Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-21 / 223. szám

197*. SZEPTEMBER 21., CSÜTÖRTÖK 5 GARDÉNIA CSIPKEFÜGGÖNY­ÚJDONSÁGOK az áruház földszintjén. A szeptember 22-e. és október 7-e között nálunk vásárolt Gardénia függönyöket DÍJTALANUL VARRJUK CENTRUM OTTHON ÁRUHÁZ Budapest VII., Rákóczi út 74. IDŐSZAKOS MŰSZAKI VÁSÁR szeptember 18-tól a Flórián Üzletközpont Centrum Áruházában. A sok száz műszaki cikk közül külön felhívjuk figyelmüket a hűtőszekrényekre. Ha új hűtőszekrényt vásárol, a régi, üzemképtelent 150 Ft-ért átvesszük. Ezernél több ügyirat Mindenki hozzám jön... Húsz éve intézkedik — felelősséggel A tanácsi végrehajtó bizott­ságok tagjai többnyire a bi­zottság ülésein találkoznak a vb-titkárral, vagy egy-egy ügy kapcsán keresik meg őt. Aki a végrehajtó bizottság ülésein nem vesz részt, aligha alkothat képet a . testület tit­kárának munkájáról. S aki ott van, az sem ismer minden részletet. Valóban: mit is tesz, mit dolgozik a vb-titkár két testü­leti ülés között? Erről kérdez­tük Gábor Mihályriét, a pátyi tanács végrehajtó bizottságá­nak titkárát. Kis tanácson — mindenes — Páty kisközség, alig több, mint négyezer lakója van. Évente körülbelül 1300 az ügyelt, ügyiratok száma, s a tanácson csak hatan dolgoz­nak: az elnök, a vb-titkár, ná- rom ügyintéző és egy hivatal­segéd. Nehéz a munkámat egyetlen mondatban összefog­lalni, de talán a „mindenes” szó a legjellemzőbb. — Hogy miért? Például ha a három ügyintéző bármelyike megbetegszik, nekem kell he­lyettesítenem. Azután minden ügyirat az én kezemen megy át, mert magam intézem a postát, s a tanácsi dolgozók közül csak nekem van jogom arra, hogy a határozatokat, fontosabb iratokat aláírjam. Mindenes vagyok azért is, mert az építéshatóságitól az igazgatási ügyekig, a sza­bálysértésektől az ipari enge­délyekig szinte mindenfajta­dologgal foglalkozom. — Havonta egy alkalommal tartunk végrehajtó bizottsági ülést. A két tanácskozás kö­zötti munkám egy része az előző ülés határozatainak vég­rehajtásával s a következő ha­tározatok előkészítésével kap­csolatos. — Például augusztusban két lakásvásárlásról — mind­kettő nagycsaládosoké lesz — született határozat, s az ülés után három nappal már elin­téztük összes teendőnket: az adó- és értékbizonyítványok, az adás-vételi szerződések és az OTP-igazolások elkészültek. Azután házhelyeket is adtunk, s ezúttal 11 vevőt jelöltünk ki. Erre azért volt szükség, mert több jelentkező akadt, mint ahány telek. Róluk is elküld­tük a listát a telkeket eladó OTP-nek. Havi százötven — A mai vb-ülésen lesz néhány előterjesztésem is: ja­vasolni fogom, hogy a régi — lakásra már alkalmatlan — pincehegyi telepről és a volt cselédlakásokból űj otthonba költöztessünk néhány családot. Eddig nyolcvan ilyen ódon és egészségügyileg sem megfe­lelő lakást szüntettünk meg, s szeretnénk ezeket a telepeket teljesen felszámolni. — A másik előterjesztésem telekvásárlásra vonatkozik. A már lebontott cigánytelepi épületek telkeit kívánjuk meg­vásárolni, hogy az ezer négy­szögölnyi területet újrapar- cellázhassuk. A nyolc tanter­mes iskola építését idén ta­vasszal kezdtük. A mai ülésen beszámol a Pest megyei Beru­házási Vállalat a munka állá­sáról, a szerződésekről, határ­időkről. Ez lesz a fő napirendi pontunk és a községi bölcsőde beszámolója. Akadt mindket­tővel munkám az ülés előké­szítésekor. Azután Gábor Mihályné már csak sorolja, hogy mi mindent végzett a két testületi ülés között. Kiadott két ipar- engedélyt, egy rádió- és tévé­műszerésznek, s egy kőműves­nek, a műszaki ügyintézővel hetente öt-hat építkezésnél végzett helyszíni szemlét, tíz építési engedélyt és ugyan­ennyi lakhatási engedélyt adott ki, két ízben engedély nélküli építkezések miatt in­tézkedett — egy tűzveszélyes kémény és egy telekhatáron álló melléképület miatt —, húsz gyámügyben és szociál­politikai kérdésben kellett tár­gyalnia az érdekeltekkel, ti­zenhét szabálysértési feljelen­tés adott adminisztratív mun­kát, szóval volt tennivalója a testületi ülésekkel kapcsolatos dolgokon kívül is: százötven ügy intézése. Esküvő, névadó — A legkedvesebb felada­tomról még nem is szóltam — folytatja a vb-titkár: — anya­könyvvezető is vagyok. Az el­múlt időszakban itt Pátyon három párt adtam össze, sőt, „köicsönkértak” Budakeszire is esketni: az ottani anya­könyvvezetőt helyettesítettem, s tizenöt pár esküvőjét vezet­tem. Hármas névadóm lesz itt Pátyon néhány nap múlva. — Kellemetlen ügy? Néha az is a munkámhoz tartozik. Óriási demping volt az óvoda nyitásakor. Negyvenhat kis­gyermeket nem tudtak felven­ni. A panaszosok — a negy­venhat gyermek szülei — vagy a tanácsra jöttek, vagy a munkahelyükön követeltek intézkedést. Volt közöttük, aki egyenesen a Népszabadsághoz fordult levélben. Nehéz volt velük megértetni, hogy a száz óvodai helyre 142-nél több gyerek nem fér el... Jövőre bővíteni szeretnénk az óvpdát. — Azután kellemetlen fel­adatot ad a település hétvégi telkein az engedély nélkül építők, építtetők meggyőzése arról, hogy a tizenkét négy­zetméteresnél nagyobb alapte­rületű házakra külön fennma­radási engedélyt kell kérniük. Hatvan-hetven ilyen épület áll a telkeken. — Fáradt vagyok-e? Nem, igazán nem tudok elfáradni. Huszadik éve dolgozom a ta­nácson, s megszoktam ezt a munkát. Ügyfélfogadási napo­kon tizenöten-húszán keres­nek, de ma is — pedig nincs fogadónapom — délig már öten jártak itt ügyes-bajos dolgaikkal. Majdnem minden­ki hozzám jön, gyakran az ut­cán is megszólítanak, talán mert régóta ismernek. De ez a hivatásom. És nemcsak az enyém... A férjem szintén végrehajtó bizottsági titkár Sóskúton, a lányom pedig né­pességnyilvántartó Budakeszin, a tanácson. Aki keres, nem hiába teszi: a családom felér egy kisebbfajta tanáccsal... V. P. Pilisszenti ászlón Megújul az óvoda Pilisszentlászló egyetlen óvodáját húsz évvel ezelőtt társadalmi munkában építette föl a község kiiencszáz főnyi lakossága, akkor húsz gyere­ket tudtak benne elhelyezni. Az óvoda azonban már évek óta kicsi, ma legkevesebb harminc gyereknek kellenne itt helyet adni. Három évvel ezelőtt a köz­ségi tanács úgy határozott, hogy az épületet felújítják. Megbízták a Kék Duna Egye­sült Mezőgazdasági Szövet­kezetét a munkálatok elvég­zésével. A kezdés egyre csak húzódott, eredetileg pedig azt tervezték, hogy az elmúlt év decemberére lesz kész az óvo­da. Súlyosbította a helyzetet, hogy amikor megbontották a húszéves falakat, kiderült: a házat annak idején bizony rosszul építették fel, hiába a társadalmi munkások jó szán­déka, a szakértelem csak hiányzott. Azért húsz évig jó szolgálatot tett ez az épít­mény is. A Kék Duna szövetkezet úgy tájékoztatta a tanácsot, hogy december közepére átadják az óvodát, s valóban, szeptember elején meggyorsították a munkát. Szükség is volt er­re, mert a gyerekeket a klubkönyvtárba kellett áthe­lyezni. Most már reméli a tanács, hogy hamarosan irattárba .he­lyezhetik azt a négyujjnyi vastag dossziét, amely arról szóló papírokkal telt meg, hogy épül-e végre az óvoda, vagy sem. Alig várják, hogy megnyithassák. Itt lesz ugyanis a konyha, amelyben hetvenöt óvodásnak és isko­lásnak főznek, méghozzá kibő­vített és elektromos készülé­kekkel felszerelt konyha, amelynek láttán a KÖJÁL sem kényszerül a féi szemét behunyni, nem lesz rá oka. Mível több hely lesz az új óvodában, külön mosogatót és tálalót tudnak berendezni, s külön helyiségben tudnak te­ríteni az óvodásoknak és a napköziseiknek. Az átalakítás csaknem kétmillió forintba kerül, ebben benne van az a 150 ezer forint is, amelyet a járás dolgozói kommunista szombatokon kerestek, s ame­lyet gyermekintézmények fej­lesztésére ajánlották fel. Épül a déli városnegyed Százhalombat­tán az ötödik öt­éves tervben kez­dődött el a déli városnegyed épí­tése, ahol össze­sen 2300 lakást építenek fel. Eb­ből az ötödik öt­éves tervben 1390- at adnak át. Az idei terv 250 lakás. Koppány György felvétele Letette a pálinkáspoharat Visszanyert önbecsülés Borúlátók szerint az italról nem lehet leszokni. A ténye­ket ismerő orvosok, pszicholó­gusok szerint az elvonókúrára jelentkezők egyharmada gyó­gyul biztos eredménnyel. Aki a most következő soro­kat elmondja, sohasem járt el­vonókúrán. A saját erejéből vált meg az ital szenvedélyé­től. A rabja lettem Egy nagy pesti gyárban dol­gozik, s vagy félszáz kilomé­ternyire Lakik a munkahelyé­től, a nagykátai járásban. — Harmincöt éves koromig nem nyúltam a pohár után, ha tehettem, kerültem a szeszt. Pedig előtte is utaztam vona­ton épp eleget, napi három órát. Szóval o vonaton kezdő­dött ... — Jöttek a haverok, először az egyik fizetett, azután a má­sik. Vagy öten-hatan álltuk egy-egy kör árát. A pálinka, az volt az italunk, persze nem gyümölcsből készült, hanem cukorból élesztővel, azt mérték az árusok. Nem volt a vonaton büfékocsi. Ha munkából jövet nem ihattam, első utam a kocsmába vezetett, az már hajnali ötkor nyitott. — Tudták, hogyne tudták volna a munkahelyemen. Meg­történt, hogy annyira kapato­sán érkeztem: haza kellett küldeniük. Persze mindig csak a munkakezdés után né­hány órával indultam, így igazolatlanul sohasem hiá­Üj mészüzemet építenek Beremenden a lengyel szak­emberek. A Polimex-Ceko ne­vű varsói céggel az idei Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron kötött szerződést a Nikex kül­kereskedelmi vállalat, vala­mint a Cement- és Mészmű­vek, azzal a céllal, hogy a rér gi gyárat egymilliárd forint értékű modern üzem váltsa fel. Az új mészüzemben éven­te száznegyvenezeír tonna da­rabos meszet, száznyolcezer tonna mészhidrátot és hatvan- négyezer tonna mészkőlisztct állítanak majd elő. A tervek szerint a szere1 ést 1980-ban fejezik be. s 1931- ben kezdődhet a próbaüzem. nyoztam, Lakatos vagyok, a munkám nem sok kárát látta, ha néhány féldecivel maga­sabb volt a nyomás a fejem­ben. — Otthon? Mitagadás, szé- gyellte az asszony, hogy tán­torogva jövök néha haza. Fő­leg a szomszédok miatt. Azután a fiam is látott ilyen­kor. Amíg csak spicces voltam, vidámabbá tett a pálinka, de ha sokat ittam, aludtam. Azért persze tettem-veítem a kert­ben, amíg bírtam. Tudja, sze­líd ember vagyok, részegen sem kötekedtem soha, nem fenyegettem asszonyt, gyereket. A fizetést is rendesen haza­adtam, a túlórapénz ment a pálinkára. Az sem kevés, több mint havi 500 forint... — A pálinka lett a szenve­délyem. Nemhogy ízlett, a rabja lettem. A végeíelé már mindennap megittam a ma­gam öt-hat féldecijét, s nem volt nap, hogy el ne határoz­tam volna: leszokom. Röstel- keátem. Ügy éreztem, hogy le­néznek, amiért iszom. Nem, a fiam sohasem szólt, az asszony is csak néha veszekedett, de a munkatársaim csak iszákos­nak emlegettek. Azután ma­gammal sem békéltem meg: gyengének tartottam magam, hogy csak fogadkozom, de eredmény nélkül, s egyre in­kább nagyivó leszek... Most kell változtatni! — Mondogatta is mindenki: miért nem hagyom abba? Ilyenkor azt válaszoltam: majd a sárgaföld .abbahagyat­ja velem. De nem sikerült megbékélni magammal. Egy­szer azután említette a fele­ségem, hogy tenni is kéne va­lamit, hogy elmaradjon az italozás. Beszélgetett egy or­mossal, az pedig üzent értem, hogy látogassam meg, talán van rá mód, hogy elvonókúra nélkül is kapjak valami gyógyszert, amitől nem kívá­nom annyira a pálinkát. Erre az időre esett, hogy megfáztam, s elmentem a kör­zeti orvoshoz ö meg azt mondta, hogy nemcsak a meg­fázás a baj, hanem az ital is. És legorombított: hogy lehet az, hogy még ennyi eszem sincs, abbahagyni pedig soha­sem késő, most kell változtat­ni! — No, ezután megkerestem a másik orvost, aki üzent ér­tem, és ő kivizsgálásra kül­dött. Kiderült, hogy tüdőtá­gulásom van, azután az is, hogy szívizombetegségem, és hogy két centivel megna­gyobbodott a májam. Egyik kórházból a másikba kerül­tem, s mindenütt próbáltak lebeszélni a pálinkáról. A vé­gén sikerült: egyik napról a másikra letettem a poharat. És elvonókúrára se kellett mennem. — Nehéz volt, kivált az el­ső napokban. Azóta is azt mondom mindenkinek, hogy szedem a gyógyszert, ame­lyikre nem szabad inni. Ha kínálnak, erre hivatkozom. A. rokonok már megszokták, a haverok kicserélődtek, s a mostaniak már úgy ismernek, mint aki sohasem iszik. Köny- nyen mondok nemet. Pedig voltam azóta disznótorban, es­küvőn is, de beértem az üdí­tővel, málnaszörppel. — Két és fél éve már, hogy leszoktam. Karácsonytájt van a névnapom, s tavaly próbára tettem magam: két hétig el­hagytam minden gyógyszert, azt terveztem, hogy majd egy pohárka pálinkával ünnepelek. Nagyon keveset ittam, még egy féldecit se. De olyan, rossz érzés fogott el, mintha beteg lennék. Pedig nem fájt sem­mim sem, nem is szédültem, csak elment az étvágyam. És eszembe jutott, hogy újra kezdhetem, ezt pedig nem akartam. Azóia se ittam. Más lett az életem — Most is vonattal járok munkába. Ultizunk. Ha a töb­biek néha isznak is egy po­hárral, én megállóm. A mű­helyben mindenki csodálko­zik, hogy nekem sikerült ab­bahagyni a pálinkázást. Jobb lett a közérzetem, az étvá­gyam. Az sem utolsó dolog, hogy büszke rám a felségem, az orvosok. A fiam most sem mond véleményt, de azért más dolog az, hogy józanul mondhatom neki: ne igyál! Rövidesen leszerel, de még ed­dig megfogadta a tanácsot..í — Régebben volt egy üzemi balesetem, de aznap szerencsé­re nem jutottam pálinkához, így nem írták a rovásomra. Három-négy éve nem történt velem semmi baleset. Koráb­ban havonta egyszer-kétszer hazamentem a munka helyett, a többi kolléga öt év alatt, ha egy alkalommal. Amióta le­szoktam, velem sem történt meg, hogy más dolgozott he­lyettem. — Most több időm jut tele­víziót nézni, a családdal be­szélgetni, a kertben dolgoz­gatni. És főleg a házra, amin nem sok változott, míg ittam. A havi 500 forintokból évi hatezer lett. Két éve kőporoz­tuk kívül a házat, tavaly kerí­tést csináltattam, idén fürdő­szobát, éléskamrát, főzőfülkét készítünk. Irigyelnek is egy kicsit a szomszédok, hogy ugyan miből futja. Ha tudnák, hogy a meg nem ivott pálin­kából ... A kőműveseket per­sze megkínálom, de magam­nak nem töltök. Értetlenül is nézik. Ajándékba régebben mindig egy üveg italt adtam. Most a felségemre bízom , a választást, az asszony pedig kézimunkázik, így többnyire hímzést, horgolást adunk. — Azután más elfoglaltságot is találtam. Házi szociális gon­dozó lettem, és a környékbeli időseknek segítek. Ha kell, vi­zet viszek a kútról, ha kell megjavítom a zárat, ajtót, ab­lakot. Nagyon jólesik a törő­dés a kis öregeknek. Olajos kézével simít egyet a kék nadrágon, s elnyomja a cigarettát, mert várja a mun­ka. Azután siet haza, hogy vi­zet vigyen az egyik pártfo- goltjának. De még a búcsú előtt ezeket mondja: — A leg­nagyobb, amit ötvenéves fejjel elértem, hogy leszoktam az ivásról, és visszanyertem az önbecsülésem. Hogy meddig tart? Nem tudom. De bízom magamban... Vasvári G. Pál iészkőiiszf - új üzemből Lengyel szakemberek építik fel 1981-re

Next

/
Oldalképek
Tartalom