Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

Az elveszett lakatkulcs története A közelmúlt napok egyikén Veresegyházra vitt az utam. Dolgom végeztével meg­látogattam egyik itt élő bará­tom családját. Sem a ház gazdája, sem gazdasszonya nem volt otthon, ám a nagy­mama is kedvesen, szeretettel fogadott. Vendégnek járó kávé s ap­rósütemény is került az asz­talra. Beszéltünk örömökről, gondokról, gyerekekről és unokákról. Véle.lenül az órám­ra esett a tekintetem. A nagymama megszólalt: 4— 10 óra 20 perckor lesz autóbu­sza Gödöllőre. Azután már hiába volt minden kedves marasztalás — szólítottak az e napon is vá­ró bokros teendőim —, az ABC-áruház előtti buszmeg­állóhoz siettem. Az órámon tíz óra múlt 10 perccel. A biztonság kedvéért megnéztem a menetrendet, amely szerint Gödöllőre csak 11 óra 10 perckor indul busz. Hazug világ! — mondtam káromkodva, kétségbeesve. Csak látszat volt a nagymama kedvessége? Egy órával előbb kiküldött az autóbuszhoz, csak hogy túladjon rajtam. S hogy mosolygott, hogy kedves­kedett ! TUyugtattam magam, de ez a próbálkozásom ered­ménytelen volt. Dühöngtem to­vább. — Mit várjak a fiata­loktól, ha a hetvenen túliak is ilyen csalfák. Álnokság, asz- szony a neved! Fortyogtam tovább, s elha­tároztam, hogy tűzokádó dü­hömet az ABC-áruház Colás- pultjánál hűsítem. Elindultam, s egy Sympho­nie cigarettára gyújtó férfi szólt rám. — Ne tessék elmenni, két perc múlva, 10 óra 20-kor itt lesz a gödöllői autóbusz. A menetrendre mutattam. — Régi az, kérem — kap­tam a felvilágosítást. — Bizo­nyára elvesztették a lakatkul­csot, ezért nem tudják kiven­ni. a dobozból az elavult tá­jékoztatót. Leültem a pontosan érkező buszban. Első gondolataim a nagymama felé szálltak. — Mindent köszönök. Kezét csó­kolom — búcsúztam bocsá- natkérően. ÍVJ iután a nagymamát így, gondolatban bűnös át- kozódásomért kiengeszteltem Gödöllőig, egészen e sorok megírásáig azon töprengtem, hová lehetett a régi menet­rendet őrző szekrény lakatjá­nak kulcsa, ki veszíthette el, s vajon előkerül-e valaha? F. M. Kátyús vasúti átjárók Emlékszem, valaha a mi kis vicinálisunk vonalán minden­nap végigment egy-egy vas­utas. Ezt a látszatra csupán bandukoló embert fontos fel­adattal bízták meg: szemre­vételeznie kellett a vágányok épségét, a sínt lefogó csava­rok esetleges lazulását, s minden olyan kisebb-nagyobb rendellenességet, amit aztán vagy ő maga megszüntetett vagy bejelentette javításra. A ma vasútja korszerűbb, s talán nem is kocog rajta vé­gig naponta a pályaőr. Nagy a munkaerőhiány ebben az egykor, virágzó szakmában. Nekem ez az ember azért hiányzik annyira, mért a vas­úti átjárók dolgában némi el­lentét mutatkozik a vasutat és a közutat használók, üzemel­tetők között, noha mindkettő fejlesztésére ugyanaz a főha­tóság költ sokat. A vasúti át­járók némelyikének kátyús voltára gondolok! Évek óta többször megpróbálták már helyreállítani a szakemberek Gödöllőn, az Erzsébet-parki HÉV-megálló közúti átjáróját, hogy akik bármiféle járművel átkelnek rajta, zökkenőmen­tesen- tehessék. Munkájuk mindezideig sikertelennek bi­zonyult. Ennél is áldatlanabb a helyzet V eresegyházon, a rend­kívül forgalmas, Vácr.a tartó út vasúti átjárójában. Itt tel­jes szélességében olyan gödrös az átjáró, hogy kerékpárral is alig lehet rajta zökkenő- mentes utat találni. A sínek körüli arasznyi mély süllye­déseken való áthajtás, autós barátaim szerint még normá­lis sebesség tartásakor is a rugótörés vagy lökésgátló ki­múlásának veszélyét rejti ma­gában. Hiszen éppen itt van az ellentmondás: manapság milliárdokat költünk a gép­kocsikat fenntartó, javító üze­mek építésére, a járműalkat­részek beszerzésére, \ közben mintha keveset törődnénk a meglévő értékek megóvása-, val. Amihez például hozzátar­tozna, az utak, köztük a vas­úti átjárók karbantartása is. K. Z. P. V. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1978. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT Jövőnek tárolt jelen Néprajzi adatbank fényképekből A járási hivatal művelődés- ügyi osztályán 1975-ben ha­tározták el, hogy megteremtik a járás fotóarcnívumát. A cél az volt, hogy az amatőr fotó­sok felfedezzék a járás em­berét. munkáját, a környeze­tét. amelyben él, s az 1970-es évek eseményeit fényképeken őrizzék meg az utókornak. A mozgalom irányítását Po­lony i Péterre bízták. Öt ke­restem, hogy megtudjam, hol tart a kezdeményezés, milyen eredményeket értek el és mi­lyen célok megvalósításán fá­radoznak. Polónyi Pétert fényképek válogatása közben találom. Hű ábrázolás — Valamivel több, mint há­romezer fekete-fehér-, színes fotón és diaképen őrizzük az eddig gyűjtött anyagot. Most rendszerezem a felvételeket: a munkát nehezíti, hogy a fel­vételeknek igen gazdag a tartalmi skálája, hiszen a te­matika szinte parttalan és a gyűjtés óriási gazdagságot eredményezett. Néhány képet ötletszerűen a kezembe veszek a fényképhal­mazból. A látottak igazolják az elmondottakat. Találok kö­zöttük olyat, amely a népmű­vészet tárgyi anyagától elve­zet az életmódig, a hagyomá­nyoktól a születő újig. . Az archívum gazdája magyarázza, mj a témagazdagság oka. — Vegyük a következő pél­dát. Elhatároztuk, hogy fel­dolgozzuk a járásunkban még fellelhető népi építészetre vo­natkozó anyagot. A szűkén vett népi építészetbe csak a lakóház tartozik. Megeléged- hetünk-e ezzel, ha teljesség­re törekszünk és az utókorra is gondolunk? A józan ész és nem a mindent akarás diktál­ta, hogy bővítsük a temati­kát, hiszen a népi építészet emlékeit Megtaláljuk a gazda­sági épületekben — az ól. a pince, az istálló, a fészer épít­ményeiben —, s magában az udvar — virágoskert, barom­fi és gazdasági udvar kiala­kításában. az ott elhelyezett köcsögfákban csakúgy, mint a pihenőpadokban. Vagy itt vannak a portrék. Alkotás, munka vagy fellépés közben, egyáltalán milyen mó­don ábrázoljuk azokat, akik fát faragnak, képeket feste­nek, szőnek, hímeznek, előraj­zolnak. énekelnek, táncolnak. Jóllehet bizonyos mértéktartás szükséges, de ez nem mehet a hű ábrázolás rovására. I A látottak és a hallottak gondolkodásra - késztetnek. Ilyen hatalmas képanyagban, hiszen a fényképek száma nap­ról napra nő, hogyan lehet el­igazodni? Ha valamelyik köz­ség az ott tartandó ismeretter­jesztő előadáshoz képet kér, hogyan juthat hozzá? Lyukkártyás katalógus — Minden községnek joga van a teljes anyaghoz, hiszen a községek pénzügyi támoga-- tása nélkül a fényképezés, a gyűjtés meg sem indulhatott volna. Az első támogatást Aszód nagyközség tanácsa ad­it*;™ s hozzá; ■ csatlakoztak a 'többiek. Éppen ezért, a válo­gatás, a rendszerezés befeje­zése után az egyes községek­re vonatkozó képanyagról má­solatot adunk az érintettek­nek. Minden község birtokába jut az eddig elkészített és rá­vonatkozó anyagnak, utána pedig folyamatosan kapja az új képeket. Az eredeti anyag természe­tesen a járási archívumban marad, amit a napról napra történő gazdagítás után jog­gal nevezhetünk majd a gö­döllői járás néprajzi adat­bankjának. Ez aj adatbank akkor lesz tökéletes, ha a szükséges információt azonnal szolgáltatja. Ezért készül a nyilvántartáshoz lyukkártyás katalógus, mert ennék segít­ségével könnyen tájékozódha­tunk a rendelkezésre álló adathalmazban. Mindent megörökíteni — Nem vitatkozni akarok — mondom Polónyi Péternek —, inkább a féltés kérdezted ve­lem: nem lesz holt anyag ez az érték, mindez a jövőnek tárolt jelen? \ — Már a fotózás során is kamatoztathattuk a látottakat, hiszen, ez a munka képezte az alapját a járási építészeti ki­állításnak is. A meglévő fo­tók segítségével augusztusban az aszódi Petőfi múzeum és a gödöllői helytörténeti gyűjte­mény közös kiállítást rendez a járás népi építészeti emlé­keiről készített képanyagból. A felhasználás köre tovább szélesíthető. A katalógus el­készülte után a járás életé­vel foglalkozó ismeretterjesz­tő előadásokhoz hangos dia­sorozatokat tudunk adni a szemléltetéshez. Ugyanezeket a képsorokat szívesen rendelke­zésére bocsátjuk az iskolák­nak, iskolai napközi "otthonok­nak, ifjúsági kluboknak, egy­szóval mindenkinek, aki fel- használásukat igényli. Meg­győződésünk, hogy 16 ügyért fáradozunk, igaz és hasznos szolgálatot teszünk a járásnak, éppen ezért vagyok bizakodó, amikor azt remélem, hogy a járás sok amatőr fotósa segí­ti majd a munkát és így min­denről, ami a (járásban törté­nik, képanyag készül. Fercsik Mihály Tábor a víztározó melleit A legkisebb és a legszigorúbb Nagypapa vigyáz a gyerekekre tói ragyogó ég alatt sokáig énekelgettek, hallgatva az er­dő felől, érkező halk nesze­ket és a zsarátnok pattogá­sát. — Csak a darazsak nem hagynak bennünket nyugton — panaszolja az egyik kis­lány. — Tessék csak megnézni, hány csípés van rajtam. — Aztán egy fiúcska szól közbe: — Arra jók a darazsak, hogy otthon már a szúnyogcsípést észre sem fogjuk venni. A nagypapa megnyugtat, sikerült a darazsakat elűzni, a hátralévő napokban nem fogják zavarni a kispajtáso­kat. Aztán az akadályverseny­ről esik szó, amelyet a tó körül rendeztek, de ottjár- tunkkor még titok volt, hogy melyik csoport nyerte a könyv­jutalmat és a finom csokolá­dét. A játék és sok kacagás kö­zepette hasznos dolgokat is művelnek a táborban. Fel­kutatják a környéket, ismer­kednek az erdő növény- és madárvilágával. megfigyelik a tó körül órákat el tő'tő hor­gászok munkáját, megismerik a víztározó és az újonnan be­vezetett öntözési rendszer lé­nyegét, használatát. Síró lányok Pillantásom a hirdetőtáblá­ra téved, amire a táborrend és a napiparands van kifüg­gesztve. Ismét egy leg-gel találkozom. Ügy tűnik, ez a világ legszigorúbb táborrend­je. Még azt is előírja, hogy a fiúk kötelesek udvariasan Hiniáznak a saját készítésű hin*án. A szerző felvétele viselkedni a lányokkal szem­ben. Es ami a legszebb a do­logban, a lányok egybehang­zóan állítják, a tábor két szem fiúja ezt meg ás tartja, de nem szegik meg az utasítás többi pontját sem. Marika, aki jövőre az aszódi gimnázium tanulója lesz, mindenre ügyel, mindenkihez van egy kedves szava, de fegyelmezetlenséget nem tűr. — Valamelyik este volt' esv kis sírás — mondja —, az egyik kislány haza akart men­ni, és mint a ragályos beteg­ség, terjedt tovább, indulni ké­szültek valamennyien. Csak annyit mondtam nekik, hogy azt hittem, ti már úttörők vagytok. Úgy látszik, csak a nyakkendőt kötöttétek fel, s azt hiszitek, ezzel minden el van intézve. A csomagok ha­marosan a helyükre kerültek, néhány perc múlva ismét a csillagokig szállt a vidám nótaszó. Ellenállni lehetetlen Kicsit hosszúra nyúlt a be­szélgetésünk, a pajtások már izegnek-mozognak, mint meg­tudom, másnap lesz a tábori olimpia és arra bizony készül­ni kell. Ekkor dől el, ki a tá­bor legjobb futója, cé’badooó- ja, távolugrója. Búcsúzás közben érkezik a táborba Sá­ra János, a telep vezetője, aki rövid érdeklődést ad a gyere­kekről. — Nagyon jó gyerekek ezek. szívesen látjuk itt őket. A horgászok sem panaszkodnak rájuk. Kérték, hogy vigyem őket csónakázni. Bár nem túlságosan szabályos, de hát tessék végignézni rajtuk, le­het nekik ellenállni? Takács Pál Szombati jegyzet Sumntásdal Járásunk jellemzésére 'az egyik közhely: a népi ha­gyományok kincsesbányája. Manapság, amikor boldog- boldogtalan gyűjti régvolt korok emlékeit, a falvak­ban évtizedekkel ezelőtt használt eszközöket. szer­számokat, ruhákat — sokan irigylik e vidék lakóit. A hajdani falusi szokások fel­elevenítésének országos buz­galma láttán érthető az irigység. VajonUjogos-e? Tudnivaló, minden jelen­ség sokágú összetettségében vizsgálandó, valósághű kép csak így nyerhető. Esetünk­ben a valaha volt életfor­ma, -mód minél részlete­sebb feltárása adhat ma­gyarázatot a szokások ki­alakulására, arra, hogy miért éppen olyan eszközö­ket használtak, miért éppen úgy és azt énekeltek, aho­gyan és amit, miben gyöke­reznek az élet jeles esemé­nyeinek szertartásai, miben — horribile dictu — a népi gyermekjátélcok. A teljes­séghez hiánytalan ismere­tek szükségesek. Hónapok óta a legvárat­lanabb időben és helyze­tekben eszembe jutnak az idős hévízgyörki paraszt- ember szavai. Pontatlanul nevezem öt parasztnak, hi­szen most nyugdíjas, férfi­kora teljében summás volt. Azt mondta: szereti a régi szép nótákat, de ha a rá­dióban summásdalra fa­kadnak, nyomban elzárja a készüléket. így veszi elejét, hogy ismételten felszakad­janak a nyomorgó, ember­telen summásélet ejtette, végleg sosem hegedő sebei. A minap egy mai kom- bájnos szavait olvashattuk. Olyan ember nyilatkozott, akinek része volt a roman­tikusnak vélt egykori ara­tásban is. Szerencsére mindössze kétszer aratott kaszával, emlékezett vissza, de nem volt romantikus1. Egyáltalán nem. A kasza nyele ugyancsak törte a te­nyerét, a kéve tövében való alvásnak sem pihentsóg, inkább törődöttség volt a vége. Városi kényelemhez és védettséghez szokott, azt igencsak unó fiatal vélheti nagyszerűnek, regényesnek a szabad ég alatt való há­lást, ám aki próbálta, más­nak találja. Nyári napok­ban későn szürkül, korán pirkad, serény a természet. Hiába tolta kalapját sze­mére a holtfáradt arató, az ezernyi éledező, nyüzsgő, neszező, csúszó, mászó, röpködő, zümmögő rovar és bogár elért mindenhová. Aki sajgó tagokkal ébred, annak a madárcsicsergés sem szférák zenéje. Por ma is van, tért rá kombájnosunk a modern aratás nehézségeinek ecse­telésére, ^figyelni hajnaltól napnyugtáig sem könnyű, vegyük ehhez a sáros ta­lajt, a dőlt gabonát. Van por ma is, de van légkon­dicionált kombájnfülke, es­te pedig kényelmes háló­hely. Nem a csillagok alatt, hanem szobában. Ma is po­ros a búza, de mi ez ahhoz képest, amit a hajdani pelyvahordó lányok nyel­tek vagy a gép tetején az etetők. Mire akarok kilyukadni? Ne ^gyűjtsük a régi élet tárgyi emlékeit, ne énekel­jék a rádióban a summás- dalokat, s a többi, szintén az élet keserveit felidéző énekeket? Semmi ilyen szándékom. Egyetlen bíráló szavam sincs, ha valaki petrólsmulámpával, kocsi­kerékkel, csépvel, kasza­nyéllel, ösztökével, ostor­ral, karikással, rokkával, •ejöszékkel díszíti városi lakását. Szíve-joga. Úvni a túlzásoktól sze­retnék mindenkit. Az ava­tott kezű gyűjtőket pedig inteni, hogy ne boruljanak le a réai dolgok előtt. Ne tüntessék fel a hajdoni szokásokat, életformát fe- V'lmúlhatatlanul szépnek, s *őleg ne utánozandónak. Ne feledjük, a múzeumba került paraszti eszközöket megkérgesedett, meggyötört tenyerek csiszolták fé­nyesre. A dalokat sokszor a fájdalom. Kör Pál tott úttörő, a volt negyedik D- ből és Marika nagypapája, Dolányi Péter hat napot és ugyanannyi éjszakát tölthes­senek el a víztározó mellett. Az egyik nap meglátogattam a tábort, a megye egyik leg­kisebb táborát, hogy megnéz­zem miképpen irányít a leg­fiatalabb táborvezető. Egyenlő mértékben A tó melletti hosszú úton hamarosan megpillantott va­lamelyik szemfüles kispajtás, és hogy, hogy nem. mire oda­értem a táborzászló elé, már nyakkendősen, felsorakozva köszöntöttek. Természetesen szabályosan. Először a tábor- vezető-helyettes, a volt negye­dikes Tóth Erzsiké jelentett Marikának, majd tőle én kap­tam a jelentést. Utána leül­tünk a hűs árnyékot adó ha­talmas fák tövébe, ahol elbe­szélték az első napok élmé­nyeit. Megtudtam, hogy a tábor legfiatalabb lakója Tóth Tí­mea, aki szeptemberben lesz elsős, de mégis öreg táboro- zónak számít, hiszen tavaly is itt volt. Ugyanazokat a fel­adatokat, munkákat végzi, mint bármelyik nagyobb tár­sa. Megsértődne, ha kihagy­nák valamiből. Nagyon emlé­kezetes volt a nyitó tábortűz, újságolták, amelyre igazi mű­sorral készültek és a csillagok­Ugyanesak elcsodálkozott Lévai Ferenc, a Galga-parti Termelőszövetkezet elnöke, amikor egy vékonyka kislány állított'be irodájába és táboro­zási engedélyt kért a Ligeti­erdő szélére, a termelőszövet­kezet víztározója mellé. — Aztán ki lesz a táborve­zető, ki felel az egészért — kérdezte az elnök. A válasz nagyon röviden így hangzott: — Én. — Aztán hányadíkos, milyen idős vagy? — Már elvégeztem a hetedi­ket, szeptembertől nyolcadikos leszek, betöltöttem a 13. éve­met. — Az elnök rögtön a tele­fonhoz nyúlt és fölhívta Bé­kési István csapatvezetőt, hogy vajon tud-e erről a dologról. Megnyugtató választ kapott Molnár Marika képes rá, hogy tábort vezessen, nyugtatta meg a csapatvezető, megkapják a szükséges felszerelést is. sát­rat, gumimatracot, hálózsá­kot, kondért. meg a többi ao- róságot. No. azért lesz a tá­borban felnőtt is, folytatta Békés István, egy nagymama vállalta, hogy állandóan kint lesz a pajtásokkal. Mindez tavaly történt. Az idén már ismerősen fogadta Lévai Ferenc Marikát és örömmel írta alá az újabb en­gedélyt, amely arról tanúsko­dik, hogy tizenegy most ava-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom