Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

Raklapok—exportra->y;l IPríVCI UIDI AD U « rcö l IVItUYtl MIKLAK KULUIMMAUA^M ­• ; •; *'■ - .ff-. , V. ÉVFOLYAM, 208. SZÁM 1978. SZEPTEMBER 3., VASÁRNAP A valkói erdészet fagyárt­mány üzeme évente négyezer­ötszáz köbméter faanyagot dolgoz fel. Termékeik, a bá­nyászati célra készült áruk, a vállfapadlók és szőlőkarók bel földön keresettek, a raklapok jelentős részét pedig exportál­ják. Képünkön: Vidák József furatokat készít a raklapok deszkáiba. Bene Mihály felvétele Háromnapos Felkészítő tábor A KISZ gödöllő járási bi­zottsága háromnapos felkészí­tő tábort szervez a KISZ- alapszervezetek .propagandis­tái, kultúr- és gazdasági fele­lősei számára. A balatonlei'ei járási-városi úttörőtábor szep­tember 15-én fogadja a száz­húsz lányt és fiút, akik meg­ismerkednek az idei mozgalmi év feladataival, elméleti és gyakorlati oktatást kapnak. A munkán kívül jut majd idő a szórakozásra, sportolásra is; az isaszegi irodalmi színpad egész estét betöltő műsort ad a fiataloknak. Kommunális gondok Gyorsítani kell a fejlesztést A városfejlesztés egyik leg­inkább szem előtt levő területe a kommunális gazdálkodás. Nap nap után érzékeljük fej­lettségét, vagy elmaradottsá­gát. Az egész város fejlődését befolyásolják az infrastruktuá- lis állapotok, s az előbbrelé- péshez elengedhetetlenül fon­tosak az utak, vezetékek. A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a kommunális gazdaság helyze­tével foglalkozott, s erre nem­csak az előbb elmondottak ad­tak okot. A VI. ötéves terv előkészületei is megkívánják, hogy az egész városban, rész­területenként felmérjék a helyzetet. Számba kell venni a jelenlegi állapotokat, az arány­talanságokat és a bővítés, a fejlesztés lehetőségeit is. Bam­berger Károly, a tanács elnök- helyettese beszámolójában ala­pos elemzést, adatokkal, vi­szonyszámokkal alátámasztott értékelést adott a testületnek. Energia Az energiaszolgáltatásban a vízellátásról szólt először. El­mondta, hogy a város vízter­uj élelmiszerbolt pecelen Beváltották az ígéretüket Még az elmúlt évben adtunk hírt arról, hogy a Pécel—Isa- szeg ÁFÉSZ által a Maglódi úton üzemeltetett italboltban áldatlan állapotok uralkodnak. Több százezer forint költség­gel átalakították az 1-es szá­mú italboltot, s azóta • kedve­zőbb körülmények között üze­mel, a helyiségben rend és tisztaság uralkodik. Mivel az új italbolt helyén korábban élelmiszerüzlet működött, az ÁFÉSZ annakidején ígéretet tett arra, hogy a kocsma he­lyén viszont új élelmiszer- és zöldségboltot nyit. Ígéretüket valóraváltották, s az új bolt a napokban határidő előtt meg­nyílt a péceli lakosok nagy megelégedésére. meló kapacitása nem elegen­dő, a meglevő kutak csak a Dunamenti Regionális Vízmű- vállalait megfeszített munká­jával, jelentős többletköltség­gel elégíthetik ki az igénye­ket. Nem véletlen hát, hogy nyáron rendszeres a vízkorlá­tozás. Nincs megnyugtatóan rendezve a gerincvezetékek táplálása, üzemzavar esetén veszélybe kerülhet a lakosság és az ipari üzemek vízellátá­sa. A helyzetet nehezíti, hogy a városnak nincs elég víztároló kapacitása sem, s ez különösen csúcsfogyasztáskor, nyáron és üzemzavarok idején mutatko­zik meg. A kívánatos tehát az lenne, ha a vízellátást a jövő­ben nagyobb ütemben tudnák fejleszteni. Alacsony színvonalú a szennyvízelvezetés, a csatorna- hálózat hiányos és többnyire elavult. Ipari üzemeink és na­gyobb intézményeink közül csupán az Agrártudományi Egyetem és a Táncsics Mihály út környékére települt vállala­tok szennyvízelvezetése meg­nyugtató. A lakóházak szenny­vízelvezetése is sok gondot okoz, csak az új lakótelepeken jó, de iitt sem tervszerű; a ve­zetékek kiépítését inkább az idő- és pénzhiány jellemezte. Örömre ad okot viszont, hogy építik a 10 ezer köbméteres szennyvíztisztító-művet. Kevés a telefon Az elektromos hálózat tekin­tetében jobb a helyzet. A laká­sok 92 százalékában van vil­lany, a szolgáltatás színvonala az utóbbi években a hálózati rekonstrukcióknak köszönhe­tően jó. E területen az a leg­fontosabb teendő, hogy az új építkezések nyomában a háió­Veresegyházi erdők Hasznos fenyvesek, tölgyesek egyházon és környékén minta­szerűen nevelik, ápolják az er­dőket. A helyi tanács, a szak- szövetkezet és az erdőfelügye­lőség gyümölcsöző kapcsoltai is hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre több hasznos fa nevel­kedik a környéken. A szakszö­vetkezet 280 hektár erdővel rendelkezik. A terepszemlén az össze­gyűltek meggyőződhettek az állítás igazáról. A Bitang dű­lőnek nevezett területen néz­tek körül először, ahol három­tól tizennégy éves korig neve­lik a fákat. A gyenge földön is szépen fejlődik az erdei és a fekete fenyő. Ezen a vidéken, az erdők gyűrűjében alakítják majd ki a veresiek a horgászó­tavat. Néhány év múlva hét­végi pihenőtelep lesz a kör­nyék, amely jó levegőjével várja majd az üdülőket. Telepítés Odébb negyvenegy hektár­nyi összefüggő erdőt találunk, zöldfolyosókkal, kis ligetek­kel. Nehéz munka volt itt megkötni a homokot, de a te­lepítéskor rozsvetéssel sikerült. A csomádi oldalon kis patak és vasút határolja az erdőt. Ide szorgalmas asszonyok jár­nak naponta, tisztítani a fiatal tölgyest és fenyvest. A 27 hek­tárnyi területből 10 hektár a fenyő, a többi vörös és kocsá­nyos tölgy. A 25—30 személyes munkacsapatot gépkocsival szállítják Erdőkertesre és vissza. A szövetkezet erdeiből az állami erdészetbe vitt a szak­emberek útja, ahol Máté Imre erdész a szépen fejlődő fenyő- csemetéket mutatta be. Hatal­mas futószőnyegekre emlékez­tet a 240 méter hosszú és 30 méter széles, sáros fenyőültet­vény. A növendék fákat a nyugdíjaskoron túl levő, de fiatalokat meghazudtoló mun­kával ápolja, neveli az erdé­szet négytagú munkacsapata. Remenál János, Kovács József, Valentini Pál és Valentint Márton jó munkáját nemcsak a látvány, hanem a majdani haszon is dicséri. Veresegyház és Erdőkertes között sarjerdő nevelkedik. Itt az elmúlt télen vágták ki az akácot, s az új telepítést jö­vőre szálazzák először. A vadak ellen A szakemberek elégedetten nyugtázták a látottakat. Az erdészek minden dicséretet megérdemelnek ezen a kör­nyéken, tervszerűen dolgoz­nak, s ha kiderül, hogy egy- egy területen a talaj alkalmat­lan a választott fajtához, gyor­san cselekednek. Nem dicsér­hetjük viszont az erdők kárte­vőit A vadak ellen egyre ha­tásosabb a védelem, de a kör­nyezetet szennyező, a szeme­tet az erdőbe hordó ember rongálása ellen még a tör­vény sem ad biztonságot. Sa­ját vagyonunk forog veszély­ben. Csiba József Évről évre tervszerűen bő­vülnek a mezőgazdasági mű­velésre alkalmatlan földterüle­teken telepített erdők. Az álla­mi erdészetek mellett jelentő­sen megnőtt a termelőszövet­kezetek és a szakszövetkezetek erdőterülete is. A szövetkeze­tek felismerték a fásítás jelen­tőségét: az erdők nemcsak az ipar számára adnak nyers­anyagot, hanem az ember pi­henését, felüdülését is szolgál­ják. A telepítéshez a szövet­kezetek állami támogatást is kapnak, ha szakszerűen dol­goznak. Jó levegő A minap műszaki szemlére gyülekeztek a szakemberek, Molnár Endre, az Országos Vetőmag és Szaporítóanyag Felügyelőség erdészeti osztá­lyának vezetője, Barátossy Gábor, a Budapesti Állami Er­dőfelügyelőség vezetője, Máté Imre, a veresegyházi Vörös Csillag Mezőgazdasági Szak- szövetkezet erdésze, Özekkel Boldizsárné mezőgazdasági ágazatvezető és Sárdi Ferenc- né erdészeti ágazatvezető, az ikladi Galgaparti Termelőszö­vetkezetből, Koncz István, a püspökhatvani Galga völgye Termelőszövetkezet erdészeti ágazatvezetője és Gaider Jó­zsef, a gödöllői járási hivatal főelőadója. A veresegyházi ta­lálkozó résztvevőit Palicza József, a Budapesti Állami Er­dőfelügyelőség gödöllői kiren­deltségének vezetője tájékoz­tatta, elmondva, hogy Veres­zatot is megfelelően bővítsék. A közvilágítás sajnos fejletlen, korszerűtlen, rekonstrukcióra szorul. Akárcsak a telefonháló­zat s a központ. Az új lakóte­lepeken még sehol sincs veze­ték, ráadásul segélykérő tele­fonokból sincs elég. A pormentes utak aránya városunkban az országos át­lagnak megfelelő, a mechani­kailag stabilizált földutaké jobb. A járdák 70 százalékát, mintegy 80 kilométert bebur­koltak már, s ez nem utolsó­sorban a társadalmi összefo­gásnak köszönhető. A város tömegközlekedése sokat fejlődött az elmúlt idő­szakban. Üj járatok indultak, korszerű járműveket állítottak forgalomba. A további bővítés előfeltétele a szilárd burkolatú utak építése. A járatok sűrűsé­ge nagy, sajnos a csúcsidőben mégis a legtöbb kocsi zsúfolt. A teherszállítási feladatokat többnyire magánfuvarozók lát­ják el. Több éves feladat A végrehajtó bizottság a be­számoló alapján a város álta­lános fejlettségének megfelelő képet kapott a kommunális gazdaság helyzetéről. A gon­dokat megszüntetni, a fejlesz­tés ütemét növelni, nem egy­két éves feladat. Több ötéves tervidőszak kell ahhoz, hogy valamennyi területén ’jól ellá­tottnak minősülhessen Gödöl­lő. Ehhez pedig az első lépés az ilyen, őszinte és a tényekre támaszkodó elemzés, amely egyben kijelöli a további teen­dőket is. Éppen ezért a végre­hajtó bizottság határozatában kötelezte a műszaki és a pénz­ügyi osztályt, hogy a városi pártbizottság miellett működő várospolitikai bizottsággal és a városi tanács városfejlesztési és tervgazdasági bizottságával együttműködve dolgozza ki a kommunális gazdaság VI. öt­éves tervidőszakra vonatkozó fejlesztési javaslatait. G. Z. ÓVODAI FELVITEL Megfontolt döntés Ezekben a napokban az óvo­dáskorú gyermekek szülei nem kis aggodalommal figyelik, va­jon milyen döntés született gyermekeik felvétele ügyében. A gödöllői járás területén van­nak olyan települések, ahol minden jelentkezőt felvehet­nek, de számos községben még nem ilyen jó a helyzet. Nem kis gond a tanácsoknak, az óvónőknek, s a társalalmi bi­zottságoknak, hogy a körülményeket helyesen mérlegelve, megfelelően döntsenek. Pécelen évek óta gyakorlat, hogy a felvételt kérő szülők a kérelmet aláíratják a körzet tanácstagjával is. Ez az intéz­mény azt a célt szolgálná, hogy a döntéshez valós adatok áll­janak rendelkezésre. De a puszta aláírás sajnos nem elég, a tanácstagok igazolása gyak­ran tévedéseket szentesít, pél­dául a jövedelmi viszonyok terén. Az igazságosztás így is, úgy is a tanács illetékeseire tartozik. Ezért az óvónők és a társadalmi aktívák családláto­gatásra mennek, hogy a felvétel indokait szemé­lyesen tapasztalhassák. Reméljük, hogy járásunk községeiben előbb-utóbb min­den gyermek járhat óvodába, de addig a jogszabályoknak, s a társadalmi méltányosságnak megfelelően kell dönteni az ügyekben. A döntéseket pedig a szülőknek belátással kell fo­gadniuk. A társadalmi össze­fogás, a tanácsok aktivitása minden bizonnyal jövőre is újabb óvodai helyeket eredmé­nyez, addig az igazán rászoru­ló, s az iskoláskor határán ál­ló gyermekeknek kell helyet biztosítani. A. A HORDÓKÉSZITÉS TITKAI Hiányzik az utánpótlás Látogatás a város egyetlen kádármesterénél A jó hordó még a rossz bort is megjavítja — tartja az ősi szólás. Igazságát kár lenne kutatni, a hordókészítés tit­kairól ellenben sok érdekessé­get megtudhat a kíváncsisko­dó Gödöllő egyetlen kádár­mesterétől, Juhász Dezsőtől. Szőlő utcai műhelyének ud­varán hatalmas gúlákban — később megtudtam —, kasznik- ban száradnak a hordók da­rabjai. Az 50 éves mester el­mondja azt is, hogy kereken három évig állnak a szabad ég alatt. — Ekkora lesz légszáraz a fa — magyarázza. Hirtelen szárításnál ugyanis megrepe­dezik a fa, és ekkor alkalmat­lan a hordó készítésére. Az eső is segít, a fából kimossa a csersavat. A legjobb hordók tölgy-, akác és eperfából ké­szülnek. A dongákból, egy fe­nék- és egy tetőrészből, vala­mint az abroncsokból áll össze a hordó. Hosszadalmas és nagy pontosságot igénylő mun­ka kell ahhoz, hogy a rönkfá­ból bornak, pálinkának való hordó legyen. Egykor a dongákat szeker- cével faragták, ma már sokat segít a gép. Az idős mester be­indítja masináját, s rövid idő alatt kész a donga. Akkora hasa lesz a hordónak, ameny- nyivel a donga közepe széle­sebb két végénél. A legyalult és abroncsokkal összefogott dongákban tüzet gyújtanak, s kívül-belül locsolgatják. Ami­kor kívül már langyosodik a fa, akkor lehet hajlítani, azaz ekkor kapja meg végső formá­ját. Gyalulás, csiszolás, pres- mitelés (a hordó aljának széle) s ki tudja, még hány munka­folyamat követi ezt a formá­zást. Ezekhez különleges szerszámok kellenek. Juhász Dezső nagyapjától örökölte munkaeszközeit, hiszen ő is kádár volt. Egy 1846-ban ké­szült presmit gyaluval dolgo­zik ma is. Kevés a munkaerő, laza a munkafegyelem Elmaradás a péceli költségvetési üzemben A tanácsi költségvetési üzem első félévi tevékenysé­géről tárgyalt legutóbbi ülé­sén a Pécel nagyközségi ta­nács végrehajtó bizottsága. Az üzem félévi tervét nem tudta teljesíteni, számos területen lényeges lemaradásról adtak számot. Ennek legfőbb oka, hogy a szakképzett munka­erő csak korlátozott mérték­ben áll rendelkezésükre, a tervezett 71 szakmunkás he­lyett évek óta nem sokkal több mint a fele tevékenyke­dik. Az üzem munkájáról ké­szült beszámoló megemlíti azt is, hogy | nem javult a munkafe­gyelem, a kedvezőtlen időjárás, más­részt a betegállomány miatt sok a munkaidő-kiesés. Az alig kilencven dolgozót foglal­koztató üzemben az első fél­évben csaknem kilencszáz nap esett ki a termelésből. Több esetben előfordult ha­táridő-elcsúszás is, s még cél­prémiummal sem tudták a feladatokat időre teljesíteni. Az üzemben szükség lenne több középvezetőre is, és a géppark növelésére annak el­lenére, hogy megyei tárnoga tás révén sikerült néhány gé­pet vásárolniuk. Az üzem a tervezett 400 ezer forint nyereséggel szemben csak 180 ezret tudott elérni, bár a befejezetlen munkák ér­téke másfél millió forint. Az egy főre eső termelési érték elérte a tervezett szintet, a bérszínvonal viszont az emlí­tett okok miatt nem. A fenti hiányosságok elle­nére jó ütemben halad a nagyközségben a központi or­vosi rendelő építése, de aka­dozik a tíz tanácsi lakás be­fejezése. Elkezdték a célcso­portos lakások építésének elő­készületeit, az anyagok be­szerzését és helyszínre szállí­tását. Tovább épül az ABC- áruház, növekedett a lakos­sági szolgáltatás, túlteljesítet­ték a kommunális feladato­kat, meghatározó terveket. Továbbra is gondot jelent vi­szont, hogy csak korlátozott mértékben tudják elvégezni az állami ingatlanok felújítá­sát. Á. I. I — A hordó nagyságától is függ a szerszámok mérete. Jobbára 2—3—4 héktós, 50 és 20 literes hordókat gyártok, erre van a legnagyobb igény. — A műhely előtt azonban szőlőskádak, dézsák, virágedé­nyek is vannak... — Igen, szinte minden fával kapcsolatos munkát elvállalok, javításokat is végzek. Egy ba­rátomnak például háromlite­res pálinkáshordót készítet­tem eperfából. Boroshordónak ez nem való, mert az ital édeskés ízt kap tőle. Évekkel ezelőtt nagy keletje volt a ká­posztáshordóknak. Ma már csak elvétve akad megrende­lő. — Visszatérő , vásárlói van­nak-e? — Akadnak, de jobbára csak látogatóba jönnek, s di­csérik azt a hordót, amit ne­kik készítettem. A minap Keszthely mellől hozott meg­rendelést a postás. Sajnos az erőm már nem a régi, nem tudtam vállalni. Ifjú korom­ban a hordógyárban dolgoz­tam, s akkor még 300 százalé­kot is teljesítettem. Itt veszí­tettem el két ujjam is. — A kész hordóba már lehet is a bort beletölteni? — No, nem olyan egyszerű az. Sós vízzel kell kiforrázni, mert a haj Utaskor a tűz kissé megégeti és füstízű lesz. A sós víz elveszi ezt az idegen ízt. Igazi borhoz értő nem mossa a hordót vízzel. A szőlőgazdák a bor seprűjével szokták ki- , mosni hordóikat. Így a bor íze, zamata, színe kellemes lesz. Van Gödöllőn egy borter­melő, aki velem készíttette 25 éve a hordóját. Juhász Dezső 1954 óta ön­álló. Abban az időben még 300 kilométerre is elment egy szál­fáért, mert nehéz volt a fa­anyagot beszerezni. Ma már jó az ellátás, a gépesítés meg­könnyítette a munkát. Egy gondja van csak: nincs után­pótlás a szakmában. Az idő­sebb mesterek is egyre keve­sebben vannak. Legutóbb a váci vásáron csak 15—16 ká- dármester kínálta portékáját. — Az igazi nagyvásárok egyre ritkábbak ma már — mondja a mester némi nosz­talgiával, s tekintetével büsz­kén simogatja a friss faillatú hordókat. , Mitru Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom