Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-27 / 228. szám
1978. SZEPTEMBER 27., SZERDA Pomázi jubileum Megalakulásának 10 éves jubileumát ünnepelte a pomázi kertbarátkor. A kertek helyi kedvelői több mint negyven országos kiállításon vettek részt, beneveztek a kiskertek mesterei versenyre, képviseltették magukat a kertbarát újítók bemutatóján is. Legemlékezetesebb volt számukra a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által rendezett kiállítás, ahol nagydíjasok lettek. Sikeres szereplésük után — Porpáczi Aladár halálának 75. évfordulója alkalmából — fölvették a neves kertészprofesszor nevét. A Kulin Imre kezdeményezésére kezdődött, és a nagyközség Hazafias Népfront-bizottsága, a tanács támogatta mozgalom 1970-ben már országos méretűvé terebélyesedett: megalakult a Kertbarátok Országos Szövetsége. A mozgalom kiváló képviselőit 1975 óta a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és Kertészeti Egyetem által alapított Magyar Kertkultúráért Emlékéremmel jutalmazzák. N. P. Dabasi felhívás Fásítás — tisztább levegő Az Ipari üzemek számának növekedése, a közlekedés fel- gyorsulása, a települések terjeszkedése egyre fontosabbá teszi a természeti és a közvetlen — az ember által alakított — környezet védelmét. Vonatkozik ez féltett növényritkaságainkra, a ritkuló állatfajokra, a vizek, erdők szépségére, tisztaságára, de a települések utcáira, tereire, még az ipari létesítmények belső területeire, a kertekre, lakóházakra is. Pest megyében, a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett 1975 óta működik a megyei környezet- és természetvédelmi bizottság. Szervező és propagandamunkájának, valamint a megye több mint ötven településén megalakult hasonló helyi bizottságoknak köszönhetően a környezet óvása egyre inkább közösségi üggyé vált. Sok szép eredményt értek el a mgye egyes települései. Dunakeszin például mintautcát létesítettek, Solymáron parA hétköznapokat segítik Lakóbizottságok Szentendrén Napjaink egyre hódító településformája hazánkban Is a lakótelep: szépen szaporodó sokemeleteseink egy-egy falu- nyi lakosságnak adnak otthont, összegyűjtve egyben fa- lunyi közösségek örömeit, gondjait is. A közös életek intézésére, a közös gondok segítésére alakultak meg az elmúlt évben a lakóbizottságok, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkársága és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának együttes irányelve alapján, létrejöttek a lakosság választotta társadalmi-érdekképviseleti szervek. Szentendrén a lakóbizottságok irányításáig ár‘éímúlt éviben választották meg a vezetőséget. amely az elmúlt hetekben számolt be munkájáról a városi tanács végrehajtó bizottságának. Rendszeres kapcsolat A beszámoló az érdekképviseleti, a szervező, a tájékoztató, a szociális és az egészségügyi feladatokat jelöli meg a 24 lakóbizottság tő munkájául, amelyről időről időre lakógyűlésen számolnak be a választóknak. Több lakóbizottságnál jól érvényesült már eddig is a rugalmasság: rendkívüli lakógyűléseken tárgyalták meg a társadalmi munka szervezését vagy a környezetvédelem időszerű gondjait. A lakóbizottságok működésének alapkérdése, hogyan tudja megszervezni a rendszeres kapcsolatot a lakossággal, illetve a másik oldalról: milyen együttműködést alakít ki a mindennapi életben a lakosságot leginkább érintő szervezetekkel. Ez utóbbi, úgy tűnik, 'nagy több kívánnivalót maga után: elsősorban is a szervezetek vezetői részéről, akik vagy meg sem kérdezik (vagy hallgatják) a lakóbizottság véleményét, vagy ha meghallgatják is, döntéseikben nem használják föl javaslataikat. Ugyanígy többet tehetnének az eredményes munkáért a házfelügyelők, már csak azért is. mert ez a dolguk. Sokat segíthet a tanácstag is: Szentendrén rendszeres munkakapcsolatot alakítottak ki a lakóbizottságok és a tanácstagok között. A lakók támogatása Nehéz a lakóbizottságok munkáját számszerűen mérni, hiszen a legfőbb eredmény az lehet, ha az adott település lakossága kevés gonddal, szép környezetében él. Mégis, a kimutatható tevékenység is jelezheti a lakóbizottságok munkáját. Szentendrén jelentős lépés volt. hogy a lakóbizottság vezetősége több alkalommal is megkereste a Városgazdálkodási Vállalatot lakóházi gondok ' ügyében. A környezetvédelem érdekében közös társadalmi munkát vállaltak a lakók a honvédségi lakótelepen, ahol a játszótér rendbehozatalára, füvesítésre, fásításra 1734 munkaórát fordított az ott működő lakóbizottság, a Fel- szabadulás lakótelepen a jogszabályok betartáséra hívják fel* rendszeresen a lakók figyelmét, s valamennyi területen eredményesen szervezték meg a szűrővizsgálatot is. A lakóbizottsági tagok a város különböző fórumain eredménnyel képviselik a lakók elképzeléseit is- környezetük jövőjéről. Több olyan javaslat hangzott már el, amit a város vezetői a jövőben figyelembe vesznek a város rendezésénél. ““䔓tegnäfcyöbb göndöt a lakók tisztaságra nevelése jelenti: sokszor nem érzik magukénak környezetüket, s felelőtlenül nemhogy segítenék, gátolják a jó törekvéseket. Pedig a lakóbizottságok tevékenysége önmagában nem lehet eredményes. Céljaik megvalósításához elsősorban a lakók segítsége szükséges. M. A. kot és játszóteret építettek, virágokat ültettek, Szigetszent- miklóson a központi szemét- szállítást oldották meg; s a példákat hosszan sorolhatnánk. Dabason most két fontos feladat megoldására készülnek. A helyi környezet- és természetvédelmi bizottság októberben másodszor rendezi meg a hulladék- gyűjtő napokat. Az akció célja, hogy lomíala- nítsák a parkokat, közterületeket, összegyűjtsék a vállalatok, gazdaságok telephelyén felhalmozódott ipari hulladékot, a lakosságtól pedig azokat a tárgyakat, amelyek nem tartozván a háztartási szeméthez, intézményes szemétszállítási akcióban nem tüntethetők eL A lomtalanításra két részletben kerül sor: október 7-én a dabasi I. kerületben és a Dabasi szőlőben, október 14-én a II. és III. kerületben. A lomtalanításhoz hasonlóan — a közterületek szépítése érdekében — fontos feladat a község fásítása. A da- basj környezetvédelmi bizottság és a tanács szakigazgatási szerve felhívással fordult a településen működő valamennyi vállalathoz, gazdasághoz, intézményhez, hogy a környéken levő közterületeket és utakat fásítással vonzóbbá téve segítsék az „Egészségesebb, tisztább levegőjű Dabasért mozgalmat. A környezetvédelmi bizottság és a nagyközségi tanács akciói szép eredményeket ígérnek. Ígérnek, de csak akkor, ha azokat valamennyi vállalat, gazdaság segíti, ha a környezetvédelem ügyét magáénak érzi, A lomtalanítási akció csak úgy hajtható végre, ha a gazdasági szervek lehetőségükhöz képest gépjárművekkel, dolgozóik társadalmi munkájával támogatják azt, a fásításra csak úgy kerülhet sor, ha a gazdaságok, vállalatok hozzájárulnak anyagilag is a facsemeték vásárlásához. Összefogásra van tehát szükség a nagyközség szépítése, közös cselekvésre közös környezetünk védelme érdekében, SZ. E. MunkaerőeSosztás, közvetítéssel A RÁCKEVEI JÁRÁS TAPASZTALATAI A ráckevei járás Pest megye iparilag fejlettebb járásai közé tartozik, ebből következik, hogy az ipariban foglalkoztatottak száma is magas. A mezőgazdaságra is jellemző, hogy a termelőszövetkezeti dolgozóknak jelentős hányada dolgozik a különböző melléküzemágakban. Alig van tartalék A járás munkaképes lakosságából sokan nem a lakóhelyükön dolgoznak, bár a bér- intézkedések hatására az ingázók száma is csökkent. So- kan járnak ide a fővárosból, elsősorban a Csepel Autógyárba és a Pestvidéki Gépgyárba dolgozni, de még tsz- melléküzemágak is szép számban foglalkoztatnak budapestieket. A járásban magas a foglalkoztatottak aránya. A munkaképes férfiak mind dolgoznak, a nők még nem valamennyien; mintegy ezer fős tartalékot tartanak nyilván. Őket leginkább a helyi munkalehetőségek megteremtése, a helyi közlekedés javítása, a gyermekintézmény-hálózat fejlesztése révén lehetne bevonni a munkába. Az elkövetkező években nem alapítanak a járásban új munkaerőt felvevő vállalatot vagy szövetkezetei, az ipar fejlesztését elsősorban a meglevő üzemek bővítése, rekonstrukciója jelenti. Esetleg a gépesítés nyomán a termelőszövetkezetekben felszabaduló munkaerő képezhet utánpótlást az iparban. A munkaerőhiány okozta feszültségek a járás agglomerációs övezetében érezhetők leginkább. Az enyhítés útja a munkaerő-felhasználás hatékonyságának növelése, s ez az egész gazdaságot átfogó, komplex intézkedéseket kíván. Ezeknek egyike a munkaerő-közvetítést szabályozó tanácsrendelet, amely tavaly év elején lépett életbe. Ennek alapján a járás vállalatait, szövetkezeteit, intézményeit, valamint az itt működő telephelyeket, összesen 55 munkahelyet kategorizáltak, a munkaerő-felhasználás szempontjából. A rendelet szerint a B- és az Egyéb kategóriába tartozó vállalatok — bizonyos korlátok között — közvetítés nélkül alkalmazhatnak dolgozókat. A besorolást a munkahelyek — némi módosítás után — elfogadták. Megtartják a szabályokat A járási hivatal pénzügyi, terv- és munkaügyi osztálya széles körben ellenőrizte a munkaerő-közvetítés szabályainak érvényesülését. Eddig huszonöt munkáltatónál tartottak vizsgálatot, s megállapították, hogy a várakozásnak megfelelően, csökkent a kötelező közvetítések száma, míg 1976-ban 1349, 1977-ben már csak 497 ember került új munkahelyre kötelező közvetítés útján. A csökkenés oka: a tanácsrendelet lehetővé tette, hogy a kötelező közvetítés hatálya alá tartozó munkavállalók A-kategóriás vállalatoknál, illetve A-kategóriás munkakörökben közvetítés nélkül is elhelyezkedhessenek. Kötelező közvetítésre csak abban az esetben került sor, ha Bl, illetve Egyéb kategóriába tartozó vállalatoknál akart a kötelező közvetítés alá tartozó személy dolgozni. A csökkenés azt is mutatja, hogy a kötelező közvetítés hatálya alá tartozó személyek nagy többsége, akarva-aka- ratlanul, a népgazdasági érdeket követte, a közvetítő szervek adminisztratív beavatkozása nélkül. A vizsgálatok során megállapították, hogy a munkáltatók általában megtartják a jogszabályokat, kirívó rendellenességet nem tapasztaltak. Negatív jelenségek A járás ipari üzemeiben bekövetkezett létszámcsökkenés összességében megfelel a tervezettnek. A termelékenység növekedése nemcsak ellensúlyozta a csökkenést, hanem a tervszerű növekedés feltételeit is biztosította — általában. Az így felszabadult munkaerőt át lehetett irányítani az építőiparba és a szolgáltató ágazatba. A kedvező tendencia ellenére negatív jelenségek is tapasztalhatók. így például ások embert foglalkoztató A-kategóriás Csepel Autógyár nem hogy növelni, hanem szinten tartani sem tudja a létszámát. A járás iparában most kedvezőtlen helyzettel kell szembenézni Ugyanis éppen azoknál a vállalatoknál következett be nagyobb létszámcsökkenés, amelyeknél a növelés lett volna indokolt. Az építőiparban, javulásra számítottak. Ez be is következett, mert a szak- és segédmunkások az A-kategóriába tartoznak. Ezért az építőipari szövetkezetek létszámhelyzete kedvezően alakult. A mezőgazdaságban létszámcsökkenésre számítottak, ehelyett azonban növekedés következett be. Kétezren hiányoznak?! A pénzügyi, terv- és munkaügyi osztály kereste azokat az okokat, amelyek fékezik a munkaerő-közvetítésről szóló tanácsrendelet céljának elérését: a jobb foglalkozási arányok kialakítását. Megállapították, hogy a vállalatok kategorizálása még nem fejezi ki a reális népgazdasági igényeket; a munkaerő-gazdálkodás a fejlődés ellenére sem felel meg a követelményeknek. Ezért indokoltnak látják a besorolást felülvizsgálni és a népgazdasági igényekhez igazítani. A gazdálkodó szervek jelentős részének nem változott a létszámgazdálkodása: a realitásokat figyelmen kívül hagyva növekedést terveznek: másfél éve kétezer fős létszámhiányt jeleztek. Ilyen helyzetben, amikor minden vállalat munkaerőt keres — állapította meg az osztály —, azok sem tudnak elegendőt felvenni, amelyeknél ezt a népgazdasági érdek indokolná. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a tanácsi munkaerő-gazdálkodás fontos szerepet tölt be a munkaerő-irányításban. Ennek hatékonysága érdekében fokozzák az ellenőrzést. II. E. indián nyár A rádióban, sőt a televízióban is hallottuk — ildomosabb a „vénasszonyok nyara” helyett inkább „in. dián nyárról” beszélni. Nos, nem tudom, milyen lesz e hetekben, mert igazi napos évszakra valahogy hiába vártunk júniustól augusztus végéig. Ami volt: inkább eszkimó nyár. Ezen- morfondírozom, miközben lakónegyedünk felé baktatok. Szél borzolja a fák fakózöld lombjait, a kertes házak felől érett szilvák illatát, a toronyházak előtt futó széles autóút-ról benzingőzt sodor magával. „Miért nem jó a régi elnevezés?” — méltatlankodom magamban, s egyik kezemből a másikba csúsztatom a bevásárlószatyort. Végered. menyképpen, akinek nem inge, ne vegye magára... Megtorpanok, mert vörös tollú nyílvessző koppan előttem a járdán. Erőtlenül, veszélytelenül, mégis rögtön a merénylőt keresi tekintetem. Nem nehéz rájönni, hogy az orvlövész a játszótér élősövénye mögött lapul. Négy lépés az egész, s ijedt verebekként rebbennek szét a lurkók, csak egy fiúcska marad ott szepegve. Szemügyre veszem, s rögtön kiszalad belőlem a bosszúság. A srác fején bizonyára otthonról elcsent női paróka, azon pedig tarka tolldíezek. A gyerek homlokán és arcán sárga, vörös, kék, vízfestékkel mázolt karikák. — Bácsi, én igazán nem akartam — mondja. — A szemközti bokrokat megszállták a sziú indiánok ... — No jól van. Csak ki ne lőjétek egymás szemét! — korlátozom egyetlen mondatra a kioktatást Almát nyomok az ügyetlen lövész markába, s folytatom utamat. Hátam mögött pillanatokon belül csatakiáltások hangzanak fel. A nap kíváncsian kukkant ki a felhők mögül, s erre a szél is megjuhászkodik. En sem mérgelődöm többé az indokolatlannak tűnő „nyelvújításon”. Üsse kő, legyen „indián nyár” a vénasszionyok nyara. Tarisznya Bátortalanul lapóztál vissza az életünkbe. Eleinte csak itt-ott láttalak, nem úgy mint harminc évvel ezelőtt. Akkor, 1948-ban csak nekem, a tanítógyereknek meg még négy-öt kisiskolásnak volt csak ócska-új iskolatáskája. Legtöbben tarisznyában hozták az iskolába a könyveket, az irkákat, tollat, ceruzát meg a tízóraira kapott lekváros vagy zsíros kenyeret egy-egy piros alma társaságában. Akinek nem volt új tarisznyája, az az apjáét kapta meg kimosva, megfoltozva, mert a kender még a kubikosgödrökben ázott tanítás kezdésekor, szép fehér vászon András- napra lett abból csak. Addig megtette a szántáshoz-aratáshoz hordott öreg tarisznya is. Szóval, itt vagy ismét... Meghökkentem, amikor otthon, a fogason is találkoztam veled. — Olyan praktikus. / És divatos is ... — magyarázta a feleségem, de a szavak értelme csak később jutott el hozzám. Megrohantak az emlékek, s örvényük magával ragadott. % Elém toppant esetlenül Tarisznyás Tóth, a Gabri bácsi, szomszédunk és gyermekkori jóbarátunk, aki azóta rég a Tisza-parti temető akácfái alatt porlad már. Még a kesernyés bagó. szagot is érzem, s látom reszkető kezét, melyet mintha göcsörtös vadkörtefából faragtak volna ki. Gabri bácsi egy percre se vált meg a tarisznyájától, azért is ragadt rá a „Tarisznyás” név. Hogy mióta hordta vállára akasztva ezt a lassan málladozásnak induló tarisznyát? Egyszer beszédes kedvében volt és elmesélte. Kilencszáztizetikilenc tavaszán ezzel a tarisznyával jött haza hetedhét országon túlról, de inkább ne jött volna, mert felesége — a takaros faluszépe — halott-hírét véve fél évig siratta csak, ha siratta egyáltalán, s összeállt egy nagygazda fiával. Tóth Gabri vöröskatonának már nem jelentkezett. Akkor, amikor rászakadt a szerencsétlenség, már román királyi katonák táboroztak a Tiszántúlon. Elindult hát tarisznyával a vállán a Tokaji hegyek irányába, de már a harmadik faluban beleszaladt egy járőrbe. Nemigen faggatták akkor a sze- gényembert, megkapta rögtön a maga huszonöt botját. Vesztére Gabri mormogott valami olyasmit az őr- parancsnoknak, hogy visszafizetik még nekik ezeket a botokat, tudja ő, hogy jönnek a vörös csapatok a Kárpátok túlsó oldaláról is. Így aztán visszalökték a deresre és most már addig verték, míg mozdulni bírt. — Attul kezdve, fiaim bejártam a fél világot, tarisznyával a vállamon — fejezte be a történetet az öreg és‘ megengedte, hogy belenyúljunk könyökig diót keresni. Tarisznya ... Valamikor a szegénység jelképe voltai. Most milyen megváltozva tértél vissza az életünkbe. Telefon Nélkülözhetetlen segítőtárs és ugyanakkor... életünk megkeserí- tője. Általában csodákra képes. Egy kattanás csak, s ezer kilométert lépünk a térben. Máskor elhallgat- tathatatlan makacs gyerek — állandóan csilingel, felesel. Most néma a készülék. Mellette, az íróasztalon ott ketyeg a karórám. Egy teljes óra áll a rendelkezésemre, hogy megírjam a mai hírmagyarázatot. Nem sok a hatvan perc, de nem is kevés. A Közel-Kelettel kapcsolatos a téma, s három, gépelt oldalon kell helyzetképet festeni. No lássuk csak! Címet majd a végén. Legfontosabb az első mondat. Leütöm a billentyűket, s a papíron máris felsorakoznak a betűk: A Közel-Keleten az utóbbi hetekben ... Nincs tovább. Telefoncsengő zökkent ki a kerékvágásból. A kagyló után nyúlok és a mondat folytatása „ ... több olyan esemény történt, ami...” már nem kerül papírra. — Halló, tessék! — mondom határozottan. A hallgató sejtelmes neszeket tolmácsol, majd megszólal egy magát egyelőre megnevezni nem óhajtó ismeretlen ; — Máksupa szlánics tim? Lozok- tanu men? A meglepetéstől mukkanni sem tudok. Valamelyik közel-keleti országból, vagy annak követségéről keresnek talán, miután valahogy fülükbe jutott — én fogok írni ellentmondásos, nehezen áttekinthető kapcsolataikról. A kagylóból csörömpölés, majd elfojtott nevetés hallatszik. Fejembe tódul a vér, s már-már lecsapnám a készülékre, de hirtelen megoldódik számomra a talány. — Kekeregy kotajdoksáhram en. Erimselyi ődi csnin tsom! — mondom, s visszateszem a kagylót. Majd le is veszem rögtön a helyéről. Biztos, ami biztos. Ha nem is fognak ugratni egyhamar a fejtetőre állított, fordítva olvasandó, ejtendő mondatokkal, befuthat három-négy téves kapcsolás. S mi lesz akkor a hírmagyarázattal ? Márkus Csaba _/rz éíet históriái
