Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-02 / 207. szám
Sok még a tennivaló Péceien is igényük a közétkeztetést Nincsenek hivatalos adataink, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy hétről hétre emelkedik a közétkeztetésben résztvevők száma. A Pécel— Isaszeg ÁFÉSZ korábbi tervei alapján jelentős szervező- munkát fejtett ki a hozzájuk tartózó vendéglőikben az étel- forgalom növelésiére. Azt is mondhatnánk, túl jól dolgoztak. A Péceien működő két melegkonyhás üzemben ma már alig tudják ellátni a feladatokat. Nincs helyiség Csak korszerű konyhai gépek beállításával és a helyiségek bővítésével tudnának az Igényeket kielégítő feltételeket teremteni. Sajnos nem rendelkeznek az ehhez szükséges anyagiakkal. Gondot jelent a konyhák személyzetének biztosítása is. Így nincs mód, hogy a jövőben újabb előfizetőket fogadjanak az éttermekben. A vendéglátó egységek vezetői mindent elkövetnek a nyersanyagok biztosítására. A Péceli húsbolt szinte minden, igényt kielégít, viszont probléma, hogy a zöldség és egyéb élelmiszer egy részét csak Pesten tudják beszerezni. Az éttermek vezetői nem egyszer saját gépkocsijukon szállítják a burgonyát, a zöldséget, a gyümölcsöt, kenyeret. Egyed Miklós, a 4-es számú Sportvendéglő vezetőie elmondta, hogy az anyagbeszerzés és az ezzel kapcsolatos adminisztráció csaknem minden idejét leköti. Annak ellenére, hogy a konyhában kis-/ gépek segítik a munkát, az 50 —60 kilónyi burgonya meghá- mozása. a sütemények elkészítése gyakran csak túlórában oldható meg. Zavaró az is, hogy a nem vendéglőben elfogyasztott ételek kiszolgálására nem mindenütt alkalmasak a helyiségek. Az ebédért sorbanállók kénytelenek a söntésiben várakozni, ahol ki vannak téve az ittas embereik nemkfvániatos megjegyzéseinek. Megoldásra aligha van lehetőség a Sportvendéglőben éppúgy, mint a Kisvendéglőben. Igény — vacsorára Isaszegen és Péceien a tanács már többször foglalkozott a problémával. Nehezíti a helyzetet, hogy az intézmények és az üzemek gépkocsival szálUtjálk el az ételt, s míg őket nem szolgálják ki, az előfizetők kénytelenek várakozni. Bár kevesen, de vacsorát is szívesen vinnének haza a vendéglőből mindkét községben. Ezt egyelőre az említett okok miatt nem lehet megvalósítani. A közétkeztetés Péceien és a szomszédos községekben is fellendülőben van. Előnye mellett azonban nagy feladatokat ró az üzemeltető szövetkezetekre, melyek megoldása elsősorban a lakosság érdekében sürgető tennivaló. A. i. Aranyjelvényesek Futópróba A KISZ aranyjelvényesek az olimpiára versenymozgalmának első megyei futópróbáját vasárnap, szeptember 3-án tartják meg Gödöllő—Isaszeg —Pécel útvonalon, A versenyzők a városi KISZ-bizottság előtt gyülekeznek délelőtt 9 órakor. Ä változatosság - követelmény NEM ÖRVEND a városban a legjobb hírnévnek a Vadász étterem, de a pincehelyisége ellen nem lehet semmi kifogás. A hangulatos helyiségben, a kis boxok között estéről estére jó szórakozásra találhat itt a vendég- S hogy a kulturált időtöltésre, beszélgetésre és zenehallgatásra várók ne csalódjanak, arról Kra- csek Sándor js gondoskodik, aki estéről estére kellemes zenét szolgáltat. A fiatalember tehetsége már az első taktusok után feltűnik, hangszerét, a zongorát nagy szeretettel és hozzáértéssel kezeli, s maga tervezte ritmusgéppel kíséri. Zeneszünetben beszélgettem vele, s megismerhettem életútját, terveit. Salgótarjánban született 1951-ben s zenei tehetsége már korán kibontakozott. Szülei zenei óvodába íratták, majd zeneiskolában folytatta tanulmányait hegedű és vadászkürt szakon. Az általános iskola elvégzése után a magyar néphadsereg központi zenenövendék iskolájába került. A gimnáziumot, illetve a zenakon- zervatóriumot kijárva a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola fúvószenekarának tagja lett, s vadászkürtön játszott. A komoly zene mellett a beattel is próbálkozott, a főiskola zenekarát ő vezette, amikor aranydiplomát nyertek. Ezután törés következett be pályafutásában. — Egészségügyi okokból, a fogaim nem bírták a vadászkürtöt, abba kellett hagynom, amit addig csináltam. Á fúvósokból csak szép emlék maradt, s törhettem a fejemet, hogy mihez kezdjek. A zenétől elszakadni, ezt el sem tudtam képzelni, s bár korábban nem volt az erősségem, végül a zongoránál kötöttem ki — mondja. KESERVES NAPOK következtek, éjjel-nappal gyakorolt, s csak az segítette át a nehézségeken, hogy reménykedett továbbra is muzsikával keresheti kenyerét. Ezért próbálkozott aztán a vendéglátóiparban is, sikerrel. Ma is azt a műfajt űzi, s érthető, ha felötlik a kérdés, vajon elégedett-e sorsával, nem szeretne-e ismét komoly zenével foglalkozni. — Kortársaim, barátaim neves zenekarokban játszanak, s ha találkozom velük, bennem is feléled a múlt, a nosztalgia. De megvigasztalom magamat: hiszen most is zenélek és ez a fontos. PERSZE, nem éri be ennyivel: tanfolyamokra, stúdióra jár, képzi magát. Családja, felesége és kislánya megértő társak, ök is azt szeretnék, ha előbbre jutna, a tehetségének megfelelően foglalkozhatna zenével. Persze, arról szó sincs, hogy lenézné mai munkáját, a szórakoztató zenélést. 'Ez is önálló műfaj, szabályokkal, különféle igényekkel: — A változatosság elsőrangú szempont. Éppenúgy ismerni keU az örökzöld dallamokat, mint a legújabb slágereket. Egy koncerten meghatározott program zajlik, itt a zongora mellett improvizálni is kell, s pillanatonként dönteni: éppen mire van szükség. S itt is igyekezni kell, hogy nívós zenét játsszak. ,%;T* it #v r~ \Á f f" a '■ ■ ■ WÍl 4% ■ I J' 1 1 ■ ami/i a n A c / V I Ml >T MEG\ ' ' - i; ■' V'-'____; rE I HÍRLAP KU ~,y. • *; vV,./i i LONKIADAb/ \ ■ * . V. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM 1978. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT Hajtóművek Aszódról Az őszinte beszéd segített Fák, bokrok, gondozott virágok közül emelkedik elénk a magas talapzatra állított, pirosra festett traktor. Emlékmű, amely arról vall, hogy egykor ezek mögött a fák mögött dolgoztak az aszódi gépállomás traktorosai, hogy gépeikkel segítsék a járás mezőgazdaságának szocialista átszervezését. Ma egy hosz- szú nevű üzemet találunk itt, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Mono- ri, 2. számú Gyárának aszódi gyáregységét. Nem sétálnak A gyáregység vezetője Or- szágh Gábor, szerényen berendezett irodájából vezényli, irányítja a termelést. Rövid ideig tartózkodtam nála. Ám ezalatt a rövid idő alatt háromszor telefon, ötször pedig munkatársainak a termeléssel összefüggő halaszthatatlan bejelentései, kérései miatt szakadt meg a beszélgetésünk. . — Tulajdonképpen hűek maradtunk a huszon-egyné- hány évvel ezelőtti gondolathoz, ugyanis termékeink minden darabját a mezőgazdaság használja fel. Az elektromotoros hajtóművekből idei tervünk kétezer darab. Eddig ezerháromszáz darabot gyártottunk, s jövőre ötezret vár tőlünk a mezőgazdaság. Itt folyik a hajtóműház teljes gyártása, amelyhez társegységünk ad fogaskereket és tengelyt. Mi készítjük a DT-lánc- talpas traktorok láncfeszítőkerekét, ebből az idén 1480 darabot kérnek tőlünk, s mi ezt a kérést teljesítjük csakúgy, mint az 1400 darab DT— 54-es lánckocsi előállítását. — Szervezettségünknek köszönhetjük, hogy másik gyáregységünkből idetelepült a hengerperselygyártó üzem. Az IFA, az SZMD, az MTZ, a Zetor márkájú' járműveknek havonta 4000—4000 hengerperselyt gyártunk.,Éves termelési értékünk százmillió forint, s ezt az értéket száztíz ember állítja elő. A nyitott ablakon beszűrődik a gépek zaja. A sok fa, a bokrők, s a nyíló virágok sokasága között sehol egy sétáló, csellengő ember, mintha csak a1 gépek lennének, meg mi ketten az egész gyáregységben. Második szakma — Nem volt ez így mindig. Tavaly a dolgozók segítségével nagy átszervezést hajtottunk végre, amelynek az volt a lényege, hogy iparszerűvé tettük a termelést és ezzel egyidejűleg szervezettebbé vált a munkánk. Addig ugyanis egyedi darabokat, kis sorozatban készülő alkatrészeket gyártottunk. Közismert, hogy az ilyen termékek előállításánál állandó az átállással járó időkiesés, állandó a kapkodás, az anyaghiány és a holtidő, ami nem jó a termelésben részt vevő munkásnak, nem jó a termelést irányítónak, és végsősoron rossz a népgazdaságnak is. Az esztendő első felében is bizonyították, hogy nagy feladatok elvégzésére képes a gyáregység kollektívája. A munkások közül többen arra is vállalkoztak, hogy az iparszerű termelés érdekében a meglévő mellé új szakmát sajátítsanak el. Így képezték át magukat lakatosok forgácsoló szakmunkásokká, ugyanis ez volt a feltétele a hen- gerperselygyártó üzem ide- helyezésének: Vastagabb boríték — Kellettek volna a forgácsolók, de hiába kerestünk, nem találtunk, így nem tehettünk mást, mint dolgozóinkhoz fordultunk, velük beszéltük meg a gondot. Azt hiszem, a közös érdek, és az őszinte, nyílt beszéd segített. Arra a kérdésre, hogy megérte-e, a dolgozók egyre vastagodó borítéka ad választ. A jó munka, a folyamatos termelés ellenértéke a hóvégi elszámolásoknál jelentkezik, s teremt biztonságot a dolgozók magánéletében is. Csak így alakulhat ki a törzsgárda, így erősödhet a gyáregységhez való ragaszkodás. Fercsik Mihály KELLEMES KÖRN Kevesek pihenője az egyetem strandján SZOROS KÜZDELEM Kispályás bajnokság Isaszegen Megkezdődött a kispályás labdarúgó-bajnokság őszi szezonja Isaszegen. Az első mérkőzéseket sok gól és nagy küzdelem jellemezte. Az Áfész együttese tartja első helyét, de szorosan követi a Szoboralja és a Lignifer KSZ csapata. Kettejük között mindössze egy, illetve két pont a különbség, így nagy küzdelem várható az első helyezésért. Meglepetés, hogy a tavaszi második helyezett, a TOPI I. csapata megtorpant. Kiélezett küzdelem jellemzi a többi csapat versengését is a jobb helyezésekért, hiszen az ötödik és a kilencedik helyezettet mindössze két pont választja el egymástól. Az első forduló eredményei: Szoboralja—MÜPED 4—1, MAY—ÁFÉSZ 0—3, Lignifer KSZ—TOPI I. 3—2, Honvéd- Erdőalja 3—1, TOPMI.—Béke tér 5—4. A második fordulóban elért eredmények: Lignifer KSZ—MÁV 2—0, Erdőalja—MÜPED 2—3, Szoboralja—Honvéd 6—2, TOPI II.—-ÁFÉSZ 5-5, Béke tér— TOPI I. 6—1. A bajnokság állása a két forduló után: 1. afesz 18. p. 55-22 2. Szoboralja 17. p. 48-20 3. Lignifer KSZ 16 p. 32-22 4. TOPI I. 14. p. 43-25 5. Honvéd. 9. p. 26-31 6. MÜPED. 9 p. 24-31 7. Béke tér. 8. p. 27-33 8. MÁV. 8. p. 18-52 9. TOPI. II. 7. p. 25-55 10. Erdőalja 4. p. 23-35 Áldatlan állapot, hogy a | városban nincs strand — hallom gyakran ismerőseimtől. Tévedés, mert strand van Gödöllőn. Az Agrártudományi Egyetem strandja. Igaz. ez csak a hallgatóknak, az egyetemen dolgozóiknak és hozzátartozóinak kínál pihenést, felüdülést. A hallgatók egy- egy vendéget is bevihetnek a csodálatos környezetben lévő strandra. A osaknem egy holdnyi területen lévő strandfürdő egyik úszómesterével, Antal Györggyel beszélgettünk a strand életéről. — Két medencénk van. az egyik versenyek rendezésére is alkalmas, a másik a gyerekeké, a pancsoló. A nagy medence vize 22—23 fokos; a kicsié 26—28. A versenymedence vize 1,70 mély, a versenyek alkalmával 2 méteres. Hullámtörő segítségével értük azt el, hogy a víztükör csaknem feszített. Zuhanyozók, öltözők, lábmosók, s minden egyéb megtalálható itt, ami az egészségügyi előírásoknak és a vendégek igényeinek megfelel. Az idei nyár eléggé mostoha volt, de így is alkalmanként 250—300 fürdőző kereste fel a strandot. A fenyőfák karjában kellemes órákat tölthetnek el a strandolok. Jobbára a hét végeken van nagyüzem. A hétfő a takarítás. a fertőtlenítés, a vízleeresztés napja. A gyermek- medencében két naponta cserélik a vizet. A strand reggel kilenctől este hétig, vasárnap 8-tól 7 óráig tart nyitva. Sajnos a gödöllőiefcnek csupán kis százaléka talál felüdülést az egyetem strandján. Vajon a nagy többség számára mikor válik álomból valósággá a nyári strandolás? M. M. OLCSÓBB LETT A GÖRÖGDINNYE Városi piaci körkép Egy héttel ezelőtt kedvezőbb árakról adhattunk hírt, mint ebben a beszámolóban. Az I. osztályú tölteni való paprika kilója 16,60, míg a lecsópaprikát 10 forintért mérik. A paradicsom 4,80, a kovászolni való uborka hét, a salátának való 5 forint kilónként. A karalábé 4, a főzőtök 2,80, a sárgarépa ugyancsak 4, a zöldség 8 forintot ér kilónként. A karfiol kilója 6,60, a vöröshagymáé 6,20, a fokhagymáé 28 forint. Olcsóbb lett a burgonya: a piros kilója 4,40, a fehéré 3,90. A savanyú káposzta hat, a kovászos uborka 12 forint kilónként. Kedvezőbb a gyümölcskíná- la+. Egy kiló szőlőért 18 forintot kérnek, 14 forintot az őszibarackért. A befőttnek való körte 8 forint, a borízű alma tíz a Pest megyei Zöldért üzleteiben. A Dózsa György úti zöldségboltban- füstölt áruk is kaphatók. Lángolt kolbász, házi zsír, császárszalonna, füstölt csülök, köröm és tarja, valamint erdélyi és füstölt szalonna kínálja magát a vásárlóknak. A tojás itt 1,70. A I piacon drágább, 1,80 és 2 fo-1 rint darabja. Ismét van fejes saláta, darabja 3 forint. Zöldbabot már csak keveset láthattunk, kilóját 12 forintért. A fejtett bab literenként 20 forint, a fejteni való kilója 15. A Zöldért boltjaiban olcsóbb lett a dinnye! A görögdinnye kilóját négy forintért mérik. A kiskereskedőnél patisszon, padlizsán és muskotályos csemege szőlő is kapható. 15—26 és 24 forintos áron. Sok a körte és több fajta is kapható a piacon. A klappkörte 14, a pirosbélű 10, a citromkörte 8—12 forint kilónként. Van már piros paradicsompaprika is, kilója 20 forint. A csemegekukorica darabját 2, 3 és 4 forintért kínálják. A virágpiacon nagy a választék. A dáliák szálja 4, a kardvirágé 6—8 forint, a szegfűt csokronként 8 forintért árulják. A rövid szárú rózsák szálja 1. 2 és 3 forint. Láttunk kacsát és libát is, párjáért 200—250 forintot is elkérnek. A Zöldért-boltokban mák is kapható, 50 forint kilója. Milru Mihály Szombati jegyzet Cserebogár Miből lesz a cserebogár? vagy kiből? S persze nem cserebogár, hanem mondjuk, tudós, művész vagy szakmunkás? Híres-neves vagy csak egyszerű, ahogy mondani szoktuk, minden bizonnyal helytelenül. Mert e megnatározásokkal: egyszerű, középszerű, átlagos, szürke, mindennapi, ugyancsak csínján kell bánnunk. Pontosan azúrt, mert nem tudhatjuk, miből lesz a cserebogár. Hétfőn benépesülnek a város és a járás iskolái: több ezer általános és középiskolás öltözik ünnep- löoe, hogy az osztályteremben, az iskolaudvarokon vagy folyosókon, hol mi a szokás, végigülje s állja az évnyitókat, e gyakran pokolba kívánt, mégis izgalmakat, örömöket ígérő eseményt. Hiszen ha mégoly élményteli volt is a szünidő, ha mégoly vidáman teltek a napok a táborokban, a Balaton partján vagy a strandokon, mégis izgalmas körültekinteni a rég nem látott arcokon; diáktársakén, tanárokén egyaránt. S nem kevésbé izgalmas belelapozni az új tankönyvekbe se. Legyen a legmegátalkodottabb lurkó, mégis előveszi az új, nyom- daszagú mindentudókat, s mielőtt látványosan a sarokba hajítaná őket, no erre még ráérünk felkiáltással, szemügyre veszi, mit tanul vagy legalábbis mit kellene tanulnia az elkövetkező hónapokban. Mert most újra kezdődik a cserebogárképző: s hogy kiből mi válik tízszer harminc nap alatt, az sokakon múlik. Meggyőződésem: a diákokon legkevésbé, ök ugyanúgy, mint tavaly, valószínű, hogy az idén is a szokásos dolgokkal büszkélkedhetnek majd. Amivel, ha jól emlékszem én, és egykori diáktársaim is dicsekedtünk. Elsőként azzal, hogy mi sosem tanulunk. Hogy aztán valójában tanultunk vagy sem, az más kérdés volt. Akadtak köztünk kitűnők és bukottak, jók és közepesek, de egytől egyig esküdöz- tünk: mi aztán nem készültünk. S hogy a többség mégis tudott ezt, azt? Hát istenem. Valahogy mégsem az igazmondónak; a sorra egyeseket, ketteseket szerzőknek volt tekintélye. Hiszen ők valóban nem tanultak, vagy legalábbis nem tudtak. S az utóbbi, ebben egészen biztos vagyok, nem volt érdem sosem. Tanáraink közül éppen azokat szerettük, akik nem a tanulásra nógattak bennünket, hanem a tudásra. Velük könnyebb volt jutni valamire. Nem a tankönyvek lapjait lobogtatták előttünk, saját tudásukból, bölcsességükből csepegtettek belénk apránként jókora adagokat. Emberi, pedagógusi erényeikkel mutattak példát, mindig többre, jobbra törő személyiségük kisugárzása tompította ka- maszos túlkapásainkat. Tanultunk vagy sem, erről szó sem esett, de akik náluk sem mutattak előrehaladást a tudományokban, nem számíthattak sikerre a közösségben. Persze nemcsak rajtuk múlott. Köztünk is voltak komiszok, akik azóta talán már bánják, talán nem. Szüléink sem voltak egyformák, ki többet, ki kevesebbet, ki okosan, ki ostobán bánt gyermekével. De azt hiszem, a döntő szót a pedagógusok mondták ki: hivatásszeretetükkel, hozzáértésükkel, nevelni tudó képességeikkel. Vagy ezek hiányával. Hogy aztán kiből lett cserebogár s kiből nem, az később dőlt el. Adottságok, szorgalom, szülői pátyolga- tás, szerencse, s még ezerféle dolog kellett hozzá, s kell ma is: az állandó bizonyításban, a folytonos megfelelésben, önmagunk, a társadalom értékítélete szerint. S ezt a mértéket, a legjobb és a legrosszabb tanuló sem tagadhatja le; az iskolában próbálgattuk, s próbálgatják ma is. S ez a lényeg. Gáti Zoltán
