Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

1978. AUGUSZTUS 29., KEDD Méltó a nagyobb figyelemre ZENÉS IRODALMI HÉTVÉGE ZEBEGÉNYBEN A KULTÜRA közkinccsé tétele fontos és egyben sokré­tű feladat — sok szó esik erről mostanában. Sajnos jó néhány figyelemreméltó esemény el­sikkad a rossz propaganda és a figyelmetlenség miatt. A Je­lenleginél nagyobb érdeklő­dést érdemelne a Dunakanyar idegenforgalmi és egyéb, arra illetékes szerveitől a Zebe- gényben immár hagyományos zenés irodalmi hétvégék soro­zat is. Már több éve, hogy nyaran­ta kéthetenként a művészetek kedvelői nemcsak a képzőmű­vészettel, hanem a muzsikával, költészettel is találkozhatnak a Szőnyi István Múzeumban: Dániel Kornél igazgató kez­deményezésére azért is érde­mes figyeni, mert sok egyéb helyütt is megvalósítható len­ne a művészetek ilyen együt­tes bemutatása. A Zebegénybe látogatók, miután kigyönyörködték ma­gukat Szőnyi művészetében és otthonának meghitt légköré­ben, egy kis gyalogséta után feljuthatnak az alkotótábor faházai között kialakított sza­badtéri színpadhoz. Az el­múlt hét végén a rendezvény- sorozat házigazdája Czigány György, Fodor András költőt, Pitti Katalin és Szabadi József operaénekeseket mutatta be a megjelenteknek. Czigány György személyében olyan „gazdát” találtak a műsorok­nak, aki már a rádióban, tele­vízióban és még számos ren­dezvényen bizonyította, hogy a legnemesebb művészeteket is lehet közvetlen hangon a nagyközönség számára bemu­tatni. PITTI KATALIN fiatal operaénekesnőink egyik legki­válóbbika. Nemrég érkezett haza a moszkvai Gsajkovszkij- versenyről, ahol nagy sikert aratott, és a televízió nézői is a közelmúltban gyönyörköd, hettek Desdemonájában, me­lyet Verdi Otellójának tv-fel- dolgozásában alakított. Nem­csak hangja, hanem megjele­nése és színészi alakítása is emlékezetes élménnyé avatta mindazok számára produkció­ját, akik ezt a műsort látták. A parányi zebegényi színpa­don, a viharos szélben féltet­tük, hogy nem tud igazán ön­maga lenni, de amint felcsen­dült Liszt: Ha álmom mély cí­mű dalának első sora, már tudtuk, ismét nagyszerű él­ményben lesz részünk. Kodály: Nautikájának a művésznő méltó tolmácsoló] a volt, a re­ménytelen szerelem, féltő bol­dogság valamennyi árnyalatá­nak. Műsorát két operarész­lettel — Verdi: Otelló és Puc­cini: Gianni Schicchi című művekből — zárta. FODOR ANDRÁS költő — Somogyország szülötte — nem először vendége Zebegénynek. Elsősorban Somogyhoz kap­csolódó műveit válogatta ösz- sze erre az alkalomra: Szülöt­tem föld Kaposvár, Szorongá­sos álom, egy könyv megírása előtt, Rembrandt mégegyszer megnézi az Éjjeli őrjáratot, Rokonkereső című verseit sa­játmaga tolmácsolta. Az első­ben újból végigjárja ifjúságá­nak útjait, a kaposvári gimná­zium környékét. Stravinskyről szándékozott VISEGRÄD HAGYOMÁNYA Reneszánsz légkörben reneszánsz muzsika 1 ISMERKEDÉS A SONKAHEGEDŰVEL MÁTYÁS KIRÁLY romjai­ban is csodálatos reneszánsz palotája minden nyáron zenei esteknek ad hajlékot. A sze­rencsés körülmények folytán itt a rossz időjárás sem aka­dály. Ilyenkor a palota tera­sza helyett a kitűnő akuszti­kájú zárt pincében kerül sor a hangversenyre. A hely hangulata a kamara­zenének kedvez. A rendezők élnek is ezzel, mint az idei három est bizonyítja. A cseh­szlovákiai Musici da Camera együttes, majd az Ars Renata együttes reneszánsz koncertje után a Bakfark Bálint lant­trió középkori műsorára került sor az idei visegrádi koncer­tek befejezéseként. A TRIÖ valójában kvartett, mert a három lantos, Sárközi Gergely, Molnár Péter és Sza­bó István mellett Kiss Tamás — állandó közreműködőként — kobzon játszik. A korabeli előadási módnak megfelelően énekkel kísérik műsorukat, oly kedvesen és közvetlenül, hogy mindannyiunk számára érzékelhető a reneszánsz leve­gője. Természetesen fokozott figyelem kell a régies magyar beszéd, az akkori szófordula­tok megértéséhez, de ezért vi­szonzásként nemzeti múltunk egy darabját kapjuk zenében- versben egyaránt. A műsor első részében Zsig- mond és Mátyás király kora­beli darabokat adtak elő. Kö­zülük egy német korhelynóta aratta a legnagyobb sikert. A XIV. századi egyházi zenéből az Ave Marii, Mater Hungá­riáé és az Alleluja hangzott eL A világi zenét a csángó eredetű Mátyás-ballada kép­viselte. A Mátyás-palota rom­jai között a Beatrix királyné kíséretével érkezett brüsszeli lantos, Pietro Bono századok­kal előbb már játszott darab­jai ismét felcsendültek. A KORABELI EURÓPAI LANTZENE csendül fel az est második részében. Ismeretlen angol szerző Csalogány című műve, majd John Dowland da­rabjai után osztrák szerző Sze­relmes dala következett. Kiss Tamás ezután Tinódi Lantos Sebestyén: Szitnya, Léva, Cságráb, Murány eleste című versét énekelte és játszotta kobzon. Érdekes: míg a Tinó- di-versnek a korához szóló erős és bátor társadalomkritikáját a zenei kíséret fokozta, addig az utána játszott Balassi-ver- seket, az általa megjelölt ko­rabeli dallamok feloldották, drámai vagy tragikus monda­nivalójukat elrejtették. Az együttes névadója, Bakfark Bálint, korának egyik Európa- szerte ismert lantosa egyik fantáziája és egy erdélyi lant­tánc, majd ráadásként haj­dútánc zárta a műsort. Az együttes munkáját nem is a szinte már természetes­nek érzett jó előadásmód, a zenei élmény miatt érezzük nagyon fontosnak, hanem azért a közművelődési mun­káért, amelyet a sikeres est alatt végeztek. A hallgatók ugyanis a hangszerekkel, a lantnak, a koboznak, a rebab- vagy sonkahegedűnek a szár­mazásával és felépítésével is megismerkedhettek. Ezenkívül a reneszánsz egyik éneklési módjával, a kontratenorral is találkozhattak. Rónaszegi Éva előadómű­vész a kor verseivel fűszerez­te a zenei anyagot. A Szamos- melléki névtelen, A feleség kö­telessége című tanverse vérbő humorával, kedvességével nagy sikert aratott. HUSZONÖTÖDIK évforduló- iát ünnepelte ezzel az előadás­sal a visegrádi Mátyás-mú­zeum nyári irodalmi, zenei rendezvénysorozata. A hagyo­mány és a siker arra biztat, folytassák tovább. Hajós Anna könyvet írni, amikor az eset­leges kudarc szorongása ismét a régi kollégiumba röpítette álmain keresztül. Mindenki, még a legnagyobbak is — így Rembrant is — felteszi magá­nak a kérdést: érdemes volt-e élnie, használt-e az emberi haladásnak? Egy filmélmény hatására született az a verse, melynek végső kicsengése a művészet értelmében vetett hit. A Rokonkereső a világhá­ború utáni fiatal költő emlé­keit idézi. Számomra talán az a sora tetszett a legjobban, ahol a „halott apjának arcát viselő” nagybátyjával találko­zik. SZABADI JÓZSEF, a szege­di operatársulat tagja, diák­éveit ugyancsak Kaposvárott töltötte Fodor Andrással együtt. A közös élmények, a barátság ma is összefűzi őket. Talán azért is választotta mű­sorának Bartók: Isten hozzád szülőföldem, Gerencséri utca és Szánt a babám című nép­dalfeldolgozásait. Valamikor sokat énekelte ezt Kaposvárott is. Kodály: Arról alul, Rákóczi kesergője és Verbunkja volt a zenés délután befejező része. Valamennyi népdalfeldolgo- gozás előadásában érezhettük Szabadi József nagy előadói rutinját és tenorjának művészi kimunkáltságát. Sajnáltuk, hogy operaénekesi működésé­ről nem sokat beszélt és nem mutatott be semmit ebből a repertoárjából. A zenés irodalmi délután igazi hőst is avatott, hiszen a zongorakísérő Varasdy Emmi a rossz zongorából mégis iga­zi. művészetéhez méltó hango­kat csalt elő és a kottáit tépő viharos szél sem tudta közis­mert nyugalmából kibillente­ni. PÉCSI ILDIKÓ betegség miatt nem lépett fel — kár, hogy ezt nem tudatták a kö­zönséggel és így érthetetlen volt számára a szereplés elma­radása. ti P. E. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Ceglédi fotóművész Kecskeméten MORELLI EDIT NAGYKŐRÖSI TÁRLATA Tóth István ceglédi fotómű­vész kiállítása a Kecskeméti Művelődési Központban te­kinthető meg, szeptember ló­ig, Morelli Edit tűzzománcai Nagykőrösön, az Arany János Múzeumban szeptember 12-ig várják vendégeiket. A nagy pillanat Tóth István ceglédi fotómű­vész alapos és különleges mű­vészetéről nem először szó­lunk. Arról sem — tagja a Nemzetközi Fotóművészek Szö­vetségének, s hogy díjat nyert több mint száz külföldi város­ban, öt földrészen. Ilyen ferge­teges sikert valóban kevesen mondhatnak maguknak, s az idén a Szakszervezetek Bács- Kiskun megyei Tanácsa mű­vészeti díjjal tüntette ki. Ön­álló kiállítása volt Brazíliá­ban, Ausztriában, Szovjetunió­ban, Finnországban, NSZK- ban, Portugáliában, Bulgáriá­ban — hazánkban Cegléden, Nagykőrösön, Szentendrén, Budapesten, Orosházán, Szek- szárdon. Ennyi minden bi­zonnyal elég bevezetőnek. Tóth István ars poeticája: „Keresem, kutatom az őszinte, tiszta embert.” Valóban kutat­ja, s mikor rátalál, az a nagy pillanat — arc, kéz, homlok­ránc mondja az egyéni élet és a sors, a történelem minden szépségét és megpróbáltatását. Leleményben, munkatempóban kifogyhatatlan. Déry Tibor lóttatására az a nagy pillanat, mikor maga elé mereng azóta végképp elhamvadt cigarettá­jával — Benedek Péterhez a kulcs arcának, kezének közös ráncai —, Remsey Jenő ka­rakterét a háttérben felejtett néma hegedű szimbolizálja. Tóth István mindig megtalál­ja a modell lényegét; olykor önmagában, máskor eszközök attribútumaival. Véti Emilnél elég a szuperplánban felnagyí­tott arc és homlok jellegzetes tartása, Tóth Menyhértnél Szükséges a festőasztal és a TV-FIGYELŐ Munkaerő. Százhalombattai történet: fölmondták egy iro­dista fiatalasszony állását a Dunai Hőerőműben. Az illető itt érdeklődött, ott tudakozó­dott — de csak nem talált magának másik, hasonló el­foglaltságot. Aztán megszüle­tett a döntés, amely szerint a tollfélék helyett szerszám ke­rül a kezébe, vagyis az admi­nisztrációs munkakörből szé­pen átlép a fizikai állomány­ba. Azóta is ott szorgoskodik, s mint vallja, egészen jól érzi magát... Akik végignézték a tv Hét című műsorának Hol a mun­kaerő? címmel több héten át közvetített riportsorozatát, tud­hatják, hogy e képes, hangos kutatás során bukkantak rá a fönti esetre, amely — s ezt már a legutóbbi vasárnap este fogalmazta meg a stúdióban nyilatkozó dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter — kitű­nő példája a munkaerő célsze­rű átcsoportosításának. Oda kell terelgetni az embereket, ahol tényleg szükség van rá­juk, s nem ott foglalkoztam őket, ahol sürgölődésük haszna csak látszólagos. A miniszteri vélekedés sze­rint mindenféle munkaerő­gondunk a termelékenység alacsony szintjében rejlik; ha ezen lendítenének a vállalatok, jóval kisebb létszámmal is el lehetne érni ugyanazt a telje­sítményt. Éppen egymilliónyi ember munkáját helyettesít­hetné a jó szervezés. Mindezek után már az igaz­nál is igazabbnak tetszett a szentencia, amely szerint a munkaerőhiány — ez a majd’ mindenütt és majd’ mindenkor hallott termelésirányítói önvé­dekezés — csak látszólagos jelenség: fejtöréssel, mások példáinak ellesésével, ilyen, olyan módszerek bevezetésével segíteni lehet rajta. Vagy pe­dig úgy — a szóban forgó zá­róriportban erről is esett szó —, hogy fölszámolják az ún. mindenki barkácsol elnevezé­sű termelői szokást, azaz, hogy szakosított üzemekben állíta­nak elő olyan alkatrészeket, berendezéseket, amelyeket ed­dig afféle házi műhelyekben kókányoltak —, hogy e tevé­kenységet ?gy igazán ideillő, közismert kifejezéssel minő­sítsük. A Hétnek ezt a közhasznú nyomozását ilyenformán egy­ként mondhatjuk érdekesnek és hasznosnak. Őszintén re­méljük, hogy a benne fölso­roltakat minden arra hivatott termelésirányító az ügyhöz méltó felelősséggel megszív­leli. Panama. Miután — kime­redt szemű gyermekeink tár­saságában — végigizgultuk Némó kapitány rémisztő víz alatti kalandjait, és mielőtt — szintúgy kimeredt szemű há­zastársunkkal avagy szomszé­dainkkal egyetemben — által- figyeltük volna Columbo had­nagy és a kivénhedt torreádor párharcát, láthattunk szomba­ton egy szép és okos magyar riportfilmet Panamáról. Szép volt, mert Mátray Mihály operatőr oly látványos mozgó­képekben mutatta be a két Amerika között az egyik óceántól a másikba vezető csatornavidék trópusi tájait — az ,a gyorsított felvételű hajó­út különösen tetszett —; és okos is volt, mert Heltai And­rás mindazt elmondta és el­mondatta. amit erről az USA- gyámságtól lassacskán meg­szabaduló országról tudni ér­demes és kell. Főképpen a saját csatorná­juk birtoklásához mindinkább hozzájutó panamaiak szavai voltak érdekesek, akik egy­részt bizakodnak is, hogy lesz tudásuk, erejük a hatalmas forgalmú vízi pálya igazgatá­sához; másrészt meg éppen félnek e föladattól. A hely­beliek többsége azonban re­ménykedik: végre-végre csak az ő boldogulásukat szolgálja az, ami már úgyis régesrég az övék... Akácz László Tóth István: Vén Emil portréja vászon is; sajátos környezete. Csaknem száz író, festő, szob­rász, megörökítése mellett név­telen öregembere is a maga nehéz utat megjárt ráncárkai­val az élet egyenrangú fősze­replője Tóth István arcgalériá­jában, mely kornyomat és művészet. Elég energikus Tóth István ahhoz, hogy önbecsülő tehetségével előre nézzen, s még nagyobb összpontosítással fokozza a kép felfedező jelle­gét. Mindent birtokol szinte Tóth István; merje vállalni a kockázatot. Ezzel semmit sem veszthet, de szerencsés talál­kozások esetén megalkothatja hétköznapjaink eposzát alka­tának enciklopédikus egyensú­lyával Tűz és szín Morelli Edit képzelete maga is termi a színek bőségét, melyet a tűz véglegesít csillo­gó felületekké. Ez a tűzzománc varázsa, mely annyi nemes és új változatot eredményezett képzőművészetünk hazai gya­korlatában. Morelli Edit a kö­zelmúlt értékrendjének meg­felelően halad előre, nem kompromittálja ezt a magas, Jávor Piroska, Stefániái Edit, Kátay Mihály, Fabók Gyula, Lörincz Vitus nevéhez kap­csolódó magas átlagszínvona­lat, hanem folytatja. Elsősor­ban azzal, hogy a zamánckép- hez társuló fát nem keretnek, hanem plasztikai háttérnek fogja fel —, színek gazdag árnyalataihoz faragott orna- mensek csatlakoznak. S amit közösen értelmeznek, mindig eszme; életfa, kazettás meny- nyezet, Siva, s a mindennél ér- leltebb, hatásosabb Fekete Ma­donnája. Tavaszy Noémi metszetei Pápócon Pápóc a Rába partján terül el, román korabeli kolostorát művelődési házzá alakítva, most avatták Tavaszy Noémi linómetszeteit is, melyet leg­utóbb Nagymaroson készített. Az ő mindenki által megért­hető képi gazdagsága hidat épít azok számára, akik halá­szok, földmívesek utódaiként most ismerkednek a művészet ajándékosztő kincseivel Pápó­con, a hajdani Ágoston-rendi kolostorban, mely megtekin­tésre méltó régi műemlék. Losonci Miklós Újkőkori sírban zsugorított tetemek A Csongrád megyei Szeg­vár, úgynevezett tűzkövesi határrésze évtizedek óta gaz­dag kőkori lelőhely, nyáron beépítés előtt száz négyzetmé­teres területet vizsgáltak itt át, Hegedűs Katalinnak, a szentesi múzeum vezetőjének irányításával. Az ásatásnál egy újkőkori lakótelep részét tárták fel és egy teherautó rakomány, mintegy ötezeréves lelet birtokába jutottak. Meg­találtak egy tizenöt centimé­teres. kissé sérült, okkerrel festett férfit ábrázoló idolt. Az ülő helyzetben ábrázolt alak csuklójára és karjára karkötőket, karcolt díszítése­ket mintázott őskori „alkotó­ja”. Ezen kívül pattintott kő­pengék. halászásra használt szarvasagancsból készült szi­gonyok, ételfőző, halsütő, ga­bonatároló cserépedények ma­radványainak tömege került elő. Ugyancsak rábukkantak zsugorított, festett tetemek maradványaira. DUNAHARASZTIN Nincs szaktanárhiány Néhány nap múlva felberreg a csengő, új tanév kezdődik. Dunaharaszti két általános is­kolájában és a gimnáziumban arról érdeklődtünk, gondok nélkül kezdik-e az új iskola­évet? Ami a karbantartást, a taka­rítást illeti, csupa jót hallot­tunk. Az 1. számú általános is­kolában új tetőt építettek. A takarításhoz is hozzákezdtek. A másikban már be is fejez­ték. A Baktai Ervin gimnázi­um és vízügyi szakközépiskol újjáalakított konyhával és eg; új tanteremmel várja a tanú lókat. A ráckevei járásban smc mindenütt elegendő szaktané; Dunaharasztin tulajdonképpel elég a pedagógus, de az egye dülállók nehezen találna megfelelő albérletet. A közép iskolában minden tantárgya szakos tanár tanít, az általáno iskolákban pedig nyugdíjaso kát is foglalkoztatnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom