Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

1978. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT Rajzoltak, fényképeztek Sikerült a honismereti tábor Befejeződött a közelmúlt­ban Aszódon az első Pest me­gyei honismereti tábor. A tíz­napos, továbbképzést adó tá­boron huszonnégyen vettek részt Asztalos István, a helyi Petőfi Múzeum igazgatójának vezetésével. Az érdeklődők a gödöllői Török Ignác gimná­zium és óvónőképző szakkö­zép iskola, az aszódi gimná­zium diákjai, valamint a Gal- gahévíz, Iklad, Verseg és Do- mony általános iskolát vég­zett tanulói voltak. A tábor közvetlen célja az volt, hogy a fiatalok megismerkedjenek a Galga völgyével, valamint honismereti, helytörténeti gyűjtést folytassanak. Az ifjú kutatók három cso­portban dolgoztak. Az első társaság kérdőívekkel járta a környéket. Feladatuk volt a helynevek gyűjtése. Munká­juk egyik legérdekesebb ré­szének bizonyult, amikor Ife­lad, Domony és Aszód külte­rületén lovas kocsival járták a dűlőket. Idős emberektől érdeklődtek, hogy mi volt a terület népi neve, találtak-e ott valaha, valamilyen régé­szeti leletet, s fűződik-e mon­da a környékhez? A népi gazdálkodás, az élet­mód, a régi használati tár­gyak és munkaeszközök után kutatott a második csoport. Szinte szó szerint vehető, hogy benéztek minden pin­cébe, padlásra, csűrbe. Alaposan megismerték és feldolgozták a környék népvi­seletét, népszokásait a harma­dik csoport tagjai. Házról házra jártak és a látottakat nemcsak feljegyzésekben rög­zítették, hanem rajzolcat is készítettek. Mindhárom cso­portot fotós kísérte el, így a látottakat képekben is doku­mentálni tudják. Az első honismereti tábor megszervezéséhez anyagi se­gítséget a gödöllői járás köz- művelődési bizottsága, a nép­front megyei bizottsága és a nagyközségi tanács adott. Aszódon tervezik, hogy az idei tapasztalatokat felhasz­nálva minden évben megren­dezik a fiatalok honismereti táborát. Ko. E. KÖLTÖZÖTT A LEVÉLTÁR Új lakók a szerzetesi cellákban Tervrajzok fölé hajolva két fiatalemberrel tárgyal dr. La­katos Ernő, a Pest megyei Le­véltár igazgatója. Mondat­foszlányokat kapok el: ide három méteres állvány is el­fér ... a térközzel számolni kell... kicentizzük ... A váci fióklevéltár berendezéseiről tárgyalnak. — A régi ferences kolostor­ban ideális helyet kaptunk — magyarázza dr. Lakatos Er­nő. — Kisebb renoválás után a szerzetesi cellák remek ku- tatászobák lesznek. A régi ebédlőből lesz az előadó-, a konferencia- és kiállítóterem. Az évszázados, vastag födé­mek* könnyen bírják a leve­lekkel teli állványok tetemes súlyát A nemzet emlékezete — Mit takar pontosan a le­véltár kifejezés? — Jogi. történeti, vagy más értékük alapján megőrzésre érdemes iratok, azok rendsze­rezésére szolgáló helyiséget illetve az őrzésükkel, feldol­gozásukkal megbízott intéz­ményt. Mindez együtt a le­véltár. — Elég száraz meghatáro­zás. — Színesebb a valóság. Az Unesco felhívása arra szó­lítja fel például a volt gyar­mattartó államokat, hogy szol­gáltassák vissza eredeti tulaj­donosaiknak, a fejlődő orszá­goknak az onnan származó könyveket, dokumentumokat, műkincseket. Szó szerint idé­zem: „mert mindezek együtt­véve lehetővé teszik, hogy a nemzetek visszanyerjék emlé­kezetüket.” Iratkilométerek Hazánkban két központi le­véltár van. A Magyar Orszá­gos Levéltár; itt az 1944-ig keltezett országos jelentőségű dokumefitÜYrbrtnkat rendszere­zik. Az "Üj Magyar Központi Levéltárban a későbbi anyago­kat. A megyei levéltáraknak az a dolga, hogy a saját te­rületükön kelt jogi, közigaz­gatási, gazdasági, kulturális dokumentumokat gyűjtsék. Mi, most a megyénkből, 1200 hely­ről kapjuk az iratokat. — Miiyeneket? — Pontos. sok munkával kidolgozott rendszer alapján dől el, mi és mikor kerül le­véltárba. Egy-egy szerv ira­tainak csak mintegy öt száza­léka tartozik ezek közé. Még­is. például egy-egy termelő­szövetkezet nyolcvan féle do­kumentumot küid. Ha az 1950-től — a levéltárakra vo­natkozó rendelet kibocsátásá­tól — számítva egymás mellé teánénk a rendszerezett írá­sos anyagokat, akkor a sor Kistarcsától Gödöllőnél mész- szebb érne. Megközelítően ti­zenkét kilométert tenne ki. A levéltárban minden irat egyformán érdekes. A több­száz- és néhány évesek egy­formán. A legősibb emlék egy 1229-ből származó királyi ado­mányozó levél, amely az im­már városiasodó Érd községre vonatkozik. A korszerű irattár segítheti a gazdasági életet is. Jó példa erre: az Óbuda Tsz kéri, hogy ismét tartsanak irattáros képző tanfolyamot, amelyre megközelítően har­minc embert küldenének. Dollármillió — Az irattári anyagok nél­külözhetetlenek a települések múltját kutató helytörténeti köröknek. A kutatók állandó vendégei a levéltárnak — mondta dr. Lakatos Ernő —, bár szigorú szabályok kötik, hogy ki mit kutathat. Leg­gyakrabban személyi doku­mentumokért fordulnak hoz­zánk. Munkaviszony igazolás­ra, szakképzettség bizonyításá­ra, s egyebekre vonatkozó ira­tokat kérnek. Érdekesek a családtörténeti kutatások is. Az emberek saját múltjukon ke­resztül kerülnek kapcsolatba a történelemmel. Az utóbbi idő­ben erre a legszebb példa Szabó Magdáé: a Régimódi történet családtablója, hatal­mas, hiteles kprrajzzá neme­sedik. — Különös esetek? — Akadnak. Nemrég megke­resett egy ügyvéd Amerikából. Elmondta, hogy örökösödési ügyben jár itt. Annak kell utána néznie, hogy ügyfele az örökhagyó, és az örökösök va­lóban Pest megyei születé- sűek-e? Az ilyen esetekre szigorú nemzetközi szabályok vannak. Készséggel álltunk az ügyvéd rendelkezésére. Két óra alatt sikerült megtalál­nunk a kérdéses anyakönyvi kivonkatokat. Így a magyar ál­lam csaknem millió dollárnyi valutával, az örökösök pedig ennek megfelelő értékű fo­rinttal gyarapodtak. Andai György Befejeződött a spanyoltandrok nemzetközi kongresszusa MAGYAR ALELNÖKÖT VÁLASZTOTTAK A Spanyoltanárok Európai Szövetsége először rendezte szocialista országban — ha­zánkban — kongresszusát és közgyűlését. A budapesti kongresszusra nemcsak európai szakemberek érkeztek, többen jöttek az Egyesült Államokból, Kanadából és Mexikóból is. A spanyol világnyelv: több mint 300 millióan beszélik. Magyarországon ma már tízezer kötetes könyvtár s gazdag folyóirat-gyűjtemény segíti a spanyoltanulást. En­nek köszönhető, hogy meg­kezdték a magyar irodalom spanyolra fordítását. így jut­hatott el spanyol nyelvterület­re József Attila, Radnóti, Pe­tőfi költészete. Külföldön is si­kert aratott a fiatal magyar kutatógárda, egyebek között a Mario Vargas Losáról, Gabriel Garcia Marquezről, Simon Bo­livárról, Julio Cortazárról írt monográfiákkal A most befeje­ződött budapesti kongresszu­son a szövetség egyik alelnö- kévé Horányi Mátyás egye­temi tanárt választották. Realitás és képzettársítá VAJDA LAJOS JUBILEUMÁRA ■J IN MEMÓRIÁM BAKACS TIBOR Egy életrajz ürügyén „1977. június 27-én hívtam a munkahelyén. Az eredetileg június 29-re, szerda 10 órára megbeszélt találkozót javasol­tam kitolni másfél órával. Ráállt, de hangja egy nagyon fáradt, nagyon megtört em­beré volt... A megbeszélt szerdán, néhány órával a talál­kozó előtt élesen és türelmet­lenül zúgott fel a zöld színű kapcsoiásos telefon. A titkár­nője jelentkezett és azonnal a legvégsőt tudatta velem. Nem, nem tud jönni, ma hajnalban meghalt. Tegnap kari tanács­ülés az egyetemen, utána fő­városi tanácsülés, majd dél­után a Nagyvárad téren össze­esik és hajnalban az Orvos­továbbképző kardiológiáján. .. Utolsó utasítása: könyve gé­pelt kéziratát másnap át kell adni a kiadónak.”; Oly korban éltem én... Ezt a könyvet adja az ol­vasó kezébe most a Kossuth és a Zrínyi könyvkiadók közös kiadásában Egy életrajz ürü­gyén ... címmel, amiről a szerkesztőnek a fent idézett sorait olvashattuk. A könyv élén egy idézet áll Radnóti Miklóstól, a háború utolsó évében mártírhalált halt köl­tőtől: „Embe* vigyáz*, ügyein meg jól világod: ... és mindig tndd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.” Ez a mottó nyilvánvalóan azt a vezérgondolatot fejezi ki, amely Bakács Tibor életét is irányította. S Radnótiban ro­kon gondolkodású és részben rokon élményű költőt ismert. Ezért is idéz tőle, nemcsak a fentebbi sorokat emelve ki, hanem az „Oly korban éltem én e földön” kezdetű strófákat is. Valóban, kortársak voltak, s azonos oldalról, azonos szel­lemi nézőpontból élték át a kort, a fasizmust. ű Szemben az árral Bakács Tibor két nagyobb részre osztott életírásának el­ső fele a Szemben az árral címet viseli. Ez az ár. ami­vel szemben állt — s Radnó­tihoz hasonlóan erezett — a fasizmus világa volt. Bakács fiatalon lett kommunista. Egyetemistaként kapcsolatba került a szintén egyetemista — jogász — Ságvári Endrével. Az ő révén kapcsolódott be a Haladó Diákok Pártjába és je­löltként indult a diák-önkor­mányzati választáson. Egy szép napon Ságvári közölte vele, hogy felvették a Kommunista Pártba. Különböző területe­ken folytatott pártmunkát az egyetem után orvosként is. Majd 1938-ban feleségével együtt elhagyta az országot és Párizsba ment. majd onnan a Spanyol Köztársaság védel­mére sietett. Részt vett a pol­gárháborúban, majd az anti­fasiszta harcosok jórészéhez hasonlóan franciaországi „fo­gadó táborba” került. Amikor a hitleri Németország megtá­madta Franciaországot a tá­borokban őrzött antifasiszták­ból menetzászlóaljakat szer­veztek a németek ellen. Ka­tonaorvosként élte át ezeket a harcokat Bakács Tibor, majd a német megszállás után si­került Belgiumba jutnia, ahonnan — ottani elvtársak tanácsára — a magyar követ­ség útján hazatelepedett. Or­vosként próbált megélni, de nemsokára behívták katoná­nak egy munkaszolgálatos ala­kulathoz. Végigszenvedte a háborút, néhányszor a vélet­len mentette meg a kivég­zéstől. s Budapest felszabadu­lásával szabadult fel. Együtt az árral A kötet másik fele az Együtt az árral címet viseli, így fe­jezi ki egyén és társadalom, ember és kor összhangját. A felszabadulástól a fordulat évéig zavartalan volt ez az összhang. Azután egy időre be­árnyékolta a személyi kultusz időszaka, a konstruált perek légköre, amelyek a spanyol szabadságharc több részvevő­jét érintették súlyosan. Ba­kács Tibort szakmai területen érték támadások, de végül is elismerték. A János Kórház igazgató főorvosa lett. Élete ezután sem maradt fordulatok nélkül. Egy esztendőt töltött Koreában, az ottani • magyar kórházi csoportot vezette. Az ellenforradalom ismét itthon, a János Kórház élén találta. Bátran kifejezésre juttatta szembenállását az ellenforra­dalmi zűrzavarral és annak főkolomposaival. A követke­ző évben az Országos Köz- egészségügvi Intézet főigazga­tója lett. Élete végéig ennek az intézetnek az élén állt. Életírásából egy kommunista értelmiségi fordulatokban bő­velkedő, de elvhű életútjáról kapunk őszinte, kifejező ké­pet. N. F. Hetven éve — 1908 augusztus 6-an — született Vajda Ba­jos, a modern magyar piktura tragikus sorsú, mindössze 33 évet élt mestere. Rövidke, ah? egy évtizedes, küzdelmekkel és szenvedésekkel terhes alkotó­pályája során a két világhábo­rú közötti magyar művészet egyik legidőtállóbb, mondan­dójában és problematikájában egyetemes jelentőségű életmű­vét teremtette meg. A Zalaegerszegről elszárma­zott, s gyermek- és ifjúkorát Belgrádban, majd Szentendrén töltő Vajda korán érő tehet­ség, törékeny szervezete mint­ha ösztönözte volna, hogy gyor­san mondja el, amit akar. Ér­deklődése már főiskolásként, 1927—29-ben azok közé a prog­resszív fiatalok közé vonta, akik a hazai művészet tradi­cionális, ábrázoló jellegű tö­rekvéseivel szemben a dolgok mélyebb értelmét kereső és felmutató, intellektuálisabb európai irányzatokra figyel­tek. Így került kapcsolatba a húszas évek végén „Kassák Munka-körével majd iftbzik ki Párizsba, ahol az orosz-szovjet filmművészet hatására a szo­ciális célzatú témák, illetve a fotómontázson alapuló szimul­tán képépítés irányába tájéko­zódik. 1930—34 között született alkotásai a realitás és a kép­zettársítás együttes erejével adnak hírt a forrongó világról, az emberi nem XX. századi há­nyatta tásairóL A modern ember problé­máit, világképének átalakulá­sát reprezentálni óhajtó szán­déka fordítja hazatérve a népművészet felé, amelynek kollektív szellemére és tiszta erkölcs-ságére támaszkodva nemcsak a kor szentimentaliz- musba, illetve erőszakba tor­kolló polgári mitológiáival for­dul szembe, de egy új, a ha­zai hagyományokból kinövő, egyetemes igényű piktúra alap­jait veti meg. Egyik, feleségé­hez, címzett levelében írja, hogy ugyanazt akarja a festé­szet területén, „amit Bartók és Kodály a zenében már meg­csináltak.” Barátjával, Korniss Dezsővel Szentendrén és a szomszédos Szigetmonostoron gyűjtött magyar, szerb és zsi­dó motívumok sajátos, szürrea- lisztikus egybeszerkesztésével, majd a régi, pravoszláv iko­nok modem képi átírásával 1935—37-ben olyan szintetikus, a tér és az idő elvont értelmét megvalósító stílust alakít ki, amelyben a hétköznapi lét alap­helyzetei egy elképzelt, humá­nus életforma szimbólumává nemesednek. Ez az életforma a maga ethoszt és szellemet su­gárzó atmoszférájával, áttekint­hető, tiszta rendjével éles el­lentétben áll az egyre zavaro­sabbá váló külvilággal, s a mű­vész abbeli reményét testesíti meg, hogy a ráció erejével mód van a kaotikus valóság át­világítására, a barbárság meg­fékezésére. Fifménye, s vele együtt egész erre épített gondolati­művészi rendszere 1938-ban, a háború kitörésével összeomlik: zsidó származása miatt szemé- {Vás-JSazsábO» is fenyegetett Vajda rádöbben, hogy a meg­bolydult világ már nem ábrá­zolható többé a tiszta harmó­nia eszközeivel. Ekkor — mintegy fenséget és öröklétet sugalló, a teljes ember képét formázó ikonportréi dialekti­kus ellentéteként — megjelen­nek vásznain az ösztönvilág szörnyei: általuk véli figyel­meztetni kortársait a lelkiis- maret és az éberség feladásá­nak következményeire, a rájuk váró tragédiákra. Ezt a maszk- periódusnak nevezett idősza­kot élete utolsó, már munkatá­borral és tüdőbajjal keserített éveiben egy még nyomasztóbb, alkotóerejének végső megfe­szítésével készült fekete kép­sor követi, amelyen a non-fi- guratív formákba ágyazott pesszimista víziókat József Attila keserű panaszdalaihoz hasonlóan már csak külsődle­ges tényezők: a hallatlan mű­gonddal kimunkált forma, a vonalak célzatos rendje ellen­súlyozzák. S ez a rend nem hagy kétséget afelől, hogy Vajda, bár a saját és nemzedé­ke életét megpecsételtnek látja, bízik a tágabb emberi közös­ség jövőjében. Kétségbeesett sikoltása ezért lehet egyben til­takozás is: elutasítása a go­nosznak, s tanúságtevés a hu­mánum igazságai mellett. Karakterének befelé forduló zártsága, emberi elszigeteltsé­ge, a korai halála miatt (1941. szeptember 7-én hunyt el a bu­dakeszi tüdőszanatóriumban) Vajda, illetve a vajdai életmű nem lett, nem lehetett aktuális művészeti hatóerő a negyvenes években. Művészetét életében kevesen ismerték és becsüllek, néhány barát, kolléga tanít­vány — a Szentendréi festők kicsiny közössége állt mindösz- sze mellette. Kitörési kísérle­tei érdektelenségbe fúltak. így esett meg, hogy ■ akárcsak Csontváryt, művészetünk má­sik magányosát, őt is csak az utókor állította méltó he­lyére. Ma már bizonyos — s erről győz meg az évforduló kapcsán a Nemzeti Galériában rendezett, minden eddiginél tel­jesebb emlékkiállítása is — hogy személyében azt a ma­gyar festőt tisztelhetjük, aki a kelet-európai népi tradíció művészi metamorfózisával, s a korkérdések éles és tiszta meg­fogalmazásával bekapcsolta piktúránkat a modern művé­szet nagy áramkörébe. Tasnádi Attila Arcok báránnyal ■ Kollázs önarcképpel

Next

/
Oldalképek
Tartalom