Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-21 / 223. szám
197*. SZEPTEMBER 21., CSÜTÖRTÖK 5 GARDÉNIA CSIPKEFÜGGÖNYÚJDONSÁGOK az áruház földszintjén. A szeptember 22-e. és október 7-e között nálunk vásárolt Gardénia függönyöket DÍJTALANUL VARRJUK CENTRUM OTTHON ÁRUHÁZ Budapest VII., Rákóczi út 74. IDŐSZAKOS MŰSZAKI VÁSÁR szeptember 18-tól a Flórián Üzletközpont Centrum Áruházában. A sok száz műszaki cikk közül külön felhívjuk figyelmüket a hűtőszekrényekre. Ha új hűtőszekrényt vásárol, a régi, üzemképtelent 150 Ft-ért átvesszük. Ezernél több ügyirat Mindenki hozzám jön... Húsz éve intézkedik — felelősséggel A tanácsi végrehajtó bizottságok tagjai többnyire a bizottság ülésein találkoznak a vb-titkárral, vagy egy-egy ügy kapcsán keresik meg őt. Aki a végrehajtó bizottság ülésein nem vesz részt, aligha alkothat képet a . testület titkárának munkájáról. S aki ott van, az sem ismer minden részletet. Valóban: mit is tesz, mit dolgozik a vb-titkár két testületi ülés között? Erről kérdeztük Gábor Mihályriét, a pátyi tanács végrehajtó bizottságának titkárát. Kis tanácson — mindenes — Páty kisközség, alig több, mint négyezer lakója van. Évente körülbelül 1300 az ügyelt, ügyiratok száma, s a tanácson csak hatan dolgoznak: az elnök, a vb-titkár, ná- rom ügyintéző és egy hivatalsegéd. Nehéz a munkámat egyetlen mondatban összefoglalni, de talán a „mindenes” szó a legjellemzőbb. — Hogy miért? Például ha a három ügyintéző bármelyike megbetegszik, nekem kell helyettesítenem. Azután minden ügyirat az én kezemen megy át, mert magam intézem a postát, s a tanácsi dolgozók közül csak nekem van jogom arra, hogy a határozatokat, fontosabb iratokat aláírjam. Mindenes vagyok azért is, mert az építéshatóságitól az igazgatási ügyekig, a szabálysértésektől az ipari engedélyekig szinte mindenfajtadologgal foglalkozom. — Havonta egy alkalommal tartunk végrehajtó bizottsági ülést. A két tanácskozás közötti munkám egy része az előző ülés határozatainak végrehajtásával s a következő határozatok előkészítésével kapcsolatos. — Például augusztusban két lakásvásárlásról — mindkettő nagycsaládosoké lesz — született határozat, s az ülés után három nappal már elintéztük összes teendőnket: az adó- és értékbizonyítványok, az adás-vételi szerződések és az OTP-igazolások elkészültek. Azután házhelyeket is adtunk, s ezúttal 11 vevőt jelöltünk ki. Erre azért volt szükség, mert több jelentkező akadt, mint ahány telek. Róluk is elküldtük a listát a telkeket eladó OTP-nek. Havi százötven — A mai vb-ülésen lesz néhány előterjesztésem is: javasolni fogom, hogy a régi — lakásra már alkalmatlan — pincehegyi telepről és a volt cselédlakásokból űj otthonba költöztessünk néhány családot. Eddig nyolcvan ilyen ódon és egészségügyileg sem megfelelő lakást szüntettünk meg, s szeretnénk ezeket a telepeket teljesen felszámolni. — A másik előterjesztésem telekvásárlásra vonatkozik. A már lebontott cigánytelepi épületek telkeit kívánjuk megvásárolni, hogy az ezer négyszögölnyi területet újrapar- cellázhassuk. A nyolc tantermes iskola építését idén tavasszal kezdtük. A mai ülésen beszámol a Pest megyei Beruházási Vállalat a munka állásáról, a szerződésekről, határidőkről. Ez lesz a fő napirendi pontunk és a községi bölcsőde beszámolója. Akadt mindkettővel munkám az ülés előkészítésekor. Azután Gábor Mihályné már csak sorolja, hogy mi mindent végzett a két testületi ülés között. Kiadott két ipar- engedélyt, egy rádió- és tévéműszerésznek, s egy kőművesnek, a műszaki ügyintézővel hetente öt-hat építkezésnél végzett helyszíni szemlét, tíz építési engedélyt és ugyanennyi lakhatási engedélyt adott ki, két ízben engedély nélküli építkezések miatt intézkedett — egy tűzveszélyes kémény és egy telekhatáron álló melléképület miatt —, húsz gyámügyben és szociálpolitikai kérdésben kellett tárgyalnia az érdekeltekkel, tizenhét szabálysértési feljelentés adott adminisztratív munkát, szóval volt tennivalója a testületi ülésekkel kapcsolatos dolgokon kívül is: százötven ügy intézése. Esküvő, névadó — A legkedvesebb feladatomról még nem is szóltam — folytatja a vb-titkár: — anyakönyvvezető is vagyok. Az elmúlt időszakban itt Pátyon három párt adtam össze, sőt, „köicsönkértak” Budakeszire is esketni: az ottani anyakönyvvezetőt helyettesítettem, s tizenöt pár esküvőjét vezettem. Hármas névadóm lesz itt Pátyon néhány nap múlva. — Kellemetlen ügy? Néha az is a munkámhoz tartozik. Óriási demping volt az óvoda nyitásakor. Negyvenhat kisgyermeket nem tudtak felvenni. A panaszosok — a negyvenhat gyermek szülei — vagy a tanácsra jöttek, vagy a munkahelyükön követeltek intézkedést. Volt közöttük, aki egyenesen a Népszabadsághoz fordult levélben. Nehéz volt velük megértetni, hogy a száz óvodai helyre 142-nél több gyerek nem fér el... Jövőre bővíteni szeretnénk az óvpdát. — Azután kellemetlen feladatot ad a település hétvégi telkein az engedély nélkül építők, építtetők meggyőzése arról, hogy a tizenkét négyzetméteresnél nagyobb alapterületű házakra külön fennmaradási engedélyt kell kérniük. Hatvan-hetven ilyen épület áll a telkeken. — Fáradt vagyok-e? Nem, igazán nem tudok elfáradni. Huszadik éve dolgozom a tanácson, s megszoktam ezt a munkát. Ügyfélfogadási napokon tizenöten-húszán keresnek, de ma is — pedig nincs fogadónapom — délig már öten jártak itt ügyes-bajos dolgaikkal. Majdnem mindenki hozzám jön, gyakran az utcán is megszólítanak, talán mert régóta ismernek. De ez a hivatásom. És nemcsak az enyém... A férjem szintén végrehajtó bizottsági titkár Sóskúton, a lányom pedig népességnyilvántartó Budakeszin, a tanácson. Aki keres, nem hiába teszi: a családom felér egy kisebbfajta tanáccsal... V. P. Pilisszenti ászlón Megújul az óvoda Pilisszentlászló egyetlen óvodáját húsz évvel ezelőtt társadalmi munkában építette föl a község kiiencszáz főnyi lakossága, akkor húsz gyereket tudtak benne elhelyezni. Az óvoda azonban már évek óta kicsi, ma legkevesebb harminc gyereknek kellenne itt helyet adni. Három évvel ezelőtt a községi tanács úgy határozott, hogy az épületet felújítják. Megbízták a Kék Duna Egyesült Mezőgazdasági Szövetkezetét a munkálatok elvégzésével. A kezdés egyre csak húzódott, eredetileg pedig azt tervezték, hogy az elmúlt év decemberére lesz kész az óvoda. Súlyosbította a helyzetet, hogy amikor megbontották a húszéves falakat, kiderült: a házat annak idején bizony rosszul építették fel, hiába a társadalmi munkások jó szándéka, a szakértelem csak hiányzott. Azért húsz évig jó szolgálatot tett ez az építmény is. A Kék Duna szövetkezet úgy tájékoztatta a tanácsot, hogy december közepére átadják az óvodát, s valóban, szeptember elején meggyorsították a munkát. Szükség is volt erre, mert a gyerekeket a klubkönyvtárba kellett áthelyezni. Most már reméli a tanács, hogy hamarosan irattárba .helyezhetik azt a négyujjnyi vastag dossziét, amely arról szóló papírokkal telt meg, hogy épül-e végre az óvoda, vagy sem. Alig várják, hogy megnyithassák. Itt lesz ugyanis a konyha, amelyben hetvenöt óvodásnak és iskolásnak főznek, méghozzá kibővített és elektromos készülékekkel felszerelt konyha, amelynek láttán a KÖJÁL sem kényszerül a féi szemét behunyni, nem lesz rá oka. Mível több hely lesz az új óvodában, külön mosogatót és tálalót tudnak berendezni, s külön helyiségben tudnak teríteni az óvodásoknak és a napköziseiknek. Az átalakítás csaknem kétmillió forintba kerül, ebben benne van az a 150 ezer forint is, amelyet a járás dolgozói kommunista szombatokon kerestek, s amelyet gyermekintézmények fejlesztésére ajánlották fel. Épül a déli városnegyed Százhalombattán az ötödik ötéves tervben kezdődött el a déli városnegyed építése, ahol összesen 2300 lakást építenek fel. Ebből az ötödik ötéves tervben 1390- at adnak át. Az idei terv 250 lakás. Koppány György felvétele Letette a pálinkáspoharat Visszanyert önbecsülés Borúlátók szerint az italról nem lehet leszokni. A tényeket ismerő orvosok, pszichológusok szerint az elvonókúrára jelentkezők egyharmada gyógyul biztos eredménnyel. Aki a most következő sorokat elmondja, sohasem járt elvonókúrán. A saját erejéből vált meg az ital szenvedélyétől. A rabja lettem Egy nagy pesti gyárban dolgozik, s vagy félszáz kilométernyire Lakik a munkahelyétől, a nagykátai járásban. — Harmincöt éves koromig nem nyúltam a pohár után, ha tehettem, kerültem a szeszt. Pedig előtte is utaztam vonaton épp eleget, napi három órát. Szóval o vonaton kezdődött ... — Jöttek a haverok, először az egyik fizetett, azután a másik. Vagy öten-hatan álltuk egy-egy kör árát. A pálinka, az volt az italunk, persze nem gyümölcsből készült, hanem cukorból élesztővel, azt mérték az árusok. Nem volt a vonaton büfékocsi. Ha munkából jövet nem ihattam, első utam a kocsmába vezetett, az már hajnali ötkor nyitott. — Tudták, hogyne tudták volna a munkahelyemen. Megtörtént, hogy annyira kapatosán érkeztem: haza kellett küldeniük. Persze mindig csak a munkakezdés után néhány órával indultam, így igazolatlanul sohasem hiáÜj mészüzemet építenek Beremenden a lengyel szakemberek. A Polimex-Ceko nevű varsói céggel az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron kötött szerződést a Nikex külkereskedelmi vállalat, valamint a Cement- és Mészművek, azzal a céllal, hogy a rér gi gyárat egymilliárd forint értékű modern üzem váltsa fel. Az új mészüzemben évente száznegyvenezeír tonna darabos meszet, száznyolcezer tonna mészhidrátot és hatvan- négyezer tonna mészkőlisztct állítanak majd elő. A tervek szerint a szere1 ést 1980-ban fejezik be. s 1931- ben kezdődhet a próbaüzem. nyoztam, Lakatos vagyok, a munkám nem sok kárát látta, ha néhány féldecivel magasabb volt a nyomás a fejemben. — Otthon? Mitagadás, szé- gyellte az asszony, hogy tántorogva jövök néha haza. Főleg a szomszédok miatt. Azután a fiam is látott ilyenkor. Amíg csak spicces voltam, vidámabbá tett a pálinka, de ha sokat ittam, aludtam. Azért persze tettem-veítem a kertben, amíg bírtam. Tudja, szelíd ember vagyok, részegen sem kötekedtem soha, nem fenyegettem asszonyt, gyereket. A fizetést is rendesen hazaadtam, a túlórapénz ment a pálinkára. Az sem kevés, több mint havi 500 forint... — A pálinka lett a szenvedélyem. Nemhogy ízlett, a rabja lettem. A végeíelé már mindennap megittam a magam öt-hat féldecijét, s nem volt nap, hogy el ne határoztam volna: leszokom. Röstel- keátem. Ügy éreztem, hogy lenéznek, amiért iszom. Nem, a fiam sohasem szólt, az asszony is csak néha veszekedett, de a munkatársaim csak iszákosnak emlegettek. Azután magammal sem békéltem meg: gyengének tartottam magam, hogy csak fogadkozom, de eredmény nélkül, s egyre inkább nagyivó leszek... Most kell változtatni! — Mondogatta is mindenki: miért nem hagyom abba? Ilyenkor azt válaszoltam: majd a sárgaföld .abbahagyatja velem. De nem sikerült megbékélni magammal. Egyszer azután említette a feleségem, hogy tenni is kéne valamit, hogy elmaradjon az italozás. Beszélgetett egy ormossal, az pedig üzent értem, hogy látogassam meg, talán van rá mód, hogy elvonókúra nélkül is kapjak valami gyógyszert, amitől nem kívánom annyira a pálinkát. Erre az időre esett, hogy megfáztam, s elmentem a körzeti orvoshoz ö meg azt mondta, hogy nemcsak a megfázás a baj, hanem az ital is. És legorombított: hogy lehet az, hogy még ennyi eszem sincs, abbahagyni pedig sohasem késő, most kell változtatni! — No, ezután megkerestem a másik orvost, aki üzent értem, és ő kivizsgálásra küldött. Kiderült, hogy tüdőtágulásom van, azután az is, hogy szívizombetegségem, és hogy két centivel megnagyobbodott a májam. Egyik kórházból a másikba kerültem, s mindenütt próbáltak lebeszélni a pálinkáról. A végén sikerült: egyik napról a másikra letettem a poharat. És elvonókúrára se kellett mennem. — Nehéz volt, kivált az első napokban. Azóta is azt mondom mindenkinek, hogy szedem a gyógyszert, amelyikre nem szabad inni. Ha kínálnak, erre hivatkozom. A. rokonok már megszokták, a haverok kicserélődtek, s a mostaniak már úgy ismernek, mint aki sohasem iszik. Köny- nyen mondok nemet. Pedig voltam azóta disznótorban, esküvőn is, de beértem az üdítővel, málnaszörppel. — Két és fél éve már, hogy leszoktam. Karácsonytájt van a névnapom, s tavaly próbára tettem magam: két hétig elhagytam minden gyógyszert, azt terveztem, hogy majd egy pohárka pálinkával ünnepelek. Nagyon keveset ittam, még egy féldecit se. De olyan, rossz érzés fogott el, mintha beteg lennék. Pedig nem fájt semmim sem, nem is szédültem, csak elment az étvágyam. És eszembe jutott, hogy újra kezdhetem, ezt pedig nem akartam. Azóia se ittam. Más lett az életem — Most is vonattal járok munkába. Ultizunk. Ha a többiek néha isznak is egy pohárral, én megállóm. A műhelyben mindenki csodálkozik, hogy nekem sikerült abbahagyni a pálinkázást. Jobb lett a közérzetem, az étvágyam. Az sem utolsó dolog, hogy büszke rám a felségem, az orvosok. A fiam most sem mond véleményt, de azért más dolog az, hogy józanul mondhatom neki: ne igyál! Rövidesen leszerel, de még eddig megfogadta a tanácsot..í — Régebben volt egy üzemi balesetem, de aznap szerencsére nem jutottam pálinkához, így nem írták a rovásomra. Három-négy éve nem történt velem semmi baleset. Korábban havonta egyszer-kétszer hazamentem a munka helyett, a többi kolléga öt év alatt, ha egy alkalommal. Amióta leszoktam, velem sem történt meg, hogy más dolgozott helyettem. — Most több időm jut televíziót nézni, a családdal beszélgetni, a kertben dolgozgatni. És főleg a házra, amin nem sok változott, míg ittam. A havi 500 forintokból évi hatezer lett. Két éve kőporoztuk kívül a házat, tavaly kerítést csináltattam, idén fürdőszobát, éléskamrát, főzőfülkét készítünk. Irigyelnek is egy kicsit a szomszédok, hogy ugyan miből futja. Ha tudnák, hogy a meg nem ivott pálinkából ... A kőműveseket persze megkínálom, de magamnak nem töltök. Értetlenül is nézik. Ajándékba régebben mindig egy üveg italt adtam. Most a felségemre bízom , a választást, az asszony pedig kézimunkázik, így többnyire hímzést, horgolást adunk. — Azután más elfoglaltságot is találtam. Házi szociális gondozó lettem, és a környékbeli időseknek segítek. Ha kell, vizet viszek a kútról, ha kell megjavítom a zárat, ajtót, ablakot. Nagyon jólesik a törődés a kis öregeknek. Olajos kézével simít egyet a kék nadrágon, s elnyomja a cigarettát, mert várja a munka. Azután siet haza, hogy vizet vigyen az egyik pártfo- goltjának. De még a búcsú előtt ezeket mondja: — A legnagyobb, amit ötvenéves fejjel elértem, hogy leszoktam az ivásról, és visszanyertem az önbecsülésem. Hogy meddig tart? Nem tudom. De bízom magamban... Vasvári G. Pál iészkőiiszf - új üzemből Lengyel szakemberek építik fel 1981-re
