Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
1978. AUGUSZTUS 6., VASÄRNAP Koszorúzás •• Ünnep a gödi Fészekben A mártírokra emlékeznek Tegnap folytatódtak a gödi Fészek emléknapok. Ma 9.30- kor kezdődik a program. Á munkásmozgalmi emlékműnél a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia fúvószenekara hangversenyez. Később Nagy Lajosné, az MSZMP nagyközségi bizottságának titkára tart ünnepi megemlékezést. A munkás- dalkör száma után Horváth I'erenc színművész ünnepi verset mond. Végül a Fészek mártírjainak emlékművénél koszorút helyeznek el. A gödi Fészekben az ünnepi beszédet Tóth Albert, a váci járási pártbizottság első titkára mond, majd koszorúzásra kerül sor. Délután a sportpályán lesz a kispályás labdarúgó-bajnokság döntője. Növényvédők a levegőben Konzultáció Mi az elidegenedés? A budaörsi növényvédő állomás gépei segítik országszerte növényvédelmi munkál. A képen: tankoláshoz száll le a permetező helikopter. Még ígéret: Decemberre ezer lakás Kell-e magyarázni a PÁÉV-bizonyifványt ? Meg kell-e magyarázni a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat első féléves bizonyítványát? Ha a leggyakrabban emlegetett gazdasági mutatót, a termelés mennyiségének, emelkedését nézzük, semmiképpen sem. Tavaly 318 millió forint értékű munkát fejeztek be az év első hat hónapjában, az idén ennél is 15 es fél százalékkal többet, 367 millió forintot érőt. Tiszteletre méltó ez az eredmény még akkor is, ha a többletbevételnek az egyhar- mada áremelkedésekből származik, s újabb korszerű gépek is segítették idén a munkások dolgát. Mert az mindenképpen tény, hogy a PA- ÉV-nál ma sem dolgozik töo'o ember, mint tavaly ilyenkor, csak éppen az irányítók végezték jobban a dolgukat, s az idén csak ritkán volt panasz anyaghiányra, vagy egyéb olyan hátráltató tényezőibe, ami miatt munka nélkül álltak á szakemberek. A felsorolt pozitívumok ellenére sem írhatjuk le, hogy szervezettebb lett a munka. Ellent mondanak ennek azok a tények, amelyekről a vállalat igazgatóhelyettesével, Bihari Bélával beszélgettünk. Ésszerű indokok Hogy melyek ezek? A választ ott kell kezdenünk, hogy a PÁÉV-nak idén 1063 lakást kell megépítenie a megyében. Egy korábbi miniszteri rendelet, s az ésszerűség is arra kötelezi a vállalatokat, hogy ennek körülbelül a felét, de legalább a 42 százalékát már az első félévben adják át rendeltetésének. Ebből a nézőpontból vizsgálva a vállalat tevékenységét, bizony már sokkal sölétebb a kép, hiszen az összes lakásnak mindössze 24 százalékát készítették e! júliusig. S bár a lemaradásra van ésszerű magyarázat, az indokok nem vigasztalják az otthonukra várókat, s alighanem a felügveleti szerv, az ÉVM szakembereit sem nyugtatják meg teljesen. Még akkor sem, ha az év végéig a PÁÉV-esek minden bizonynyal solcat lefaragnak a lemaradásból, s ahogy ígérik, a korábbi évekhez képest januárban több lesz a félig kész. csak a szak iparosokra váró ház is. De hát honnan is származik az ellentmondás a magas termelési érték és a tetemes lemaradás között? A vállalatinál az idei munkákat három kategóriába so-olják. Két kiemelt jelentőségű építkezésük a kistarcsai kórház és a diósét rekonstrukció. Az előbbi fontosságát talán indoko1ni sem kell: a megve már-már katasztrofálisan kevés kórházi ággyal rendelkezik. Tehát a szó szoros értelmében é’etbe vágóan fontos, hogy decemberre elkészüljön az egészségügyi intézmény. El is készül, de a PÁÉV nagy árat fizet érte. Kistarcsán a legjobbak Ahhoz, hogy a szakipari munkákkal foglalkozó vállalatok időben átvehessék a terepet, az év első felében havonta több mint 20 millió forint értékű, jórészt kőművesmunkát kellett elvégezni a vállalatnak. Ez az adat még kevesebbet mond erőfeszítéseikről. Az talán már többet, hogy a megye több szövetkezete és vállalata ígért kölcsönbe kőműveseket, de végül a PAEV- nak magának kellett elvégeznie a feladatok oroszlánrészét. így annak ellenére, hogy ide küldték a legjobb műszakiakat, művezetőket, szocialista brigádokat, a kőműveseket mégiscsak a többi munkáról, a lakásépítkezésekről kellett ideirányítani. Jól szemlélteti ezt, hogy a kistarcsai építkezés a vállalati kapacitásnak mindössze a 8 százalékát köti le, de itt dolgozik összes kőművesük egyharmada. Nem kell sok magyarázat hozzá, hogy megértsük: a kőművesek hiánya alaposan visszavetette a többi beruházást, mindenekelőtt a lakásépítkezéseket. Kistarcsáról szólva meg kell azt említenünk, nincs szó arról, hogy ezen több haszna lenne a vállalatnak, mint a többi munkán, például a lakásépítésen. Éppen ellenkezőleg. Ügy tervezték, hogy az első félévben éppen nullát mutat majd az egyenleg: nem is nyernek, de nem is veszítenek rajta. Ezzel szemben alapos veszteséget számolhattak össze. A kistarcsai kórház szívügye a PÁÉV munkásainak é-s vezetőinek, éppen ezért az ilyen összehasonlítást nem tartják helyénvalónak. De a tények azért tények, s a PÁÉV gazdálkodást folytató vállalat. Visszatérnek a kőművesek Decemberre elkészül tehát a kistarcsai kórház, ígérik, lényegében befejezik a diósdi rekonstrukciót is. Szeptemberben megkezdődik a tanítás az új dunakeszi általános iskolában is, s augusztusban felavatják Gödöllőn az ABC áruházat. Mind-mind halasztást nem tűrő, időhöz kötött munka, melyeket a megye lakóinak és vezetőinek szeme vigyáz. Ha tehát fennakadás van — márpedig ilyen gyakorta előfordul —, csak a lakásépítkezések kárára lehet gyorsítani az ütemet. így történt, hogy az első félévben tulajdonképpen fele annyi lakás készült el, mint amennyit át kellett volna adniuk. A PÁÉV-et meglehetősen sok olyan veszteség éri, mely- lyel más megyei vállalatoknak nem kell számolnia. Borsodban, Zalában, Bácsban az építkezések 60—70 százaléka készül a székhelyvárosban, kevesebb tehát a költség, az utaztatásra, szállításra fordított idő. Több a munkáskéz, nem küszködnek a főváros közelsége miatti gondokkal. É mindennek tetejébe talán nálunk a legtöbb a halaszthatatlan építenivaló. Ez az egyébként teljesen helytálló magyarázat sem menti föl azonban a vállalat vezetőit, dolgozóit kötelezettségük alól: amit vállaltak, az teljesítsék. Ezért a napokban tartott műszaki konferencián éppen azt vizsgálták meg, hogyan lehetne az év végéig részben vagy egészében felszámolni a lemaradást. A számítások azt bizonyították, ha minden munka fennakadás nélkül folytatódik, a kőművesek visszatérhetnek eredeti munkahelyeikre. s a más váll a1 átokból, szövetkezetekből való szakipárosok is elvégzik, amit vállábák decemberig elkészül ,a több mint ezer Pest megyei lakás. Csulák András E filozófiai kifejezés — a maihoz hasonló értelemben — a XVIII. század végén, a francia filozófiában bukkant fel először. A problémakör jelentős idealista megalapozású kidolgozását nyújtotta a klasz- szikus német filozófia, s ki- váltképppen Hegel. Történeti utóéletéből hadd említsük meg, hogy a második világháború utáni időszak leghevesebb filozófiai vitái — mind polgári,- mind marxista keretek között, mind pedig e két tábor viszonylatában — éppen e jelenségkör körül szerveződtek. Fogalmazzunk így: a második világháború óta nincs jelentősebb marxista — és polgári — filozófus, aki ne érezte volna szükségét, hogy kifejtse saját álláspontját az elidegenedésről. Dehát miről van szó? Mit takar ez a kifejezés? Miért a szokatlanul heves és elnyúló viták? Hogy a kérdésekre válaszolni tudjunk, vessünk pillantást e problémakör eredeti marxi felvetésére. A természeti környezet tárgyiasulcsa Kezdjük ott, hogy a marxi filozófia egyik centrális kérdése volt annak megválaszolása, hogy mi az ember lényege. Marx válasza vitában született: vitatta, hogy az ember lényegét egyszer s mindenkorra rögzített, örök s változhatatlan vonások, s kiváltképpen, hogy természeti- biológiai adottságok nyújtanák. Marx az ember lényegét társadalmi sajátosságként íogta fel, s ezen belül azt emelte ki, ami az emberi nemet minden más élőlénytől megkülönbözteti: a munkát, mint tudatos, teremtő élettevékenységet. Ennek az élettevékenységnek — filozófiai szemszögből — számos sajátossága ismeretes. Kezdjük azzal, hogy a munka közvetett tevékenység. Miért ? Egyszerűsítő példával élve: az ember számára még nem étel az, ami megehető. Az ember szükségletei tárgyát át kell, hogy alakítsa. Ezért eszközt iktat önmaga és az átalakítandó tárgy közé, s szón élő munkát fejt ki. Eközben olyan képre, olyan formára hozza azt, hogy — széles értelemben — elfogyasztható legyen. Ám e fo- 'yamatban szakadatlanul szé- esedik azoknak a tárgyaknak köre, amelyekre emberi tevékenység irányul, amelyek viszont közvetlenül nem elégítenek ki szükségletekét. A társadalmi fejlődés során a korábbi természeti környezet egy elemberiesített: tárgyi- technikai-civilizációs és tudományos-kulturális környezetnek adja át a helyét. Az embert mindinkább olyan világ veszi körül, amely a korábbi nemzedékek munkájának eredménye — filozófiai szóval: tárgyiasulása — s amelyet mint felkínált ismereteknek és készségeknek rendszerét, el kell sajátítania, meg kell tanulnia. Éppen ez a tárgyi, civilizációs és kulturális örökség teszi lehetővé, hogy az ember történelmét ne kezdje mindig elölről, hanem ott folytassa, ahol elődei abbahagyták. A munka a biztosítéka az emberi történelem folyamatosságának és az emberi nem fejlődésének. Az értéktöbblet világának terméke Az elidegenedést az elmondottak alapján érthetjük meg. Az emberi munkatevékenységnek — a tárgyiasu- lásnak és az elsajátításnak — olyan meghatározott történelmi formája, amely a kapitalizmus kibontakozásával lett uralkodóvá és nyilvánvalóvá. Az elidegenedés az a társadalmi állapot, amikor a munka tárgyi feltételei és a társadalmi élet erre épülő igazgatásának körülményei áttekinthetetlenné és kiismerhe- tetlenné válnak az egyes ember számára, sőt, ellenőrizhetetlen és uralkodó hatalomként szembefordulnak vele. Az elidegenedés Marxtól számba vett dialektikája, hogy maga az ember teremti meg történelme során munkájának és életének azokat a szervezeti kereteit, amelyek Vele szemben önállósulnak, s őt vagy egy torz, vagy egy egyoldalú, vagy éppen anti- humánus tevékenységre késztetik. Az elidegenedés jelen van abban a munkatevékenységben, amelynek terméke — ellenszolgáltatás nélküli — értéktöbbletet tartalmaz, amely mint a munkamegosztásnak alávetett speciális ténykedés, rutinizált és monoton jellegű, amelyben a személyes kapcsolatok világát az árucsere és a pénz — tehát kifejezetten dologi — eszközök uralják. Vagyis jelen van. abban a tőkés — és munkamegosztásos — tevékenységben, ahol a munkás sem | munkájának termékét, sem tevékenységének jellegét, sem emberi kapcsolatrendszerét nem vonhatja saját uralma alá. A magánérdek uralma Marx elemzései azonban túlterjedtek a gazdsági viszonyok jellemzésén. Bemutatták, hogyan testesül meg az elidegenedés a politikai felépítmény, az államiság világában. Tőkés keretek között — írta — az egyes embert felruházzák ugyan a polgári politikai demokrácia érdek- nyilvánítási és érdekképviseleti lehetőségeivel, ám ezek a jogok és lehetőségek valahányszor szembekerülnek a társadalom uralkodó osztályának anyagi — vagy más — érdekeivel, mindannyiszor elégtelennek bizonyulnak és alulmaradnak. A korabeli porosz viszonyok elemzése alapján kimutatta, hogy valahányszor a polgári jog beleütközött a magánérdek érvényesítésébe, a jogot eltávolí- tandó akadályként kezelték. Marx az elidegenedés megnyilvánulásaként tartotta számon a vallásosságot is, mint hamis tudati jelenséget Me- gintcsak arról van szó, hogy a társadalmasult, ám az osztálytársadalmakban történelmi elégtelenséget és kiszolgáltatottságát érző ember saját maga képére megteremti azt az istent, akinek aztán — aláveti magát. Isten-képébe kivetíti mindazokat a vonásokat, amelyeket ő ténylegesen nélkülöz, ám kíván tökéletességet, teljhatalmúságot, végtelen jóságot — és aztán életét, érzület- és gondolatvilágát függővé teszi saját teremtményétől. Ennek a szellemi és érzületi függőségnek evilági alapjai vannak — mutatta ki Marx —, éspedig az, hogy az ember itt a földön elveszítette a saját maga által megalkotott világ feletti uralmat. Egy sajátos forma Gazdaság, állam, vallás: a korabeli kapitalizmus viszonyainak ismeretében Marx e területeken mutatta ki az elidegenedés megnyilatkozásait: azt, hogy az embertől elidegenül a saját maga által megteremtett társadalmi környezete. A kapitalizmus története a huszadik században részben tovább mélyítette ezeket a vonásokat, részben új színeket tett fel az elidegenedés palettájára. Említsük meg még az elidegenedésnek azt a sajátosan legúiabbkori formáját, amit manipulációnak nevezünk. A manipuláció az emberi gyakorlat visszájára fordulása. A rendelkezésre álló civilizációs-technikai, aztán tömegtájékoztatási, kulturális és fogyasztási eszközökkel űzött tudatos praktika, amely megkísérli az embert minden szuverenitásától — önállóságától — megfosztani, olyanképpen, hogy merőben a fogyasztás alanyává változtatja. Ebben a helyzetben kívülről határozzák meg és írják elő az ember szükségleteit, pótlékká — öncélú szabadidő-eltöltéssé — változtát- ják a kultúrát, tömegkommunikációs úton vezérlik és teremtik az emberi ízlést, véleményt, magatai-tást. Az ember nem termelő és teremtő többé — hanem fogyasztó és befogadó. Gondolatai — mások gondolatai, ízlése — mások ízlése. Személyisége elszürkül, arcéi nélküli. Marx életművének egyik, mondanivalója: az elidegenedés alóli társadalmi felszabadulás tudományos és gyakorlati-politikai előkészítése. A szocialista forradalmak világ- történelmi jelentősége — és küldetése — pedig megfogalmazható, mint az elidegenedéssel való tudatos szembefordulás: az ember saját viszonyai fölötti társadalmi uralmának megvalósítása. Papp Zsolt Műszerek után — lakás is Jé ez betegnek, orvosnak i zésnek, továbbképzésnek egy- . aránt. ! — A régi röntgenkészülék ‘ a szakorvos szerint már roncs- teleprevaló volt. Most két új j gépet kaptunk, az egyikhez : zártláncú tévéképerősítő tarto- ' zik: a kis részleteket felnagyítva könnyebb meghatározni, hol, s mi a baj. — A laboratóriumot úgy rendeztük be, hogy ne zavarják egymás munkáját az asszisztensek. A korszerű eszközök ! közül az automata vérsejtszám- ' láló készülék, a pipettázó, mely | pontosan méri ki a vizsgálati , anyagot, az ionmeghatározásra ! alkalmas lángfotóméter, és a i fehérjék különválasztását vég- • ző berendezés — mind-mind , itt a monori szakrendelőben ... ’ — Sajnos — bár műszerezettségben nem marad el a többi rendelő mögött o gégészet, a szemészet, az urológia az ortopédia, s az ideggyógyászat sem — ezekre az állásokra eddig nem sikerült orvost találnunk. De a jövő év végére elkészülnek azok a lakások, ahol a hozzánk szegődő orvosok lakhatnak. Az állásokat már meghirdettük az Egészségügyi Közlönyben. Vasvári G. Pál Tágas az előcsarnok, mindé*' várakozónak jut benne hely Kényelmes az orvosnak, a betegnek is. De van valami am: tán még fontosabb: régebbel a körzeti orvos délelőtt rendelt és este egy órát. Mosi reggel nyolctól délután öt% bármikor jöhetek... A fogászat előtt sem tülekednek a betegek. Tus binds fúrcgép — Száznyolcvan fokos volt a fordulat, nyugodtan írja U — mondja az orvos. — A mostani munkahelyem alapterületének alig több mint a felér dolgoztunk négyen, és ha még a két beteg bent volt. gyakorsa egymásba ütköztünk. Az új felszerelésről is csak *ót mondhatok. Magas fordulatszámú, turbinás fúrógép, dönthető automata szék és még sorolhatnám. Konzíium Dr. Záhonyi Aladár igazgató főorvos: — Kezdjük a legfontosabb dolgon: Az alapellátást és a szakorvosit összevontuk. Itt rendelnek, helyben a körzeti orvosok, így szinte automatikus a konzílium egy- egy eset kapcsán. Jó ez betegnek, orvosnak, a szakmai képAiig egy hónapja jártam Monoron, a Kossuth Lajos utca 97. szám alatti járási szakorvosi rendelőben. Akkor az igazgató főorvos így fogadott: — Jobb ha körül sem néz. Vagy tudja mit, inkább mégis vegye szemügyre! Ebben a szobában van a beln'"ógyászaii rendelés. Tizenöt négyzetméter az alapterülete. De itt fogadják a fizikoterápiára küldött betegeket, meg azokat is, akik gépjárművezetői vizsgálatra jönnek. Bármikor jöhetnek Azóta sok minden változott Monoron. Július 11-én ünnepélyes külsőségek között avatták fel a 22 munkahelyes, kétemeletes új szakorvosi rendelőt, amelyben csupán az új műszerek értélce több mint 47 millió forint. Az épület 43 millióba került. Most ismét Monoron vagyunk. Mit mondanak az érdekeltek? — Lázas vagyok, kapar a torkom, a körzeti orvosra várok — kezd a szóba Hegyi Ferenc, a Vasipari Ktsz dolgozója. A rendelő bizony zsúfolt volt. Itt nagyobb a tisztaság.
