Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
1978. OKTOBER 1., VASÁRNAP "sJáítíap 3 Emléktábla, utcanévadó A nemzetiségek kongresszusa előtt Az építés dilemmái Házi Árpádra emlékeztek Szentendrén Szamba tan délelőtt Szentendrén, a Felszabadulás lakótelepen Házi Árpádnak, a magyar kommunista mozgalom jelentős egyéniségének születése 70. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget Az emlékünnepségen utcát neveztek el Házi Árpádról, valamint felavatták emléktábláját. Az eseményen részt vett Házi Árpád özvegye is. A városi úttörőzenekar játéka köszöntötte az érkezőket, majd Egressy István előadóművész Benjamin László, Tűzzel, vassal című költeményét tolmácsolta meggyőző erővel. Az emlékünnepségen részt vett Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZOT alelnöke, dr. Olajos Mihály, az MSZMP Pest megyei bizottságának osztályvezetője, dr. Csalótzky György, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára, Fodor László, az SZMT titkára. Marosvölgyi Lajos, a városi tanács elnöke is. Ott voltak a szentendrei intézmények, üzemek vezetői, valamint a fegyveres testületek képviselői is. Simon Jánosnak, a városi pártbizottság első titkárának megnyitó szavai után Kiss Károly beszédét személyes élmények felidézésével kezdte: — 1928-ban ismertem meg Házi Árpádot, aki ekkor már aktívan részt vett sztrájkok, tüntetések előkészítésében. Egyebek között az 1930. szeptember elsejei általános sztrájk és tüntetés megszervezésében volt nagy része. A kommunista párt tagja 1930-ban lett — folytatta a SZOT alelnöke. — 1945-ben az MKP képviseletében Pest vármegye alispánjának választották. Nevéhez fűződik Pest megye új, demokratikus életének és felemelkedésének kezdeti időszaka. Házi Árpád életútjának méltatása után Kiss Károly leleplezte a márvány emléktáblát. Ezután az ünnepélyes ■koszorúzásra került sor. Az emlékünnepség az Interna- cionálé hangjaival zárult. k. e. Befejeződtek a küldöttválasztó gyűlések Szombaton befejeződött a nemzetiségi szövetségek kongresszusai előkészítésének jelentős szakasza: a nemzetiségi lakosság, a helyi párt- és állami szervek, a Hazafias Népfront helyi szervezeteinek támogatásával szervezett közgyűléseken választotta meg kongresszusi küldötteit. A megválasztott kongresszusi küldöttek — több mint 800- an — októberben megyei értekezleteken vitatják meg a gyűlések tapasztalatait, tanácskoznak a párt- és állami szervek, társadalmi szervezetek megyei vezetőivel a felvetett problémákról, javaslatok megvalósításáról. Elsőként november 4—5-én a magyarországi németek, a következő hét végén, 11—12-én a szlovákok, aztán 18—19-én a délszlávok, és végül 25—26-án a románok kongresszusára kerül sor. Pest megyei résztvevőkkel Akadályverseny a nadapi nagyréten Ma zárulnak az országos ifjúsági honvédelmi napok § Négy nap gazdag eseménysorozata a honvédelmi neveli lés jegyében: csütörtöktől — mint arról lapunkban is 1 beszámoltunk — Fejér megye adott otthont az országos = ifjúsági honvédelmi napok rendezvényének. A pákozdi I emlékmű tövében — az 1848-as szabadságharc 130 év! vei ezelőtti csatájának adózva — a pénteken felavatott | emlékmúzeumot a nyitás óta sűrű sorokban keresik fel 1 az érdeklődők. Tegnap már á kora reggeli órákban színes melegí- I tőkbe öltözött, tornacipős fiatalok vették birtokukba Na! (Lapon, az alig ezer lakosú község melletti — a hűvös! völgyihez hasonló nagyságú — nagyrétet. E nagyszerű | környezetben, a Velencei hegység szomszédságában | folytatódott az országos ifjúsági és honvédelmi napok = programja. Ceglédi természetjárók sikere S mielőtt a ragyogó napsütésben megkezdődött volna a természetjárók, a kerékpárosok és az úttörők akadályversenye, gyakorta szóba került a helyszínire érkezett negyvenöt Pest megyei fiatal körében az előző napi, s minden bizonynyal emlékezetes pákozdi légibemutató. Am alighogy elindították a csapatokat, sötét felhők érkeztek a nadapi nagyrét fölé, s pillanatokon belül zuhogni kezdett az eső. Egyesek már azt latolgatták, hogy talán helyesebb lenne félbeszakítani az akadályversenyeket, ám ez ellen éppen a résztvevők tiltakoztak a leghevesebben. A Pest megyei természetjáró fiatalok tíztagú csapata rácáfolt minden előzetes várakozásra: a kedvezőtlen időjárásban is remekül helytálltak, csakúgy, mint a kerékpárosok és az úttörők. S ez utóbbiaknál álljunk meg egy pillanatra. A tápiószentmárto- ni általános iskola úttörő-mun- kásőr Örsének tíz vörösnyak- kendőse — Hatlaczki István pedagógus vezetésével — az idősebbeknek is példát mutatott lelkesedésből. Az ügyességi feladatokat szinte hibátlanul megoldották, s a lövészet, valamint a célbadobás eredményeit látva egyértelműen bebizonyosodott: az általános iskolások komolyan, rendszeresen gyakorolnak odahaza is. — A gyerekek szereplésén meglátszik, hogy nagyközségünk munkásőr alegysége alaposan, lelkiismeretesen foglalkozik úttörőinkkel — mondta magyarázatképpen Hatlaczki István. A természetjárók szerepléséről Bíró Tibor, a ceg’édi Április 4. Közgazdasági Szakközépiskola negyedikes tanulója így beszélt: — Olyan feladatokat kaptunk a verseny során, amelyeket iskolánk ifjúgárdistái rendszeresen megoldanák. Így hát nem volt nehéz eleget tenni az itteni követelményeknek. Egyébként' remek a kollektívánk: Pest megyében nálunk alakult meg az ifjúgárdisták első KlSZ-alapszerveze- te. A kerékpáros akadályverseny jutalmazottjai között ott volt Bodócs László, a ceglédi 203. számú Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet harmadéves mechanikai műszerész tanulója, aki gyakorlott biciklistaként egy meredek, lejtős domboldalon is biztosan vette az akadályokat. Ifjúgárdista munkásőrök A tömegsportversenyek sok nézőt vohzottak. A fakultatív programok résztvevőinek egyike, Medgyes János, a ceglédi Dózsa Termelőszövetkezet géplakatosa volt, aki a gazdaság KISZ-bizottságának agit.-prop. felelőse. Szorgalmasan jegyzetelt, mindent alaposan szemügyre vett. — Termelőszövetkezetünk három alapszervezetében nemcsak beszélünk a tömegsportról — magyarázta érdeklődésünkre —, hanem teszünk is érte. A mostani rendezvényen is szeretnék ellesni néhány olyan okos ötletet, amelyet odahaza hasznosítani tudunk a KISZ_szervezetben. Ilyenek például a házilag könnyen elkészíthető sportszerek ... Délfelé járt az idő, amikor a nadapi nagyréten megkezdődött a Kiskunhalasi Határőr Dózsa Lovasklub bemutatója, s igazolták jó hírüket az államhatár és a rend őreinek hűséges segítőtársai, az idomított farkaskutyák is. Talán mondani sem kell: hatalmas sikert arattak, s különösen a tápiószentmártoni úttörők — élükön Domonyi Istvánnal és Illés Piroskával — vették szomorúan tudomásul e program befejeztét. Annák ellenére, hogy az eső vigasztalanul szakadt, jól sikerült a haditechnikai bemutató is. S amíg a nadapi nagyréten remek hangulatban telt a nap, a Fejér megyei munkásőrség pusztavámi bázisán került sor az ifjúgárda-munkás- őr szakalegységek első országos találkozójára. A verseny megkezdése előtt Tóth János, a Pest megyei ifjúgárda parancsnoka, a megyét képviselő MÁV Dunakeszi Járműjavító szakaszának nevében röviden csak ennyit mondott: — A korábbi megyei szemlén és az évközi válogatón elért jó eredményünk alapján feltétlenül bízunk a tisztes szereplésben. A többit majd meglátjuk... A dunákesziek pedig minden tőlük telhetőt megtették, becsülettel küzdöttek. Bessenyei Gábor, Dunakeszi városi Ifjúgárda parancsnokának vezetékével jól oldották meg a különböző szellemi és ügyességi feladatokat, s a lövészeten sem vallottak szégyent A zuhogó esőben is végrehajtották az előírt feladatokat A versenyt egyébként Somogy megye csapata nyerte meg, Baranya és Nógrád előtt. A Pest megyeiek a középmezőnyben végeztek. Délután baráti találkozóval folytatódott a program: Pest megye fiataljai ellátogattak az Ikarus székesfehérvári gyárának ifjúkommunistáihoz. A helyszínen Tóth József, a gyári KISZ-bizottság titkára adott rövid tájékoztatót. Az úttörők a székesfehérvári Vasvári Általános Iskola vörösnyakken- dőseivel találkoztak. A Pest megyei csapat vezetője, Tóth. né Fiel Marianna, a KISZ Pest megyei bizottságának titkára így értékelte az Ikarus gyári összejövetelen az országos ifjúsági és honvédelmi napok négynapos rendezvényét: Baráti találkozók — Igaz, a program ma fejeződik be. de azért annyit már megállapíthattunk: a remekül szervezett rendezvényen méltóképpen emlékeztek meg a fiatalok a pákozdi csata 130. évfordulóiáról, s az eseménysorozat jól szolgálta a honvédelmi nevelést. A legemlékezetesebb események közül kettőt szeretnék megemlíteni. Az egyik: meglátogattuk a néphadsereg egyik Fejér megyei alakulatát, ahol Pest megyeiek is teljesítenek sorkatonai szolgálatot A másik: a székesfehérvári Vörösmarty Színházban az ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport egyik alakulata művészegyüttesének pergő ritmusú, fergeteges bemutatója. Egyhafnar nem felejtjük el... ★ Az országos ifjúsági és honvédelmi napok négynapos eseménysorozata ma zárul a székesfehérvári Könnyűfémmű sportcsarnokában: Ifjúsági nagygyűlésre kerül sor ahol Fejti György, a KISZ KB titkára mond beszédet F. G. Csodák pedig nincsenek Vagy, ha mégis vannak, fejezte be a címként választott megállapítással kezdődő mondatot az építőipari vállalat igazgatója, korántsem a mi területünkön. Az igazságnak persze keserű az íze, de attól még — sőt elsősorban attól — az marad, ami: a valóság fölmutatása. Csodák tényleg nincsenek. Ennek ellenére gyakran azt kéri, kérjük számon társadalomként beruházóként, ipari vagy mezőgazda- sági üzemként a lakosság gondjait vállunkon hordó tanácsként az építőktől, miért nem tesznek csodát? A beruházás körül Miért nem? Mert nem tudnak. Nincsenek bűvész trükk- jeik, eszközeik még kevésbé vannak. Főként ami a folyamatosan növekvő igényeket, szükségleteket, követelményeket illeti. A három kifejezés nem puszta mondaitbővi- tés; más és más szelete a valóságnak. Ráadásul olyan szeletek, melyeknek nincs sok közük egymáshoz, az igények nem egyenlőek a szükségletekkel, s a követelmények nem tisztelik — pontosabban, a követelmények megfogalmazói — a valós szükségletek kielégítéséhez rendelkezésre álló feltételeket Ráadásul mindezekhez társul a gazdasági makrokömyezet vetüle- teként a mikrokömyezetben parajként tenyésző — azaz dúsan, s már-már kiirthatat- lanul —, létező szervezetlenség, fegyelmezetlenség. Ezért azután sok esetben nehéz, vagy egyenesen lehetetlen megállapítani, hol kezdődik az építők saját, s hol végződik a mások hibája. Ha sor kerül is elszámoltatásra, az apró részletekkel bíbelődik — rossz ajtózárakkal s törött csempékkel például —, snem azzal törődik, hogy már a beruházás elhatározásánál hibák történtek, s ezek gyorsan duzzadtak a tervezés, kivitelezés folyamán. S azért duzzadtak, mert senki nem azt tette, ami a dolga lett volna, illetve, ha tette is, nem úgv, amint az elvárható. Ha azt mondjuk, beruházás, mindenki azonnal építésre gondol, kivéve a szakemberek szűk körét. A megyében az összes beruházási ráfordításoknak mindössze 35 —36 százalékát tette ki a legutóbbi években az építőipari egységek ún. saiát építési-szerelési tevékenységének értéke. Ami, ugye, már egészen más arány, mint amilyet általában, s a tények felületes ismeretében véltünk. Nem adatik meg Becslések, számítások, gyakorlati tények egyaránt azt mutatják, hogy a megyében évek óta a valós — pénzügyileg fedezett stb. — építési igényeknek 23—30 százalékát nem lehet valóra váltam, kivitelezési képességek híján. A kapacitáshiány néven ismert, s már-már hírhedt tény makacs meglétét sokféleként magyarázhatjuk, a valóságban azonban egyeMen okra vezethető vissza. Arra, hogy évről évre jóval több beruházás megkezdését, megvalósítását határozzák el az érintettek — mind az állami döntési körben, mind a vállalati szférában —, mint amennyire országosan, s még inkább területrészenként a kivitelezői képességek rendelkezésre állnak. Egyszerű számtan ez. Százban a száz egyszer van meg. Ha azonban a százat százharminccal osztiuk, akkor 0,769 jön ki. Oda tehát, ahová — a tervszerű megvalósításhoz — százegyséffnvi gép, anyag, szerelvény kellett volna, nem jut több, mint 0.7. S ahol száz ember megette volna a munkát, hetven vagy hetvenhat csak úgy fogyaszthatja azt el, hogyhosz- szabb ideig tart e képletes étkezés. Azaz már eleve, a kezdetkor bizonyosak lehetünk abban, késedelem lesz. Évente 1600—1800 építkezést kezdenek el a megyében a kivitelező építőipar egységei, vállalatok, szövetkezeitek, közöl vállalkozások, tizeknek a munkáknak «kétharmada — ha így számítjuk, akkor 1061—1193 egység — határidőn túl készülék b ha még vizsgálat alatt tartjuk a föntebb leírt összefoglaló adatot, akkor azt láthatjuk, hogy a megyei vállalatok — hi vatalosan a megyei székhelyű kivitelezők — ezeknek a feladatoknak a 46—48 százalékát látják el, darabszám szerint. Ha azonban érték alapján számolunk — azaz az un. generál-költségvetést nézzük —, akkor ez a részesedés 37—38 százalékra apad. Magyarán: a kisebb, rosszabbul fizető, nagyobb termelési költségekkel járó megbízások várinak a megyei kivitelezőkre, pontosan azért, mert megyeiek; megfoghatók, irányíthatók, befolyásolhatok, nem adatik meg számukra a választás lehetősége. Belülről kifele Korábban utaltunk rá: a megyei székhelyű építőipar a teljes épi tési -szere lesi tevékenység 35—36 százalékát látja el napjainkban. Nyolc esztendeje, 1970-ben ez az arány 29,8 százalék volt. Igaz, közben az érték alapján számított, teljesítmény megyei ösz- szességben megkétszereződött, ám a megyei székhelyű vállalatok részesedésének dinamikus változásáról egyáltalán nem beszélhetünk, az arány mindössze évi egy százalékkal lett nagyobb. Ezért azután nem olykor, hanem gyakran teremtődik furcsa állapot: a megye ellátásában rendkívül fontos helyet elfoglalandó építmények kialakítására évekig nem találni vállalkozót; van terv, pénz. engedély, csak az nincsen, aki azt mondaná, megcsinálom. S mikor végre valahára elhangzik e varázsszó, mindenki tudja: megcsinálja, de nem annyiért, akkorra és úgy, mint eredetileg számította a beruházó. Belülről kifelé haladva: az építőipari egységeknél — ezzel jelölve a minisztériumi, a tanácsi vállalatokat, az építőipari szövetkezeteket, közös vállalkozásokat a továbbiakban — lassú a termelékenység növekedése. A termelés bővülése még mindig számít a létszám emelkedésére, bár ez egyre gyatrább forrás, s aki jelentkezik, az sem tartható — ahogy a vállalatoknál emlegetik ezt — első osztályú munkavállalónak. A megyei cégeknél öt esztendő alatt az egr foglalkoztatottra jutó saját építési-szerelési munkák értéke 19,1 százalékkal növekedett. Figyelmet érdemel — csepp ben a ten ger —, hogy az építőipari közös vállalkozásoknál mindössze 1,3 százalékkal nagyobb e mutatószám, mint öt évvel korábban, ugyanakkor a fizikai foglalkozásúak havi átlagbére ebben az időszakban 11 százalékkal nőtt. A kettő között az ellentmondást aligha nehéz felfedezni, még akkor sem. ha tudjuk, a termelékenység és a bér ösz- szefuggései nem egyszerűek, s nemcsak az építőiparban ellentmondásosak. Szándékok függvénye? Fejlesztési igyekezetben nincs hiány, csak az a kérdés, mire elegendő az az igyekezet? A megyei építőipari egységeknél a bruttó állóeszközérték a hetvenes években az 1970. évi 2,9-szeresére nőtt, ezen belül a gépek, berendezések értéke megháromszorozódott, azaz az összetétel valamelyest javult. Ennek ellenére az összes állóeszközök értéke csak 800 millió forint fölött van — a gépeké, berendezéseké a 400 milliót haladja meg ezen belül —, ami ugyanannyi, mint a túlzottan iparosítottnak aligha nevezhető Cegléden az ipari üzemek állóeszközeinek forintösszege... Igaz. 1970-ben a teljes állóeszköz-állomány 45 9 százalékát tették ki a gépek és berendezések, tavaly pedig majdnem 49 százalékát, azaz valamit tényleg sikerült lépni a kors-p'-űség irányába, csakhogy nem akkorát, amekkorát a feladatok követelnének. A következő kérdés: _ az építőipar szándékain múlta ez? i Megmaradva szűkebb látóhatárunknál.: a megyében a szocialista szektor beruházásainak mindössze 1,6—1,7 százalékát tették ki a legutóbbi években az építőipar ilyen célú kiadásai. Más oldatról közelítve gondolatmenetünk magvához: az egy építőipari foglalkoztatottra jutó beruházások a miegyében — ez már megfoghatóbb adat a magunk laikus észjárása számára — az országos átlagnak mindössze 74,5—75 százalékát érték él a hetvenes évek középső időszakában, s az országos összes építőipari fejlesztések 4—4,2 százaléka kerül a megyébe. Még megfoghatóbb adatok után kutatva: az egy lakosra jutó ipari beruházásokat száznak véve, az építőipari ilyen rendeltetésű kiadások annak csupán 4,1 százalékát teszik ki. Egyszerűbben kifejezve: amíg az ipari beruházásoknál a megye — egy lakosra számítva — az országos átlagnak 78,8 százalékát érte el, a legutóbbi években, addig az építőipariaknál ez a részesedés mindössze 46,6 százalék. Az adatok között bóklászva jó néhány hasonló elgondolkoztató arányra, összefüggésre lelhetünk, ám lényegük egy: a feszültségek tartósságának, ismétlődésének eredendő, tervezési, fejlesztési, forrás-elosztási okai vannak, s csak másodlagosan játszik közre a szervezetlenség, a fegyelem alacsony színvonala. Éppen ezért önáltatás úgy vélni, minden rend behozható, ha jobb lesz a szervezés — sok dolog persze valóban rendesebben menne —, ha javul a munkafegyelem, ha a vállalatvezetők, az építésvezetők „megfogják” a szervezet alkotóelemeit. Megfogni csak azt lehet, ami rendelkezésre álll S ha sok tekintetben az adottságok pallérszintűek, akkor a megfogás eredményei* pallérteljesítmény lesz. Álomnak szép Ha most az olvasó úgy véli, csakis sötét fellegek úsznak az égen, s nem bukkan elő mögülük napsugár, akkor abban az újságíró a hiljás. Hiszen nem, vagy csak alig szólt az eredményekről. Egyebek között arról, hogy a megyében 1970-ben még 21,7 nap volt az egy lakásra jutó kivitelezési idő, s ez napjainkra a felére csökkent. Igaz, ennek ára van, amellett, hogy a lakások is jobban fölszereltek, tehát értékesebbek; az egy lakásra számított költség 339 ezer forint volt 1976-ban, míg 1970-ben 231 ezer forint, a növekedés tehát 68,1 százalékos, A kivitelezési idő mérséklésé döntően az iparszerű építésnek — házgyári elemek stb. — köszönhető, bizonyítva egyben azt is. hogy a fejlesztésnek tekintélyesek a kamatai. Persze csak akkor, ha a fejlesztés valóban az, s nem toidás-foldás, ha célszerű, s nem váltogatja szeszélyesen az utakat és módszereket, a támogatásokat és az elvonásokat pedig az irányítás nem véli a mindenkori aktualitások kiszolgálójának, hanem azokat hosszú távon határozza meg és alkalmazza. ' Aki arra képes, hogy 500 millió forintért építsen egv esztendő alatt, azt hiába biztatják, hogy vállaljon el 650 millió értékű munkát. Az építés nehéz dilemmái csak úgy oldhatók meg, ha egyszer — képletesen — sikerül a nulla óra nulla perc állapotát elérni, tehát úgy kezdeni egy esztendőt, hogy csak annyi beruházáson dolgozik a kivitelező építőipar, amennyire elegendő a kapacitása. Álomnak is szép, mondta valaki. Ami viszont tény: soha nem volt olyan magas a befejezetlen beruházások állománya, mint tavaly, soha nem dolgoztak annyi építményen a kivitelezők mint idén. Mészáros Ottó
