Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-17 / 245. szám

XX. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1978. OKTÓBER 17., KEDD Tanács és iskola Hasznos, gyümölcsöző kapcsolat — A tantermek 200 száza­lékos kihasználtságával, két műszakban oktattak az előző tanévben is Ecser általános iskolájában. E tény közzétételével kezd­te beszámolóját Parázsó Gé- zíné általános iskolai Igaz­gatónő a helyi tanács leg­utóbbi ülésén, melyen —egye­bek közt az 1977—78-as tan­év oktató-nevelő munkáját értékelték. — A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója megünneplésére isko­lánk külön tervet készített. A szülői munkaközösség segít­ségével. kapcsolatot terem­tettünk az egyik, hazánkban ideiglenesen állomásozó szov­jet katonai alakulattal, szov­MOZIK Gyömrő: A leigázottak boly­gója. Maglód: A választ csak a szél ismeri. Mende: A vég­zetes aranyrögök. Monor: dél­utáni előadáson: Vágta »• völgyben. Este: Pillangó, I—II. Nyáregyháza: Megálló három órára. Pilis: Ahová lépek, ott fű nem terem, tlllő: Fantozzi. .Vecsés: 80 huszár, I—II. MŰVELŐDÉSI HÁZAK i Gyomron, 9-től 16 óráig: já- itékkiállítás és -vásár (a KIOSZ helyiségében), 18-tól: a népi tánccsoport próbája. Maglódon, 9-től: műszaki könyvkiállítás (a könyvtár­ban). Mendén, 18-tól: a jet pajtásokkal. A november 5-én megtartott harci játé­kon részt vettek szovjet kato­nák is, s ott voltak azon az ünnepségen, amelyen színvo­nalas irodalmi műsorral ked­veskedtek nekik tanítvá­nyaink. A kölcsönös találkozások­kal tovább erősödött az iskola és a szovjet úttö­rők, kisdobosok kapcso­lata. A beszámoló a továbbiak­ban az ifjúsági mozgalomról szólt, amely az oktató-nevelő munka egyik fontos segítő­je volt az előző tanévben is. — A tanulás irányítására, tanulóink személyiségének sok­oldalú fejlesztésére töreked­tünk. A tananyagcsökkentés­könyvbarátak körének össze­jövetele. Monoron, 17-től: asz­taliteniszedzés, 18-tól: a kézi­munkaszakkör foglalkozása és kismotorvezetői tanfolyam, 19- től: az irodalmi bérlet 2. elő­adása. Péteriben, 14-től: a gyermekszínpad próbája. Pili­sen: id. Fazekas József nád­udvari népi iparművész kiál­lítása, 18-jól: a magnós klub foglalkozása. Úriban, 14-től: a gyermek sportszakkör össze­jövetele. Vecsésen, 10-től 18- ig: Bányász Béla festőművész és Brindzik László szobrász- művész kiállítása, 19-től: a karateklub foglalkozása (a Petőfi téri iskolában). sei felszabadult időt rendsze­rezésre, a diákokkal való differenciált foglalkozásra, a képességek fejlesztésére igyek­szünk fordítani, megkülön­böztetett figyelmet fordítva a fizikai dolgozók gyermekei­re. Az úttörő- és kisdobos­őrsök óvják, védik a ter­mészetet, erre tanítja őket az iskola. A felnőttek vezetésével, több száz facsemetét ültettek a községben. A hazai táj megismerését jól szolgálják az országjáró kirándulások. Megrendezték tavaly is az iskola kulturális és szaktantárgyi vetélkedő­jét, a legjobb tanulók igen eredményesen szerepeltek a járási versenyeken. Az iskolai testnevelés fej­lesztése folyamatos feladat, biztosítottak a tornaeszközök, de gondot jelent, hogy a mű­velődési házbeli építkezés miatt, egyelőre szünetel az ottani torna-oktatás, -foglal­kozás. Az oktató-nevelő munkát, a tanulók felkészítését iól szolgálja az iskolai napközi, melyben két csoport, 80 gyer­mek számára van hely. — A napközis igényeket egyre nehezebben tudjuk ki­elégíteni, csupán az aisótago- zatosokat vehettük fel, leg­utóbb is 35 napközi ellátást kérő jogos igényét kellett el­utasítanunk. A gyermekek számának emelkedésével a napközis elhelyezés, az étke­zés biztosítása közös felada­tunk — mondta beszámolójá­ban az igazgatónő, majd az idei tanév egyik kedvező vál­tozásáról beszélt elismerően: SPORT —SPORT —SPORT— SPORT —SPOR1 A nap kulturális programja 1. Monor, Ady 2. Monori-erdő 3. Vecsés- Martin, á. Űri Az élcsoport állása 4 4-----12-7 1­14-3 115-2 117-5 3 17-8 Sz. A. 1. Monor Ady 2. Monori-erdő 3. Ecser 4. Pilis 1. sz. 5. Vecses 4 3 3 1 3 1 4 — Negyedik forduló, két rangadóval Járási úttörőbajnokság [ KÉZILABDA Az úttörő kézilabda-bajnok­ság IV. fordulójában két rang­adót is játszottak: Úriban az üllőiek vendégszerepeitek, s nagy küzdelemben, a hazaiak diadalmaskodtak, Monori-er- dőn pedig a két monori csa­pat megosztozott a pontokon. Monori-erdő— I Monor Munkásőr 3:3 (1:0) Nagy küzdelem, gyenge do­bóteljesítmények, igazságos döntetlen. Góllövők: Murárik (2), Do­bó Zs., illetve Szikora (2), jTönköl. Ürl—Üllő 5:3 (4:1) Feszült légkörű, izgalmas mérkőzés. Góldobók: Torma (3), Szirá- ki. Patai, illetve Zsóhér (2), Szabó K. Vecsés Kun Béla— Monor Ady 1:5 (1:2) Monor Ady—Vecsés Kun Béla Legjobb dobó Vámos (3). Az élcsoport állása 43—1 21-14 6 4211 32-15 5 2 2 ------- 29- 3 4 32 —1 26-11 4 LABDARÚGÁS Monori-erdő— Pilis 2. számú iskola 4:2 (2:0) A helyenként nagyon jól játszó monori-erdei csapat, a helyzetek alapján nagyobb arányban is győzhetett volna. Góllövők: Gáspár (2), Bácsi, Juhász, illetve Kanalas, Szta- nó. Ecser—Gomba 4:0 (2:0) Biztos hazai győzelem. Góllövő: Kanyik, Kőfalvi, Csömör, Turcsik. Monor Ady—Vecsés Kun Béla 4:3 (1:2) Drámai küzdelem. A helyze­tek alapján, a döntetlen igaz­ságosabb lett volna. Pilis 1. számú—Nyáregyháza 4:0 (2:0) A gólratörőbb csapat fölé­nyes győzelme. — A helyi tanács és párt­vezetés fáradozásának eredményeként, társadal­mi összefogással, gyor­san megépült a két új iskolai tanterem és a szer­tár. Köszönet jár községi veze­tőinknek az iskolánkkal ki­alakított jó kapcsolatért, min­denben segítőkész fáradozá­sukért. Jandó István Szüreti mulatság Gombán Nem sokáig örülhetett a betyár Vastaps a Barátság táncegyüttesnek Elérkezett a szüret, mely nemcsak a munka, de a vi­dámság ideje is: felelevened­nek a régi népszokások, sok helyütt dallal, tánccal köszön­tik a fáradozás gyümölcsét, az érett szőlőfürtöket és a belő­lük készült új bort. Különösen mélyek a szüret megünneplésének gyökerei Gombán. Már az 1890-es évek­ben járták a falu utcáin min­den ősszel a menetelöt, a pro- menádtáncok különböző vál­tozatait. Napjainkban kevés helyen találkozhatunk ezek­kel a szemet gyönyörködtető táncokkal, de vasárnap dél­után ismét elénk tárultak tel­jes szépségükben, a gombai Barátság táncegyüttes jóvol­tából. A fiatal gárda már az au­gusztus 20-i ünnepségeken is megcsillogtatta tudását, da mostani sikere minden vára­kozást felülmúlt. Délután két órakor indult el a díszes menet a Fáy András Művelődési Ház elől. A népi táncosok, az őket kö­vető fogatok, a lóháton vág­tató csikóslegények, betyárok hamarosan jó hangulatot te­remtettek. A régi hagyományokhoz hí­ven, a falu bírája tréfás rig­musokkal köszöntötte az egy­begyűlteket. Nagy derültséget keltett a jegyző együgyüségé- nek kifigurázása, de a fő ese­mény a bíró lányának elrab­lása volt. Nem tartott azonban sokáig a betyár öröme, mert az utána eredő legények gyor­san kézrekeritették s vissza­vitték a lányt. Folytatódott a vigalom, s a táncosok csak­nem három órán keresztül koptatták csizmáikat a falu utcáin. A sikerre jellemző, hogy több száz ember, idős és fia­tal kísérte végig a felvonuló­kat hosszú útjukon. Előkerül­tek a borral telt kulacsok, bütykösök, s szorgalmasan lo- csolgatták a kiszáradt torko­kat. A hangulat egyre emelke­dett, sokan már fáradtságra panaszkodtak, de a táncosok lendülete egy pillanatra sem lankadt. Délután öt óra tájban ér­keztek vissza a művelődési házba, s csak egy szusszanás- nyi időt engedélyeztek ma­guknak, hiszen nem sokkal később repertoárjukat mutat­ták be a zsúfolásig megtelt nagyteremben. Az esti mulatságot a bíró szavai vezették be, majd a felcsendülő népzene hangjai­ra, az együttes tagjai a múlt századból eredő tustolót járták el, majd a szüreti menetelőt, a véltás táncok egyikét, a dü­börgőt, végül pedig a leányka- rikázót jutalmazta a közönség vastápssal. A bemutató után a Kalina zenekar húzta a talpalávalót, s a mulatság a késő esti órák­ban ért véget. K. L. Kedvezőtlen adottságok ló mag, korszerű technológia Gazdaságos-e a kukoricáié rmeszfés? A burgonya után, mely gazdagon termett, a legtöbb járás- beli termelőszövetkezetben a múlt héten kezdték meg a másik fontos őszi érésű növény, a kultonca betakarítását, s eszünkbe jut: az év elején, az országos tervek egyeztetése során kiderült, hogy mezőgazdasági üzemeink a termelés gazdaságlalanságá- ra hivatkozva, lényegesen kevesebb kukoricát kívánnak vetni, mint az előző években. Szívós, türelmes, meggyőző munkával sikerült csak elérni, hogy bár minimálisan, de növekedjék a vetésterület. Szakmai berkekben a kukorica azóta is a viták középpont­jában áll. Mi három járásbeli termelőszövetkezetben kíván­csiskodtunk, gazdaságosan tudják-e termelni a fontos nö­vényt? Táblák szerint változó A Rákosmezeje Termelő- szövetkezetben ezer 340 hek­táron termesztenek kukoricát. Kékesi László termelési el­nökhelyettes nyíltan beszél gondjaikról: — Gazdaságunk tagja a nádudvari KITE termelési rendszernek. Jó minőségű ve­tőmaggal, korszerű gépekkel rendelkezünk, nagy gondot fordítunk a műtrágyázásra, a megfelelő talaj előkészítésre, mégsem tudunk jó eredmé­nyeket elérni. Az ezer 340 hektárnyi kukoricásból csu­pán ezer hektáron gazdaságos a termelés. Akadnak tábláink, melyeken 60 mázsás az átlag­termés, más táblákon viszont a 35 mázsát sem tudjuk elér­ni. — Az idén átlagosan 50 mázsa körüli termésre számí­tunk hektáronként. A talaj adott, a legkorszerűbb tech­nikával sem tudunk rajta vál­toztatni. Jobb eredményeket, 55—60 mázsás átlagtermést csak a termőterület 400 hek­tárral való csökkentése árán tudnánk elérni, a felszabadu­ló. kukorica termesztésére alkalmatlan területen egyéb, a talajviszonyokhoz jobban alkalmazkodó növényeket honosíthatnánk meg. — Mi lehelne a végleges megoldás? — Véleményem szerint, minden növénykultúrát a ne­ki legmegfelelőbb helyen kel­lene termeszteni. Az ország­ban sokféle talaj található, s csak olyanba lenne szabad kukoricát vetni, amely az 50 mázsa feletti átlagot biztosan megadná. Új fajtákkal Virág István, a pilisi Arany­kalász Termelőszövetkezet fő­mezőgazdásza másként véle­kedik: — Termelőszövetkezetünk­ben ezer 5 hektáron termesz­tünk kukoricát, az idén 31 szá­zalékkal növeltük a termőte­rületet. Természetesen nem érhetünk el olyan eredménye­ket, mint az ország egyes vi­dékein, de ezen a barna, ho­mokos talajon is meg lehet termelni a hektáronkénti 50 mázsát, ez pedig azt jelenti, hogy a kukorica termesztése mindenképpen gazdaságos, érdemes foglalkozni vele. — Tagjai valamelyik ter­melési rendszernek? — Nem tartozunk egyikhez sem, s egyelőre nem is kívá­nunk csatlakozni. Gazdasá­gunkban a kukorica termesz­tésének külön ágazatvezetője van,, aki mindig figyelemmel kíséri az új fajták és techno­lógiák megjelenését, s a ta­pasztalatokat igyekszünk hasznosítani. A megfelelő faj­taválaszték kialakításával szép eredményeket lehet elér­ni. Jelenleg négy fajtával fog­lalkozunk, de jövőre egy ötö­dikkel is megpróbálkozunk. — Mi az eredményesség fel­tétele? — Nagyon ügyelünk rá, hogy csak jó minőségű mag­vak kerüljenek a földbe. A ta­lajelőkészítés, a műtrágyázás a legkorszerűbb technológiát követi. A gödöllői búza, borsó termelési rendszerben hasz­nálatos géppark kitűnően el tudja látni a kukoricatermesz­tés körüli tennivalókat is. Az idén hektáronként 52 mázsa körüli átlagtermést várunk. Az igazság kedvéért feltét­lenül el kell azonban monda­ni, hogy a pilisi közös gazda­ságban 362 hektáron vetőmag­kukoricát termesztenek, amelynek felvásárlási ára, a minőségtől függően, több mint kétszerese az úgynevezett áru­kukoricának. Társulások, szakosodás Sz&szik Károly, a gombai Fáy András Termelőszövetke­zet elnöke egyéb lehetséges gondokra is figyelmeztet: — A kukorica valóban fon­tos növény — vallja. — Hosz- szú távon gondolnunk kell ar­ra is, hogy minél drágább á megtermelése, annál drágább lehet a felhasználásával elő­állított hús, a költségek csök­kentése tehát mindenkinek közös érdeke. A gombai tsz-ben a tavalyi^ nál 20 százalékkal nagyobb területen, 650 hektáron tér-' meinek kukoricát. A tsz elnö­ke reméli, hogy az idén sike­rül körülbelül 55 mázsás át­lagtermést betakarítaniuk. — így sem gazdaságos a termesztése? — Minimális a haszon. Könnyű kiszámítani, hogy az úgynevezett jövedelmezőségi küszöböt 45 mázsás átlagter­més esetén lépjük át, mert az állami felvásárlási ár jelen­leg 275 forint, az önköltség ugyanakkor, legalábbis ná­lunk, eléri a mázsánkénti 230 —240 forintot. Kézenfekvőnek látszik a megoldás: csökkent­jük a költséget. Természete­sen, a legmegfelelőbb talaj kiválasztásával, a technológia szigorú megtartásával, az át­lagok növelésével, A gazdasá­gon belül erre is törekszünk, csakhogy az egyéb költségek folyamatosan növekednek. Nyilvánvaló, hogy így, a jö-. vedelmezőséget tekintve, a kukorica nem állhatja a ver­senyt más növényekkel. — Mégis termelni kell. — Tudjuk, megértjük, és termeljük továbbra is, de tu­domásul kell venni, hogy hosszú távon csak az úgyne­vezetett regionális szakosodás hozhat jobb eredményeket. A járás téeszeinek talajadottsá- gai nem kedveznek a kukori­cánál:. Egyes üzemek egye* tábláin lehet 60 mázsás átlag-: termés, de a legtöbb helyen nem érik el. i — Tehát a társulások jelenj tik a kiutat? — Jó példák bizonyítják,' hogy igen. A szőlőtermesztési társulás Szárazhegy, a csont-! héjas gyümölcstermesztési társulás Albertirsa térségében helyes törekvés. Sajnos, ellen­példa is akad, pedig régi tör­vény: bármely növényt ott lehet a leggazdaságosabban termelni, ahol hagyományai vannak, az emberek értenek hozzá, s kialakultak a leg­hasznosabb termelési szoká­sok. Közös érdekek A szakemberek állapították meg a napokban Cegléden megtartott megyei kukorica- termesztési bemutatón: Pest megyének különös érdeke fű­ződik a kukoricatermesztés fo­kozásához, hiszen állatte­nyésztésünk is dinamikusan, fejlődik, s magasabb tejho­zamra, olcsóbb húsra alig szá­míthatunk, ha kevesebb s drágább kukoricát termelünk. Adottak a feladatok járásunk­ban is, ahol a téeszek összesen. 5 ezer 33 hektárról kezdték meg a múlt héten e fontos nö­vény betakarítását. Legutóbb a burgonyával kapcsolatban írtuk le, hogy lé­vén olcsó tömegélelmezési cikkről szó, a megfelelő kész­letről való gondoskodás politi­kai kérdés. Erre kell gondol­nunk akkor is, ha a köretként feltálalt krumpli mellett ott az a hús, amelyhez a sertés­hizlaló telepek javarészt ku­koricával etetett jószágai ré­vén jutunk. Kövess László — Vereszki János Biztonságos kupak. Üj fél­automata üvegkupakoló gép konstruálásával és üzembe helyezésével megoldotta a vérkészítményeik és az infú^ ziós üvegek biztonságos zárá­sát Polyva Lajos műszaki fő­mérnök, Kelő József üzem­részlegvezető és Kerekes Sán­dor esztergályos, a Kecskemé­ti Konzervgyár három arany­érmes újítója. Az eddigi be­rendezés, amit fizikai erővel mozgattak, gyakran eltörte a vérrel teli palackokat. a Betyárok a falu utcáján Indulnak a táncosok a művelődési ház elöl Szurok András (elvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom