Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-04 / 234. szám

1978. OKTOBER 4., SZERDA ixMría0 Új takarék Halásztelken A szigetszentmiklósi mun­kás-takarékszövetkezet arra törekszik, hogy kényelmeseb­bé tegye a halásztelki lakos­ságnak a pénzügyek intézését. Szeptemberben betétgyűjtő és kifizető pénztárat nyitottak a Ságvári utcában. További ter­vük az, hogy a halásztelki la­kosság és tagság részére ki- rendeltséget létesítenek az eh­hez szükséges részjegyalap megteremtése után; az alap fele már összegyűlt A megye első munkás-taka­rékszövetkezete hároméves múltra tekinthet vissza, s ma már csaknem kétezer tagja van Szigetszentmiklóson és Halásztelken. Erre az évre há­rommillió forintos betétnöve­kedést terveztek, de ezt már az első félévben teljesítették. A betétállomány ma tíz és fél millió forint. A tagok kölcsönigényeinek kielégítésére 4,2 millió forintos kerete van a szövetkezetnek; ezt nemhogy felhasználják, hanem még kevésnek is bizo­nyul Legtöbben lakás- és háztatarozásra kének kölcsönt, de sokan kapnak pénzt a ház­táji termelést szolgáló beru­házásokra is. A szövetkezet a közelgő ta­karékossági világnap alkal­mából ajándékokat sorsol ki az ügyfelei között Százhalombattán Vita, milliókat érő ötletekről Fiatal Műszakiak és Köz­gazdászok Tanácsa. Rövidíté­se: FMKT. Kevesen tudják: az üzemekben immár tizenöt esztendeje segíti a többnyire harminc éven aluli, felsőfokú végzettségű szakemberek al­kotókedvének kibontakozását. Az elmúlt időszakban sok vita, bírálat középpontjában állt: a kritizálők azonban formai és nem tartalmi kérdéseket osto­roztak. Vajon mi lehet a sze­repe, feladata napjainkban az EMKT-nak? Vedd észre — Tedd szóvá! A téma mindenképpen ér­deklődésre tart számot az érintettek körében: ezért is volt meglepő, hogy a Pest megyei ifjúmunkás napok rendezvénysorozatában a száz­halombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál megtartott tanács­kozásra — a gondos előkészü­let és szervezés ellenére is — a meghívott fiataloknak éppen a fele érkezett meg. Az igazi vesztesek kétségkívül a távol­maradók — talán éppen az FMKT-t leghevesebben, bí­rálók — voltak, De tartsunk sorrendet A Vigyázat, balesetveszély! A szerkesztőségbe egy gyáli asszony azt követően telefonált a napokban, hogy Gyál-felsőn, a Nagykőrösi út és Ady Endre út sarkán baleset történt. Egy kilencéves, iskolából hazafelé siető kisfiút ütött el egy gépko­csi, amikor a gyerek kilépett a megállóban tartózkodó busz elől. A telefonáló azt is el­mondta, hogy. nem ez volt az első baleset itt az utóbbi idő­ben, hiszen három hete egy kislányt gázoltak el ugyanilyen körülmények között. Szeren­csére az utóbbi két eset köny- nyű sérüléssel végződött, az út­kereszteződés fekete statiszti­kája azonban ezzel távolról sean ér véget. Több kisebb bal­eset elmosódó részletein kívül a környékbeliek még emlékez­nek a tavaly előtti halálos sze­rencsétlenségre, amikor egy ugyancsak busz mögül kilépő diáklány vesztette életét. A ve­szélysarok krónikájának má­sik végzetes esete 6—7 eszten­dővel ezelőtt történt, akkor egy idős asszony halt meg itt. A szóban forgó gyáli busz- megállós-sarok — mint a fény­kép is mutatja — teljesen szokványos közlekedési szituá­ciót teremt, amelynek legfőbb szabálya, hogy álló busz mögül ne lépj ki! Ez a kereszteződés azonban egyúttal a 21 ezer la­kosú község egyik legforgal­masabb pontja, ahol százával járnak át iskoláskorú gyerekek is naponta. A sarok múltja egyre sürgetőbben arra int, hogy megfelelő közlekedési jel­zésekkel kellene — a jelenlegi ütött-kopott gyalogátkelő táb­la helyett — a járművezetők figyelmét felhívni a veszély- helyzetre. A helybéliek zebra és záróvonal felfestését java­solják a baleseti gócponton, a közlekedési szakembereknek. ÁRENGEDMÉNYES ŐSZI VÁSÁR OKTÓBER 7-IG 30%-KAL OLCSÓBBAN KAPHATOK ROVARIRTÓK, LÉGFRISSÍTŐK, FOGKRÉMEK, DEZODOROK, KEFEKÉSZLETEK, SZÖNYEGSEPRÖK, BEVÁSÁRLÓ SZATYROK és egyéb termékek Budapesten, Pest-, Komárom- és Nógrád megyében az erre kijelölt boltokban. Használja ki a kedvező alkalmat, vásároljon olcsóbban, amíg a készlet tart! számadatok szerint Pest me­gye harmincöt FMKT-szerve- zetében hozzávetőlegesen fél­ezren tevékenykednek. Érde­mes feleleveníteni a múltat — nem véletlenül tette meg ugyanezt Százhalombattán vi­taindítójában Fekete Tibor, a KISZ Központi Bizottsága ér­telmiségi tanácsának titkára is. Az FMKT legfontosabb feladata kezdetben az volt, hogy megfelelő kapcsolatot teremtsen egy-egy üzemben a gazdasági vezetés és a KISZ- szervezet között. A társadalmi fejlődéssel párhuzamosan az aktuális gazdaságpolitikai fel­adatok megoldása egyre in­kább felvetette annak szüksé­gességét, hogy hasznos lenne a szervezet hatáskörét megfele­lően kiszélesíteni. Napjaink­ban már eljutottunk odáig, hogy — legalábbis ahol ered­ményesen működik az üzemi FMKT — a KISZ ifjúsági ter­melési mozgalmainak, illetve versenymozgalmainak irányí­tását is kezébe vette a szerve­zet, s újszerű feladatként a Vedd észre — Tedd szóvá! mozgalom sajátos tennivalóit is érvényesítheti a gazdasági tervezés és ellenőrzés terüle­tén a KlSZ-radar akcióban. S ezután következhet az FMKT másik tevékenysége: a szak- dolgozatok írása — egy-egy okos ötlet, újítás megvalósítá­sa. Sok múlik a gazdasági vezetésen S ennél a pontnál érdemes egy pillanatra megállni: jó néhány üzemben a szervezet azért nem tölti be hivatását — szinte légüres térben mozog —, mert előszeretettel szűkítik le tennivalóik körét pusztán a szakdolgozatok megírására. Az előrelépés feltétele: észreven­ni, hogy a jelenlegi helyzetben ez már kevés, s éppen az előbbiekben vázolt feladatkö­rök betöltésére hivatott az FMKT! Az igazsághoz viszont hozzá tartozik — ezt egyébként a százhalombattai tanácskozá­son elhangzott hozzászólások sora bizonyította —, hogy a szervezetben rejlő szellemi tartalék kibontakoztatása a gazdasági vezetőkön is múlik. Mert ahol építenek a fiatalok alkotókedvére, ott esetleg sok tízmillió forintot takaríthat­nak meg. S a gazdasági fejlő­dés jelenlegi intenzív szaka­szában ez egyáltalán nem el­hanyagolható szempont! Feladatterv — évente A szervezet feladatkörének szélesítését a jelek szerint egyre több üzemben ismerik feL Virág György, a százha­lombattai Dunai Kőolajipari Vállalat FMKT-titkára pél­dául elmondta: az üzem veze­tői minden évben újítási fel­adattervet áüitanak össze szá­mukra a legsürgősebben meg oldandó műszaki-technológiai problémákról Ez természete­sen nem zárja ki, ha valaki­nek okos és kivitelezhető öt­lete támad más területről, hogy azt megvalósítsa. A fia­tal műszakiak tehetségét di­cséri az aromásüzem meg­duplázódott termelése. S a legfrissebb példa a DKV-ból annak bizonyítására, miként lehet a szervezet lehetőségeit ügyesen kihasználni: az FMKT tagjait megtalálhatjuk a szakmunkástanfolyamok ok­tatói között. Hasznos javaslatok Számszerűen nem könnyű kifejezni a megvalósított ötle­tek, újítások értékét. Veres Lajos — aki a Pestvidéki Gép­gyárból érkezett a tanácsko­zásra — érthető büszkeséggel újságolta: a tavaly elkészült szakdolgozatok felét — az írásban beadott ötleteket, újí­tásokat — bevezették a terme­lésbe. Az eredmény: évi fél­millió forintos megtakarítás! S itt ismét — a Pestvidéki Gép­gyár példája alapján — érde­mes eloszlatni egy félreértést. Nem mindig nagy horderejű újításokra kell gondolni egy- egy szakdolgozat megírásánál, hiszen a jelenlegi helyzetben az is eredményes, ha részfo­lyamatokat sikerül a korábbi­nál korszerűbbé tenni. Még hosszasan folytathat­nánk a hozzászólások sorát. Célunk az volt, hogy az egy­helyben topogóknak bebizo­nyítsuk: nem formai, hanem sokkal inkább tartalmi kérdé­seket kell a jövőben is meg­vitatni A százhalombattaihoz hasonló hasznos tapasztalat- cserék ugyanis jelentős mér­tékben hozzájárulhatnak a mai gondok megoldásához. Falus Gábor Száz lakást alapoznak A 43. számú Építőipari Vállalat dolgozói Budaörsön a 100 lakásos háztömb fogadó szintjét zsaluzzák. Halmágyi Péter felvétele Csőben konténer, konténerben kavics Indítóállomás a Kvassay-zsilipnél Kijelölték annak a külön­leges csővezetéknek a kísér­leti útvonalát, amelyben le­vegőnyomással. tehát pneu­matikus módon konténer­szerelvény szállít majd kavi­csot a 43-as számú Állami Építőipari Vállalat II. ház­gyárának a Kvassay-zsiliptől, a Duna-parti osztályozómű­től. A módszer a Szovjetunió­ban kifejlesztett transzprog- ressz pneumatikus csőveze­tékes teherszállító rendsze­ren alapul. Jelenleg Tbili­sziben, Volgográdban, Tulá- ban és Lenrngrádban műkö­dik ilyen különleges teher­szállító pálya, amelynek ki­alakítását több mint 60 talál­mánnyal segítették az alko­tók. Ennek a rendkívül ér­tékes szellemi alkotásnak a megvásárlására és hazai fel- használására készítenek elő szerződést most a magyar és a szovjet külkereskedelmi és szakmai partnerek. A magyar szakemberek a Szovjetunióban részletesen ta­nulmányozták a csővezeték­ben robogó konténer-teher- szerelvények működését, a fuvaroztatásnak ezt az új módszerét, amely a tapaszta­latok szerint a 2,5 és 80 ki­lométer közötti távolságon valamennyi szállítási mód­szernél — gumiszalag, kötél­pálya, vasút, tehergépkocsi stb. — gazdaságosabb, s amel­lett még számos előnnyel jár. Többek között ezt a csőpályát vezethetik a föld alatt, vagy a levegőben állványokra, osz­lopokra emelve, s ennél fog­va különösen alkalmas arra, hogy a nagyvárosi jármű- forgalom zavarása nélkül oldjanak meg tetemes teher­szállítási feladatokat. A 4,7 kilométer hosszú budapesti kísérleti szakasz csőpályáiá- ból 1,2 kilométernyi utat majd a föld alatt tesznek meg a konténerszerelvények, s a talajból kibújtatott pá­lya egy részét betonoszlopok tetején vagy a Duna-híd alá függesztve helyezik el. Az újfajta szállítási rend­szer nyomvonaltervezetének pontosítására, s az együtt­működés és a szerződés rész­leteinek megbeszélésére rö­videsen szovjet szakembe­rek jönnek Budapestre. Az ÉVM célprogram bizottságá­nak elképzelései szerint a következő ötéves terv első éveiben kerülhet sor az új­fajta csőszállítási rendszer megvalósítására. A magyar szakemberek műszaki fejlesz­tési és termelési kooperáció­ra Is lehetőséget látnak. BÁBA MIHÁLY: Szent Wihály (c ovan Most már biztosan Szent Mihály lo­ván ülök — robbant be hozzám késő este Kiss Gergely bácsi, a műhelyfőnök. — Ülj le — nevettem, mert hajdani találkozásainkra gondoltam, amikor órákig hallgattam vidám történeteit a gyárról, ahol dolgozott. — Hozok egy üveg sört, és mondd el. miért vagy olyan paprikás? És mi az, hogy Szent Mihály lován ülsz? Kiöntöttem a sört, az asztal lapjához koccintotta a poharat, ivott, aztán rá­gyújtott. — Nem akartam elhinni, de most már biztos — sóhajtott. — Májusban mentem nyugdíjba. Szépen búcsúztat­tak. Harminckét évet húztam le a gyár_ ban, meg is érdemeltem. A fiúk is vet­tek ajándékot a szakszervezet is. És abban maradtunk, hogy azért én to­vább is bejárok dolgozni, mint afféle tanácsadó, mindenes kisegítő. Kezdet­ben nem is volt baj, az új főnök olyan Krisztus korú. szakállú, mindig oda­tett, ahonnan éppen hiányzott egy em_ ben. Ügy éreztem, szükség van rám! — És most? — Most is. — Hát akkor mi a baj? — Hogy ismond jamcsak. A nevem napja mindig esemény volt. Munka után elmentünk a Pávába, a belső te­rembe. Meghívtam a mérnököt is. A feleségem elhozott egy kosár magasü­tötte sós-pogácsát, hogy jobban csúsz- szon rá a bor. Mulattunk. Nem hiány­zott a pohárköszöntő sem. — Szép szokás — bólintottam. — Volt, volt — csapott az asztalra, aztán megtörölte verítékben úszó homlokát. — Szóval, este meg eljöttek a legjobb cimborák. Hozták az asz­szonyt is, meg a gyereket. Vidáman telt az este hajnalig. Töprengve ültem, fürkésztem az ar­cát, mi bánthatja, mi kergette most hozzám, hűséges hallgatójához? — Gyanút akkor fogtam, amikor Si­mon Laci munkáját bízták rám. aki éppen szabadságon volt. Trécseltek. fe­csegtek köröttem, de nem törődtem ve­lük. Egyszercsak hallom, hogy Pap Gyurka azt mondja röhögve: az új fő­nök is érti ám, ki nem fogyott belőle a nóta! Nem akartam hinni a fülem­nek. Szóval ezek elmentek névnapot vagy születésnapot tartani, de nekem nem szóltak. Minek is! A lábatlankodó öregnek? Ugyan már. öreg, nyugdíjas, minek. Nyergeli már úgyis Szent Mi­hály lovát... — Mit akarsz te Szent Mihály lová­val, miért emlegeted annyit? Egyálta­lán: volt lova? — Rögtön, rögtön, csak ne szakíts szüntelenül félbe. Mondom, akkor lett nekem gyanús minden. Elmondtam a feleségemnek is. Azzal vigasztalt, hogy nem voltam bent, azért nem hívtak. Ez igaz De szólhattak volna korábban. Szóval: megfeledkeztek rólam, vagy egyszerűen feleslegesnek tartották, hogy meghívjanak. Na, majd jön az én név­napom, és akkor. A három új embe­ren kívül mindenki tudja, mikor van. És hogy hol tartom. Korábban letettem a munkát, átmentem a Pávába. Ütköz- ben találkoztam a mérnökkel, kértem, jöjjön át a fiúkkal. Nevetett, aztán azt mondta,, sok a dolga, de azért átnéz egy rövid időre. A feleségem hozta a pogácsát, de nem rakta ki. vártunk. Én egyre idegesebben nyakaltam a deb- rőit, Ki-kinyílt az ajtó, de csak idege­nek kukkantottak be. A feleségem nyugtalan lett és szomorú. Jött a mér­nök. Meglepetten nézett körbe. Jönnek a többiek is, nyugtattam meg. Borral kínáltam a feleségem meg pogácsá­val. Felköszöntött. és a régi, vidám na­pokra emlékeztünk. Talán egy negyed­óráig. Aztán elköszönt, mert neki még vissza kellett menni a gyárba. Fél óra múlva ismét betoppant, de már kezé­ben volt a táska is. Gergely bácsi — kezdte rögtön, amikor leült — a mű­helyben már egy lélek sincs. Lehetet­lenség, mondtam, tíz éve már, hogy ezen a napon mindig itt vagyunk. Be­le kell törődni. Gergely bácsi, mondta szomorkásán, elmentek. Elfeledkeztek erről a napról. Csak azt ismételgettem: lehetetlenség. Fél órát üldögéltünk még. Nem jött senki. Árválkodtunk az asz­tal mellett. A mérnök, amikor bejött a pincér, fizetett. Nem akartam enged­ni, de 6 nem tágított. És hazavitt min­ket kocsival. — Szomorú eset — bólogattam. — A keservese még ezután jött. Az­nap este senki sem nyitotta ránk az ajtót a gyerekeken és az unokákon kí­vül. Megmaradt a rengeteg pogácsa is. Hát így történt, ilyen volt az én elfő nyugdíjas névnapom. Ott hagyom vég­leg a gyárat, pedig még dolgozni sze­retnék. De nem otV ahol engem fnár felültettek Szent Mihály lovára, hogy ügessek, vágtassak vele a feledés kö­dében úgy, ahogy nekem tetszik. Bez­zeg, ha továbbra is főnök maradok ott •lettek volna valamennyien. z — Talán csak félreértés volt SAjté­vesztették a napot. Y / — Nem. nem. Arról van szí- J hogy engem már kitöröltek emlékeidből. És már újra nem írhatom be av7ieve- met. mert öreg vagyok. Hatvankettő múltam. De ki hitte volna azt, hogy fél esztendő elég tíz szép év, szép, em­lékezetes napjának felejtésére. Csend lett. Nem szólalt meg töb­bet. Az ajtóban is csak egy biccentés­sel búcsúzott. Ügy éreztem magam, mintha egy jós mondta volna el mi vár rám. És ez az érzés rettenetes!

Next

/
Oldalképek
Tartalom