Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
1978. NOVEMBER 12., VASÁRNAP %MHap Zsebpénz, munka, fizetés Mi Beszel, ha felnősz? A véletlen úgy hozta, hogy Ráckeve felé a HÉV-en VII. és VIII. osztályosokkal utaztam. Ahogy rá akartam gyújtani, az egyik fiú előkapott egy külföldi gyártmányú, s feltehetően több száz forintba kerülő gázöngyújtót és tüzet adott. — Talán te is dohányzol? — kérdeztem. Szabadkozott, hogy nem, amit aztán a mellette ülő barátja is megerősített. — Kié az öngyújtó? — Most már az enyém. A keresztapámé volt, de megtetszett, elkértem és nekem adta. Nem hiszem, hogy ha netán kedvet is kapnék hozzá, nekem futná ilyen drága gázöngyújtóra .,. Ráckevén az általános iskolában és az Ady Endre gimnáziumban arról faggattam néhány fiatalt, hogy milyen szeretje van életükben a pénznek, az anyagi javaknak. Mitől függ, hogy milyen szakmát, pályát, hivatást választanak? Az általános iskola VII— VIII. osztályosai éppen pénzkereső foglalatosságot űztek; fűszerpaprikát szedtek az Aranykalász Téeszben. Pénzkereseti forrás? — Nem a munkáért járó pénz, hanem a gyakorlati fizikai munka a fontos — mondta Tóth Mihályné, az iskola igazgatója. — Csak ez kevés. Egy évben mindössze öt nap jut rá. De én az elfoglalt szülőket sem hibáztatom, hogy nem szoktatják rendszeres munkára gyermekeiket. Ügy nem is lehet megszerettetni 1 a munkát, hogy reggel, kiadják, majd délután ezt meg ezt csináld meg. Ott kellene lenni mellettük, s közben nagy hozzáértéssel magyarázni, rávezetni őket a hasznos tevékenység szépségeire. A vállalatoknak, üzemeknek, gazdaságoknak kellene megteremteniük a lehetőséget. A jelenlegi gyakorlat alapján félő, hogy a gyerekek a munkát nem alkotásnak, hanem pénz- kereseti forrásnak fogják tekinteni. Pető Mónika, Jakab László és Szabó Sándor a VI/A osztály tanulói. Jól öltözött, szép arcú, tiszta tekintetű, értelmes gyerekek. Beszélgetésünk során kiderült, hogy a pénz értékével, szerepével még nincsenek tisztában. — Mennyi volt eddig a legnagyobb összeg, amit kaptál a szüléidtől? — kérdeztem a fiútól. — Száz forint. Kirándulásra vittem magammal. — Elköltötted? — De el ám — vágta rá büszkén. Laci még nem döntötte el, hogy mi lesz, ha majd felnő. Szabó Sanyinak viszont már határozott elképzelése van. Futballista, vagy erdész szeretne lenni. — Mit gondolsz, jól keresnek a labdarúgók? Kérdőn nézett. — Nem tudom... Azt hiszem, hogy igen, de engem nem érdekel a pénz. Mónika is döntött már, legalábbis egyelőre. — Az Ady gimnáziumba megyek, majd egyetemre és orvos leszek — mondta határozottan. — Van-e gazdag gyerek az osztályotokban ? Rövid gondolkodás után Szabó Sanyi válaszolt, hogy van. Nem sokkal gazdagabbak a szülei, mint az övé vagy a többieké, de azt a fiút autóval hozzák az iskolába és viszik haza. S erre bizony nagyon büszke, de — Sanyi úgy tudja —, senki sem irigyli. Szégyelli az autót Az autó a gimnazistákkal folytatott beszélgetésben szintén szóba került. A negyedikesek között ugyancsak van egy fiú, akit gyakran hoznak és visznek kocsival. Ez a fiú azonban ezzel egyáltalán nem büszkélkedik, sőt szívesebben jár gyalog a többiekkel. Négy — érettségire készülő — dióknak ugyanazokat a kérdéseket tettem fel. A válaszok azonban csak egy-két esetben hasonlítottak. Gulyás Ágnes ráckevei, a szülei pedagógusok. Mészáros László kiskunlacházi, az édesanyja adminisztrátor, az édesapja motorszerelő. Gálos Zsuzsa áporkai, s az édesanyja háztartásbeli, az édesapja téesz-nyugdíjas. Bóka Péter Szigetcsépről jár a ráckevei gimnáziumba. Az édesapja jogász volt, de mór meghalt. Az édesanyja pedagógus. — Kapnak-e otthon rendszeresen zsebpénzt? — hangzott az első kérdés. Gulyás Ágnes: — Havi ellátmányt kapok, aminek a nagysága a várható kiadásoktól függ. Átlag 200 forint szokott lenni, s ebből fizetem az újságot, az édességet, a diszkót, a napi apró-cseprő kiadásokat. Az első két évben gyakran előfordult, hogy néhány nap alatt elköltöttem, s aztán pótlást kértem. De nem kaptam. Mészáros László: — Hétvégeken szoktam egy húszast kérni és kapni. A diszkóra kell. De van vésztartalékom is, általában 900—1000 forint a megtakarított pénzem. Gálos Zsuzsa: — Minden nyáron dolgozom, s amit keresek, igyekszem az egész évre beosztani. Az idén másfél hónapig a kiskunlacházi tanácsnál adminisztrátoroskod. tam és 3000 forintot kerestem. Bóka Péter: — Tavaly félévtől kapok rendszeresen heti 50 forintot. Kólára, buszra, újságra és a diszkóra költőm. Ha válogathatnának — Ha az egyik napról a másikra a szükségleteik szerint válogathatnának az anyagi javakból, akkor mit választanának? Gulyás Ágnes: — Először egy saját garzont, aztán kocsit, majd rengeteget utaznék, bejárnám a világot. Mészáros László: — Kocsit szeretnék. Szeretem a jó zenét, van is egy magnóin, de kellene egy tökéletes lemezjátszó. A Balaton partján egy hétvégi ház sem lenne rossz... Gálos Zsuzsa: — Nem választanék semmit. Van egy nagy lakásunk, kocsink is. Hétvégi ház nem kell, mert most is a Duna partján lakunk. Bóka Péter: — Megköny- nyíteném az életet; hazavinnék egy automata mosógépet, robotgépet, s választanék egy vízmelletti telket víkendház- zal. — Ha csak egy kívánságuk teljesülhetne, mi lenne az? Gulyás Ágnes: — Kapásból az jutott eszembe, hogy vegyenek fel a főiskolára. De ha( csak egyről lehet szó, akkor inkább valami nagyobbat kívánnék. Talán azt, hogy legyen béke az egész világon. Mészáros László: — Nekem most a továbbtanulás a legfontosabb, ezért tehát vegyenek fel az egyetemre. Gálos Zsuzsa: — Szeretnék utazni, az egzotikus tájakat bejárni. Bóka Péter: — Ne legyek beteg. Ha ugyanis egészséges vagyok, akkor mindent elérhetek, amit csak akarok. — Milyen pályát, hivatási választottak? Mi befolyásolta a döntésüket? Gulyás Ágnes: — Történelem—magyar szakos tanár szeretnék lenni. A szüleim példája van előttem, bár az édesapám pici korom óta lebeszélne, ha tudna. Másnak nem is tudom magam elképzelni. Tudom, hogy a pedagógusok nem tartoznak, a legjobban keresők közé, de ez nem érdekel. Mészáros László: — Az ELTE magyar—angol szakát szeretném elvégezni. De hogy tanár leszek-e, nem tudom, még nem döntöttem. Az angol nyelvet nagyon szeretem. Gólos Zsuzsa: — Én is az ELTÉ-re, de a természettudományi kar matematika—fizika tanári szakára fogok jelentkezni. Középiskolában szeretnék dolgozni. Ott már többet tudnak a diákok és magasabb szinten is kell tanítani, mint általános iskolában. Bóka Péter: — Vállalati jogtanácsos leszek, ha sikerül. Az apám is az volt, s nagy örömmel, mindig szívesen dolgozott. Gazdagok, gyárosok — Ha gazdag vállalkozók, mondjuk gyárosok lehetnének, vállalnák-e? Gulyás Ágnes: — Én nem. Egy gyáros, még ha akarna, akkor sem tudna igazán becsületes lenni, hiszen mások munkájából szerzi a jövedelmét. Mészáros László: — Ha módom lenne rá, én nem utasítanám vissza. De ezért nem mennék el külföldre. Itt a legjobb élni. Gálos Zsuzsa: — Nem lennék gyáros és semmiféle kapitalista. Jómódú szeretnék lenni, de ezt itthon becsületes munkával is el tudom érni. Bóka Péter: — Én sem lennék kapitalista, kiváló szakember szeretnék lenni Érdemes Kovács Sándornak, a IV/B-sek osztályfőnökének a tapasztalatait, véleményét meghallgatni. — A gyerekek nem annak alapján értékelik egymást, hogy melyik szülőnek van több mindene. A legfontosabb felszerelése mindenkinek megvan. Az osztályban az számít, hogy ki milyen aktív. Jó a közösségi szellem. A jeles tanulókat nem tartják strébernek, hanem a szorgalmukért, tudásukért becsülik őket. A pénz szerepe azonban már koránt sem ilyen örvendetes. A szülők egymással vetélkednek. Könnyen és viszonylag sok zsebpénzt adnak. A gyerekek többsége a kirándulásokon többet költ mint én. Mondtam is a szülőknek, hogy nem így kell, de úgy vélekednek, ha a mások gyerekének van pénze, akkor legyen az övének is. A diákjaink életében azonban nincs olyan nagy szerepe a pénznek, mint a szüléikében. Nem is becsülik annyira. Sokan választották, illetve választják a pedagógus pályát, azt is tudva, hogy nem ez a legjövedelmezőbb pálya. A diákkorban a kívánság szerint kapott zsebpénznek tehát van kedvező hatása is; a pénz nem a vágyálmuk, hiszen van belőle. De nem örülnék annak sem, ha könnyelműek lennének, ha a pénzt semmire sem tartanák, hiszen a munka egyik értékmérője éppen a pénz. De azért jobb, ha elsősorban nem ezt az értékmérőt, hanem a hasznos munkát becsülik, szeretik ... Szente Pál Program — öt évre Vízitelep a tagságnak Tavaly ősszel a pünkösdfürdői növényháztól másfél kilométerre bérelt az Óbuda Tsz 23 ezer négyzetméternyi területet, azzal a céllal, hogy ezen a helyen vízitelepet hoznak létre és faiskolát telepítenek. A tsz vezetősége a beruházás előkészítésével és a kivitelezéssel a KISZ-szervezetet bízta meg. / Az öt évre szóló program már elkészült. E szerint gondnoki lakást, tizenöt személyes faházat, csónakházat, kabinsort, fürdőt és sportpályákat létesítenek. Természetesen felújítják a meglévő házat is. Az idén társadalmi munkában körülbelül 85 ezer forint értékű anyagot építettek be. Elkészítették a telep elektromos hálózatát, kutat fúrtak, szigetelték a meglévő épület tetőzetét, zárakat szereltek rá és köréje térvilágítást készítettek. Ezeken kívül elvégzik a durva terep- rendezést is. Jövőre az ideinél nagyobb összeg áll a KISZ-esek rendelkezésére, így hozzáláthatnak a drágább beruházások kivitelezéséhez. Aktivitásukon is múlik, hogy a csaknem hétezer dolgozót számláló Óbuda Tsz tagsága milyen hamar veheti igénybe a hangulatosnak ígérkező vízitelepet. Már hagyomány Plakett a sokgyermekes édesanyáknak A helyi hagyomány szerint Szentendrén december egy napját az idősek ünnepévé nyilvánították. Minden évben ekkor köszönik meg. a munkában megfáradtak hétköznapi, becsületes tetteit, állítják a fiatalok elé példaképnek azokat a szülőket, édesanyákat, akik hét-tíz gyermeket is felneveltek. Bálint Ildikó grafikusművész a sokgyermekes édesanyáknak már készíti f.z ajándék fémplaketteket, a 600 idős szentendrei megünnepléséről és megvendégeléséről pedig a helybeli üzemek gondoskodnak. Gázellátásiéi a parkosításig Eredmények és tervek Diósdon Diósdon az elmúlt évben — ahogyan a tanács idei költségvetési és fejlesztési tervében megállapították — szép sikereket értek el az építőmunkában, s ez a társadalmi összefogásnak is köszönhető. Két foglalkoztatóteremmel, ebédlővel bővítették például az óvodát. A lakosság jelentős értékű társadalmi munkája tette lehetővé, hogy a bővítés 1 millió 600 ezer forintból megvalósuljon. így — igaz, az óvodában ma is több a gyerek, mint a hely — csak tizenegy felvételi kérelmet kellett elutasítani. Az idei kommunális beruházások tervezésénél is számítottak a lakosság aktivitására — ugyanakkor egyrészt az elmúlt években végzett munkálatokra felvett hitelek visszafizetése, másrészt a tervezett lakótelep programtervének készítési üteme behatárolta a lehetőségeket. Az ez évi kommunális beruházások elsősorban a közvilágítás korszerűsítésére, javítására, parkosításra irányultak. Összhangban A lehetőségeket és a határokat a költségvetési és fejlesztési tervben így fogalmazták meg: a fő célkitűzéseket „a lakossági szükséglet és a népgazdaság teherbíró képességevei összhangban álló anyagi lehetőségek határozzák meg.'' Ez azt is jelenti, hogy a településfejlesztés, a kommunális beruházások területén szép sikerekről és megvalósításra váró feladatokról egyaránt beszámolhatunk. Igen jó például az úthálózat: a majd harmincnégy kilométerből az ötöt közelíti a betonút, hat az az aszfaltozott, tizenöt a ma- kadám és csak nyolc kilométer az egyéb, a földutak hosz- sza. A nagyközséget harmincHús, hurka, kolbász Negyvenezer sertést dolgoznak fel egy év alatt a Március 15. Tsz húsfeldolgozó üzemében, Hernádon. Kétszázhatvan vagon húst értékesítenek, s emellett még heti 140 mázsa hurka és kolbász is készül. Barcza Zsolt felvétele egy kilométer hosszú vízveze- teKrendszer hálózza be. A település a számára jelentős pénzösszeget tízéves visz- szafizetésre .felvett kölcsönből bocsátotta a gyár rendelkezésére. Már megkezdték a lakosság igényeinek felmérését: a hálózat kialakítását azon a területen kezdik el, ahol legtöbb a jelentkező. A vezetékes gáz a lakótelepi otthonok számára is nagyobb komfortot nyújt: jelenleg egyedi olajkályhákkal fűtenek. Feladatok sora Ha viszont az elmaradásról beszélünk, meg kell említenünk, hogy a csatornarendszer — az MuM-lakótelep területéhez kapcsolódva — csak három kilométer hosszú, a derítőrendszer máris túlterhelt. Megoldást az érdi regionális szennyvízelvezető rendszer kiépítése jelentene. Vagy például: a nagyközségnek van ugyan 1674 négyzetméter parkterülete, de nincs egyetlen-játszótere sem. Az utóbbi gondot részben megoldja, ha az Ifjúság utca és a 70-es út közötti terület rendezése, parkosítása befejeződik. Az Óbuda Tsz az év végére vállalta a munkálatok befejezését; az erre szánt 962 ezer forint egy részéből játszóteret is kialakítanak itt. A terület további fásítását társadalmi munkával, a következő évben szeretnék elvégezni — a csöppségek, kisdiákok tavasszal, nyáron tehát már esztétikus környezetet vehetnek birtokukba. Meisel Zoltánná, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának titkára, amikor a legfontosabb fejlesztési, kommunális feladatokról kérdezem, kapásból sorolja: csatornázás, útjavítás, iskolabővítés, bölcsődeépítés, vendéglátó- egység létesítése, a gázellátás megoldása, a villanyhálózat korszerűsítése. Új lámpák Az eredmények ellenére van hát gond bőven. Igaz — a fentieken kívül — a villanyhálózat korszerűsítéséért is tettek valamit az idén: hétszázezer forintért négyszáz méter vezetéket építettek, húsz új közvilágítási lámpát helyeztek el, egyre korszerűbb a világítás a település centrumában. P. Sz. E. Egészségünk érdekében, a környezetszennyeződésen kívül, legtöbbet talán a hízásról beszélünk. (Finoman testsúlynövekedésnek, -gyarapodásnak mondjuk.) Igen, mert kedves polgártársak, honfitársak, vásárlók, fogyasztók, olvasók és nem olvasók : az utóbbi években, sőt évtizedekben, erősen kövéredünk, súlygyarapodunk — és ez egyéni és nemzetgazdasági szempontból káros. Ezt persze mindnyájan tudjuk, s ennek tudatában hízunk, súlynövekedünk. Hogy mi ennek az oka? Ezt is tudjuk, azért csak ideírom: a jólét és a kényelemszeretet. Szeretünk sokat — és jót — enni, és nem szeretünk sokat mozogni. Mármost: a két ok közül az elsőnek, a jólétnek, örülni lehet és örülünk is, erről tehát fölösleges volna beszélni, a másiknak, a kényelemszeretetnek már nem örülünk, erről tehát nem fölösleges, hanem éppen hogy szükséges beszélni. Mindjárt le is szögezhetjük, hoay e káros tulajdonság kifejlődéséhez nagyban hozzájárult a modern technika. Régen a háziasszony teknő- ben mosott, kézzel, lúggal, ma ezt a munkát a mosógép végzi. A mosógép tehát a háziasszonyt hizlalja. De a televízió is hizlal — jobban, mint a mozi. Az autó is hizlal. A porszívó is. Csoda-e hát, ha — a fiatalokat nem számítva — alig látni mostanában karcsú nőt és férfit? Ez az állapot a súlygya- rapodottak jó részének — egészségi, hiúsági stb. okból — nem tetszik, ki így, ki úgy harcol a tübb- letsúly ellen, gyak gyakran méredz- kedik. Soha nem fogyott annyi szobamérleg Magyar- országon, mint az utóbbi években. Hogy mit lehetne tenni e súly-os csapás ellen? Nehéz kérdés. Mert a fogyókúrareceptek nem sokat — szintté semmit sem segítenek. Hiába eszik valaki csak amerikai mogyorót, csak főtt tojást, csak túrót — napokig, hetekig — ha fogy is, később visszaszöknek a hűséghez szokott kilók. Tudniillik, a kevesetevés szokásának felvételéhez: lemondás, áldozat szükségetetik. Kinek van ehhez kedve, ereje? Ne higgyük el, amit a kövérek mondanak, nevezetesen, hogy ők alig esznek, és mégis sokat mutat a mérleg. A levegő nem hizlal. Véleményem szerint egyetlen megoldás segítene: sürgősen kitalálni olyan szobamérleget, amely — ha ráállnák — beszél. Megmondja a súlyt. De mást is mond. Nyolcvan kilónál figyelmeztet: „Ha ön kevesebb, mint 180 centiméter, vigyázzon! Kezdje el a fogyást! Tartson gyümölcsnapokat!” Ha a súlyára kíváncsi nyolcvanöt kilós, feddően szóljon: „Ejnye, ejnye, mért szereti any- nyira a hasát? Többet kocogjon! Tartson koplalónapokat!” Kilenc- venen felül a hang mérgesen mondja: „Nem szép magától, hogy nem törődik az egészségével! Infarktust akar kapni?” Egy mázsánál ugorjon föl egy kar, és üssön a megátalkodott kövér fejére. Fürtös Gusztáv Jogv óLurarecept
