Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
Távlatokban kell gondolkodnunk... A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál az elmúlt hetekben tizenhárom frissen végzett fiatal műszaki kezdett dolgozni. A vállalatnál különös gonddal készültek elhelyezésükre — s még ha némelyeknek furcsán hangzik,, akkor is tény — a fogadásukra úgyszintén. A diplomavédés előtt két hónappal már pontosan ismerték munkakörüket, kezdő fizetésüket. A pályakezdőik jelentős része egyébként a vállalat tanulmányi ösztöndíjasa volt. Néhány nappal ezelőtt pedig — a belépést megelőző beszélgetéseket követően — nyílt fórumot rendeztek számukra, ahol a munkahely pártós gazdasági vezetői válaszoltak a felvetődő kérdésekre. Saját diplomások Miért e figyelmes fogadtatás, a gondos előkészület? Molnár János, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója válaszolt: — Nekünk lakásokat, óvodákat, iskolákat kell építenünk. A ránk váró feladatokat viszont csakis úgy tudjuk teljesíteni — figyelembe véve a munkaerőhiányt is —, ha alkalmazzuk a technika korszerű vívmányait, vagyis gépesítünk. Érthető, hogy égető szükségünk van a felsőfokú képzettségű szakemberekre. Csak egyetlen gyakorlati példa ennek bizonyítására: váci beton telepünk másfél millió forintot érő, automata vezérlésű berendezésének pultjánál is technikus ül, itt sem elegendő egy tanfolyam a kezelés elsajátításához. Különös gonddal figyeljük az ifjú diplomások szakmai fejlődését: szándékunk, hogy nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is megbecsüljük valamennyiüket. Munkábaállá- suk első pillanatától kezdve törődünk gondjaikkal, s ha tudunk, segítünk... Kertészetben Heiling György linómetszete A PÁÉV személyzeti és oktatási osztályának vezetője, Simon Gyulá- né, jól ismeri valamennyi felsőfokú végzettségű pályakezdőt. Korábban többször beszélgetett már az érdekeltekkel elképzeléseikről, Gondolatait összegezve kifejtette: — Nekünk távlatokban kell gondolkodnunk. Egy rendelet szerint 1980-tól csak az lehet főépítésvezető, akinek legalább üzemmérnöki képzettsége van. Mivel az egyetemről, főiskoláról kikerülő fiataloknak még kevés a gyakorlati tapasztalatuk, nálunk technikusként kezdenek dolgozni. Ugyanakkor valamennyien egy-egy fontos műszaki probléma megoldására szolgáló feladattervet kapnak, amelyet nekik kell írásban kidolgozniuk. Bizonyos idő eltelte után számot adnak arról, mire jutottak, s megbeszéljük. Véleményem szerint minden építőipari vállalatnak fel kell nevelnie a saját diplomásait: ha egymástól elcsábítjuk az embereket, nem megyünk semmire! Okos gondoskodás A KISZ vállalati bizottságának titkára Mocsári István fiatal kora ellenére hosszú ideje dolgozik már a PÁÉV-nál. Az ifjúsági szervezetnek is jócskán akadnák feladatai a pályakezdő műszakiak beilleszkedésében. — Olyan munkahelyi körülményeket kell kialakítani — hangsúlyozta, — hogy lehetőség nyíljék a fiatalok alkotókedvének kibontakoztatására. Ha ezt sikerül elérni, akkor lesz bátorságuk újat javasolni,, s lendületük a vállalati eredményeket is javíthatják. Ha okos gondoskodással elérjük azt, hogy megvalósíthatják szakmai elképzeléseiket, akkor hosz- szú távon megoldhatják gondjainkat. Az elmúlt napokban rendezett fórumnak folytatása lesz, s igyekszünk bevonni valamennyiüket a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának munkájába is. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál támogatják a pályakezdők letelepedését is. Még ebben a hónapban megkezdődik a munkás- lakás-építési akció legújabb fejezete: ennek során Csepelen — 1982- ig :— száznyolcvan otthonba költözhetnek be a lakók. Ilyen körülmények között öt éven belül lakást tudnak adni a már családos fiatal műszakiaknak. S miként ítélik meg beilleszkedésük körülményeit az érdekeltek? Rokonszenves arcú, barátságos tekintetű, rövid, barna hajú a 23 éves Szebényi Márta. A Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karán végzett, rendszerszervezőként. S most a vállalat meglehetősen kis létszámú szervezési osztályán a magyar gyártmányú Prakticomp számítógéppel ismerkedik. Önálló munka — Egyik régi barátnőmtől hallottam először a PÁÉV-ről, ő ma is itt dolgozik. Aztán eljöttem tájékozódni, mert azt már korábban eldöntöttem, hogy mindenképpen az építőiparban fogok elhelyezkedni. A vállalat ösztöndíjasa lettem, a diploma- munkámat itt készítettem el, s már akkor éreztem, hogy a munkatársak mindenben segítenek. Szeretnék önállóan dolgozni, s erre itt bőségesen kínálkozik lehetőség. A fogadtatás mindenképpen azt bizonyítja, hogy törődnek a pályakezdők gondjaival. Nagyon bízom abban, hogy nem járok úgy, mint egyik volt évfolyamtársam, aki új munkahelyén menetlevelekről adatokat másol át egyik papírról a másikra... Filip György, a 24 éves építőgé- pészmárnök ugyancsak a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, s jelenleg a gépészeti osztályon dolgozik. Dunakeszin él, s mivel a PÁÉV nemcsak szülővárosában, hanem Vácott is nagy erővel építi a lakásokat, már a tanulmányi ideje alatt elhatározta: ha végez, ez lesz az első munkahelye. Így sikerült. A beszélgetésünket megelőző percekben érkezett a vállalati munkás- szállóról, ahol a könnyűgépkezelői tanfolyam résztvevőinek tartott előadást Mini házgyár — Nem panaszkodhatom, azonnal a mélyvízbe dobtak. A következő időszakban szeretnék megismerkedni a vállalat felépítésével. A fogadtatás nekem is jólesett. A távlati elképzelések szerint könnyen lehet, hogy néhány év múva területi gépész leszek valamelyik főmérnökségünkön. Most az a legfontosabb, hogy szakmailag fejlődjek, rutint szerezzek. A fiatal mérnök rendkívül érdekes diploma tervet készített: egy mini házgyárat, amely viszonylag kevés emberrel, a jelenleginél termelékenyebben, több, úgynevezett kisegítő elemet képes előállítani. Szerényen megjegyezte: bízik abban, hogy ez a terv nem marad asztalfiókban, s egyszer talán a valóságban is felépülhet az, amit megálmodott ... FALUS GABOR Start után Közhelyek tucatja forog közszájon a tudományt mívelő emberek hétköznapjairól. Egyfelől afféle különc csudabogarak, akik felhőtjáró szórakozottságuk közepette naponta elvesztenek egy esernyőt, a villamoson, másfelől igencsak praktikus észjár ásúak, racionális életszemléLettel, órára kimódolt életritmussal. Kutatóalkat Milyen lehet vajon egy pályakezdő ifjú tudósjelölt, immár a start után, de a nagy feladatokon, a tapasztalaton, a rutinon még innen? A herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézet egyik fiatal kutatója, dr. Ba- binszky László, a diploma megszerzése után három esztendeig segédkutat óskod ott a nagynevű intézmény falai között, míg ez idén elnyerte a doktori címet, s vele együtt a tudományos munkatársi kinevezést is. — A kezdőkör a manuális munkától indul — tájékoztat az ÁKI tudományos igazgatóhelyettese, dr. Szentmihályi Sándor. — A fiatal kolléga csakúgy, mint a többiek, az állatházakban, a modelltelepen, a laboratóriumokban ismerkedett először az intézet munkájával, miközben áttekintést nyerhetett teljes egészében a ráváró feladatokról. Kezdeti munkasikerei, eredményei arra mutatnak, hogy nemcsak szorgalommal, hanem különleges passzióval végzi a tudományos munkát; nem válogat a tennivalókban, érdeklik a társtudományok, a szakcikkek, idegennyelvű publikációk, lépést tart a korral. Ez szellemileg is, fizikailag is egész em- ember kívánó feladat. Karakterét tekintve is ideáÜ6 kutatóalikat; népMUNKÁK >'&••• t'-J* ■: '• *.-? í ÉS MINDENNAPOK szerű a munkatársak körében, köny- nyen beilleszkedő, közösségi típus. Szerencse dolga Ennyi pozitívum egyetlen személyre vonatkoztatva már-már gyanakvóvá tesz. Valóban olyan különleges ember ez a fiatal kutató? — Semmiképp — hárítja el a minősítést Babinszky László. — Amilyen helytelen általánosságokkal kategorizálni minket fiatalokat, olyan kevéssé valószínű az is, hogy kezdő igyekezetünkben különlegesek vagyunk. Először is: szerencse dolga, ki hol kezdi a munkát, a pályát. A mikroklíma meghatározó. Ha az első munkahelyen a személyi és tárgyi feltételek mellett baráti szót, kollegiális segítséget is kapunk az induláskor, úgy az valóban szárnyakat adhat, serkenthet. Másodszor: ezen a pályán a napi feladatok és a magánélet között nem vonható éles határvonal. Aki a ledolgozott munkaórákat számlálja, s a hivatalos idő végeztével leteszi a tollat, a lombikot, kikapcsolja a számológépet vagy becsukja a modelltelep ajtaját — gondolataiból is kirekesztve a vizsgálandó téma megoldatlan ágait, bogait —, az kiegyensúlyozott, ritmikus magánéletre számíthat, de tudományos sikerekre alig. Megszállottság? — A sikerek fontosak? — Amennyiben fokmérői a végzett feladatoknak. Az anyagi és az erkölcsi elismerés a tudomány berkeiben kevésbé látványos, mint más munkaterületeken. Mi igen szerény alapfizetéssel indulunk, s ez az évek során nem emelkedik olyan ütemben, hogy arra alapozva, könnyedén tervezhetnénk lakást, kocsit, nyaralót, vagyis mindazt, amit például a gyakorlatban elhelyezkedő kollégák idővel természetesnek tartanak. Nagyon kell szeretni ezt a munkát ahhoz, hogy, fontolgatások, anyagi meggondolás nélkül, a tudomány iránti el- kötelezttségből vállaljuk. Hogy ehhez egyfajta megszállottság szükséges? Ez így tálán végletes meghatározás. Mindenesetre gyakori az nálunk — nálam is persze —, hogy a napi munka és a kedvvel űzött pasz- szió, a hobbi egybeesik. S ha most az mondom, hogy számomra ez a sertések anyagcsere-kísérleteivel kapcsolatos munka- és gondolatkör, né- hányan bizonyára szokatlannak, tán komikusnak is vélhetik. De a takarmányozás széles témaköröket összefogó spektrumában ez csak egyetlen, kimunkálandó szín a sok közül — s engem ez érdekel leginkább. Doktori disszertációmat is e tárgyból készítettem, s nem egy KGST-szintű témajelentésben benne voltak már az én vizsgálataim is. — Mi az a plusz szellemi tőke, amit a munkahelytől kap az egyetem elvégzése után a kutató? — A felsőoktatás szemléletet adhat és bizonyos lexikális tudást. A kutatóintézet kollektívájától viszont elsőkézből, szinte még „melegen” kapjuk az impulzusokat: a legfrissebb ismeretanyagot, a kutatás módszertani mikéntjeit, s egyfajta emberi modellt az előttünk járó korosztálytól A jövő tudósa — Hogyan telik egy napja? — Pesten lakunk a feleségemmel albérletben, ő bölcsész, s az én egyelőre fogyatékos nyelvtudásomat szívesen segíti olykor egy-egy szakcikk jobb megértése erejéig. A herceghalmi busszal érkezem az ÁKI-ba reggel nyolcra, s kezdem a napot a modelltelepen, az anyagcsere-istállók ellenőrzésével. Azután feljövök az irodámba, ahol a kísérletek értékelését folytatom, biometriaj számításokat vég zek, vagy a megjelenő szakcikkek kefelevonatait korrigálom. Délután mindig szakítok egy órát a könyvtárra, ahol a legújabb publikációkkal ismerkedem. Ezután újra végig nézem a telepen az állatok etetését; így az irányító, szervező munkának is részese lehetek. Este kikapcsoló dásképp Bach vagy Corelli zenéjét hallgatom; szívesen gyűjtök lemezt, régi különlegességeket is. Portré egy fiatal kutatóról? Tán csak vázlat, ceruzarajz. Közvetlen főnöke, Gundel János így egészíti ki a képet: „Szerény az ifjú kolléga. Képességeit tekintve szívesen ven- nénk még vagy három hozzá hasonló kvalitású munkatársat a főosztályra. Abban a reményben, hogy a jövendő kutatógárdát majd ez a típus határozza meg.” BEDÖ ILDIKÓ jó szándék kövei M iért bírálunk, mit, bírálunk, hogyan bírálunk? Számtalanszor szembe kell nézni a kérdéssel és megszámlálhatatlanul sokszor keressük saját erkölcsi felelősségünket a már kimondott, leírt bírálat után is. Hogy jól tet- tük-e, amit tettünk? Megbíráltuk Pest megye egyik iparvállalatát, mert a hatékonyság javítását célzó intézkedéseik eredménytelenek maradtak. Pedig lelkes és jó szándékú munkát végeztek. Csakogy kevésnek bizonyult a szakértelem és a lebonyolítás is sokkal több időt vett igénybe a feltétlenül szükségesnél. Viszont nem bíráltuk meg azt a vállalatot, ahol szép csöndben évtizedek óta gyártják semmi, vagy alig-haszonnal a termékeket. Igaz, nem is dicsértük, s nem is írtunk róla. Megbíráltuk egy város közművelődési vezetőit, mert kísérleti műsorscwozatukhan kevés volt az igényesség, szakmai, szervezési hibák sorait követték el. Miközben erejüket megfeszítve dolgoz tak. És nemigen ejtünk seót azokról a művelődési házakról, ahol — mondjuk a félállású igazgató — havonta csak a fizetését veszi fel, s legföljebb ki- takaríttatja a termet falugyűlésre, tanácsülésre, meg a nemzeti ünnepekre. Talán nem is tudunk róluk. A bírálati módszer hibája ez? Csak kis mértékben. Mert, ha valaki huzamosan nem végzi el a társadalom által, rászabott és vállalt feladatát, akkor az ilyesmi nem rosszallást, hanem adminisztratív intézkedést kíván. Bírálat inkább a felügyeleti szer vét illetheti, ahol — miközben irányítják az adott területet nem figyelnek fel a jelenséggé duzzadt hibára, vagy egyszerűen a konkrét ügyben nem initézked nek. Jó volna a fejekben tisztázni a bírálat megítélésének módját. Tudomásul kellene venni, hogy a bírálat, az elismerés egyik fokozata, ugyanis nemcsak plusz hárommal lehet számtani műveletet végezni, hanem mínusz hárommal is. De nullával mindez értelmetlen. Azoknak a muniká járói érdemes véleményt monda ni, értékelést készíteni, akik megértették és magukénak vallják a közös cselekvés szükségét a társadalom érdekében. És eh hez adjuk meg az elismerést, járuljunk hozzá jogos társadalmi megbecsülésükhöz. De mondj ul meg, ha hibáztak, mert aki lelkiismeretesen dolgozik, az tűi okulni és hajlandó változtatni. A jó szándék ugyanis semmitő nem mentesít. Nemhiába tartja a mondás: a pokolhoz vehető ú jó szándékkal van kikövezve Mert a jószándék nem pótolja i szakmai tudást, a szívós, körül tekintő munkát, a végrehajtá aprólékos fázisait. S ezeket . hiányosságokat, lazaságokat szó vá kell tenni, akár vállalatná termelőszövetkezetnél, kereske delmi szervezetnél, vagy éppé közművelődési intézménynél tó pasztaljuk. Annál is inkábíl mert olyan szemléletbeli, vág gyakorlati problémákra hívhal juk fel a figyelmet, amelyeke meg lehet szüntetni, el lehet ke rülni. S legkönnyebben éppé ott, ahol lelkesen és lelkiismere tesen dolgoznak az emberek. Szóvá kell tenni, ha egy épé létén keletkezett néhány ezer fi rintos rongálódást nem szünte nek meg. Hogy megvárják, am a tetőszerkezet roppanással f nyeget és a javítás költsége mi liókra rúg — ebbe nem leh belenyugodni. S hogy egy ma felelően dolgozó közművelődé intézményben, jó ötlet alapjt született műsor szervezése kö ben, nem ellenőrzik, hogy a fe kért szereplők valóban rende kezésre állnak-e, az bizony hib Ha nem tartják kézben „fin; léig” a műsort, az több mi: nagyvonalúság. Ha a jó szándékot értékelve , ilyesmit nem tennénk szóvá, al kor leraknánk az útra a magun jó szándék köveit is. KRISZT GYÖRGY
