Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

V. ÉVFOLYAM, £67. SZÁM 1978. NOVEMBER 12., VASÁRNAP Alapos kiválasztás, jé eredmény Mindkét tagozatra elegendő jelentkező Tervszerűen fejlődő állattenyésztés Új istállót építenek A terveknek megfelelően fejlesztették az állatenyésztési ágazatot a Szilasmenti Ter­melőszövetkezetben. A két év­vel ezelőtti egyesüléskor szám­ba vették a gondokat s meg­határozták a feladatokat. A szarvasmarha-állomány tbc-mentesitési tervét tavaly júliusiban készítették el s az év végére Nagytarcsán már minden állat egészséges volt. Az idén augusztusban a csö­möri istállókból is elkerültek az utolsó fertőzött állatok s azt szeretnék, hogy jövőre, a második félévben már telje­sen mentesített állománnyal folytathassák a tenyésztést. A baromfinevelők idei ter­melési tervük 90 százalékát már augusztus végére teljesí­tették, 173 ezer Tetra B na­poscsibét ^neveltek fel, 163 ezer tyúkot értékesítettek, s több mint 4 millió 300 ezer tojást adtak el. A juhászat sem maradt el terveitől, s az idén még ezer pecsenyebárányt visznek piac­ra. A gödöllői juhászatban 260 jerkebárányt hagytak meg anyajuhállományuk pótlására. A távlati fejlesztési elképze­lésekben szerepel egy tehén- istálló építése. Kiállítás a KKSVSV-ben Higiéniai témájú komplex kiállítást nyitnak meg a Kö­zép-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalatnál hétfőn, november 13-án, délután négy órakor. Ugyanerről a témáról tart előadást dr. Weidl József körzeti főorvos. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából kitüntetésben, el­ismerésben részesültek a járás és a város sportaktívái. Az OTSH elnöke által ado­mányozott Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést kapta Vári Zoltán, az ikladi Ipari Műszergyár dolgozója. Elnöki dicséretben részesült Tóth Jó- szef, a 202-es Szakmunkás- képző Intézet tanára, a Pest megyei Sporthivatal emlékpla­kettjét Csiba József, lapunk tudósítója és Adóm József, a KISZ járási bizottságának munkatársa érdemelte ki. A sportaktívák közül jutalom­ban részesült Szántai Béla, a járási labdarúgó-szövetség tagja, Visy György, a Túrái Vörös Meteor sportkör elnöke, dr. Nacsa János, a városi kis­pályás labdarúgó-bajnokság szervező bizottságának elnöke, Fehérvári Ferenc, a járási labdarúgó-szövetség tagja, Sári István, a gödöllői termé­szetbarát kör elnökségi tagja, Mikus Pál, a kézilabda-szövet­ség elnökhelyettese, Bajnóczi András, a Zsámboki Tsz SK elnöke, Kovács Sándor, a Vác- szentlászlói Tsz SK elnöke és Kucsa Tamás, a Veresegyházi KSK elnöke. Rendben zajlott le a városi kispályások ünnep utáni for­dulója. Meglepetéssel a Város- gazdálkodás szolgált a Vadgaz­daság legyőzésével. A Járási Hivatal nagy gólarányú ve­reséget szenvedett. Erre ugyan felkészültek, mert a csapat nem tudott teljes létszámmal kiállni, de ä sport­becsület úgy kívánja, hogy ilyenkor is pályára lépjenek. Szokatlanul sok gólt kapott a HTÜ, amely az idei bajnok­ságban remekül játszik és már az is szokatlan, hogy hat gólra az ellenfél hárommal válaszoljon. A Ganz ebben az idényben még csak egyszer győzött, pedig hányszor ve­zették az első félidőben, saj­nálkozott intézőjük. Ügy lát­szik, az állóképességgel van baj. Egy forduló van még Ha némely gyereket nem is, a szülőket annál inkább fog­lalkoztatja az általános iskolá­ból rövidesen kikerülő Lányuk, fiúk jövője. Ebben a hónap­ban, amikor az iskolák a szo­kásosnál is jobban a pálya- választásra irányítják a fi,gyei­met, a szülők alaposabban megismerhetik a középfokú oktatási intézményeket, azo­kat a lehetőségeket, amelyek­kel az ott végzett ifjú számol­hat. Nyomtatott tájékoztató A gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakkö­zépiskola, noha mindkét ta­gozatra elegendő jelentkező akad, ezekben a hetekben többféle módszerrel igyekszik minél szélesebb körben meg­ismertetni iskolájukat a to- vábbtanulóflckai. Ez annál is A város és a járás népi el­lenőrei közül is többen része­sültek elismerésben. A Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság emlékplakettjét kapta Pecze Ferenc, a Galgávídéke Áfész túrái ABC-áruhózának vezetője. Jutalmat kapott: Csuha Ferenc és ifj. Szalontól Pál a vácszentlászlói Zöld­mező Termelőszövetkezet dol­gozója, Horváth Józsefné, a gödöllői 1-es számú napközi otthonos óvoda óvónője, Kodó Miklósné, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem munkaügyi osztályának dolgozója, Kön- czöl János, a Galgavidéke Áfész bagi iparcikkboltjának vezetője, Oláh János, a Gö­döllői Gépgyár dolgozója, Pól- lay Béla, a gödöllői városi ta­nács adócsoportjának vezetője, Szentesi Gyuláné, a városi-já­rási egészségügyi osztály szo­ciálpolitikai előadója, Visy József, a túrái általános is­kola gazdasági előadója, Ma­gyar Endre, erdőkertesi és Pó­lyák Lajos gödöllői nyugdíja­sok. A jutalmazottak mind rég­óta népi ellenőrök, többségük 1959-ben vállalta a fontos tár­sadalmi megbízatást. hátra, a már biztos bajnok HTÜ mögött még lehet vál­tozás. Eredmények: a II. osztály­ban (az I. osztályúak, mint ismeretes, már korábban be­fejezték) : HTÜ—Pedagógus 6—3, Szilasmenti—Vegyesipar 4—2, Ganz Szb—Járási Hiva­tal 11—1, Elektromos—Ganz 4—2, Vadgazdaság—Városgaz­dálkodás 0—4, MEMMI—István köz 2—1. A II. osztályúak állása 1. HTÜ 11 9 2 — 35-13 20 2. MÉMMI 12 7 1 4 52-33 15 3. Szilasmenti 11 7 — 4 34-27 14 4. Vadgazd. 11 6 2 3 2G-26 14 5. Vegyip. Sz. 11 5 3 3 35-19 13 6. Járási Hív. 11 5 3 3 40-34 13 7. Elektromos 11 5 2 4 28-36 12 8. Ganz szb 11 5 1 5 47-29 11 9. István köz 11 5 — 6 29-23 10 10. Pedagógus 11 4 í 6 36-33 9 11. KKMV 11 2 2 7 16-34 6 12. Városgazd. 11 2 1 8 24-49 5 13. Ganz 11 1 10 18-44 Cs. 2 inkább időszerű, mert ismétel­ten előfordul, hogy valaiki nem tudva az iskoláról, máshová jelentkezett. Az intézmény ta­nárai elmennek az általános is­kolák szülői értekezletére, s nyomtatott tájékoztatókat is szétküldenek a községekbe. Az informálást elősegítendő be­szélgettünk Heltai Miklós Gá­bor igazgatóval, a máriabes- .nyői szép környezetben álló iskola életéről, terveikről és az újdonságokról A gödöllői gimnáziumból egyetemre jelentkezők évek óta jó esélyekkel indulnak a versengésben. Ez nemcsak a tanári kar munkáját dicséri, hanem az alapos kiválasztást is. Mivel a fölvehetőnél töb­ben jelentkeznek, igényesek, érvényesíthetik a legtöbb kö­vetelményt, a jó tanulmányi eredményt. Ugyanez áll az óvónőjelöltekre is, akiknél ter­mészetesen nem tekinthetnek el a j ó énekhangtól sem. Nem valami nagy az iskola épülete, ehhez képest megle­pően sokféle képzési formával és számtalan, a tantárgyakkal kapcsolatos vagy azoktól füg­getlen szakkörrel .találkozha­tunk. Az általános tantervű osztályok mellett angol, né­met és matematika tagozatos is van. Jövőre, a fakultatív .rendszer bevezetésével ma­gyarból, történelemből és mű­szaki rajzból is áttérnek az emelt szintű képzésre. Ha ele­gendő a jelentkező, speciális osztályokat is indítanak, ame­lyekben heti nyolc órában an­golt és oroszt tanítanának. Képzőművészet Ha már szót ejtettünk a fa­kultatív képzésről, említsük meg, az újszerű forrna általá­nos érvényű, tehát más isko­lákban is így lesz. Lényege: a középiskola első és második Pólyák Ferenc matkópusztai fafaragóművészt sokan isme­rik az országban. A napokban láthattuk a televízióban, hall­hattuk a rádióban. Ott volt a Havannában tartott Világifjú­sági Találkozón, mint a ma­gyar ifjúság kulturális delegá­ciójának tagja. A hévízgyörki asszonykórus és Pólyák Ferenc között a múlt évben szövődött barát­ság. A kórus tagjai 1977 augusztusában Kecskeméten szerepeltek az országos nép­zenei találkozón. Pólyák Fe­renc itt hallotta éneküket, megkereste és meghívta őket: — Jöjjenek el a tanyámra. Töltsünk együt egy délutánt. Ismerkedjünk meg, barátkoz­zunk össze. A meghívott asszonyok cso­dálkoztak. — Miért pontosan minket hív a művész — kér­dezgették —, hiszen rajtunk kívül most Kecskeméten leg­alább kétezer énekes van. Három találkozás Végül elfogadták a szíves invitálást és férjükkel együtt kimentek Pólyák Ferenc mat­kópusztai tanyájára. Dalukat messzire vitte a szél. Érződött, hogy a Galga menti dalok otthon vannak a kecskeméti tanyavilágban is. Újra és újra elénekelték a népdalt, egészen képzést kap, ezzel is szeretnék elérni, hogy a harmadik osz­tályba, amikor már szakosod­nak, valamennyi diák lehető­leg egyenlő esélyekkel érkez­zen. Végezetül a járulékos dol­gokról, amelyek azonban kap­csolódnak az oktatásihoz, befo­lyásolják, erősítik, elmélyítik, színesítik, árnyalják a meg­szerzett tudást, az elsajátított ismereteket. A tantárgyakhoz kötődő szakkörökön kívül fo­to-, KRESZ-, honismereti kör szolgálja a tanulókat és az oktató-nevelő munkát. Élénk az ódon falak között a képző­művészen élet. Rendszeresen részt vesznek az alkotó ifjúság megyei pályázaton, általában eredményesen. Két kórusuk is mind többször hallat miagá­ról, sokszor énekelnek városi ünnepségeken, rendezvényeken is. A diákok segítségével Irodalmi színpaduk a Mó- ricz-évfordulóra készülődve a nagy író két egyfelvonásosát tanulja be, az egyik a Magya­rosan, a másak Mint a mező­nek virágai. Felújítják a ta­valy sikerrel bemutatott Tűvé- tevőket is. Mert így szokás, mi is a vé­gére hagytuk a sportot. Fiú és leány futócsapatuk a területi bajnokságból feljutott a me­gyeibe. Sikeresen szerepelnek kézilabdázóik is. Az idei tan­év elejére, a diákok segítségé­vel, a salakos kézilabdapálya mellett elkészült a bitumenes, rendbehozták az öltözőt és a fürdőt, ezzel még jobb körül­ményeket teremtettek a test­neveléshez és a sportoláshoz. K. addig, amíg a házigazda és a felesége, meg az édesanyja is meg nem tanulta a hévízgyör­ki nótát: — Tanyán, tanyán, tanyán van szállásom ... A művész — hálából a megtanult dalért — a fafara­gás műhelytitkaiba avatta be vendégeit. Nótázás közben baltája alól kikerült a Kun­paraszt feje, aztán a faszobor aljába vésődött a felirat: — A hévízgyörki asszonyoknak, Pó­lyák — 1977. A szobrot az asszonyok hazahozták és most a hévízgyörki November 21. Művelődési Házat díszíti. Ez volt az első találkozás. Az idén tavasszal újabb kecske­méti szereplésre és újabb ta­lálkozásra került sor. A harmadikat vasárnap tar­tották. Ezt már nem Kecske­méten, nem Matkópusztán, hanem Hévízgyörkön, a mű­velődési házban. Az asszony­kórus és a férjek nagy izga­lommal várták a művészt, a kedves barátot. Pólyák Ferenc úgy ült le a megterített asztalhoz, mint aki hazaérkezett. Nyoma sem volt az ilyen összejövetelek kezdeti feszélyezettségének, a félszegségnek, a baráti össze­jövetelt családias hangulat övezte. A művész csak Feri volt, s ő is keresztnevükön szólította vendéglátóit. Az első Kitüntetés sportolóknak, népi ellenőröknek SPORT —SPORT —SPORT— SPORT — SPORT Városi kispályás bajnokság A HTÜ már első osztályában mindenki azonos Pólyák Ferenc Hévízgyörkön Fába faragott nóta, Versag Járdaépítés társadalmi munkában Grenyó Pál (elöl) és Szeverényi Gyula ássa az árkot az Ady Endre utcában. Gránt Aladár kőműves (középen) rakja a járdalapokat a Tarcsi úton. Tasnádi Károly (baloldalt) és Kovács András a homokágyat igazítja. A szerző felvételei A legutóbbi két esztendőben nem akadt Versegen olyan községi gondokkal foglalkozó nyilvános fórum — 1/ulugyű- lés, népfrontest, tanácsülés, vezetők találkozója klubokkal —, amelyen ne esett volna szó járdaépítésről, illetve bizo­nyos szakaszok felújításának szükségességéről. A legnagyobb gondot a Kossuth utca jobb oldalán hiányzó járda jelentette, itt ugyanis az út szélén kellett járniuk a gyalogosoknak és az iskolásoknak. Veszélyessé­ge abban rejlett, hogy éppen ezen a részen, a régi iskola közelében kanyarodik az út­test csaknem kilencvenfokos szögben. Az autósok egy része pedig nem tiszteli sem a lakott területet, sem a kanyart. November 5-re és 6-ra tár­sadalmi munkát szerveztek a hiányzó járda helyének kiala­kítására és a kőlapok lefekte­tésére. Ezzel egyidejűleg az Ady Endre utcában és a Tar­csi úton is megmozdult a la­kosság. Igaz, az Ady Endre utcában már volt járda, de a posta oldalán megsüllyedt, mivel a sáros, latyakos időben az autók ráhajtottak. Növelte az itt lakók gondjait az a kö­rülmény, hogy a másik olda­lon levő házak magasabban állnak, az utca a posta felől lejtett, árok nem volt. A Tar­csi úton a nemrégen épült há­zak lakói taposták a sarat, itt is szükség volt az árok mélyí­tésére. A társadalmimunka-akció sikeresnek bizonyult, az erre­felé lakók egy emberként fog­tak csákányt, lapátot, s elké­szítették a járdákat. Külön kell szólnunk a községi KISZ- szervezet tagjairól, akik az utóbbi időben minden község­fejlesztési munkából kiveszik részüket. Az óvoda udvarán irtották a gazt, az elburján­zott bokrokat, s most pedig a kőlapok és a homok szállítását vállalták magukra. Bene Mihály barátság szavak után Kubára, a Világ­ifjúsági Találkozóra terelő­dött a szó. Mint a testvérek A kubai emberekkel gyorsan megbarátkoztam — mondja Pólyák Ferenc. — Amikor a negyvenfokos hő­ségben jókora baltámmal kezdtem a faragást, megálltak mellettem a sétáló kubaiak. Percek alatt sok százan vettek körül és őszinte érdeklődéssel figyelték a munkámat. A balta éle zizegve, szikrázva szórta a forgácsokat, és amikor három­négy órás Remény munkával kifaragtam a kubai forradal­már portréját, ütemesen zen­gett a kiáltás spanyolul, an­golul: Éljen a magyar—kubai barátság! Nyolc szobrot készítettem, s ezek a szobrok a különböző parkokban, tereken hirdetik a két nép barátságát. Jártam kubai családoknál is. Kedves­ségükre, nyíltságukra nincs jelző, amint azt is nehéz len­ne jelzőkkel kifejezni, milyen szeretettel beszélnek rólunk, magyarokról és a szocialista tábor más népeiről, akiket testvérként emlegetnek. Ök mélyebben, jobban érzik az internacionalizmust, hozzájuk közel Van Amerika, s így köz­vetlenebb számukra az impe­rializmus veszélye. Megismerkednek az asz- szonyok a tengerrel, a kubaiak zenéjével, táncaik ritmikus szépségével. Hajnal hasad, amikor búcsúznak a beszélge­tők. Kora reggel Pólyák Fe­renc Bankó Gáborék padlásá­ra hordja a kukoricát. — Mintha otthon lennék — mondja, amikor az aranylóan sárga csöveket kiönti a zsák­ból. Aztán előkerül a hű barát, a balta. Vaigel Gáborék por­táján kidöntött, jó harminc­mázsás, hatalmas ecetfát talál a művész. Faragni kezd. Hom­lokán nyoma sincs az izzadt­ságnak, szemében az átbeszél­getett éjszaka fáradtságának. Éneklő, daloló arcokat farag a fába. Delet harangoznak, amikor abbahagyja a munkát. Májusban újra — Emléket akarok hagyni Hévízgyörknek,. a hévízgyörki asszonyoknak. Most kevés az időm, hogy bevégezzem, amit elkezdtem. A Nótafát — így nevezi a leendő szobrot — majd tavasszal befejezem. Em­léke lesz ez a fa a Galga völ­gyében daloló asszonyoknak. Szavai nyomán megszületik a terv. Májusban, amikor a hévíz­györki asszonykórus fennállá­sának tizedik évfordulóját ün­nepük, felállítják a fába vér sett Nótafát a művelődési ház udvarán, hogy sokáig hirdesse a művész és a hévizgyörkiek barátságát, az éneklő asszonyi hangok tisztaságát, a népdalok és a népművészet örök szépsé­gét. Fercsik Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom