Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

1978. SZEPTEMBER 11, SZERDA Két tonna fonal A Hazai Fésűsfonó kistarcsai gyárának 200 milliós új be­ruházása a Schnunberger gyűrűsfonógép és a hozzá tartozó előfonórendszer. Idén tavasszal kezdték felszerelni, s júniusban már teljes ütemben termelt. A berendezésen kötő- és szőnyeg­fonal készül. Naponta három műszakban két tonnás termelé­sével megduplázza az üzem korábbi kapacitását. Bozsán Péter felvétele Szakszervezeti (küldöttség Libanonból A SZOT meghívására szep­tember 8-a és 12-e között hi­vatalos baráti látogatást tett hazánkban a Libanoni Mun­kások és Alkalmazottak Szak- szervezetei Országos Szövet­ségének (FENASZOL) kül­döttsége. A FENASZOL képviselői tájékoztatták a SZOT vezetőit a libanoni szakszervezeti mozgalom helyzetéről. A tár­gyaló felek megbeszéléseket folytattak a kétoldalú kapcso­latok továbbfejlesztéséről, és a magyar szakszervezeteknek a libanoni haladó szakszerveze­tek iránti szolidaritása elmé­lyítéséről. A libanoni küldött­ség kedden elutazott hazánk­ból. Tudományos ülésszak Ä Kertészeti Egyetem jubileuma Dr. Romany Pál mondott ünnepi beszédet Országos ankét Gödöllőn Munkavédelem és feiséefctatás Az elmúlt évben csaknem 118 ezer három napon túl gyó­gyuló sérülést okozó üzemi baleset történt hazánkban, s ezek közül 440 halálos véget ért. Hatezerkétszázan voltak, akiknél maradandó / sérülést okozott a munkahelyi baleset A következmény? A terme­lésből kiesett táppénzes napok száma megközelítette a há­rommilliót, s ez azt jelenti, hogy naponta mintegy tízezren hiányoztak munkahelyükről az üzemi balesetek miatt. Körül­belül 2 milliárd forintot tett ki a termelésveszteség, s eh­hez járult a balesetet szenve­dők társadalombiztosítási költ­sége: a 182 millió forintnyi táppénz, s a 128 millió forintot kitevő járadék és rokkantsági nyugdíj. A munkavédelem mindany- nyiunk ügye: egyéni tragédiák és népgazdasági veszteségek bizonyítják fontosságát. E közérdekű témáról tanácsko­zott tegnap s tart eszmecserét ma az a hatszáz felsőoktatási intézményekben dolgozó mun­kavédelmi felelős és munka- védelmi ismereteket oktató pedagógus, aki a VII. felsőok­tatási munkavédelmi ankétra érkezett Gödöllőre, az Agrár- tudományi Egyetemre, az or­szág minden egyes felsőokta­tási intézményéből, egyetemé­ről, főiskolájáról. Az egyetem aulájában ked­den 9 órakor kezdődött az an­két, amelynek résztvevőit, vendégeit dr. Lőkös László, az egyetem rektorhelyettese köszöntötte. Részt vett a nyi­tóünnepségen Juhász Ottó, f a SZOT titkára, Dobrotka László könnyűipari, Kovács Imre me­zőgazdasági és élelmiszeripari, valamint dr. Garamvölgyi Ká­roly oktatási miniszterhelyet­tes. A jelentősége egyre növekszik ötnegyed évszázad kerté­szeti múltját ünneplendő jöt­tek össze a szakemberek teg­nap jubileumi ülésre a Ker­tészeti Egyetem jogelődje megalapításának 125-ik év­fordulója alkalmából. Az ün­nepségen megjelent dr. Ro­many Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi, dr. Polinszky Károly oktatási miniszter, dr. Szentágothay János, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke, dr. Mártha Ferenc, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság el­ső titkára, dr. Szlamenicky István, az MSZMP KB ipari- mezőgazdasági és közlekedé­si osztályának vezetőhelyet­tese, dr. Bíró Ferenc, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese, Szabó István, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, Klenzner András, a Magyar Agráregye­sület elnöke, valamint a társ­intézményeik rektorai , és dé­kánjai. Ott v°lt Izjaszlav Baljaszinszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa. Az értékes hagyományok szellemében Dr. Dimény Imre, a Ker­tészeti Egyetem rektora ün­nepi beszédét történelmi visz- szapillantással kezdte, mely­ben utalt az Entz Ferenc ál­tal 1860-ban alapított Vincel­lér- és Kertészképző Tanisko­la agrároktatástörtóneti sze­repére. Az 1848-as szabad­ságharcban részt vevő hon­védorvos akkor, az abszolu­tizmus évei alatt vetette meg a kertészeti felsőoktatás alap­jait hazánkban, kezdetben mindössze hat hallgató rész­vételével. A fejlődő, egyre korszerűsödő intézmény az 1940-es években kapott főis­kolai, majd 1968-ban egyete­mi rangot, — mely utóbbival nemcsak hazánkban, de szer­te a világon egyetlen ilyen jellegű és szerkezetű felsőok­tatási intézmény. A jubiláló egyetemet dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kö­szöntötte, átadva az MSZMP Központi Bizottsága, vala­mint a minisztérium jókíván­ságait. Beszédében kiemelte: országunk kertészeti produk­tuma évente mintegy 25 mil­liárd forint, s az itt végzett kertészmérnökök munkája ebben bennefoglaltatik. Több mint félszáz államilag elis­mert új növényfajta, a fólia alatti zöldségtermesztés kor­szerű módozatai, a szőlő- és gyümölcstermesztés legmo­dernebb metszési, ápolási, ter­mesztési formái indultak út­nak az egyetem falai közül, s váltak nemzetközileg is is­mertté. Az egyetem oktató­gárdájából egyebek között ihárman tagjai a Magyar Tu­dományos Akadémiának, he­ten Kossuth-, illetve Állami díjasok, nem kevesen külföl­di egyetemek díszdoktorai. Munkásságuk azt jelzi, hogy az értékes hagyományok szel­lemét viszik tovább, amikor tudatában vannak annak, hogy tanítani annyi, mint to­vábbadni, végső soron: a ta­nítványokon át tovább élni — fejezte be ünnepi beszédét a miniszter. Ezt követően a társintéz­mények vezetői üdvözölték a jubileumi ünnepi ülés részt­vevőit. Közöttük az ország leg­nagyobb agrárintézméi.ye ne­vében dr. Cselőtei László akadémikus, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem rek­tora. Hét külföldi ország ti­zenegy társintézménye nevé­ben dr. Ivan Rancsev, a plov- divi Vaszil Kolarov Mező- gazdasági Főiskola rektora üd­vözölte a Kertészeti Egyetem oktatóit, kutatóit, növendé­keit a jubileum alkalmából. Díszdoktoravatás, kitüntetések A Kertészeti Egyetem ta­nácsa a miniszter jóváhagyá­sával a szakterületükön kifej­tett, kiemelkedően eredmé­nyes tudományos munkássá­guk elismeréseképp három külföldi professzort fogadott díszdoktorai sorába. Dr. Ger­man Tarakanovot, a Moszk­vai Timirjazev Mezőgazda- sági Akadémia zöldségter­mesztési tanszékének veze­tőjét, dr. Siegfried Kramert, a Berlini Humboldt Egyetem kertészeti szekciójának veze­tőjét és dr. Ralph Gälzert, a Bécsi Műszaki Egyetem Táj­építési és Kertművészeti In­tézetének professzorát. Ugyan­ekkor Entz-emlékéremmel tün­tették ki a Kertészeti Egye­tem három egyetemi tanárát, dr, Almási Elemért, dr. Gasz- tonyi Kálmánt és dr. Gyúró Ferencet, valamint dr. Lazar Avramovot, a Belgrádi Egye­tem Mezőgazdaságtudományi Karának Szőlészeti és Borá­szati intézetvezetőjét, dr. Mi- loslav Vavrát, a Ernői Me­zőgazdasági Főiskola Agronó­miái Karának nyugalmazott tanszékvezetőjét és dr. Karlo Brizát, az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának pro­fesszorát, az oktatásban és a kutatásban kifejtett munkás­ságuk elismeréseképp. Ez alkalommal vette át a Kertészeti Egyetem hét mun­katársa a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa által adományozott kitüntetéseket. A Munka Érdemrend arany fokozatát dr. Ormos Imre nyu­galmazott egyetemi tanár és Bognár Vidné egyetemi ad­junktus, a Kertészeti Egye­tem munkatársai kapták. Ket- ten-ketten ezüst, illetve bronz fokozatot, tizenketten kiváló munkájukért miniszteri ki­tüntetést vettek át. Az ünnepség a Kertészeti Egyetem két rektorhelyette­sének szakelőadásával, majd a délutáni órákiban az Entz Ferenc-emléküléssel folytató­dott. Az előadók az alapító életét és munkásságát eleve­nítették fel. A kétnapos tu­dományos ülésszakon szer­dán szekcióülések lesznek. Be. I. Megnyitó beszédében dr. Garamvölgyi Károly a többi között rámutatott: a szocialis­ta termelés alapvető célja a társadalom szükségleteinek egyre magasabb szintű kielé­gítése. Ez a termelés folytonos növelését igényli. A műszaki fejlődés, az újabb energiafor­rások bevonása a termelésbe, az automatizálás, az újabb technológiák kialakítása meg­felelő és hatásos biztonsági és egészségügyi — azaz munka- védelmi — .intézkedéseket követelnek. Enélkül' nagymér­tékben megnövekedne a gé­pek, berendezések, közlekedési és háztartási eszközök veszé­lyessége. Ezért a fejlődés je­lenlegi szakaszában egyre na­gyobb a munkavédelem, a műszaki biztonságtechnika je­lentősége. A miniszterhelyettes szólt a felsőoktatásban dolgozók mun­kavédelmi-oktatási feladatai­ról, amelyek a végzett diplo­más szakemberek megfelelő ismeretein keresztül kihatnak minden egyes munkahely éle­tére, majd így zárta beszédét: a hatékonyság követelménye nem kerülhet konfliktusba a szocialista humanitárius cé­lokkal, s semmiféle termelési érdek nem lehet fontosabb az ember testi épségénél, egészsé­génél. Ezután dr. Vasvári Ferenc, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, az Oktatási Miniszté­rium felsőoktatási munkavé­delmi bizottságának elnöke adta át annak a munkavédel­mi pályázatnak a díjait, ame­lyet az előző hasonló ankét során, öt esztendeje Miskolcon hirdették meg. A pályázatra — ennek célja a munkavédelmi vékenységnek fejlesztése —- 112 pályamunka érkezett. A díjakat négy szekcióban — az orvosegészségügyiben, pedagógiaiban, műszakiban, mezőgazdasági, élelmiszeripari és fagazdaságiban — adták át: tízen első, tizennyolcán második, huszonhármán pedig harmadik díjat nyertek. A mi­nisztériumok, főhatóságok és szakszervezetek különdíjasban harmincötén részesültek. A díjkiosztó ünnepség után kezdődött a tanácskozás, • amelynek során két napon át az imént felsorolt négy szek­cióban ismertetik a szerzők a pályamunkák tartalmát, így. szolgálva a munkavédelmi is­meretek terjesztését, a tapasz­talatok átadását. I Az ankét idején a Gödöllői ATE munkaszervezési és munkavédelmi intézete által készített munkavédelmi vizs­gálatokra szolgáló műszereket,’' s munkavédő felszereléseket állítottak ki az egyetem aula- ’ jának előterében. } A tanácskozás alkalmából jelent meg a Felsőoktatási Munkavédelmi Közlemények rendkívüli kiadása, amelyet a résztvevők csakúgy kézhez kaptak, mint az elmúlt ankét pályamunkáinak ismertető kö­tetét, amelyhez hasonló készül a mostani tanácskozás anya­gából. sj. A VII. felsőoktatási munka- védelmi ankét ma plenáris üléssel zárul, amelyen megfo­galmazzák a munkavédelmi is­meretek oktatásának, az elmé­oktatás módszereinek és esz- let gyakorlatba való átültetés közeinek, a munkavédelmi te-1 sének legfőbb feladatait Díjazott Pest megyei pályamunkák Pest megye szakemberei a pá­lyázat mezőgazdasági, élelmiszer- ipari és fagazdasági szekciójában több díjat is nyertek. Így első dí­jat kapott dr. Kocsis Károly, az ATE rektorlielyettese A villamos berendezésék biztonságtechnikája és munkavédelmi követelményei a mezőgazdaságban, valamint Fial­ka Géza, az ATE munkavédelmi és munkaszervezési intézetének kutatási osztályvezetője Mezőgaz­dasági beruházások munkavédel­mi szaktervezésének és ellenőrzé­si módszerének oktatása című pá­lyamunkájáért. Második díjat nyert dr. Walcz Géza, az ATE adjunktusa A me­zőgazdasági munkavédelmi szak­technikusképzés tapasztalatai című munkájáért, s harmadik díjat ka­pott Török Szabolcs, az egyetem munkavédelmi és munkaszervezési intézetének munkatársa Élelmi- szeripari tartályokban, hűtőgéphá­zakban keletkező, vagy felszaba­duló veszélyes gázok eltávolításá­nak műszaki megoldásai című dol­gozatáért, .valamint Mezei József, a Mezőgazdasági Gépkísérleti in­tézet tudományos munkatársa Me­zőgazdasági szemestermény-szárító telepek kialakításának munkavé­delmi követelményei a toronyszá- rító-berendezések alkalmazásakor című pályamunkájáért. V. G. P. A munkaerőhiány évek éta gazdasági adottságaink közé tartozik. Ám ugyancsak évek óta rendelkezésre áll egy képzeletbeli tartaléksereg: a munkaidőveszteségek csökken­tése százezrek munkába állí­tásával lenne egyenértékű. Gazdaságtalan túlórák Ä mérleg egyik serpenyője tehát: jelenleg mintegy száz. ezer munkás hiányzik az ipar­ból, s ezt növelik még a meg­levő munkaerő-felhasználás­ból adódó veszteségek. A Gaz­daság Kutató Intézet számító, sai szerint a rendelkezésre ál­ló munkaidőalap 20—25 száza­léka megy veszendőbe. Ez kö­rülbelül 2—2,5 milliárd mun­kaórának, több mint egymil­lió foglalkoztatott évi teljes munkaidejének felel meg! Ez hát az egyik oldal. Mégis többnyire megoldjuk felada­tainkat, sőt — nem mindig és nem túlzott mértékben — túlteljesítjük. Mi húzza visz- sza a mérleg lebillenni készülő serpenyőjét? A túlóra. A KSH adatai szerint a fizi­kai dolgozók 40 százaléka rendszeresen túlórázik — füg­getlenül attól, hogy közefedik-e valamilyen tervteljesítési határidő: negyedév, félév, vagy év vége. Azt is kimutat­ták ezzel párhuzamosan, hogy — ritka időszakoktól eltekint­ve — a túlórázás hosszabb tá­von gazdaságtalan, társadalmi következményei rendkívül ká­rosak. Lengyel kutatók szoros kapcsolatot mutattak ki a túl­órák száma és a munkahelyi balesetek között. S ha bele­gondolunk: a balesetek tovább csökkentik a munkában le­vők számát, több túlórára lesz szükség, a túlóra és a munkahelyi balesetek között pedig... De nemcsak erről van szó. A túlóra gazdaságta- lanságát a teljesítménystatisz­tikák is mutatják. Ha a nyol­cadik munkaórában elért tel- jjesítményt száznak vesszük, 'a további órákban a követke­zőképpen alakul a dolgozók teljesítménye: a 9. árában 95, a 10-ben 89, a 11-ben 80, a 12- ben 76 és a 13-ban 61 százalék. Az idő — pénz ? A számok magukért Beszél­nek, természetes tehát, hogy a veszteségidők felmérése, az okok elemzése a legfontosabb vállalati feladatok egyike. Természetes? Annak kellene lennie. A népi ellenőrzés meg­állapításai mindenesetre nem, erről tanúskodnak. A gazdál­kodó egységek kis hányadában volt csak veszteségtanulmá­nyozás és munkanap-fényké­pezés. Ez pedig arra utal, hogy az idő szerepe a gazdasági vezetők szemléletében másod­rendű kérdés. Sok helyütt a törtnapi hiányzásokat nem is tartják nyilván! Míg az anyag- és energiafelhasználást, a kész­letek növekedését, a bérszín­vonalat szigorú rendelkezések szabályozzák, a munkaidővel való pazarlás igen ritkán von maga után közvetlen anyagi következményeket. Az okok bonyolultak, s a megoldás sem egyszerű. A munkaerőhiány viszonylagos mértéke összefügg gazdasá­gunk mai színvonalával, szer­vezettségével, a munkafegye­lemmel. A munkaerő-gazdál­kodással foglalkozók egyön­tetű véleménye, hogy kívá­natos lenne növelni a teljesít, ménybérben dolgozók arányát. Ennek azonban nemcsak tech­nikai akadályai vannak, gyak­ran még érződik az a káros szemlélet, mely a normázást és a veszteségek feltárását munkásellenesnek tartja. A párt- és kormányhatáro­zatok ismételten hangsúlyoz­ták, hogy a gazdasági-társa­dalmi fejlődés meggyorsításá­nak egyik alapfeltétele és tar­taléka a munka szervezettsé. gének növelése. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a mun­ka mérése és normázása az üzem- és munkaszervezési te­vékenység szerves részévé, vál­jon. Az elhatározások ellené­re tovább csökkent a teljesít­ménybéres dolgozók száma, s ez a kedvezőtlen folyamat 1976-ban állt meg. Képzettség és fegyelem A munkaidő-veszteségek egy része szoros kapcsolatban áll a munkafegyelemmel. Ez utóbbi pedig bizonyíthatóan összefügg a műszaki-technikai színvonallal. A korszerű, nagy termelékenységű gép maga­sabb képzettséget igényel, s a tapasztalatok szerint a képzett­ség és a munkafegyelem kö­zött is erős a kapcsolat. Ezen a téren van még javítanivaló: a KSH adatai szerint a mi­nisztériumi iparban dolgozók­nak csaknerrí fele kézi mun­kás, de a gépek és berendezé­sek mellett dolgozók majd öt­ven százalékának mindennapi tevékenységében is a kézi munka dominál. S még egy figyelemre méltó adat: miköz­ben 1972. és 1977. között az iparban a fizikai létszám csök­kent, az anyagmozgatással fog­lalkoztatottak — amúgy sem alacsony — száma két száza­lékkal nőtt. Fegyelmezett munkáról ak­kor beszélhetünk, ha nincs a munkás hibájából származó vebzteségidő. Amikor a válla­latok egy részénél elszánták magukat arra, hogy — szem­be nézve a valósággal — fel­mérjék a munkaidő-vesztesé­geket, kiderült: a dolgozóktól függő veszteségek nagysága sokkal kisebb, mint azoké. me­lyek a dolgozóktól függetlenek. A veszteségek leggyakoribb oka a szervezetlenség, s aKol a munkások szervezetlen kö­rülmények között kénytelenek dolgozni, ott a vezetőnek nincs erkölcsi alapja a fegyelmezett munka megkövetelésére. De igaz ez fordítva is. A jól szer­vezett munkahelyen nincs szükség fegyelmezésre: a munka rendje, a munkafolya­matok szabályos ritmusa ki­kényszeríti a fegyelmezettsé­get. A veszteségidők felszámolá­sa nem olyan feladat, amely egyik napról a másikra meg- . oldható, a veszteségek néhány ] fajtája nem, vagy csak nehe­zen csökkenthető. De nvolc- milliárd forint — ennyiről volt szó a bevezetőben — sok pénz és ekkora összegnek né­hány százaléka sem kevés. Föld S. Péter (Vége) Mivel töltjük a munkaidőt?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom