Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-17 / 245. szám

1978. OKTOBER 17., KEDD Rosszkor jött az eső — Éppen húsz éve épült, s ma is nyolctantermes az is­kolánk, de a nyomasztó szük­ség miatt tartunk egyéb órá­kat a kémiai, fizikai előadó­ban, tornateremben, az alag­sori politechnikai műhelyek­ben, a könyvtárban, még a kollégium termeiben is. Csak így lehetséges, 14 osztályt egyidőben oktatni — vallott a tanteremgondról Povázson Sándor, a nagykátai Damja­nich Gimnázium és Szakkö­zépiskola igazgatója májusban. Amikor ott jártunk, könnyen elérhető „csodának” tűnt, hogy szeptemberre két újabb tante­rem épüljön, harmadáron... Magad uram Ez év őszétől kertészeti gé­pész szakmunkásokat is ké­peznek az iskolában, s az imént említett gondot ez csak súlyosbítja. Május 28-i lapunk Tantermek — harmad­áron cimű cikkében még arról adhattunk hírt, hogy 1 millió 200 ezer forint helyett 400 ezer forintért épülhet meg a két tanterem a nagykátai já­rás mezőgazdasági szövetke­zeteinek támogatásával — anyagot, munkaerőt, szállító- eszközöket adtak — s az is­kola pedagógusainak, diákjai­nak, munkájával, társadalmi összefogással. Elvégre Nagy- hátán így vallják: magad uram, ha szolgád nincsen. A várva várt két terem azonban nem készült el a tanévnyitóra, sőt máig sem. A minap a helyszínen jár­tunk: meszeletlem falak, vizes betonfelületek, üres ablak­keretek fogadtak. A földön építőanyagok, huzalok, s az egyik sarokban olajkályha. — Hogy kiszáradjon a beton. — mondták. A két terem egyi­kében a Magyar—Koreai Ba­rátság Tsz villanyszerelő bri­gádját találtuk munkában: — Még hátra van a teljes villanyszerelés, hatszáz mé­ternyi huzal, a fénycsőarma­túrák, kapcsolók. Ha megkap­Kicsit késik a nagykátai csoda juk a szerelvényeket, két nap alatt végezhetünk heten — mondta Patócs József bri­gádvezető. Az iskola igazgatója: — Ma még vizes itt min­den, de ha kiszáradt, felrak­hatják a pvc-padlóburkolatot, s befejezhetik a munkát. Igaz, akadt terven felüli feladat is. Látja azokat az acélgerendá­kat? — mutatott a mennye­zetre — ezeket be kellett épí­teni, mert megereszkedett a plafon. Tény. hogy nem tet- szetősek, de majd lambériával borítják. Üjabb húszezer fo­rintba kerültek az I-gerendák, amelyeket a tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz dolgozói építettek be, s a beburkolá- sukat már vállalta a Telefon­gyár nagykátai üzeme. Mi történt? A késlekedés okáról Pová- zson Sándor igazgató így be­szélt: — Csak ez év áprilisában kezdtük építeni a két tanter­met, de a munka olyan gyor­san haladt, hogy okkal re­ménykedtünk a szeptemberi befejezésben. A nyárközépi rossz idő azonban elmosta re­ményünket. Emberemlékezet óta nem hullott hasonló idő­szakban ennyi eső. Az épület szigetelési és vakolási mun­kái következtek volna sorra, de a tetőt nem sikerült szige­telnünk, a zápor miatt. A be- tontálcákat kitöltő salakréteg vizet szívott magába, s átned­vesedett a födémszerkezet. A mennyezet megsüllyedt, töb­bet az engedélyezett másfél centiméternél. Talán mert a födém betongerendáit tartó csatlakozásoknál még nedves volt az anyag. — A süllyedés, ereszkedés mostanára megszűnt. De min­den eshetőségre számítva be kellett építenünk ezeket az acélgerendákat. Több mintegy hónapig szünetelt a munka. Június végétől augusztus ele­jéig gondos műszaki vizsgála­tokat kellett végeznünk, míg megtaláltuk ezt a megoldást. Tehát ma ott tart a munka, ahol tart, s ismét csak re­ménykedhetünk, hogy novem­berre befejeződik az építés, s elkészül a két terem... A kár nemcsak anyagi így is harmadáron készül­nek el a nagykátai iskola új helyiségei. Igaz, a négyszáz- ezer forinthoz újabb húszezer járul, és ismét társadalmi tá­mogatásból. Akad azonban pénzben nem mérhető kár is. Ma tizenöt osztály tanul a korábbihoz hasonló körülmé­nyek között a gimnázium­ban, szakközépiskolában. A munkák pedig még javában folynak: a burkolás, festés­mázolás, üvegezés. S bár a két terem berendezéséhez szükséges pénzt — kétszáztíz ezer forintot a megyei ta­nácstól megkapta a iskola, s meg is vásárolták az audio­vizuális katedrákat, a szek­rényeket, táblákat, a filmve­títőgéptől a magnetofonig szinte mindent, nem kerülhet­tek a helyükre ezek az esz­közök. Most órarendi gondok­kal küzd az iskola. Közvetle­nül 162 szakmunkástanulót érint a késlekedés, de közvet­ve a gimnázium 240 diákját j is, hiszen ők is kényelmetle- I nebbül tanulhatnak a szűkös | körülmények közepette. A jö- ! vő tanévtől pedig új, fákulta- ! tív oktatási rendszert vezetnek be itt a gimnáziumban, s eh- ! hez sok tanteremre lesz szük­ség a csoportfoglalkozások mi­att. A két épülő tanterem alap­területe 150 négyzetméter, szertár is tartozik hozzájuk, s itt tartják majd a kertészje­löltek szakmai, elméiéi óráit, a zöldségtermesztési, dísznö- j vény-, szőlő- és gyümölcster- j mesztési, géptani, munka- j szervezési és közlekedési tan­tárgyakat. Ha nem jön közbe sem­mi ... ' V. G. P. Mérlegkészítés után, Dunakeszin (1.) Új technológiákkal több vasúti kocsi Az V. Ötéves terv félideje és az idei gazdasági év első hat hónapja után a dunakeszi nagyüzemek pártszervezetei számvetést készítettek arról, hogyan dolgoztak az elmúlt időszakban, mely tényezők akadályozták a folyamatosabb, gazdaságosabb, piacképesebb termékek gyártását. Most kez­dődő négyrészes sorozatunkban erről számolunk be. Dunakeszi legnagyobb, s legrégebbi, több mint fél év­százados múlttal rendelkező üzeme a MÁV Járműjavító Üzem. Két és fél ezernyi dol­gozójával ez a vállalat tartja karban a magyar vasút négy- tengelyes személygépkocsi­parkját. Az üzem az ötvenes évek elején elsősorban az úgynevezett elővárosi közle­kedésben használatos, majd később az ingajáratra alkal­mas, távvezérelt kocsik gyár­tásával alapozta meg hírne­vét. A kormány közieked és- politikai koncepciójának ki­dolgozásakor, 1968-ban került ismét reflektorfénybe a jár­műjavító, s kezdetét vehet­te az a mintegy félmilliárd forintos rekonstrukció, mely­nek kivitelezési munkái még jelenleg is folynak. A rekonstrukció nyomán A középtávú terv első két évében a járműjavító dolgo­zói teljesítették a feladato­kat. Eredményeikben jelen­tős szerepet játszott az üzem fennállásának 50. évforduló­jára, 1976-ban és a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60 éves jubileuma tiszteleté­re 1977-ben indított munka­verseny. A krónikus létszámgondok ellenére a MÁV igényeinek és az utazó közönség kultú- ráltabb közlekedési feltéte­leinek javítása érdekében tervezettnél 68 kocsival töb­bet küldtek a forgalomnak. A túlteljesítés elsősorban az új technológiák tervezésének kö­szönhető. Az említett két év­ben a korábbi próbálkozáso. kát sikeresen folytatva a Vn- csi'avítás és -gyártás sza lagszerü folyamatának beve­zetésével, a szakosított javító álláshelyek továbbfejleszté­sével vált lehetővé a koráb­binál termelékenyebb mun­ka. Igaz, a vasútikocsi-javí- tásban a tervszerű megelő­ző karbantartási munkák ter­vezett technológiai norma­idejét a kocsik a vártnál na­gyobb elhasználódottsága miatt túllépték, de mindez a vasúti közlekedés biztonsá­gának fokozását szolgálta. Az V. ötéves terv eddig eltelt időszakában a termelé­kenység a tervezettnél há­rom százalékkal emelkedett magasabbra. Különösen a Nagy Októberi Szocialista For­radalom jubileumának évé­ben értek el kedvező ered­ményeket. Mindehhez, hozzá­tartozik. hogy a tervidőszak második évében már 19 és fél ezerrel csökkent a túlórák szá­ma, s ezen a területen továb­bi javulás tapasztalható. Fi­gyelemre méltó, hogy tavaly a korábbinál 7 ezer órával több időt fordítottak sérült kocsik helyreállítására, ami arra vall, hogy a vasútnál a kíméletlen tolatások, _ figyel­metlenség és az előírt üze­meltetéstől eltérő közlekedés miatt jelentősen nőtt a sé­rült kocsik száma. Hajrá nélkül Az üzem pártszervezetei gazdasági területükön a jár­műjavító párt-végrehajtóbi­zottságának munkaterve sze­rint rendszeresen foglalkoz­tak a gazdasági feladatok idő­arányos végrehajtásával, hasznosan segítették az üzem vezetésének törekvéseit. A városi pártbizottság is úgy értékelte az üzem cselekvési programjának végrehajtását, hogy azok elősegítsék a gaz­dasági hatékonyság fokozá­sát, a termelékenység növe­lését. hozzájárulnak a jobb munkahelyi légkör kialakí­tásához. Konkrét példa a cselekvési programban foglalt technoló­giai célkitűzések sikeres meg­valósítására a nagyelemes fő­javítási folyamat kidolgozá­sa és bevezetése, a szalag­szerű fővizsgálat kiszélesíté­se, melyről az üzem fiatal alkotó kollektívájának szak- dolgozata, a Szakszervezetek Országos Tanácsának pályá­zatán 10 ezer forintos máso­dik díjat nyert. A bevezetett új technológiák jobb munka- körülményeket, a nehéz fizi­kai munka megkönnyítését és egy sor egészségre ár­talmas munkahely megszün­tetését eredményezték, meg­szűntek a korábban ismétlő­dő hóvégi hajrák is. Az üzemi pártbizottság rendszeresen foglalkozott a munkaverseny szervezésével, irányításával. A párttagok és ifjúkommunisták kezdemé­nyezői voltak a munkaakciók­nak, s élenjártak, amikor a hiányzó munkáskezeket kel­lett pótolni. Az üzemi feladatok végre­hajtásához 1976-ban 21-gyel, tavaly már 102 dolgozóval volt kevesebb a szükségesnél. A munkások megtartására tett erőfeszítéseket szemlélteti, hogy tavaly az üzem vezető­sége és társadalmi szerveze­tek körültekintő intézkedései nyomán 64 munkás vonta vissza felmondását, többsé­gük jelenleg is a járműjavító dolgozója. A létszámgondo­kat az sem enyhítette, hogy új munkásszálló, iparitanuló­kollégium épült az üzem szomszédságában, s a felújí­tott József Attila Művelődési Központ kedvező lehetőséget nyújt a kulturális igények kielégítésére. Évtizedes beruházás A járműjavító az utóbbi két évben átlagosan 6 száza­lékos bérfejlesztést hajtott végre, melynek elosztásában az üzemi demokrácia lehető­ségeivel élve, a társadalmi szervezetek mellett a szak- szervezeti bizalmik megnö­vekedett hatáskörrel vettek részt. Az üzem 102 szocialis­ta brigádja közül 33 kollek­tíva részesült, a mozgalom­mal járó elismerés valame­lyik fokozatában, 111-en kap­tak kiváló dolgozó kitünte­tést. Javult a pályakezdők és a nők helyzete, javították a munkavédelmi és szociális körülményeket. A MÁV Dunakeszi Jármű­javító idén is teljesíti tervét. Tovább folyik az üzemben az úgynevezett „C” javítócsar­noki beruházás, a modem, új bázis néhány hajóját már üzembe helyezték. A városi pártbizottság tarthataüannák minősíti, hogy az 1968. évi közlekedéspolitikai koncep­ciót követően elkezdődött beruházás immár egy évti­zede tart, s a többszöri sür­getés ellenére a munkálatok még mindig tartanak. A vég­leges átadás a nemegyszer bürokratikus ügyintézés és kivitelezői fegyelmezetlensé­gek miatt még ma is bizony­talannak látszik. Nem kielégítő — különö­sen az idén — a járműjaví­tóban végzett munkák mi­nősége, a munkafegyelem és készletgazdálkodás helyzete. A veszteségidő vizsgálatok szerint a napi munkaidőnek mintegy 18 százaléka megy veszendőbe, melynek mind­össze egyhatoda származik a dolgozók hibájából, 5 száza­lékát a szervezetlenség okoz­za. Mindez kedvezőtlenül be­folyásolja a munkafegyelmet és a minőséget is. Gulyás Mikltös, az MSZMP dunakeszi városi bizottságának reszortvezetője Újdonságok a textilkutatásban A Textilipari Kutató Intézet feladatai közé tartozik új gyártmányok, új típusú nyersanyagok kidolgozása és azok gyártástechnológiáinak megtervezése, gyártásuk bevezetése. A képen: Keipin Lászlóné a tcrjedelmcsített Hidráinál fo­nal zsugorodását vizsgálja. i i gozzanak együtt szőkébb pát­riánk érdekében, mindenkor álljanak helyt minden vonat­kozásiban abban a munkában, amit úgy nevezünk, hogy a szocializmus építése hazánk­ban.” Énekkarban, népfrontban, otthon Energiáját persze nemcsak én csodálom. Az idősebb fiú, aki húsz éve szintén a Hajó­gyár öntödéjében dolgozik, s üzemmérnökként ő vette át apjától az üzemvezetői beosz­tást, talán többet panaszkodik a tempóra, mint Pappert Ádám. A munka, a tevékeny­ség szeretetét azonban ugyan­úgy örökölte, mint a kisebb fiú, a szakácstechnikus. Negyven évnyi munka után persze Ádám bácsinak is szük­sége van a pihenésre. Ezért ált a lehetőséggel: korkedvez­ménnyel ment nyugdíjba. De társadalmi feladatait továbbra is ellátja. A Hazafias Népfront helyi elnökségének is tagja, társadalmi vezetője a férfikó­rusnak, maga is énekel. Büsz­kén sorolja azokat az eredmé­nyeket, amelyeket az óvodai, általános iskolai anyanyelvi oktatásban, nevelésben, a ha­gyományok ápolásában elértek. A férfikórus tíz év alatt ara­tott sikerei, az asszonykórus eredményei, az ifjúsági kórus arany minősítése mind-mind szavai igazát bizonyítják. A fúvószenekar a minősítő verse­nyen bronz fokozatot szerzett; a tárgyi emlékeket — a ko­rábbi generációk által hasz­nált munkaeszközöket, viselt ruházatot — a helytörténeti gyűjtemény mutatja be. Né- nány hónapja a kisiskolásokat s jobban bekapcsolják a dal- rultúra ápolásába: gyermek- kórus alakult. S mit csinál nyugdíjban a Kossuth-díjas munkás, amikor ársadalmi feladataival egy dőre végezve, pihenhetne? Jellemző, hogy jöttömkor az udvaron szorgoskodott, s ami­tor elbúcsúzunk, újra szerszá- not vese kezébe. Büszke rá, rogy az új ház felerészben az 5 keze munkájával épült... ______ Szabó Ernő al akját elnézem, csodálom azt az energiát, amellyel dolgozik, és amit nem táplálhatnak el­ismerések, kitüntetések, csak a változásra, jobbításra irányuló akarat. Pappert Ádám négy évtizeden keresztül hajnali négykor kelt, reggel hatkor mindig hallotta „az angyalföl­di harangot és a hajógyár du­dáját.” Napi háromórás uta­zás után azonban maradt ide­je arra is, hogy szőkébb hazá­ja, Solymár, s a német nemze- ‘ tiség ügyével törődjön, 1 Minőségi szakasz kezdődött — Solymár környékén jól : működő ipari üzemek, terme­lőszövetkezetek vannak — mondja. — A szocialista brigá- ' dók nemzetiségi tagjai erejük- ' höz mérten kiveszik a részüket j a munkából — s a társadalmi * munkából. A megyei települést 1 fejlesztési versenyben tavaly • Solymár lett az első. korábban < is szép eredményeket értünk 1 el. Az az igazság hogy itt 1 nem is biztatni, inkább visz- 1 szatartani kell az embereket. < Ö a település minden ré- 1 gebbi lakosát ismeri. Tudja, ki- : vei vitatkozott a tsz-szerve- i zésről, s dolgozott végül együtt 1 a megalakításért, tudja, ki volt 1 borúlátó a konszolidáció ide- 1 jén, s hogy az milyen lelke- 1 sedéssel dolgozik ma. A ko- 1 moly eredmények annak a * meggyőző, szemléletformáló \ munkának is köszönhetőek, 1 melyet a község aktivistái — * köztük a német nemzetiségű 1 tanácstagok, mint Pappert Ádám —, végeztek. „A jónak 1 nincs határa” — mondja a * nyugdíjas vasöntő, s ezért * tartja fontosnak, hogy az em- J berek még jobban értsék a 1 párt nemzetiségi politikáját. 1 Ezt beszámolójában így fog- í lalta össze: „Célom mindig az . volt, hogy Solymáron értsék c meg egymást az emberek, dol­apám azonban nem mondhat­ta a hat gyereknek. hogv majd az „újkor”. Tanácstagként, szervezőként Bárhol jár az országban Pappert Ádám, felfedezheti azokat az öntvényeket, ame­lyeket munkatársaival készí­tettek. A hajó- és darualkat­részek öntése mellett dolgoztak a bányáknak, szerszámgép- gyáraknak, a felvonógyárnak. Általuk alakított fém is ke­rült a Péti Nitrogénmüvek építkezéséhez, 100—150 mázsa súlyú öntvényeket készítettek a Tiszalöki Duzzasztóműhöz. Végigélte hát — a szó teljes értelmében — az ország iparo­sítását, a szocialista nagyüze­mek építését, a nagyberuházá­sok megvalósulását. Máshogyan is részt vett azonban Pappert Ádám a szocialista társadalom építésé­ben, az energiák mozgósításá­ban, a közös munka szervezé­sében. Megalakulása óta tagja a Pest megyei és a solymári ' tanácsnak, harmadik ciklusban elnöke a megyei tanács szám- 1 vizsgáló bizottságának. Ugyan­akkor az öntödében huszonöt évig szemináriumot vezetett, tagja volt a kerületi pártbi­zottságnak, az öntödei pártve­zetőség tagjaként ma is dol­gozik. Igaz, munkáját meg is be­csülték, hiszen szakmai felké­szültségéért, az öntödéből ki­került alkatrészek minőségéért (s természetesen a mennyiségért is) már a szocialista munka­verseny kezdetén, 1951-ben Kossuih-díjat kapott. Tanács­tagi munkája elismeréseként 1964-ben a Munka Érdemrend ezüst, 1975-ben arany fokoza­tával tüntették ki. Büszkévé teheti a Tanácsi munkáért ki- ■ tüntetés és a Pest megyéért emlékérem is. Mégis, ahogy alacsony, in­kább törékeny, mint erőteljes : Pappert Ádám nyugdíjas solymári munkást szeptember 17-én választották kongresz- szusi küldötté Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Üröm, Soly­már, Pilisborosjenő német nemzetiségi lakosai. Azonkí­vül, hogy a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége novemberi kong­resszusán küldöttként képvi­selheti választóit, mint orszá­gos választmányi tag is azon fáradozik, hogy a német nem­zetiségű állampolgárok minél aktívabban vegyenek részt a politikai, gazdasági munkában, ápolják nyelvüket, kulturális hagyományaikat. Apja, nagyapja kovács Tartalom és forma — a mű­alkotások elemzése közben szívesen játszunk el a két fo­galommal, egészen addig, míg meg kell állapítanunk: a ket­tő egymástól csak elemzés közben választható el. de lé­nyegében nem. Ha Pappert Ádám életére gondolunk, ugyanezt az összetartozást lát­juk: negyven éven keresztül vasöntőként alakította a fémet. X937-ben lett inas, 1943-ban került a Magyar Hajó- és Da­rugyár vasöntödéjébe, hét év múlva művezető, újabb há­rom esztendő múltán üzemve­zető lett, s ebből a beosztásból ment nyugdíjba, ez év január elsejétől. A történethez az is hozzátartozik, hogy apja, nagyapja kovács volt Solymá­ron, nagybátyja a bognármes­terséget tanulta ki. — A kovácsmesterség régen nagyon fontos volt, Solymáron négyen is dolgoztak egyszer­re. Mellesleg azonban az ipa­rosnak is biztossá kellett vol­na tennie a megélhetést: az akkori időkben a parasztem­berek nehezen éltek. Elmen­tünk vasárnap délután a kontóval, azt válaszolták, csak „újkor” tudnak fizetni. Edes­jA nemzetiségi kongresszus küldötte Mindig töretlen energiával

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom