Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-05 / 209. szám
1978. SZEPTEMBER 5., KEDD %ma! Textilesek, bőrösök Nemzetközi konferencia A munkások gondjainak megoldására, követeléseik valóra váltására nincs és nem is lesz más lehetőség, mint a tudatos egység megteremtése. Ezt a gondolatot hangsúlyozta megnyitójában Gilberto or Morales elnök, a Textil-, Ruházati és Bőripari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége VI. konferenciáján, A tanácskozás, amelynek elnökségében Keserű Jánosáé, könnyűipari miniszter is helyet foglalt, hétfőn kezdődött Budapesten, a SZOT Központi Iskoláján. Ötvenöt ország csaknem 200 delegátusa vesz részt a mintegy tízmillió szakszervezeti tag érdekeit képviselő nemzetközi szakmai szövetség szombatig tartó tanácskozásán. A tíztagú magyar delegációt Bíró Györgyné, a hazai szakmai szövetség, és a textilipari dolgozók szakszervezetének főtitkára vezeti. Vass János titkár, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit. Ezt követően jóváhagyták a tanácskozás ügyrendi szabályzatát, a napirendet, megválasztották a munkabizottságokat. A VI. nemzetközi konferencia vitájának bevezetőjéül a nemzetközi szövetség jelentése szolgált, amelyet Zdeneck Spicka főtitkár terjesztett elő. A gép és az ember — együtt Korszerű döntéseiőkészités a gödöllői egyetemen Ha a gép válaszol, vajon objektívabb, pontosabb a döntés, mintha ember teszi ugyanazt? Hiszen gépet hívnak segítségül immár ahhoz is, hogy megtudják: egy-egy mezőgazdasági nagyüzem belső struktúrájának kialakításához, átszervezéséhez milyen ésszerű változtatások, döntések szükségesek. A gödöllői Agrártudományi Egyetem működő operációkutatási csoport munkatársát, Király Endre műszaki-gazdasági szaktanácsadót hívom segítségül a következő kérdés megválaszolásához. — Ha egy nagygazdaság változtatni kíván eddigi gazdálkodási rendszerén, elégséges, ha képviselője felkeresi önöket, s kívánságait a matematika nyelvére lefordítva betáplálják a számítógépbe? Máris kész lenne a megfellebbezhetetlen válasz, mely szerint például. ahol eddig kukoricát vetettek, ott ezután napraforgót termesszenek, ahol eddig baromfit tartottak, ott ezután sertést tenyésszenek? Dialógus terméke — Korántsem ilyen egyszerű a dolog. A gép valóiban objektiven dönt,, pontosabban, ÉT \ Uj tantermekben tanulhatnak (Folytatás az 1. oldalról) Végezetül az iskola harminc- tagú énekkara és tanulói adtak verses, dalos műsort, majd a vendégek megtekintették a kibővült, megszépült iskolát. A csaknem hétmillió forintos beruházás eredményeként lényegesen megváltoznak itt a következő napoktól az oktatás körülményei. A felsőtagozatosok tíz tanulócsoportja szaktantermekben tanulhat ezután, s míg tavaly az egész iskolában három műszakos oktatás zajlott, ezévtől csak az alsótagozatosok tnaulnak váltott — kettős — műszakban. V. G. P. Bővítés Monoron és Ecseren döntések megalapozásához tervtanulmányt készít. Magyarán ez annyit tesz, hogy a betáplált alapadatok mennyiségét, súlyát, hatásfokát mérlegelve a gép válaszol: ilyen és ilyen talajadottságok, éghajlati viszonyok, közgazda- sági tényezők és eszközellátottság esetén ilyen és ilyen irányban kell racionálisan továbbfejleszteni a vizsgált ágazatot. A kapott „választ”: a kutatók értékelik, majd a tsz- től kapott további részadatok birtokában újabb, kiegészítő kérdéseket tesznek fel a számítógépnek. Kialakul tehát egy dialógus ember és gép között, mely néha elég hosszan tartó. Addig folyik a párbeszéd, míg a tsz specialistái, szakvezetői, a helybeli részágazatok minden lehetőségét és gondját ismerő gazdák ki nem fogynak a kérdésekből. Végezetül a gép a legjobb cselekvési programot ajánlja. A monori iskola új épületszárnya A monori Munkásőr utcai általános iskola hosszú évek óta tanteremgondokkal küzd. Szocialista szerződéskötés előzte meg az idén március elsején elkezdődött építkezést, a Monori Építők Ipari Szövetkezetének szakemberei mellett sok-sok munkáskéznek, több ezer társadalmi munkaórának köszönhető, hogy tegnap hat új tanteremmel, egy előadóteremmel, egy úttörőszobával gyarapodott a régi iskola. A több mint nyolcmillió forintot érő impozáns épületszárny tegnapi ünnepélyes átadásán jelen volt Cselényi Dezső, az MSZMP járási bizottságának első titkára, Kozák Sándorné, a Monori Járási Hivatal elnöke. Dr. Csicsay Iván, a megyei tknács elnökhelyettese ünnepi beszédében arról szólt: sokan- kételkedtek benne, hogy ebben a tanévben már használhatják az új termeket a diákok, hiszen rekord idő alatt kellett az építőknek és segítőiknek mindent elvégezniük, hogy sikerült, az összefogásnak is köszönhető, annak a társadalmi erőinek, melynek segítségével Gyömrőn, Ecseren, Pilisen és most Monoron is gyarapodhattak az iskolák. Jólesz Sándor, az MSZMP nagyközségi bizottságának titkára adta át az építésben je leskedő hat szakmunkásnak a Kiváló dolgozó kitüntetést, jutalmakat, okleveleket kaptak a fáradhatatlan társadalmi munkások közül sokan. Az úttörők műsora után dr. Csicsay Iván vágta át a szalagot, adta át az új épületszárnyat a nevelőknek, a diákoknak. ★ Ecseren hagyományosan sok szülő, nagyszülő kíséri el a tanévnyitóra a gyerekeket. A tegnap délutáni ünnepségen azonban talán minden eddiginél többen voltak, hiszen több új tantermet is avattak ezen a napon. A korszerű, világos helyiségeket Kozár LAszló tanácselnök adta át Parázsó Gézáné igazgatónőnek, aki a nevelők és diákok nevében mondott köszönetét az épít kezésben résztvevőknek. K. Zs. — Nem dönt tehát, csak ajánl? — Igen, s ez a fontos. A technika immár hétköznapi csodái és a gondolkodó emberi elme között éppen az az alapvető különbség, hogy az előző mechanikusan számol, mérlegel, míg az utóbbi döntéshelyzetekben számtalan olyan szubjektív elemet is belekalkulál, mely számokban ki nem fejezhető, mégis indokolt a figyelembevételük. S ez a jó értelemben vett szubjektivitás múlhatatlanul szükséges akikor, ha egy egész évi munkatervet, cselekvési programot kíván a gazdasági egység megvalósítani. Hisz nem gépekkel, nem robotokkal, hanem olyan emberekkel végzik a feladatot, akik között szellemi kvalitásban is, magatartásformában is eltérő típusok vannak. Lehet tehát esetenként többet vagy mást is vállalni, mint amit a gép ajánl, ha a. szakvezetés ismeri saját képességeit, és a környezet szüntelen változó lehetőségeit. Karbantartott tervek — A környezet dinamizmusa létező és örvendetes. A gép azonban pillanatnyi helyzetképet rögzít Mit lehet tenni a folyamatosság érdekében? — A változások adta részfeladatokat újra és újra betáplálni a szerkezetbe, a módosított kérdéseket időszakonként megismételve feltenni. Ezt a folyamatot nevezzük mi tervkarbantartásnak. A megváltozott körülményeket szem előtt tartva, ilyen tervkarbantartást végzünk felkérésre egyebek között a vác- szentlászlói Zöldmező Tsz- nek, a nagykátai Magyar— Koreai Barátság Tsz-nek, s várhatóan a monori Kossuth Tsz-nek is. Eddig mintegy 30 termelőszövetkezettel állunk kapcsolatban, s úgy látjuk, hogy aki egyszer a számítás- technika közelébe jut, az megértve a kor szavát, nem egykönnyen tágít onnan. Ennek a gyakorlati munkát segítő tudományágnak a perspektívája szinte beláthatatlan. Megítélésünk szerint, a mező- gazdasági üzemek teljes információs rendszere előbb- utóbb, de tíz éven belül bizonyára „gépre kerül”, gyorsítva az egyes részterületekről származó információs anyag összehangolását, a végső eredmények kimunkálását, a döntéshelyzetek megkönnyítését. — Nem jelenthet * ez egyfajta felelősség-áthárítást? — Semmiképp. A számítógép végül is csak eszköz, az érdemi döntést mindig az ember hozza. S nem csekély áldozatok árán, hisz először is át kell lépni egy elavult, röghöz kötött szemléletet — „ami megtermett ezen a tájon öreg- apáinknak, megterem az nekünk is” —, másfelől ismerkedni kell az indokolatlanul fetisizált tudományággal, a számítástechnikával. Pontos, szakszerű és a valóságnak megfelelő adatokat kell betáplálni a gépbe, mivel csak korrekt kérdésekre adhat valós választ. Ez a szakmai tájékozottság mellett egyfajta emberi magatartásformát is feltételez; ellenkezőleg hibás lesz az eredmény, s nem a gép jóvoltából... Mindenképp megéri — Olcsó dolog a tsz-ek számára egy ilyen döntés-megalapozási terv.tanulmány, vagy egy tervkarbantartás elkészíttetése? — Attól függ, mihez viszonyítjuk, de mindenképpen megéri. Persze itt sem ártana némi szemléletváltozás. Azt ugyanis mindenki természetesnek tartja, hogy például egy hárommilliót érő istálló felépítésekor, csak az adaptációs munkáért plusz 150 ezer forintot fizessen. Ha viszont a számítástechnikával fogla- latoskodók ugyancsak százezres nagyságrendben kérnek ellenértékét egy-egy döntésmegalapozásihoz, akkor mindenki felkapja a fejét. Drá- gáll ják. Pedig ilyenkor nem egyetlen épület, de a nagy- gazdaság egész termelési struktúrája, több milliós von- zatával együtt kerül kockára. Nem mindegy tehát, hogy hogyan, mi módon gozdálkodnak tovább, s hogy ez végül is mibe kerül? A környező szocialista országokban ma már ismert, s a gyakorlatban rendszeresen alkalmazott ez a döntésmegalapozó megközelítési mód. Mi egy kicsit elmaradottak vagyunk e téren. Van tehát mit behozni. Szerződéssel A Pest megyei Tanács és az egyetem között az idén egymást segítő együttműködési szerződést kötöttek. Ennek érteimében az operációkutatási és számi tás technikai csoport évente 3 megyei termelőszövetkezet részére díjmentesen vállalja a döntéselőkészítő munkát. A hat munkatárs alkotta kis csoport immár negyedik esztendeje dolgozik együtt, épp most, szeptember elsején jubiláltak. Az ötödik esztendő munkáját már korszerűbb, többet tudó új számítógép, az R—22-es segíti, nagyobb memóriaegységével, gyors műveleti sebességével. Bedő Ildikó A népfront a környezetvédelemért Sikeres társadalmi akciók Pest megyében A z elmúlt évtizedekben ** egyre több szó esik a természet, a környezet védelméről. Azokról az értékekről, amelyek léte elengedhetetlenül fontos az ember számára, s azokról a veszélyekről, amelyekbe az ipari termelés, a víz- és légszennyeződés vagy akár az emberi gondatlanság sodorja környezetünk épségét, tisztaságát. A témában a társadalmi összefogás fontosságát, a Hazafias Népfront legutóbbi kongresszusa is megfogalmazta. Az értékmentésből, a megelőzésből a népfront aktivistái országszerte sokat vállalnak. A rendezvények, előadássorozatok, kiállítások és akciók bizonyítják, hogy a társadalmi munka összefogásában, koordinálásában jelentős tapasztalatra tettek szert. Pest megyében sok a természeti érték. Ide nyúlik át a Kiskunsági Nemzeti Park egy része, a pilisi tájvédelmi körzet, a Dunakanyar, Ócsa környéke, a Gödöllői dombság, s további ötven megyei fontosságú természeti értéket is óvnunk kell. Ugyanakkor fokozott a veszély, az üzemek környezetszennyező hatása, a rendkívül gyorsan növekvő közúti forgalom, s gyakori a gondatlan emberi beavatkozás. A népfront Pest megyei bizottsága tehát arra törekszik, hogy valamennyi településen működjön környezetvédelmi bizottság. Három éve működik a harminctagú megyei testület, tagjai főként olyan szakemberek, akik hivatásuk révén is foglalkoznak a természet- védelemmel. A helyi testületek száma két évvel ezelőtt húsz volt, most nyolcvan, s várhatóan két éven belül minden településben megalakítják. Sikeresek a környezet- ^ és természetvédelmi társadalmi őrjáratok is. Ebben a mozgalomban jelenleg mintegy 2500-an vesznek részt: úttörők, KISZ- esek, mezőőrök, erdészek, horgászok, nyugdíjasok. Aktívan bekapcsolódtak az akcióba a természetbarátok is. Az országjáró diákok szervezetének négyszáz megyei tagja igazolvánnyal, kárszalaggal (bár hatósági jogkör nélkül), igyekszik megakadályozni, hogy kije- löletien helyén szemetet rakjanak le vagy rongálják a növényeket. A HNF megyei bizottságának a társadalmi testületek és őrjáratok számára készült tájékoztatója ismerteti a környezet védelmét szolgáló rendelkezéseket. A tájékoztató hangsúlyozza, hogy a természetvédelmi tevékenység elsősorban a megelőzést, a károsítások megakadályozását jelenti. Az erdők, természeti értékek védelme nem választható el a közvetlen emberi környezet esztétikájától. A község, a város változása, fejlődése közben is meg kell őrizni a tér és a természet mesterségesen létrehozott harmonikus kapcsolatát. A megye lakói évente több száz millió forint értékű társadalmi munkával szépítik, parkosítják környezetüket A népfront környezet- és természetvédelmi tevékenysége is szorosan kapcsolódik a településfejlesztés esztétikájához. Az utcák, terek képét alakítják azok, akik csatlakoznak a megyei bizottság és a Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége által júniusban elindított Tiszta, virágos Pest megyéért mozgalomhoz. A felhívás a korábbi akciókhoz (például: tiszta, virágos város, tiszta üzem) hasonlóan lomtalanítást, járdaépítést, előkertek, utcafrontok, közterületek, intézmények vi- rágosítását, lakóházak tatarozását, játszóterek, sportpályák, pihenőparkok kialakítását jelöli meg feladatként Ez a mozgalom azonban szélesebb rétegeket érint, mint a korábbiak. Tj’redményeit gyarapitAJ hatja, ha a lakosság, az üzemek, intézmények köréből mind többen belekapcsolódnak, s ha a helyi népfrontbizottságok a tanácsokkal, szakszervezetekkel, a KISZ-esekkel, úttörőkkel, a Vöröskereszt-aktivistákkal együttműködve szervezik, irányítják a munkát. Szabó Ernő Szociálpolitika a vállalatoknál A lakosság jövedelmének 29 százaléka ma már szociális juttatás — mondotta Szigeti István munkaügyi miniszter- helyettes a SZOT-székházban a vállalati szociális igazgatók hétfői tanácskozásán. Az állami költségvetésből származó juttatásokon kívül vállalati forrásból is mind többet kapnák a dolgozók. Az V. ötéves terv időszakában első ízben készült középtávú komplex vállalati szociális tervek végrehajtása jó ütemben halad. Mind az 1976-os, mind az 1977-es évre előirányzott feladatok szinte teljes egészében teljesültek., Tavaly például csaknem 6 milliárd forintot használtak fel a jóléti-kulturális alapból, ennek több mint a felét az üzemi étkeztetés támogatására. A miniszterhelyettes rámutatott, hogy a középtávú szociális tervek ma még nem olyan megalapozottak, mint a terv egyéb fejezetei, ezért a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT újra átvizsgálja a vállalati szociális tervezés — ágazatonként többnyire eltérő — módszereit. A további feladatokra programot dolgoztak ki, amelynek egyik célja a valamennyi munkáltatóra kiterjedő középtávú és éves szociális tervezési, pénzügyi és adatszolgáltatási rendszer kialakítása. Felhívja a figyelmet a csökkent munkaképességű dolgozók átképzésének, rehabilitációjának jelentőségére. A nyugdíjkorhatárt elértek közül is igen sokan hasznos munkát végezhetnek, ha erre a vállalatok valóban ösztönzik őket. Nyugdíjasként ma körülbelül 340 ezren dolgoznak a népgazdaság különböző területein, s további 80 ezer a termelőszövetkezeti nyugdíjasként munkát vállalók száma. Viszonylag kevesen vállalkoznak arra, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után — nyugdíj igénybevétele nélkül — tovább dolgozzanak. Számuk körülbelül 90 ezerre tehető, de közülük- is csak körülbelül minden második dolgozik fizikai munkakörben. Czerván Mártonná, a SZOT osztályvezetője a vállalati szociálpolitikával kapcsolatos szakszervezeti feladatokról szólva új tervekre, de akadályozó tényezőkre is felhívta a figyelmet. A dolgozók lakásépítésének támogatására például a vállalatok nagy erőfeszítéseket tesznek, a lakás- építési alap megközelíti már a 2 milliárd forintot. Nagy gondot jelent viszont, hogy kevés a közművesített, építésre alkalmas terület, s növekszik a lakások ára. Az üzemegészségügy folyamatosan javul, az üzemorvosoknak azonban az eddiginél jobban ellenőrizniük kellene, hogy a különböző beruházások, új technológiai folyamatok nincsenek-e káros hatással a dolgozókra. Ha ilyen jellegű észrevétel akad, úgy a gazdasági vezető köteles . a legsürgősebben intézkedni. A szakszervezetek az üzemétkeztetést a termelés közvetlen feltételeként kezelik, ezért álláspontjuk az, hogy tovább kell növelni az üzemétkeztetésben részt vevők számát és javítani kell az ellátás színvonalát. A SZOT képviselője szóvá tette, hogy a jóléti és kulturális alapból ilyen célra megszabott összeg sok helyen kevés. Az egyébként nagyon fontos üzemétkeztetés kiadásai emésztik fel az alapnak több mint a felét. Ha ez a probléma nem oldódik meg, úgy az a veszély fenyeget, hogy egyéb szociális célokra a kelleténél sokkal kevesebb jut. A vitában is sok javaslat hangzott el. Több felszólaló sürgette, hogy a vállalati szociális tervek teljeskörűek legyenek. A terveikben és a beszámolókban ne csak forintösszegeket tüntessenek fel a vállalatok, hanem azt is, hogy miből, hány személy részére milyen mértékben akarnak növelni egy-egy juttatást. A javaslatokat a SZOT illetékesei a kormányzati szervek elé terjesztik.