese­tet elutasító döntése ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a két íté­letet hatályon kívül helyezte és az ügyben új eljárást ren­delt el. A határozat Indoklása sze­rint a személyi földtulajdon­ról szóló rendeletek értelmé­ben állampolgárok belterüle­ten legfeljebb 417 négyszögöl­nyi, zárt kertben pedig 1668 négyszögöl nagyságú földte­rületet szerezhetnek. Ezenkí­vül magánszemélyek vétel, ajándékozás vagy csere útján mező- és erdőgazdasági ingat­lan tulajdonjogához csak a területileg illetékes földhiva­tal engedélyével juthatnak. — Ebben az esetben a fe­leknek az a megállapodása, amely a mintegy 13 katasztrá- lis hold mezőgazdasági ren­deltetésű földterület tulajdon­jogának átruházására irá­nyult, jogszabályi rendelke­zésekbe ütközött, és így sem­mis. Ilyenkor a bíróságnak a felek jogviszonyát hivatalból kell rendeznie, és gondoskod­nia kell a szerződéskötés előtt fennálló helyzet visszaállításá­ról. Amennyiben erre nincs mód, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő idő­re hatálytalanná nyilvánítja, és az összeg visszatérítéséről, illetve az államnak juttatásá­ról intézkedik. Ezért a perről az ügyészséget értesíteni kö­teles. Végül a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra: a felek szer­ződésének alapjául szolgáló mezőgazdasági ingatlanok azonosságát és tulajdoni hely­zetét az eljárt bíróságok nem állapították meg. Viszont az iratok mellől hiányoznak az ingatlannyilvántartási adatok, és így nem lehet tudni, hogy a tizenhárom holdnyi mező- gazdasági ingatlan kinek a tulajdonában áll, mert adat van arra, hogy egy szövetke­zet használja. ingatlan szerepel, úgy vizsgál-' ni kell az ingatlan tulajdon­jogát, mivel előfordult, hogy az eltartásra szoruló szernéiy ezzel kapcsolatban tévedett. A tévedés leggyakrabban, olyan formáiban jelentkezett, hogy a szerződést kötni kívánó sze­mély a megjelölt ingatlannak nem, vagy csak részben volt tulajdonosa. A tartási és élet- járadéki szerződések esetében, annak a személynek, aki a szerződés alapján valamejy ingatlan tulajdonjogát meg­szerezni kívánja, hatósági igazolást kell beszerezni. Eb­ből az igazolásból annak kell kitűnni, hogy az érdekelt fél ingatlanszerzési korlátozás alá esik-e vagy sem. A sze­mélyi körülmények tisztázá­sának más szempontból is sze­repe van, amit a következő példa is bizonyít: Adott esetben az elsőfokon eljáró hatáság a szerződés jó­váhagyását megtagadta. A ■ másodfokon eljáró szerv egyetértett a jóváhagyás meg­tagadásával, és a benyújtott fellebbezést elutasította. A jó­váhagyás megtagadása, illetve a fellebbezés elutasítása amiatt történt, mert az eltar­tott a szerződéskötést követő negyedik napon meghalt As eltartóknak az az állítása, hogy tartási kötelezettségüket már korábban is teljesítették, nem volt bizonyítható, ezért a ha­tóság a szerződést nem hagyta jóvá. Elmulasztott ellenőrzések A hatóságoknak azonban nemcsak a szerződések jóvá­hagyásával kapcsolatban van­nak teendőik, hanem azok el­lenőrzésével is. A rendelkezé­sek előírják, hogy a szerződé­sekről nyilvántartást kell ve­zetni, továbbá fel kell jegyez­ni az ellenőrzések időpontját és megállapításait. Az ellen­őrzések során szerzett tapasz­talatokról szükség esetén a* ügyészt értesíteni kell. a pol­gári per vagy a büntető eljá­rás lefolytatása végett. Az ügyészségek 1977. évi vizsgálataik során megállapí­tottak, hogy a tanácsok sok szerződés ellenőrzését mu­lasztották el, s bár kisebb arányban, ugyanezt tapasztal­ták az idei kontrollvizsgálatoa is Az érdekelteit több helyen az ellenőrzések létszámhiány­nyal, betegséggel, vagy az ügy­intéző személyében bekövet­kezett változással magyarázták a mulasztásokat Másutt a nagy munkateher, gyakorlat­lanság vagy hiányos jogsza­bályismeret volt az indok. Ha­sonló magyarázatot adtak a ta­nácsi dolgozók a szerződések jóváhagyásakor jelentkező ügyintézési késedelemre is. Az ügyészségek ugyanakkor azt is megállapították, hogy a hatóságok tevékenységére nem a mulasztások a jellemzők. Monoron például a vizsgálat szerint az ügyintézés példasze­rűen gyors, a nyilvántartások pontosak és áttekinthetőek. Ugyancsak kedvezőek voltak az ügyészségek tapasztalatai Dunakeszin is, ahol a koráb­ban észlelt hiányosságokat tel­jes mértékben kiküszöbölték. Á teljesség kedvéért azonban azt is meg kell állapítani, hogy az ügyészek tapasztalatai nem minden esetben voltak kedvezőek, mivel a feltárt hi­bák kijavítása mindeddig el­maradt. Fi gyei meztetés a hiányokra Az ügyészségi vizsgálatok úgy összegezhetők, hogy a vizsgált szervek érdemi tevé­kenysége lényegét tekintve megtelő, a törvényességi kö­vetelményeknek. A vizsgálatok azonban több vonatkozásban hiányosságokat és mulasztáso­kat is feltártak, amelyek fel­számolására az ügyészségek a figyelmet felhívták, illetve a szükséges ügyészi intézkedé­seket megtették. Dr. Varga Emil

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom