Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

x/ímap 1978. OKTÓBER 22., VASÄRNAP TV-FIG YELÖ A Művészeti Magazin mond­hatni hiánypótló szerepet tölt be a televízióban. A tv ugyan­is mintha a kelleténél keve- seDb időt-teret engedne a képzőművészeti események, filmek, tudósítások, beszámo­lók sugárzására, holott a vi­zuális kultúrának elősegítésé­re óriási lehetőségei vannak. Most a múzeumi és műemlé­ki hónap eseményeit propa­gáló adásból nagyon érdekes és elgondolkoztató a jubiláló (25.) Vásárhelyi Őszi Tárlat­ról készült riport. Több is volt ez riportnál: igényesen előkészített és forgatott kis- film a vásárhelyi művészélet­ről. A Tornyai János Múzeum­ban jelenleg is nyitvatartó őszi tárlat bemutatása mellett a Vásárhelyen élő, vagy oda tartozó, ott alkotó művészek közül is megszólaltak. így Kurucz D. István>. Németh József, Szalay Ferenc, Hé- zső Ferenc. A kérdésekre val­lottak művészi hitvallásukról, a világról és képzőművésze­téről mondták el véleményü­ket. Szépen megformálva, ke­vés szóval sokat mondva. Így a nézők is egy-egy pillanatra láthatták azokat, akiknek festményeit csodálhatják vagy éppen vitatják környezetük­ben. Az alkotó megismerése akár fényképről is, de méginkább teljesebb lényük közelebbhozásával film ré­vén — mindig az érdeklődést segítette. Ezért — noha külö­nösebb konzekvenciákat a műsor készítői nem vontak le — csak dicsérhető törekvé­sük. Kár, hogy viszont e műsor­ban halványabban sikerült a külföld művészeti eseményei­nek vázolása Dvorszky Hedvig­től. Nem írhatom, hogy be­mutatása, mivel még szemlél­tető anyagot sem tudott az előadó — katalógus, repro­dukció vagy akár plakát formájában — a képernyőre vinni. Az események — ez- esetben az ő utazási élményei —> lehetnek talán érdekesek közérdeklődésre számot tartó beszámoló előadás formájában, de ehhez nagyobb szuggeszti- vitás szükséges, Ezenfelül mindenképpen tudomásul kell venni, hogy más a rádió és más a televízió sajátossága. Szívfáj dítóan jó volt a műsorban újralátni a közü­lünk tragikus hirtelenséggel eltávozott Ország Lili fes­tőművészt, egy korábbi ri­portfilmből vett részletben. Ugyanakkor tanulságos és intő is volt: esetenként még éle­tükben kell nagyobb figyelem­mel körülvennünk kiemel­kedő művészeinket, gondolva az utókorra. Vannak köteles­ségeink mind a filmkészítés­ben, mind az alkotói portrék megörökítésében. A Kepes Györggyel készí­tett film, a palesztin népmű­vészet és a Néprajzi Mú­zeum mexikói kiállítása, a Ke­serű Ilona tárlatáról felvett képsorok egészítették ki az adást, amit sajnálatosan ez­úttal nem ismételt meg a tv a hét más napján is. K. M. Román est. Este fél hat­tól majdnem éjjel fél tizen­egyig pergett a román tv Bu­dapestre hozott ajándékműso­ra. Ebben az ötórányi összeállí­tásban mind a csak oda-odapil- lantó nézők, mind pedig a prog' rámok ínyencebb válogatói egy­aránt bőségesen találhattak figyelnivalót. Az előbbieknek inkább a korábbi időpontok­ban egymást követő fölvételek kedveztek — ekkor éppen úgy indulhattunk barlangnézö- be, mint ahogyan lakodalmi táncba, illetőleg a Fogarasi- havasok szerpentinútjainak megtekintésére —; míg az utóbbiak inkább az esti hír­adót követő mozifilmben lel­hették kedvüket. Hogyne, hi­szen egy kiemelkedő alakí­tás — Draga Olteanu-Matei sistergőén szenvedélyes, a nagy tragikához méltó játé­ka tette emlékezetessé a Gyil­kos szenvedély című történe­tet. Noha maga a képre vál­tott mese — egy pénzéhes aszony összeütközési sorozata idősecske férjének famíliájá­val — nem emelkedett túl a vaskos, nehézkesen tovább­mozduló népszínművek átlag­szintjén, a szokványtörténe­tet ez a szerzőként is közre­működő főszereplő mégis él­ménnyé avatta. Megeshet, éppen e jutalom­játék hatása bénította meg a nézők figyelmét, amikor — befejezésként — az ismert és nálunk is sokat olvasott író, Eugen Barbu jelent meg a képernyőn, és szólt munkájá­ról, a romániai irodalom ko­rábbi és újabb gondjairól. Mindenesetre, portréfilmjének utolsó felvételeit szintén ne­héz lesz elfeledni, amikor sportember módjára, melegí­tésen kocogva bizonygatta a testedzés fontosságát. Tmk. Éppen olyan közis­mert ez a betűszó, mint — mondjuk — a Közért, avagy a BKV, s joggal, mert nincs olyan kis gyár és nagyüzem, ahol naponta egy-két százszor ne hangzana el a tervszerű megelőző karbantartók neve. Tegyük mindjárt hozzá, hogy inkább méltatlankodnak mű­ködésük fölött, s dicséretben csak elvétve részesülnek. Rendszeres elmarasztalásuk most tv-témává sűrűsödött és az Ipari kaleidoszkóp mind az iparban, mind a közgazda­ságban egyként járatos műsor­vezetője, Puch Tamás mindazt kiderítette, ami e tmk-ügy- ben — országos tanulságként — kideríthető volt. Néhány tudnivaló e pénte­ken kora este közvetített nyo­mozásról. Először is nem a tervszerű megelőző kar­bantartók henyesége kárhoz­tatható — dolgoznak ők is keményen, ha van mivel dolgozni. Mert — s itt kez­dődik a gondok sora — a legtöbb helyen alig-alig van, avagy egyáltalán nem talál­ható pótalkatrész. Hogy a masinák mégis pörögjenek, rendszerint maguk eszkáhálják össze a hiányzó darabokat, mint hallottuk, az eredeti hozzávalók árának ötszörösé­ért. Hogyan lehetne segíteni ezeken a mindenfelé szoron­gató gondokon? Egyrészt ta­lán úgy, hogy létrehoznának valamiféle központi készlete­ző vállalatokat, amelyek fő tennivalója a tmk-zás segítése lenne; másrészt meg talán úgy, hogy a külföldi szállítókkal szemben is közösen lépnének föl a pótalkatrészek beszer­zésében egyaránt érdekeltek. Tetszetős ötlet ez is„ az is — bárha megvalósulásukról szin­tén tudósíthatna Puch Tamás kaleidoszkópja. Akácz László Ószi megyei könyvhetek ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ MONORON Igényes közművelődési ese­mények gazdag kínálatából válogathatnak a monoriak az utóbbi hetekben. Október 11- én kezdődtek a járásban a munkásművelődési hetek, pén­teken a műszaki napok, teg­nap az október 21-től novem­ber 19-ig tartó őszi megyei könyvhetek megnyitójára ke­rült sor a nagyközségben. Jelképes is, hogy a megnyi­tónak a monon filmszínház adott otthont. Az előcsarnok­ban a filmiplakátok, -képek között könyvkiállítás fogad­ta az érkezőket, ezzel is je­lezve a művészetek egységét. a film és az irodalom kap­csolatát. Pilinyi Józsefnek, a Mo- norvidéke Áfész elnökének bevezetője után az őszi me­gyei könyvhetek csaknem két évtizedes múltját, szocialista művelődésünkre gyakorolt, .a - tását, a különböző társadal­mi rétegek, elsősorban a fa­lun élők művelődési igényei­nek kielégítésében betöltött szerepét értékelte megnyitó­jában Cselényi Dezső, az MSZMP monori járási bizott­ságának első titkára: — Az önálló gondolkodásra serkentő ismeretszerzés egyik eszköze az olvasás. A könyv az értékes, magvas gondola­tok egyik legteljesebb hordo­zója, az olvasás pedig az ön­művelődés kimeríthetetlen lehetősége. Az idei könyvheteknek kü­lön jelentőséget adnak a nagy történelmi évfordulók: az őszirózsás polgári demokra­tikus forradalom 60. születés­napja és a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megala­kulásának 60. évfordulója. Pártunk XI. kongresszusá­nak határozatai, a közműve­lődési törvény kedvező felté­teleket teremtettek a kultúra fejlesztéséhez. A művelődés a társadalom egyre több tagjá­nak válik állandó szükségle­tévé. Ezen igények kielégíté­sére, a munkások, parasztok és értelmiségiek általános és szakmai ismereteinek növe­lésére nagy és nehéz felada­tot vállalnak a közművelődés dolgozói. Az ünnepi megnyitó sza­vak után József Attila versei­nek csodálatos sorai hangzot­tak fel Az Elégiát, a Munká­sokat. az Ars poeticát, a Le- vegőt Szersén Gyulának, a Nemzeti Színház tagjának előadásában élvezhették a je­lenlevők. Baranyi Ferenc költő, a megyei könyvhetek megnyitó ünnepének vendége az iroda­lom küldetéséről beszélt: Fiatalok kézikönyve VALASZ 450 KERDESRE A könyv, amelyben a kér­dések és a válaszok olvasha­tók a Fiatalok kézikönyve cí­met viseli, nemrég jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál. Első pillantásra talán meg­döbbentően soknak tűnik a 450 kérdés, ami a kötetben talál­ható. de tekintve a témát, mégsem az. A kötet szerkesz­tője, dr. Tóth Antal ugyanis átfogja egész társadalmun­kat, az a törekvése, hogy a fiatalokat, akik életkoruknál fogva sem lehetnek eléggé tájékozottak. megismertesse szinte valamennyi fontos rész­területtel. eligazítást adjon a különböző bonyolult, vagy kevésbé bonyolult kérdések­ben, illetve megadja nekik a mindenki számára nélkülöz­hetetlen alapismereteket. Olyan fontos állampolgári alapfo­galmakkal foglalkozik, mint a lakáshelyzet, a legújabb szo­ciális és bérintézkedések, a fiatalok érdekvédelme stb. A fejezetek logikus sor­rendben követik egymást. Az olvasó elsőként hazánkról kap tájékoztatást, majd az ál­lampolgári ismeretek, a ka­tonai szolgálattal, a tanulás­sal, a szakmai képzéssel, a munkaviszonnyal, a jövede­lemmel, az egészségügyi ellá­tással, a családpolitikával, a politikai és társadalmi szer­vezetekkel. az ideológiával, a kultúrával és a sporttal kap­csolatos tudnivalók következ­nek. A kérdés-felelet forma nagy­ban megkönnyíti a kötet ta­nulmányozását. első pillan­tásra is áttekinthetővé teszi az egészet. Nem véletlen, hogy ez a könyv ilyen formában napvilágot látott. Szükséges­ségét kétségtelenné teszik a különböző szociológiai felmé­rések, amelyek jól mutatják, 'hol mutatkoznak fehér foltok az ifjúság egyes rétegeinek tudásában, tájékozottságá­ban. A könyv hozzásegít a hiá­nyok pótlásához. Némi ízelí­tő a kérdésekből: Milyen or­szágban élünk? Milyen vi­lághírű termékeink vannak? Milyen helyet foglalunk el a világban? Mit kell tudni ha­zánk államszervezetéről? Mi­lyen támogatást kap a bevo­nuló katona és családja? Ho­gyan pótolható az általános iskolai végzettség? Mikor he­lyezhető át a dolgozó? Mikor felel a dolgozó a vállalatnak okozott kárért? Milyen elvek alapján osztják el a javakat? Hogyan állapítják meg az alapbért? Mit kell tudni a munkanonmákrál ? Ki kap­hat táppénzt? Mi a család? Ki lehet a párt tagja? És még sok más hasznos, érdekes kér­dés és felelet. A válaszok rövidek és sza­batosak, mindenki számára könnyen érthetők, jó eligazí­tást nyújtanak társadalmunk­ról. G. S. — Nem mérhető a mérhe­tetlen, nincs műszer, mellyel ©gy-egy irodalmi mű hatása kimutatható az emberi agy­ban, az egyéniségben, az em­ber cselekedeteiben. A költé­szet magabiztosabb fellépés­hez segítheti a humánumot, az emberséget. Minden igaz al­kotásból akkumulálódik vala­mi az emberben, és ez a meg­nevezhetetlen valami adott esetben, nehéz körülmények között, válaszúton, mindig a tisztesség javára dönt. Az iro­dalmi alkotások teáht abban segítenek, hogy emberebbé váljunk. A felszabadulás utáni ma­gyar líra néhány szép alkotá­sát, köztük Garai Gábor, La­dányi Mihály, Tamás Meny­hért, Nyerges András ver­seit Merényi Judit és Szer­sén Gyula mondta el. A megnyitót a Monorvidé- kd Áfész vecsési Jókai szín­pada fiataljainak verses, ze­nés, irodalmi összeállítása zár­ta. A. Gy. A Nagy István csoport kiállítása Cegléden Szombaton népes közönség előtt nyílt meg Cegléden a Kossuth Művelődési Központ földszinti termeiben a Dél- Pest megyei Nagy István kép­zőművészeti csoport kiállítása. Azt a látható örvendetes fej­lődést érzékelteti a tárlat, amely a Dabas, Nagy háta, Ma­nor, Ráckeve és Cegléd vidé­kén élő és alkotó képzőmű­vészek munkásságát jellemzi. Huszonkilenc kiállító több minit 70 műve került a szó szoros értelmében emberkö­zelbe. Erről tanúskodott a lá­togatók értő érdeklődése. Dr. Lakatos Józsefnek, a ceglédi városi tanács végre­hajtó bizottsága titkárának bevezetője után a kiállítást dr. Losonci Miklós művészet- történész nyitotta meg. El­mondta, örömet szerez, biza­kodásra késztet, hogy Szent­endre és Vác után Dél-Pest megye is tevékeny, alkotó művészekkel népesült be. Olyanokkal, akiknek munkái ban elevenen él a szülőföl szeretete, a tájé, ahol lakna! és az embereké, akik közö! élnek. Az ünnepélyes megnyit« követően több alkotó vehett át Jakab Bélától, a ceglédi jé ráad hivatal művelődésügj osztályvezetőjétől a tájkörz* tanácsainak díjait. Első díjat kapott a kiállttá: rendező Miklosovits Lászl (Albertirsa). Szintén első dí; ban részesült Kéri Mihál (Ocsa), második díjat kapó' Z. Horváth Gabriella (Gyón rő), harmadikat Rádotzi Mari (Százhalombatta), Őrei Józsi (Dabas), Barnóth Zoltá (Abony), Rónai Mátyás (Ai bertirsa) és Unyi Istvá (Gyömrő). A Dél-Pest megyei alkotó tárlatát a ceglédi Kossut Művelődési Házban októbe 31-ig tekinthetik meg az éi deklődőik. Tanítójelöltek Zsámbékon PEST MEGYEBEN SZERETNÉNEK ELHELYEZKEDNI Pedagógushiány ... Aligha tűnik ismeretlennek a szám: Pest megye mintegy 6 ezer ál­talános iskolai pedgógusa kö­zül tizenkét százalék szak­képzetlen. Ebben a tanévben — csak az alsó tagozatokon — 164 új képesítés nélküli neve­lőt alkalmaztak, s közülük 96 gyermekgondozási segélyen lévő tanítónőket helyettesíti. Huszonegy tanítói állás be­töltetlen ... Ösztöndíjjal vagy anélkül A Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki tagozatán túlnyomórészt Pest megyéből érkezett pedagógusjelöltek ta­nulnak. Vecserka Enikő most má­sodéves: — Alsógödről jöt­tem főiskolára, szüleim mind­ketten pedagógusok. Korán megszerettem ezt a hivatást: hároméves koromban már is­kolába jártam. Nem volt aki vigyázzon rám, ezért édes­anyám az órái alatt beültetett az utolsó padba.. — Teljesen biztos, hogy ta­nítani fogok, s a szándékom az, hogy visszakerüljek a la­kóhelyemre. Máris elszegődtem Pest megyéhez: havonta 500 forint ösztöndíjat kapok a me­gyei tanácstól, s ha végez­tem, annyi ideig biztosan Pest megyében fogok dolgozni, amennyi ideig az ösztöndíjat kaptam. — Az úttörőmozgalom és a pedagógia áll legközelebb az érdeklődésemhez. Gimnazista koromban gyermekpszicholó­gus szerettem volna lenni, de a tanítás ma már jobban vonz. A kedvenc tárgyam? A ma­gyar anyanyelv ... Balázs Attila, Enikő évfo­lyamtársa dabasi: — Részint az ösztöndíj miatt, részint pe­dig a várható lakásgondjaim miatt bizonyos, hogy Pest megyében maradok. Ott sze­retnék lakni, ahol tanítok majd. Kedvelem az értelmes közösségi életet, s erre kevés az esélyem, ha naponta két- három órát kell utazgatnom. Én nem ragaszkodom Dabas- hoz, bárhol — akár tanyán is — szívesen fogok tanítani. — A gyerekeket nagyon sze- szeretem. Nyáron a Balatonon üdültettem és bizony zavarba jöttem, amikor 22 éves létem­re bácsinak szólítottak. Ez a zavar persze múlandó. Csak azt sajnálom, hogy a diploma után valószínűleg nem kezd­hetek rögtön tanítani, a kato­naidőmet még nem töltöttem le. — Én csak kezdetben sze­retnék oktatni, mert az a ter­vem, hogy elvégzem az egye­temen a filozófia-történelem szakot — fog a szóba Kere­kes Edit, aki Szigetbecséről jött ez év őszén a főiskolára. — Nem is kértem a megyei ösztöndíjat, mert még arról sincs elképzelésem, hogy ha általános iskolába kerülök, melyiket válasszam. Az bizo­nyos, hogy a volt iskolámba nem szeretnék visszakerülni. — Itt a főiskolán a politi­kai gazdaságtant kedvelem leginkább. Semmi kifogásom az ellen, hogy vidéken tanít­sak. Kíváncsibbak, érdek­lődőbbek és többnyire ke­vésbé képzettek falun a gyerekek, mint Pesten. Na­gyobb szükségük van a jó tanítóra... Simon Péter szintén első­éves, Budakesziről jár na­ponta a főiskolára: — Én ál­talánosba is, gimnáziumba is Pestre jártam. Nincs ellen­vetésem egyetlen iskola el­len sem. Most még csak any- nyi biztos, hogy a pedagógiá­val jegyeztem el magam. Azért, ha sikerül, szeretném elvégezni az egyetemen a bio­lógia-földrajz szakot, hogy gimnáziumban taníthassak. — Édesanyám óvónő, édes­apám villanyszerelő. A techni­kához semmi érzékem, való­színűleg a pedagógiai hajla­mot örököltem. Ha végzek az iskolán, Budakeszin fogok lakni. Jó volna a közelben dolgozni. De addig még sok víz lefolyik a Dunán... Elsőtől nyolcadikig Hamza Edit és Éva ikrek. A Fóti Gyermekvárosban vé­gezték az óvónői szakközép- iskolát, s most másodéves ta­nítójelöltek. Edit: — Nemcsak tőlem függ majdani munkahelyem. A vőlegényem szintén állami gondozott volt, most végzi a műszaki egyetemet és váloga­tott középtávfutó. Semmink sincs. Ott fogunk lakni, ahol ő állást és megfelelő sport­egyesületet talál. Lehet, hogy Budapesten, az is, hogy Pest megyében. Távolabb aligha. De alkalmazkodom az ő lehe­tőségeihez. — Nekem is a testnevelés a szenvedélyem. A gyerekek többsége nem szereti ezt a tantárgyat, talán mert nem mindegyikük képes azonos teljesítményre. Szerintem a teljesítmény másodlagos, az akaraterő a lényeg. Itt a fő­iskolán is van olyan lány, aki kerüli a testnevelési órákat. Csak azon töröm a fejem, ho­gyan fogják ők tanítani ezt a tárgyat... Éva: — Én viszont minden­áron Pest megyébe szeretnék kerülni. Fontos persze, hogy szolgálati lakáshoz juthassak, mert kezdetben én sem kere­sek majd sokat. A vőlegé­nyem Rákoscsabán műszerész, a közelben keresek majd ál­lást. — A Gyermekvárosban elő­fordult sokszor, hogy én helyettesítettem a tanítót. Ott határoztam el, hogy pedagógus leszek. Sze­retnék fiatal kollégák kö2 kerülni, akikkel megértjüi egymást, korszerűen oktatói tunk. Tetszik az új tantér' Például azért, mert játékosa és gondolkodtatva tam'thatju a gyerekeket számolni. Az jó, ha maguk fedezik fel a ismereteket. És még valam olyan iskolát fogok keresn ahol nincs szakképzett teste« velő tanár. Ezt a tárgyat else tői nyolcadikig én szeretnér tanítani. Jobb körülmények között Dr. Hargitai Károly, a Esiztergomi Tanítóképző Főis kola főigazgató-helyettese, zsámbéki tagozat vezetője: - Tagozatunkon tavaly kezdtü a tanítók képzését. Az els évet hetvennégyen kezdték, ugyanennyien végezték siket reL Diákjaink tanulmányi á1 laga 3,78 volt, azaz jó. Közi lük most hatvanhaton kezdté meg Zsámibékon a másodi évet. A többiek levelező hali gatók lettek: máris megkezd ték a munkát — például Cég léden, Nagykőrösön, sőt Győr ben is — képesítés nélküli ta nítófcént. — Idén nyolcvanegy volt a első évre felvett diákok szá ma, s 90 százalékuk ismét Pét megyei. — A megyével sokan kőtől tek szerződést. Tavaly húszon egyen, s idén is jelentkezte már húszán. Van a diákjain; között, aki más megyébe k« rül, mert távol lakik a férji ritkábban a felesége. Ha ei hagyja a megyét, de nem a ta nítói szakmát, akkor rendsze rint nem köteles visszafizet ni az ösztöndíjat. Elvégre pedagógushiány az ország má részeiben is gond. — A tagozat tavalyi meg alakulása óta javuló körül menyek között folyik itt a pe dagógusok felkészítése. A jöv tanévre már száz első éves várunk. Tavaly 1 millió fc rintot, idén csaknem 2 millic fordíthattunk audiovizuáli eszközök, bútorok, szemlélte tőanyagok vásárlására. Ég esztendeje tizenegy, most hu szonhét pedagógus neveli Leendő tanítókat, s jövőr újabb 15 oktatót várunk — Ma még az elavult, ki zsámbéki általános iskola , színihelye a pedagógusjelölté megfigyeléseinek, tanítási gya korlátának. Már készülné azonban a tizenhat tanterme gyakorló iskola tervei, s ne vélhetőleg 1981-re megkezd hetik benne az oktatást. Az ú iskola szerves egységet alko vájd a főiskolai tagozattal, di a többi gyakorló iskolává szemben előnye lesz, hog; aemcsak a válogatott gyere rek, hanem Zsámbék össze ült alános iskolása itt tanú vájd. Vasvári G. Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom