Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-28 / 229. szám

•A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXII. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1978. SZEPTEMBER 28., CSÜTÖRTÖK Konzervgyártás a nevelési tervben Gimnazisták a szalag mellett KITÜNTETTÉK AZ MHSZ AKTIVISTÁIT Ünnepség a fegyveres erők napján A Konzervgyár Il-es tele­pének kapujában NDK-beli kamionsofőrök tudakolják a portástól, hogy kocsijuk há­nyadik a sorban? Egyikük, látszik, hogy már beállt a rak­tár elé, zöldpaprikát eszik, csak úgy magában. A portás megsajnálja: kérjen szilvát — mondja. Pflaume... Pflaume. Az jobb. Gut... Gut... A gépkocsivezető a fejét rázza. Nem szereti a szilvát, legfeljebb csak szállítja. Be­főttként. A paprikának örül, pedig abból kevés van. Neiki Szerencsére jutott... Az első két kamion már rakodik, a többiek várnak. Nem kell sokáig ácsorogni. A raktárban bőségesen van áru, s a gyártóvonalak is ont­ják a szilvabefőttet. A sza­lag mellett felnőttek és diá­kok dolgoznak. Ebben a mű­szakban 38 gimnazista. Újdonság — Elégedett vagyok a gye­rekekkel — mondja Bujdosó László műszakvezető. — Nyil­ván, nem olyan gyakorlottak, mint a felnőttek, de nagy igyekezettel teszik, amit kell. Nincs rájuk panasz. Fegyel­mezettek, szorgalmasak... Farkas Irén és Somogyi Eri­ka a III. c-be jár. Most mind­ketten elszedők a gyártóvonal végén. Feladatuk, hogy a sza­lagon érkező egykilós üve­geket a sterilező kosarakba rakják. Legkevesebb 15 ezer üveget. Délelőtt 11 óra... Nem fáradtak? — Nem... Lehet időnként pihenni is. Ha üzemzavar van. De az a jó, ha megy a szalag. Mi még nem számol­tuk meg, hogy hány üveget kell megemelni. Ez jó mun­ka. A csumázót nem szeret­tük. Nagyon veszélyesnek lát­szott. Az sem volt nehéz, de kicsit féltünk. Talán oktala­nul is, hiszen semmi bajunk nem esett. Krizsán Györgyi, aki egyéb­ként Tatárszentgyörgyre való és a II. a. osztályba jár. most a töltőasztal mellett szorgos­kodik. — Nemcsak a nagykőrö­siek ismerik a konzervgyári munkát, mondja. Nekem sem újdonság amit csinálunk. Ta­valy a másik telepen dolgoz­tam. Eddig a raktárban vol­tunk, ma kerültem ide. Nem kell aggódni — Mi itt a dolga? — Tulajdonképpen csak annyi, hogy a szalagról érke­ző szilvát ezen a résen ke­resztül besöprögessem az üve­gekbe. Kézzel. természete­sen. Csakhogy közben figyel­ni is kell. A megrepedt vagy fél szilvát ki kell kapkodni, s arra is vigyázni kell, hogy az üvegben púposán legyen a szilva. Akik utánunk állnak a szalag mellett, majd be­nyomkodják. hogy le lehes­sen zárni. Csak így lesz teli az üveg. A III. c-s Baranya Katalin Tápiószőllősről jött Nagykő­rösre tanulni. Most két hétig éppen a konzervgyártás fo­gásaival ismerkedik. Mint mondja, nem első alkalom­mal. — Most az , a dolgom, hogy az esetleg eltört üvegeket le­vegyem a szalagról. Nagyon kell figyelni, de nem fárasz­tó. Vida János másodikos gim­nazista. Ma a vonal elején dolgozik. Itr mossák, dörzsö­lik, csumázzák a szilvát. A szalag körül ládák tornyosul­nak. — Ez eléggé jó munka — élekedik, bár a ládákat emel­getni jobban szeretem. Ez a szilvamosás, -dörzsölés nem annyira csábító. Persze, előbb- utóbb rám Ikerül a sor a lá­dáknál is. — Jó itt dolgozni? — Nem rossz. Érdekes. Most ez a dolgunk. — Egyébként milyen pályá­ra készül? — Pontosan nem tudom még. Mindenesetre az idegen nyelvek érdekelnek... A szalagok most megállás nélkül viszik az üvegeket. Nincs üzemzavar. Nincs pi­henés. Minden rendben van. A diákok csaknem versenyre kelnek a felnőttekkel. Leg­alábbis a maguk módján, úgy ahogy gyakorlatlanságuk meg­engedi. — Elégedett vagyok a ta­nítványaink munkájával — mondja Vörös Teréz, az egyik tanár, aki elkísérte a gim­nazistákat e kéthetes közhasz­nú munkára. Műszak végére persze fáradtak, de nem any- nyira, hogy emiatt aggódni kellene. Egyszóval a gimna­zisták is bírják a munkát. Várják őket — Illeszkedik-e ez a mun­ka valamiképpen a gimná­zium nevelési tervébe? — Természetesen. Az életre készülődő diákoknak meg kell ismerkedni a fizikai mun­kával, az üzemi munkarend­del. Sokat lendítene nevelé­si céljaink megvalósításán, ha mindig pontosan tudnánk, hogy mennyit teljesítettünk, hogyan dolgoztunk. Nem bi­zonyos, hogy a mi vélemé­nyünk, elégedettségünk min­den esetben megalapozott, hi­szen nem vagyunk szakem­berek. — Nagyon jó vélemény ala­kult ki az évek során a diá­kokról ebben az üzemben — mondja Mészáros István te­lepvezető. A diákok és a ta­nárok megnyugodhatnak. Elé­gedettek vagyunk munká­jukkái. Sajnos, arra nincs le­hetőség, hogy műszak végén külön-külön valamennyi gye­reknek elmondják, hogy te jól dolgoztál, fiam, te meg nem. A szalagmunka közös­ségi tevékenység. Egyébként a diákok és a felnőttek kö­zött, a szalag mellett nagyon jó a kapcsolat, s a mi dolgo­zóink nem tesznek lakatot a szájúkra, elmondják, hogy ki dolgozik jól, s ki nem. Nem vagyok tanár, de azt hiszem, ez a munka a közösségi ne­velés nagyszerű eszköze. Ar­ról már nem is beszélek, hogy nekünk is nagy segít­ség. Minden esztendőben na­gyon várjuk az iskolásokat. A raktárunkban például alig több mint húsz felnőtt dolgo­zik. Őket nyáron a Petőfi ál­talános iskola diákjai segítet­ték. Nagyszerűen. Nagy segítség A nagykőrösi kisdiákok ke­ze munkája, ha nem is tart­ják számon határainkon túl, az egész világon elismerést vívott ki magának. Ilyenkor, ősszel a Toldi Miklós Élel­miszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet és az Arany János Gimná­zium diákjai segítenek. A tol- disoknak szakmája a kon­zervgyártás, a gimnazisták­nak nem. Igyekezetükben, szorgalmukban mégsincs kü­lönbség. Végeredményben nagyon örülünk, hogy itt vannak a gimnazisták. Mi sem va­gyunk szilvagyártó specia­listák. Lecsót, zakuszkát, ba­bot szoktunk gyártani. Egy­szóval elkél a segítség. S ez a segítség — elnézést, hogy magamat ismétlem — alig­hanem jól jön a nevelési ter­vek megvalósításához is... Az udvar csendes. Az ötödik NDK-ból jött ka­mion is odaállt a raktár elé. Keresett termék a világ­piacon a magyar szilvabefőtt. F. P. Túlzás volna több évszáza­dot visszamenni a körösi köz­lekedéstörténetben. Elegendő, ha azokat az éveket vizsgál­juk, melyekben megjelentek a gépkocsik is a nagykőrösi ut­cákon. Pontos adatokat, saj­nos, az első évekről nem ta­láltunk. Valószínűleg nem so­kat tévedünk, ha azt mond­juk, hogy 1928 még a forga­lom növekedésének kezdő éveihez sorolható. Ekkor 38 motorkerékpár és 12 automo­bil, vagyis gépkocsi közleke­dett a városban. Az adatokat Nagy Lajos közigazgatási gyakornok gyűj­tötte össze a készülő városi törzsikönyvhöz. Miről tudósítanak a csak­nem elfelejtett számok? Pél­dául arról, hogy a két körösi autóbuszvállalat 1927-ben több mint 98 ezer utast szállított. A helyi közlekedés megoldás­ra váró feladatait 14 vállalko­zó látta el. Persze, többségük lovas kocsit — konflist, fiá­kért kínált az utazónak. Taxi mindössze három volt. Az életszínvonal növekedését mu­tatja, hogy ma, a magángép­kocsik korában egy-kettő is alig talál munkát. Forgalom A kerékpár egyébként már akkor is kedvelt jármű volt. E hagyomány következménye Mint lapunk más helyén megírtuk, megyeszerte megem­lékeznek a fegyveres erők napjáról. Tudósításunkban a nagykőrösi ünnepségről szá­molunk be. „A pákozd—sukorói győze­lemre emlékeztető fegyveres erőik napjával forradalmi, szabadságharcos hagyomá­nyainkat tiszteljük és ápoljuk. Kegyelettel és tisztelettel em­lékezünk az 1848—49-es forra­dalom és szabadságharc hős honvédéire, akiket ma is pél­daképeinknek tekintünk... Ami nem sikerült 1848-ban, sem 1919-ben, azt a II. világ­háború nemzeti katasztrófája után értük el. Megszületett népi demokráciánk. Népünk a felszabadulást követő néhány év alatt a magyar kommunis­ták által kidolgozott program alapján befejezte 1848 mű­vét ... Történelmünk eseményeit számba véve ... büszkeséggel emlékezhetünk meg a 48-as hősökről, a Tanácsköztársaság vöröskatonáiról, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom és a spanyol polgárháború in­ternacionalista harcosairól, a német fasizmus ellen fegyver­rel küzdő partizánokról, el­lenállókról, az antifasiszták bátor öntudatos csapatairól, a budai önkéntes ezred kato­náiról, az ellenforradalom ki­bontakozását , megakadályozó 1956-ban elesett hőseinkről. Szeretettel és megbecsülés­sel gondolunk a fegyveres erőik napján az utódokra, a ma­gyar néphadsereg, a határőr­ség, a rendőrség és a munkás­őrség, egyszóval a fegyveres erők valamennyi tagjára.. Az előzőekben idézett sza­vakkal köszöntötte Csípő Ba­lázs a Hazafias Népfront vá­rosi titkára a fegyveres erők napjának városi ünnepségén megjelentek, a fegyveres erők tagjait. Meleg szavakkal üdvözölte a résztvevőket Réthy József az MHSZ városi vezetőségének titkára is megnyitó szavai­ban. Többek között Pásztor István az MSZMP városi bi­zottságának első titkárát, Ta­nai István tanácselnök-helyet­test és Bistyák Dezső alezre­dest a magyar néphadsereg ceglédi egységének parancs­nokát, valamint az ideiglene­sen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport küldötteit. Réthy József és Csípő Ba­lázs köszöntő szavai után Pásztor István kitüntetéseket lehet, hogy Nagykőrös ma is alighanem az egyik legtöbb kerékpárnak helyet adó ma­gyar város. A kezdet adatai sem rosszak. Nagy I.ajos szá­mítása szerint 1927-ben 1043 kétkerekű pedálját taposták a körösiek. Ma gyakorlatilag mindenkinek van kerékpárja, ám ez alig számottevő fejlő­dés a motorizált járművek számának gyarapodásához ké­pest. Ezek esetében a változás 50—100-szoros! Az akkori for­galomszámlálóknak mindössze az előzőekben említett 38 mo­torkerékpárt és 12 személy- gépkocsit kellett bejegyezni a rovatokba, s néhány ide ér­kező gépkocsit. Nem tévedés! Elődeink is végeztek forgalomszámlálást. A Nagykőrösi Duna—Tisza- közi Hírlap 1928. április 22-i számában az akkori krónikás elmondja, a városháza előtt rábukkant egy körösi atyafi­ra, aki az útépítészeti hivatal megbízottjaként strigulázta a járműveket. Naponként mint­egy 890 lovas kocsit és közel 100 személy- és tehergépko­csit. A számok keveset mon­danak. Annál többet a króni­kás megjegyzése, mely szerint a számlálás alighanem többe került, mint maga az útépítés. A mai utakról ez már alig­ha mondható el. Magnöveke­dett az utak terhelése, és szi­gorúbbak lettek a műszaki követelmények, előírások. Alighanem az a helyzet, hogy nehéz a holnap forgalmának megfelelőt építeni, és semmi­féle számlálás nem drága hi­szen saját biztonságunkról, adott át az MHSZ kiemelkedő munkát végző aktivistáinak. Miniszteri kitüntetést, a Ma­gyar Honvédelmi Érdemérem 20 éves fokozatát kapta Szé­kelyhídi József, 15 éves foko­zatát Antal László, Csípő Ba­lázs, Bocskai László és Dobos Tibor, 10 éves fokozatát pedig Gulyás Sándor, Abonyi Ká­roly és Varró Dénes. A Ma­gyar Honvédelmi Szövetség főtitkárának elismerését, az MHSZ Kiváló Munkáért érem arany fokozatát kapta dr. Gá­bor Gyula, Apjok Miklós, Ka­rai Miklós, ezüst fokozatát Vá­gó Zoltán, Egri Ernő és Csó­kás Mihály, bronz fokozatát pedig Vecsernyés András. Az MHSZ megyei titkárától ka­pott elismerő oklevelet Nagy László, Kovács Ferenc, ifj. Bocskai László, Farkas Fe­renc, Reggel Ferenc, Utasi Endre és Botocska Péter. A KISZ Központi Bizottság ál­tal adományozott Aranykoszo­rús KISZ-jelvényt Csikány Ferenc, a KISZ KB Dicsérő Oklevelét pedig Danka István vette át. Ezúttal a ‘hétközi kézilab­da-eseményekről adunk hírt. Férfi Magyar Népköztársa­sági Kupa-mérkőzésen: Duna­keszi VSE—Nk. Kinizsi 31—28 (18—13). Nk.: Szabó — Far­sang (2), Fülep (4), Dér (10), Podhorszki (3), Bertalan (9), Mészáros: csere: Szecsei _ — Várkonyi. A körösi férfi kézi- labdásök idei remek kupasze­replését bizonyítja, hogy az országos mezőny legjobb 24 csapatba jutásért mérkőzhet­tek a Kinizsi-sporttelepen. Az NB I. B élbolyába tartozó, a legfelsőbb osztályba jutásra esélyes vendégek hamar 2—3 gólos vezetést szereztek, aki­ket a kinizsisek nagyon tisz­teltek az elején. Mindkét csa­pat támadásban volt jobb, s az ellenfél védekezésben meg­ingásait kihasználta. A II. félidőben a dunakesziek gyors akciókkal tovább növelték előnyüket. Az utolsó 18 perc­re feljavult a Kinizsi és jó színvonalú hajrában erősen feljött. A szomszéd városban ját­szott Kecskeméti TE—Nk. Ki­nizsi barátságos női kézilab­da-mérkőzésen az NB Il-es ellenfél sokkal jobb volt, je­lentős különbséggel nyert, de kényelmünkről és némi túl­zással, munkaeszközünkről, az országúiról van szó. Arról a néhány méter széles szalag­ról, melyen 1927—28-ban 3 ezer 66 teherszállító és félezer személyszállító lovas kocsi bo­nyolította le a forgalmat. Az útépítészeti hivatal számláló embere ma már aligha érne rá megnyálazni két gépkocsi között a plajbá- szát. Legfeljebb arra jutna ide­je. hogy számon tartsa az em­berségesen közlekedőket. Ök ugyanis ma sincsenek sokan. Nem mentség, hogy a lovakat sem hajtotta mindenki tisztes­ségesen. Vonóerő Az utak mellett baktató em­bernek könnyen lehet az a be­nyomása, hogv csak a vonó­erő minősége változott. A jár­művek irányítói ugyanazok. Túlzottan óvatosak vagy va­gányak, felelőtlenek. S a gon­dok sem változtak. Ma éppen olyan nehéz kitalálni, hogy milyen legyen a jó út, s fő­ként hol legyen az, mint ami­lyen nehéz volt a döntés ré­gen. A különbség mégis óriási. Akkoriban a sámliián üldö­gélő bácsin múlott az útépí­tés. Ma az egész város, sőt a megye, az ország gyűjti az adatokat, és töpreng a meg­oldáson. Remélhetőleg ered­ményesebben az útépítészeti atyafinál... Farkas Péter Bútorok bemutatója A Nagykőrös és Vidéke Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet szeptember 30-tól ok­tóber 8-ig bútor és műszaki, cikk kiállítást, valamint vá­sárt rendez a Kinizsi sport­otthonban. Mukus József, a bútorüzlet vezetője elmondot­ta, hogy a vásárral egybekö­tött kiállításon a modern bú- torfiéleségek nagy választékát mutatják be. Láthatók maja magyar, szovjet és román la­kószoba, továbbá kárpitozott bútorgarnitúrák. A modern heverőkön és más bútorokon kívül kiállítják a NEFAG nagykőrösi üzemének kere­sett szekrényeit is. Érdekes­sége lesz a kiállításnak a ko- cséri Üj Élet Tsz bútorüzemé­ben gyártott termékek bemu­tatója. Zentai Balázstól, az ÁFÉSZ vasbóltjának vezetőjétől meg­tudtuk, hogy boltjuk többfé­le műszaki cikket állít ki. A korszerű rádió-, televízióké­szülékek mellett mindenfé­le háztartási gépet is megte­kinthetnek az érdeklődők. Egyes készülékeket leszállított áron árusítanak. A kiállítás és vásár szom­baton reggel 9 órakor nyílik meg, október 8-ig tart, s min­dennap 9—18 óráig lesz nyit­va. a körösiek sok kapufát dob­tak. A 22-ére tervezett IM Vasas (Iklad) ifi— Nk Kinizsi ifi, NB-s férfi bajnoki mérkő­zést az ikiadtak .kérésére ké­sőbbre halasztották. Asztaliteniszezőink jó formában NB III,-as férfi asztalifeni- szezőink a sportotthonban, ^ a megyeiek idegenben mérkőz­tek legutóbb a bajnoki ponto­kért. Az NB IlI-ban Nk. Kinizsi—Gyár- és Gép­szerelő (Budapest) 11:5. A jó formában levő, az első kör után már 4:0-ra vezető, egy­séges csapatként játszó kö­rösiek folytatták jó őszi sze­replésüket és biztosan győz­tek a jóképességű fővárosiak ellen. G.: Bíró, Varga és Er­dei egyaránt 3—3, Pörge 2 egyéni győzelmet szerzett. Alaposan sikerült a visszavá­gás a tavaszi vereségért. A megyei bajnokságban Vecsési KSK—Nk. Kinizsi II. 18:2. A jobb ellenfél biz­tosan- nyert. A Láposi—Szálai páros kétszer győzött. Vecsési KSK ifi—Nk. Kini­zsi ifi 7:3. A listavezető győ­zelme. Győztesek: S. Tóth, Ru. zsányi és Czene (1—1). Go-kartos finálé Székesfehérvárott idényvé­gi hangulatban rendezték az országos go-kartbajnokság 6. és egyben befejező fordulóját. Az I. osztályban 15 induló volt. Kecskeméti József (Nagy­kőrösi MHSZ) az egyik fu­tamban 8.. a másikban 9., ösz- szesítésber pedig kilencedik lett az év utolsó versenyén. S. Z. Kézilabda Mai sportműsor Kinizsi-sporttelep, 16 óra: Nk. Kinizsi ifi—Váci Fonó ifi, NB-s férfi bajnoki mérkőzés. Budaörs: B. Sasad Tsz SC— Nk. Kinizsi és Budaörs ifi— Nk. Gimnázium ifi, megyei női bajnoki mérkőzés. Labdarúgás Szeged: Csongrád megyei— Pest megyei, ifjúsági és ser­dülő válogatott mérkőzés. Moziműsor 80 huszár I—II. Színes? magyar film. Előadások kezr dete: fél 4 és 6 óra. Duroc, a katona. Színes francia filmvígjáték. Kísérő­műsor: Beton. Előadás kezde­te: fél 9-kor. A KOCSÉRI PETŐFI MOZIBAN Hamis Izabella. Magyar bűnügyi film. Előadás kezde­te: 7 óra. SPORT —SPORT —SPORT — SPORT —SPORT Jó helytállás — erős ellenfél Ml VÁLTOZOTT? Közlekedés — régen A városrendezési tervek, egyebek között az idén meg­vitatott és elfogadott 15 éves terv is, gondos elemzésnek vetették aüá Nagykőrös közle­kedési viszonyait. Az úthálózat korszerűségét és terhelését, a várható forgalmi változásokat. Sajnost, ezek a tervek mind ez ideig kevéssé befolyásolták a MÁV és a Volán menet­rendkészítő szakembereit. En­nek tudható be, hogy a gyors­vonatok kevés kivétellel nem állnak meg Nagykőrösön, s a késő este Budapestről Cegléd­re érkező vonatokhoz nincs autóbusz-csatlakozás... M agángépkocsik A nagykőrösiek, persze, hő­siesen viselik hátrányos hely­zetük következményeit, és mert más lehetőségük nin­csen, legalább városuk falai között igyekeznek rendet ten­ni a közlekedésben. Segítség­ben sincs hiány, hiszen a Pest megyei Tanács Tervező Válla­lat szakemberei valóban gon­dos munkát végeztek, amikor megtervezték a 441-es út a városközpontot megkerülő, te­relő szakaszát, s kimódolták a körúthálózat építésének le­hetőségét. No persze, ezek a változások nem holnap, sok­kal inkább holnapután esedé­kesek, éppen ezért jó, ha szá­mot vetünk azzal, hogy hon­nan indult el Nagykőrös.

Next

/
Oldalképek
Tartalom