Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

V. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM 1978. AUGUSZTUS 6., VASÁRNAP Városunk múltjából Állattartás és állattenyésztés Gödöllőn minden évben meghirdetik a krónikaírók pályázatát, melynek célja a város és környéke múlt­jának feltárása és bemuta­tása. Alábbi írásunk részlet az egyik pályanyertes mun­kából, amelynek szerzője a Mezőgazdasági Gépkísérle­ti Intézet krónikása. A régi gödöllői ember megél­hetését nem kizárólag az állat- tenyésztés jelentette, mint pél­dául a sárrétinek, akit Szűcs Sándor igazi állattenyésztőnek nevezett. A környék adottsá­gai másféle életmódot köve­teltek. Errefelé is az állatte­nyésztés volt a megélhetés alapja, amit kiegészített az er­dőből, fuvarozásból, a sová­nyabb erdő- és homokos tala­jon űzött növénytermesztésből származó jövedelem. Ökörrel Debrecenbe A gödöllői ember állatok­kal való foglalatossága érdekes keveréke volt a közelmúltig az állattartásnak és a belterjes, okszerű állattenyésztésnek. Ke­vesen neveltek, szaporítottak állatot, inkább megvették. A gazdaember, ha csak tehette, többféle állatot tartott. A leg­nagyobb becsben a ló állott, de a nehéz munkákat inkább ökörrel végezték. Kősóért még Debrecenbe is eljártait velük. Oda-vissza két hétig tartott az üt. Lovat vásárolni az aszódi, a hatvani, a péceli, a veres- egyházi és a fóti nagyvásáro­kon lehetett, gyakran Gödöl­lőn is. Sok gazdának volt két lova, de többnyire csak egyet tartottak, drága volt az abrak. Az erdőkben, az álltákon jó fű termett, azt legeltették. In­nen gyűjtötték a télire való szénát is, amivel át lehetett teleltetni. A környéken kevés volt a rét, csak az uradalomnak vol­tak nagyobb kaszálói, ebből vállaltak á gazdák felesbe, har­madába. Ez volt a takarmány­szerzés másik módja. A sajat földjén takarmányt nemigen termesztett, itt többnyire a csa­lád élelmezésére szükséges növényeket termelte. Akik ósz- szel eladták a lovukat, tehenü­ket, hogy megspórolják a ta­karmányt, azok inkább kupé­tok voltak, gazdaember nem szívesen vált meg jószágától. A ló után a marha volt a legtöbb gondoskodást igénylő állat. Hogy ki mennyit tartott, a takarmány mennyiségétől függött és a család munkaere­jétől. Az 5—6 holdasok inkább ] uvaroztak, egy-egy tehenet így is el tudtak tartani. A tíz hold fölöttiek már két-három tehénnel is elbajlódtak, ennél többet alig. A tehén fele any- nyi abrakot kapott, mint a lo; három liter korpát, három li­ter kukoricát, vagy rozsot, de megette a jó csátes szénát is. Ha a télire való szénát venni kellett, elmentek érte Jászfény- szaruig is. Mikor a tehén teje­lő volt, több abrakot adtak eléje. A silózást régen nem is­merték. Kelés hajnalban Az állattartók hajnalban, ke­véssel három óra után keltek. A ló inkább a férfi, a tehén az asszony gondja volt. A reggeli munkából a nagyobb gyerekek is kivették részüket. Sietni kellett, különösen nyáron, mert 5—6 óra között már fújt a pász­tor. Az egyik a Szőlősoron, a Röges felől, a másik az Isa- szegi út végétől hajtotta ki az állatokat. Az Alvégen talál­koztak, s mentek Perőcre, a le­gelőre. Tavasszal, ha az idő engedte, Szentgyörgy napja körül, húsvét táján hajtottak ki. Ilyenkor nehéz volt a jó­szággal, össze kellett szoríta­ni őket. A pásztornak 2—3 nap alatt kellett névről, egyen­ként megismerni a régebben háromszáz, később 60—80 ál­latból álló gulyát. Az első kihaj táskor az asz- szonyok kalácsot, vagy más ajándékot adtak a pásztornak, hogy jól viselje gondját a jó­szágnak. Ez a szokás a kör­nyéken, például Túrán, Gal- gahévíze n jobban elterjedt, mint Gödöllőn. A pásztor bére évközben étel, kenyér, kötő- pénz volt, de a bér nagyobbik részét az őszi behajtás után kapta. Egy tehénért járt hat hónapra 20—25 kiló rozs, aki adott, attól mákos, vagy pusz­takalács, másmilyen étel, ital, havi három-tíz forint, amit a gazdák bocskorpénznek is hívtak. A 'bérhez tartozott két hold tengeri szállítással, négy kocsi gallyfa, de az fa vöt. A pásztorok a tarackfüves, agá- cafaggyas legelőt megjáratták egészen Bónokáig, vagy a ba­romfitelepig, ott, az alsó kút- nál itattak, majd fordultak vissza. Az öreg Prutek János mond­ta el, aki 1948-től még itt pász- torkodott, hogy maguk készí­tették a karikást is. Az ostor rövid nyelét bükkfából farag­ták, a nyél utáni vastag, rövi- debb, díszes telket csizmaszar­ból csinálták, amit 4—5 szíjjal fontak körül szép kerekre, egész a csapóig. Csapónak farkasszőrt használtak. Arra, hogy a szíjat a nyélhez kössék, mindig került valahonnan egy szép rézkarika is. Népi gyógymód Amikor a jószágnak valami­lyen baja esett, inkább maguk a gazdák gyógyították. A pász­tor nem bajlódott vele. Állat­orvost csak akkor hívtak, ha maguk nem boldogultak. Cső­in András gazda szerint azt tartották, a megfázástól a jó­szág gümőkórt kap, ezért fél­tették az esőtől a tehenet. Se­bekre, daganatokra, fekete na- dályt, ezt a patak melléki gyógyszert alkalmazták. Meg­főzték, s ha kihűlt, langyos ru­hában tették a daganatra. Szájfájós állatnak a száját a fagyalfa levelének főzetével kenték. Valamilyen orvosság mindenre volt. Ha nagy me­legben nyálzott a jószág, akkor hársfateát itattak vele. Elterjedt errefelé a sertés is. Azelőtt mangalicát, majd an­gol keverék disznókat tartot­tak. Ezek is kijártak a legelő­re a kondával. A közelmúltban már nem, de régebben néhá- nyan juhot, sőt kecskét is tar­tottak, mert ezek az állatok az olcsóbb takarmányt is meghá­lálták. Ahogy mondták, vaja­sabb tejük volt, mint a tehén­nek. Györkös István Jól szolgálta a felkészülést KISZ-titkárok tábora Sződligeten Ha kellett, jól dolgoztak, ha lehetett, vidáman szórakoztak. Három év óta nem volt ilyen fegyelmezetten, lelkesen dol­gozó, a munkában, szórako­zásban egyaránt aktív csoport a sződligeti KISZ-táborban — 'hangzott a KISZ-iskoLa veze­tésének véleménye. Akikről ezt a sok szépet és jót elmond­ták, a ráckevei járásból, Száz­halombattáról, Dunakesziről és a gödöllői járásból érkeztek a táborba, egyhetes titkári előkészítő tanfolyamra. Ünnepség A KISZ-alapszervezeti tit­károk felkészítése minden év­ben a munka fontos állomását jeienti. Ezeken a foglalkozá­sokon megvitatják és értékelik az elmúlt mozgalmi évben végzett munkát, s meghatá­rozzák a soron következő fel­adatokat is, s itt kapnak fon­tos ismereteket az alapszer­vezetek irányításához az újon­nan megválasztott KISZ-tit- károk. Nemcsak a tábor vezetői voltak élégedettek a KISZ-tit- károkkal, nanem a fiatalok is elismeréssel szóltak a prog­ramról. Az előadások témáit, s az előadókat is jól válasz­tották meg a továbbképzés programjának szervezői. Az alapszervezetek életének, mun­kájának fontos kérdéseiről hallhattak tájékoztatókat a fiatalok. A gazdasági építő- munka és a KISZ kapcsolatá­ról, az alapszervezetek ideoló­giai nevelőmunkájáról, a po­litikai képzés tennivalóiról, a szervezeti élet kérdéseiről, a politikai vezetés sajátosságai­ról, a vezetés legfőbb felada­tairól, az 1978/79-es akció- programról vitatkoztak az alapszervezeti titkárok a cso­portos foglalkozásokon. A testedzés, a tömegsport fejlesztéséről nemcsak elmé­letben, hanem a gyakorlatban is szerezhettek tapasztalato­kat a fiatalok. A táborozás utolsó napján pedig részt vet­tek a Szigetmonostorod ren­dezett ünnepségeken. Fórum A korábbi évek gyakorlatá­tól eltérően nem bontották csoportokra a Lakóterületi, az ipari üzemek és a termelőszö­vetkezeti alapszervezetek tit­kárait, s így jó lehetőség nyílt a különböző területeken dol­gozók közötti módszer- és ta­pasztalatcserére. Újdonság az is, hogy Antal Ágnes és Vár- konyi Erika személyében két péceli középiskolás is részt vett a tábor munkájában. Ök irányították a sport- és kultu­rális programok szervezését, gondoskodtak a versenydíjak­ról stb. A titkári továbbképzéseken már évek óta részt vevőknek is tudott újat, érdekeset nyúj­tani az" idei felkészítés épp­úgy, mint az a fórum, ame­lyen Jósvai Lajos] a Járási Hivatal elnökhelyettese és Szabó Gyula, az MSZMP gö­döllői járási bizottságának tit­kára válaszolt a fiatalok kér­déseire. Bár a tábor munkájából mindenki alaposan kivette ré­szét, meg kell említeni a Pé- celről érkezett Palotai János és az ikladi Péli István nevét, akik kiemelkedően szerepel­tek a programokon. Péli Ist­ván közmegelégedésre vezette a táborban az ének- és játék- tanulási, Anna-bál A hét kiemelkedő eseménye volt az első sződligeti, tábori Anna-bál, amelynek szépség­királynője egy csinos kislány­nak öltözött fiatalember lett. G. M. jövőre: honismereti szakkör AZ IDÉN IS sikeres veres- egyházi úttörő olvasótábor ta­pasztalatairól számolt be a Hazafias Népfront városi bi­zottsága elnökségének Szarvas László táborvezető. Ebben az esztendőben 104 12—13 éves úttörő töltött tíz napot Veresegyházon. Hetven- három lány és harmincegy fiú. A járási közművelődési tanács és a népfrontbizottság anyagi támogatása lehetővé tette, hogy a gyakorlati foglalkozá­sokat szakavatott fiatal nép­művészek vezessék. Fő céljuk­nak az olvasás és a népmű­vészet megszerettetését tekin­tették. Előadásokat, kirándu­lásokat, vetélkedőket szervez­tek, művészeti bemutatókat tartottak. A TÁBOROZÁS elején el­sősorban a könyv megszeret­tetésén fáradoztak, megtaní­tották a gyerekeket a szabad- polcos könyvtár használatára, az itt kapott feladatok megol­dásához önállóan búvárkod­hattak. A harmadik napon öt fiatal népművész kezdett foglalkozni velük. Megismer-' kedtek a népművészeti alko­tások formakincsének alap­jaival, motívumainak kialaku­lásával. A gyakorlatban is ki­próbálhatták néhány ősi mes­terség, például a fazekasság, gyékényszövés fogásait. Előkerültek a régi gyermek­játékok, a papírhaj toga tás. bábúkészítés, sárkányeregetés. Az elkészített tárgyakat haza­viheti ék. A tábor vezetői azt szeretnék elérni, hogy .otthon is folytassák az efféle játékok készítését. Az első szakaszt a Néprajzi Múzeumban tett tanulmányi kirándulás zárta. Itt a pajtá­sok több kiállításon eredeti népművészeti alkotásokkal ta­lálkozhattak, filmek segítségé­vel nyomon követhették, ho­gyan készül egy-egy ilyen tárgy, milyen kapcsolatban van múltunkkal, jelenünkkel. A SZAKMAI programokat színvonalas politikai, kulturá­lis rendezvények egészítették ki. A nyitó tábortűznél a gye­rekek otthonról hozott jelme­zeikkel mutatták be az öt vi­lágrész VIT-re készülő fiatal­jainak népviseletét. A Los Pa- chuangos együttes és a járási közművelődési felügyelő a földrészek dalainak előadásá­val igyekezett elmélyíteni a szolidaritás gondolatát. A népfrontelnökség előtt el­hangzott beszámolón szó esett néhány technikai kérdésről is. A szervezést és a lebonyolítást jónak minősítette, ebben nagy szerepe volt Novaic Lászióné­nak. a járási úttörő kulturális szakbizottság vezetőjének, aki mindent megtett a programok zavartalanságáért. Dicséretet- érdemel Fercsik Mihály tá- borvezető-helyettes, Briski Ka­talin, Mikus Katalin és Szilá­gyi Márta rajvezetők. PROBLÉMÁK egyedül az étkezéssel voltak. Sem az éte­lek minőségével, sem ízével, változatosságával nem voltak elégedettek. A táborvezető végül javasol­ta, jövőre honisméreti szak­körré bővüljön a veresegyházi úttörő olvasótábor. A világ — egy hatéves szemével Szeptembertől iskolás lesz Laurával a túrái kastély parkjában ismerkedtem meg. Ne tessék valami titkos ran­devúra gondolni, annál kevés­bé, mivel Laura mindössze hat­éves, és megismerkedésünk kö­rülményei sem magyarázhatók félre, hiszen egy szombat dél­előtt együtt dolgoztunk a park szépítésén. A kislány szüleivel együtt jött el, és nagy buzga­lommal hordta a tűzre az ere­jét meghaladó hatalmas bodza­gallyakat. Ő szólított meg imi­gyen: — Tudom ám, hogy a bácsi tanár, de a bácsi nem tudja, hogy szeptembertől én is isko­lás leszek. Aztán ahányszor találkoz­tunk gallyhordás közben, min­dig mondott valamit. Ponto­san elmagyarázta, hol lakik, meg azt, hogy milyen szép lesz a kastélykert, csak hát az a baj, hogy jövőre már nem lesz óvodás, és kevesebb időt tölthet a fák alatt. Egy hét múlva Egy hét is eltelt a találkozá­sunk óta, de valahogy nem tudtam elfelejteni Laurát. Jó volna mégegyszer elbeszélget­ni vele — gondoltam magam­ban —, vajon egy mai iskolás­jelölt hogyan él, hogyan véle­kedik a körülötte zajló világról. Aztán egy napon az óvodában kerestem fel. Turjáni Ilona, a helybeli 1-es számú óvoda he­lyettes vezetője készségesen slőkerítette a kislányt a nagy­csoportból, ahol éppen vidá­man majszolta a tízóraira ka­pott vajas zsemlét — Eljöttem hozzád ismét, Laura — mondtam neki — sze­retnél egy kicsit elbeszélgetni velem? — Szívesen — hangzott a rövid felelet, majd még egy hatalmas zsemle tűnt el az előbb hangot adó nyíláson. — Miért jöttél el. a múltkor dolgozni a parkba? — Mert szeretek dolgozni. Nálunk otthon mindenki dol­gozik. A papa a téeszbe jár, a mama Hatvanban vasúti pénz­táros és Feri, a bátyám is dol­gozik már. Közelebb jön, s bár csak ketten vagyunk az irodában, sűttogva közli a nagy újságot: — Tessék elképzelni, a Feri meg akar nősülni.. Jaj, de örü­lök én is neki. Már úgy sze­retem Ilonkát, a" menyasszo­nyát, mintha ő is a testvérem volna. Engedi, hogy tegezzem, pedig a tanácsházán dolgozik. Arra a kérdésemre, hogy a munkán kívül mit szeret még, rögtön és határozottan vála­szol: — Rajzolni, azt nagyon szeretek. Emeletes ház — Mit szoktál a leggyak­rabban rajzolni? — Szép emeletes házakat, amilyeneket az utcánkban épí­tenek, meg virágokat, mert nálunk minden ház előtt virág van. Aztán gyerekeket is sze­retek rajzolni, mert őket is nagyon szeretem. — Mi szeretnél lenni? — Övó néni. Hajdú Veron- kát tetszik ismerni? Tetszik de Ö a tudni, az a kis szeplős,, nagyon aranyos kislányt, barátnőm. Mindig óvónéniset szeretnénk játszani, csak az a baj, hogy mind a ketten óvó nénik akarunk lenni, gyerek meg egy sincs. így aztán a ba­báink lesznek a gyerekek. Tet­szik tudni, nagyon sok babám van, de azt szeretem a legjob­ban, amelyik az óvó nénire ha­sonlít. Persze csak egy kicsit. Meg aztán nincs is itthon az igazi óvó néni, külföldön van, de aki helyettesíti, a Jolika néni, azt is nagyon szeretem. Jaj, majdnem elfelejtettem, Van egy kopasz babám, is, nem azért kopasz, mert fiú, hanem azért, mert ő még egészen ki­csi lány. Öt szeretem a leg­jobban. Kezdem sajnálni, hogy nem hoztam magammal magnót, fé­lek, nem tudom majd olyan édesen-bájosan leírni mind­azt, amit Laura elmondott. Hirtelen megkérdezi: — El tetszik jönni a ballagásunk­ra? Tessék majd ott is lefény­képezni. Már nagyon készü­lünk az évzárásra és a balla­gásra. Sötét szoknyánk, fehér blúzunk, fehér zoknink és szandálunk lesz. Kapunk kis ballagótarisznyát is, meg az iskolatáskát is magunkkal visszük. A bácsinak tetszik a bordó szín? Mert az én tás­kám ilyen. Harminc másodperc alatt készü’t — Aztán hogy készülsz az iskolára, hiszen jövőre már is­kolás teszel. Kicsi a fektető — Nem jövőre — javít ki —, hanem szeptemberben. Sok mindent hallottam már az is­koláról, jót is, rosszat is. Ott nem kell aludni ebéd után. Igaz, ebben az évben már itt sem aludtam, mert tetszik tud­ni én nagy vagyok, a fekte­tők meg nagyon kicsik. Nem férek bele. Ezért a délutánt a nagymamánál szoktam tölteni, ű mondta egyszer, hogy az is­kolában a tanító néni meg is fog verni, ha rossz leszek, vagy nem tanulok. Amikor ő kis­lány volt, bizony ő is kikapott. Ettől is félek egy kicsit. Tanul­ni' azt nagyon fogok szeretni, de azért nem vagyok mindig jó kislány. Igyekszem megnyugtatni, hogy az már nagyon régen, volt, amikor a gyerekeket ver­ték az iskolában, ma már a ta­nító nénik ugyanolyan szere­tettel várják őket és a kis­fiúkat is, mint az óvó nénik. — Nagyon sok szép dolgot tanultunk ám az óvodában. Meg tetszik hallgatni egy verset? — Választ nem is vár, már szaval, szeme csillog, ar­cán pajkos vidámság futká- roz. — Tudod mit kérek még tőled Laura — mondom a búcsú előtt — rajzolj nekem valamit beszélgetésünk emlé­kére. Kezébe kapja a filctollat, és néhány pillanat alatt kész a mű, egy emeletes ház, sok vi­rággal, mert ilyenek ma már a túrái utcák, aztán gyereke­ket rajzol, mosolygó arcúakat, mert a mai gyerekek vidámak és az iskolától sem, kell senki­nek félnie. Takács Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom