Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-26 / 201. szám

1978. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT EGY KIÁLLÍTÁS ÜRÜGYÉN Vizuális nevelés Budaörsön Á budaörsi Jókai Mór Művelődési Házban szep­tember végéig tekinthető meg Somogyi Győző grafikus- művész kiállítása. A bemuta­tó alkalmat ad, ösztönöz ar­ra, hogy elgondolkozzunk: mit tehet egy községi művelődési ház a korszerű vizuális mű­veltségért? Pontosabban: mi­lyen a budaörsi művelődési ház vizuális nevelő, ismeret­terjesztő munkája? A kérdés azért lényeges, mert nagyközségről, a fővá­rossal szinte eggyé vált te­lepülésről van szó. A bejáró* művelődési igényeit a mun­kahely mellett, a lakóhelyen is ki kell elégíteni. ' Rendhagyó órák Budaörsön évente mintegy tíz képzőművészeti kiállítást rendeznek. Az idén többek között Szkok István festmé­nyeiből, Várnagy Ildikó kis- szobraiból, dr. Vajda Ernő fo­tóiból és a helyi amatőrök munkáiból rendeznek bemu­tatót. A tárlatok természe­tesen önmagukban is vonz­zák, vonzhatják az értőket és a kevésbé tájékozott érdek­lődőket, de önmagukban nem lehetnek a vizuális nevelés eszközei. Különösen manap­ság, amikor mind több szó esik az ember és a környezet, az építészet és az iparművé­szetek kapcsolatairól, a műveltség társadalmi jelentő­ségéről. Budaörsön erre gon­dolva alakítottak ki jó kap­csolatot az iskolákkal, az üze­mekkel, s szerveznek művész­közönség találkozókat, rend­hagyó művészettörténeti órá­kat. Példa helyett Érdemes elidőzni a jelenle­gi bemutató alkotásainál, So­mogyi Győző grafikáinál. Az 1942-ben született, képző- művészeti gimnáziumot vég­zett grafikus elnyerte a leg­utóbbi miskolci biennálé fő­díját. Műveit — szitanyomatok — országos tárlatokon is lát-, hattuk. Budaörsi kiállítása te­hát látszólag már jól ismert értékeket mutat be. Az anyag gazdagsága, (a katalógus sze­rint több mint félszáz mű) és rendezése megismerteti a né­zőt az alkotás folyamatával. Ceruzavázlatoktól, tus- és filctollrajzoktól ex librise­ken, állatfigurákon keresztül vezet az út az 1948-as sorozatig, a Galícia 1914-íg, az Ava- kum protopópáig. A három helyiségben elhelyezett gra­fikák így egyszerre mutatják be az eddigi életművet, s kí­nálnak az alkotásra vonatko­zó általánosabb ismereteket. Tanulságot persze csak közvetve vonhatunk le So­mogyi munkáiból. Nem a té­mavilág (bibliai motívumok, az utóbbi másfélszáz év ma­gyar történelme, mai társa­dalmi jelenségek), hanem szemlélete, s az ebből követ­kező komponálásmód, for­mavilág teszi egyénivé, gaz­dagon egyszerűvé lapjait, Rilkének az archaikus Apolló torzó azt sugallta: Változtasd meg életed! — s katartikus erejűek, groteszk figuráikkal Somogyi Győző lapjai is. Csakhogy ő nem a példát mu­tatja meg, hanem a változás­ra váró életet. Például a cse­pelit, ahol nem a szavak a fontosak, — a korom, a fel­iratból ennyit hagy meg: „rseny feladatainkat teljesí” — hanem az itt élő, dolgozó emberek hétköznapjai. Kopogtat egy brigád A legutóbbi bemutató te­hát — a művelődési ház há­rom, helyiségében is — iga­zán szerencsés választás volt. S az ugyancsak nagyszerű, hogy a termeket felhasználják más célokra is. Egy-egy szak­köri foglalkozás, tanácskozás, klubest azokkal szerettettheti meg a műveket, akik