Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
4 1978. OKTOBER 8., VASÁRNAP Módszerük a meggyőzés GONDOLATOK A SZAKSZERVEZETEK KÖZMŰVELŐDÉSI FELADATAIRÓL | Az utóbbi időben mind több szó esik mindennapjaink i kulturális, közművelődési feladatairól. A párt- és kor- i mányhatározatok'ban, a közművelődési törvényben § megfogalmazottak lassan kezdenek realizálódni. Meg- ! valósításukban kiemelkedő a szakszervezetek szerepe, | hiszen munkatársaik ismerik _ legjobban a vállalatok, | üzemek kulturális igényeit és lehetőségeit. Ezekről be- = szélgettün-k Gölöncsér Dánielnéval, a Szakszervezetek = Pest megyei Tanácsának titkárával.' Az olvasó népért Megkezdődött a mozgalom második országos konferenciája — A vitában felszólalt Sarlós Istvái _ Majd tíz év eredményeit, társadalmunk különböző ré- i tegeiben ható, országossá vált mozgalom mérlegét von- I ják meg Az olvasó névért mozgalom második országos | konferenciáján. Szombaton az Olimpia szállóban mag- ! kezdődött tanácskozáson párt- és társadalmi szerveze- I íek, kulturális intézmények képviselői, írók, pedagógusok | mondták ki hozzászólásaikban az összefoglaló követ- | keztetést: a mozgalom jól szolgálja a párt és a kor- | mány közművelődési határozatának végrehajtását, s a | hibák lenyesegetése biztosíthatja a megújulást, az egyé- | ni kezdeményezések születését. | Az elnökségben foglalt helyet Sarlós István, az MSZMP | Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Or- 1 szágós Tanácsának főtitkára, Orbán László, az Országos | Közművelődési Tanács elnöke, Garai Gábor, a Magyar ! Írók Szövetségének főtitkára. Molnár Béla, a Hazafias 1 Népfront Országos Tanácsának titkára és Boros Sán- = dór kulturális miniszterhelyettes. A munkásmozgalmi hagyományok folytatása A Három esztendeje készítette el a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa közművelődési Intézkedési tervét, melyben 19®0-ig fogalmazták meg feladataikat. Milyenek a tapasz, tálatok most, nagyjából félidőben? — A terv 1980-ig szól. de természetesen nem állhatunk meg egy dátumnál. A hosszú, folyamatos, kitartó munkánknak még csak az elején vagyunk. Eddigi legfőbb eredményünknek azt tartjuk, hogy a megye ipari és mező- gazdasági üzemeiben, vállalatainál, intézményeiben elkészültek a helyi közművelődési programok, így tervszerűbbé vált ez a tevékenység. Tavaly sorra alakultak a vállalati közművelődési bizottságok, melyekben a gazdasági vezetés, a párt-, a KISZ- és a szakszervezet koordinálni tudja munkáját. A bizottságok feladata a közművelődés tárgyi és személyi feltételeinek megteremtése is. A Ez sikerül? — Nem mindig. Legnehezebb : megfelelő képzettségű szakembert találni. önálló közművelődési előadónak így nem tudnak rátermett munkatársat alkalmazni, olyanokat neveznek ki, akik addig egészen más munkakörben dolgoztak. Ök pedig, tisztelet a kivételnek, nemcsak szakmai tudásnak, hanem gyakran megfelelő lelkesedésnek is híjjával vannak. A vállalati szociális-kulturális alap jó részét a szociális juttatásokra, elsősorban a közétkeztetésre költik. Kulturális célokra kevesebb jut, ráadásul ezek növekvő anyagi igénye miatt á tartalmi munkának legfeljebb szánvonalát lehet tartani, nem bővíteni. A Hogyan lehetne ezen változtatni? — Jól bevált gyakorlat, hogy az üzemek kapcsolatot keresnek a lakóterület művelődési intézményeivel. Közös fenntartásra is van sok jó példa, és a vállalatok több helyen bizonyos meoénási szerepet is töltenek be azért, hogy saját kulturális tevékenységük lehetőségeit megsokszorozza. Ez így elméletileg megfelelő is lenne. A Elméletileg? — Gyakori, hogy a vállalat a pénz átutalásával a gondot is áttestálja az adott művelődési házra. Annak munkatársai pedig nem ismerik, nem ismerhetik kellően az üzem speciális körülményeit, főbb gazdasági céljait, dolgozóinak érdeklődését. Kulturális programsémákat adnak, melyek még brigádvállalásokra is ráhúzhatok, erre később még visszatérek. Az ilyen, nem túl szerencsés együttműködésen változtatni keli. A vállalatok közművelődési bizottságainak alapos felméréssel, a konkrét igényeknek, a hely adottságainak figyelembevételével a pénz mellé pontos tájékoztatást is kell adniuk a kulturális intézményeknek: erre és erre van szükségünk ahhoz, hogy ezekkel és ezekkel az emberekkel,*ilyen és ilyen céljainkat elérjük. Ugyanakkor a művelődési házak nagyobb propagandával szervezzék rendezvényeiket, és próbálják azokat magukba az üzemekbe elvinni. A Mit segíthetnek ebben a szakszervezetek? — Mindaz, amit előbb elmondtam, érvényes a szak- szervezeti bizottságokra. Kiemelt feladatuk a munkásművelődés segítése, fogalmazhatom úgy is, a munkások művelődési érdekeinek védelme, támogatása. Ennek egyik része. hogy felderítik azokat a módszereket, lehetőségeket, amelyekre a meglevő anyagiakat az eddiginél tervszerűbben lehet beosztani. Nagy előrelépést tapasztaltunk a szakszervezetek általános képzést segítő, szervező munkájában. Pest megyében is gond, hogy igen sokan nem végezték el az általános iskolát. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók politikai és szakmai képzésének előfeltétele az alapiskola. Ezt jól tudják a szakszervezetek, a választott tisztségviselők, elsősorban a bizalmiak, ök már eddig is sokat tettek és tesznek azért, hogy külön-külön is megkeresve az embereket, okos szóval igyekezzenek meggyőzni őket a tanulás szükségességéről. Ehhez kialakultak új módszerek, elsősorban szakszervezeti kezdeményezésre. O Melyek a leginkább említésre méltóak ezek közül? — Sok vitát váltott ki annak idején a televízió és a rádió Mindenki Iskolája, Sokan úgy gondolták, az akció célja kizárólag a vizsga. Véleményünk az volt. hogy elsődleges a tanulás iránti érdeklődés felkeltése. Ezért például a Csepel Autógyárban, a Dunai Hőerőmű Vállalatnál úgynevezett konzultációs központot alakítottunk ki. Itt az érdeklődők, tanulni vágyók megkaphatják a Mindenki Iskolájához szükséges tankönyveket, felszereléseket. Magnetofon, televízió és nem utolsó sorban előadó segíti felkészülésüket. Vácott, a dolgozók szakközépiskolája vetélkedőt kezdeményezett, szintén a Mindenki Iskolája tankönyveire alapozva. A város üzemeitől csaknem száz szocialista brigád vett részt a versenyen. A Azóta bebizonyosodott, hogy követendő kezdeményezések. — Tisztában vagyunk vele, olyannyira, hogy az ilyen, az ismeretek felújítására, a tanulási kedv növelésére alkalmas konzultációs központok számát gyarapítani kívánjuk. Erre megfelelő anyagiak is rendelkezésünkre állnak. Pályázatot hirdettünk, és örömmel tapasztaltuk, hogy nemcsak szakszervezeti intézmények jelentkeztek, hanem például % a váci művelődési központ is szívesen fogadna ilyen tanulási műhelyt. A Az SZMT az Idén a megye több nagyüzemében, mintegy 25 ezer dolgozóra kiterjedő vizsgálatot folytatott, a szocialista munkamozgalmaknak, a szocialista brigádok közösségi nevelő hatásának felmérésére. Milyen tapasztalatokat szereztek a közművelődés berkeiben? — A vizsgálat egyik célja az volt. hegy az általánosítható, jó tapasztalatokat, jó kezdeményezéseket kiemeljük, és minél szélesebb körben terjesszük. Felmérésünk során megállapítottuk, hogy a brigádvállalások kulturális részének is — a többi felajánláshoz hasonlóan — egyénre szabottnak kell lennie. Mindenkinek érdeklődése, tehetsége, képessége és képzettsége alapján kell feladatot adni, elkerülve az egyéniséget szürkítő, túikollektivizált vállalásokat. A A kulturális munkának milyen fórumai, lehetőségei a a. kultak ki? — A vizsgálatokból az is kiderült, szükséges lenne változtatni bizonyos megrögződött szemléleteken. A szocialista brigádok kulturális vállalásai gyakran sémaszerűek, régi, jól bevált formákra hagyatkoznak. Ezek a bevált lehetőségek nem is rosszak, de szükség van új módszerekre. Elsősorban az úgynevezett kiscsoportokra gondolok. Egy üzem szocialista brigádjainak azonos érdeklődésű tagjai fognak össze, klubokat, szakköröket alakítanak. Vannak könyvbarátok, kertápolók, méhészkedők. Sajnálatos, hogy ezeket a csoportokat néhol úgy értékelik, mint kiválást a brigádból, Ismételten1 hangsúlyozni kell, hogy az egyéniség önmegvalósítása nem függhet brigádkeretektől, különösen nem egy esetleg szabványsze- rűen készült brigádvállalás kereteitől. Éppen ezért kell a terveket egyre inkább egyéni vállalásokra építeni. Andai György Bevezetőjében a mozgalom születésénél bábáskodó nagy elődökre, Darvas Józsefre, Lengyel Józsefre és Veres Péterre emlékezett Fábián Zoltán a Magyar írók Szövetségének titkára. Az előadó emlékeztetett az első, öt évvel ezelőtt Nyíregyházán megrendezett országos konferencia óta elért eredményekre. Röpülj páva! Két kicsi ponttal — 104:102 arányban — találta csak jobbnak a zsűri a Röpülj páva! népművészeti vetélkedő első döntőjében a rábaköziek műsorát, mint azt az összeállítást, amellyel a Pest megyei németek léptek a kamerák elé. Így aztán még bőven van remény, hogy e döntés dacára, a közönség utólagos szavazatainak jóvoltából, továbbjuthatnak a mi kedves solymári, nagybörzsönyi, ceglédberceli és soroksári dalosaink, táncosaink. Ám ha e továbbjutásnak — ne adja a páva! — mégsem örvendhetnénk, azért így is bőven van ók a büszkélke- désre, mert amit a szűkebb országrészünk képviseletében dobogóra lépett művészcsoport pénteken este produkált, az igazán méltó a legőszintébb elismerésre is. Mint a versengés hivatalos bírálói mondták: ebben a javarészt óbajor nyelven előadott műsorban egyszerre volt jelen az ünneA fejlődés minden társadalmi osztálynál és rétegnél bizonyítható, amit az is tükröz, hogy a rendszeresen olvasók száma 55—60 százalékra tehető. Ha lehet, az olvasómozgalom az ifjúság körében még a felnőtteknél is átütőbb sikert hozott. — Az olvasó népért mozgalom a felszabadulás előtti faTV-FIGYELŐ pélyesség meg a dévajság, és e kettős töltetű mulatozást szép emberek szép mozgással vitték véghez. Pilisvörösvár. Bizony hosz- szan csóváltuk a fejünket a péntek esti Tv-híradó egyik rövidke képsora után, amely a most elkészült pilisvörösvá- ri szárazvakolatgyár furcsa históriájáról számolt be. Hogyne, hisz* nem másról esett szó ebben a híradásban, mint arról, hogy egyszerűen nem kell a vevőknek az olcsóbb és tartósabb — amúgy osztrák licenc alapján gyártott — burkolóanyag, mert túlságosan kevés forintot kémek érte. A régebbi — amely fele annyira sem jó és hármad addig sem tart —, az viszont kell, mert a magasabb ár miatt, úgymond, jobban kalkulálható. Hát így fest ez a vakolatügy, s hogy meddig fest majd lusi olvasóköri és munka mozgalmi könyvtárak hagy« mányainak is folytatója mondotta délutáni felszólalt sában Sarlós István. — A c sem eltérő, hiszen akkor i most is a közösség szellem ségét kifejező könyveket ajár lünk, várva, hogy az olvai önmaga kiteljesítésére, gyárt pítására hasznosítsa az érti keket, s terjesztőjévé válje a tudásnak, a haíadó gond< latoknak. A Hazafias Népfront fóti kára beszéde további részébe néhány közoktatási és közmí velődési kérdésről szólt. Han{ súlyozta például, hogy sehol ( semmikor sem szabad meger gtcdnii az irodalom és a tör ténelem oktatás jelentőségé nek lebecsülését. A Hazafias Népfront Onszí gos Tanácsa által rendezett I országos konferencia szombí ti munkája Fábián Zolfá összefoglalójával zárult. M vitával folytatódik a tanács kozás. így, arra bizony nemcsak pilisvörösváriak, hanem mo: már az egész ország is kivár esi. Mert azt még minden d< bozgazda megérti, hogy nei öröm az, ha valami drága — de hogy éppen az legyen baj, ha egyet s mást vékc nyabb bukszából is ki leh< fizetni... Itt bizony már meg áll az ész, legalábbis a kalku lációk dolgában járatlan átla gos értelem. Duna Tsz. Ugyancsak pér teken este szerezhettünk tu domást a Duna Tsz cigán dolgozóinak lakásügyeirö amelyek — Kiss P. László, közös gazdaság elnöke szé molt be erről — az utóbl időben egyre kedvezőbbe alakulnák. Egyrészt az í. munkásszálláson is találta nekik helyet, másrészt me kölcsönnel segíti őket a ts; Az egyik ilyen közpénzen vei lakásba a kamera is ellátoga tott, s amilyen kedves, olya; megnyugtató volt az elénk tá ruló kép ... Akácz László JUBILEUMI ESZTENDŐ Vásárhelyi Őszi Tárlat Negyedszázados jubileumát ünnepli a Vásárhelyi Őszi Tárlat, amelyet mindig ilyenkor októberben rendeznek. E hónapra esik a város felszabadulásának évfordulója is. A mostani jubileum alkalmából — a ma, vasárnap megnyíló tárlat előtt — szombaton tudományos tanácskozást rendezett a hódmezővásárhelyi tanács művelődésügyi osztálya, a TIT városi szervezete és a Tornyai János Múzeum. Ez alkalommal. Holler Lászlónénak, a városi tanács elnökhelyettesének bevezetője után nyolc előadás hangzott el. Elsőként dr. Dömötör János, múzeumigazgató tekintetté át a Vásárhelyi Őszi Tárlatok történetét, majd dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója e tárlatok és a felszabadulás utáni képzőművészetünk kapcsolatát elemezte, D. Fehér Zsuzsa dr. pedig a művészetpolitika tükrében vizsgálta. Képzőművészetünk társadalmi megítélésének új vonásait vetette egybe a Vásárhelyi Őszi Tárlattal dr. Bereczky Loránd művészettörténész, az MSZMP Központi Bizottságának politikai munkatársa, A továbbiakban négy művészettörténész mondotta el kiselőadását, elsőként dr. Losonci Miklós, lapunk műkritikusa (Nemzeti hagyomány, és egyetemesség a Vásárhelyi őszi Tárlatok tükrében), majd Tas- nádi Attila, (Emberábrázolás a vásárhelyi művészetben), dr. Kratochwill Ferencné (A Vásárhelyi Őszi Tárlatok és a kritika), dr. Egri Mária (Szolnoki művészet —"vásárhelyi művészet). A tanácskozás — mint a témák is mutatják — messze túlnőtt helyi jelentőségén, s a képzőművészeti élet számos időszerű kérdését érintette és jelentős fórumául szolgált A XXV. Vásárhelyi őszi Tárlat ma, vasárnap déli 12 órakor nyílik meg ünnepélyesen a Tornyai János Múzeum kiállítótermeiben. Megnyitó beszédet mond dr. Boros Sándor kulturális miniszter- helyettes, majd a Tomyai-plakettet és a munka- jutalmakat adja át dr. Csatordai Antal, a városi tanács elnöke. Az alábbiakban két részletet közlünk dr. Losonci Miklósnak szombaton elhangzott előadásából. Nemzeti hagyomány és egyetemesség A z emberiségnek, a jövő Európá- jának a képzőművészetben is korszerű magyarság-önarcképünkre van szüksége. Amit a világ vár, megegyezik népi, nemzeti céljainkkal, melyek nem a partikuláris elszigeteltség, hanem a kontinentális mérték irányába fejlődnek. Az alföldiség nem lehet kuriózum; képzművésze- tünk egyik lényege, de maga az álföl- diség fogalma változik. Ritkul a petrencés rúd Mártély és Dömsöd környékén, elbúcsúzott a sok lovacska nemcsak Nagy László versében, Orosz János, Kondor Béla képein, hanem a valóságban is, mely új motívumokkal tárulkozik fel a festő képzelete előtt. Aki ezt a haladási irányt nem veszi számba, aki nem forrást őriz, hanem nosztalgiát dédelget, az szükségtelenül és fölöslegesen lemarad. Az a kritikus, aki ostorozza Vásárhely eredményeit; jóvátehetetlenül téved és kárt okoz, de aki „itt és most” nem érez alkotó türelmetlenséget, aki nem serkenti, gyorsítja lehetőségeit, az menthetetlenül süllyed, érték alatti kategóriába vész, elfelejtődik. Művésznek és művelődéspolitikának egyaránt gyakorolnia kell ezt a dialektikus módszert, me'y a minőségi értékrend alapján, korszerűség és hagyomány jegyében érleli a társadalom igazságtartalmú új szépségét, a nemzeti karakter és az egyetemesség jegyében. Vásárhely számottevő örökségénél csak küldetése nagyobb. Nem mindegy, hogy mit tükrözünk. Fölösleges olyan mozzanatoknál időzni, melynek vizuális leltára kész. Csont- váry cédrusa népmeséink égig érő fáját is összegezte, ma már képi szentenciának értelmezett látomásában. Ezzel a közeggel nincs többé teendőnk. Ady, Tornyai gémes- kút-riadalma is a múlté, Móricz birkaitató válúja, Tornyai Jussa szintén. E drámák éppen korunk humanizmusa révén elégiákká oldódtak, s Endre Béla bölcsője se sír többé, hanem a holnap ígérete. Ha körülnézünk a haza szellemi tartományaiban, szinte minden rögöt megszentelt a gondolat. Vásárhely utcái azzal az éles ragyogással közelítenek felénk, ahogy Kohán György megálmodta, és Kispest Nagy Balogh János eszményeivel bővül tovább, Kecskemét Kodály érintette hely, a Balatont Egry ma- gasztosította, s lassan nem marad egy szöglet, egy zsombék, mely nemcsak önmagában létezik, hanem egy kép, vers, szonáta forrásaként, Mégis van még felfedezni való, akad még teendő egy tiszta lelkü- Iettel vállalt krónikás realizmusnak. Sok, túl sok a szentendrei, váci, vásárhelyi kép. Ha valaki a fákat, teheneket, emberi sorsokat óhajtja művészi kategóriává fokozni, keresse azt Nyirpazonyban, Makádon, érintse azt, ami még érintetlen. Szönyit Zebegény lendítette. Nagytőke, Kórószentgyörgy, Majosháza is keresi festőit. Tévedés a csomópontokon gyülekezni, az egyetemes ség parcellázása a kor igénye, kép zőművészetünk kartográfiája mű vekkel készül a teljességre. Az ú század küszöbére vizuális kultú ránk nagy teljesítménye lehetne, h- megtörténne a hazai táj mindéi alapegységének részletes ábrázolása 5 ehhez a festői topográfiához : művelődéspolitika és a társadalon adna művészettörténeti elemzései alapuló megbízatást. ★ A komplexitást gyakorolja a vá sárhelyi művészet egésze, mel; nem korlátozódik egy helyre, eg stílusirányzatra sem. Innen lendül Patay László és Kondor Béla. Vá sárhely mágnes. Vecsési Sándor, Ba zsonyi Arany, Pál Gyula, Lakato József, Cs. Nagy András, Szurcsil János bátmonostori, kurdi, szatmár csekei, váci motívumok alapján vá lik a vásárhelyi nagyrealizmus ro konává.'s a hatvani táj- és portré biennálé a vásárhelyi osztódás ú hajtása. Amikor számbavesszük Vásárhel; hivatását és kincsét, előre is nézünk. Ügy válhat a holnap képzőművészeti iskolájává, ha fokozza a: összehasonlító vizsgálódást gondola ti és stiláris értelemben is. Vázolja a mi időnket, hétköznapjaink pontos képi koreográfiáját. A társadalom igenis kérje, hogy festői szobrászi, grafikai értelmezések szülessenek a diákszüretelőkről, útépítő katonákról, hétvégi nyaralói« idilliéiről, albérletekről, putrikról és összkomfortról, a Fantó gyár égéséről, gránát-sebezte arcokról, kukoricásból fölhorgadó víztoronyról, múltról és jelenről. Főleg jelenről. A búzatáblák felett nemcsak madár kering, hanem távvezeték lágy hidjai ringanak. Béke és feszültség, ipar terjeszkedik a mezőkön. Éreztetni, érzékeltetni ezt a metamorfózist, megtisztelő kötelességünk. A festő nem térhet ki ezen látvány elől. Bő témaforrást jelent életünk gazdag valósága, s ha ennek külalakját számbaveszi örökségünk és a világ vizuális kultúrájának eredményeit, akkor a mű nemcsak a jelent, hanem a jövőt szolgálja. Miközben gyönyörködtet, tudatot épít, maradandóvá is válik egyúttal.
