Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-03 / 233. szám

iHf.c.trt 1978. OKTÓBER 3., KEDD Szentmártonkátáról Afrikába Ipari hűtőberendezések exportra A kerítés mögött szép park, hatalmas fiák. Kanyarog az út, hirtelen eltűnő, ezüstösen vagy kéken csillogó szerke­zetmonstrumok jelzik: nem arborétumban járunk. A bu­dapesti Klíma Ktsz szent- mártonkátai üzemében ipari hűtőberendezéseket gyártanak. — Tíz éve itt még gépállo­más volt — tájékoztat Turó- czi Pál üzemvezető —, ak­ikor kezdtük, kilencven em­berrel. Az első évben 16 mil­lió forint volt a tervünk. Ma 110—120 szakmunkásunk 120 milliót termel. Az alkalma­zottakkal együtt 200-an dol­gozunk itt, így az egy főre 'u- tó mintegy 800 ezer forintos termelési érték, úgy érzem, elég szép eredmény. — Jelenleg miket készíte­nek? — Kétféle hűtőberende­zést: vízvisszahűtőket és lég­hűtőket Az előbbieket kü­lönböző, 5—10—20 köbméte­res méretben. Az utóbbiakat is az ipar hasznosítja, első­sorban hűtőházaknál, kon­zervgyárakban. Gyártmá­nyainknak majdnem a fele, évente 43—50 millió fo­rintnyi, exportra kerüL Vásárolják a Szovjetunióban csakúgy, mint Afriíka számos országában. Ma csak kevesen mondhat­ják el az országban: néhány segédmunkás még elkelne, de munkaerőhiányról nem be­szélhetünk. Az első félév! ter­vet 1,9 százalékkal, a harma­dik negyedévit 5 százalékkal teljesítettük túL A. Gy. Mennyi időt nyerünk? Nemcsak a percek, órák számítanak Ha m!a egy hazai vállalat ve­zetősége napirendre tűzi a munkafegyelem kérdését, tíz az egyhez az esélye annak, hogy a következő intézkedések szület­nek: megszigorítják a portai el­lenőrzést, s ha mondjuk eddig az egyperces késést még elnéz­ték — pontosabban elnézhet­ték — a portások, ezentúl kö­nyörtelenül elveszik a belépőt, kiszedik a blokkolókártyát — ahogy éppen a helyi szokások diktálják. Továbbiakban a mű­vezetők utasítást kapnak a ki­lépőcédulák számának csök­kentésére, az irodákban is gyakrabban körülnéznek, min­denki az asztalánál ül-e, kilá­tásba helyezik az ebédidő be­tartásának szigorúbb ellenőr­zését. Valamennyi intézkedés kö­zös vonása, hogy a munkafe­gyelmet az üzemrendészet esz­közeivel próbálja javítani, to­vábbá, hogy elsősorban a mun­kásokra, beosztott alkalmazot­takra vonatkozik. Kétségbe­vonhatatlan, hogy ezek után mindenki több időt fog mun­kahelyén tölteni. De, hogy töb­bet fog-e dolgozni, az még egyáltalán nem bizitos! Ha szervezetten Mi tehát a fegyelmezett munka titka? Hogyan lehet ezt biztosítani? A kérdéssel elő­ször Rozgonyi Tamás kandidá­tust, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének munkatársát ke­restük meg: — A munkafegyelem nem más, mint a dolgozók magatar­tásának olyan alakítása, hogy ezáltal a vállalat a céljait el­érje. Ehhez olyan eszközrend­szerre van szükség, ami a gaz­dasági hierarchia minden Jegyzet Termelőszövetkezeti jogvédelem Czerencsére túl vagyunk már azon az időszakon, amikor sokan csak az agronó- musokra gondoltak, ha terme­lőszövetkezeti szakemberekről volt szó. Ma már mindenki tudja, hogy a felsőfokú vég­zettségű mezőgazdászok, állat­tenyésztők, kertészek mellett nélkülözhetetlen szerepük van a termelőszövetkezetben a fő­könyvelőknek, a gépészmérnö­köknek, a növényvédelemre szakosodott mérnököknek és egyre inkább a jogászoknak is. Ami azonban a jogászokat illeti, az ő feladatkörük meg­ítélése még számos tsz-ben té­ves, fogyatékos. Nem kevesen vannak, akik azt gondolják, hogy a jogtanácsos szerepe a termelőszövetkezetben min­denekelőtt vagy kizárólag a jogi képviselet ellátása peres ügyekben. Természetes, hogy főként a gazdasági kapcsola­tokból olykor jogviták, perek is keletkeznek. Hiba volna azonban, ha bárhol is csupán annak alapján minősítenék a tsz-jogtanácsos munkáját, hegy hányszor vett részt vitás esetek tisztázásában, bírósági tárgyaláson, s mennyi pert nyert meg a szövetkezetnek. A jogtanácsos munkája in­kább akkor érdemel elisme­rést, ha a tsz hibájából egyál­talán nem vagy nagyon ritkán kerül sor vitára, perre. A jog­tanácsos legfontosabb feladata ugyanis az, hogy eredményes tevékenységével segítsen olyan gazdálkodást és közösségi éle­tet, szellemet kialakítani, amely mindenben megfelel a törvényeknek és a tsz-ekre vo­natkozó egyéb jogszabályok­nak, s a velük összhangban levő alapszabálynak. A helye­sen értelmezett jogvédelem lé­nyege tudniillik mindenek­előtt az, hogy rend, fegyelem és demokrácia legyen a ter­melőszövetkezetben. Kétségtelen, hogy ennek a megteremtése nemcsak a jog­tanácsos kötelessége. Abban viszont kimagasló szerepe van, hogy a választott vezetőség, a különféle bizottságok és a szakmai vezetők akaratlanul se kövessenek el törvénysér­tést, szabálytalan -ágot. Sem, az elnöktől, sem a többi veze­tőtől nem lehet elvárni, hogy naprakészen ismerje azt a rengeteg — és nem mindig könnyen megérthető — rende­letet, utasítást, amely közvet­lenül vagy közvetve érinti a termelőszövetkezetet. Neki, a jogtanácsosnak kötelessége fel­hívni a többi vezető figyelmét — a tsz-ekmek címzett jogsza­bályokon kívül — arra is, hogy a szövetkezet életére, gazuálkodására kiható rende­tetek, utasítások miképpen szabályozzák a tsz-ekkel kap­csolatban levő intézmény ént, vállalatok működését. Minthogy ez a követelmény Vitathatatlan, az volna a termé­szetes, hogy minden tsz-nek legyen jól képzett, s hivatása magaslatán álló jogtanácsosa. Sajnos, nincs. Szakemberhiány és más okok miatt jelenleg csak a termelőszövetkezetek mintegy felében van főfoglal­kozású jogtanácsos. A töbDiek nagy részében másodállású vagy több tsz közös megbízása alapján dolgozó jogász látja el az említett feladatokat, 250 termelőszövetkezetben pedig egyáltalán nincs jogi szakem­ber. Ezzel a helyzettel nem le­het megbékülni. Ezért tette helyesen a Ter­melőszövetkezeték Országos Tanácsa, hogy kezdeményezte jogi szolgáltató szervezet, jogi iroda létrehozását a területi szövetségek mellett. A jogi iroda rendeltetése az, hogy nyújtson segítséget azoknak a szövetkezeteknek, amelyekben még nincs önálló jogtanácsos. Feladata az is, hogy speciális felkészültséget igénylő ügyek­ben — megbízás alapján — a szövetséghez tartozó bárme­lyik tsz-nek adjon támogatást. Igen lényeges, hogy a jogi iro­da a területi szövetség elnö­kének elvi irányításával, a megbízó szövetkezetek igé­nyeinek megfelelően dolgoz­zék és nem tartozik a szövet­ség ügyintéző szervezetébe. \ fő cél természetesen vál- tozatlanul az, hogy min­den tsz-nek legyen főállású, saját jogtanácsosa. Addig is azonban, amíg ezt nem tudják megvalósítani a szövetkezetek, értékes szolgálatot tehetnek nekik a jogi irodák. G. P. szintjén ezzel a céllal egybe­eső tevékenységre ösztönzi az embereket. A munkafegyelem ugyanis távolról sem tudati kérdés, és a külső feltételek változtatása nélkül semmiféle szóbeli ráhatással nem lehet befolyásolni. Ha ugyanis lehetne, akkor az elmúlt három évtized alatt a sok „rábeszélés” hatására már csak beláttuk volna, hogy mi­énk a gyár, magunknak dolgo­zunk, rajta, kapjuk el a munka végét... Ezek szerint tehát sem a ren­dészet, sem a pedagógia nem oldja meg a kérdésit. A gyakor­lati tapasztalatokról dr. Sátor János, a Mechanikai Művek vezérigazgatója számol be: — Bárki beszél ma a mun­kafegyelemről, többnyire a munkásokhozpjut el, és ez nagy hiba. Meggyőződésem, hogy jól megszervezett termelésnél csak a munkások egészen elenyésző hányada dolgozik rosszul, és fegyelmezetlenség is csak ott fordul elő, ahol a vezetők okot adnak rá. Meg kell teremteni a folyamatos munkavégzés fel­tételeit, és be kell végre látni, hogy a munkafegyelem első­sorban vezetői kategória. Ami­kor a munkaidőalap jobb ki­használását tűztük célul, akkor is elsősorban a vezetőknek ad­tunk feladatokat. Például: hiá­ba vannak a munkások perc­nyi pontosan a munkahelyü­kön műszakkezdéskor, ha a művezetőjük munkaideje egy órával később kezdődik, ennek az egy órának a termelékeny­ségével baj lesz. Eldöntöttük tehát, hogy minden művezető­nek műszakkezdéskor a mun­katerületén kell tartózkodnia, hogy személyesen gondoskod­hasson a munka zavartalan be­indításáról, és utána termé­szetesen ennek folyamatossá­gáról. Ez a folyamatosság az egész dolog lényege. El kell érni, hogy a dolgozók semmiféle ok miatt ne kényszerüljenek munkájukat megszakítani. Vállalaton belüli személyes ügyeik intézésére ott az üzem- írnok, külső hivatalos ügyeik­ben pedig egyre nagyobb segít­séget akarunk nyújtani a jog­segélyszolgálattal. Előkészített értekezlet S az időt nagyra tartják a Mechanikai Művekben. Egyre kevesebbet vesztegetnek belőle értekezletekre is: — Az országos célokat min­denki ismeri az újságból, a rá­dióból, televízióból. Saját mun­káját pedig mindenkinél job­ban kell, hogy ismerje — foly­tatja dr. Sátor János. A veze­tők munkafegyelméhez tarto­zik, hogy a kisszámú értekez­letre alapos előterjesztéssel jöjjenek, és ott megalapozott döntések szülessenek. Ha ugyanis bármilyen testület egy rossz határozatot alkot, azzal sokkal többet vét a munkafe­gyelem ellen, mintha aznap va­lamennyi tagja mondjuk há­romnegyed órát késett volna. A vállalaton belüli jó szer­vezéssel, ésszerű intézkedések­kel a munkafegyelem teljesen megszilárdítható? A cáfolatért tegyünk egy kis kitérőt: Diákköri jóbarátom ma az ország egy távoli városában egy valóban világszínvonalú termékeket gyártó üzemet ve­zet. Ami technológiában, szer­vezésben lehetséges, az náluk „be van dobva”, így büszkén mondja: — Ha bármelyik nyugati cég azt állítja, hogy a mi termelé­kenységünknél alcár csak 5 százalékkal is többet tud, ak­kor hazudik. Ennél több a vi­lágon ma nincs. Ez a színvonal azonban könnyen kerülhet veszélybe: — A termeléshez nélkülöz­hetetlen nemesgáz, az argon a közelmúltban már csaknem teljesen elfogyott, én meg egy­re idegesebb lettem, mert még mindig nem érkezett meg az utánpótlást szállító tartályko­csi, holott időben megrendel­tük. Leszóltam a portára, hogy megjött-e már az argon? Azt mondja erre a portás: Argon elvtárs még nem érkezett meg... ma még nem jöttek Pestről elvtársak ... Ez volt az ötödik telefonkagyló, ami el­tört, úgy vágtam le. Egy nagy lépés Félretéve a portás „bemon­dása” feletti derültséget, köny- nyen beláthatjuk, hogy a még­oly pontosan, jól megszervezett üzemet is — ahogy mondani szokták — fejreállíthatja va­lamilyen külső tényező. A szó ismét ár. Sátor Jánosé: — Az általánosan értelme­zett munkafegyelemnek talán legfontosabb része a kooperá­ciós és szerződéses fegyelem. Hány éve beszélünk erről, hány éve panaszkodik minden­ki, hogy a másik nem tartja be szerződéses kötelezettségeit! Miért csak beszélünk, miért nem teszünk végre valamit? — emeld fel a hangját, s egy listát tesz elém, amelyen jó néhány országos hírű nagyvállalat ne­ve olvasható. — Ez egy kimu­tatás azokról a cégekről, ame­lyek a számunkra nélkülözhe­tetlen alapanyagokat, koope­rációs termékeket nem szállít­ják határidőre, vagy egész egy­szerűen kijelentik, hogy szer­ződéses kötelezettségeiket nem tudják teljesíteni. A vezérigazgató véleménye szerint a munkafegyelemben akkor érhetnénk el a legna­gyobb változást, ha először is az általános tervezési fegyel­met javítanánk meg. Ha min­denhol vállalatok és ágazatok között is egyeztetett, végre­hajtható tervek születnek majd, óriási lépést teszünk előre. Nincs felmentés addig sem Népgazdasági méretű szer­vezési, szabályozási eszközök nélkül tehát nem tudunk át­fogó eredményeket elérni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy addig mindenki felmen­tést kap a gondolkodás, a he­lyi intézkedések alól. A beve­zetőben említett, képzeletbeli vállalatunk is többre jutna, ha a percek számolgatása helyett mondjuk a rugalmas munkaidő bevezetésének lehetőségét vizs­gálná meg. A módszer általá­nos gazdasági haszna mellett azzal tenné a legnagyobb szol­gálatot, hogy a munkafegyelem helyes értelmezését, mégpedig a tényleges teljesítményt he­lyezné előtérbe. Weyer Béla A társközségekben Talaj a közéletiségnek Az Örkényi nagyközségi ta­nács augusztusi kiadványá­ban olvashatjuk, hogy gondot jelent a gyermekintézmény­hálózat, elsősorban az óvodai konyhák bővítése. Ebben az évben társadalmi összefogással Hernádon és Pusztavacson alakítják át a napközi ottho­nos óvodáskonyhákat. Mindkét községben a gazdaságok, üze­mek segítségével a lakosság társadalmi munkájára támasz­kodva tudjuk ezt megvalósíta­ni. A hernádi óvodakonyha bővítésénél jelentős segítséget ad a Március 15. Tsz, a Kézi­szerszámgyár hernádi lánc- gyáregysége. Ennek eredmé­nyeként a létesítmény már tető alá került, s már a belső vízszerelési munkáknál tarta­nak. Az idézett szöveg arra a kérdésre is választ ad, amely- lyel Örkénybe és Hernádra látogattunk: lehet-e aktív köz­életet élni, a közösségért ten­ni a társközségekben? Cselekvő részesként Örkény, Hemád, valamint Pusztavacs és Táborfalva 1970-től közös tanácsú közsé­gek. A nagyközségi közös ál­lamigazgatási szerv több mint tizenkétezer lakos ügyeit inté­zi a társközségekben, kiren­deltségeinek közreműködésé­vel. Hogyan vélekedik a köz- életiségről Mihalovics Mi­hály, a közös tanács végrehaj­tó bizottságának titkára? — A közös tanács létreho­zása nem jelenti azt, hogy a társközségekben csökken a közösségi magatartás, a politi­kai aktivitás szerepe. Sőt, arra törekedtünk, hogy az állam­polgárok bekapcsolása a köz­életbe még magasabb szintű legyen. Továbbra is segítenek ebben a községi pártszerveze­tek, a Hazafias Népfront helyi bizottságai. A községi műve­lődési háziak, könyvtárak munkája sem vesztett önálló­ságából. Koordinálással, ta­pasztalatcserékkel viszont még színvonalasabb lehet a mun­kájuk. A községekben minden évben sorra kerülő falugyűlé­sek a lakosság széles tömegei­nek adják meg a közéleti sze­replés lehetőségét. A vb-titkár tovább sorolja azokat a tényeket, amelyek bizonyítják: a társközségekben élők, dolgozók nem mostoha- gyerekek. Minden okuk és le­hetőségük megvan ahhoz, hogy a települések fejlesztésé­nek cselekvő részesei legye­nek. Persze ahogyan később Sápi Pétertől, a hernádi álta­lános iskola igazgatóhelyette­sétől is hallottam —, kezdet­ben bőven volt félreértés. Csökkent a tanácstagok száma. A korábbi nyilvános tanács­ülések elmaradtak. A dolog másik oldala: a nagyobb beru­házásokat most könnyebb megvalósítani; az anyagi esz­közök kocentrálása s a társa­dalmi összefogás komolyabb eredmények elérését teszi le­hetővé. A tíz hernádi tanács­tag és a községi pártalapszer- vezet tagjai pedig mintegy Táblák az utak mentén A KPM Buda­pesti Igazgatósá­gának dolgozói új KRESZ-táblákat szerelnek fel Pest megye területén. Jelenleg a török­bálinti útvonala­kon dolgoznak. Halmágyi Péter felvétele összekötő láncszemeket jelen­tenek a lakosság és a nagy­községi tanács, a különböző gazdasági egységek között. Tudatformáló szerep Dr. Droppa Lászlóval, her­nádi körzeti orvossal két ren­delés között beszélgettünk a közéletiségről. Csökkent vagy nőtt a közösségi magatartás szerepe Hernádon, mióta Ör­kényben van a közös tanács? — Erre a kérdésre hozzáér­tően válaszolhat, hiszen 16 éve él a községben, a hernádi tanácstagi csoport vezetője, a községi pártalapszervezet tit­kára. — Ügy érzem, a szocialista demokrácia, a közösségi maga­tartás az elmúlt években erő­södött — mondja. — Több fó­rumon lényegesen több ember vehet részt a munkában, hoz­zájárulva a helyes álláspont kialakításához. A helyi ta­nácstagi csoport is munkaterv szerint, rendszeresen tanács­kozik. Mivel a helyi tanácsta­gok a lakossággal közvetlen kapcsolatban állnak, közvetítő, mozgósító szerepük megnöve­kedett. — Egy időszakban a társa- dami munka elvesztette ösz- szekovácsoló, tömeget szerve­ző jellegét — folytatja dr. Droppa László. — A nagy kö­zösség konkrét társadalmi munkája helyét átvette az üzemek anyagi támogatása, ami persze nagyon fontos, nélkülözhetetlen dolog. A tár­sadalmi munkának azonban igen nagy a tudatformáló sze­repe is. Ügy érzem, most je­lentős lépést tettünk, két ak­ciót is szerveztünk. Április­ban a lakosság tátrsadalmi munkában épített járdát a fő­utcán, az óvodakonyha bőví­tését pedig az tette lehetővé, hogy az üzemek támogatása és a lakosság társadalmi munká­ja a költségek kétharmadát fedezte. A sikerek tehát biztatóak, de a kölcsönhatás például a közéletiség és a közművelő­dés között is jelentős. Ezen a területen pedig az eredményeik ellenére is van még tennivaló. Az igaz, hogy a művelődési ház vezetője számíthat a taná­rok klubvezetői, előadói mun­kájára, a községi pártszervezet és a Hazafias Népfront közsé­gi bizottsága pedig a Március 15. Tsz-ben dolgozó agrárér­telmiséget szeretné az eddigi­nél nagyobb mértékben be­kapcsolni ebbe a tevékenység­be. Az is igaz, hogy igen népszerű az ifjúsági klub, a kertbarátkor, hogy jelentősek a szocialista brigádmozgalom kulturális akciói is. — Ma már az embereket nem lehet bevinni olyan mo­ziba, ahol recseg, kényelmet­len a szék, elszakad a film. A hernádiak életszínvonala is eléggé magas, sok a gépkocsi, az emberek Pestre mennek színházba. A termelőszövetke­zet autóbusszal segíti az uta­zást. Persze itt is kellene kor­szerűbb művelődési ház, de nagyon sokba kerülne — fo­galmazza meg a gondot dr. Droppa László. Van lehetőség Frisz Ágnes, a művelődési ház vezetője (egyben könyv­táros is) mindennapi munká­ja során érzi a korszerűbb épület hiányát. Mégsem pa­naszkodik, mert úgy érzi, ak­tív cselekvésre az adott körül­mények között is lehetőség van. A termelőszövetkezet tá­mogatásáról, az ott dolgozó fiatalok politikai, kulturális tevékenységéről beszéL Végül is summázza mondanivalóját: a társközségekben is bőven adódik alkalom és fórum, ahol szükség van a közéleti munkára — ha valaki tényleg tenni akar. Nem kérdezem meg, hogy ezt a művelődési ház igazgató­jaként, könyvtárosaként, KISZ-vezetőségi tagként vagy népfronttitkárként mondja... Sz. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom