Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-25 / 252. szám

nurlf 1978. OKTÓBER 25., SZERDA Feltárulnak a művelődés lapjai TÖBB OLVASÓ A RÁCKEVEI JÁRÁS KÖNYVTÁRAIBAN A járás könyvárainak helyzetét, fejlesztésének lehe­tőségét vitatták meg a ráckevei járási hivatalban a köz­ségi tanácsok elnökei. Erre azért voit szükség, mert az utóbbi másfél évben előtérbe került a közművelődés, s méginkáibb azért, mert könyvtári ellátottság tekinteté­ben a ráckevei járás községei elmaradnak a megyei át­lagtól, amely viszont szintén nem éri el az országos át­lagot. Száz közül — huszonnégy A járás könyvtárainak több­sége tanácsi felügyelet alatt működik. A tanácsi hálóza/tbari ezer lakosra 14,G mégyzetmé- | ternyi alapterüOet jut a me­gyében, a járásban csalt 11,6 négyzetméter. Valamivel ki­sebb a különbség, ha a taná­csi, a szakszervezeti és az is­kolai könyvtárak területét együttesein vizsgáljuk: ezer la­kosra a megyei átlag 17,8, a ráckevei járási 15 négyzetmé­ter. ! A ráckevei járás könyvtá­rainak zsúfoltságára jellemző, hogy míg a megyében — na­gyobb területen! — száz la­kosra 340 könyv jut, a járás­ban 320. Pedig az olvasók szá­ma — a lakosság százalék- arányában mérve — a járás­ban több, mint a megyében. A megyében a lakosság 22,7 szá­zaléka látogatja a könyvtára­kat, a ráckevei járásban pe­dig száz lakos közül huszon­négy. Itt az utóbbi évben csaknem kétezerrel nőtt a könyvtári kölcsönzők száma. | A járás három községében — Ráckevén, Tökölön és Du- naharasztiban — nyitottak le­téti könyvtárakat az elmúlt két évben, s hogy az olvasók száma általában egyenletesen nő, az annak is köszönhető, hogy a könyvtárak rendszeres kapcsolatok kialakítására tö­rekszenek a szocialista brigá­dokkal. Az is vonzza az olva­sókat, hogy az utóbbi időben nyitottabbá váltak a könyvtá­rak, több a rendezvény. Ellenőrzések A könyvtáraikkal foglalkozó jogszabályok sorában megha­tározó az a törvényerejű ren­delet, amely kimondja, hogy a közművelődési és az iskolai könyvtárak fenntartása a ta­nácsok feladata. Az egyik pa­ragrafus megszabja a tanács­ra háruló feladatokat is. A jelenlegi gyakorlatban egyik rendellenesség, hogy a településeken a klubkönyvtá­rakat nem egységes intézmé­nyekként kezelik, a másik, hogy a könyvtárak többségé­nek nincsen a tanács által jó­váhagyott működési szabály­zata. Nincs rendben az sem, hogy a könyvtárak nyitva tartási idejét nem a tanács határozza meg, hanem a könyvtáros. A járási művelődési osz­A BOLTOKBÓL JELENTJÜK Kézben a szakkönyv A műszaki könyvnapok ren­dezvénysorozata nagyjából fél­idejéhez érkezett. Korai len­ne még végleges mérleget ké­szíteni a forgalom alakulásá­ról, a könyvsikerekről, eset­leg — balsikerekről. Mégis megkérdeztük Pest megye há­rom könyvesboltjában, milye­nek a tapasztalataik az első napok után? VÁC Vác, Széchenyi út 6., Len­csés János né boltvezető-helyet­tes: — Üzletünk úgynevezett passzázsbolt. tehát feladata nem az üzemek, hanem első­sorban a betérő járókelők el­látása. Tavaly városunkban volt a műszaki könyvnapok országos megnyitója, akkor lényegesen nagyobb volt a forgalom, de idén sem pa­naszkodhatunk. A legnagyobb sikerük a híradástechnikai könyveknek van, azoknak, amelyekből amatőrök is ta­nulhatnak. Hajdú: Televíziós távolsági vétel, Sipos: Hi-Fi erősítők című könyve szinte percek alatt elfogyott, re­méljük. kapunk még belőlük. Az idei könyvnapi újdonsá­gok között, érzésünk szerint, túl sok a felsőfokú ismerete­ket nyújtó munka, ezek nem nagyon mennek. CEGLÉD Hasonló a véleménye a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ceglédi boltjában Juhász Károlynénak is: — Több szakkönyvvásárt is rendeztünk, például a Közúti Gépellátó Vállalat helyi ^vá­rában, a Fegyveres Erők Klub­jában, az EVIG-ben. Az üze­mi és a bolti forgalom eddig körülbelül 20 ezer forint. Már nem kapható az Ipari Szak- könyvtárban megjelent Gép­ipari ismeretek című munka, Az energia című ismeretter­jesztő, nagyon szén és nagyon érdekes könyv, és Szabó László Zsolt: A villamosság ottho­nunkban című kötete. Ná­lunk is nagy keletjük van a barkácsolással kapcsolatos könyveknek. Idén a könyvna­pi újdonságok szerencsére időben megérkeztek, így azo­kat szét tudtuk teríteni üze­mi könyvterjesztőinkhez. SZENTENDRE Szentendrén, a Művelt Nép boltjának vezetője Fridii Je­nőné: — Ugyanazok a könyvek hiányoznak nálunk is, mint kollégáimnál. Harminc-negy- venezer forintért árultunk ed­dig, de a vásárlóerő ennél lényegesen nagyobb. Kielé­gíteni azonban nem tudjuk, mert nagyon kevés az érdek­lődésre leginkább számot tar­tó alap- és középfokú könyv. Hiányoznak az otthoni mun­kákhoz tanácsot adó, küny- nyen érthető könyvek, több rádióamatőr-szakkönyvre len­ne szükség, vagyis a kiadók­nak talán jobban fel kellene mérniük a piacot. Évről év­re megküldik a könyvesbol­toknak előzetes terveiket, azokat mi lelkiismeretesen át­vizsgáljuk. és felmérjük sa­ját igényeinket. Azután min­den évben meglepetéssel ta­pasztaljuk, hogy a példány­számokat mégsem a ml javas­lataink alapján állapítják meg. Pedig a könyvesboltok ismerik legközelebbről, mit keresnek az olvasók. Hasonló véleményekkel ta­lálkoztunk azokon az ankéto­kon. melyeket a kiadók mun­katársai tartottak megyénk különböző intézményeiben. Többször elhangzott: a szak­munkásképzésben használt tankönyvek megfelelnének alapfokú, közérthető szak­munkáknak, csupán közfor­galomba kellene azokat hoz­ni. Ennek, sajnos, adminiszt­rációs akadályai vannak. Re­mélhető azonban, hogy vagy ezen az úton, vagy máskép- oen a jövőben a kiadott köny­vek között nagyobb arány­ban lesznek az alapfokú, tech­nikanépszerűsítő, ismeretter­jesztő és barkácskönyvek. A. Gy. tály ezért feladatúi tűzte ki, hogy a nyitva tartási időket felülvizsgálják és a lakosság igényeinek megfelelően módo­sítsák. Az intézményvezetők beszámoltatása sem rendsze­res, az ellenőrzéseket is elha­nyagolják a tanácsok. Ez va­gyonvédelmi szempontból megengedhetetlen. A jövőben mindezt rendszeressé kell tenni, a művelődési osztály instrukciói szerint. A tízezer kötetnél kevesebbet számláló könyvtárakban kétévenként, huszonötezer kötetig három- évenként, ennél nagyobb könyvtárakban ötévenként kell ellenőrzést tartani. Lehetőségek Aiz irányelvek szerint 3870 négyzetméter könyvtári alap­területre lenne szükség a rác­kevei járásban, ezzel szemben 1173 négyzetméteren tárolják a könyveket. Nem is csoda, hogy ilyen körülmények kö­zött csak kevés könyvtár felel meg az esztétikai kívánalmaik­nak. Sok helyen még a takarí­tás sem megoldott. A tanácsoknak a jövőben arról is gondoskodniuk kell, hogy minden könyvtáros meg­ismerje az intézmény költség- vetését. Enélkiil nem tudnak megfelelően gazdálkodni. Részben tájékozatlanságuk­nak, de még inkább a zsúfolt­ságnak tudható be, hogy 1976-ban a járás könyvtárai az előirányzott 1 millió 525 ezer forint helyett csak 818 ezer forintot használtak fel könyvbeszerzésre. A tavalyi felhasználás már valamivel jobb: a tervezett 2 millió 59 ezer forinttal szemben 1 mil­lió 933 ezer forintért vettek új könyveket. Kiskunlacházán és Szigetszentmiklóson pél­dául nem a teljes összeget használják fel. Javasolják a könyvtárosok­nak, hogy a jövőben szerezze­nek be több folyóiratot és propagandaeszközt, és szer­vezzenek bátrabban rendezvé­nyeket. Hová tegyék? De hol rendezzenek talál­kozókat, hová helyezzék az új könyveiket? — kérdezhet­nék és kérdezik is bizonyo­san a könyvtárosok. A járási hivatal szorgalmazza, hogy a településeken felszabaduló épületekből alakítsák könyv­tárrá az arra alkalmasakat. Az alapvető gondok enyhíté­se érdekében a helyi tanácsok — ahol szükséges — hozzanak létre további letéti könyvtára­kat. Hatos Erzsébet KIÁLLÍTÓTÉR MEKBEN Új törekvések, néprajzi elemekkel = A budapesti tárlatok novem- = bér első napjaiban zárnak, ad- § dig, hétfő kivételével, naponta z megtekinthetők. Három Munkácsy.díjas A hajdani kilencek közül most hárman jelentkeznek Budapesten a Csők István Ga­lériában új művekkel. A Le- senyei Márta és Kiss Sándor szobrászházaspár és Csohány Kálmán, ö grafikákkal. Cso­hány egyszerűsége, magatar­tás és stílus; termő gazdag­ság, mellyel a pásztói környe­zetet, a képpé költött cigány­dalokat az egyetemesség el­ért erejével közvetíti szem­lélőinek. Lesenyei Márta is változatlanul őrzi és fokozza erényeit, különösen szép bolt­ívbe záródó négy figurája. Kiss Sándor most elsősorban meghökkent. Dózsa-kompo- zfciójának főnézete izgalmas, de oldalról némi szobrászi za­var érezhető. Néprajzi ele­mekkel átszőtt szobrászi kez­deményezései a Gyászolók esetében is egyszerre jelen­tenek újdonságot és nem tel­jesen megoldott plasztikai formát. A kiállítás rendezése elmélyült, méltó kísérete a három jeles alkotó új törek­véseinek. Egy függöny története Ezt a címet adta Pájer Emilia textilművész a Kul­turális Kapcsolatok Intézete Dorottya utcai bemutatóter­mében látható tárlatának. Va­lami lényegest kíván jelezni ezzel, azt, hogy az iparművé- szetileg rendezett tér a ter­mészet fokozása. Hosszú út vezet addig, míg a gondolat és a munka találkozása ré­vén az iparművésszé feilő- dött ember is el tut Idáig. Von­zó árnyalatokból tudjuk meg. hogy remcsak esv népnek, or­szágnak, vagy földrésznek, ha­nem egy függönynek is tör­ténete van. Ezt követi nyo­mon Páier Emilia; az öltés­től az otthon melegségét biz­tosító lebemyeg áttetsző meg­oldásáig. Eredményét eddig is élveztük, de a függöny lé­nyegét most tudtuk meg e kellemes artisztikum láttán. A függöny lényegét, melv elha­tárol és közvetít köztünk, ott­honunk és a világ között. Fehéren és feketén Erdős János bemutatkozá­sán a Helikon Galériában fe­hér képeket, fekete szobro­kat látunk. alapformákat. Képzőművészet ez? Annak kezdete. Se több, se keve­sebb. Ízlés és lehetőség csat­Könyvköszöntő A kedves, a sziv- melegség hullám­hosszán írott ver- seskönyvet egy- szuszra olvastam át a minap a HÉV-en Buda­pestről Szentend­rére utaztomban. Jobbágy Károly: Szentendrei bú­csú című szép kötésű, kézbe si­muló kötetét. Most egy doho­gó gyár műte­remasztalán ro­vom e sorokat. Emlékem vissza­visszazökken; a váltókon át-átcsat- tanó lírai pilla­natba, melybe Jobbágy szemér­mes férfiérzel- messége, öregsé­get fogadó, a vi­lágot aggódva fi­gyelő költő ba- bonázott. Szent Bandi bizonyára örömtelin lesi — gomolygó felhőbe- liségében —, hogy Szentendrét mi­lyen szeretettel gmlegeti a ma­dárbarát, a pa­tak mentén ker­tészkedő poéta. Őszintesége, ke­resetlen szépsza- vúsága, érthető gondolatai barát­szavak, gyógyí­tó igazságkimon­dások. Vallomá­sa a háború csiz­macsikorgó ke­gyetlenségbe der­medéséről, balla­dái fényű gyónás. Tegnap a Tamás­templom kertjé­be lestem le a Tabakos kereszt­ről és Vujicsi- csot idéző ver­sénél fellapoz­tam és újra ol­vastam Jobbágy Károly sorait. Szinte az aranyló napsugaras ősz­ben hallani vél­tem a kohó édes­bús, lüktető, cíte- ra cingetését, és bőgős broccsa sá­sa it. Látni vélem a szemébe hulló hajjal furulyázó Tikomért, kinek barátja és örökös Vu­v endéglátója kovics Iván — tálcán hozza a tán­coló poharakban rezzenő bort. Mit tetszik olvasni? — kérdi szemüve­ges ifjú bará­tom, a bélyeggyűj­tő, aki a szomszé­dos házban lakik. Verseskönyvet — felelem. Verses­könyvet? Tény­leg? Megmutatom; ö kézbe veszi, be­leolvas és büszkén feleli, én is tu­dok már verset; tanultam. Job­bágy Károly is tud verseket, sokat. Szíve dobbanása kottáztatja véle. Bajra, örömre, bit­re, szeretetre, em­berségre írja szor­galmas gyötrődés­sel, hogy jobbító hitet olvashas­sunk és tanul­junk soraiból. Sok-sok szép- élményü szent­endrei évtizedet kíván, olvasód: Szánthó Imre Bakallár József: Pihenők lakozik egymáshoz, a tér szer- ' vezése; magas színvonalon. Majdnem mű, amit létrehoz, de mindenképpen művészet. Annak esztétikus nyitánya. Mégis, joggal érezzük, ho"v több kép és szobor rejtőzik Erdős Jánosban, mint amit megvalósított, s ha felépül­nek, azok lesznek igazi alko­tásai. Duna-tájak Japánban Köztudott, hogy Bakallár József Zebegényben tanít nya­ranta, hogy festői témaköre a Kis-Duna Ráckevétól So-' roksárig; egyszóval kicsit Pest megyéhez is tartozik mun­kássága. Utóbbi éveinek Szi­gethalomhoz, Dunaharaszti- hoz, a Molnár-szigethez kö-j tődő új termését most Ja­pánban mutatja be; Hokkai- dón és Tokióban. Örömmel hal­lottuk, olvastuk a hírt: Asza- hikavában őt és feleségét dísz­polgárrá avatták. Mindez egyé­ni siker és egyúttal a magyar festészet újabb külföldi elis­merése. L. M. RÁDIÓFIGYELŐ 2000 FELÉ. Az ifjúsági rá­dió folyóirata a mai ’fiatal­ság töprengő, tervező, a jövő­ről felelősen gondolkozó ré­tegéhez fordul. Ügy vélem, megérdemelnénk kicsit „ át­gondoltabb, megalapozottabb és főleg őszintébb szavakat, mint amivel Szőke Sándor igye­kezett megmagyarázni a dip­lomások képzése és a valósá­gos igények közötti arány­talanságokat. A jegyzetíró meggyőző példákkal érzékel­tette. milyen nehéz a jövő diplomás szakemberigényé­nek mennyiségét és összeté­telét meghatározni. De meg­tudtuk azt is, hogy Magyar- országon a szomszédos orszá­gokéhoz képest még mindig nagyon kevesen szereznek felsőfokú képesítést. Szőke Sándor szerint a kiutat ar.í- veltség és a megélhetés kü­lönválasztása jelentené. Pél­dául lennének úgynevezett szabad bölcsészek, akik el­végzik ugyan az egyetemet, a műveltség, teljes emberré vá­lás kedvéért, de valami egé­szen másból fognak majd meg­élni. Csak találgathatunk mi­ből. A hólapátolás, utcaseP- rés, mint diplomás foglalko­zás. a felszabadulás óta ki­ment a divatból. A bölcsész szenesembemek, hórukkos se­gédmunkásnak általában gyen­ge, könyvelőnek, műszaki em­bernek pontatlan. Valószínű, hogy a tevékenység és mű­veltség hangzatos, ám vele­jéig polgári, a Tart pour l’art művészet és kultúra felfogá­son alapuló különválasztá­sára fittyet hányva a derék, szabad bölcsész is tolmács­ként. népművelőként, vagy valami, a szakképzettségéhez közelálló pályán fog elhelyez­kedni. Meglevő ellentmon­dásokat, problémákat nem le­het úgy „megoldani”, hogy hangzatos frázisokkal pozitív jelenségeknek próbáljuk fel­tüntetni őket. A 2000 felé következő blokk­ja egyébként éppen a iövő- tervezés nagy tévedései és zseniális • megsejtései közül idézett fe! néhány nevezetes példát. Beszámolót hallhat­tunk még a világszerte elter­jedt mikrohullámoknak az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásáról és egy sci-fi rövidfilmfesztiválról. CORTEZ VISSZATÉR. Ki­tűnően rendezett — Orbán Tibor — és sztár szereposz­tásban megvalósított — (Tö­mőnek Nándor, Darvas Iván, Ruttkai Éva. Sulyok Mária) művészi értékű bemutatónak örvendhetett szombat este a Rádiószínház közönsége. And­rej Hieng mai jugoszláv író múltban játszódó darabja a korból yaló felesleges kibeszé- lés nélkül közölt általános ér­vényű mondanivalót. A cso­dálatos azték birodalmat Cor­tez néhány száz spanyol ka­tonával elpusztította, a lakos­ságát lemészárolta, elűzte. A gyarmatosítás kezdeteinek ez a szörnyű nyitánya a keresz­ténység terjesztésének ideo­lógiáját használta valóságos céljai leplezésére. Don Fran­cisco, a darab főhőse közka­tona volt Cortez seregében. Falujába visszatérve lassan rájön, nem Krisztusért, csak a rabolt zsákmányért harcol­tak, most, hogy a piszkos munkát elvégezték. félreál­lítják, mellőzik őt és társait. Ügy érzi élete, hősiessége mégsem lehetett hiábavaló. Várja a tábornokot, Cortezt, aki annak idején jelszavak­kal csatára lelkesítette. Ami­kor végre találkoznak, Don Francisco számonkéri rajta a szent célokat, és hívja, men­jenek vissza, tegyék jóvá a pusztítást, valósítsák meg Jé­zus királyságát. Cortez eluta­sítja. ö sem a régi, idejét bűnbánattal tölti, az udvar­nál finoman mellőzik. Csak annyiban segíthet, hogy be­vallja, őt is felhasználták és félreállították. Akik hittek a jelszavakban, ma szenvednek a bűntudattól és lelkiisme- retfurdalástól, mert a jelsza­vak hamisak voltak. Nem le­het visszacsinálni semmit, nem lehet utólag érteimet adni az értelmetlen véron­tásnak. Meg kell tanulni, bé- kétlen emlékekkel valahogy mégis együttélni a békében. Ahogy a műsorújság aján­lása is írja, az elmúlt ötven év viharait átélt idősebbek közül jó néhányan saját sor­sukra ismerhetnek az egyko­ri közkatonában. Mező Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom