Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-06 / 236. szám

vrr.ru Nagyüzemi KISZ-tifkárok tanácskozása A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá­Fejlődött az állattenyésztés Nagyobb területen, magasabb hozamok Jó termésre számítanak a gazdaságok ga csütörtökön a nagyüzemi KISZ-bizottságok titkárainak részvételével országos tanács­kozást rendezett. Az értekezleten — ame­lyet a MOM Szakasits Ár­pád Művelődési Házában tar­tottak — Gyenesei István, a KISZ KB osztályvezetője el­nökölt. A tanácskozás napi­rendjén időszerű gazdaság- politikai és ifjúságpolitikai feladatok szerepeltek, s meg­vitatták az ifjúság és a KISZ teendőit a szocialista munka­versenyben. Az előadó Éry András, a KISZ KB osztály- vezetője volt. Az előadást konzultáció és vita követte. Pásztor Gabriella, a KISZ KB titkára időszerű ifjúság- politikai kérdésekről tartott konzultációt. A tanácskozás munkájában részt vett és felszólalt Hava­si Ferenc, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. A Pest megyei termelőszö­vetkezetek, állami gazdasá­gok idei tervei valamennyi ágazatban a termelés növelé­sét irányozták elő. Dr. Polgár Mihály, a Pest megyei Ta­nács mezőgazdasági és élelmi- szeripari osztályának közgaz­dasági csoportvezetője arról tájékoztatott, hogy lényegesen kevesebb a települések hatá­rában található vetetten szán­tóföld, mint 1977-ben. A ta­valyihoz képest az állami gazdaságokban 44,8 százalék­ra, a termelőszövetkezetek­ben 36,1 százalékra csökkent a parlag. A kalászosok termelését 96 ezer hektárra tervezték, ennél végül is 2 ezer hektárral ke­vesebb földet vetettek be a gazdaságok. Búzából mégis több a termés, mert a terve­zett 40,5 mázsa helyett 45,1 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés, több, mint tavaly (38,7). A tavalyi 17,1 mázsás rozsterméshez képest szintén jelentősen emelkedett, idén 22,1 mázsa a hektáronkénti eredmény (19-et terveztek). Az őszi árpa szintén nemcsak a tavalyi 34,2 mázsánál, ha­nem a tervezett 36 mázsánál is több volt az idén, 100 kilo­Ki dolgozik? T3 ármilyen hihetetlen, az ■*-' ügyfelek érdekét hiva­tott védeni a tanácsokon ki­függesztett tábla — jelentet­tem ki egy dühös társaság előtt. A vitapartnerek épp azért lázongtak, milyen anti­demokratikus a szóbanforgó hirdetmény, mert megakadá­lyozza, hogy a lakosok akkor toppanhassanak be a tanács­elnökhöz, vagy a vb-titkár- hoz, amikor idejük engedi. Szerintük a választott testü­leteknek mindig rendelkezés­re kell állni. Mi szükség urizálásra? •— kérdik. A tanács a lakosságért van és nem fordítva. Milyen igaz! De cáfolja-e ezt az ügy- félfogadási tábla? Kétségbe vonja-e azt a tényt, hogy az államhatalmi és az állam- igazgatási szerv azért alakult, hogy a bizalomból választott testület intézze a lakosság mindenfajta gondját, méghozzá emberségesen, készségesen te­vékenykedjen, törődjön a vá­lasztó polgárokkal. Törődjön, de hogyan? Va­lóban az-e az emberségesség mércéje, hogy a tanács ve­zetői éjjel-nappal íróasztaluk mellett üljenek, s lessék ki mikor nyitja rájuk az ajtót? Valóban ez lenne hasznos te­vékenységük mérlege? A de­mokratizmus ellensége lenne a szervezettségnek? Ezeknek a választott tiszt­ségviselőknek testületi ülése­ket is kell tartaniok. Intézke­déseik közben gyakran köz- igazgatási területük határán túl is kell utazniok, vagy ép­pen panasz ügyben járnak, vizsgálják a lakosság beadvá­nyait. Állást foglalnak telek-, kereskedelem-, építés-, fel­újítás-, szolgáltatás-, egész­ség- és iskolaügyben. Tenni­valóik meglehetősen szerte­ágazók, egyszerre itt fel sem sorolhatók. Az csak tévhit, hogy csu­pán az a munka, amikor ügy­feleiket hallgatják. Dolgoznak akkor is. amikor nincs félfo­gadási idő, s netán a rossz­kor érkezőt máskorra invitál­ják. Lehet, hogy ennek az egyetlen embernek ez csaló­dást okoz és bosszankodik, mert hiába fáradt vagy ké- redzkedett el munkahelyéről —, jóllehet épp akire dühös, nem is egy. de száz vagy ezer állampolgár dolgát tette azok­ban a percekben rendbe ... Természetesen, ha halaszt­hatatlan segítségre, tanácsra vagy intézkedésre van szük­ség, nem lenne jó. ha az ügy- félfogadási táblára mutogat­nának. Mindig kell valakinek lennie, aki a sürgős ügyeket soron kívül és a lakossággal való szoros kapcsolatoknak megfelelő készséggel intézze. Bürokratizmus, lelketlenség lenne mereven ragaszkodni a máskor nélkülözhetetlen szer­vezettséghez. Tény, hogy él még olykor bizalmatlanság az ügyintézők­kel szemben, mintha csak ak_ kor dolgoznának, amikor tárgyalnak a lakosokkal, át­vesznek kérvényeket, beadvá­nyokat, meghallgatnak a szom­szédra panaszokat, vagy sür­getik építkezési engedélyü­ket ... Mintha nem számítana nagy munkának utánajárni a panaszoknak, kideríteni igaz­ságokat, levelet írni csatorna­vízhálózat. villany problémák­ban, intézni orvosi és pe­dagóguslakásokat, szervezni a járdaépítéshez a társadal­mi munkát, óvni a törvényes­séget, ítélkezni gyámügyekben, szabálysértésekben, nyélbeüt­ni a KÖJÁL-lal az ellenőr­zést, megállapítani mennyi az engedély nélkül építkezők száma, kontrollálni végrehaj­totta-e az apparátus a hatá­rozatokat. a rendeleteket, ké­szülni a tanácsülés beszámoló­jára ... A kimutatásokat is el kell készíteni, s felügyelni a gazdálkodásra. Szorít min­dig a határidő és kevés a segítő erő. Márpedig nem le­het hivatkozni a lakosság előtt a nehézségekre, mert az joggal várja a pontos, gyors, 30 napon belüli reagálást a gondjaira. A tanácstagi be­számolókon nem magyaráz­kodást, hanem a gondok meg­oldásáról tájékoztatást kíván. Ezeket a gondokat pedig valamikor meg kell oldani. Magától értetődik, hogy ak­kor, amikor nincs „ügyfélszol­gálat”. Mert olyankor, amikor ügyfélfogadás van, a tanács tisztségviselőinek az a köte­lességük, hogy meghallgassanak' minden állampolgárt és vélet_ lenül sem fordulhat elő: va­laki hiába érkezzen a tanács­hoz. A demokratizmus azt kí_ vánja, minden tanácson legyen olyan meghatározott idő, amikor a választó pol­gárok zavartalanul beszélhet­nek, mert arra az időre sem értekezletet, semm „bejárást”, sem ellenőrzést nem tervez­hettek. Ebben az időben semmi más nem lehet fontos sem a vá­lasztott tisztségviselőknek, sem az apparátus ügyintézőinek. Az általuk kialakított légkör­ből érződjön, hogy tudásuk, lelkiismeretük szerint állnak a választópolgárok szolgálatá­ra. Akkor is. amikor közvet­lenül és akkor is, amikor a „hivatalos időn” túl értük cselekszenek. Sági Ágnes grammal. A tavaszi árpa ho­zamai a tavalyi 26,7 mázsáról 29,8-ra növekedtek. A zab 14,2 mázsa tavalyi termésnél hat mázsával adott többet hektáronként. Csaknem minden terüle­ten túlteljesítették a ta­valyi termésmennyiséget. A kukorica vetésterülete a megyében az 1977-es 73 ezer hektárról idén 4 ezerrel több. A termésátlag valószínűleg el­éri a tervezett 49 mázsát. A megye gazdaságai idén 4 ezer 466 hektáron termelnek cukorrépát Ez 3,9 százalékkal kisebb terület, mint tavaly. Fővetésű zöldséget idén 10 ezer hektáron termelnek a megye gazdaságaiban. (Ebben a háztájiak is szerepelnek.) Az időjárás kéthetes érési eltolódást eredményezett, ez a feldolgozásban hát­rányt jelent. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-állomány az év közepén 117 ezer darabból állt, ez a tavalyinál 5,9 száza­lékkal több. Ezen belül a te­henek és előhasi üszők állo­mánya az előző évi szinten maradt. A nagyüzemi gazda­ságokban valamelyest nőtt, a kistermelőknél pedig csök­kent a számuk. Több mint félmillió sertés van a Pest megyei tsz-ek, ál­lami gazdaságok, háztáji gaz­dák birtokában. A nagyüze­mekben kevesebb, a kisüze­mekben 4,5 százalékkal több állat van. A további fejlődés biztosítéka, hogy június 30-án az anyakocák és előhasi ko­cák állománya 5,5 százalékkal volt több, mint az elmúlt fél­év végén. Idén körülbelül kétmil­liárd forint értékű beru­házást valósítanak meg a termelőszövetkezetekben. Többek között 5 ezer 200 szarvasmarha, 2 ezer 500 juh, négyezer sertésférőhelyet, 50 ezer négyzetméternyi baromfi­ólat és 67 ezer négyzetméter­nyi növényházat építenek. P. Z. VILÁGOS — ARAD — 1849. Két helységnév, egy évszám. Felejthetetlen történelmi em­lék. 1849. október 6-a borús, esős, barátságtalan őszi nap volt. Egész Aradon, a vályogkuny- hókítól a belvárosi polgárok ké­nyelmes lakásáig, pislákoló olajmécses mellett virrasztot- tak. Várták az egyetlen elkép­zelhető hírt: a kegyelmet. Va­lami csodában reménykedt!k? A hadbíróság ítéletét már elő­ző nap súgva adták tovább, de nem hittek végrehajtásában. Hiszen az orosz hadvezetés is kegyelmet ígért a tábornokok­nak. De zsarnokság, az önkény ezt a szót, hogy kegyelem, nem ismeri. Néhányan megpróbálták megközélíteni a Maroson túli várat, de a nagyszámú őrség mindenkit elzavart. A környé­ket lezárták. Még nem derengett, amikor egy császári tiszt sietett a mi­noriták kolostorához, hogy pa­pot kérjen. Egy másik tiszt ha­sonló céllal a Rácvárosba ment, a szerb parókiába. A kivégzésnél katonákon, hadbíróság tagjainál, a papo­kon és hóhérokon kívül senki sem lehetett jelen. Katonai ti­tokként kezelték. De egy tanú mégis volt! EGY ÖREG MOLNÁR a Ma­ros menti vízimalmában re­kedt, amikor a katonaság le­zárta a vidéket. A padláson kuporogva óvatosan megemelt egy fazsindelyt, s jól belátta a zsigmondházi rétet. Ott állítot­ták fel a bitófákat... Késő esite vonult el a katona­ság. Eltüntettek minden nyo­mot. A kivégzettek lekerültek a bitókról. Csak a katonák ál­Ankét Gödöllőn Ä környezetvédelem - önvédelem Kertbarátok, kistermelők óvják, amit a természet alkotott Rongáljuk természetes kör­nyezetünket; okkal, ok nélkül irtjuk a fákat, szennyezzük a vizet és a levegőt, pusztítjuk az állatokat és a növényeket, elszórjuk a hulladékainkat! A mondat, amely olyan, mint egy segélykiáltás, a Hazafias Népfront Pest megyei bizott­sága mellett működő Kör­nyezet- és Természetvédelmi Bizottság, valamint a Kister­melők és Kistenyésztők Tár­sadalmi Szövetsége együttes ülésén hangzott el tegnap a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, Első alkalommal rendezett a népfront a megyé­ben ilyen tanácskozást, amelyre a bizottság tagjait és a kertbarát körök, klubok és társaságok vezetőit hívta meg. A civilizáció melléktermékei Rétvári Sándor, a. Környe­zet és Természetvédelmi Bi­zottság titkára nyitotta meg a tanácskozást, majd dr. Stefa- novits Pál, az egyetem talaj­tani tanszékvezető professzo­ra, a bizottság elnöke, gya­korlati tanácsokkal is szolgált arra nézve, hogy a kiskerttu­lajdonosok mit tehetnek kör­nyezetük Védelme érdekében. Ismeretes, hogy az egye­temnek elévülhetetlen érde­mei vannak a hazai környe­zetvédelmi kultúra terjeszté­sében: hat évvel ezelőtt itt kezdték meg a környezetvé­delmi szakemberek képzését. Ma már számos oktatási in­tézmény követi példájukat. Legfőbb ideje, hogy a szak­emberek tettekre váltsák a tanultakat, mert a civilizáció melléktermékei a további ci- vilizálódás akadályaivá vál­nak. Országunk az intenzív ipa­rosodás útjára lépett; az ipar­ba, a mezőgazdaságba, a ház­tartásokba bevonult a modern technika. A gépjárműállo­mány rohamosan növekszik; ártalmait az előadó érzékle-1 tes példával illusztrálta: a budapesti Rákóczi úton ele­gendő egy órát tölteni ahhoz, tál letaposott fű emlékeztetett a kivégzésre. Az öreg molnár csak har­madnapra mente elhagyni a malmot. A kivégzés helyén egy karót ütött le, és sokáig nem beszélt a látottakról senkinek. Évek múltak, és az öreg tit­kát megosztotta egy megbíz­ható emberével, egy asztalos- mesterrel: Barabás Péterrel, ö sem szólt senkinek, hanem a kis karó mellé ültetett egy eperfát. Ügy kezelte, vágta, igazgatta, amíg a fácska tizen­három ágú fává terebélyese­dett. Hogyad történt, az tiltok ma­radt, csak az tény, hogy az eperfa körül minden október 6-án virág virult, apró koszo­rúk színesedtek. Ez tűnt fel a helyőrségi ezred parancsnoká­nak, aki a fát kivágatta. A tit­kosrendőrség jelentésében még Bécsbe is került erről hír. Pár napig vollt csak jeltelen a hely, mert a kivágott fa helyé­be egy ormótlan nagy kő ke­rült. Kik tették, kik vitték oda? — senki sem tudta. Ott volt a nagy kő, és az em­berek most már virág helyett földet hoztak Került ide föld kis zacskókban, kosarakban szerte az országból. Pákozdról, Branyiszkóból, Székelyföldről, Vácról, Isaszegről. Azokról a helyekről, ahol a kivégzettek vezették dicsőségre a honvéd­seregeket. Lassan már kis dombocska emelkedett a kő körül. A KIEGYEZÉS UTÁN mes­teremberek jelentek meg, és fűvel vetették be a kis hal­mot, lépcsőfeljárót építettek. A nagy követ kicserélték egy gránit obeliszkre... A kézmű­vesek ingyen dolgoztak. Ková­csoltvas láncot építettek az hogy annyi mérgező anyag jusson a szervezetünkbe, mintha elszívtunk volna egy doboz cigarettát... A környe­zetszennyezésből eredő nép- gazdasági kár pedig megha­ladja az évi tizenötmilliárd forintot. Harc a vízzel, széllel Terjed a kertbarát mozga­lom, de a kistermelők még nem sokat tudnak saját fel- I adataikról. A földet maga a természet is veszélyezteti, de ■további veszélyeket hordoz a szakszerűtlen művelés. A leg- veszélyeztettebb területek a hegy- és dombvidékek. Egyre csökken az ilyen talajok érté­ke — így a termésátlagok is — és nőnek a művelési költ­ségek. Hogy a teljes elkopá- rosodást megakadályozzák — tanácsolta a professzor —, fontos, hogy a 15 százalékos­nál meredekeb b lejtő felett zárt növénytakarót hozzunk létre füvesítéssel vagy fásí­tással. A szél is pusztítja a talajt, ezért a kiskert-tulajdonosok a lejtős és homokos területeken gyeptakaróval, gyümölcs, cserje és szőlőkultúrák telepí­tésével védekezzenek az elemi károsító erő ellen. Egyes ese­tekben a műtrágyázás is ma­gában hordozza a veszélyt. A növényvédő szerék okszerűt­len, helytelen alkalmazása környezeti károsodáshoz vezet. A jó vízzel is ésszerűen kell gazdálkodni. A kutak indo­kolatlan használata, .a vízcsa­pok felesleges nyitvahagyása pazarlás. Mérgezik a vizet a háztartásokban is, a szenny­vizek helyes elvezetéséről ke­vesen gondoskodnak, szennye­zett tárgyakat belemosnak az élővizekbe. Ólom, nitrát, kóli Még több kárt okoznak az üzemek. A rájuk kiszabott bírságok összege ma már elég jelentős, egyes üzemek éven­te 30—40 millió forintot is ki­fizetnek; ennek tulajdonítha­emlékmű körül, hogy védjék, hogy maradandó legyen. Aztán felirat került a grá­nit oszlopra. Egy egész ország rótta le itt kegyeletét 1890. ok­tóber 6-án. Itt volt Párizsból a festőfejedelem Munkácsy Mi­hály francia feleségével. Ott volt Klapka György szürke ün­neplőben — honvédsapkában, mellette a legendás hírű Türr István. Jelen voltak: a Leinin- gen, a Schweidel, a Lázár, a Pöltenberg család élő képvise­lői. Az első miniszterelnök ro­konságát Batthyány Géza kép­viselte, Klapka karján Damja­nich özvegye. Távolmaradtak viszont az akkori kormány és a vezető köztisztviselők, de ott voltak az ellenzék vezetői. Ott volt Ugrón Gábor, Fáik Miksa, Aczél Péter, Irányi Dániel, Ivánka Zsigmond és sokan má­sok. A művész-színész világot a kolozsvári színház számos tagja, és a nagy tiszteletnek örvendő Priel Kornélia képvi­selte. S ott volt Kiss Ernő egyik huszárja, aki végig szolgálta nagy nevű parancsnokát. Gya­log jött Fejér megyéből. Tá­bornokának addig rejtegetett, megkopott atilláját adta át a szoborbizottságnak. HUSZONÖTEZER ember rakta le akkor a kegyelet ko­szorúit és virágait. A legna­gyobb feltűnést egy felirat nél­küli babérkoszorú keltette. Messziről jött. Turinból küldte az agg remete. S az obeliszk ma is áll. Min­den évben lerakják ide virá­gaikat azok, akik soha nem fe­lejtik el az aradi tizenhármat, a függetlenség, a forradalmi szabadság vértanúit. Kisházi Iván György tó, hogy egyre több üzem Választja a bírság helyett az óvintézkedést Az előadó megemlítette az érdi példát. A Színesfém Ko­hászati Üzem évek óta szeny- nyezte, mérgezte a kerteket A bajt későn vették észre, s a kerti termékek oly mértékben lettek mérgezettek, hogy em­beri fogyasztásra alkalmatlan­nak minősítették. A tulajdo­nosok minden termékét —■ nagy részét befőttnek, lekvár­nak feldolgozva — el kellett kobozni és megsemmisíteni. Nem tudunk pontos adató-! kát arra vonatkozóan — no­ha voltak vizsgálatok —, hogy Érden és másutt milyen mértékű az ólomszennyeződés, amely súlyos károsodáshoz vezethet. Érden nemcsak ól­mot találtak. Ráadásul az üzem messze környéken elfer­tőzte a talajt, tehát a veszély továbbra is fennáll. Arra sincs pontos adat, hogy hány esetben koboznak el a piacokon zöldséget, gyü­mölcsöt, mert egészségre ártal­mas anyagokat tartalmaznak. Riasztó híreket hallhatunk, amelyek fejlett tőkésorszá- gokból érkeznek. Arról pél­dául, hogy a Rajna vagy a Temze mentén feltűnően le­csökkent a születések száma. Kutatták az okát és megálla­pították: sokan szednek antí- bébi tablettát, amely a szerve­zetből kiürülve a vizekbe, s onnan újra az emberi szerve­zetbe jut. A nők ezért nem esnek teherbe. A professzor megjegyezte: Bézsben is sok fogamzásgátló fogy, s itthon bécsi vizet iszunk.., Esztétikai szennyezés Még két hasznos tanács; Egy a kistermelőknek — egy mindenkinek. Ismeretes, hogy tavasszal és ősszel sok helyen fojtogató füst terjeng, gazt égetnek, és ez nemcsak a le­vegőt szennyezi, hanem be­piszkítja az épületeket is. Pe-' dig nem szükségszerű az ége­tés, hacsak nem a növényvé­delem indokolja, hanem in­kább pocsékolás, a megkötött napenergia elvesztegetése. Ami mindenkinek szól: vi­gyázzunk környezetünk szép­ségére is! Hiába tanulnak a gyerekek az iskolában Michel- angelóról, ha hazamennek és otthon tükörcserepekkel díszí­tett falakat, kertitörpét, a kertben színes üveggömböket és hasonló kacatokat látnak. Nem a városi színeket, for­mákat kell kivininünk a ter­mészetbe, hanem hagyni, hogy a természet érvényesít­se a maga — gondozott — szépségét. Az értekezlet következő elő­adója, dr. Kovács László, a kertészeti tanszék tanára, a Kistermelők és Kistenyésztők Társadalmi Szövetségének al- elnöke arról tájékoztatott, hogy hazánkban ötmillióra te­hető azoknak az embereknek a száma, akiknek valamiféle kapcsolatuk van a kerttel, s hogy milyen fontos őket tájé­kozta tni arról, mik a felada­taik. Az előadásokat követő eszmecsere során szóba került Nagykovácsi, amelynek üdülő- területe szemétdombbá vált, 8 korántsem csak a tanács hi­bájából. Többen panaszolták a lakosság nemtörődömségét és az intézményes szemétszáK lítás hiányának veszélyeit. Jó lenne megszívlelni annak az esetnek a tanulságait, amely dr. Kovács Lászlóval történt. Finnországban járt és jó ha­zai szokás szerint eldobott egy villamosjegyet. Egy kis­gyerek szólította meg: bácsi, elveszített valamit... A gye­rek számára elképzelhetetlen volt, hogy valaki szándékosan szemeteljen... A tanácskozás után a két bizottság tartott megbeszélést', délután pedig együttesen megtekintették az egyetem botanikus kertjét. Hatos Erzsébet aradiak emléke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom