Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-03 / 233. szám
iHf.c.trt 1978. OKTÓBER 3., KEDD Szentmártonkátáról Afrikába Ipari hűtőberendezések exportra A kerítés mögött szép park, hatalmas fiák. Kanyarog az út, hirtelen eltűnő, ezüstösen vagy kéken csillogó szerkezetmonstrumok jelzik: nem arborétumban járunk. A budapesti Klíma Ktsz szent- mártonkátai üzemében ipari hűtőberendezéseket gyártanak. — Tíz éve itt még gépállomás volt — tájékoztat Turó- czi Pál üzemvezető —, akikor kezdtük, kilencven emberrel. Az első évben 16 millió forint volt a tervünk. Ma 110—120 szakmunkásunk 120 milliót termel. Az alkalmazottakkal együtt 200-an dolgozunk itt, így az egy főre 'u- tó mintegy 800 ezer forintos termelési érték, úgy érzem, elég szép eredmény. — Jelenleg miket készítenek? — Kétféle hűtőberendezést: vízvisszahűtőket és léghűtőket Az előbbieket különböző, 5—10—20 köbméteres méretben. Az utóbbiakat is az ipar hasznosítja, elsősorban hűtőházaknál, konzervgyárakban. Gyártmányainknak majdnem a fele, évente 43—50 millió forintnyi, exportra kerüL Vásárolják a Szovjetunióban csakúgy, mint Afriíka számos országában. Ma csak kevesen mondhatják el az országban: néhány segédmunkás még elkelne, de munkaerőhiányról nem beszélhetünk. Az első félév! tervet 1,9 százalékkal, a harmadik negyedévit 5 százalékkal teljesítettük túL A. Gy. Mennyi időt nyerünk? Nemcsak a percek, órák számítanak Ha m!a egy hazai vállalat vezetősége napirendre tűzi a munkafegyelem kérdését, tíz az egyhez az esélye annak, hogy a következő intézkedések születnek: megszigorítják a portai ellenőrzést, s ha mondjuk eddig az egyperces késést még elnézték — pontosabban elnézhették — a portások, ezentúl könyörtelenül elveszik a belépőt, kiszedik a blokkolókártyát — ahogy éppen a helyi szokások diktálják. Továbbiakban a művezetők utasítást kapnak a kilépőcédulák számának csökkentésére, az irodákban is gyakrabban körülnéznek, mindenki az asztalánál ül-e, kilátásba helyezik az ebédidő betartásának szigorúbb ellenőrzését. Valamennyi intézkedés közös vonása, hogy a munkafegyelmet az üzemrendészet eszközeivel próbálja javítani, továbbá, hogy elsősorban a munkásokra, beosztott alkalmazottakra vonatkozik. Kétségbevonhatatlan, hogy ezek után mindenki több időt fog munkahelyén tölteni. De, hogy többet fog-e dolgozni, az még egyáltalán nem bizitos! Ha szervezetten Mi tehát a fegyelmezett munka titka? Hogyan lehet ezt biztosítani? A kérdéssel először Rozgonyi Tamás kandidátust, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének munkatársát kerestük meg: — A munkafegyelem nem más, mint a dolgozók magatartásának olyan alakítása, hogy ezáltal a vállalat a céljait elérje. Ehhez olyan eszközrendszerre van szükség, ami a gazdasági hierarchia minden Jegyzet Termelőszövetkezeti jogvédelem Czerencsére túl vagyunk már azon az időszakon, amikor sokan csak az agronó- musokra gondoltak, ha termelőszövetkezeti szakemberekről volt szó. Ma már mindenki tudja, hogy a felsőfokú végzettségű mezőgazdászok, állattenyésztők, kertészek mellett nélkülözhetetlen szerepük van a termelőszövetkezetben a főkönyvelőknek, a gépészmérnököknek, a növényvédelemre szakosodott mérnököknek és egyre inkább a jogászoknak is. Ami azonban a jogászokat illeti, az ő feladatkörük megítélése még számos tsz-ben téves, fogyatékos. Nem kevesen vannak, akik azt gondolják, hogy a jogtanácsos szerepe a termelőszövetkezetben mindenekelőtt vagy kizárólag a jogi képviselet ellátása peres ügyekben. Természetes, hogy főként a gazdasági kapcsolatokból olykor jogviták, perek is keletkeznek. Hiba volna azonban, ha bárhol is csupán annak alapján minősítenék a tsz-jogtanácsos munkáját, hegy hányszor vett részt vitás esetek tisztázásában, bírósági tárgyaláson, s mennyi pert nyert meg a szövetkezetnek. A jogtanácsos munkája inkább akkor érdemel elismerést, ha a tsz hibájából egyáltalán nem vagy nagyon ritkán kerül sor vitára, perre. A jogtanácsos legfontosabb feladata ugyanis az, hogy eredményes tevékenységével segítsen olyan gazdálkodást és közösségi életet, szellemet kialakítani, amely mindenben megfelel a törvényeknek és a tsz-ekre vonatkozó egyéb jogszabályoknak, s a velük összhangban levő alapszabálynak. A helyesen értelmezett jogvédelem lényege tudniillik mindenekelőtt az, hogy rend, fegyelem és demokrácia legyen a termelőszövetkezetben. Kétségtelen, hogy ennek a megteremtése nemcsak a jogtanácsos kötelessége. Abban viszont kimagasló szerepe van, hogy a választott vezetőség, a különféle bizottságok és a szakmai vezetők akaratlanul se kövessenek el törvénysértést, szabálytalan -ágot. Sem, az elnöktől, sem a többi vezetőtől nem lehet elvárni, hogy naprakészen ismerje azt a rengeteg — és nem mindig könnyen megérthető — rendeletet, utasítást, amely közvetlenül vagy közvetve érinti a termelőszövetkezetet. Neki, a jogtanácsosnak kötelessége felhívni a többi vezető figyelmét — a tsz-ekmek címzett jogszabályokon kívül — arra is, hogy a szövetkezet életére, gazuálkodására kiható rendetetek, utasítások miképpen szabályozzák a tsz-ekkel kapcsolatban levő intézmény ént, vállalatok működését. Minthogy ez a követelmény Vitathatatlan, az volna a természetes, hogy minden tsz-nek legyen jól képzett, s hivatása magaslatán álló jogtanácsosa. Sajnos, nincs. Szakemberhiány és más okok miatt jelenleg csak a termelőszövetkezetek mintegy felében van főfoglalkozású jogtanácsos. A töbDiek nagy részében másodállású vagy több tsz közös megbízása alapján dolgozó jogász látja el az említett feladatokat, 250 termelőszövetkezetben pedig egyáltalán nincs jogi szakember. Ezzel a helyzettel nem lehet megbékülni. Ezért tette helyesen a Termelőszövetkezeték Országos Tanácsa, hogy kezdeményezte jogi szolgáltató szervezet, jogi iroda létrehozását a területi szövetségek mellett. A jogi iroda rendeltetése az, hogy nyújtson segítséget azoknak a szövetkezeteknek, amelyekben még nincs önálló jogtanácsos. Feladata az is, hogy speciális felkészültséget igénylő ügyekben — megbízás alapján — a szövetséghez tartozó bármelyik tsz-nek adjon támogatást. Igen lényeges, hogy a jogi iroda a területi szövetség elnökének elvi irányításával, a megbízó szövetkezetek igényeinek megfelelően dolgozzék és nem tartozik a szövetség ügyintéző szervezetébe. \ fő cél természetesen vál- tozatlanul az, hogy minden tsz-nek legyen főállású, saját jogtanácsosa. Addig is azonban, amíg ezt nem tudják megvalósítani a szövetkezetek, értékes szolgálatot tehetnek nekik a jogi irodák. G. P. szintjén ezzel a céllal egybeeső tevékenységre ösztönzi az embereket. A munkafegyelem ugyanis távolról sem tudati kérdés, és a külső feltételek változtatása nélkül semmiféle szóbeli ráhatással nem lehet befolyásolni. Ha ugyanis lehetne, akkor az elmúlt három évtized alatt a sok „rábeszélés” hatására már csak beláttuk volna, hogy miénk a gyár, magunknak dolgozunk, rajta, kapjuk el a munka végét... Ezek szerint tehát sem a rendészet, sem a pedagógia nem oldja meg a kérdésit. A gyakorlati tapasztalatokról dr. Sátor János, a Mechanikai Művek vezérigazgatója számol be: — Bárki beszél ma a munkafegyelemről, többnyire a munkásokhozpjut el, és ez nagy hiba. Meggyőződésem, hogy jól megszervezett termelésnél csak a munkások egészen elenyésző hányada dolgozik rosszul, és fegyelmezetlenség is csak ott fordul elő, ahol a vezetők okot adnak rá. Meg kell teremteni a folyamatos munkavégzés feltételeit, és be kell végre látni, hogy a munkafegyelem elsősorban vezetői kategória. Amikor a munkaidőalap jobb kihasználását tűztük célul, akkor is elsősorban a vezetőknek adtunk feladatokat. Például: hiába vannak a munkások percnyi pontosan a munkahelyükön műszakkezdéskor, ha a művezetőjük munkaideje egy órával később kezdődik, ennek az egy órának a termelékenységével baj lesz. Eldöntöttük tehát, hogy minden művezetőnek műszakkezdéskor a munkaterületén kell tartózkodnia, hogy személyesen gondoskodhasson a munka zavartalan beindításáról, és utána természetesen ennek folyamatosságáról. Ez a folyamatosság az egész dolog lényege. El kell érni, hogy a dolgozók semmiféle ok miatt ne kényszerüljenek munkájukat megszakítani. Vállalaton belüli személyes ügyeik intézésére ott az üzem- írnok, külső hivatalos ügyeikben pedig egyre nagyobb segítséget akarunk nyújtani a jogsegélyszolgálattal. Előkészített értekezlet S az időt nagyra tartják a Mechanikai Művekben. Egyre kevesebbet vesztegetnek belőle értekezletekre is: — Az országos célokat mindenki ismeri az újságból, a rádióból, televízióból. Saját munkáját pedig mindenkinél jobban kell, hogy ismerje — folytatja dr. Sátor János. A vezetők munkafegyelméhez tartozik, hogy a kisszámú értekezletre alapos előterjesztéssel jöjjenek, és ott megalapozott döntések szülessenek. Ha ugyanis bármilyen testület egy rossz határozatot alkot, azzal sokkal többet vét a munkafegyelem ellen, mintha aznap valamennyi tagja mondjuk háromnegyed órát késett volna. A vállalaton belüli jó szervezéssel, ésszerű intézkedésekkel a munkafegyelem teljesen megszilárdítható? A cáfolatért tegyünk egy kis kitérőt: Diákköri jóbarátom ma az ország egy távoli városában egy valóban világszínvonalú termékeket gyártó üzemet vezet. Ami technológiában, szervezésben lehetséges, az náluk „be van dobva”, így büszkén mondja: — Ha bármelyik nyugati cég azt állítja, hogy a mi termelékenységünknél alcár csak 5 százalékkal is többet tud, akkor hazudik. Ennél több a világon ma nincs. Ez a színvonal azonban könnyen kerülhet veszélybe: — A termeléshez nélkülözhetetlen nemesgáz, az argon a közelmúltban már csaknem teljesen elfogyott, én meg egyre idegesebb lettem, mert még mindig nem érkezett meg az utánpótlást szállító tartálykocsi, holott időben megrendeltük. Leszóltam a portára, hogy megjött-e már az argon? Azt mondja erre a portás: Argon elvtárs még nem érkezett meg... ma még nem jöttek Pestről elvtársak ... Ez volt az ötödik telefonkagyló, ami eltört, úgy vágtam le. Egy nagy lépés Félretéve a portás „bemondása” feletti derültséget, köny- nyen beláthatjuk, hogy a mégoly pontosan, jól megszervezett üzemet is — ahogy mondani szokták — fejreállíthatja valamilyen külső tényező. A szó ismét ár. Sátor Jánosé: — Az általánosan értelmezett munkafegyelemnek talán legfontosabb része a kooperációs és szerződéses fegyelem. Hány éve beszélünk erről, hány éve panaszkodik mindenki, hogy a másik nem tartja be szerződéses kötelezettségeit! Miért csak beszélünk, miért nem teszünk végre valamit? — emeld fel a hangját, s egy listát tesz elém, amelyen jó néhány országos hírű nagyvállalat neve olvasható. — Ez egy kimutatás azokról a cégekről, amelyek a számunkra nélkülözhetetlen alapanyagokat, kooperációs termékeket nem szállítják határidőre, vagy egész egyszerűen kijelentik, hogy szerződéses kötelezettségeiket nem tudják teljesíteni. A vezérigazgató véleménye szerint a munkafegyelemben akkor érhetnénk el a legnagyobb változást, ha először is az általános tervezési fegyelmet javítanánk meg. Ha mindenhol vállalatok és ágazatok között is egyeztetett, végrehajtható tervek születnek majd, óriási lépést teszünk előre. Nincs felmentés addig sem Népgazdasági méretű szervezési, szabályozási eszközök nélkül tehát nem tudunk átfogó eredményeket elérni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy addig mindenki felmentést kap a gondolkodás, a helyi intézkedések alól. A bevezetőben említett, képzeletbeli vállalatunk is többre jutna, ha a percek számolgatása helyett mondjuk a rugalmas munkaidő bevezetésének lehetőségét vizsgálná meg. A módszer általános gazdasági haszna mellett azzal tenné a legnagyobb szolgálatot, hogy a munkafegyelem helyes értelmezését, mégpedig a tényleges teljesítményt helyezné előtérbe. Weyer Béla A társközségekben Talaj a közéletiségnek Az Örkényi nagyközségi tanács augusztusi kiadványában olvashatjuk, hogy gondot jelent a gyermekintézményhálózat, elsősorban az óvodai konyhák bővítése. Ebben az évben társadalmi összefogással Hernádon és Pusztavacson alakítják át a napközi otthonos óvodáskonyhákat. Mindkét községben a gazdaságok, üzemek segítségével a lakosság társadalmi munkájára támaszkodva tudjuk ezt megvalósítani. A hernádi óvodakonyha bővítésénél jelentős segítséget ad a Március 15. Tsz, a Kéziszerszámgyár hernádi lánc- gyáregysége. Ennek eredményeként a létesítmény már tető alá került, s már a belső vízszerelési munkáknál tartanak. Az idézett szöveg arra a kérdésre is választ ad, amely- lyel Örkénybe és Hernádra látogattunk: lehet-e aktív közéletet élni, a közösségért tenni a társközségekben? Cselekvő részesként Örkény, Hemád, valamint Pusztavacs és Táborfalva 1970-től közös tanácsú községek. A nagyközségi közös államigazgatási szerv több mint tizenkétezer lakos ügyeit intézi a társközségekben, kirendeltségeinek közreműködésével. Hogyan vélekedik a köz- életiségről Mihalovics Mihály, a közös tanács végrehajtó bizottságának titkára? — A közös tanács létrehozása nem jelenti azt, hogy a társközségekben csökken a közösségi magatartás, a politikai aktivitás szerepe. Sőt, arra törekedtünk, hogy az állampolgárok bekapcsolása a közéletbe még magasabb szintű legyen. Továbbra is segítenek ebben a községi pártszervezetek, a Hazafias Népfront helyi bizottságai. A községi művelődési háziak, könyvtárak munkája sem vesztett önállóságából. Koordinálással, tapasztalatcserékkel viszont még színvonalasabb lehet a munkájuk. A községekben minden évben sorra kerülő falugyűlések a lakosság széles tömegeinek adják meg a közéleti szereplés lehetőségét. A vb-titkár tovább sorolja azokat a tényeket, amelyek bizonyítják: a társközségekben élők, dolgozók nem mostoha- gyerekek. Minden okuk és lehetőségük megvan ahhoz, hogy a települések fejlesztésének cselekvő részesei legyenek. Persze ahogyan később Sápi Pétertől, a hernádi általános iskola igazgatóhelyettesétől is hallottam —, kezdetben bőven volt félreértés. Csökkent a tanácstagok száma. A korábbi nyilvános tanácsülések elmaradtak. A dolog másik oldala: a nagyobb beruházásokat most könnyebb megvalósítani; az anyagi eszközök kocentrálása s a társadalmi összefogás komolyabb eredmények elérését teszi lehetővé. A tíz hernádi tanácstag és a községi pártalapszer- vezet tagjai pedig mintegy Táblák az utak mentén A KPM Budapesti Igazgatóságának dolgozói új KRESZ-táblákat szerelnek fel Pest megye területén. Jelenleg a törökbálinti útvonalakon dolgoznak. Halmágyi Péter felvétele összekötő láncszemeket jelentenek a lakosság és a nagyközségi tanács, a különböző gazdasági egységek között. Tudatformáló szerep Dr. Droppa Lászlóval, hernádi körzeti orvossal két rendelés között beszélgettünk a közéletiségről. Csökkent vagy nőtt a közösségi magatartás szerepe Hernádon, mióta Örkényben van a közös tanács? — Erre a kérdésre hozzáértően válaszolhat, hiszen 16 éve él a községben, a hernádi tanácstagi csoport vezetője, a községi pártalapszervezet titkára. — Ügy érzem, a szocialista demokrácia, a közösségi magatartás az elmúlt években erősödött — mondja. — Több fórumon lényegesen több ember vehet részt a munkában, hozzájárulva a helyes álláspont kialakításához. A helyi tanácstagi csoport is munkaterv szerint, rendszeresen tanácskozik. Mivel a helyi tanácstagok a lakossággal közvetlen kapcsolatban állnak, közvetítő, mozgósító szerepük megnövekedett. — Egy időszakban a társa- dami munka elvesztette ösz- szekovácsoló, tömeget szervező jellegét — folytatja dr. Droppa László. — A nagy közösség konkrét társadalmi munkája helyét átvette az üzemek anyagi támogatása, ami persze nagyon fontos, nélkülözhetetlen dolog. A társadalmi munkának azonban igen nagy a tudatformáló szerepe is. Ügy érzem, most jelentős lépést tettünk, két akciót is szerveztünk. Áprilisban a lakosság tátrsadalmi munkában épített járdát a főutcán, az óvodakonyha bővítését pedig az tette lehetővé, hogy az üzemek támogatása és a lakosság társadalmi munkája a költségek kétharmadát fedezte. A sikerek tehát biztatóak, de a kölcsönhatás például a közéletiség és a közművelődés között is jelentős. Ezen a területen pedig az eredményeik ellenére is van még tennivaló. Az igaz, hogy a művelődési ház vezetője számíthat a tanárok klubvezetői, előadói munkájára, a községi pártszervezet és a Hazafias Népfront községi bizottsága pedig a Március 15. Tsz-ben dolgozó agrárértelmiséget szeretné az eddiginél nagyobb mértékben bekapcsolni ebbe a tevékenységbe. Az is igaz, hogy igen népszerű az ifjúsági klub, a kertbarátkor, hogy jelentősek a szocialista brigádmozgalom kulturális akciói is. — Ma már az embereket nem lehet bevinni olyan moziba, ahol recseg, kényelmetlen a szék, elszakad a film. A hernádiak életszínvonala is eléggé magas, sok a gépkocsi, az emberek Pestre mennek színházba. A termelőszövetkezet autóbusszal segíti az utazást. Persze itt is kellene korszerűbb művelődési ház, de nagyon sokba kerülne — fogalmazza meg a gondot dr. Droppa László. Van lehetőség Frisz Ágnes, a művelődési ház vezetője (egyben könyvtáros is) mindennapi munkája során érzi a korszerűbb épület hiányát. Mégsem panaszkodik, mert úgy érzi, aktív cselekvésre az adott körülmények között is lehetőség van. A termelőszövetkezet támogatásáról, az ott dolgozó fiatalok politikai, kulturális tevékenységéről beszéL Végül is summázza mondanivalóját: a társközségekben is bőven adódik alkalom és fórum, ahol szükség van a közéleti munkára — ha valaki tényleg tenni akar. Nem kérdezem meg, hogy ezt a művelődési ház igazgatójaként, könyvtárosaként, KISZ-vezetőségi tagként vagy népfronttitkárként mondja... Sz. E.