egyéb­ként a grafikák kedvéért nem keresnék meg a művelődési házat. Budaörsön tó néhányain lá­togatják rendszeresen a ki­állításokat. A Somogyi-grafi­kák szinte még a falon sem voltak, amikor a Pest me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalattól már jelentkezett a Reform a környezetért bri­gád, hogy közösen nézi meg a bemutatót, s,. hogy szeretné­nek találkozni az alkotóval is. Az ilyen akciók mellett nagy jelentősége van a kihe­lyezett rendezvényeknek: a művelődési ház a közeljövő­ben a HUNGAROFRUCT-nál rendez kiállítást. S végül meg kell említe­nünk a propagandamunkát: a ház fénymásolással készült programjai, plakátjai, hála a Sasad Termelőszövetkezettel való együttműködésnek, jól áttekinthetőek, ízléses kivite­lűek. Sőt, nem egyet ötletes formátuma, a képek infor­mációtartalma miatt szíve­sen megőriz a látogató. Szabó Ernő JAPÁN MŰVÉSZ TÁRLATA A KISDUNA GALÉRIÁBAN Kiuchi Aya különleges textiljei = Dr. Miklós Pál, az "Iparmű­| vészeti Múzeum főigazgatója E nyitja meg augusztus 27-én E Kiuchi Aya japán képzőmü- | vész kiállítását a XX. keriile- = ti Kisduna Galériában, mely i szeptember 17-ig látható. Pest megyei kapcsolatok A XX. kerületi Kisduna Ga­léria Bakallár József festőmű­vész vezetésével évek óta Népviseletbe öltözött legé­nyek, lányok, férfiak, asszo­nyok népesítették be tegnap a megyei művelődési közpon­tot Szentendrén. Pest megye húsz népdalköre, hagyo­mányőrző népi együttese, il­letve ifjúsági éneklő csoport­ja jelentkezett a II■ országos minősítő . találkozóra. A fel­lépés előtti feszültség érezhe­tő volt a nézőtéren is, hiszen ott ültek a magukkal hozott szurkolók. A fellépő együtteseik túlnyo­mó többsége már rendelkezett különböző fokú minősítés­sel, hivatalos elismeréssel. De az állandó feljődés érdekében három évenként meg kell erő­síteni a már elnyert minősí­tést, illetve meg lehet pá­lyázni a magasabb fokozatot, így hát nyugodtan nevezhet­jük versenynek is a tegnapi fellépést, hiszen a csoportok önmaguk korábbi szintjét akarták túlszárnyalni, S mi­nősíthetjük vetélkedőnek is az együttesek bemutatkozását, mert kivétel nélkül a kiváló cím elérést tűzték maguk elé. Bihari József, a Pest me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója megnyi­tójában Kodály Zoltán gon­dolatát idézte: legyen a ze­ne mindenkié. Kiemelte a kórusok hagyományőrző és közművelődési jelentőségét. A csaknem négyszáz dalos jó ismerősként köszöntötte a zsűrit, amelynek elnöke: OIs- vai Imre, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia népzeneku­tató csoportjának munkatársa volt. Tagjai között látták Alföldi Borús Istvánt, a rá­dió népzenei szerkesztőjét és Engí Istvánt, a KÖTA Bor- 1 sód megyei titkárát. Késő délután hirdették eredményt. A versengés leg­jobbjának az érdi együttes bizonyult. Hivatalos rang és cím szerint: Kiválónak minősült, a zsűri külön dicséretével: az érdi Benta-völgye Termelőszövet­kezet és a művelődési központ népdalköre. Vezetőjük: Káka Rozália. Kiválónak minősült: a Soly­mári Népdalkor, amelynek ve­zetője Kelemen Istvánná; az Inárcs-Kakucsi Pávakör, szakvezetőjük Sashegyi János-: né; a Csömöri Művelődési Ház Pávaköre, betanítójuk Tóth Mihály; valamint a Hé- vízgyörki Asszonykórus, veze­tőjük: dr. Balázs József né. Jónak minősült: az abonyi Búzavirág Népdalkor; a mag- lódi Röpülj Páva Kör; a nagy­kőrösi Arany Jőmos Művelő­dési Központ Népdalköre; a dányi Magvető Termelőszövet­kezet Asszony kórusa; a men- dei Pávakor; a sülysápi Rö­pülj Páva Kör; a bagi Asz- szonykórus. Országos minősítést kapott: a taksoinyi, a zsámbéki, a szó­dat, a nagybörzsönyi és a verésegyházi együttes. Két: további csoportot a zsűri más minősítő versenyeken való részvételre kért fel. Délután a művelődési köz­pont előtti téren o csoportok közösen énekeltek, táncoltak. Ma délelőtt szakmai tanács­kozás zárja a II. országos mi­nősítőt. Kr. Gy. mSm !\ 'M ^ .................- ■ j í /, / „ • _ ~ \ \ , S.r.wv',;,,,;-' .;i ; íj . . ■ • ' - ■ 'í. *> W/lV : -U 1. W r ' I Kiuchi Aya: Úszó jégtáblák nagyszabású képzőművészeti programot bonyolít le. Bakal­lár évekig a zebegényi szabad­iskola tanára volt, s ő is, a Kisduna Galéria más tagjai szintén több képet festettek Pest megye tájairól, Vácról, Ráckevéról, Szigethalomról, Zsámbékról, Ócsárol. Az alko­tómunka mellett a Kisduna Galéria pompás kiállítási terv keretében bemutatta Szőnyi István, Kondor Béla, Somogyi József, Hincz Gyula, llosvai Varga István rajzait, festmé­nyeit, bepillantást engedélye­zett a vietnami, indiai, bolgár festészet és az afrikai szobrá­szat világába. Most Japánból érkezett üzenet. Távoli szőttesek Kiuchi Aya a hokkaidói textilművészek szövetségének elnöke, a yukara őri kéziszö­vés alkalmazója és terjesztője. Sajátos művészetében fősze­rephez jut a tengeri táj korai­tokkal, továbbá az ainuk nép­rajza. E nép Hokkaido északi részén ma is őrzi ősei szertar­KOSSUTH-KONYVEK Klasszikusok új kiadásban A marxizmus—leninizrpus klasz- szikusai nemcsak egy korszak törté­netét, hanem a társadalom mozgás- törvényeit dolgozták fel, műveikben általános érvényű elveket is megfo­galmazták, amelyek napjainkban is nélkülözhetetlenek. A Kossuth Könyvkiadó új kiadásban jelentette meg Marx, Engels, Lenin néhány művét, amelyekből négyet ismerte­tünk. f Lenin: A demokráciáról és a diktatúráról Lenin igen sok tanulmányában, beszédében foglalkozott a demokrá­cia és a diktatúra szerepével. Tisz­tázta e kettő bonyolult és a burzso­ázia által sokszor szándékosan ösz- szekuszált viszonyát. Egyben kidol­gozta a szocialista demokrácia máig is érvényes elvét. Már az Állam és a forradalom című művében kimu­tatta, hogy proletárdiktatúra nél­kül nem lehet győzelemre vinni a forradalmat. Ahhoz, hogy el lehes­sen kezdeni az új társadalom felépí­tését, szükséges a régi, burzsoá társadalom szétzúzása, az államgé­pezet összetörése és helyére fel kell építeni a néphatalom elnyomó szervét, államigazgatását és egyben azt a demokratikus igazgatási for­mát, amely biztosítja a proletárok, a dolgozók jogait. ■Persze, egyéb munkáiban is türel­mesen magyarázta a szocialista de­mokrácia tartalmát, lényegét, igen sokoldalúan elemezte és mutatta ki a gazdasági és társadalmi élet külön­böző területeinek demokratizmusát. A lenini élvek napjainkban is ér­vényesek. Persze, a körülmények változtak, de o lényeg maradt. Hi­szen csakis a párt vezetésével, a munkásosztály hatalmának érvénye­sítésével lehet bizton építeni a szo­cializmust. A pártnak úgy kell dol­goznia minden időben, hogy rászol­gáljon a nép bizalmára. Nálunk igen nagy figyelmet fordítanak a lenini normák megtartására, a demokrati­kus centralizmus és a kollektív ve­zetés elvének érvényesítésére. A pártban gyakorlattá vált, hogy fon­tos kérdések eldöntését demokrati­kus előkészítés, az előterjesztések sokoldalú vitája előzi meg, s a ha­tározatokat a vélemények és javas­latok gondos mérlegelésével hoz­zák. A könyv éppen ezeket a lenini útmutatásokat tartalmazza. A gyűj­teményes kötetet bőséges jegyzet­anyaggal, név- és tárgymutatókkal látták eb Lenin: A nemzetközi kommunista mozgalom egységéről Hogyan értelmezne Lenin a nem­zetközi kommunista mozgalom egy­ségét? Erre a kérdésre ad válasz az a gyűjteményes kötet, amely Lenin idevonatkozó műveit tartalmazza. A kötetben közölt írások, beszédek, le­velek megmutatják azt a harcot, amelyet Lenin, mind az orosz, mind a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért, vívott anélkül, hogy valaha egy jottányi engedményt is tett volna. A kötet anyaga 20 évet fog át: az első írás 1903-ban jelent meg és a Bund autonomista törek­vései ellen irányult, az utolsó 1922- ben és a Komintern IV. kongresz- szusához szólt, mintegy jelképezte azt a hatalmas fejlődést, amelyet e két évtized alatt a kommunista moz­galom megtett. Azóta csaknem egy fél évszázad telt el. A lenini útmutatások azon­ban érvényesek ma is, folyik a harc a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért, a kommunista és mun­káspártok együttműködéséért, folyik a harc a burzsoá, nacionalista ideo­lógia, a revizionista irányzatok és mindazon nézetek ellen, amelyek éket akarnak verni a kommunista pártok közé. A lenini kötetből a mai helyzet megértéséhez kapunk elvi útmuta­tást. Marx: A tőkés termelést megelőző formák A Marxizmus—Leninizmus Klasz- szikusainak Kiskönyvtára sorozat­ban megjelent Marx-mű része a Politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai című tanulmányának, amelyet Marx még 1857—58-ban írt. Ebben nyomon követi a tulajdon- formák fejlődését az ősközösség­től a tőkés elsajátítási formák ke­letkezéséig. Munkájában a kapita­lizmus előtti társadalmakat vizsgál­ja igen behatóan, talán még job­ban, mint A tőke idevágj részeiben. Éppen ezért jelentette meg a kiadó ezt a művét önállóan, hogy teljes képet kapjon az olvasó a tulajdon- formákról, kezdve a gyűjtögetéstől, a pásztorkodáson át a föld birtok­lásáig. Vizsgálja a nemzetségeket, a városállamok kialakulását és az embereknek a termeléshez és a tu­lajdonhoz való viszonyát. A halmo­zódó tőkéről megállapítja, hogy az egyesíti a kezeket és a szerszámokat. Végül arra az elvi következtetésre jut, hogy a tőke nem más, mint ter­melési viszony. A tőkés a tőke bir­tokában kizsákmányolja a munká­sokat. Tehát a tulajdonforma és a termelési feltételek közötti össze­függést magyarázza úgy, hogy le­vonja az elvi következtetést. Ezzel szinte előkészíti A töke idevonat­kozó tánulmányrészletét. Érdemes olvasgatni Marxnak ezt a művét, mert a kapitalizmus előtti termelési formák megismerésével jobban meg érthetjük az utána kö­vetkező társadalmak osztálytartal­mát, gazdasági helyzetét és jobban el tudunk igazodni a mai világban. Engels: Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége Ugyancsak a Marxizmus—Leniniz­mus Klasszikusainak Kiskönyvtára sorozatban látott újra napvilágot Engelsnek ez a műve, melyben bí­rálja Ludwig Feuerbachot és a német filozófiát. Engels a könyv előszavában leírja, hogy még 1859- ben, A politikai gazdaságtan bírá­latához című művük megírásakor Marxszal együtt elhatározták, hogy kidolgozzák a német filozófia ideo­logikus' nézeteivel szembeni á1 lás- pontjukat. Hozzá is kezdtek e bírá­lat megírásához. A kézirat nyolcti­zed részével el is készültek, de az­tán nem került nyomtatásra a mű, s Marx meghalt anélkül, hogy bár­melyiküknek alkalma lett volna visz- szatérni a témára. A marxizmus általános elveinek kidolgozásához, a marxista filozó­fia megteremtéséhez szükséges volt a hegeli—feuerbachi filozófiai né­zetek bírálatára. Ezért Engels el­határozta, hogy a kézirat áttekinté­se után megírja e művet, ezzel — úgv érezte. tartozik barátjának, Marx emlékének is. S végül 1886- ban majdnem 40 évvel az első kéz­irat elkészülte után megírta a Ludwig Feuerbach és a német klasz- szikus filozófia vége című munká­ját. Természetesen felhasználta ta­nulmányához Marx jegyzeteit. Nincs rá mód, hogy minden rész­letére kitérjünk, a lényeg, hogy En­gels tisztázta a filozófia szerepét, a gondolkodás és a lét viszonyát, le­leplezte a polgári filozófiai idealiz­must. Gáli Sándor Ainu férfi tásait, szigonnyal halásznak, kedves állatuk az otthonukat őrző medve. Színes, választé­kos népművészetük főleg fara­gott totemoszlopaikban és erős tónusokat alkalmazó szí­nes öltözékükben testesül. Ezt az etnográfiai anyagot és kör­nyezetet elemzi Kiuchi Aya, az ainuk Bartókja, aki a megta­lált forrásból nem zenéhez, hanem a hallatlanul finom yukara őri kéziszövéshez me­rít. A színárnyalatok bősége és a tökéletes kivitelezés jellem­zi e munkákat, s az, hogy a felfedezett korállmotívumot felvillantja papucsokon, kimo- nókon, sálakon, térítőkön, női táskák felületén. Mindig meg­jelenik a tenger, a korall, s a nagy vizek fehér madara. Ez a variálódó képi megfigyelés kék látomássá bővül szőttes­festményein, az óceán csöndes ringását érzékelteti az Üsző jégtáblák-ban is. Kiuchi Aya 1962 óta szere­pel műveivel Tokióban, Pá­rizsban, Barcelonában, s több díjat szerzett. Műhelye és az általa kezdeményezett, alapí­tott ainu népművészeti mú­zeum Asahikawában található. Kiuchi Aya másodszor szere­pel az idén a szombathelyi fal­és tértextil biennálén, s önál­ló kiállítással először a Kisdu­na Galériában. A csere lehetősége Azainu, gilyaik, orochi, hagyo­mányok a yukara őri techniká­ban új életre támadnak, s minden bizonnyal hasznos ta­pasztalatot adnak a magyar szövőasszonyoknak is, akik Pest megye több vidékéről is érdeklődnek e különös világ és technika iránt. Köztudott, hogy Japánban milyen nagy a kereslet a kalocsai minták után. Nem lehetetlen, ’hogy Kiuchi Aya művészete hasznos inspirációkat ad a szigetújfa­lui, túrái, makádi, abonyi asszonyoknak. Nem lehetetlen, hogy az ainu, gilyak, orochi, valamint a nagy tárcsáig lórévi minták kicserélődnek Kiuchi Aya közreműködésével, a szombathelyi textilbiennálé fontos részeként. Losonci Miklós PÁVAKÖR-MINŐSÍTŐ v Az érdi dalosok szép sikere

Next

/
Oldalképek
Tartalom