Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

Öt új iskolai tanterem Pilisen A társadalmi összefogás eredménye VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Se sok. se kevés A kik kevésbé jártasak a gazdaságpolitika és a gazdálkodás rejtelmei­ben — szerte a világon az ő táboruk a nagyobb —, azok az utóbbi időszakban az importtal, tehát a kül­földi áruk behozatalával kapcsolatos véleményekben és állásfoglalásokban alig­ha igazodnak eL Hasznos-e vagy káros az import, elkerülhető-e vagy sem a behozatal bővítése? Hol kezdődik a túlzott ta­karékosság az importtal, il­letve valóban pazarolják-e sokfelé a devizát a külföldi gépekre, anyagokra, árukra, vagy lehetséges-e ezek hazai előállítása, fnikor ésszerű ez? A napi hírekben, a mi­nisztériumi és vállalati nyilatkozatokban gyakran felvetődnek e kérdések, s eközben egymásnak hom­lokegyenest ellentmondó nézetek is napvilágot lát­tak. Volt — és talán még ma is van —, aki az importot akár a termeléshez, akár a fogyasztók ellátásához szükséges, feleslegnek: a pazarlás forrásának tartja. Többen viszont amellett szálltak síkra, ha valami­nek a termelése itthon sem mennyiségben, sem minő­ségben nem megfelelő, ak­kor annak a gyártását kár erőltetni, hozzák be in­kább a világpiacról, hiszen nem kell mindenben önel­látásra törekedni. Az ember hirtelenjében nem tudja eldönteni, me­lyik állásponttól féltse job­ban a gazdaság egészséges fejlődését, hiszen mindkét javaslat végletesen túlzó megoldást kínálgat. A túl­zottan kis választék (ha korlátlanul, egyre bővíte- nénk az importot, lemond­va egyre több termék hazai fejlesztéséről) legalább any- nyira veszélyes, mint amennyire a túlságosan széles profil, amely a ter­melést gazdaságtalanná te­heti. Arról nem is szólva, hogy az ország jelenlegi helyzete sem megfelelő ah­hoz, hogy az import mér­téktelen bővítését válasz- szűk, csak azért, mert egyes területeken esetleg elma­radt a hazai ipar a nem­zetközi átlagtól. Nem tud­nak a hazai vállalatok — egyelőre legalábbis nem — annyi jól értékesíthető gyártmányt előállítani, amennyivel megkereshet­nék egy ilyesfajta import­politika költségeit. \ j eszedelmes túlzás a másik jfajta nézőpont is. Tehat, hogy az im­port eleve pazarlás s ki­szolgáltat bennünket a vi­lágpiac kényekedvének, gyártsunk inkább mindent itthon. Az életszínvonal nö­vekedése és a technikai haladás miatt ugyanis egy­v _____________________ re többféle termékre lenne szükség: s ha valamennyit a hazai ipar akarná előál­lítani, akkor a hazai piaci igényeket tekintve, csakis kis sorozatokat gyárthat­nánk, s kevés pénz jutna termékfejlesztésre. A túl­zottan lecsökkenteti beho­zatal egyben fékezné a fej­lődést. Ráadásul a világkereske­delemben nem élhet meg az az ország, amely min- dik csak eladni akar, ven­ni meg soha. Különben is, ahhoz, hogy a hazai gyártó és fejlesztő kapacitás ki­használtsága javuljon, nö­vekedjék a hozama, a je­lenlegi gyártmányválasz­téknak 25—35 százalékától meg kellene válni. Tehát szelektív fejlesztésre van szükség. Ez pedig import nélkül megintcsak lehetet­len. Elvégre, ha le is mon­dunk valaminek a gyártá­sáról, azért a fogyasztásá­hoz még ragaszkodhatunk. Sőt: jelenleg a gazdaságta­lan termékek gyártását sokfelé azért nem tudják abbahagyni, mert például a belkereskedelem ragasz­kodik azokhoz, nem akar importálni. Emiatt is las­súbb a termékszerkezet­váltás a kívánatosnál. Tehát — ha az import­politika alakításához java­solt két végletes nézőpon­tot elvetjük — világosan kirajzolódik, hogy az im­portot sem a szükséges mértéken felül, sem az ész­szerű határon alul, különö­sen hosszú ideig, nem ta­nácsos tartani, mert ez a gazdaság eltorzulásához, s az ellátás romlásához ve­zethet. Az importtal való öncélú takarékosság lénye­gében kiszakíthatja a gaz­daságot a nemzetközi mun­kamegosztás éltető áramla­taiból, az általános fejlődés menetéből. Az import alapkérdése persze az, hogy végsősoron milyen a hazai munka mi­nősége, értéke, nemzetközi rangja. Ettől függ ugyanis, hogy — bármelyik vállalat vagy akár az egész népgaz­daság — mennyire szaba­don alakíthatja importpoli­tikáját. incs túlzás abban, ha azt állítjuk, e kérdés­ben — milyen legyen az ország importpolitikája — a külkereskedők, de még a kormány is csak másod­sorban dönthet — mert az importpolitikát is megszab­ja, miképpen dolgoznak a gyárakban a munkások, mérnökök, tudnak-e józa­nul gazdálkodni az import­anyagokkal, képesek-e olyasmit gyártani, amivel megkereshetik a külföldi termelőeszközök és fo­gyasztási cikkek árát a vi­lágpiacon. Gerencsér Ferenc PEST (HEGYEI Az általános iskolai tanulók elhelyezése a monori járásban évek óta sok gondot jelent, pe­dig tavaly is 35 tantermet építettek. A nehéz helyzetet azonban ezek alig enyhítették, hiszen az iskolát kezdő gyer­mekek száma továbbra is di" mamikusan növekszik. A járás­beliek igyekeznek élni a le­hetőségekkel, aZ idén is fel­használtak minden fejlesztés­re fordítható forintot. Ennek köszönhető, hogy 'szeptember 15-ig nyolc településen 21 új tantermet és 275 óvodai he­lyet adhatnak át. A nagyszerű sorozat méltó kezdete volt tegnap a pilisi 2. számú általános iskola öt tantermet magában foglaló új szárnyának felavatása. Dr. Csalótzky György a Pest me­gyei Tanács vb-titkára avató­beszédében hangsúlyozta: — Sok munka, jelentős tár­sadalmi összefogás gyümölcse ez az öt tanterem. Jelképes­nek érzem, hogy épp szep­tember 1-én adjuk át, alig tíz nappal alkotmányunk ünnepe után, bizonyítva folyamatos fejlődésünket, amely szocia­lista építőmumkánk része és eredménye is egyúttal. A legelső kíváncsiskodók természetesen a gyerekek voltak. Mutnéfalvy Zoltán felvétele Megjelent az ünnepségen Cselényi Dezső, az MSZMP monori járási bizottságának első titkára, Kozák Sándomé, a járási hivatal elnöke, ott volt dr. Varga János, a Mono­ri Állami Gazdaság állatorvo­sa, Pest megye 11. választóke­rületének országgyűlési képvi­selője. A tantestület nevében Kis- pál János, igazgatóhelyettes, a tanulóifjúság nevében pedig Perjési Zoltán, nyolcadikos diák mondott köszönetét mindazoknak,, akik segítették, az új intézmény elkészültét. A becsülettel helytálló épí­tőknek és .társadalmi munká­soknak Cselényi Dezső, Kozák Sándorné, valamint Benedikty Sándor Pilis tanácselnöke el­ismerő okleveleket adott át. Kitüntették a PENOMAH pi­lisi hizlaldája, a helyi Arany­kalász Tsz és a pilisi Ruhaipa­ri Szövetkezet két-két, vala­mint a monori Építők Ipari Szövetkezete egy szocialista brigádját. Ugyancsak elismerő oklevelet kapott a pilisi mun­kásőr szakasz kollektívája, a Kisiparosok Országos Szövet­ségének helyi csoportja, az Iskola munkaközössége és út­törőcsapata, valamint hat, fá­radtságot nem ismerő társa­dalmi munkás. V. J. XXII. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM Aí! l SO FILLER 1978. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT A solymáriak példája Beruházás hely elf jebb szervezés A vállalati tartalékok fel­tárásának nagy jelentőségére figyelmeztetnek a gyakran mértéken felüli beruházások, amelyen az ország teherbíró képességét túllépő erőket köt­nek le. Az év első hét hónap­jában 88,6 milliárd forintot költöttek az országban új "lé­tesítményekre, 8,9 százalékkal többet, mint tavaly ilyenkor. Ezen belül a vállalati beruhá­zások 12,2 százalékkal nőttek, vagyis kétszer olyan gyorsan, mint maga a termelés, és hét hónap alatt 52 milliárd forin­tot kötöttek le. A párt veze­tő fórumain és az országgyű­lés legutóbbi ülésszakán is kilátásba helyezett intézkedé­sek, s' nem utolsó sorban a beruházási hitelkeretek kor­látái most már arra kénysze­rítik a vállalatokat, hogy mi­előbb döntenének egy-egy új beruházásról, tárják fel a szervezésben, a meglevő esz­közökben rejlő lehetőségeket, s ahol lehetséges, beruházás helyett növekvő feladataiknak s hatékonyabb munkával te gyenek eleget. Jó néhány — többi között Pest megyei — példa igazolja, hogy a tarta­lékok feltárása nagy értékeket jelént a népgazdaságnak. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat Soly­mári üzeme abbahagyta ke­véssé kelendő fa irodabúto rainak gyártását, s annak he­lyén műanyag ajtó és ablakok gyártására rendezkedett be. Ezt a termékcsoportot egyéb­ként a Borsodi Vegyi Kombi­nát szekszárdi gyárától vette át, mert ez jobban kapcsoló­dik a solymáriak profiljához, s egyben a szekszárdiak szá­mára is lehetővé teszi a ter­mékszerkezet korszerűsítését, A solymári üzem munkásai­nak egy csoportját máris át­képezték az új feladatra, s Szekszárdról megérkeztek a feldolgozó-szerelő gépeli. Szek- szárdon évente 30 ezer mű­anyag ajtó készült, Solymáron már az első félévben. 20 ezret gyártottak, jövőre pedig 40 ezret bocsátanak az építőipar rendelkezésére. A lényegében beruházás nélkül végrehaj­tott termékszerkezet-váltás eredménye: ugyanaz a mun­kásgárda, amely az irodabútor gyártással évente 40 millió fo­rint termelési értéket állított elő, 3—6 százalék nyereséggel, jövőre már 100 milliót teljesít, aminek 15 százaléka lesz a nyeresége. __ Lázár György ma Mongóliába utazik Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának és a Mongol Népköztársaság kor­mányának meghívására szom­baton hivatalos, baráti láto­gatásra a Mongol Népköztár­saságba utazik. Tanévelőkészítő értekezlet az oktatási igazgatóságon PÚJA FRIGYES TARTOTT ELŐADÁST Khaddam tegnap befejezte moszkvai megbeszéléseit Közös közlemény a szovjet—sziriai tárgyalásokról Púja Frigyes előadása közben Halmágyi Péter felvétele Hétfőn, megkezdődik a párt- oktatásban is az új tanév. Ez — A közelgő Camp David-i tárgyalások új lépést jelente­nek az arab népek nemzeti jo­gainak és céljainak elárulásá­ban, és Izrael szániára hajta­nak hasznot — jelentette ki Moszkvából történt elutazása előtt adott repülőtéri nyilat­kozatában Abdel Halim Khad­dam, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségé­nek tagja, a Szíriái Arab Köz­társaság miniszterelnök-he­lyettese, külügyminiszter. A szíriai vezető a szovjet kormány meghívására tartóz­kodott hivatalos baráti láto­gatáson a szovjet fővárosban. — Az Andrej Gromiko kül­ügyminiszterrel és Alekszej Koszigin kormányfővel tar­tott megbeszélések a két or­szág és két nép barátságának további megszilárdítását szol­gálták. A Szovjetunió az arab népeket minden problémájuk megoldásában támogatja — mutatott rá a szíriai külügy­miniszter. A külügyminiszteri tárgya­lásokról Moszkvában közös közleményt adtak ki. Ez a többi között hangsúlyozza: „A Szovjetunió és Szíria úgy vélik, hogy az izraeli— egyiptomi különtárgyalások aktivizálására, a különböző politikai kombinációk segítsé­gével néhány más arab állam bevonására irányuló próbálko­zások egyre inkább eltávolíta­nak az igazságos közel-keleti rendezés elérésétől, megnehe­zítik a közel-keleti válság alapját képező kulcskérdések megoldását. E politika valódi tartalma nem kétséges: össze­esküvés arabellenes alapon az arab népek ellen.” A felek megítélése szerint különösen veszélyesek az Iz­rael és Egyiptom által az Egyesült Államok aktív rész­vételével teendő erőfeszítések, amelyek az átfogó igazságos közel-keleti rendezést részle­ges, különmegállapodásokkal kívánják felváltani. „A Szovjetunió és Szíria — hangoztatja a közlemény — elítélik az egyiptomi kormány kapituláns akcióit. A jelenlegi körülmények között különösen fontos az izraeli agresszió kö­vetkezményeinek feLszámolá- I sáért fellépő, az alapvető és igazságos közel-keleti rende­zésért síkraszálló erők össze­fogása és akcióegysége.” A közlemény hangsúlyozza, hogy Leonyid Brezsnyev és Hafez Asszad találkozói meg­határozóan járulnak hozzá a szovjet—szíriai kapcsolatok fejlesztéséhez, a két ország ba­rátságának megszilárdításához. Az Országos Béketanács pénteken baráti találkozót rendezett a Vietnami. Szocia­lista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. A baráti találkozón részt vettek az OBT elnökségének tagjai, több budapesti nagyüzem szocialis­ta brigádjának képviselői, s ott volt az elmúlt évek során Vietnamban járt magyar kül­döttségek számos tagja. Meg­jelent Nguyen Phu Soai, a Vi­etnami Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete. A bensőséges hangulatú ün­nepi eseményen Sebestyén Nándcrrné, az OBT főtitkára méltatta a vietnami nép im­már több mint három évtize­des hősi küzdelmét, s adott tájékoztatót arról a most ki­alkalomból tegnap a Pest me­gyei Pártbizottság oktatása igazgatóságán tanári értekezie­bontakozó, világméretű ak­ciósorozatról, amely a Béke­világtanács kezdeményezésé­re indult meg: „Tegyük szep­tember 2-át, a vietnami nép nemzeti ünnepét a Vietnam melletti szolidaritás napjává” — jelszavának jegyében. A találkozón felszólalt a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság meghívására hazánkban tar­tózkodó Hoang Minh Giam, a vietnami szolidaritási és a VSZK nemzetgyűlése kül­ügyi bizottságának elnöke. (A vietnami nemzeti ünnep alkalmából a magyar vezetők által küldött üdvözlő távirat, valamint megemlékezésünk a 2. oldalon.) tét tartották. Ezen részt vett Púja Frigyes külügyminiszter, Éarinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tit­kára, Barát Endre, a megyei pártbizottság osztályvezetője, valamint a marxista—leninista esti egyetem oktatói, a megye vezető propagandistái, a járási és a városi pártbizottságok el­ső titkárai és titkárai. A tanári értekezletet meg­előzően Púja Frigyes előadást tartott a nemzetközi élet ak­tuális kérdéseiről, hazánk kül­politikájáról. A tájékoztatót követően tárgyalták meg a tanszékek az új oktatási évvel kapcsolatos feladataikat. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban üdvö­zölte Jafar Sahrif Emamit, Irán új miniszterelnökét. Púja Frigyes külügyminiszter Afs- har Gassemlon új külügymi­niszternek küldött üdvözlő táv­iratot. Magyar—vietnami baráti találkozó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom