Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

1978. OKTOBER l, VASÁRNAP Védőruha - távvezetékhez ,TT Az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál új védőru­hákat dolgoztak ki a nagyfeszültségű távvezetékek karbantar­tói, hibaelhárítói számára. A fémszálakkal átszőtt ruha védel­mében a feszültség alatt levő vezetékek közelében teljes bizton­sággal mozoghatnak a dolgozók. Hadas János felvétele Novembertől vastagabb a boríték A béremelésről — Százhalombatta egészségügyi dolgozói Hírül adtuk korábban, hogy ismét emelik az egészségügyi dolgozók bérét. Aiz elmúlt év őszén történt béremelés az ágy mellett dolgozókat és az egészségügy műszaki-fizikai munkásait érintette, s a több­ség, az orvosok, asszisztensek, ügyviteli dolgozók, ápoló- és védőnők idén októbertől — te­hát november 2-án először — kapnak magasabb fizetést: megyénkben 4 ezer 636-an, havonta összesen 2 millió 825 ezer forinttal többet. Lesz helye a pénznek Százhalombattán, a szakor­vosi rendelőintézetben beszél­gettünk, mit várnak a béreme­léstől az egészségügyi dolgozók. Szilágyi József né laborató­riumi asszisztens: — Én elége­dett vagyok a fizetésemmel, 2 ezer 800 forintot keresek je­lenleg. Igaz, ebben a 30 száza­lékos veszélyességi pótlék is benne van. Persze csak yi­A faluban százhúsz szekér Idős asszony fejti a babot Majnics József ék udvarán. Köszönésünkre feláll, azt mondja, fia a szomszédos ut­cában dolgozik. Alig száz mé­terrel arrébb valóban megta- 'láljuk a bognárt, aki társai­val éppen szeméttartó ládákat illeszt össze a Pilisi Parker­dőgazdaság részére. Kísérőm­mel, Jánszky László tanárral jó ismerősként üdvözlik egy­mást. — Ha beszélgetni szeretne velem — fordul felém — ak­kor azt ajánlom, üljünk le nálunk. Lassan úgyis itt az ebéd ideje. A húszéves segéd Amíg végigmegyünk a pt- lisszentkereszti főutcán, so­kan köszönnek ránk magya­rul, szlovákul. Majnics Jó­zsef közben a szemközti hegyoldalra mutat, s az erdő­ről beszél. Arról is, hogy a vad gyakrabban lejön a föl­dekre, mint régen, amikor pedig minden talpalatnyi he­lyet fölszántottak. El kell hin­nünk, amit mond, hiszen szü­letése óta itt él, tizenhárom éves korában már markot szedett aratáskor. Közben leülünk a hűvös szoba asztalához, a házigaz­da üveget, poharakat vesz elő, s folytatja a visszaemlé­kezést. — Itt a felszabadulás előtt nagyon zárt közösség élt. Az utcán szinte csak szlovák szót lehetett hallani. A férfiak el­jártak kaszálni a könyező uradalmakba, de Komárom megyébe, a Felvidékre is. Sommásnak nem mentek, csak aratásra. Részesben arattak, pénzt csak az eladott szal­máért kaptak. — Nem láttam górét sehol — vetem közbe. — Annyi termény sose volt, hogy szükség legyen rá — válaszdl. — A mag a pad­lásra került. A községnek ösz- szesen négyszáz hold szántója volt, főleg árpa, rozs. Majnics József tizenhét éves korában, a pilisvörösvári Scharfenstein Györgynél kezdte tanulni a bognármes­terséget. — Akkor 1942-ben lett se­géd — számolgatom az éve­ket —, húszéves korában. — Igen. Alig tanultam meg a mesterséget, bevonultattak katonának. A vasútépítőkhöz kerültem, de 1944-ben, amikor kikerültünk a frontra, Len­gyelországba, mindent csinál­tunk, csak nem építettünk. Egy hidat készítettünk el — félig. Akkor jött a parancs, hogy robbantani kell. Nem volt különös, egyszeri Majnics József háborús sorsa — sőt, tipikusnak nevezhet­jük. Lassan tudatosodott ben­ne és társaiban a háború ér­telmetlensége, egészen addig, míg 1945. tavaszán Zala me­gyében elhatározták: lema­radnak a századtól, megvár­ják a szovjet csapatokat. Bokázó és vonókés Koccintásra emeli poharát, azt is jelezve, hogy beszél­jünk kellemesebb emlékekről. Miről is? Ami miatt felkeres­tem: a bognármesterként, a tanácselnök-helyettesként, vb- tagként, a helyi pávakör tag­jaként végzett munkáról — Szóval — vág a dolgok közepébe —, ma már a bog­nár-mesterség nem a régi. Én 1957-ben váltottam ki az iparengedélyt. Akkor sok ló volt, sok szekér kellett. Ló ma is van, vagy ötven a község­ben, de a fuvarosok inkább stráfkoosival, gumikeréken járnak. Szekeret most főleg az erdészet rendel így hát földet is kell művelni, álla­tot is kell tartani. Csinálunk pihenőszékeket, szeméttartó ládákat a parkerdőnek. — De azért van, még sze­kér... — A faluban harminc olyan fut, amelyik a kezem alól ke­rült ki. Ezeket karba® is kell tartani. — És összesen? — Csináltam vagy száz- százhúsz darabot. — Milyen anyagokkal, szer­számokkal dolgozik a bognár? — Akáccal és tölggyel. A rudat tölgyfából készítem. Egyes vidékeken a nyírfát is használják erre a célra. A szánanyag, főleg a gyertyán. A bükk legfeljebb keréktalp­nak jó. Az alkalmas friss fát a megmunkálás előtt egy évig szárítani kell. Milyen szerszá­mokkal dolgozom? A vonókés­re kevés más szakmában van szükség. Igazi bognár­szerszám a cigányfúró, az agy- fúró; a bokázóval a küllőt vágjuk körül, hogy a csapok egyforma vastagok legyenek. Családi zenekar Jánszky László közbeszól: Nemcsak a bognárság a mes­tersége. Tűzoltó is. Majnics József mosolyog­va bólint: való Igaz a tűzol­tóság is. Harminc esztendeje tanfolyamot végzett, utána újjászervezte a községi tűz­oltótestületet, húsz éve pe­dig újjáalakították a tűzoltó fúvószenekart is. Tizennégy tagja volt. Majnics József ba­riton kürtön, öccse basszus szárnykürtön, édesapja kisdo- boin, nagybátyja nagydobon, unokaöccse számykürtön ját­szott — A zenekar három éve nem működik. De a zenével azért nem szakított? — Persze, hogy nem — vá­laszol a kérdésre Majnics József helyett Jánszky László. — Ö a községi pávakör egyik legjobb énekese. Gyerek kora óta ismeri a szlovák népdalo­kat. — Igen, akkoriban lakodal­makban, keresztelőkön, bálák­ban, disznóöléseken énekel­tünk. 1965-ben aztán meg­alakult az énekkar, fellép­tünk a dunabogdányi nemze­tiségi találkozón. Azóta sokszor, szép sikerrel szerepeltek, a televízió képer­nyőjén is láthattuk őket. A pávákörben a „családi” zene­karból rajta kívül az öccse énekli a szép szlovák népda­lokat. Például a patakra esett fekete szemű Jánost siratót. Majnics József halkan eldú­dolja az első versszakot: ,Oko­ló Pilisa / Bisztra vodá tye- cse / Szpadel do nyej Jányik / Szpadel do nyej Janyik / Szcsernima ocsama”. Felesége éppen végszóra ér­kezik haza szolgálatból, a Mávaút pénztárából. A szlo­vákiai vendégszereplésre, a Tátrában tett kirándulásra már együtt emlékeznek. Ahogy azonban az óránkra nézünk Jánszky Lászlóval, érezzük, | ideje búcsúzni. Szabó Ernő Majnics József munka közben szonylagosan vagyok elégedett, mert egy gyári szakmunkás — akinek a képesítése körülbelül azonos az enyémmel — jóval magasabb bért kap. Most 450 forinttal növekszik az alapfizetésem, s 150-nel a veszélyességi pótlék. Lesz he­lye a pénznek: szeretnénk gyereket a férjemmel, s a ki­csinek sok mindent kell ven­nünk. Azután jó lenne utazni is, úgy tervezzük, hogy a szilvesztert Csehszlovákiában töltjük... Szabó Mihályné, munkaügyi előadó: — Tavaly óta dolgo­zom az egészségügyben, s a korábbi munkahelyemen, egy építőipari üzemben bérelszá­moló voltam huszonhét évig. Itt magasabb a beosztásom, de a bérem 3000 forint maradt. Nem voltam elégedett, mert egy fiatalabb kolléganőm ugyanilyen állásba ment 400 forinttal többért. Most már megnyugodtam: ősztől össze­sen 700 forinttal keresek töb­bet, s 400-at ebből, munkám elismeréseként kapok a dif­ferenciálásra szánt összeg­ből. És azt hiszem, figyelem­be vették, hogy közeledek a nyugdíjkorhatárhoz, s arra tö­rekedtek, hogy a fizetési ka­tegóriában megközelítsem a felső határt. A férjem már nyugdíjas, kell is a pénz, mert cserére szorul a régi mosógép, hűtőgép ... Dr. Takács István sebész szakorvos: — Novemberben, amikor először kapom kézbe a vastagabb borítékot, éppen húsz éve lesz, hogy orvos va­gyok. Négyezer hétszáz forint ma a keresetem. Azonos a fi­zetésemmel, mert elvem — ta­lán el sem hiszi —, hogy nem fogadok el hálapénzt. Régóta az a véleményem, hogy az alapfizetést emeljék inkább, s ne legyen hálapénz. — Most? összesen 1100 fo­rinttal nő a fizetésem, s nem tagadom, nagyon örülök neki. Régóta szerettünk volna egy családi házat — a feleségem is egészségügyis, ezután talán si­kerül ... Kinek, mennyivel? Gárdonyvári Géza, a szakor­vosi rendelőintézet gazdasági igazgatója: — Integrált egész­ségügyi intézményről lévén szó, a város 151 egészségügyi dol­gozója gazdaságilag a szak­rendelőhöz tartozik. Tavaly közülük csak harmincnégyen részesültek a béremelésben, a többiekre ’most kerül sor. Ka­punk havonta 62 ezer 500 fo­rintot a béremelésre, s mert új az intézetünk, tavaly még takarékoskodhattunk a bér­alappal, így 7 ezer 800 forint­tal többet adhatunk. — Néhány szempontból ked­vezményezettek vagyunk: egy­részt 13 területi munkát vég­ző védőnő, körzeti ápolónő, KÖJÁL-ellenőr dolgozik a vá­rosban, s munkájuk elisme­résére átlagosan 400 forinttal többet kaphatnak. Ugyancsak kiemelt pénzösszeget adhatunk a szakorvosoknak — az orszá­gos béremelési átlaguk 1000 forint, nálunk 1100 — a város sajátos ipari jellege miatt. — így az üzemorvosok át­lagosan 1170, a körzeti orvosok 1250, a szakorvosok 1200, a gyermekorvosok 900. a Kö- JÁL-orvos pedig 1000 forint­tal keres majd többet, mint korábban. — Az ápolónőknek, asszisz­tenseknek, a szakrendelőben 490, az üzemi rendelőkben pe­dig 370 forinttal nő a fizeté­sük. Az ügyviteli dolgozók át­lagosan 420 forintos béreme­lést kapnak a szakorvosi ren­delőintézetben, 320 forintot a körzetekben. A gépkocsiveze­tők fizetése 300 forinttal nő. A területi munkát végző egészségügyi szakdolgozók a körzetekben 700, a védőnők 530, a KÖJÁL-szakdolgozók pedig 380 forintos béremelést kapnak havi átlagban. Gondos előkészületek — Az Orvos-, Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének százhalombattai bizottsága az állami-, párt- és KlSZ-veze- tőkkel együtt dolgozta ki a differenciált béremelés helyi elveit — mondja dr. Tengerdi Jolán, a városi OEDOSZ-bi- zottság elnöke. — Ezek közül a legfontosabb, hogy a várost járó, területi munkát végző dolgozók a kötelező béremelé­sen túl 100—100 forintot kap­janak. Azután arra is töre­kedtünk, hogy — az arra ér­demes — nyugdíjhoz közel ál­ló dolgozók fizetése a béreme­lés után közelítse meg bérté­telük felső határát, hogy így kifejezhessük anyagi megbe­csülésüket — Akadnak olyan dolgozóink is, akik a jelenlegi béremelés­sel sem érhetik el két éven belül bérkategóriájuk alsó ha­tárát Például a szakrendelő egyik adminisztrátora, aki most 2000 forintot kap, a bér­emelés után pedig 300-zal töb­bet Neki 1980-ra el kell ér­nie a 2850 forintos alsó fi­zetési határt, s most a hiány­zó 550 forintból 150-et meg­kap. — Egy érdekes jelenség: a vezető állású orvosok bér­szintje alacsonyabb volt az összes többi egészségügyi dol­gozó bérszintjénél: míg utób­biak a felső bérhatárt 70—75 százalékig megközelítették, a vezetők csak 60—65 százalékig, így azt is célúi tűztük ki, hogy a béremelések után az 6 bérszintjük is elérje a töb­biekét — Bár városunkban csak három orvosi állás üres, minden ápolónői, védőnői, asz- szisztensi státus betöltött, ar­ra törekedtünk, hogy növel jük az üres állások vonzere­jét: a béremelés átlagos ŐSZ' szegét adtuk ezekre a helyek­re, hogy az újonnan jelentke. zők ne szenvedjenek hátrányt. Magas színvonalon Dr. Sárközy Ferenc, a váro­si tanács egészségügyi osztályé nak vezetője: — Bátran állít­hatom, hogy Százhalombatta egészségügyi ellátása kiemel­kedően jó. Nincsen orvos- és ápolónőgondunk, az átmeneti problémákat helyettesítéssel oldjuk meg. Tudomásom van róla, hogy például Érden több orvosi szakmában nagy hiány, hiszen hozzánk járnak a betegek röntgen és labora­tóriumi vizsgálatra, reumatoló giára, szemészetre. — Mi az oka? Nálunk több­nyire lakást is kap az ide­költöző orvos, s az üzemek is megbecsülik a náluk dolgozó egészségügyieket. Ez többet ér mint a hálapénz. Százhalom­batta egyébként közismert ar­ról, hogy ez utóbbi ritka « városban: fiatalok, fizikai dől gőzök lakják, s okkal gondol­ják úgy, hogy a hála nemcsak anyagiakban nyilvánulhat meg. Meg bizonyára azt is az etika nem vásárolható pén­zen. .. — Az egészségügyi ellátás színvonalára eddig nem volt panasza senkinek, s reméljük a béremelés után még kevésbé lesz. A fizetések növekedése — úgy vélem — méltóan tük­rözi az egészségügyi dolgozók munkájának nagyobb megbe­csülését ... V. G. P. Sikeres keresztezés Az utódok olajosabbak Húszezer hektárra elegen­dő hibrid napraforgó-vetőma­got állítottak elő az idén a Bácsalmási Állami Gazda­ságban. A jól megválasztott szülőpárok utódai alkalma­sabbak árutermelésre, olajo­sabb magvúak, s a gépi be­takarításhoz egyenletesebb növényállomány fejlődik be­lőlük. A napraforgóhibrid-előállí- tás évtizedes késése — itt­hon és külföldön — a nö­vény sajátos virágzásával és termékenyülésével magya­rázható. A tányérok apró, hímnős virágai nem egyszer­re nyílnak, és így bonyolult munkát igényelne mestersé­ges megtermékenyítésük. Ezért a nemesítők, hímsteril típu­sokat állítottak elő, bepor­zásukra pedig hímtermé- keny növényeket. A szülő­párok megfelelő arányban kerülnek a hibridmag-szapo- rító táblákra — a többi a ro­varok dolga. Az első hazai hibridnapraforgó-magot a francia fajtákból nyertél?. Tárgyalások 'folynak jugo­szláv napraforgó-szülőpárok vásárlására is. Az idei szaporítású hiforid- napraforgó-vetőmaggal part­nergazdaságait látja el a Bácsalmási Állami Gazda­ság, de a jövőben a teljes hazai igényt ezzel elégítik ki. Feldolgozására Bácsal­máson tovább bővítették és teljesen automatizálták a ve­tőmagüzemet, amelynek gép­sorai hatféle szemnagyság­ban osztályozzák az olajos­növény magját. Az 1979-es termelésihez az ország nap­raforgó-termelő gazdaságai 120 vagon jó minőségű vető­magot kapnak innen. Füst száll a kéményből Készül az aszaStszilva Füstölnek a házi szilvaasza­lók Zala megye göcseji táj­egységében, Kustánszeg, Paj- szeg, Barabásszeg, K erese- szeg településeken, ahol em­beremlékezet óta nagymeny- nyiségű szilvát termesztenek. Itt alakult ki a gyümölcs sa­játos feldolgozási formája, az aszalás. Ezen a hegyes-völgyes vidéken szinte minden portán megtalálhatók az aszalók, s jelentőségük a nagy gyümöilcs- szárítók működésével sem csökkent. Az idei bőséges szil­vatermés nagy munkát ad a göcseji aszalóknak: portán­ként tonnaszámra készítik az ízletes szárított gyümölcsöt. A Kustánszeg központtal műkö­dő termelőszövetkezet megszer­vezte az aszalvány felvásárlá­sát, s az'értékesítésről is gon­doskodik. A Budai Járási ÁFÉSZ Pest megye huszonnégy községének ellátásáról gondoskodik. Ke­reskedelem-szervezési munká. juk egyik jellegzetessége, hogy sok üzemi boltot telepít, in­nen gyárak, mezőgazdasági üzemek és intézmények dol­gozóit látják el. Már az eddi­gi - törekvéseik is eredmé­nyeseknek bizonyultak. Tö­rökbálinton a téglagyárban és az állami gazdasági Ida-ma- jorban, legújabban már a raktárvárosi telepen is műkö­dik egy vegyesbolt. Ez utób­bi helyen üzemi étterem léte­sítésére is készülnek. Budaörsön a Hungarofruct telepén működik vegyesbolt, a Mezőgép Tröszt központi székházában pedig éttermet és büfét kezel az áfész. Ugyan­csak üzemi éttermet és büfét tart fenn a diósdi Csapágy- gyárban. Nagykovácsiban a Rozmaring Tsz-ben nyitottak az idén januárban éttermet. Százhalombattán a közelmúlt­ban kezdte meg működését az új önkiszolgáló élelmiszer­bolt, most zöldség-gyümölcs szaküzletet nyitottak meg. A Herceghalmi Állami Gaz­daságban az idén bővítették az 19?6-ban alapított üzletet. A legrégebben, tizenhét év óta működik a pilisborosjenői téglagyári áruda, s szintén nagy múltja van Tárnokon az Elvira majori boltnak. Zsám- békon iskolabolt működik a tanítóképző főiskola épületé­ben, üzemi áruda a PEMÜ te­lepén. A Budai Járási ÁFÉSZ azon munkálkodik, hogy az üzemi boltok körül is kialakítsa a szövetkezeti mozgalom bázi­sait. A.z utóbbi három évben négy helyen hoztak létre munkástagozati szervezetet helyi hatáskörű, testületi ve­zetőséggel. Üzemi boltok, munkástagozatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom