Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
í Aknák JDm&p'Wd Durkó Gábor: Körtánc A hullámverése- is elsimult a távolodó kompnak, mire a parthoz értek. A szőke belegyalogolt a vízbe, tűnődve megállt. A szakállas ránézett a lányra, lassan vetkőzni kezdett. — Mit csinálsz? — Átúszunk. — Mára elég volt a hülyeségekből — mondta a lány. — Ha most kettesben volnátok, eszedbe sem jutott volna ez a zseniális ötlet. Ha én nem volnék itt, akkor bekéredzkednétek valahol éjszakára, vagy keresnétek egy rokonszenves szénaboglyát. De pechetek van: itt vagyok. A lány olyan hangon beszélt, mintha előre látta volna, hogy az utolsó kompról is le fognak maradni. A szőke kilábolt a vízből. — Nem maradhatunk itt éjszakára.' — Neki mondd — intett a lány a szakállas felé. A szőke morgott valamit, és leült. A szakállas visszabúj.t ingébe, és ő is leült. A lány a túlsó partot nézte. Lehetett vagy ötszáz méterre. A víztükör sima volt, rezzenés nélkül verte vissza az égbolt kékjét. A nap lassan baktatott a horizont felé, A két fiú, egymásnak félig hátat- fordítva, némán ült. A lány folytatta. — Az egyik nyolc méter magasból akar fejest ugrani másfél méteres víz. be, a másik odaállít a fához mert ő úgy tud célozni, hogy a tőre pont a derekam mellett fog beleállni a fába. Ha az egyiktől cigarettát kérek, a másik röhög. Ha a másikkal táncolok, az egyik pánikszerű sebességgel megiszik egy deci vodkát Hülyék. Csak tudnám... — nem fejezte be a mondatot, felugrott, lefutott a vízhez. A fűzbokrok mögött mintha evező villant volna. Most megint. És újra. — Kajak!... Bár kétszemélyes lenne... — és elkiáltotta magát — Hahó!... Legyen szíves!... • ------------------- orra kibukkant a bokI A kajak | rok mögüL Barnára • ---sült középkorú férfi ül t a hátsó ülésen; az első üres volt. A lendület néhány méterrel feljebb vitte a kajakot, futása lassult, majd libegve megállt a térdig érő vízben. Gazdája félig hátrafordulva, kérdőn nézett a lányra. , — Lemaradtunk az utolsó kompról. Nem lenne szíves... i — Hányán vannak? Egyszerre csak egyet tudok, persze ... Mi az, a barátai haragban vannak egymással? A lány nevetett. A két fiú, egymástól tisztes távolságban, leballagott a partra; várakozóan álltak. A kajakos férfi is elnevette magát. — Hát tessék hölgyem és uraim, ki jön elsőnek? Nekem gyakorlatilag mindegy. Elméletileg is — tette hozzá. — Tehát? A két fiú összeszorított szájjal hallgatott. A lányt nézték, mintha néma megegyezés jött volna léire közöttük: válassza ki a lány, kit küld át, kivel marad itt a parton, amíg fordul a kajak. Mert egy forduló körülbelül húsz-harminc perc. A lány lehunyt szemmel gondolkozott egy pillanatig, hirtelen mozdulattal belépett a vízbe. A férfi bólintott. — Magam is azt hiszem, hogy ez a helyes sorrend. Nőké az elsőbbség ... Vigyázzon, ült már kajakban? A lány egymásba akarta dugni a két félevező nyelét, de a férfi rászólt. — Hagyja csak, tegye be a kajak orrába. Hány kiló? Ötvennégy? ötvenhat? Ennyi ballaszt nem fog ártani. És ne higgye, hogy ez a révészkedés valami nagy áldozat tőlem. Háromszor fordulok, az körülbelül három kilométer, annyit még úgyis lehúztam volna ma. Kemény Dezső; Farkas, kecske, káposzta — Tréningben van? — kérdezte a szőke csak, épp hogy mondjon valamit. A férfi belehúzott és visszaszólt. — Öntréningben. Maga el sem tudja képzelni, hogy az ember a sportot önmagáért csinálja? Gondolkozzon csali ezen: úgy fokozni a teljesítményt, hogy nincs edző, nincs közönség, nincsenek ellenfelek, nincs kalóNagy Előd grafikája riapénz és nincs érem, csak maga a sport. Na, viszontlátásra. A lány a folyó közepén megszólalt. — Fizetni nem tudunk. — Ha azt hiszi, hogy pénzért csinálom ezt a komplex szállítmányozást, akár vissza is fordulhatok. A lány hallgatott. Kezét a vízbe lógatva nézte a folyó testébe vájódó öt palaszürke barázdát, és a peremükön már pirosán megcsillanó napfényt. A túlsó parton kilépett, várakozóan nézett a férfira. Az benyúlt a deck alá, öngyújtót és cigarettát kotort elő, a lány felé dobta. — Hogy el ne unja magát, amíg visszajövök. Melyiküket hozzam? — A lány vállat von. — Szóval mindegy? — Rendben van. fordulóra a szakái nem érti még de akiben már lassan- lsssan kezd felderengeni valami... Kilencven számból ötöt eltalálni ez a lottó... De valami ilyesmi... — Miért ült vissza a kajakba? — kérdezte a férfi. A lány nem felelt. A férfi folytatta. — Mondja, szereti a találós meséket? Hogy lehet négy embert úgy párosítani, hogy az összes lehetséges esetek közül kettő ne jöjjön létre? — A lány még mindig hallgatott. A szőke egy kicsit idegesen topor- gott a viz szélén. — Ennyire szeretsz kajakozni? — Ülj be már — mondta a lány. — A Nap korongját már csak a sugártörés emelte a horizont fölé, mikor a férfi újra visszatért az innenső parton magányosan várakozó lányhoz. A parti erdősáv árnyéköt vetett a vízre — mintha grafittal satírozták volna be a tükörsima felület szélét. A lány összeborzongott. — Szóval ismeri a csali mesét — mondta a férfi csendesen. — A halásznak át kell vinnie a túlsó partra a farkast, a kecskét meg a káposztát. Sem a farkas, sem a káposzta nem maradhat egyedül a kecskével. A lány idegesen felnevetett. — Szóval én volnék a kecske? — És én a halász. — És mi a mese vége?------------------ kilépett a kajakból, I A férfi | beledugta a lapátot,------------------ két karral átölelte a kö nnyű alkotmányt, és kitette a partra. A lány néhány másodpercig szótlanul nézte a férfit, ahogyan felfel- halad a fák között az alkonyaiban, azután elindult utána. A második A z ország szegénységénél is rosz- szabb helyzetük miatt szülei a nagyanyjánál tartották. Nagyanyja 1890-ben született, még csak hatvannégy éves volt, de az oxigénmentes történelmi korszakokban már elszenesedett öregasz- szony. A krumplit, a haszonállatokat meg az egyedüllétet szerette. Nemrég el kellett adnia a tehenet. Attól kezdve nagymise után mindig magával vitte Zoltánt a falu másik végébe, ahol egy kapurésen leste, hátha meglátja az eladott jószágot. Soha nem sikerült. — Hát nem megy legelni többé a tehénkém — mondta minden vasárnap a kapurésnél görnyedve. — Majd a férgek fognak legelni a csontjaimon. No gyere. — Ebédelni valahogyan kibírta odahaza a félhomályban, de délután mindig barangolt. Csavargóit, ahogy este nagyanyja bóbiskolásából fölriadva mondta: — No, te csavargó, megjöttél? Volt a határban egy szikes tó, legtöbbet arrafelé kóborolt, vagy csak ült a partján. Az apja egy újabb költözés előtt vitte a nagyanyjához. Zoltán megtanulta egy ismeretlen hely nevét. Nem tudta merre van, nem tudta, hol laknak benne, de azon az ismeretlen helyen akart lenni. Ha estére jutva hazaért, bocsánatot kellett kérni és megígérni, hogy holnap nem csavarog el. Azután ölbe ejtett kézzel ültek. A tűzhely felől áradó keserű szagban rossz álmukból felriasztott legyek keringtek. Nagyanyja bóbiskolt tovább, Zoltán a hencserre ült, odahúzta a lavórt, és lábat mosott. — No eredj aludni — küldte a nagyanyja, ha fölébredt. Beosont a szobába, lefeküdt, magára húzta a súlyos, nehézszagú dunyhát, s amíg el nem aludt, nézte a konyhában égő villanyt. Reggel a nagyanyja ébresztette fel. Észrevette, hogy Zoltán sír álmában. — Neked az kéne, hogy anyád minden reggel elsétáljon az ágyad előtt — mondta. — No eredj ki, ott a reggeli. — Zoltán kiment a konyhába, megmosdott, evett. Aznap az udvaron meg a ház előtt játszott. Nem kóborolt el sehova. Ezzel akarta meghálálni nagyanyjának, felfigyelt arra, mi baja. De megbánta, hogy otthon maradt. Nagyanyja vékony, hajlott teste néha megjelent az udvaron. Ha egy gyerek véletlenül betévedt, kiza-* * varta, menjen máshová, oda, ahol örülnek neki. Ha Zoltán ment ki az utcára, bekiáltotta. Nem is igen szeretett vele barátkozni egy gyerek se. Másnap megint a nagyanyja ébresztette. Megint sírt álmában. — Eztán meg ne halljam. Máma bent maradsz — mondta és kicsoszogott a szobából. Attól fogva nem sírt, de igyekezett minél többször elszökni, hogy barangolhasson vagy kiült az elpárolgó tó partjára és mesélte magának a valamikor hallott meséket. last vitte át. A hosszú fiú görnyed- ten ült az első ülésen, bocskora madzagra kötve lógott a nyakában. Valami végeláthatatlan, szöveg nélküli dallamot fütyürészett egész idő alatt. A férfi félúton feljebb igazította a kajak orrát és megszólalt. — Maga sem sokkal beszédesebb, mint a barátnőjük. A fiú abbahagyta a fütyürészést. — Mennyit keres maga havonta? — Mért érdekli? — Nem érdekel. Csak a társalgás kedvéért kérdeztem, Engem a pénz nem érdekel. — Mi érdekli? A fiú tovább fütyülte a magáét ott, ahol abbahagyta. Fütyült egészen a túlsó partig.------------------ térdig vízben állva várI A lány | ta őket. S ahogy a ------------------ szakállas kiszállt, magától, értetődően beült a kajakba. A szakállas’ úgy nézett utánuk, mint aki Ta ndori Dezső: T u.dhatu.nk-e többet a madaraknál Tudják-e a verebek a Lánchíd budai hídfőjénél, Hogy én etetem őket meg a rigópárt és a cinkeket — Akikről tudják-e. hogy „cinkék”, de ne menjünk Ilyen messze — a télen? És nem is erről van Szó. Kitavaszodott, itt az új költések ideje, És én, ahogy a Lánchíd budai hídfőjénél a fűben Mászkálok, nézem azt a helyet, ahol tavaly egy Túl-korán-fészekhagyó verebet megtaláltam: Verebünket, aki most a vállamon csirtyog és Fürtyög és egyáltalán, zenél, miközben egy Ötven évvel ezelőtt örökzöld dixieland szól, És még csak azt sem mondom tudják-e a verebek, Hogy szeretik ezeket a déli fekete zenészeket, Bele tudnak szólni, hozzá tudnak szólni iszonyú Vidámkodásukhoz, zeneszerszámaik fémvillogását Kifejezni, itt, az írógépkattogás közepette, Ahogy már ezt írom? A fekete bőrű Dél, ez a Mérsékeltebb égalj és a hazájukhoz hű, ide-oda Nem szökő verebek: milyen jól együtt mindez, Alkalmi együttesben; de ez már olyan csak, mint Egy emlék, és nem azért, mert azok a zenészek, Ki tudja, élnek-e még; másról beszélek. Álltam A fű közt, kerestem, amit ők szeretnek — amit Mintha én is szeretnék, és közben folyt körülöttem A madárélet. Ugyanazokat a repülés-formákat Láttam, amelyeket házi barátunktól oly jól Ismerek; és csak annyi volt a különbség, hogy én Tudtam csupán, rajtam is leszállóhelyük lehetne. Hosszú idő múlva jött el az apja meglátogatni. Zoltán még nem tudott olvasni. A nagyanyja elolvasta a levelet. — Holnap délben jön apád — mondta, R eggel megfogta az egyik tyúkot. Beszélt hozzá, amikor behozta a konyhába. — Ne haragudj, kis tyúkom, sok szép tojást tojtál, hálátlan vagyok, ne haragudj. — Az apja este elutazott. Ezután még jobban hiányzott az anyja. Egyre többször csavar- gott, egyre többször kellett bocsánatot kérnie a csavargásokért. — No egyél, mondja esénként a nagyanyja — ő eszik, nagyanyja meg ül a tűzhely mellett, ahonnan árad a kesernyés szag. Zoltánnak eszébe jut, ahogy kucorog az elaknásított erdő egyik bokrában, hallgatja apja, anyjk meg az erdőmunkások kiáltásait. Egyre idegesebben keresik a szürkületben. Már a határőrség is őutána kutat. Egyre türelmetlenebb, várja az estét, várja, mikor jönnek végre a szarvasok, az őzek — nehogy rábukkanjanak addig. Az apja megtalálja, anyja sírva fakad és hazaviszik. Az is eszébe jut, amikor kimászik a csónakból, pedig mondják neki, hogy ilyen nagy vízben nem látszanak a halak, csak a part mellettiben, vagy egészen magasról, a hídról vagy tán repülőről. Fokozatosan araszolgat a csónak oldaláig, s amikor senki sem figyeli, belecsúszik a vízbe. Azonnal üvölt mert nem tud megkapaszkodni semmiben, a víz húzza lefelé. Köves bácsi, a halász nem tud úszni, az anyja utána ugrik, fenntartja a vízen, amíg Köves bácsi odaevez, belekapaszkodik a billegő csónak peremébe. — Aztán holnap a nyilvánosság előtt nehogy, szóíogadatlan légy — szólalt meg a nagyanyja, amikor be- fejzi a vacsorát. Nem leszek, mondja Zoltán, beoson a szobába és lefekszik. — Most már jöhet az eső — mondja reggel a nagyanyja és elindulnak, ki a tanyára. Vége a cséplésnek, mire kiértek a gépet is átvontatták a szomszéd földre, odaszáll a búgása. Az eperfák alatt megterítve áll két nagy asztal. Mintha izzó vastömbben lépkednének, olyan forró és mozdulatlan minden. Súlya van a levegőnek. Az asztalok közelében fekete-fehér oszlopok, ünneplőbe öltözött férfiak állnak. — Itt megállj mellettem — mondja a nagyanyja, amikor odaérnek, Zoltán áll a lábuknál. A nyárról, a termésről, az aratásról, a cséplés- ről beszélnek. Néha megmozdulnak, ilyenkor egy-egy csizmán megcsúszik a napsugár, mintha borotváké® billenne rajta. induljunk mondja egyikük. Az asszonyok kihordják az ételt. Óriás lábasok ontják a pörkölt szinte érinthető illatát. Mintha az asztalok, a lábasok, a tányérok és a fejek fölött a levegőben is nehéz húsdarabok röpködnének. — No egyél — szól rá nagyanyja, amikor észreveszi, hogy még mindig nem nyúlt az ételhez. Eszik. Körülötte, az ünnepi fekete-fehér dermedtségben mindenki eszik, csak a kezek és a szájak mozognak. Megint eszébe jut az elaknásított erdő, a sodró víz. gondolkodik, hogy milyen bajt csinált még, melyik lehet az, amelyik miatt nem viszik haza. Befelé nyüszít, fogadkozik, hogy több rosszat nem csinál. A tányér szélén ugyanarra az ütemre koccan a kanala, amire mindenkié. Szorítja a nagy kanalat, szinte belekapaszkodik, és tömi magába az ételt. De hiába igyekszik, felhasad a rákényszerített fegyelem burka és kibuggyan belőle a sírás. El akarna szaladni, de megbotlik a szék lábában. Fekszik a földön. majdnem az asztal alól üvölt, hogy nem lesz többé szóíogadatlan. Csizmák, tutyik, cúgos cipők, szaladgálnak körülötte, anyókák hajolnak fölé. Abbahagyja az üvöltést, fekszik és rángatózik. Mi lelte, mi lelte, kér- dezgetik. Valamelyik fölemeli, karjában a tanyába viszik. A többi mögöttük. — A dac jött ki belőle — hallja nagyanyja hangját. — A rosszaság. ire beérnek, nem rángatózik, csak halkan sír. Aki bevitte, veszi róla a cipőt, lefekteti és azt mondja, hogy maradj így, feküdj szépen, nyugodtan. Aztán kimegy a konyhába, becsukja az ajtót, de a za j, a beszélgetés beszűrődik. Megmozdul a levegő. Az első szélzúgásra villámuk. Az ablakon dübörögni kezd az eső. Csend van.
