Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
1978. OKTÓBER 8., VASÁRNAP Háromszög a Duna mentén Dunakeszi — és a szomszéd nagyközségek A század húszas-harmincas éveiben, ahogyan a munkás- mozgalom története számon- tartja, a munkásegyesületek találkozóhelyei, táborai a Dunakeszi Műhelyteleptől Felső- gödig helyezkedtek el a Duna partján. Ha ezekre az egyesületekre emlékezünk, elsősorban a gödi Fészek jut eszünkbe, de arra is gondolhatunk, hogy az akkori összekötő kapocs szinte előlegezi a települések mára egyre szorosabbá váló együttműködését, közös gazdasági, politikai, szociálisegészségügyi, kulturális munkáját. Fejlődő településcsoport Dunakeszi, a várossá lett huszonötezer lakosú település, valamint Göd és Főt nagyközségek a főváros körül kialakult gyűrűbe, a IV. agglomerációs csoportba tartoznak. E településcsoport egyike a legdinamikusabban fejlődőknek. Központja Dunakeszi, amelynek lakossága az ezredfordulóra várhatóan több mint harmincháromezerre nő. A város keresőképes lakosságának mintegy fele a fővárosban dolgozik — ugyanakkor ipari üzemeiben — a konzervgyárban, házgyárban, a Mechanikai Laborban, Talajjavító Vállalatnál — mintegy háromezer bejárót foglalkoztat A speciális szakmákban számos fővárosi, ceglédi munkás dolgozik itt, érkeznek az üzemekbe Vácról, kevesebben Csornádról. A legtöbben Fótról és Gödről. Az utóbbi nagyközséggel közút és vasút, az előbbivel közút köti össze. Többek között a jó közlekedési lehetőségek is indokolják, segítik a három település egyre hatékonyabb együttműködését. A közös munka évekkel ezelőtt kezdődött, Dunakeszi vákell, ami már megvalósult. A dunakeszi városi tanácson Metykó Gyuláné tanácselnökhelyettes sorolja az eredményeket, a lehetőségeket. A gödi Fészekre emlékező rendezvénysorozaton például rendszeresen részt vesznek a dunakesziek is, a városi zeneiskola kihelyezett tagozatán gödi gyerekek ismerkednek a muzsikával. A dunakeszi gimnáziumban és a szakmunkás- képző intézetben sem csak a város diákjai, leendő szakmunkásai tanulnak. A közelmúltban Dunakeszin a megyei tanács támogatásával megalakult a Családi és Társadalmi Eseményeket Szervező Iroda a gödiek és a fótiak számára is. Munkája azonban csak a következő időszakban válhat igazán eredményessé. Az egészségügyi, kereskedelmi ellátás, a szolgáltatások terén Dunakeszi maga is gondokkal küzd. Ennek ellenére a szakorvosi rendeléseken a fóti betegeket is fogadják — s tervezik a rendelőintézet bővítését. A Duna-narti lakótelepen épülő 2400 négyzetméter alapterületű áruház 1980- tól a környékbelieket is ellátja élelmiszerrel, iparcikkel, ruházati termékekkel. S az ellátás, szolgáltatás másik oldala: a helyi és helyközi autóbuszjáratok menetrendjét úgy alakítják ki, ahogyan az a fóti, gödi lakosoknak is legjobban megfelel. Jelentős eredmény, hogy Dunakeszi szennyvíztisztító rendszerét úgy építették: fogadhatja majd Főt és Göd szennyvízét is. Közös elképzelések A tanácselnök-helyettest a tervekről kérdezem. A város- központ kialakításáról beszél: ha a tervek megvalósulnak, ha a közös igényeket kielégítő intézmények ott csoportosulnak, akkor Szólhatunk a közös munka új feladatairól. Egy fontos problémát mégis kiemel: a kenyérellátás javításához szükséges lenne egy új kenyérgyár építése Dunakeszi és Fót között. Ahol pedig így, a közös gondokra figyelve terveznek, fogalmaznak, ott elhihetjük a megállapítást: a kapcsolat a három település között egyre gyümölcsözőbb. Szabó Ernő rossá válása csak meggyorsította a folyamatot Három éve a váci járási pártbizottság kezdeményezésére megalakult, s azóta folyamatosan egyezteti a feladatokat az agglomerációs koordinációs bizottság. Együttműködési megállapodás A folyamat tehát tavaly gyorsult fel; az együttműködés az elmúlt évben egyre több konkrét eredményt hozott. Tavaly Dunakeszi városközpont tervpályázatát úgy hirdették meg, hogy figyelmet fordítottak a vonzáskörzet igényeire is. E pályázat természetesen elsősorban a tennivalókat fogalmazta meg. A feladatok helyes meghatározásának is része volt abban, hogy ez év áprilisában Vác, a váci járás és Dunakeszi párt-végrehajtóbizottságai együttműködési megállapodást kötöttek. A megállapodásban rögzített feladatok tág teret adnak a cselekvésre. A bejárók műveltségi szintjének vizsgálata, e műveltségi szint emelése, a politikai ünnepek közös szervezése, a bejáró párttagok fokozottabb bekapcsolása a munkába — mind fontos feladat. A városok és a községek el-, illetve bejáró dolgozói érdekében szorosabb munkakapcsolatot kell kialakítani, fokozott figyelmet kell fordítani a tömegközlekedésre, a kereskedelemre. Eredmények — lehetőségek Az együttműködési megállapodás tehát még nagyobb lendületet adhat a Dunakeszi— Fót—Göd közötti kapcsolat fejlődésének. A feladatok mellett azonban arról is szólnunk Szentendrén és Pomázon Interpellációk nyomán: intézkedik a tanács Szentendrén a városi tanács ülésein élénk a vita, sokszor hangziiK el imerpeuáció. A kéréseket, javaslatokat a tanács alaposan megvizsgálja, ha mód van rá, teljesíti. Legutóbb Kertész István és Kubi- nyi Lászlóné tanácstagok járdaépítést sürgettek. Ennek nyomán már elkészült a Dimitrov utca mindkét oldalán a járda. A Stromfeld utcában éktelenkedő földet pedig elszállították. Dopsa István a belváros új forgalmi rendjének módosítását kérte. A számvizsgáló és a városfejlesztési bizottság nemrég foglalkozott az ötlettel, de úgy határozott, hogy a korábban kialakított forgalmi rend marad életben. A választópolgárok kérésére a tanács helyreállíttatta a Lenin úton a vízáteresztőt. Az Anna útra pedig kiszállíttatta a járdaszegélyt. Most már Trieber Márton tanácstagon a sor, ösztönözze az ott lakókat társadalmi munkára, hogy a 30—10 méteres szakaszon a lakosság rakja le a szegélykövet. Pomáz nagyközség Tanácsán mostanában sok szó esett a hátrányos helyzetű tanulók segítéséről. A legutóbbi tanácsülés határozott arról, hogy középiskolás tanulóknak ösztöndíj adományozható. Az anyagi támogatással elsősorban a település cigány fiataljait segítik. A tanács dönté-e szerint előnyben kell részesíteni azokat a tanulókat, akik tanulmányaikat főiskolákon, egyetemeken akarják folytatni. A megnövekedett tanulói létszám miatt Pomázon nem győzi a munkát a napközi otthon konyhája. A tanács kérésére a Pest rr“gyei Gyenmekés Ifjúságvédő Intézet vállalta, hogy naponta száz adag ebédet főz a pomázi iskolásoknak. Az étel helyszínre szállításáról a nagyközség tanácsa gondoskodik. Dabasi tejföl Dél-Pest megye termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak, tehenészeti telepeinek tejét dolgozzák fel a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet üzemében. Gépparkjukat jelentősen korszerűsítették, így például naponta mintegy nyolcezer poharas tejfölt küldenek a kereskedelemnek a képen látható berendezés segítségével. Halmágyl Péter felvétele Hárman dolgoznak egymás keze alá. Az egyik ke.tévág- ja a körtét, a másik gömbölyű éles peremű kanállal ka- nyarítja ki a magházat, a harmadik késsel távolítja el a csutkát és a virágházat. Négyszer hárman ülnek a tárolóház sarkában. Kezük sebesen jár. Csak később tűnik fel: többüknek kötés van az ujján, amit a cukros gyümölcslé elszürkített. Ha megtelik egy láda, átviszik az épület túloldalára, ahol már százával állnak az egymásra rakott rekeszek. Nem kell hosz- szú vizsgálódás ahhoz, hogy az idetévedő megállapíthassa: egyhangú, nehéz munka ez. Idős, hatvan éven felüli asz- szonyok " dolgoznak, nevez-; hetjük őket idénymunkásoknak is. Az esztendő számukra tavasztól őszig tart. De illik rájuk a vendégmunkás szó is. mert a Komárom megyei Bajótról hordja őket a busz. nan mint nap a pátyi Zsám- béki Medence Tsz-be. Akárhogy is nevezzük őket. valahogy nem illenek bele a nyugdíjkor évéről alkotott el- képze!é:einkbe. Bizonyára nem is alaptalanul, hiszen va(eant^ßciUui hac^ycitéh vaUlosnáóci Hogyan születnek az irodalmi hősök? Mi az ültetőjük, mi alapján formálja az író egy-egy hősének jellemét, cselekedeteit? Író—olvasó találkozók gyakran elhangzó kérdései ezek, amelyek arról tanúskodnak, hogy az olvasót különösen akkor izgatja az irodalmi alkotások való- ságalapja, ha egykoron élt történelmi személyek elevenednek meg, s kelnek életre a műben. Közismert, hogy Móricz Zsigmond is szinte történelemkutatókat meghazudtoló precizitással gyűjtötte egy-egy történelmi tárgyú munkájához az adatokat, hogy minél jobban megalapozza hősei jellemét. Irodalomtörténet-írásunk azonban mindeddig csak sejtette, de pontosan nem térképezte fel, hogy a történelmi regényeket alkotó Móricz Zsigmond milyen mértékben támaszkodott korabeli forrásanyagokra. Csáky Edit a közelmúltban Móricz Zsigmond leányfalui könyvtárának köteteit fogta vallatóra, hogy megtalálja azokat — az íróóriástól hátramaradt —dokumentumokat, amelyek alkotói módszeréről adhatnak teljesebb képet. A feltehetően forrásmunkául felhasznált kötetek között böngészve találta meg a kutató Szalay József A magyar nem'zet története című munkájának harmadik könyvét, amelyben Móricz Zsigmondtól származó jegyzeteket lelt Fráter György, Dobó István, János Zsigmond, a szigetvári hős: Zrínyi Miklós, valamint Báthory Gábor és Pázmány Péter fakszimilében közölt aláírásánál. A kutató feltételezése: akár írt róluk Móricz Zsigmond, akár nem, eljátszott a gondolattal — s széljegyzetben fel is fir- kantotta —, hogy írása alapján kinek, milyen lehetett a jelleme. Szakszerű megállapításai pedig azt tanúsítják, hogy Móricz akár írásszakértőként, grafológusként is megállta volna helyét, jó érzéke volt az írások megfejtéséhez. Legalaposabban Fráter György aláírásánál dolgozta ki grafológiai szakvéleményét sűrűn írt sorokban : „Jellemző, hogy nevet nem ir, a frátert is rövidíti: túlbecsülve sokat ad lényének fontosságára, amit élég a jel jelzésével kiadni. Ellenben hivatala neki magának is imponál ... tragédiája ott az első f-ben, a vonal erélyes elszántsággal indul, és derékon alul megtörik. Megijed a nyílt célkitűzésektől. Nyilát visz- szafogja: nem lő, csak fenyeget. A gondolkodó, tűnődő egyéniség, a végén alszik az ujja, s gépiesen írja ... s már hol jár az esze... Az fr mindkét betűnél haragosan visszaránt, visszaveszi, amit ad, mintha sokat adott volna ki gondolataiból. Ugyanígy a végső rándítás, amely ismét önáruló, líra és ego.” Érdekes a grafológus Móricz véleménye Zrínyi Miklós aláírása alapján is: „Nagyon bátor égy nagyot kiáltó, de nem szerencsés kezű ember. Jelentéktelenséget hangsúlyoz: beleveti élete energiáját a végső rohamba. Mi az a paca a „c” alatt? Valahol elrontotta a dolgát, ezt hozza be a végső erőfeszítéssel, előbb okos, rendes beosztó lévén;” — a kutató a csonkán maradt mondatból, a meg- . tört lendületes stílusból arra következtetett, hogy Móricz széljegyzetében valószínűleg nem fejezte be teljes mondandóját Zrínyiről. Az irodalomtörténészek izgalmas munkája lesz felderíteni, hogyan kamatoztatta Móricz Báthory Gáborról írt grafológiai szakvéleményét műveiben: „könnyelmű, bátor, erős ember, szerencsétlenül vagdalózó, gondatlan, pompázó, cifra, buja, pezseg az ere, elbizakodott.” Kárpáti Miklós lamiféle csendesebb korszaknak vágyjuk azt, amikor az ember tesz-vesz ezt-azt. elfoglaltságot keres és talál, de semmiképpen nem vállalja fiatal kora keményebb robotját. Napkeltével jönnek Mi oka van annak, hogy az egy emberöltőt végigkiizdő asszonyok idegenbe jönnek? — kérdezhetnénk. A szikár, mozgékony, hetvennyolc esztendős Túróczi Jánosáénak indokai világosak: — öt gyereket neveltem, az uram betegsége miatt jórészt egyedül. Voltam cseléd, béres, kanász. Szántottam ökrökkel, hajtottam a más disznaját, kecskéjét. Az állami gazdaságban letöltött éveim után 1300 forint nyugdíjat kapok. De ez nem sok, hiszen csak lakbérért 600 forintot fizetek. De bírom én jól a kapálást, a barackfalezást is. Nem fáradok el, nem maradok le. rám ne keressen senki. A halk szavú özvegy Mó- nos Lajosnét sem kényeztette el a sors. Kilencen voltak testvérek, apa nélkül nevelkedtek. — Sok kukoricakását megettünk — mondja csak úgy. magának. Gyerekei betegesek, segítségükre nem számíthat. Jön is mindennap. Május 12. óta csak két napot hiányzott — Nekem 1100 forint a nyugdíjam, ebből aligha lehet félretenni. Ha beteg leszek. ne legyek egy fillér nélkül. Ezért dolgozom. De kel] a forint az adóra, a kéményseprőnek, újságot is, lottót is veszek. Jövőre is szeretnék jönni — mondja, miközben rámnéz és biztatást vár. hogy így lesz. Tekintetem a kezére téved, amely nehézkesen, görcsösen mozog. — Az üveggyárban ládát vittem, megnyomta a tenyeremet, akkor vágták le az egyik ujjamat, de azért valahogy csak elgyőzöm — beszéli csendesen. Egy évtizede a csapattal Bodri Katalin vidámabb. Kibeszéli, hogy a múlt hónapban négyezer forintot kerestek. A kezén koppanó félbevágott körte figyelmezteti óvatosságra. Tőle tudom meg. hogy néhány hete még húszán felezték a gyümö’csöt. de hát közeleg a búcsú, meszelnek. takarítanak az asszonyok, és akad tennivaló a háztájiban is. Szedésre vár a szőlő, a krumpli. Bodri Kaolinnak is van mire költeni a pátyi keresményt. — A kőművesnek 15 ezer forintot fizettem egy kis átalakításért, a festőknek kétezret adtam és vettem húsz mázsa tüzelőt. Engem nem csak a pénz, a szükség hoz ide. Ha otthon ülnék, egyedül lennék, itt van kihez szólni. Kapáláskor még énekeltünk is. Én 1967 óta tartoka csapattal, és mindössze két évet hagytam ki. A bajóti brigadéros Mint minden valamire való közösségnek, a bajótiaknak is van választott vezetője. Ba- razsuly Györgyné a brigádé- rosuk. ö dönti el, kikből álljon a csoport, s ha válogathat, a régebbieket hívja. A szervezésért, a papírmunkáért 15 százalék bérkiegészítést kap. — Tavasszal több gazdaság is föl-fölfogadott volna minket, de mi itt szeretünk a legjobban. Rendesen bánnak velünk, nem sajnálják a jó szót Autóbusszal utazunk, ebédet is kapunk. A fiam. a menyem egyre mondja, hagyjam már abba. de én nem tudok megnyugodni, megszoktam az embereket. Igaz, sokszor nehéz igazságot tenni közöttük. Nem mindenki teljesít egyformán, van, aki tizenöt ládával kevesebbet tisztít meg a gyümölcsből, a fizetés mégis egyforma. Elszámolhatnánk külön-külön is a béreket, de egy faluból vagyunk és a gyengébb munkásoknak nem az akaratával, hanem a fizikai erejével van a baj. Varga 1 stvánné tsz-nyugdíjasként vállalta az utazgatást, miután rájött, hogy nem bírja a falujában működő barackfeldolgozó szalagja mellett a tempót, öt is a munkáról faggatom. — Hát igen. Kevesebb is elég lenne belőle. Mostanáig mind csak dolgoztunk és elfelejtettünk élni. — öregek vagyunk már, valami szent helyre is el kellene menni, mert hamarosan meghalunk. Vagy a Balatonra. Első évben el is vitt a tsz bennünket, de a tavalyi és az idei kirándulás csak ígéret maradt — veti oda méltatlankodva, miközben hamiskásan mosolyog. Az őszi napnak még ereje van. Kövér darazsak manővereznek a megrakott gyümölcsösrekeszek fölött. Repülésüket figyelve. Varga IsW vánné mondásán mélázok.. 1 Megérdemelnék azt a balatoni utat, minél előbb. amíg közöttünk vannak. V. B. Móricz Zsigmond, a grafológus Az életalkony pátyi évei Megyéntúli asszonyok a Zsámbéki Medence Tsz-ben
