Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-08 / 185. szám

1918. AUGUSZTUS 8., KEDD Huszonnégy induló Gépifejők versenye Tegnap rendezték meg az ifjú gépifejők második szak­mai vetélkedőjét. Az ácsai Vö­rös Október Termelőszövetke­zet tehenészeti telepének so­roksári központjában tizenöt szövetkezet és két állami gaz­daság huszonnégy versenyzője mérte össze tudását.’ A résztvevők először po­litikai totóra, majd szakmai villámkérdésekre válaszoltak. Ezután a Közép-magyarorszá­gi Tejipari Vállalat alsónéme- cii tejüzemének és a Dabas Tej­nek kóstolóval egybekötött bemutatója következett. Délután gépösszeszerelési gyakorlat, sajtáros és fejőházi verseny következett. A vetélkedőn dr. Hadházy József, a Pest megyei Takar­mányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója mon­dott beszédei.. A verseny eredménye: Fejőházi kategória: 1. Vry Lajos, a tavalyi győztes. Saj­táros kategória: 1. Győri Dá­niel. —hszgy— Budakeszi Tizenkét lakás nagycsaládosoknak Hogyan döntött a bizottság? A budakeszi tanács megbí­zásából célcsoportos beruhá­zás keretében tizenkét lakást épít a Mezépszer, nagycsalá­dosok számára. Az emeletes épületben hetvennyolc négy­zetméteres lakásokat alakíta­nak ki. Az építési költségekhez az Ipari Szerelvény és Gépgyár, valamint a Bu­dapesti Közlekedési Vál­lalat is hozzájárul. így segítenek dolgozóik la­kásgondjain. A mun'ka meg­gyorsítása érdekében a nagy­községi tanács felkérésére hat helybeli kisiparos is segít a ház építésében. Ők húzzák a válaszfalakat. A tanácsi bérlakások leen­dő lakóinalt kiválasztására tizenhárom tagú társadalmi bizottságot alakítottak. A bi­zottság tagjai csaknem hatvan család lakáskörülményeit vizs­gálták meg. Közülük vá­lasztották ki azokat, akik a legrosszabb körülmé­nyek között élnek és ahol a legtöbb a gyerek. A legnagyobb családban két kiskorú gyermek van. A kijelölt családok maguk is részt vesznek az építkezés­ben. Hétvégeken a rokonok, barátok és munkatársak segí­tenek nekik. A két vállalat lehetővé tette a beköltözésre kijelölteknek, hogy a szabad­ságukat az építkezés idősza­kában vehessék ki. A tizenkét lakásba no­vemberben költöznek be a lakók. A tanács tervezi, hogy a ha­todik ötéves tervben folytat­ják a nagycsaládosoknak a lakásépítést. (h) Postagondok — postásszemmei Az öntevékeny tanácsok sokat segíthetnek Szidjuk a postát. Az utóbbi időben egyre többet. Nem hozzák az ajtóig az újságo­kat, állandóan változtatnak a címzési módokon, késnek a le­velek, beáznak a telefonok, nem érkezik időben az újság. Bosszankodásunk gyakran jo­gos. Hiszen azt tanultuk, úgj tudjuk: a posta szolgáltatás, vagyis értünk van, bennünket kell segítenie. A posta pedig mozdulatlan nyugalommal hallgat. Csend­ben, módszeresen dolgozik. Néha azo *n, ha konkrét a kérdés: — mi okozza a pos­tai bajokat — válaszolnak. így történt ez Szigetszentmárton- ban is, ahol a nagyközségi kö­zös tanács felkérte a postahi­vatal vezetőit, ismertessék a munkájuk nehézségeit. És ha lagzi van ? Szigetújfalu, Szigetszentmár- ton és Szigetcsép postahiva­talainak tevékenységéről Vin- cze Lászióné, a szigetszentmár- toni postahivatal vezetője adott tájékoztatást. Talán kevesen gondolnak arra, hogy mennyire befolyá­solja, növeli a posta munkáját olyan külsődleges tényező, mint például egy nevezetes névnap, egy egész falura szó­ló lagzi, s hogy a fizetésna­pokról — amikor a befizeté­sek szaporodnak meg — ne is beszéljünk. Szigetszentmár- lonban az üdülőszezon is több­let feladatot ró a postásokra, nyáron négy úttörőtábor la­kói, a telektulajdonosok, a nyaralók is felkeresik a hiva­talt, amely természetesen ugyanakkora létszámú ilyen­kor is, mint télen. Szigetcsépen 341-en járat­nak valamilyen napilapot,, he­tilapokra 775-en fizetnek elő. Összesen havonta 15—16 ezer hírlap érkezik a postára. Kéz­besítésüket, akárcsak az egyéb küldeményeket is, nehezíti a külterületi rossz bekötőút. Ezt a Lenin Tsz munkagépei ta­vasszal, ősszel agyagtengerré változtatják. Szigetújfalun a hírlapelőfizetők száma 1067, Szigetszentmártonban 911. Itt szinte minden házba jár va­lamilyen újság. Mindhárom település lakói jogosan panasz­kodnak arra, hogy a lapokat a késő délutáni órákban kap­ják meg. Ennek egyik fő oka az, hogy a nagyobb példány- számú hetilapok és folyóiratok késve, általában a hét utolsó napjain egyszerre, torlódva ér­keznek meg. Erről a gondról tájékoztatták a Posta Közpon­ti Hírlap Irodát is, ahol új szállítási rendszert dolgoztak ki, így rövidesen javulás vár­ható. Félnapos hívás Ki hinné, hogy a posta mennyi mindent ,twd rólunk. Tudását természetesen titok­ban tartja, erre kötelezik a törvények. Az azonban nem titok, hogy a lakosság postai takarékbetétáliománya Sziget­csépen 6 millió 900 ezer, Szi­getújfalun 5 millió 580 ezer, Szigetszentmártonban 8 millió forint. És a telefon? Mint az or­szágban mindenütt, itt is a távbeszélő-halozattal van a legtöbb probléma. Elavult központok, könnyen romló légvezetékek, beázások. Gyak­ran kell egy háromperces be­szélgetésre félnapot szánni, a túlterhelt vonalakon ennyi ideig tart néha, míg a hívott fél jelentkezik. A távbeszélő- kezelő idegei és hangszálai lassan éppolyan könnyen romlanak el, mint a kábelek. A szigetszentmártoniak a postahivatal nyitvatartási ide­je után a segélykérő állomás­ról is folytathatnak, a hívott fél által fizetendő, úgyneve­zett R beszélgetést. Ám mi van akkor, ha ez a készülék is üzemképtelenné válik? Már pedig az utóbbi időben három­szor is előfordult, hogy ked­ves emberek kiszerelték be­lőle a mikrofont. A „gyűjtő- szenvedélynek” tűz, vagy bal­eset esetén beláthatatlan kö­vetkezményei lehetnek. Várják az intézkedést A posta munkaerőgondokkal küzd. Ha már a posta dolgo­zóinál tartunk: Szigetcsépen Porított kovásszal.. Kovászol, dagaszt, formáz az intenzív „kenyérgép” Intenzív dagasztógépeket ál­lítanak munkába a zalaeger­szegi kenyérgyárban. Az auto­mata vezérlésű gépek az ed­digi hét helyett két óra alatt sütnek a lisztből ízletes kenye­ret. Automatikusan kovászai­nak, dagasztanak, formáznak. Az új dagasztógépekkel és technológiával készülő kenyér térfogata megnövekszik a ke­nyér frisseségét megőrző ci- topán — porított kovász — hozzáadásától. A hazai gyárt­mányú gépek üzemi próbája megkezdődött. hallatlanul megkönnyítette munkájukat, hogy valamennyi házra levélszekrényt szereltek a lakók. Apróság, pár forin­tos dolog, de sokat jelent. A szigetszentmártoni nagyközségi közös tanács nem állt meg a kérdezésnél. Nem a kíváncsi­ság vezette akkor, amikor a területéhez tartozó posták munkájáról érdeklődött. Ha­tározatot hoztak arra, hogy felkérik a Lenin Tsz-t: Szi­getcsépen a Duna-partra veze­tő bekötőutat tegyék járható­vá. Testületileg fordulnak a Budapest Vidéki Postaigazga­tósághoz, hogy az elavult tele­fonközpontokat korszerűsítse, gondoskodjék földkábelek el­helyezéséről. A tanácstagok pedig igyekeznek mindent el­követni azért, hogy a házakra levélszekrény kerüljön. Szidjuk a postát, legtöbbször okkal-joggal. Ott azonban, ahol öntevékenyen is segíteni akarnak a bajokon és nem csu­pán a nehézségekre hivatkoz­nak —, a lakosság is megér­tőbb, sőt mi több: 1 a maga módján támogatja a postáso­kat. A. Gy. Szállodák a mérlegen Vendégmarasztaló, vagy taszító emlékek Jelzőlámpaprogram Éjszaka: csökkentett várakozási idő A budapesti közúti közleke­dés zavartalan lebonyolításá­ban, az elsőbbségadás meg­szervezésében, nem utolsósor­ban pedig a balesetek megelő­zésében mind nagyobb szerep jut a jelzőlámpa-rendszernek. Budapesten jelenleg 240 cso­mópontban működik ilyen be­rendezés, számukat évente mintegy 25—30-cal növelik. Az idén a többi között Kőbányán, a Gyömrői út és a Sibrik Mik­lós utca, a Jászberényi út és a Maglódi út kereszteződésében, Angyalföldön a Rajk László utca és a Katona József utca, valamint a Népfürdő utca és a Dráva utca találkozásában szerelnek föl jelzőlámpákat. A tervek szerint a főváros XVII. kerületében is megje­lennek az első korszerű forga­lomirányító berendezések. Két csomópont kap lámpát. Az egyiket a Pesti út és a Feri­hegyi út, a másikat a Pesti út és a Cinkotai út kereszteződé­sében jelölték ki a szakembe­rek. Mindkét csomópont olyan, ahová már régóta jelzőlámpa kívánkozik. A Pesti úti elága­zásnál ugyanis négy irányba lehet kanyarodni, a Cinkotai úti kereszteződésnél pedig a nagy kamionforgalom miatt szükséges az irányítás. A fejlesztésekből az idén sem maradnak ki az új negye­dek. A tanács közlekedési fő­igazgatósága külön programot 'dolgozott ki a lakótelepek jel­zőlámpa-hálózatának bővítésé­re. Üjpalotán például a Hevesi Gyula utca és a Zsókavár utca sarkán, a Felszabadulás útján pedig öt kereszteződésben he­lyeznek el biztonsági berende­zést. A zuglói Füredi úti lakó­telepen a Kerepesi út és a Szentmihályi út torkolatában lesz majd lámpa A gyalogátkelőhelyek forga­lombiztonságának növelésére mind több helyen szerelik föl a készülékeket. A legveszélye­sebb kereszteződésekben éjsza­ka a közvilágításétól eltérő szí­nű izzók bekapcsolását terve­zik. Széles körű fölszerelése 1979-ben várható. A fejlesztések mellett úgy­nevezett programváltó órák beépítésével is korszerűsítik a budapesti jelzőlámparend­szert. Ennek az a lényege, hogy a berendezések a nappali és az éjszakai forgalomnak megfele­lően működnek. A cél, hogy éjszaka csökkentsék a várako­zási időket, a programváltó órák automatikusan kapcsok­nak át a nappali, illetve az éjszakai programra. A buda­pesti forgalomirányító közpoiit első ütemében az esztendő vé­géig 15 belvárosi csomópontot kapcsolnak a hálózatba. A tel­jes kiépítés mintegy tíz évig tart. A nyár, különösen, hogy végre az időjárás is kedvező és tömegével vonzza a vendé­geket, újra napirendre tűzi szállodagondjainkat. Pontosab­ban a vitát a szállodaépítésről, -fejlesztésről. Mert vélemény sokféle van, köztük még olyan újságcikk is, amely abban sem bizonyos, vajon sok (?), avagy kevés a szállodánk. A szobák aránya De mielőtt mélyebben bele­merülnénk az érvek és ellen­érvek taglalásába, említsünk meg néhány érdekes tényt Külföldi vendégeink száma az utóbbi tíz évben csaknem a négyszeresére, azaz 12 millió fölé nőtt. S közülük azok lét­száma, akik legalább egy éj­szakát töltenek nálunk, meg­háromszorozódott és tavaly el­érte a 7,2 milliót. Ez a fejlődés nagyobb, mint a nemzetközi átlag. Ám állítsunk nyomban mellé egy másik adatot is. Hogy szállodai szobák tekin­tetében — a szokásos tízezer lakosra számítva — a legked­vezőtlenebb helyzetűek között vagyunk Európában; a bolgár és a jugoszláv ellátottság vi­szonylagosan számítva is mint­egy négyszer, a csehszlováko­ké háromszor bőségesebb a miénknél. És most térjünk vissza a vitára. Való igaz, hogy a nö­vekvő külföldi vendégforga­lomból a szállodák részesedése egyre csökken. De hát ez óha­tatlan, hiszen régesrég kevés a szálloda Budapesten is, kevés kivétellel a vidéki városokban is, és sokkal kevesebb is épül, mint amennyit a növekvő for­galom megkívánna. Értelmet­len akkor az okozatot az okkal összecserélni, amellyel néme­lyek igazolni próbálják állító­lagos érdektelenségünket a szállodaépítésben. Ho! és milyen ? Más kérdés, hogy szállodát építeni meglehetősen költséges mulatság, a befektetett milliók lassan térülnek meg, különö­sen, ha a befektetés gazdasá­gosságát kizárólag a hotel­könyvelés számaival mérjük. Nem mintha ez elhanyagolha­tó lenne. De látnunk kjell, hogy már a mai helyzet, amikor a vendégek túlnyomórészt roko­noknál, ismerősöknél és ma­gánházakban helyezkednek el, A Margitszigeten épülő Hotel Thermal sem kívánatos a bevételek ala­kulása szempontjából, még ke­vésbé ad lehetőséget a fejlő­désre és a vendég költekezésé­nek növelésére. Hitelt érdem­lő vizsgálatok szerint a turis­ták nálunk sokkal szerényeb­ben élnek, kevesebbet költenek a kívánatosnál, vagy szokásos­nál, és ez nem szokatlan taka­rékosságuk, hanem a lehető­ségek, nem utolsósorban a szűkös elszállásolási körülmé­nyek következménye; Márpe­dig természeti adottságaink és szolgáltatásaink értékesítése mindenképpen kecsegtető üz­let, jóval gazdaságosabb, mint a szokványos árukivitel. Ilyen értelemben tehát haszosságá- nak teljes sugarában kell vizs­gálni a szálloda létezését avagy hiányát, amennyiben et­től függ, hogy jön-e vendég, vagy otthon marad. Továbbá, hogyha mégis jön, mennyi pénzt hagy nálunk. Természetesen, erősen meg­fontolandó, hogy hol épüljön szálloda és milyen épüljön. Bu­dapest és a Bálája idegen- forgalmi értéke vitán felül áll. Bár a Balatonnál gondol­ni sem szabad további fejlesz­tésre. ha az nem párosul a ( megfelelő, összehangolt köz­mű. közlekedési, kereskedelmi és kulturális beruházásokkal, mert az effajta háttér már ma is rogyadozik a— magyar tenger partján a reá rakott súly alatt. Budapest vendáglátóképes- ségének növelése viszont ma­gától értetődően nem lehet tárgya semmiféle vidék-fővá­ros rivalizálásnak! A bővebb és az igényekhez változato­sabban alkalmazkodó pesti szálláslehetőség megteremté­se ugyanis, idehaza, elsősor­ban a vidéken lakók érdeke, hogy ne megtűrt vendégként, vagy ágyrajáróként, hanem tisztes látogató módjára vég­re igazán élvezhessék a nagy­várost, bármi okból utazzanak is oda. Nem tűr gyorstalpalót De a hová? — kérdés ezzel még korántsem befejezett. Minden szempontból nagy je­lentőségű a gyógyvizek kihasz­nálása szállodák létesítésével, ezt aligha kell bővebben indo­kolni. A gyógyfürdők jövője biztos, szociális okok és anya­gi érdekek egyaránt ösztönzik a fejlesztést. Végül még egy jellemző vonás, hegyvidékben éppenséggel nem bővelkedő országunkra. Ami szép, vonzó hegységünk van. legyen Mátra, Bükk, Mecsek, Bakony, vagy más hegyvidék, kevés kivétel­lel csak átutazó vendégeket fogad, szállóvendéget alig, olyan kevés színvonalas szál­lodát tud felmutatni. Így az­tán nem csoda. ha inkább riasztja, mintsem vonzza az igényes vendéget. Különböznek a. vélemények az úgynevezett kategóriakér­désben is. Rokonszenves a meggondolás, hogy elsősorban ne luxushotelek épüljenek, ha­nem szerényebb szállók, de ezt a józan kívánalmat sem he­lyes abszolutizálni. A reális adottságokból kell mindenütt Telt ház a várban — a Hotel Hiltonban kiindulni, nem megfeledkezve például a tapasztalatról, hogy a szállodák is öregszenek, idő­vel vesztenek értékükből, jobb tehát olykor magasabb, .igé­nyekkel kezdeni. De nem is annyira az osztá­lyozás az elsőrendű, hanem hogy a maga osztályán belül valójában milyen is egy-egy szálloda, hogyan gondoskodik vendégeiről. Tapasztalt szak­ember, egyik legnagyobb szál­lodánk igazgatója ugyancsak elgondolkoztató választ adott, amikor egyes szállodafajták életképességéről faggattuk. Nem az osztályba sorolástól függ a szálloda tényleges, a vendégek által is elismert ér­téke, hanem mindenekelőtt a vezetéstől. A luxusszálloda is lehet csapnivaló, és a II. osztályú is kellemes és vonzó. És hiába ölnek súlyos milliókat a drá­gábba, ha a hozzá nem értő ve­zetés egykettőre tönkreteszi a hotel hírét. Szóval: a szálloda- ipar nehéz szakma,, nem lehet gyorstalpalva elsajátíttatni. Fontos megfigyelés Évtizedes tapasztalat szerint a vendégek tekintélyes része nem is annyira a város neve­zetességeire, a vidék szépsé­gére, hanem a szállodában töltött napok kellemes emléké­re gondolva tér vissza. Fontos megfigyelés. Nem ártana, ha egyik-másik városunk vezetői is elgondolkoznának rajta, és függetlenül attól, hogy milyen vállalati érdekkörbe tartozik egy és más* szállodájuk, na­gyobb figyelmet fordítanának reá. Mert elsősorban a város érdekkörébe tartozik minden szálloda, annak őriz meg, vagy veszít el vendégeket, baráto­kat. Igen, igen, a szálloda fölöt­tébb fontos intézmény. Ne puszta vendég forgalmi létesít­mény, hanem minden város, helység, ilyen, vagy amolyan ismertetőjegye, egy-egy fi­nom, bájos vonás, avagy csúf, bántó folt az arculatán. És melyik város <ne kívánna jó emlékeket ébreszteni? S hadd tegyük hozzá: hasznos emlé­keket ! Balog János ) ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom