Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

mK^űrlap 1978. SZEPTEMBER 13.,.SZERDA KEZDŐDIK A SZÍNIÉVAD Kilenc szeptemberi bemutató SZIGETSZENTMIKLOSI VENDEGSZEREPLÉS Kezdődik az új' színházi évad, s nemcsak kapunyitással, hanem e héten már új bemu­tatók is kerülnek a közönség elé. A főváros négy színházá­ban lesz e napokban premi­er, majd a jövő héten újabb két színházban (a József At­tila és a Madách kamaraszín­padán), s a hónap végén még három helyen. így tehát fél hónap alatt 9 új bemutató előtt megy fel a függöny. Igaz ugyan, hogy ez a kifejezés már egyre inkább időszerűt­lenné válik, hiszen nemcsak több rendezés szakított az ún. dobozszínház kukucskálás i módszerével és hagyja el a függönyt, hanem legfiatalabb színházunk, a Várszínház már eleve függönyös színpadtér nélkül építkezett. Színház a Józsefvárosban > Kezdjük is mindjárt a Nép­színházzal, amelynek budai tagozata és székhelye a Vár­színház, másik otthonaként pe­dig a volt Déryné Színház | Kulich Gyula téri épülete sze­repel. Ezentúl itt rendszeresen láthatunk előadásokat, nem­csak — mint eddig — egy- egy alkalommal, amikor is az utazó társulat előbb itt mutat­ta be új produkcióit. Valójában új színház nyílt a Józsefvárosban, s ennek megfelelően nevet is kapott. E hét péntekjén nyűik meg a Józsefvárosi Színház a kor­szerűsített és felújított épület­ben, amely 1962 óta volt a Dé- ryné-együttesének fővárosi bemutató helye. Hajdanán, még az első világháború előtt is játszott itt társulat József­városi Színpad néven, de az­tán megszűnt, mozi lett a he­lyén, utána újra színház az operettszerző Erdélyi Mihály igazgatása alatt az 1930-as években. A fölszabadulás után is játszottak még itt (Maklári Zoltán, Mészáros Ági, Sarlai Imre nevét is őrzik a szín­lapok), 1954-től pedig varieté vette át, mielőtt a Déryné Színház otthona lett. Mostantól új életre kelve a Népszínháznak elsősorban az utazó társulatai játszanak majd itt. így nemcsak főváro­si, hanem kicsit a mienk, Pest megyeieké is, a Józsefvárosi Színház, hiszen gyakran szere­pel majd a megye játékra al­kalmas településéin. Mindjárt e hónapban is: 30-án, szom­baton, Szigetszentmikláson lépnek fel új bemutatójuk­kal, amelynek premierje a Józsefvárosban szeptember 15- én, pénteken lesz. Ezúttal Ruszt József rendezi Shakes­peare Rómeó és Júlia című tragédiáját, s — mint az elő­zetes híradásokból kitűnik — mindenki számára közérhető, populáris és hatékony fölfo­gásban. A címszerepeket Pel- sőczy László és Papadimitriu Athina kapta. A díszleteket és a jelmezeket Gombár Judit tervezi. Űj szereposztások Ugyanezen az estén, pénte­ken még két bemutató lesz Budapesten: a Fővárosi Ope­rettszínházban és a Pesti Színházban. Az előbbi helyen Hervének, a könnyed hangvételű francia operett múlt századi megte­remtőjének legismertebb és leghíresebb művét, a Ne- báncsvirágot adják elő. Az új színpadra állítás Mikolay László rendezése, Rónai Pál karigazgatásával és vezény­letével. A főbb szerepeket Le- hoczky Zsuzsa, Galambos Er­zsi, Németh Sándor, Med- nyánszky Ági, Farkas Bálint játsszák. Ugyancsak felújítás, új szereposztásban a másik be­mutató is: Romain Weingar­ten A nyár című színműve, Várkonyi Zoltán rendezésé­ben. A franciaországi kisváros­ban játszódó, s főként agyer- meklelkület, és gyermeki né­zőpont sajátosságaival foglal­kozó színműben a főiskolás Pap Vera mellett Gálffy László, Sörös Sándor és Sza­kácsi Sándor lép föl Mese és hazugság Másnap, szombaton, szep­tember 16-án a gyermekek indulhatnak színházba. A ma­gyar népmese sok színű vilá­gából merítette témáját Tú­rién György, akinek a Buda­pesti Gyermekszínház mutat­ja be A varázspálca című da­rabját Az előadást maga a szerző rendezi, Répánszky Er­nő díszletei között, Péter László koreográfiájával A főbb szerepekben Bíró József, Polgár Árpád, Sinkovits Mariann, Marschek Ottilia, Szécsi Vilma hitetik majd el a csodálatos történetet, mely­nek mondanivalója mégis a legigazabb: a becsületes, te­vékeny élet többet ér a leg­különlegesebb varázspálcánál. Mesél a József Attila Szín­ház kamara színpada új bemu­tatójának főhőse is, csakhogy egészen másként: az igazság eltorzításával, vagyis hazug­sággal. A 18. század neves olasz vígjátékírójának, Carlo Goldoni A hazug című víg­játékénak főhőse szenvedé­lyesen nagyzoló, javíthatatlan mellébeszélő, míg végül termé­szetesen rajtaveszt. A kitűnő jellemvígjátékot legutóbb 1958-ban a Madách Színház mutatta be, ezúttal szeptem­ber 23-án, szombaton, Csiszár Imre rendezésében kerül szín­re. A darabot — mélyet haj'- dan már Csokonay Vitéz Mi­hály is fordított — Szabó Lő­rinc fordításában látjuk, a többi között Dégi István, Harkányi Endre, Tahi József, Szerencsi Éva, Ferenczi Krisz­tina, Kránitz Lajos szereplé­sével. Két egyfelvonásos Másik kamaraszínházban, a Madáchéban is ugyanezen a napon, szeptember 23-án lesz bemutató. Gyárfás Miklós két egyfelvonásosát adják elő: Utójáték Euripidészhez és Va­dászat az erdészházban cím­mel. Az első látszólag történelmi mű, hiszen időszámításunk előtt 408-ban játszódik, de ter­mészetesen nemcsak múltbeli talányokat és tanulságokat, hanem maiakat is vet föl. A cselekmény Euripidész meg­gyilkolása körül zajlik, hogy vajon kinek és miért állt ér­dekében az agg írót megölet­nie. Euripidészt Körmendi János alakításában látjuk, ezenkívül Dunai Tamás, Juhász Jácint, Németi Ferenc, Békés Itala, Káldi Nóra, Székhelyi József, illetve felváltva Marton And­rás játszik a darabban. A másik Gyárfás-egyfelvo- násos mai komédia, szellemes párbeszédekkel teletűzdelt, krimibe hajló burleszk. Mint a címe mutatja: egy erdész­házban játszódik, de nem any- nyira vadászat, mint inkább valami más áll a középpontjá­ban az idegorvos professzor és fiatal színésznő barátnője ket­tősének. őket Sztankai István és Piros Ildikó személyesíti meg, s Paudics Béla a harma­dik szereplő. Mindkét egyfel- vonásost Lengyel György ren­dezi. A Népszínház újdonságai A Vígszínház játszotta 12 esztendeje Bertolt Brecht: Egy-fő az egy fő című vígjá­tékát, amely a szerző egyik legszórakoztatóbb, mégis _vi­szonylag ritkán játszott műve. Most a Várszínház újítja föl, és szeptember 29-én mutatja be, ez alkalommal is Garai Gábor fordításában. Annak idején 1925-ben Brecht egy interjúban darabja mondanivalóját így fogalmaz­ta meg: „Arról szól, hogy meg­határozott cél érdekében tech­nikailag átszerelnek egy em­bert egy másik emberré.” E meglehetősen bizarr magyará­zat mögött valóban bizarr — ma így mondanánk sci-fi — történet húzódik, amelyben azonban nem a tudományos fantasztikum a lényeg, hanem a közvetítendő gondolat Ez pedig a példázat erejével mu­tatja be, hogy megfelelő ma­nipulációval miként alakul ál egy békés kispolgár vérszom­jas zsoldossá. Az előadást meghívott ven­dégrendező: Brigitte Soubey- rand állítja színre, a díszlete­ket és a jelmezeket is meghí­vott művész, Helmut Brade tervezi. Mindketten a berlini Volksbühne, a hajdani Brecht- színház tagjai, ami nyilván külön érdekességet és erede­tiséget kölcsönöz az előadás­nak. A főbb szerepeket a ven­dégként fellépő Törőcsik Ma­ri, valamint lglódi István, Jordán Tamás, Tolnai Miklós, Tordai Teri, Szűcs Ágnes ala­kítja. Ugyancsak premieren lép közönség elé a Népszínház másik tagozata, a Józsefváro­si Színház is ezen a szom­baton. Szeptember 29-én a gyerekeknek játszik, de a me­sét kedvelő felnőtteknek is, mert hiszen a Pinokkió — Col- lodi kedves mesefigurája — korosztály nélkül mulattató. Ezúttal Csongrádi Mária ren­dezésében, Litvai Nelli át­dolgozásában, Kormos István verseivel, Székely Iván zené­jével Köti Kati ölti magára a megelevenedett kedves fa­bábu alakját, egyéniségét. Angol vígjáték A hónap utolsó bemutató­ját szeptember 30-án, szom­baton a József Attila Szín­házban láthatjuk. Itt egy angol 'szerzőpáros­nak, Harold Brooke-nak és Kay Bannermannak szati­rikus darabját adják elő, Week-end a tengerparton cím­mel. A technika bűvöletébe esett álmodem életvitelt, az ameri­kai, vagy általában a fogyasz­tói társadalom életformáját gúnyolják a szerzők darab­jukban, amely gazdag kitűnő szituációkból, hálás szere­pekben. A könnyed, szórakoztató vígjáték figuráit Voith Ági, Bodrogi Gyula, Bordán Irén, Pálos Zsuzsa, Káló Flórián, Ujréti László, Horváth Gyu­la játsszák, Benedek Árpád rendezésében. L.Z. Tanévnyitó a televízióban Üj szignállal kezdte tegnap délelőtt 10 órakor a 15. új tanévet az Iskolatelevízió. S mindez mintha csak szimbó­lum lenne: az alig számba- vehetően sok újdonság össze­kapcsolódik az új nevelési oktatási tantervek bevezetésé­vel. Ha egyszer valaki okta­tástörténeti tanulmány meg­írására vállalkozik, bizonnyal kimeríthetetlen forrást talál az Iskola-tv adásaiban, s az ezekből levonható pedagógiai­módszertani következtetések­ben. Hiszen éppen 15 eszten­deje kezdődött meg az okta­tásügyünk továbbfejlesztését szolgáló hosszú távú reform- program. S mi sem természe­tesebb, hogy a korszerű ne­velést és oktatást szolgáló Iskolatelevízió most is az új tantervek szolgálatára vállal­kozik. A máT hosszú évek óta ké­szített és folyamatosan fel­használt műsorok mellett az idén négyezer percnyi, azaz 66 és fél órányi új műsort sugároznak. További szerep­lőkkel bővül az általános is­kolák II. osztályosainak köz­vetített Szórakaténusz című anyanyelvi sorozat: Háry Já­nos és a Furfangos diák se­gíti majd a kisdiákok nyelvi készségének fejlesztését. Tuul- la és Matti, a harmadikosok környezetismereti adásainak finn nemzetiségű főszereplői lesznek. Mellettük Kölja és Gálja a Szovjetunióból láto­gatnak rendszeresen vendég­ségbe a képernyőre, segítve az orosz nyelv elsajátítását. Az idősebb tanulóknak szánják a televíziósok Dobozy Imre: Katona a háztetőn cí­mű filmjét, amely a felszaba­dulás idejéből idéz néhány, a gyermekek lelkivilágához is közelálló kedves epizódot Ez az adás a felső tagozatosok osztályfőnöki óráihoz kapcso­lódik. Talán az egyik legér­dekesebb és leginkább hiány­pótló sorozat lesz, amelyet a napköziseknek, illetve a ter­mészettudományi szakkörök tagjainak sugároznak. Frenyó professzor kísérletei — ez lesz az adássor címe — már téma­körükben is vonzóak: zsilipek a növényekben; élő porsze­mek; növények társbérletben. A televíziósok szeretnének az új tanévben az eddigiek­nél több segítséget nyújtani a műsorok iskolai felhasználá­sához. Csaknem egy hónapja postázták már a valamennyi adást tartalmazó műsornap­tárt az iskoláknak, így a le­hetőségekhez mérten már az órarendbe is beépíthették a ' pedagógusok a televíziós órá­kat. A műsorok hasznosítá­sát szolgálják a módszertani továbbképző adások is. Már tegnap, az első iskolatévés napon láthattuk a Hogyan ta­nítok televízióval című soro­zat első részét Kétségtelen, hogy megyénk általános isko­láiban még nincsenek meg mindenütt a feltételek a tele­víziós órák rendszeresítéséhez, de mindenhol keresni kell a lehetőségeket ennek a korsze­rű oktatási eszköznek az al­kalmazásához. Kriszt György KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Vásznak, plasztikák,fényképek PEST MEGYEI AMATŐRÖK A BEMUTATKOZÓK KÖZÖTT Fontos Sándor természetképe Környezetünk egyre in­kább az ember által létreho­zott második természet; ipari táj. humanizált városkép. Nem mindegy, hogy e szer­kesztett tér arányai milyen mértékűek, hiszen az első természetet, fákat, dombor­zatot tisztelő építészet ' nem rongálja, hanem növeli a tár­sadalmi harmóniát. Érde­künk, hogy az első és a máso­dik természet állandó forma­vitája szövetséges alakzattár­sulássá árnyalódjon. . Ezeket a gondolatokat ele­mezte, fejtette ki Fontos Sán­dor, kecskeméti kiállításán dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak titkára megnyitó beszé­dében. A szegedi festőművész ké­peinek sora tanúskodik róla, hogy mivel szolgálja ezt a ten­denciát. Elsősorban azzal, hogy nagyon őszintén tárja fel az első természet külön­leges csoportosulását; ken­dős asszonyt, gyöngyház ár­nyalatú, csipkefinom zúz- marás ágakat, árteret, kékes­szürke csöndbe süllyedő ta­nyákat, füzeseket megvilágí­tó naplementét. Mi a különös? Például az, hogy napraforgók között nyújtózik magasba a kukorica is a magvető, vagy a szél jóvoltából, s ez egy­szerre kedves és karakteres. Vagy említhetném a Semlyék című képét, Juhász Gyula költői képének meghitt foly­tatását. Fontos Sándor azzal boldo­gít, hogy a második termé­szet egyre inkább összkom­fortossá váló környezetében élő, dolgozó embernek tiszta képi hírként átnyújtja az év­szakok és dűlőutak, szikesek és almafák üzenetét. Hogy ezt teszi, teheti — nem vélet­len, Hosszú ideig élt a Pest megye déli tájaival oly rokon ásotthalmi, üllési, pusztasze­ri tanyákon —, s miközben pusztai gyerekek elméjét moz­dította, serkentette írásra, ol­vasásra — festő lett. Igaz művész. Életét állandó él­mény és munka jellemzi, ezért tiszta és friss minden képe, mely nem egyszerűen táj, vagy annak képi tükröződése, hanem belső látomás, mely hordozza a homoki világ köl­tészetét és a szép, csöndes em­berséget. Ez juttatta el megérde­melt sikereihez, hiszen hét ön­álló szegedi, budapesti kiállítá­sa mellett képeit Odesszában. Lódzban, Pozsonyban, Berlin­ben, Szabadkán is bemutat­FOGOLY, KÖVET, IRO Régi jeles példák tolmácsa KI VOLT HALLER JANOS? Nagy múltú, neves család le­származottja Erdélyben. Ősei Nürnberg tájáról érkeztek ma­gyar földre, egyik elődjét Má­tyás király ütötte lovaggá, egy másik részt vett a mohácsi csatában, utóbb Nagyszeben polgármestere lett, nagyapja Bocskai oldalán harcolt, apja Bethlen Gábor fejedelem ta­nácsosa és országos főkapitány volt Ö maga éppen egy évszá­zaddal a mohácsi vész után született Szatmár vármegyé­ben, szintén fejedelmi taná­csos volt, Torda megye főis­pánja, s a választott fejedelem, Kemény János támogatója. Majd miután a török a néki kezes Apafi Mihályt tette fe­jedelemnek, pártütésbe esett és börtönbe vettetett. S akkor, négyéves — de ítélet nélküli, s ezért bizonytalan tartamnak elébe néző — fogdrasvárbeli fogsága idején fogott tollat, hogy magyarra ültesse át egyik olvasmányát. S mi ez az olvasmány, a Hármas história, amelyet a magyar—román közös könyv­kiadás keretében jelentetett meg most a bukaresti Krite- rion Könyvkiadó Molnár Sza­bolcs válogatásában és az ő előszavával? (A magyarorszá­gi gondozója az Európa Kiadó.) Mi ez a könyv, amelyet először elkészülte után ; tizennégy évvel nyoma­tott ki a maga költségén á már közel hetvenéves írója, műfordítója, magyarra ültető­je Tótfalusi Kis Miklós híres kolozsvári nyomdájában? TARTALMAT TEKINTVE három história, illetve törté­netfüzér, amelynek darabjai az idő tájt — s már régóta — ugyancsak híresek voltak, nemcsak a műveltebbek, sőt elsősorban talán nem is azok ismerték és kedvelték: egyfaj­ta népkönyv tárgyát képezték. Mint Molnár Szabolcs írja ki­fejezően: „A Hármas história nemcsak a kisnemesi kúriák tékáiba került be, hanem elju­tott a parasztházak mesterge­rendáira is, a kalendáriumok, lelki patikák s a nagyvásárból hazakerült egyéb históriás könyvek mellé. Haller könyve beleillett Tótfalusi Kis Miklós művelődési programjába, aki arra törekedett, hogy hasznos tartalmú, az egyszerűbb em­berek igényeit is kielégítő, nyelvileg kifogástalan, tipog­ráfiailag hibátlan, szép köny­veket nyomtasson.” S ha már itt tartunk, mielőtt a tartalomra térnénk, nem hagyhatjuk szó nélkül nyelvi jelentőségét és érdekességét, szépségét sem. Három és fél évszázaddal ezelőtti ízes erdé­lyi magyarsággal beszéli el a könyv első részében az ókori macedón hadvezérnek és ural­kodónak, „világbíró’ Nagy Sándornak nevezetes dolgait. A második részben jeles pél­dabeszédeket közöl, egyebek között különböző császároknak és más történelmi személyek­nek tulajdonítva különös em­beri helyzetekben való dönté­sekről, mondásokról. Végül a harmadik részben a trójai hadról ír. Ennek élőbeszédéből idéz a mottó mintegy a könyv célját adván: „úgyhogy mind azok a régi jeles példák el ne temettessenek.” A MAI OLVASÓNAK a régi nyelv szépségében, erő­teljességében különösképpen érdekessé teszi e történeteket — s elsősorban is az igen sok­féle kis példabeszédeket — az, hogy belőlük a három és fél évszázaddal ezelőtti eleink ér­deklődése rajzolódik ki. Az. ami őket foglalkoztatta, amiről szerettek olvasni és hallani amin szerettek gondolkodni, ami kívánatosnak érzett ma­gatartásukhoz adott mintát, példát. N. F. ták, és 1976-ban elnyerte a Csongrád megyei Tanács al­kotó díját. A lengyel kultúra világa A lengyel kulturális élet nemzetközi eredményeiről so­kat hallanak az irodalom, ze­ne, képzőművészet, s külö­nösen a film és a színház megújulásában. Elsősorban azzal, hogy a nemzeti sors drámájával és felemelkedésé­vel mondanivalója van a len­gyel népi etnikumon túl az egész világnak. A kezdemé­nyező erő lendülete nyilvá­nul meg Pendereckij, Lutos- lawski zenéjében, Grotowski wroclawi színházában, Andr­zej Wajda filmjeiben. Ez a lengyel kultúra egyedi voná­sa. Az emberi mélység a len­gyel művészet állandó alapja, ez köti össze a krakkói Má­ria oltár, Matejkó festészete és a katowicei, Gustaw Zem- la által tervezett és kivitele­zett emlékmű időben eltérő, de Szellemiségben rokon tör­vényeit. Nagyon izgalmas Jó­zef Szajna azon törekvése, mely létrehozta a festői szín­házat a szereplők szinte képi mozgatásával. Minden szín­házi pillanat egyúttal egy fest­mény élőképe. Mindezt a sokrétű alkotó kavargást és dinamikát, mely a lengyel kultúra körképét jellemzi, láthatjuk fotók, fe­hér-fekete és színes lapok közvetítésével a budapesti Lengyel Kultúra Nagymező utcai kiállítótermében. Tárlat Sülysápon A budapesti Volán Taxi Kossuth Lajos és a sülysápi ÁFÉSZ Bajcsy-Zsilinszky Endre szocialista brigádja között évek óta sport- és kul­turális kapcsolat alakult ki. Ennek az együttműködésnek újabb szép példájaként a két üzem amatőr képzőművészei mutatták be munkáikat. Nagy létszámú közönség tekintette már meg á megnyitás nap­ján B artalis Jenő igényes bőrdíszműveit. Martin Gyula fotóit. Fekete Sándor. Katona István faragásait, Studencz János vízfestményeit. Szemök György szobrai más kategóriába tartoznak: mű­vek. Választékos ízlés és sok élményen alapuló öt’et jellem­zi feleit, figuráit. Kirchmayer Károly tanítványaként több évig tartozott a Vasutas Kép­zőművészeti Körhöz, jelenleg a Nagy István csoport tagja. Egyaránt jól bánik kővel, grá­nittal. bronzzal, fával. Külö­nösen szépek diófából fara­gott Torsó-i. a Lebegés és a? Elesettek emlékére készült emlékmflterv. Tehetséges, de több munkával szobrászi ké- oessége valószínűleg még in­kább és végérvényesen ki bontakozna. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom